Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
Sereghajtóból a középmezőnybe Három esztendeje a Magyar Szénbányászati Tröszt mellett működő trösztbizottság országos vizsgálaton mérte fel a bányászok szociálipolitikai viszonyait. Munkája végeztével * megállapította, hogy a nógrádi bányászok szociális ellátottság szempontjából a sor végére szorulnak — sereghajtónak. A tény konstatálásán túl jelentős támogatással segítette a felzárkózást. — Ha most tartanák ezt a vizsgálatot, vélyeménye szerint. mi lenne az eredmény? — kérdezem Farkas Józsefet, a Nógrádi Szénbányák szak- szervezeti bizottságának titkárát. — Az élre még mindig nem jutottunk, hiszen a visszafejlesztés évei elsősorban a szociálpolitikában nem múltakéi nyomtalanul — válaszol Farkas József. — De nem vagyunk már sereghajtók, sem, felzárkóztunk, a magyar szénbányászat átlagos szociális helyzetéhez S ez — figyelembe véve korábbi körülményeinket — óriási lépés. Mely hatalmas summákat emésztett fel. A mostani ötéves tervciklus eddig eltelt 4 esztendejében a tervezett 19 millió forinttal szemben 37 milliót fordítottunk szociális beruházásokra. Tehették, mert nehéz munkájukat eredmény koronázta, s mert a tröszt sem fukar kezekkel mérte segítségét. — Most, hogy a középme- iönyhöz tartoznak, letehetik tpródonként a további nagyütemű fejlesztés gondját? — Szerencsére ilyesmit senki nem vár tőlünk, de szak- szervezeti bizottságunk még kompromisszum gyanánt sem egyezne bele — szól határo- eottan az szb-titkár. — És erre Igen nyomós okunk van. Ma a pályaválasztás előtt álló fiatal csak egyik szempontként veszi figyelembe a várható jövedelmet, csaknem ugyanennyire fontos számára az, hogy milyen Körülmények közt dolgozik majd, milyen gondoskodásra, támogatásra számíthat vállalatától. A bányászkodás mindig is nehéz munka volt, ma is egész embert kíván. A föld alatti munka is vonzóbb lehet azonban, ha a bányász naponta érzi a sokoldalú gondoskodást. Számunkra tehát már csak az utánpótlás érdekében eztán is elsőrangú teendő lesz dolgozóink szociális ellátásának javítása. , Jó néhány esztendővel ezelőtt még illuzórikus gondolatnak számított volna a bányászok föld alatti meleg étellel való ellátása. Ma már, nem csak, hogy utópia, hanem egyre pontosabban körvonalazódó terv. A külszínen dolgozók étkeztetése megoldott már, ez volt a • könnyebben kivitelezhető. De az a vájár is, aki hajnali négykor indul otthonról és este hatra ér haza, megkívánja a rendszeresen fogyasztott meleg ételt. A sietősen bekapkodott hideg elemózsia évek elteltével gyomor- betegséget okoz, s bizony a föld alatt dolgozók közt sokan bajlódnak már vele. Tény, hogy nem olcsó dolog az aknákban dolgozók étkeztetésének megszervezése — speciális, hőtartó edények kellenek hozzá például —, de a következő tervciklusban megoldják. Igen jelentős lépésnek számít a munkaruha védőruhává való átminősítése. Ami nem csupán kategóriaváltás, hanem a ruha tisztításának átvállalása a dolgozók helyett. Ha a ruha elpiszkolódik, tisztát kap helyébe a bányász a raktárból. S most már szárazát is, mert megszűnt a korábbi panasz a patyolat munkájára. Ugyanígy sorolhatjuk a fejlődés nagy állomásai közé az öltözők-fürdők építését, az üdültetési lehetőségek gyarapítását, a két bányai kultúrotthon gondozását, rekonstrukcióját, az óvodák, iskolák rendszeres segítését — a kisgyermekek' elhelyezése, illetve a végzős általános iskolások pályairányítása céljából. — Évente kétmillió forintot szánnak lakástámogatásra. Elegendő ez a bányászok lakásgondjainak enyhítéséhez? — Sokat fordítunk rá, de nem eleget — válaszol Farkas József. — Holott éppen a lakáshoz jutás megkönnyítése az, ami a nehéz munka ellenére is vonzóvá teheti a bányát. Most 46 év a bányászok átlagéletkora — jócskán ránkférne hát a fiatalítás. — Jó két esztendővel ezelőtt a bányászlakás-építési akció lassú előrehaladását kifogásolták. Sikerült azóta előbbre jutni? — Sajnos, nem. A hagybá- tonyi 230 lakásból mindeddig egyet se kaptunk, 28 lakás átadása fölött két hónapja tart a huzavona. A többi 202 lakásból még reményünk lehet újabb 28-ra, de arra már reményünk sincs, hogy valamennyit megkapjuk. Salgótarjánban 120 telepszerű, többszintes lakással számoltunk, eddig 41-hez jutottunk hozzá, idén talán 35-öt még kapunk. A lemaradások ellensúlyozásaként a családi ház építéséhez nyújtott támogatást emeltük meg. És valószínűleg ez lesz a jövő útja is. Begyűjtötték már a legkorszerűbb családiház- terveket, fényképeket, hogy el- dönthessék, melyeket tudnák saját kivitelezésben felépíteni, a legolcsóbban, legcélszerűbben közülük. Kétszintes, csoportos családi otthonok lennének ezek. szép kertekkel — Nagybátony térségében és a Karancs-völgyében. Ügy számít a bányai szakszervezeti bizottság, száz ilyen új otthont tető alá tudna tenni a következő öt esztendőben. Mondják, igen szenvedélyes viták kísérik a szakszervezeti bizottság üléseit. Különösen, amikor szociálpolitikai kérdésekről esik szó. Azon vannak mind a 13-an, hogy a lehető legjobb megoldásért hozzanak döntést. Melyek a végrehajtás után a leghasznosabban szolgálják a bányászok érdekeit. Sz. M. Hogy melegedhessenek az emberek Több ezer KRESZ-táblát, ezenkívül 100—120 helységnév jelző. útiránymutató táblát készítenek a KPM Nógrád megyei Közúti Igazgatóságán egy esztendő alatt, melyek a régiek cseréjét, új útszakaszok új igényét elégítik ki. Ezekben a napokban a Pásztón átvezető új, korszerűsített útszakasz közlekedési tábláit, annak feliratait készíti a címfestő műhelyben Sztrehó József. A közeljövőben már el is helyezik a nagyközségben. Ha most összeszednénk nagy hamarjában a tűzifa vásárlásáról szóló sztorikat, valóságos krimi kerekednék belőle. A TÜZÉP-telepeken alkalmanként több száz ember áll sorba fáért. Augusztus elsején a megyeszékhelyen például 300-an vártak sorukra, már- már szikrát vetett a hangulat, lecsillapításában a rendőrség segített. De panaszkodnak a balassagyarmatiak is: akad, aki este kimegy a telepre, hogy másnap reggel biztosan sorra kerüljön. És egymás kezébe adják a kilincset a rossz ellátást sérelmezők a legkülönfélébb hivatalokban, többek között a megyei népi ellenőrzési bizottságon is. Mint az a 75 éves bácsi, aki bánata elsorolása után keserűen kifakadt: — Most mondják meg! Menjek az erdőre fát lopni, ha be akarok gyújtani? A megyei népi ellenőrzési bizottság látva a kialakult helyzetet, egy számára mindeddig szokatlan módszerhez folyamodott, összehívta a kérdésben illetékeseket, hogy a vélemények meghallgatásával és ütköztetésével megkísérelje tisztázni az ellátási gondok neuralgikus pontjait, s egyben a kivezető utat is. A faügyben szervezett tetemrehí- váson az alábbiak vettek részt: Tóth Alajos, a TESZÖV fő- munkatársa, Cservák Ferenc, az Észak-magyarországi TÜZÉP Vállalat igazgatója, Kollár József és Saródi Péter, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának dolgozói, Bállá István, az ipolyvidéki erdőgazdaság osztályvezetője, Divéki László, a megyei tanács kereskedelmi osztályának munkatársa és Dudás Ferenc- né, a MÉSZÖV szaktanácsadója. Meghallgattam a vitát jómagam is. S bár a kimerítő véleménycsere után sem merem tiszta lelkiismerettel állítani, hogy valamennyi kérdésben azonos megítélés alakult ki, sőt, maga az összkép sem teljesen egyértelmű, a beszélgetés lényegét a következőkben adom közre. Cservák Ferenc: felelősnek érzem vállalatunkat abban, hogy látva a tűzifaellátásban mutatkozó gondokat, nem fordított elég energiát a tájékoztatásra. Igaz, attól nem lesz több a begyújtanivaló, de adott esetben egy elfogadható magyarázat is több a semminél. A mostanra kialakult kritikus helyzetnek véleményem szerint több összetevője van. Az erdőgazdaságokat és a fakitermeléssel foglalkozó tsz-eket a fa hasznosabb, ipari felhasználására ösztönzik. A tsz-eknek emellett külön felelősségük van saját tagjaik tűzifával való ellátásában. Az erdőgazdaságokat nem terheli jelentősebb szállítási elmaradás, egyáltalán a szerződésben foglalt mennyiség marad el az igényektől. Nógrád egyébként is nagyobb arányban részesedik a tűzifából, mint más megyék, ezt tovább növelni semmiképp nem tudjuk. A javítás módját a belső területi elosztásban látom, valamint az egyéni fagyűjtés szervezetté tételében, hogy legalább az erdő alatt lakók ne a TÜZÉP-en vásárolják meg a tűzifát. Bállá István: az idén 28 ezer tonnára szerződtünk eredetileg, a vállalt mennyiséget szelíd erőszaknak engedve, négyezer tonnával megfejeltük. Az első háromnegyed évben 22 ezer tonna tűzifa volt szállítási kötelezettségünk, szeptember 1-ig 18 ezer 800 tonnát adtunk. De nem elsősorban a kitermeléssel, hanem a szállítással van gondunk. A ÍVolán csak az út mellé kikészített fát viszi el. viszont nekünk sincs a szűk erdei utakat lebíró terepjáró kocsink. Kértünk már a honvédségtől ilyeneket, hogy módunk legyen szombat-vasárnapi műszakokat szervezni. Minket elsősorban a közületek vesznek elő, szemünkre vetik, hogy a lakosságot részesítjük előnyben, holott közvetlen lakossági értékesítésre alig van lehetőségünk. Idén mindössze 5600 köbmétert adtunk el az év első felében, ennek java részét is erdészeti dolgozóknak. Azt viszont magam is látom, hogy az emberek tekintélyes hányada négy-öt évre előre bespájzol tűzifából, így aztán nem csoda, ha más az utalványára járó tíz-húsz mázsát se kapja meg. Tóth Alajos: minduntalan takarékos gazdálkodásról beszélünk. S az vajon milyen takarékosság, hogy például a ceredi tsz köteles a tűzifáját a TÜZÉP-re vinni, hogy onnan a cerediek újra hazavitessék. Egyfelől a szállítási kapacitás hiányára mutogatunk, másfelől viszont fölöslegesen utaztatjuk a fát? Helyesnek látnám, ha a tsz-ek megkapnák a mázsánkénti háromforintos dotációt, ami most a TÜZÉP-eké, s ennek fejében kötelességükké tennék a környék lakosságának kiszolgálását. A helyi eladások lehetőségét feltétlenül felül kell vizsgálni! Divéki László:' 1975. és ’79. között megkétszereződött megyénkben a tűzifa értékesítése. Míg 1975-ben a 15 ezer tonna elegendőnek bizonyult, tavaly 31,5 ezer tonna eladása Házi kivitelezés Büszkén mutatnak az új istállókra, szárítókra, átalakított raktárépületekre a téeszelnökök, az állami gazdaságok igazgatói, a mező- gazdasági üzemek vezetői. Örömük jogos, az építmények házi kivitelezésben készültek, esetleg a tervezést is ők maguk végezték- S megmagyarázzák rögtön az elégedettség okát is: „egy-másfél évvel előbb került így tető alá az épület, mintha külső céggel dolgoztattunk volna, ráadásul spóroltunk vagy kétmilliót”. Hasonló adatokat sorolnak országszerte. Saját építőbrigádja, csoportja kivitelezőrészlege van már majd minden jelentősebb mezőgadasá- gi termelőüzemnek. A megszaporodott építési, felújítási tennivalókat valakinek el kell végeznie. Mi sem egyszerűbb, vélhetnénk, megbízunk egy irodát a tervezéssel, építőipari vállalatot, szövetkezetét a kivitelezéssel, előteremtik a szükséges pénzt, fizetünk, s „kulcsrakész” épületet kapunk. A tapasztaltabbak már tudják, hogy ez nem olyan egyszerű. Az építési munkákat faluhelyen jórészt a viszonylag kis kapacitású építőipari szövetkezetek végzik Karbantartási, felújítási feladatokat ők sem szívesen vállalnak, hisz gazdasági eredményességük elsősorban attól függ, hogy milyen értékű anyagot építettek be egy adott időszak alatt. Ha mondjuk egy istálló falát vakolják újra, vagy új közfalat húznak fel, az bizony nem emeli az eredményességi mutatóikat-.. Ha pedig távoli munkahelyen építkeznek, a hasznot felemészthetik a szállítási, felvonulási költségek. A kapacitásukat gyakorta hónapokra előre lekötötték. Egyre többet beszélnek munkaerőhiányról, s a téeszek állítólagos tisztességtelen módszereit hánytorgatják föl. Mert azok, úgymond, elcsábítják a szakembereket, a kőműveseket ácsokat, az asztalosokat Megfeledkeznek közben arról, hogy ezeket az embereket nem ők képezték ki, anak idején az építőipari nagyvállalatoktól jöttek hozzájuk, nagyobb kereset reményében. A mezőgazdasági üzemek kényszerhelyzetben vannak. Kénytelenek építőbrigádokat szervezni. Nem olcsó mulatság. Tervezőt, építészmérnököt a városokból kell hozmok. Olyan keresetet kell biztosítaniuk, olyan feltételeket kell teremteniük, hogy a diplomásnak megérje elmennie a „világ végére”- Általában nem is maradnak ott végleg. Addig viszont elkészítik azokat a terveket, amelyekhez a gazdaságok csak hosszúhosszú hónapos várakozás után juthatnak —, s ami szintén nem mellékes szempont, úgy. hogy figyelembe veszik a helyi sajátoságokat, igényeket. Szakmunkásokat is toborozni kell. Biztos állást ők Is csak többletkereset fejében adnak fel. A személyi feltételek megteremtése után, a gépek, berendezések következnek. Időnként megteszik máshol már kiselejtezett masinák is. beszerzésük azonban így is drága. Olyan csoportot, amely az adódó építési munkák zömét szakszerűen el tudják végezni, csak a jobb módú gazdaságok tarthatnak. Ök tudnak akár milliókat megtakarítani azzal, ha maguk építkeznek, nem várnak az építőipari vállalatok vagy szövetkezetek szabad kapacitására, a saját munkásaikat nógathatják, s nem kell alkudozniuk az egyre növekvő kivitelezési költségeken. g. a. mellett már komoly gondjaink voltak. Országosan mindössze tíz százalék a fa aránya a szilárd tüzelőben, nálunk meghaladja a 23 százalékot! Való igaz: a gyenge minőségű kányási szenet csak több fával lehet eltüzelni, mégis az a véleményem, egészségesebb arányokat kell a szén és fa között kialakítani, hogy ne kényelmi szempontok döntsenek a kért mennyiségekben. Az idei gondokat még fokozza az, hogy az erdőgazdaság nem értékesít közvetlenül, hanem csak. a TÜZÉP-en keresztül. Ez észszerűden, fölösleges költségeket, energiát jelent. Amellett, hogy jobban szorgalmazzuk a lakossági gallyfa- és hul- ladékfagyűjtést (ez nem lopás, mint sokan gondolják, hanem a család tüzelőjének rendkívül olcsó beszerzési módja!), lehetővé kell tenni az erdő- gazdaság közvetlen, művi eladását is. Bállá István: az nekünk is jól jönne, hiszen nem egy ve- • vőnk maga gondoskodna a szállításról. Akkor viszont, a TÜZÉP ezt a mennyiséget tudja be a szerződésbe! Kollár József: a jelenleginél több tűzifát a tsz-ektől nem várhatnak a TÜZÉP-telepek, hiszen azt a tagok ellátása sínylené meg. A kitermelést növelni pedig nem érdekük, mert alacsony a felvásárlási ár. Felhívtuk valamennyi tsz figyelmét: gyűjtsék össze az emberek az erdőn az ágfákat, a hulladékot — nem élnek vele. Dudás Ferencné: jónak látnám, ha az erdőgazdaság ütemesebben szállítana, s a szerződött mennyiségből több jutna a második-harmadik negyedévre. Magunk is úgy látjuk, hogy a lakosság fagyűjtésre való felhívásának nem sok értelme van, az alsó- rendű tűzifa tetemes mennyiségben kinn rohad az erdőn. Tóth Alajos: tudomásom szerint a tsz-ek által kitermelt fából is bőségesen van még az erdőkön. Beszállításához nem jutnak hozzá, hiszen először a bőséges termés betakarítása, most a műtrágyázás, a vetés az elsőrendű. Eddig a vita lényege. Több kérdés továbbra is nyitott maradt némelyekben viszont sikerült megállapodni. Abban például, hogy a tsz-ek sürgősen írják össze, mennyi tűzifa vár szállításra erdeikben, s ezt akár a megyei szállítási bizottság segítségével is, máris továbbítsák a TÜZÉP-nek. Az viszont ígéreteit tett, hogy az így kapott többletet megyénkbe irányítja. Másrészt a fölösleges utaztatás helyett meg kell találni a módját a közvetlen lakossági és közületi beszerzéseknek, hogy legalább azok élhessenek vele, akiknek ez az előnyösebb. Természetesen csak abban az esetben, ha a városok ellátása nem látja kárát, S bár jelenleg erre semmiféle jogszabály nincs, mégis el kel) gondolkodni a fa és szén egészségesebb arányának megteremtésén, hiszen a mostani fogyasztói szokásokat faki termeléssel egyszerűen nem lehet utolérni. S mivel aztán minden fenntartás nélkül egyet lehet érteni: a jelenlegi tűzifa-ellátási gondok mellett igazán luxus, hogy a szép gallyfák és hulladékfák csupán az erdőt járó turistát botlasztják, pedig mellettük is melegedhetnének az emberek. Szendi Márta (Mielőtt nyomdába került az írás, újabb, friss információkat kaptam hozzá. Eszerint: dicséretes gyorsasággal elkészültek a tsz-ek tűzifakészletének felmérésével. Az ered- « mény arra utal, hogy nem lesz szükség a szállítás megszervezésére, hiszen a készlet alig haladja meg a 3 ezer köbmétert, s ebből a tagok igényét is nehéz lesz kielégíteni. Ettől örvendetesebb, hogy kezd foganatja lenni a hulladékfa gyűjtésére buzdításnak. Több helyről jelentették, hogy a lakosság hozzáfogott a gallyfák összeszedéséhez.) NÓGRÁD — 1980. szeptember 20., szombat ) l
