Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)

1980-09-26 / 226. szám

Tanácskozik az országgyűlés (Folytatás a 2. oldalról.) magas színvonalú, eredmé­nyes munkát végző kutató­helyek finanszírozására for- xlítsák. Ezért következeteseb­ben érvényt kívánunk szerez­ni annak a korábbi határoza­tunknak. amelynek végre­hajtása —, bármily sok ne­hézséggel jár is —, lehetővé teszi a szellemi és anyagi erők jobb összehangolását, a kutatószervezetek ésszerűsíté­sét és a kutatási témák rang­sorolását. Megelégedéssel és köszö­nettel szólhatok arról, hogy a kormány igényei és szándékai találkoznak tudományos éle­tünk jeles képviselői többsé­gének egyetértésével és tá­mogatásával. Abban is azonos a nézetünk, hogy a tudományos kutató­munka valódi értékeit az ed­diginél nagyobb megbecsü­lésben kell részesíteni. A lát­szateredményeket pedig nem szabad honorálni. Kedves elvtársak! A kormány tisztában van vele, hogy milyen fontos sze­repet tölt be az oktatásügy szocialista céljaink elérésé­ben, a jövő előkészítésében. Az iskola feladata a tanulók általános és szakmai művelt­ségének megalapozása, a mű­velődés iránti igény felkelté­se és az is, hogy hatásosan, maradandóan teljesítve tár­sadalmi feladatát, elültesse és ápolja az ifjú nemzedék­ben a szocialista meggyőző­dést, a történelmi tudatot, a munka szeretetét és tisztele­tét. A társadalom és az egyén érdeke egyaránt azt sürgeti, hogy az oktatásban, a tovább­tanulásban mielőbb megte­remtsük az esélyek egyenlő­ségét. Ennek maradéktalan megvalósításához még nincs elegendő anyagi erőnk. De azt el kell érnünk, hogy a de­mográfiai hullámzás ellené­re is biztosítsuk az oktató­nevelő munka színvonalának fenntartását, sőt lehetőleg to­vábbi emelését. Mivel ennek ma a legfontosabb előfeltéte­le az általános iskola fejlesz­tése, a legnagyobb figyelmet a jövőben is erre kívánjuk összpontosítani. Az adott lehetőségek között javítani kell a feltételeket ah­hoz, hogy iskoláink kiemelten foglalkozzanak a tehetsége­sekkel, továbbá hogy sok­oldalúan segítsék a fiatalok pályaválasztását, és megkü­lönböztetett figyelmet for­dítsanak az esélyek egyenlőb­bé tételére. E feladatok tel­jesítésében külön is megkü­lönböztetett szerepük van a gimnáziumoknak, a szakkö­zépiskoláknak és a szakmun­kásképző intézeteknek. A felsőoktatás fejlesztésével továbbra is az a cél, hogy nö­veljük azoknak a szakembe­reknek a számát, akik tudá­sukkal elősegítik feladataink magasabb színvonalú meg­oldását, országunk adottsá­gainak és lehetőségeinek mind teljesebb kihasználását. A társadalmi közérzet ala­kításában, a szemléletformá­lásban, értékeink felmutatá­sában, a haladás szolgálatá­ban, de fonákságaink és gyen­geségeink leleplezésében is fontos, a maguk funkcióját tekintve pótolhatatlan szere­pet töltenek be a lapok, fo­lyóiratok, a tv, a rádió, a művészeti intézmények. Ért­hető ezért, ha társadalmunk­ban erősödik az a jogos igény, hogy adjunk méltó elismerést és több támogatást az ■ érté­kes, szocialista tartalmú mű­veknek, részesítsük kritiká­ban a vitatható alkotásokat és elvi engedményt nem té­ve, utasítsuk el a rosszat. A művészetek, a kultúra, a saj­tó, a tv, a rádió munkásai­nak legrangosabb, soha hát­térbe nem szorítható szere­pe, hogy minél nagyobb szá­mú közönséget neveljenek szocialista közéletiségre, fej­lett ízlésre, emberi életmód­ra, igaz hazafiságra és in- temacionalizm usra. A kormány azon lesz, hogy a kultúra, a közművelődés, a tömegtájékoztatás oly fontos küldetést betöltő munkásai, intézményei számára is javuló feltételeket biztosítson a szel­lemi javainkat gyarapító al­kotó munkához. Az államigazgatás feladatairól f Tisztelt országgyűlés? Az utóbbi években úgy- tzólván teljessé tettük az ál­lami, a gazdasági és a kultu­rális élet, valamint az egyes szociális területek működési kereteit meghatározó magas szintű jogszabályok körét. A hangsúlyt most a11,3 helyez­zük, hogy ezek szellemében alakítsuk a gyakorlatot, a XII. kongresszus útmutatásai szerint továbbfejlesszük, ma­gasabb színvonalra emeljük az állami irányító munkát. Az állami feladatok megol­dásában kiemelt szerepe van az államigazgatásnak, amely a népképviseleti-önkormány­zati szerveknek alárendelten végzi tevékenységét. Figye­lembe véve az államigazga­tás iránt megnövekedett igé­nyeket, a kormány szüksé­gesnek tartja az igazgatási 1 funkciók, a működés, a szer­vezet, az irányítási eszközök és módszerek állandó, össze­hangolt és együttes fejleszté­sét. Az utóbbi években több in­tézkedést tettünk az állam- igazgatás javítására, szerve­zetének korszerűsítésére. El­ismerést érdemelnek a taná­csok kezdeményezésed és lé­pései, amelyek ugyancsak 1 számottevően hozzájárultak az ügyintézés meggyorsításá­hoz és egyszerűsítéséhez. Kötelezettségeink közé so­roljuk annak beható vizsgá­latát, hogy milyen módon tá­maszkodhatunk még közvet­lenebbül a népképviseleti-ön­kormányzati és érdekvédelmi szervek munkájára. Tevé­kenységünkben fokozottan számítunk azokra az útmu­tatásokra, tapasztalatokra, amelyekkel — alkotmányos jogaikkal élve — az ország- gyűlés, az országgyűlési bi­zottságok és a tanácsok se­gíthetik feladataink megoldá­sát. Keressük annak formáit és eszközeit is, hogy a de­mokratikus intézmények ré­vén, miként lehet a jelenle­ginél egyszerűbb úton — a jogi eszközök bekapcsolása nélkül — feltárni és elhárí­tani a fejlődést gátló érdek- ütközéseket. A jövőben is nagy figyel­met kívánunk fordítani arra — felhasználva a nyilvános fórumok nyújtotta lehetősége­ket is —, hogy idejében és minél teljesebben megismer­jük a dolgozó embereknek a közügyekről, a közigazgatás munkájáról alkotott vélemé­nyét. Nemzetközi feladatainkról 1 Tisztelt országgyűlés! A kormány munkájában a jövőben is fontos helyet kap­nak a nemzetközi feladatok. Kötelességünknek tartjuk, hogy a mai feszültebb nem­zetközi légkörben is biztosít­suk szocialista építőmunkánk legfőbb külső feltételét, a bé­két. Ennek szellemében és le­hetőségeinkhez mérten a jövő­ben is tevékeny részt válla­lunk az enyhülés eredményei­nek megóvásáért, a nemzetkö­zi biztonság erősítéséért és a tartós béke védelméért ki­bontakozott világméretű küz­delemből. Meggyőződésünk, hogy a kü­lönböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mel­lett élése, a béke, az enyhülés az egyetlen járható út a né­pek számára. De annak is tu­datában vagyunk, hogy a je­lenlegi helyzetben minden bé­keszerető erő együttes fellépé­sére van szükség ahhoz, hogy le ne téríthessék az emberi­séget erről az útról. A szocialista országok ere­je, összeforrottsága ma a vi­lágbéke legfontosabb tényező­je. Az imperializmus szélsősé­gesen reakciós körei épp ezért tesznek újabb és újabb kísérletet arra, hogy gyengítsék ezt az összeforrottságot, s a fegyverkezési verseny szításá­val is fékezzék országainkban a békés építőmunkát. Az is természetes, hogy igyekeznek felnagyítani nehézségeinket, a magunk által is felismert fo­gyatékosságainkat. Ezt tették a közelmúlt lengyelországi ese­ményei kapcsán is. Népünk akaratának megfele­lően, alapvető nemzeti és nemzetközi érdekeinkből kiin­dulva, tovább erősítjük testvé­ri szövetségünket és sokrétű együttműködésünket a ha­zánkat felszabadító Szovjet­unióval. Éppen ma van a 35. évfordulója annak, hogy or­szágaink helyreállították a diplomáciai kapcsolatot. Az élet bebizonyította, hogy a Szovjetunióban olyan igaz ba­rátra találtunk, amelynek ön­zetlen, internacionalista segít­ségére mindig, minden hely­zetben számíthatunk. Saját ügyünket szolgálva és közös céljainknak megfelelő­en a jövőben is híven teljesít­jük a Varsói Szerződésben vállalt kötelezettségeinket, te­vékeny részt vállalunk a Köl­csönös Gazdasági Segítség Ta­nácsának munkájában. Internacionalista elveinkhez híven szolidárisak vagyunk a nemzeti felszabadító mozgal­makkal, a gyarmati sorból felszabadult országok küzdel­mével, amelyet politikai füg­getlenségükért és gazdasági önállóságuk kivívásáért foly­tatnak. Arra törekszünk, hogy a fejlődő országokkal gyors ütemben tovább növekedjenek a már ma is meglevő és köl­csönösen előnyös gazdasági és kulturális kapcsolataink. A jövőben is készek vagyunk a fejlett tőkésországokhoz fű­ződő kapcsolataink kiegyen­súlyozott fejlesztésére, a bé­kés egymás mellett élés elve, az egyenjogúság és a kölcsö­nös előnyök alapján. Az elő­relépéshez azonban a mi szán­dékúm! kevés. Az is fontos feltétel, hogy a tőkésországok — különösen a Közös Piac tagállamai — erőfeszítéseket tegyenek azoknak a korlátok­nak a leépítésére, amelyek a gyorsabb előrehaladás útjában állnak. A történelmi jelentőségű helsinki záróokmányt aláíró országok jelenleg az európai biztonság és együttműködés ügyéinek következő jelentős eseményére, a madridi talál­kozóra készülnek. Kormá­nyunk nevében kijelenthe­tem, a magunk részéről min­dent meg fogunk tenni azért, hogy a találkozó eredményes munkát végezhessen, hozzá­járuljon a záróokmány aján­lásainak megvalósításához, az enyhülés folytatásához, az európai biztonság és együtt­működés erősítéséhez. Az a véleményünk, hogy nincs sürgetőbb feladat, mint a fegyverkezési hajsza meg­fékezése, a tényleges leszere­lést szolgáló megállapodá­sok kimunkálása és végrehaj­tása. A Varsói Szerződés po­litikai tanácskozó testületé, legutóbbi, Varsóban " tartott ülésén világos, reális és az egyenlő biztonság elvét mara­déktalanul szem előtt tartó programot terjesztett elő. Nemzetközi tevékenységünk­ben alapvető feladatunknak tekintjük, hogy hathatósan síkraszálljunk e program megvalósulásáért. Üdvözöljük a Szovjetunió javaslatát, hogy haladékta­lanul kezdődjenek tárgyalá­sok a közép-hatótávolságú ra­kétafegyverekről és ezzel egy­idejűleg az előretolton állo- másoztatott amerikai , nukle­áris fegyverekről. Ugyancsak üdvözöljük azo­kat a nagy horderejű és átfo­gó javaslatokat, amelyeket az ENSZ most folyó közgyűlésén Gromiko elvtárs terjesztett elő a feszültség enyhítésére, a leszerelésre és az államok kö­zötti bizalom erősítésére. Tá­mogatjuk az európai katonai enyhüléssel és leszereléssel foglalkozó konferencia össze­hívását és azt, hogy erről már a madridi találkozón szüles­sen döntés. Tisztelt országgyűlés! Tisztelt képviselőtársak! Az idén ünnepeltük hazánk felszabadulásának 35. évfor­dulóját. A múlt, amire visz- szatekintettünk, küzdelmes, olykor nehéz, megpróbálta­tásokkal terhes, de egészében véve mégis eredményekben gazdag szakasza történel­münknek. A 35 év alatt a szó valódi értelmében egy új, a népnek igazi hazát adó ország született az egykori úri Ma­gyarország helyén. A fejlett szocialista társa­dalom építésében most ne­héz és bonyolult feladatok állnak előttünk, de a múlt ta­nulsága szerint ezekkel is meg fogunk birkózni, mert az alapok, amire építve tovább­haladunk, szilárdak, s mert népünk, mint az utóbbi kö­zei negyedszázadban mindig, most is magáénak vallja és cselekvőén támogatja pártunk politikáját. Mi, akik népünk és pár­tunk bizalmából a kormány­ban dolgozunk, minden igye­kezetünkkel azon leszünk, hogy a XII. kongresszus határoza­tainak szellemében magunk is becsülettel szolgáljuk e po­litika megvalósítását. Kérem a tisztelt országgyű­lést, hogy a kormány mun­kaprogramját vitassa meg és fogadja el. Hozzászólások Pap János (Veszprém m., 1. vk.), a Veszprém megyei párt- bizottság első titkára beszá­molt arról, hogy a dunántúli megyék a termelékenység fej­lesztésére létrehoztak egy társaságot, amely figyelem­mel kíséri a nemzetközi ered­ményeket, fórumot teremt a tapasztalatcserére, és az egész térségben gazdája a műsza­ki fejlesztés ügyének. Műkö­désének távlatait legérzékle­tesebben a Tapolcai Bauxitbá­nya Vállalat eredményei il­lusztrálják. Az egy főre jutó termelés hamarosan eléri az ezer tonnát, fölzárkózva ez­zel az európai élvonalhoz tar­tozó bauxitbányák színvona­lához. Horváth Lajos (Baranya m., 3. vk.) megyei tanácselnök a többi között azt hangsúlyozta, hogy a hivatali apparátusok döntései néha késnek. Bara­nyában erősen hátráltatja a tanácsi tervező munkát az, hogy még nem készült el az új országos településfejlesz­tési koncepció, s emiatt ké­sedelmet szenvedett például a mecseki szénbányászat fej­lesztésivel kapcsolatos dön­tés is. A kormányprogram tanúsága szerint azonban a Minisztertanács fontos fel­adatának tekinti az irányító tevékenység további javítá­sát, a szocialista demokrácia gazdagítását Közös dolgunk mindezt elősegíteni. Bíró Imre (Bp., 37. vk.) ró­mai katolikus plébános el­mondta: a közös teherviselés és a közös felelősségvállalás hangsúlyozásával emlékez­tünk meg a közelmúltban ar­ról, hogy 30 évvel ezelőtt ír­tuk alá az állam és a katoli­kus egyház megállapodását. Azóta és ennek alapján az el­telt emberöltő együttmunkál- kodássá, együttműködéssé vált közös javaink, az egész or­szág építésében. Ez fogalma­zódott meg a püspöki kar nyilatkozatában is, mely sze­rint a magyar kormány mesz- szemenő jóakarása mindig biztosíték volt ahhoz, hogy az egyház a maga útját járva se­gíteni tudjon az új társada­lom felépítésében és megerő­södésében. A jövőben is egy­mással kezet fogva, testvéri együttműködésben kívánjuk építeni új, boldogabb jövőn­ket. Herczeg Károly (Borsod m., 17. vk.), a Vas-, Fém- és Vil­lamosenergiaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára kiemelte: a szakszervezetek jog- és hatásköre, társadal­mi súlya és tömegbázisa meg­felelő alap ahhoz, hogy — a közvetlen munkahelyektől az országos irányításbaft vál­lalt részvételig — megfelel­hessenek hivatásuknak. Más kérdés, hogy mindenkor és mindenhol tudnak-e élni a lehetőségekkel ? A válaszom az, hogy még nem. De ezért elsősorban magunkat, maga­mat, testületeinket és tisztség- viselőinket kell okolnunk. A tanulság csak egy lehet: job­ban, bátrabban, emberköze- libben, következetesebben kell dolgozni. Stadinger István (Bp., 6. vk.), a Fővárosi Tanács el­nökhelyettese arról szólt, hogy a kozpénzi ]ehetőségeket a társadalmi önerő bekapcso­lásával — a közösség javára — kamatoztatni lehet Buda­pest építésében, szépítésében. Ez pedig nemcsak pénzt és munkát jelent, hanem okos és gyors döntéseket, példa­adást a vezetés részéről, jó ötleteket. kezdeményezést a lakosság oldaláról. Győré Sándor (Pest m., 9. vk.), az abonyi Ságvári Tsz elnöke elmondta: a nagyüze­mi gazdaságok helyesléssel fogadták, hogy a kormány már augusztusban közzétet­te az 1981. évi felvásárlási árakat. Ezek ismeretében tud­ják-érzékelik, mire van szük­sége az országnak, jut idejük a jövő esztendei munka elő­készítésére, a termékszerkezet meghatározására, a termelés megtervezésére és megszerve­zésére. Szabó Imre (Hajdú m., 15. vk.), a Hajdú-Bihar megyei Tanács elnöke a lakosság köz­érzetét alapvetően meghatá­rozó államigazgatási ,, mun­káról, tanácsi ügyintézésről szólva rámutatott: a szakigaz­gatási szervekhez fordulók ügyes-bajos dolgait nem in­tézhetni, hanem elintézni kell! A demokratizmus helyi ki­bontakozását a lakosság azon is méri, hogy a munkahelyi és a lakóhelyi tisztségviselők, vezetők miképpen foglalkoz­nak az őket megkeresők ügyei­vel. Nics János (Fejér m., 8. vk.), a Dunai Vasmű főol- vasztára, üzemvezetője el­mondta, hogy a megye ipara évente 70 milliárd forintnyi termelési értéket állít elő, s ennek egyharmadát a dunaúj­városi üzemek adják. Most célul tűzték, hogy fejlesztő­'kutató munkával, valamint a kon ver teres acélmű teljes megvalósításával a VI. ötéves tervben az acéltermelést 50 százalékkal növelik, miközben az energiafelhasználást a je­lenlegi szinten tartják. Andrikó Miklós (Szolnok megye, 1. vk.), a Szolnok me­gyei pártbizottság első titká­ra azt emelte ki, hogy a na­gyobb és esetenként konflik­tusokkal is járó feladatok a vállalatok és a szövetkezetek vezetőitől —, s természetesen a társadalmi munkamegosz­tásban más területet irányí­tóktól is — az eddiginél na­gyobb dinamizmust, határo­zottságot, felelősségteljesebb döntéseket követelnek. Ennek érdekében ösztönözzük a kezdeményezőkészséget, az ésszerűbb kockázatot vállaló vezetőket, hozzátéve: ha kell, védjük is meg őket. Simon Ernőné (Somogy me­gye, 11. vk.), az Újpesti Cér­nagyár nagyatádi gyárának áruátnézője elmondta, hogy tovább növelik a népgazda­ság szempontjából jelentős tőkésexportot és a termelés emelkedése mellett fontos fel­adatnak tartják a minőség további javítását. A teljesít­ménybérben dolgozók ará­nya a korábbi 56 százalékról 76 százalékra nőtt és a jövő évtől önálló gyárként mű­ködő nagyatádi kollektíva, el­sősorban a varró- és a kézi- munkacérna-gyártá&ban kí­ván előbbre lépni. Nagy Sándor (Somogy m.; 1. vk.), a KISZ-fcb titkára nyomatékkai szólt arról, hogy a kormány programjának megvalósításában az összetett társadalmi érdekviszonyok, az eltérő érdekek figyelembe­vételével és lehetséges leg­jobb összehangolásával kell előre jutnunk. Ehhez jól mű­ködő érdekképviseleti me­chanizmusokra van szükség, amelyekben fontos szerep há­rul a társadalmi és a tömeg­szervezetekre, ezek sorában a KISZ-re. Az ifjúsági szövet­ség, s általánosságban az if­júság kész részt vállalni a nehezebb feladatok megoldá­sából, nem idegen tőle a mun­ka, minden értelmes célra, feladatra mozgósítható. Az országgyűlésen ezután még hárman szólaltak fel. I Az országgyűlés ülése Ap­ró Antal zárszavával ért vé­get. A képviselők ma folytat­ják tanácskozásukat. (MTI) írón—Irak Egyre hevesebb harcok Csütörtökön délelőtt válto­zatlan hevességgel folytatód­tak az összecsapások az ira­ki és az iráni fegyveres erők között. A hírügynökségek je­lentései további bombázások­ról, légi csatákról és száraz­földi hadműveletekről szá­moltak be. Egyik, a légi harcokról ki­adott bagdadi közlemény sze­rint a fegyveres konfliktus első három napján Irán ösz- szesen 134 harci gépet vesz­tett, azaz légiflottájának majdnem egyharmadát. Te­heránban újból cáfolták az iráni légierő veszteségeiről szóló bagdadi adatokat és egyidejűleg bejelentették, hogy az iráni légierő össze­sen hetet lőtt le azok közül az iraki gépek közül, ame­lyek Tabrizt és Kharg szige­tét támadták. Teheránból csütörtökön azt jelentették, hogy Irán teljes egészében felfüggesztette olajkivitelét. A térségben tar­tózkodó brit hajózási szak­emberek ugyanakkor arról számoltak be, hogy a straté­giai és világgazdasági fon­tosságú Hormuzd-szoros még nyitva áll a hajózás számára. * A Fülöp-szigetek kor­mánya csütörtökön utasította az ország Iránban és íróik­ban dolgozó, mintegy ezer állampolgárát, hogy hagyják el e két ország területét. A kuvaiti hatóságok bejelentet­ték, hogy csütörtökig körül­belül 2100 ember érkezett íróikból Kuvaitba, és hogy további, mintegy 4500 sze­mély érkezésére számítana!!. Az Irakból távozók többsége nyugati állampolgár. Az Irakban tartózkodó ma­gyar szakemberek helyzetéről mértékadó forrásból közölték az MTI-vel, hogy szakembe­reink helyzete nem kritikus, a hivatalos magyar szervek folyamatosan gondoskodnak biztonságukról. Ahol szüksé­gesnek ítélték, intézkedéseket tettek evakuálásukra a ve­szélyeztetett területekről. K hal ed szaúd-arábiai király telefonüzenetében országa tá­mogatásáról biztosította Ira­tot Irán elleni harcában. Az INA iraki hírügynökség csü­törtöki jelentése szerint a ki­rály Iránt „az arab nemzet ellenségének” nevezte. Ugyancsak az INA jelentette, hogy Marokkó és Mauritánia is egyértelműen Irak mellé állt. A Jemeni Népi Demokra­tikus Köztársaság csütörtökön a testvérgyilkos háború be­szüntetésére szólította fel a szembenálló feleket. Ziaul Hak pakisztáni elnök, az isz­lám konferencia szervezetének soros elnöke nem hivatalos formában felajánlotta, hogy kész közvetíteni Irán és Irak között. Szadat egyiptomi elnök csütörtökön egy amerikai új­ságírónak adott nyilatkozatá­ban Khomeini rendszerének megdöntésére buzdította az Egyesült Államokat. Szadat szerint a jelenleg folyó iráni— iraki háború megfelelő lehe­tőséget nyújt erre. (MTI) NÓGRÁD — 1980. szeptember Ü6„ péntek 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom