Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-26 / 226. szám
/ Fényképek... fotók Az idei képzőművészeti világhéten a salgótarjáni ifjúsági és művelődési ház kiállítási megnyitására gyülekező érdeklődők nagyméretű fényképeket láthattak a fehér falakra akasztva. Fényképeket, melyek mindennapjaink egy-egy —, ahogy mondják — soha visz- sza nem térő pillanatát, a hétköznapok közismert és közérthető valóságát ábrázolják. Felmerülhet a kérdés, vajon nincs itt valami tévedés, nincs itt félreértés, hisz nem a kéz manuális képességei révén keletkezett műtárgyak fogadnak nézőt, kíváncsiskodót, hanem tőle független, merőben más technikai eszközökkel készült vizuális alkotások, Erre a kérdésre azt kell válaszolnom, hogy nincs tévedés, s bár óvakodnék attól, hogy a fényképezést besoroljam egyértelműen a képzőművészet ismert repertoárjába — erre nincs is lehetőség —, mégis kijelenthetem, hogy a képzőművészethez tartozó, vizuális megjelenítő, művészi erejű közlések képei láthatók a falakon. Hiszem, hogy Kulcsár József képeinek „íény”-képei- nek joguk van megjelenni az ünnepi alkalomból a látogatók előtt, mert művei —, ha nem is képző-, de mindenképpen művészi alkotások. S bár Kulcsár József eszközei az objektív (a szó szoros értelmében), a fénymérő, a hívótál, a szárítóasztal, nem ecset, véső, vagy égetőkemence műhelyéből kikerülő képei tartalmi, esztétikai értékét tekintve feltétlen megérdemlik a képzőművészi jelzőt. Mint minden tárgyformáló művészetnek, de egyáltalán a jó művészi alkotásnak is alap- feltétele a magas szintű, kiforrott szakmai tudás, a formáló eszközök biztos és pontos ismerete, használata. Kulcsár, sok ezer riportképe készítése során, alaposan birtokba vette közlési eszközét, bravúrosan bánik vele. Mindez természetesen önmagában semmit sem ér, a világ dolgairól való szólásnak csupán szerény alapja. A világ dolgairól azonban csak az szólhat általa, aki átéli-ismeri a világot, a benne élő embereket, a lejátszódó eseményeket, a végbemenő változásokat, a változó viszonyokat, s minderről kialakult véleménye, fontos és elmondani érdemes, közlésre érdemes gondolatai vannak, gondolatai, melyek gondolatokat ébresztenek, érzései, melyek érzelmeket keltenek. A képi kompozíció keletkezése a fényképezés művészetében rendkívül összetett és komplett folyamat Tulajdonképpen azt mondhatnánk a többszöri rátalálás művészete ez. Hisz a fotós, mikor járja a világot, keresi vagy éppen nem is keresi a „témát” a benne rejlő képességével „rátalál” a pillanatra, az egyéni különösre, vagy éppen a tipikusra, arra, ami őt mint embert érdekli. Lehet a pillanat, amit megtalál tartalmában fontos, lehet vizuális megjelenésében érdekes. A benne összegződött tudás, érdeklődés hatására egy pillanat alatt dönt arról, érdemes-« megörökítésre. Az akkori ráérzés ma is aktuális mondómivaló. Lehet, évek kellettek ahhoz, hogy a régen csak érzésekben meglevő valóságtudat elmélyült életismeretté alakuljon. Itt rejlik a fotózás, a fényképezés igazi művészi ereje, ekkor kerül megvalósulásra a fényképész művészi énje. Sok és fárasztó munka árán keletkezik a sok ezer felvételből ötven-száz jó kép, ami méltán reprezentálhatja a fotóművész tevékenységét Az ifjúsági házban közel száz jó képet láthatunk Kulcsár Józseftől, aki kiállításával bizonyította, nemcsak fotóriporter, hanem fotóművész. Képei rendkívül széles skálán tárják fel mai világunkat, igazi valóságélményt nyújtanak. Sugárzik belőlük az ember, a természet szeretete. S mindezt fiatal korát meghazudtoló bölcs iróniával, simogató humorral tárja elénk. Alkotásai kiemelkedő szakmai tudást tükröznek, nem egy képe technikai bravúrnak tekinthető, és talán csak a szakmabeliek elismerését válthatják ki igazán. De a közönség számára is nagyszerű élményt nyújtó képei maradandó emléket jelentenek. Különösen megragadó, szívet melengető derűjével a tanyai állatvásárról készült sorozata, ahol igazi hús-vér embereket ábrázol, meggyőző hitelességgel a már-már letűnő múltról. Mosolyra fakaszt állatképeivel és együttérzést vált ki egyik legszebb fotójával, az istálló sötétjéből a fény felé vágyakozva tekintő magányos lovával. Ez a kép egyszerre kifejezője a szomorúságnak, a reménynek, annak, hogy bármilyen nehéz és kilátástalan helyzetből is van kiút a fénybe, csak hinni kell benne, rátalálunk. Fényes Tamás ismert fotó- riporter megnyitójában elmondta. tíz évvel ezelőtt, mikor Kulcsár József első képeit látta, azt tartotta: van ebben a fiúban fantázia, és látva mai képeit, ugyanezt mondja . . . Én is. Szatmári Béla Barfók-emlékhangverseny a salgótarjáni zeneiskolában Az 1980—81. tanév várhatóan gazdag és változatos hangversenyprogramot biztosít a lassan törzsközönséggé alakuló zenekedvelők táborának. A kialakuló programnak és az egyes hangversenyeknek a Bartók-centená- rium, a zeneiskola 25 éves fennállása és a közeljövőben épülő orgona avatása ad aktualitást. Az első jelentős megmozdulásra szeptember 26-án, pénteken 5 órakor kerül sor. Ezen a napon emlékezik meg az egész világ a 35 éve Amerikában meghalt zenei géniuszról. Igen, az egész világ művészvilága felé fordul ezen a napon, hiszen a kitűnő magyar muzsikus nemcsak a magyar zenei élet sajátja, de az egyetemes zenetörténet is a nagyjai között tartja számon. Értékelésénél nehéz eldönteni sokoldalú munkásságának nagyságrendjét. A kor krónikája szerint kitűnő előadóművészként ismerte meg a világ — csak sajnálhatjuk, hogy nagyon kevés felvétel maradt játékáról — pedagógiai munkássága nagyszerű előadóművésszé vált növendékein mérhető le. Zenetudományos tevékenysége, népzenei rendszerező munkája, az összehasonlító népzenei elemzése — Kodály Zoltán mellett — korszakalkotó. Zeneszerzőként művein keresztül a XIX. század zenei stílusát gyökerestől újjáteremtve alapozta meg a XX. század zenéjét, melynek hatása alól — a számos rövidebb-hosz- szabb ideig tartó izmusok után — még ma sem tudták kivonni magukat napjaink komponistái. Emberi tartásából, igaz emberségéből, magyarságából, ugyanakkor törhetetlen internacionalista szelleméből is tanulhat az utókor. Akkor mert szlovák, román dalokat gyűjteni, feldolgozni és előadni, amikor az halálos bűnnek számított a hivatalos hatóságok előtt. Nála „Dunának, Oltnak egy a hangja.. már akkor is, őszinte tisztelet és barátság kötötte őt az erdélyi román paraszthoz, a megvetett tótokhoz, vagy akár az arab, török nép fiaihoz, akikkel a népdalokon keresztül, a muzsikán keresztül ismerkedett meg népdal gyűjtő körútjai során. Tudományos munkája közben nemcsak a dallamra figyelt, hanem eljutott hozzá az elnyomott nemzetek, nemzetiségek jajszava, panasza. Nem véletlen tehát, hog# felemelte szavát a fasizmus ellen szóban és műveinek mondanivalójában. A fasizmus iránti tehetetlen gyűlöd lete miatt szánta el magát arra a lépésre, hogy elhagyja hazáját, önkéntes emigrációjában nem tudott gyökeret verni. Hírét vette már annak, hogy idehaza 1945 tavaszától már más szelek fúj- nak, új világ született. KéJ szült haza, de egyre elhatalmasodó betegsége megaka« dályozta abban, hogy viszont-) lássa szülőföldjét. Idegen földön halt meg; muzsikája is sokáig idegen maradt még idehaza. Ma sem állíthatjuk, hogy művei közkinccsé váltak, de a bartóki hang értői egyre többen vannak és mind nagyobb közönség ismeri fel zenéjében az EMBER hangját. Öróla, Bartók Béláról emJ lékeznek meg a zeneiskola taJ nulói pénteken a zeneiskola hangversenytermében, melyen Szilasi András, a megyei tanács művelődésügyi osztály osztályvezető-helyeW tese, a KÓTA Nógrád megyei elnöke tart megemlékezést; majd az intézet tanulói a zeneszerzőnek gyermekek részére írt műveiből mutatnak be egy csokorravalót. Évadnyitás Balassagyarmaton Lakatos Tamás gordonkaesfje Réti Zoltán köszöntő szavaival elkezdődött a közelmúltban az őszi hangversenyévad. Az előző évekhez .képest szokatlanul korán tn- "dult sorozatot — az Országos Filharmónia sajnálatos távolmaradása miatt — a Rózsavölgyi Márk Zeneiskola és a Mikszáth Kálmán Művelődési Központ szervezi, s az első estén kicsinek bizonyult zeneiskolai hangversenyterem bíztató jelnek látszik. Igaz, túl az általános zenei érdeklődésen, a szereplők is vonzerőt jelentettek, hiszen Szabóky Márta neve Európa-' szerte jól cseng a kamarazenét kedvelők fülében (jó hírét Balassagyarmaton is igazolta), Lakatos Tamást pedig már hallottuk Balassagyarmaton. Az ifjú szólista 1976-ban végezte a zeneakadémiát Banda Ede növendékeként, s a Moszkvában 1978-ban elvégzett mesteriskolái tanulmányok óta Banda Ede mellett tanársegéd. 1978-ban a müncheni versenyen elnyerte a zsűri diplomáját, s most a budapesti nemzetközi versenyre készülve, versenyprogramját mutatta be Balassagyarmaton. Lakatos Tamás szinte mindent tud, amit gordonkás tudhat, s eltekintve néhány keményebb indítástól, teljes műsorát a legmagasabb művészi fokon adta elő. Bach- tól Hindemithig, Poppertől Balassa Sándor zenéjéig minden stílusban otthonosan mozog. Hangszere ifjú, d,e máris nagy varázslójaként ismertük meg. A nyomtatott műsor be? fejező számaként előadott Lendvay Kamilló: Kvintzena után méltán zúgott a taps; amit a művész Kodály gór? dónkéra írott szólószonátájá-i nak egy tételével köszönt meg. Az utolsó hangok utáag biztos volt, hogy a hangveH seny hallgatói különösen nagy érdeklődéssel figyelik majd Lakatos Tamás versenyzését a hetvenfős nemzetközi me«; zőnyben, bízva újabb szép sikerében. Ember Csaba I KI MINEK MESTERE? Nyolc szakmában mintegy Nagy István villanyszerei őj másfél száz résztvevővel Ki Kaffka Károly műszerész sze4 minek mestere? szakmai ve- reztek első helyet, míg á télkedőt rendezett a napok- mélyfúrószakmában Bocsój ban a Nógrádi Szénbányák László, a fúróüzem, a gépjár« KISZ-bizottsága. A nagybá- művezetésben pedig Tőzséf tonyi gépüzemből Tóth Tibor Qá á fuvarozási Írod* lakatos, Nagy István hegesz- a. , . tő, Kotrocz Péter forgácsoló, a dolgozója bizonyult a legjobb^ szorospataki aknaüzemből nak. IUtinilllllllllll1llltNIIIHIIIIIIIIItlllllilllllll1ltlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllfllll|||||ltll||||||||||||||||||||||||||immill|l|l|m„||,II,„m,,,,,, — Ügy látszik, már nem kellett a gazdájának. Nézd csak Jones... itt áll a taxi, ahol hagytuk. — Tudom. Én programoztam úgy, hogy maradjon itt, és ne menjen el senkivel. — Előrelátó vagy. Jones kinyitja az ajtót, beül a kocsiba. Kártyát akar beleilleszteni, de nem sikerül: az előző utas bennefelejtette a magáét. — Nézd csak, Charlie-, Egy kártya. Nem a miénk, ugye? — Nem. — MGB? — Igen. — Legalább ennyit tudunk. Ez is lépéselőny. Talán... Mária és József kézenfogva sétálnak az utcán. — József! — Tessék, szerelmem— — Meggondoltam magam. Ne menjünk mégse a mamához. Elfelejtettem mondani, hogy Foxman telefonált — Mit akart? — Hogy reggel siessek, ment a kísérletéhez nagyon kellek. — Te? — Igenis én! Azt hiszed, én nem tudok semmit? — Dehogyis hiszem... Csak ez az egész nem tetszik nekem. — József, mindegy. Menjünk haza. Reggel korán kell kelnem. — Kísérjelek haza? — Igen. — És nálad is alhatok? — Igen. Megcsókolják egymást, és kicsit sietősebbre fogják járásukat. Mennek vissza Máriához. Mária mamája nyomogatja videójának hivógombjait, de hiába: Mária nincs otthon, csak szobájának úszómedencés fala látszik. A mama hosszan nézi, forgatja videóját aztán láthatóan megnyugszik: nem, Mária nincs a vízben. Foxman sétál a teraszon, delfinjeivel fütyörészik. — Ma már nem kaptok több halat. — Bemegy a teraszról, a hálószobáig három szobán kell átsétálnia. Mindhárom szobán látszik, hogy itt tudós él, s nem valami divatfiú: minden szobában a tudós tevékenységének nyomai is láthatók, nemcsak a feltétlen gazdagság. Foxman öreg ébresztőórát vesz elő, felhúzza. Megmasz- szírozza homlokát, lefekszik. Lilian telefonál az utcáról. — Főnök, referálni szeretnék. — Géphang hallatszik: „Tessék, hallgatom , (Folytatjuk)-FANTASZTIKUS REGÉ 10. r ■— Köszönöm, uraim. A viszontlátásra. Hogy is hívják magát? — Charlie. — Viszlát, Charlie. Viszlát Jones. Jones és Charlie kilép a villa kapuján. — Mit kezdjünk az öreggel? — Nem tudom, Jones, nem tudom. Jones és Charlie gondterhelten bandukolnak az éjszakában. Távolról hallatszanak a delfinfüttyök, mintha a delfinek búcsúznának tőlük. — És ezek a delfinek Is... Bogaras az öreg, annyi szent. — Nézd, Charlie, én ebben az öreggel tartok. A delfinekben mindig éreztem valami titkot. — Jones! Az ember termel, a delfin nem termel. Ez a különbség a delfin és az ember között. — A delfin valóban nem termel. De nincs is rá szüksége. Különben is: mi rendőrök se termelünk. Vagy nem mindig termelünk. A nem termelő ember is ember. — Akkor rossz a meghatározásom. De a delfin akkor se ember. — Ezt az öreg se mondta. Annyit mondott csak, hogy a delfin nem állat. — És azt is mondta, hogy nem tudja, hogy micsoda. — Igen. Így volt. Charlie hirtelen megtorpan, mert a földön egy fóliakabátot vett észre. 19BO A VILÁGIRODALOM LEGSZEBB VERSEI VILÁG LÍRA Szerkesztette: LATOR LÁSZLÓ és SIKLÓS OLGA BESSENYEI FERENC, GÁBOR MIKLÓS, LATINOVITS ZOLTÁN, RUTTKAI ÉVA, SINKOVITS IMRE és még sokan mások (A Magyar Rádió felvétele) Élő irodalomtörténet, eleven antológia... Megszólalnak az ókor poétái; a középkori himnuszok és <) modern költőknek korunk égető kérdéseire választ kereső versei; európaiak, hinduk, perzsák, amerikaiak, ausztrálok... Legkitűnőbb előadóművészeink tolmácsolják az időben és a térben és az ember érzéseiben • végtelen világ, koronként és nemzetenként változó lírai megfogalmazását. A világirodalom talán legnagyszerűbb 140 költőjének verseivel a legavatottabb műfordítók ajándékozták rneg a magyar hallgatókat. Lator László irodalmi kalauza segít abban, hogy ne csak élvezői, de értői is legyünk e gyönyörű költeményeknek. A HUNGAROTON HANGtEMSÍ HeCÉk IDEGEN / lemezek ara 50 El
