Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-27 / 227. szám

éget ért az országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) Ezzel kapcsolatban azért meg kell említeni egy-két dolgot mindazon jóindulatú emberek számára, akik a tő­késvilágban is meggyőződés­ből vallják az emberi jogok p^ükségességét. Mi nem sze­retjük például, ha valaki va­lamely ország nevében egy másik országban akarja ren­dezni az emberi jogokat. Azt tartjuk, hogy a felelős ténye­zőknek saját országukban kell érvényesíteni az emberi sza­badságjogokat. B’zfosítani kell a népek jogait Az emberi jogok kapcsán a népek jogára is gondolni kell, mert a kettő nagyon nehezen választható el egymástól. Mi­féle emberi jogokról lehet beszélni olyan népek eseté­ben, amelyek elnyomás alatt élnek és a világnak még mindig nem jelentéktelen részén kénytelenek elszenved­ni a faji elnyomást, és üldö­zést, a bőr színe alapján va­ló megkülönböztetést, vagy a külföldi imperialista fegyve­res beavatkozást? Érvényesül­hetnek-e az emberi jogok ott, ahol az imperializmus megakadályozza, hogy nemze­ti kincseikkel maguk rendel­kezzenek, s elnyomják p né­pek elemi törekvéseit a sza­badságra, a szuverenitásra, a gazdasági egyenlőségre? Fi­gyelmükbe ajánljuk mind­azoknak, akik az emberi jo­gokat a szívükön viselik: a népek jogait kell biztosítani ahhoz, hogy az emberi jogok a világ valamennyi országá­ban ténylegesen érvényesülje­nek, A népek jogaihoz pedig hozzátartozik a társadalmi cél és rend szabad megvá­lasztása is. Egyaránt ellenez­zük a forradalom és az ellen- forradalom exportját Teljes szolidaritást vállalunk a gyar­mati elnyomás, az újragyar- matosítás ellen küzdő népek­kel. Elutasítjuk azt a rög­eszmét, hogy Dél-Afrika szí­nes bőrű, lakossága Namíbia népe, vagy más országok né­pei azért küzdenek a kolonia- lizmus ellen, mert valamiféle kommunista ügynökök uszít­ják 6k,et. Ez nem igaz, s ezt azok is tudják, akik ezt a rágalmát terjesztik. Mi, kom­munista meggyőződésű embe­rek lehetőségeinkhez mérten, a nemzetközi jog tiszteletben tartásával segítjük a harcoló népeket Nekem egyébként is mfly meggyőződésem, hogy ha va­laki közülünk Dél-Afrika szí­nes bőrű lakóinak, Namíbia népének, vagy a politikai lerrorgyilkosságokkal fenye­getett latin-amerikai haladó embereknek azt mondaná —, ami persze a mi oldalunkról kizárt dolog —, hogy tűrje­tek, ne harcoljatok, akkor sem hallgatnának ránk. Mert —, s ezt mindenkinek meg kellene értenie — új világ született, amelyben a szocializmus vi­lágrendszerré vált a gyarmati rendszer klasszikus formájá­ban egyszer, s mindenkorra megsemmisült, és az újgyar­matosítás minden formája is pusztulásra van ítélve. A né­pek többé nem viselik el az idegen igát. Éppen ezért har­cukat minden tisztességes em­bernek támogatnia kell. Szólni kívánok — mégpedig megelégedéssel — a fejlett tő­késországokkal fennálló kap­csolatainkról is. Mi a békés egymás mellett élés elvét a gyakorlatba átültetve jó kap­csolatokra törekszünk ezekkel az államokkal. Ezt sok or­szággal sikerült megvalósíta­ni. Ezek közé tartozik példá­ul Finnország, a szomszédos Ausztria, a Német Szövetségi Köztársaság, Franciaország, Olaszország — és így lehetne még sorolni tovább. Az Ame­rikai Egyesült Államokkal is rendezni tudtunk több —, s ezen belül két lényeges — vi­tás kérdést. Kapcsolatunk nor­malizálódott. A haladás erői­vel való teljes szolidaritásunk mellett a fejlett tőkésorszá­gokkal békés egymás mellett élésre, sokoldalú, gyümölcsöző kapcsolatokra törekszünk. Ide sorolhatók a politikai kontak­tusok. a szükségszerű eszme­cserék. a kölcsönösen előnyös gazdasági és kulturális kap­csolatok. sőt a lakosság széles körű érintkezése is. Tapasz­talataink szerint ez a politi­ka nem válik hátrányunkra. A lakosság széles köreinek kölcsönös látogatása is a mi igazságunk felismerését szol­gálja. Ennek hatására nálunk eltűnnek a nyugati paradi­csomról kialakult illúziók, a nyugati látogatókban pedig szertefoszlanák — a burzsoá propaganda által táplált — életünkkel kapcsolatos rémké­pek, s inkább azon csodálkoz­nak, hogy milyen emberi és nyugodt élet van Magyaror­szágon. Amikor hangsúlyozzuk, hogy készek vagyunk az együttmű­ködésre minden reálisan cse­lekvő politikai tényezővel, ak­kor hozzátesszük: a tőkésvi- lágban ilyen kapcsolat csak azokkal alakulhat ki, akik va­lóságunkat, a Magyar Nép- köztársaságot a tényeknek megfelelően fogadják el, akik tiszteletben tartják, hogy né­pünk a szocializmus építésé­nek útján jár, és azon fog jár­ni a jövőben is. Akik ezt tu­domásul veszik —, s nekünk egyéb feltételünk nincs —, azokkal készek vagyunk min­denféle értelmes együttműkö­désre, beleértve azt a törek­vést is, hogy a világon béke legyen. A világhelyzet áttekintése erősíti azt a mély meggyőző­désünket, hogy az enyhülés az egyetlen ténylegesen jár­ható út. A feszültség növelé­se, a hidegháború, zsákutca Ennek a zsákutcának a vé­gén egy erős fal van, ame­lyen még a kalandor lépések­re leginkább hajlamos impe­rialisták sem hatolhatnak át. Mert ennek a zsákutcának a torlasza: a világ összes né­peinek békeakarata! Ha egy­szer megszavaztatnánk a vi­lág népeit, akkor minden or­szágban, minden nép — tár­sadalmi rendszerétől függet­lenül — a békére szavazna. Ezt jól kifejezi a jelenleg Szófiában ülésező népek vi­lágparlamentje a békéért, amelyen 120. országból több mint 2 ezer részvevő — po­litikai hovatartozására, vi­lágnézetére, hivatására való különbség nélkül — az em­beriség elszánt békeakaratát képviseli. A békéért, s a tár­sadalmi haladásért folyó küz­delemnek óriási a jelentősé­ge, mert nincs olyan ország, amelynek kormánya figyel­men kívül hagyhatná a köz­vélemény szavát. Ez a mi külpolitikai el­vünk és gyakorlatunk. Min­den tettünket az a mély meg­győződés vezérli, hogy nem­zetközi harcunk összhangban áll szocialista célkitűzéseink­kel, népünk elemi érdekeivel es akaratával. Belpolitikai kérdésekre rá­térve, szeretném én is alá­húzni, amit Lázár elvtárs programbeszéde is hangsú­lyozott: a Magyar Népköz- társaság belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, szilárd, s ez a jövőben is így lesz. Egyetértve mindazzal, amit Lázár elvtárs belpolitikánk­ról és törekvéseinkről mon­dott, szólni kívánok néhány más természetű kérdésről, 9 ennek során ismerős dolgok­ról is. Hiszen sokszor a régi dolgok sem vesztik el aktu­alitásukat. Gondolok egyebek között arra, hogy megéri a fáradságot, ha a csaknem ne­gyedszázaddal ezelőtt népünk­nek tett ígéretünket — ami­kor nagyon nehéz belpolitikai helyzetben voltunk és kiutat kerestünk — összevetjük az­zal, amit abból megvalósítot­tunk. egyes gazdasági szerveknek, Annyi papírt és statisztikai rétegek: munkások, parasztok, üzemeknek és vállalatoknak, adatot kell elolvasni, hogy értelmiségiek, alkalmazottak, Ez nemcsak az állami, gaz- szédül tőle az ember. Mindig nők, a legkülönbözőbb kor­dasági vezetők önállóságát és eszembe jut, hogy milyen ne- osztályok, valamint az egy- felelősségét fokozza, hanem héz h^’yzetben lehet egy fia- házak, a nemzetiségek. Or- az ott dolgozó pártszerveze- tál magyar állampolgár, pél- szággyülésünk. legfőbb tör­tekét, szakszervezetekét, KISZ- dául egy leány, aki párttag, vényhozó szervünk híven lük- szervezetekét is. Hiszen egy szakszervezeti tag, KISZ-tag, rözi szövetségi politikánkat, jóravaló igazgató mellett, aki s talán még a népfrontban is Sx0Cialista nemzeti egységűn­elsősorban a termelékenység aktíva. Vajon hányszor ma­fokozását, a vállalat nyerésé két, összefogásunkat. lyek révén ellenőrizhető politika helyessége, és lehe­tővé válik a dolgozók elemi napi érdekeinek védelme és gyarázzák meg neki és sajnos, Nyugaton azza, gyanúsíta. nak minket, hogy a. másként a tennivaló? gondolkozók, a belső ellenzék gét tartja szem előtt, kelle- ugyanazokkal a szavakkal nek olyan intézmények, ame- hogy mi a helyzet és mi a nagy csapatával úgy- Nehezítő tényező a helyen- mond szerződést kötöttünk,' vcuciiiic ként növekvő bürokrácia is. bizonyos „tabukat” kikötve,' képviJeleTe.^így működüTpo^ f7 ,lóttzikt "emCS®H, a például azt. hogy nem sza­kapitalista rendszer sajátos- bad támadni a párt veze'o " ’ ‘ vala litikai rendszerünk és ugyan- . _ .__ ezen az úton akarunk tovább sag.a’ dan® ® melyest kitermelődik haladni. Vannak-e hibák politikai in­tézményeink működésében ? a szo­cialista rendszerben is. Olyan ez, mint amikor az eleven víz­folyás nyomán lerakódások szerepét, a szocialista szer alapjait, szövetségi rend- Persze, ilyenfajta szerződéseket nem kötöttünk,' Ogy gondolom, vannak, ezt a Xe^kéokek Tehái de úgy látszik, tényleg van PámUanFf"alól ÍSa tartsak mindig kéznél a drót- egyfajta hallgatólagos egyet­pitotta. Ez alól a part-, a -—’-u—J~l­szakszervezet, az ifjúsági szö­vetség sem kivétel. Miféle hibák ezek? A gyakorlat hi­kefét és távolítsuk el ezeket értés a másként gondolkodók a lerakódásokat. Külön szeretnék szólni bái, a határozatok végr.ehaj- nemzeti egységről, a Hazafias fásának gyengeségei, de akad- Népfront néhány kérdéséről. nak másfajta hibák is. A pártszervezetek, a tömegszer Mi letett nem különösen nagyszámú táborával, amit talán úgy le­het a legérthetőbben kifejez­ni. hogy jobb a békesség. azt vallluk hoev me^szü- Időszakonként — jelenleg a £ orficftHiu- nezetközi helyzet kapcsán — helyzetből fakadó betegsége két is fölfedezhetjük. Elfe ledkeztünk bizonyos tanulsá növekszik és erősödik , .... , vezetek és a tömegmozgalmak népünk szocialista nemzeti- azt mondjak, hogv a maevar munkájában konszolidált egysége. Ez osztályok szövet- Politika most „kemenyedm sége. hiszen társadalmunkban f°R- Érre csak azt valaszol- vannak még — bár nem ellen- hatjuk, amit már a párt- H tétes érdekű — osztályok, ré- kongresszus is hangsúlyozott,' gokról és egy kicsit túlszer- tegek. Vannak párttagok és hogv Magyarországon a nagy veztük saját magunkat és tár- pártonkívüliek, különböző vi- osztályharcok időszaka befe- sadalmunkat is. Egy ülésre lágnézetű, nemzetiségű em- jeződött. Magyarország dol- —, legyen az párt-, szakszer- berek, akiknek összefogása a gozó osztályai legyőzték és vezeti, vagy KISZ-ülés — népfrontmozgalom keretében megsemmisítették a volt ki- szlnte már csak tudományos a nemzeti egység fontos ele- zsákmányoló osztályok hatal- felkészüléssel lehet elmenni, me. És ez jó dolog. mát. Nekünk osztályharcot ebben az értelemben már nem kell folytatnunk. De még en­nek a harcnak a menetében isi az volt a munkásosztály és forradalmi élcsapatának az elve, hogy ne törekedjünk a helyzet élezésére. A harcot akkor éleztük, amikor minket rákénvszerítettek. Most ívni, erősíteni kell a nemzeti egységet A párt szerepéről Először a Magyar Szocia­lista Munkáspártról szeret­nék szólni. Jód ismert, hogy alkotmányunk is rögzíti: tár­sadalmunk vezető ereje a ma­gyar munkásosztály marxista —-leninista pártja. A vezetést ml eszmei-politikai irányítás­nak tekintjük, melynek az a funkciója, hogy szervezze és mozgósítsa a tömegeket az építőmunkára. Ezt értjük a vezetésen, hozzátéve, hogy a pártnak az alkotmányban is rögzített szerepe számunkra természetesen végtelenül meg­tisztelő, de egyben nagyon nehéz és felelős szolgálat Is. Nem uralkodás, hanem a nép ügyének becsületes szolgálata. Ez a lényege a párt vezető szerepének. Legfőbb módszerünk a meggyőzés, nem a parancsol­gatás. Különleges történelmi helyzetekben egy nép forra­dalmi erőinek arra is készen kell lenniük, hogy a haladás ügyét erővel védelmezzék. De ez a történelem ritka pilla­nataira vonatkozik. A konszo­lidált építőmunka korszaká­ban másra van szükség. Azt valljuk — s ezt vallottuk a kapitalista rendszer, a tőkés- hatalom ellen vívott harc idején is —, hogy mi annyi­an vagyunk, ahány embert Igazunkról és a szükséges tennivalókról képesek va­gyunk emberi szóval meg­győzni. Ez vezérel bennünket a jövőben is. Ebben a politikában és az ilyen módszerekben van pár­tunk ereje. Amit annak idején megfogadtunk, azt ma az or­szág egész népe a gyakorlat­ban tapasztalja: mindig csak olyan határozatokat hozunk, amelyek kizárólag a párt tagjaira és a Kommunista If­júsági Szövetségre kötelezőek. Ha a párt vezető testületéi­ben az ország alapvető, fő kérdéseiről tárgyalunk, vagy bármilyen más témát megvi­tatunk, mindig figyelembe vesszük és tiszteletben tart­juk az állami szervek, vala­mennyi társadalmi szerv és mozgalom önállóságát, fele­lősségét. Eddig is erre töre­NOGRAD — 1980. szeptember 27.. szombat kedtünk és erre törekszünk a továbbiakban is. Társadalmunk politikai rendszerének fontos elesne az állam, amellyel a marxista— leninista elmélet tudományos alapossággal sokat foglalko­zott. Megállapította, hogy az állam az osztálytársadalmak szülötte, amely meghatározott körülmények között majd el fog halni. De a történelmi fejlődés jelen szakaszában is szükséges pontosan meghatá­roznunk az állam szerepét. A szocialista rendszerben az ál­lam funkciója és tevékenysé­ge megváltozik. Magyarorszá­gon, a szocialista fejlődés je­lenlegi szakaszában nincse­nek antagonisztikus, kibékít­hetetlen osztályellentétek, nincsenek kizsákmányoló osz­tályok. Az állam elnyomó funkciója — belpolitikai ér­telemben — elhalványult, s már-már eltűnőben van. Nö­vekszik viszont — és vélemé­nyünk szerint a szocialista építés egész szakaszában nö­vekedni és erősödni fog —az állam szervező funkciója a gazdasági és kulturális építés legfontosabb területein. Mi így fogjuk fel az állam sze­repét, amely egyben orszá­gunk szabadságát, szuvereni­tását, nemzeti függetlenségün­ket is védelmezi, amire a je­lenlegi világhelyzetben szük­ség van. Politikai rendszerünkben a tömegszervezetek, a tömeg- mozgalmak nélkülözhetetle­nek. Munkájukban a párt tagjai minden szinten részt vesznek. Ezek a szervezetek önállóak és rendeltetésüknek megfelelően működnek. Így például a szakszervezetek — amint ezt tegnapi felszólalá­sában Herczeg elvtárs nagyon helyesen megemlítette — ön­állóan dolgoznak, végzik a maguk — a mi viszonyaink között többirányú — felada­tait. Fundamentális támaszai a nép hatalmának és segítik az anyagi javak létrehozását. Másfelől védik, képviselik tagságuk mindennapi érdekeit. Ez nem üres szó, hanem va­lódi igény és szükséglet. Irányítási rendszerünk a gazdasági életben —, de nem­csak ott — decentralizált, nagy önállóságot biztosít az A nemzeti egységről szóira badság, mindenki maga döm gyakran említjük a szocialista ti el világnézeti hovatartozá' jelzőt Ez helyes, mert ezzel sát. Nálunk teljes mértékben erre meghatározzuk a nemzeti egy- érvényesül az állampolgári erre semmmifele jelentős hű­ség célját, történelmileg új egyenlőség pártállásra, vi- sadalmi tényező sem késztet vonásait Mert milyen tartós lágnézetre, nemzetiségi ho- bennünket, politikánkat sem nemzeti egység lehetett, mond- vatartozásra való tekintet kell „keményítenünk” á juk egy kizsákmányoló tő- nélkül. A közfunkciók is pártnak nincs is ilyen szándé­ké* és a kizsákmányolt prole- óyitva állnak mindenki előtt ka. De figyelnünk kell bizoJ tár, a nagybirtokos és a job- E tekintetben elég körülnéz- nyos dolgokra, például a nem- bágy között? Most a nemzeti ni e teremben. zetkőzi helyzet éleződésére! összefogásnak új és szilárd A párttagok mellett jelen- Ilyenkor a világ minden álla-' alakjai vannak, az új, szó- tős számú pártön kívüli kép- mában arra intik az állam- cialista rendszerben mind- viselő ül itt. Képviselve van- polgárokat, hogy kicsit szoro-' nyájan közelebb kerültünk nak a dolgozó osztályok és sabbra zárják soraikat, egymáshoz. Mi ezt a folya­matot a szocialista nemzeti , . t r • összefogást, a szocialista de- A szocialista demokrácia mokráciát erősítem, fejlesz­tőn akartuk. A szocialista , , - . , . • rendszer nem egy véglegesen UtlOt JGMUK befejezett épület, nem egy kifaragott kőszobor, amely Így tehát nekünk semmifé- 1973—74. évi óriási árrobba-, így marad az idők végezeté- ie belpolitikai okunk és szán- nás, amely minket hétrányo- ig. A szocialista társadalmi dákunk sincs a dolgok élezésé- san érint De érezhetők álta- rendszer élő társadalom, re as bízunk abban, hogy erre lános problémák is, ilyenek a. amelynek szünet nélkül fej- nem ;s kerül sor. De azt is különféle pénzügyi nehézsé- [®^nie kell. Belpolitikai fej- meg szeretném mondani, hogy gek, diszkriminációk, a kapi- lődésunk fő iránya a szocia- aki a2 atapvetö vívmányain- talista világ recessziója, lista demokrácia további ki- kat támadja, annak csak egy Nemzeti jövedélmünket 50 ^eCTe°Z^^etsé^apoütiPkánk régl ma6yar mondás szerint százalékban a nemzetközi áru­válaszolhatunk: amilyen az csere-forgalom révén hozzuk nlv fontos szocialista nem- adJon isten, clyan lesz a fo* *et-re- A világgazdasági korul- Kti egység a párt és a tő- gadj isten. Mi tehát nem fce- ményeket megváltoztatni nem megek összeforrottsága nem ressük az összeütközést, de tudjuk. Olyan feltételek kö- egy° piiianat alatt "született szükség esetén nem is térünk zött kell élnünk, dolgoznunk,1 meg, ezért óvnunk, erősíte- ki előle, mert vívmányainkat, előrehaladnunk, és boldogul­nunk kell. amelyekért az egész nép meg- nunk, amilyenek a mai hely-­szenvedett és megdolgozott, zetből adódnak. Ahogyan Bíró plébános úr senkinek a világon nem en- A . Is említette, a minap emlé- oediük bántani És amikor , A,z, másfél évben á keztünk mée a- állam és az 8 °’• korábbinál szigorúbb feltéte­leztünk meg az anarn es az azt mon(jjuk, hogy mi a szó- lek krt7Att k-iwt aazdálkod* egyház viszonyát 30 éve ten- . t demokrácia útiát iár- IeK *0™« kellett gazaaixoa dező nagy jelentőségű meg- fik akkor a magunk pár- nU.nk’ .E“?k állapodásról. Ez idő alatt ki- J Kk , , a magunk, par menyei mar mutatkoznak. A alakult az állam és az egyház tunk’ munkásosztályunk, né- fő célunk a népgazdaság, s rendezett viszonya, amely Pu.nk, utjára-feladataira gon- főként a nemzetközi fizetési rendszerünk nagy történél- dol“nkr ^ivüirdl senkl. ne mérleg egyensúlyi mi vívmánya. Az, hogy az próbálj a továbbfejlesztem szó- nek javítása volt egyház az új társadalom vl- clalista demokráciánkat szonyai között is megtalálja a Már í° néhány éve a gaz- kényesebb, legfontosabb terü- maga helyét egyrészt né- dasági építés új szakaszában létén, az ország fizetési mér- pünk érdeke, államérdek, de járunk. A szocialista fejlődés legében sikerült bizonyos ja- érdeke az egyháznak is. Emel- jelenlegi szintjén megszűntek vulást elérnünk. Tőkés kül- lett külön is érdeke a hívő az extenzív fejlődés lehetősé- kereskedelmi forgalmunk idén embernek. Nincs és nem is gei, a továbbiakban már csak eddig csaknem egyensúlyban lehetséges olyan statisztika, intenzív fejlődésre van mód. amelyik kimutatná, hogy hány Ennek rendeljük alá a növe- hívő és nem hívő van ná- kedési ütemet is. Korábban az importot. Ez jelentős elő­lünk, ez magánügy. De tény, gyakran büszkélkedtünk azzal, relépés a korábbi évekhez ké- hogy jelentős számban van- milyen gyors ütemben fejlő- pest. ezt a munkát folytat­nak hívők Magyarországon, dött szocialista gazdaságunk, nunk kell. Engem különösképpen nem Tény, hogy a kezdeti szakasz- a javu zavar, hogy valaki vasarnap ban mindig könnyebb egy ki_ tendel£^ az oregfiuk csapatában fut- leiiuencim helyzeté- Kemény munkát végeztünk és a leg­van, exportunk több mint ki­lencven százalékban fedezte javulás lényeges jelei; mutatkoznak a Sok\°Mk’fontoLbTehogy me!fu- később egy bizonyos szint el- vésbé fontos egyensúlyi kér­erese után. Gondoljunk csak deseben is. Az ipar, a mező- az élsportolókra: a futónak, gazdaság, a .közlekedés dol- aki a 100 métert 11 másod- gozói a terv szerint végezték percen belül futja, minden to- munkájukat. Üzemeink ki­csit gyorsabban haladni, mint népgazdaság többi, nem ke­tottunk idáig: a vallásos era berek meggyőződéssel szol­gálhatják a haladás, a szocia­lizmus ügyét, miközben hi­tükhöz is hűek maradnak, vábbi tized másodpercekért sebb létszámmal — mintegy Nem kell, hogy emiatt lelki­___ ___f _____ ___ nagyon meg kell küzdenie. Így százezerrel kevesebb ember­i smereti válságba kerüljenek, van ez a gazdasági munkában rel — oldották meg a felada­Ezt az eredményt nagyra ér- is. Ma már a nyereséget taikat, a munkaerőhelyzet fe­tékeljük és ha lehet, tovább újabb egy-egy százalékkal nö­erősitjük. Vallása, hite miatt vélni már nehezebb, mint va­senkit sem érhet semmiféle lamikor 10 százalékkal. A vi szültsége tehát valamelyest csökkent. Az energiafelhasz­nálás is jobb volt az elmúl* társadalmi hátrány. Hazánk- lággazdaságban is új helyzet másfél évben, mint ann^ ban teljes; a lelkiismereti sza- állt elő. Bekövetkezett az (Folytatás a 3. oldalamQ .

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom