Nógrád. 1980. szeptember (36. évfolyam. 205-229. szám)
1980-09-20 / 221. szám
Az ötvenéves bélyegmúzeum kincsei Felelősség a város zenei életéért A világ bélyegmúzeumai sorában az elsők között 1930- bán nyílt meg a Magyar Posta Bélyegmúzeuma. Tulajdonképpen a világ egyetlen önálló bélyegmúzeuma, mert másutt a postamúzeumok keretében működnek. Létesítésére az: adott ösztönzést, hogy 1878-ban a Nemzetközi Postaegyesület (UPU) úgy határozott: a tagok minden kiadásból 5—5 példányt megküldenek egymásnak. Így azután olyan hatalmas anyag gyűlt egybe, amelyből egy múzeum alapjait rakhatták le. Az illetékes postai szervek sokat tettek az új kultúrintézmény fejlesztéséért. Vásárlás, csere, ajándékozás révén néhány kivétellel a világ minden bélyegét megszerezték, köztük vagyont érő bélyegsztárokat, s minden magyar bélyeg első kiadását és valamennyi változatát. Az itt őrzött több milli- rád forint értékű, mintegy kilencmillió bélyeg Valóságos képes világtörténelem, egyben jól szemlélteti a nyomdatechnika és e kisgrafikai remekmű- *vek művészeti színvonalának fejlődését. Ezeket több ezer bélyegterv, 27 ezer okirat, ötezer, köztük sok művészi rajzó emlékbélyegző, több mint tizenhatezer nyomóeszköz, öt és fél millió fázisnyomat, kétezer emléklap egészíti ki. . A tervrajzok között történelmi jelentőségű Than Mór festőművészé, amely 1848-ban Kossuth Lajos megrendelésére készült. Kossuth Magyar Ál- ladalmi Posta felirattal, egy- krajcáros bélyeget akart kiadni. Már a nyomdai előkészületek is megtörténtek, de a megvalósításra a forradalom bukása miatt nem volt mód. Különleges érdeklődésre tarhat számot a 30 ezer darabból álló, s a világ minden tájáról származó hamisítvány- gyűjtemény, ami nemcsak a filatelistákat segíti kutatómunkájukban, de összehasonlítási alapul is szolgál. Ennek, valamint a múzeum modern technikai eszközeinek köszönhető, hogy már sok gyűjtő bemutatott szerzeményéről állapították meg: magángyártmány. Az állandó kiállítási anyag 450 négyzetméter nagyságú teremben, falba süllyesztett, fénytől, hőtől védett, kihúzható fémkeretes üveglapok között, világrészenként és államonként csoportosítva, 200 ezer darabból áll. A szak- könyvtárban több ezer könyv, katalógus, és a folyóirattár található. A múzeum hazai és külföldi kiállításokon gyakran szerepel és mint a vitrinekben őrzött oklevelek, érmek, serlegek is mutatják, sok elismerést szereztek a magyar bélyegművészetnek. „Fiókintézménye” is van: a győri Xantus János mm ■* A (i, lián Részletek a bélyegmúzeum kiállításáról Múzeumban néhány éve bélyegbemutatót tartanak és Debrecenben is kívánnak létesíteni egyet A múzeum fejlesztésére is igen nagy gondot fordítanak. Ennek köszönhető, hogy megvásárolták a maga nemében egyedülálló Poppovits-gyűj- teményt. Az 1871. évi első önálló kő-, majd réznyomattal előállított sorunkból szinte páratlan bélyegeket, próbanyomatokat, négyesblokkokat tartalmaz. Később Poppovits Mirko, a múzeumnak ajándékozta első bélyegeinek tervrajzait, majd egy hajóposta- bélyegzéseket tartalmazó gyűjteményét Néhány évvel ezelőtt rendkívül nagy értékű magyar bélyegkülönlegesség bukkant fel. Története 1870-ig nyúlik vissza. Amikor ugyanis kezdetleges kőnyomatos eljárás-: sál kinyomtatták első bélyegsorunkat, az uralkodó arcképét olyan csúnya foltok torzították, hegy a minisztérium elrendelte valamennyi megsemmisítését. Néhány példány elkerülte a máglyapusztulást, sőt, postai bérmentesítésre is felhaszálták. Tulajdonképpen ezek tekintendők a legeslegelső magyar bélyegeknek, mert azután ugyanabban az évben, bár sziritén kőnyomatos úton, a sort újból kinyomták, s ezeket már forgalomba hozhatták. A megmentett példányokból párat szintén itt őriznek. A félszázados jubileum alkalmából a posta egyforintos emlékbélyeget bocsátott ki, a múezumban pedig szeptember 13-án nagyszabású kiállítás nyílt meg, amely november 23-ig tart nyitva. Ezenkívül alkalmi postahivatal is működik, amely különbélyeg- zőt használ. A kiállításon nem csak a múzeum, hanem a magyar bélyeg történetét is bemutatják az elsőktől napjainkig. Hatásosan szemléltetik a bélyegpapírgyártás fejlődését is, bemutatva az alumí- niumflóiára nyomott magyar bélyegeket, a selyemre nyomott lengyel bélyegeket, a háromdimenziós hatású olasz kiadást, és egyes afrikai államok aranybélyegeit, sőt azt a buthanit is, amely hanglemezre téve muzsikál. A jubileum eseményei közé tartozik, hogy Magyarország ENSZ-tagságának 25 éves jubileumára az év végén a múzeumban nemzetközi kiállítást rendeznek, amelyre' a világszervezet New York-i, genfi és bécsi postaigazgatását is meghívják. Hajdú Endre Réti Zoltán három évtizede „karmestere” Balassagyarmat zenei életének. Az iskolában, a társadalmi élet különböző területein 30 éve azon fáradozik, hogy Kodály gondolata: legyen a zene mindenkié, megvalósuljon a palóc városban. Tanyát, verjen az emberek lelkében és szívében a dal, az ének, a muzsika szeretete- Nem túlzók, ha azt állítom, hogy kevés olyaá zenei megmozdulás volt a városban, amely közvetlenül vagy közvetve ne függne ősze az ő tevékenységével. — Nagyon nehéz időben, ’49-ben kerültem Balassagyarmatra a Bajcsy Zsilinszky úti Általános Iskolában énektanárnak. A város vezetői megkértek, hogy vállaljam el a régi vegyes dalárda szakmai irányítását. Sajnos, nem sokáig dalolhattunk együtt, mert felbomlott a csoport. Abban az időben volt a közigazgatás átszervezése. a megyeszékhely Balassagyarmatról Salgótarjánba került. Többen elkerültek a városból olyanok, akik az énekkarban szerepeltek- A következő évben hozzáfogtunk az új énekkar megszervezéséhez. A szabók szövetkezeti kórusa 1951-ben bemutatkozott a közönség előtt. A kórus Réi Zoltán szakmai irányításával felfelé ívelt, felhívta magára a szakemberek figyelmét. Miskolcon, majd Egerben az országos kórustalálkozón arattak nagy közönségsikert. Felléptek a Zeneakadémián, szerepeltek a televízióban és számtalan rádiófelvételt készítettek. Réti Zoltán egy éve a fiatal, tehetséges Ember Csabának adta át a kórus vezetésétA zenepedagógus a katedrán; előbb az általános iskolában, majd 1951-től a tanítóképzőben a szépre és a jóra fogékony ifjú nemzedékben keltette fel az érdeklődést az éneklést, a zenehallgatás iránt; megismertette velük a közös dalolás örömét. Az 50-es évek végén, a 60-as évek elején a balassagyarmati általános és középiskolai kórus több alkalommal szerepelt a rádióban, ami abban az időben nagy dolognak számított. — Zenekar létrehozásával is próbálkoztunk. Dr. Bertalan Ákosnak volt egy városi zenekara, amelyet az építők patronáltak. Több alkalommal közös hangversenyt adtunk- Sokan azt mondták, hogy a város két középiskolája a tanítóképző, majd utóda a Szántó Gimnázium és a Balassi között ellentétes nézetek uralkodtak. Az a sok közös zenei rendezvény, amit abban az időben a két középiskolában tartottunk, épp az ellenkezőjéről tanúskodik. Azt hiszem, hogy a zene közel hozta egymáshoz a két intézet tanulóifjúságát. Réti Zoltán 1959-től 1963- ig mint megyei ének-szakfelügyelő segítette az általános iskolákban folyó ének-zene' oktatást. Nagyon sok hasznos tanácsot, sok jó tapasztalatot adott át kollegáinak. Döntő változást jelentett Balassagyarmat zenei életében a zeneiskola megalakulása, melynek létrehozásában nagyon sokat fáradazott Réti Zoltán; aki az intézet megalakulása óta, 1963-tól irányítja az iskolát- Az intézetben jelenleg kétszázan tanulnak különböző hangszeres zenét. Az iskola növendékeiből alakult kamaregyüttesek, a különböző hangversenyek új színt és lendületet adnak a város zenei életének. Jelentős az iskola zenei „kisugárzó” tevékenysége a város közművelődési életére. — Hosszú utat jártunk be az elmúlt harminc év alatt. Hogy a kitűzött céljainkat mennyire sikerült elérni, azt csak az emberek életvitelében, megnyilvánulásajban, gondolkodásmódjában; zenekultúrájuk szintjén lehet lemérni. Egy viszont biztos- Nem szabad megállni, nem lehetünk önmagunkkal elégedettek. mert az önteltséghez vezet. Többet kell adni; múltunk, jelenünk, jövőnk erre kötelez; ezt diktálja emberi létünk, hivatástudatunk. Felelősek vagyunk városunk zenei életének előbbrehala- dásáért, a megye zenei kultúrájának fejlődéséért, az egész egyetemes magyar zenei életért. sz. r. í Anekdota Oscar Wilde-ról Amikor Oxfordban szóbeli vizsgát kellett tennie, Oscar Wilde-nek az Űj Testamentum görög változatából kellett fordítania, amelyik egyébként kötelező olvasmány volt. A szövegrészt a vizsgáztatók a Passióból (Jézus kínszenvedése) választották. Oscar Wilde elkezdett fordítani, könnyedén és pontosan. A vizsgáztatók meg voltak elégedve feleletével, és közölték vele, hogy abbahagyhatja. Oscar Wilde azonban figyelembe sem vette őket, hanem tovább fordított. Több sikertelen 'kísérlet után a vizsgáztatóknak végül is sikerült megállítaniuk a felelőt és közölni vele, hogy elég volt, meg vannak ■ elégedve a fordítással, „ö, hadd olvassak még egy kicsit — mondotta Oscar Wilde. — Szeretném tudni, hogy hogy végződik”. Naplemente délben Hintsch György új filmjének címe Hauptmann egyik drámájára emlékeztet, a címe: Naplemente délben. Szereplői fiatal értelmiségiek, akik hirtelen — egy betegség kapcsán — szembesülnek az élet lényeges kérdéseivel. A Somló Tamás fényképezte film főszerepeit kiváló színészek játsszák] Huszti Péter, Bordán Irén, Lohinszky Lóránd, Kálmán György, Sinkovlts Imre, Gera Zoltán. Hintsch György legújabb művét a salgótarjáni November 7. Filmszínházban jelenleg, a balassagyarmati Madách Filmszínházban szeptember 23—24-én vetítik. Képünkön: A válságos helyzetben élő ifjú pár: Huszti Péter és Bordán Irén. 5. — Jól van no, csak meg ne sértődj... — De valamit mégis csak ki kell találnunk! Mit tegyünk, merre keressük az MGB lépéseinek indítékát? — Nem tudom, főnök... így még nem álltunk. — Azt javaslom, hívjuk ide Dánt. — Nagyon veszélyes. — Főnök! Hívjuk ide Dánt. s mondjuk meg neki, hogy őt bíztuk meg a Magnólia-akció részletes kidolgozásával! — Nem tudom... talán jó. — Hívjam? — Hívja. — Itt Dan. — Dán az ágyában fekszik, mellette egy nő, kicsit riadtan. 4 NÖGRAD — 1980. szeptember 20., szombat — Maga az, Charlie... megismerem a hangját... Nem, a képet nem kapcsoltam be... nővel vagyok... igen, értettem,., öltözöm, megyek máris... azonnal ott leszek... Dán kapkodva öltözik, közben a nőnek magyaráz: — Meg kell értened, kedves Erzsébetem... Most el kell mennem... Ha akarsz, megvárhatsz itt is... Olvass, képmagnózz, csinálj, amit akarsz, érezd jól magad... — Mert te mindig itthagysz ; engem... — Erzsébet majdnem sírva mondja ezt, de Danra nézve ragyog a szeme. — Sietsz, ugye? — Sietek, édes, hogyne sietnék... — És mit olvassak? — Amit akarsz... Regényt, dokumentumot, sci-fit, van itt minden. — Inkább képmagnóznék... Van valami érdekesed? — Hogyne... Az 1991-es budapesti földrengés, Pinochet és Reza Pahlavi halála, futballmeccsek... de ne haragudj, sietnem kell. — Dán megcsókolja Erzsébet mellét, megsimogatja az arcát. — Ezt a kis mostohát is... búcsúzz el tőle is... Dán megcsókolja Erzsébet másik mellét is. — Esernyőt, esőkabátot viszel? — Viszek. Várj meg, édesem... — Várlak, váriak... Dán kilép az ajtón, Erzsébet lehunyja a szemét. Szinte azonnal elalszik. « — Megjöttem, főnök, hello Charlie! — Van új híre. Dán? — Van. — És volna szíves elmondani? — Charlie, ne szemtelenkedj a fiúval. Dan, ha most azt találja mondani, hogy megtudta, hogy... — Megtudtam, főnök. — Hallgatjuk, Dán. Beszéljen. — Az MGB ügynökségnél teljes a felfordulás. Mindenkit, még a nyugdíjasokat is berendelték. Állandóan filmfelvételeket böngésznek, régi kópiák közt turkálnak, miközben a többiek megszállták a Génbank legfontosabb intézményeit. Alig ügyelnek arra, hogy rendesen konspiráljanak. Nyíltan, gátlástalanul dolgoznak. — De mit Dán, az istenért... mit keresnek? — Azt hiszem, tudom. Erzsébet mondta, hogy... — Ki ez az Erzsébet? Megint egy új kismenyasszony? — Nem. ö más. Erzsébet... ő más... — Mindegy. Mit mondott el? — Hogy a munkahelyén, a Génbankban is... — A Gén bankban?... Ezt már említette... — Igen, főnök. Megjelentek, mindent átforgattak, kutattak, kerestek. Az igazgató teljesen fel van háborodva. — Foxman? — Igen, Foxman. Azt mondja, ha nem hagyják dolgozni, akkor lemond. Nem vezeti tovább az intézetet. — Foxman nem szokott érzékenykedni. Én legalábbis nem úgy ismerem. — Főnök, maga ismeri Foxmant? — Ismerem, persze, hogy ismerem. Nagyon rendes, precíz tudós. Nem hiszem, hogy zseni,- de a munkáját elvégzi rendesen. Sokat és jól dolgozik, és nagyon jól is tartja magát. Elmúlt hetvenéves, de hatvannak se néz ki. Dolgozik és mosolyog. — És őszül... — Igen, Charlie, őszül. De tó ne reménykedj, te nem őszülsz meg soha! Ilyen ronda vörös marad a hajad, míg ki nem hullik. Kopaszon se leszel szebb, Charlie, mint így, vörösen... — Akkor már mindegy lesz... — Örülök, Charlie, hogy legalább ezt belátod... De mi legyen Foxmannal? Dán mélységesen meghatva, megilletődve hallgatja főnökei beszélgetését. Látszik, hogy néha ő is szívesen megszólalna, de jólneveltsége és — ezúttal indokoltnak tűnő — kisebbségérzése ebben meggátolja. Egy kézi elektronikus játékkal játszik. — Dán! Téged is megkérdezünk: mi legyen Foxmannal? — Jones Dán felé pördül a karosszékével. — Inni kérsit (Folytatjuk) l
