Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-13 / 189. szám
Lentről jött vélemények Hát a munkásbecsület...? Egy levél fekszik előttem. Minden sorát betéve tudom már, mégis újra meg újra felháborít. Idézek belőle: „...A vezető már a felszállásnál gorombáskodott velem, mert nem volt aprópénzem, csak papírhúszasom. Ha egy utas fel nem váltja, talán le is zavart volna a kocsiról. Azt kiabálta, hogy ő nem OTP, nem köteles pénzt váltani, s akinek nem tetszik, menjen gyalog. Nekem az ötödik megállóban kellett volna leszáll- ni, onnan már közel van a piac. Két teli kosárral idejében odaálltam az ajtóhoz és megnyomtam a gombot. A buszvezető nem is lassított, pedig a megállóban is többen várakoztak, fel akartak szállni. Csak a városi tanácsnál volt hajlandó megállni, onnan kellett a nehéz csomagokkal visszagyalogolnom. Egy asszony rászólt, hogy miért nem állt meg a piactér előtt, láthatta, hogy le akartak szállni, azt felelte neki. hogy törődjön a maga dolgával, amíg szépen van. Én a kocsi számát nem jegyeztem meg, pedig az uram szerint azt kellett volna, csak azt tudom, hogy július 18-án délelőtt történt, és a vezető őszes hajú, barna bajuszú ember volt.,. ” A buszvezető ugyanolyan dolgozó ember, mint P. Gáborné, aki a hajnalban szedett zöldségét, gyümölcsét vitte aznap a piacra, hogy annyival is több jusson a városiak asztalára... Az egyik autószerviz gépkocsiszerelője júniusban egy hét szabadságra utazott rokonaihoz. „Ridiküljét” — így nevezi a szakmai szleng a szerszámos vasládikát — annak rendje-módja szerint lelakatolta, s letette a munkapadja mellé, mert a láda a szerszámszekrénybe nem fér be. Eltelt a hét, s amikor visszajött, a ládának hűlt helyét találta. Először azt hitte, ugratás az egész. Nem akarta elhinni, hogy meglopták. Hogy lába kelt a villáskulcsoknak és csavarhúzóknak, a kombinált és csípöfogo- nak, a dugókulcsoknak és kalapácsoknak, a magacsinálta láncfeszítőnek és T-kulcsoknak. Mindannak, amivel évtizedek óta a kenyerét keresi. Ki lophatta el? Kívülálló biztosan nem, hiszen egy idegent nem engedne ki a portás szerszámládával a kezében. Műszaki vezető, irodai dolgozó sem jöhetett szóba, ugyanezért. Maradtak tehát a munkatársak, a gépkocsiszerelők. Az ő kezükben megszokott látvány a szerszámosláda, nem tűnik fel senkinek. Az ember elképed: hát a munkásbecsület?! Tudom, hogy ma is azok vannak többségben, akik társadalmi munkában rokkantkocsit csinálnak üzemi balesetet szenvedett munkatársuknak, akik szabad szombatjukon eljárnak egymásnak házat építeni, akik szabad idejükben rönkvárat és betoncsúszdát építenek lakóhelyük gyermekjátszóterén; akik munka közben újításon törik a fejüket és a segélykérő felhívásra több századmagukkal sietnek vért adni egy szerencsétlenség sebesültjeinek. Ök vannak többségben, nem az üzemi szarkák, a lógósok, a fusizók. Am ezt a felelőtlen kisebbséget meg kell végre fékezni. A munkaidőben a söntéspultnak támasz kódúkat; a munkahelyi kollektív fémgyűjtés egyéni haszonélvezőit; a műszak közben kártyásokat; a notórius elkésőket. Mindazokat, akik még nem tanulták meg, hogy mi a munkásbecsület. Nyíri Éva Ahol a nyersanyag is energia Ami a munkasikereket illeti, nem sok jónak örülhettek idén a ménkesi bánya emberei. Vágathajtásban több mint huszonhat, szénfejtésben majdnem négy százalékkal maradtak el a tervtől. „Amikor bányai vezetők lemaradást indokolnak, az a módszerük, hogy hatalmas térképeket teregetnek az asztalra, és geológiai viszonyokról kezdenek magyarázni” — mondta nemrég egy nagy tekintélyű intézmény munkatársa. Jómagam ugyan szeretem ezt a módszert, mivel az auditív közlés vizuálissal kiegészítve mindig érthetőbb. De érdemes meghallgatni azok véleményét is, akik naponkint szembe találják magukat a geológiai viszonyokkal. Áz előváó Az elővájás nyűgeit Bakos József csapatvezető vájár ismeri. — F—6-ossal dolgozunk á 1 - tálában — mondja a megtermett férfi. — Ebben a hónapban átálltunk az Alfa bányarészre. A négyes front vágatát hajtjuk: meddőben. Hagyományos módszerrel, vagyis robbantunk és lapátolunk. Csillébe. Hat méteren jutottunk túl, huszonöt méter meddő várható még. A jövő hónap közepe táján érünk szénhez, akkor haladhatunk tovább F—6-ossal. — A fontos gépet az első fél évben a vártnál kevesebbszer használhatták. — Sok volt a vetős rész. Az átharántolás mindig nehezebben halad. Ennyi vetőre nem számított senki, ezért maradtunk le. — A vetők mellett emberi okok közrejátszottak-e a lemaradásban? — Nem tudtak gondoskodni elég kaparóberendezésről. Kevés van. Ami van, az is rossz, elhasználódott. Ki kellene javítani vagy cserélni őket. — Ezenkívül más emberi okok vannak-e? — Mondjak mást is? — nül véleményt cserélhetett elképzelései ró] a dolgozók széles rétegeivel. Az utóbbi időben több üzemünkben emelkedett a műszaki tanácskozások színvonala. Egyre inkább a következetes politikai előkészítés jellemzi a fórumokat. Igen fontos ebben az esetben is, hogy adjanak a vezetők lehetőséget a vitára, ösztönözzenek arra, hogy a gondok felvetése mellett az okok reálisabb feltárásával, a kibontakozást segítsék a konkrét, kivitelezhető javaslatokkal. A feladatokra való közvetlen mozgósításban, a kisebb kollektívák, az egyes dolgozók meggyőzésében továbbra is nagy szerepet kell biztosítani a termelési tanácskozásoknak, a kisebb munkahelyi megbeszéléseknek, a bri- gádtanácskozásoknak. Különösen fontos ez akkor, amikor létszám-átcsoportosításokról, a munkarend átszervezéséről, bér- és szociálpolitikai kérdésekről van szó. A rendszeresség, a tervszerűség ebben a tevékenységben párosuljon konkrétsággal és gya- korlatisággal. Akkor és ott kell a dolgozókkal tanácskozni, amikor szükséges. A tervezett ilyen irányú feladatokból ki lehet emelni a kohászati üzemek kezdeményezését, ahol a kovácsoló „A” üzemben előirányzott műszakátrendezéseket, a hideghengerműben a folyamatos munkarend bevezetését a döntések előtt több lépcsőben több fórumot felhasználva kívánják megvitatni a dolgozókkal. Van olyan vélemény, miszerint az üzemi demokrácia nagyobb érvényesülése esetleg ellentétes lehet a fegyelmezettebb, szigorúbb számonkéréssel. Erre nemmel kell válaszolni. A demokrácia csak rend esetén érvényesül! A dolgozók számára biztosítani kell a rendszeres és szervezett munkát. Ebben az esetkérdezi alig sejthető mosoly- íyal a nagy darab ember. — Persze. — Hát itt van ez az ösztönző bérezés — indul meg belőle a szó. — Ami a produktív munkahelyekre kéne, hogy hajtsa az embereket. Hát ez nem ösztönző bérezés. Ki se merem mondani, hogy 201 forintot keresek egy szakban. A szalagőr 10 forinttal keres kevesebbet, mint én. Otthon a maszek mellett ötszáz forintot kaphatnék. Az az igazság, hogy huszonöt éve itt vagyok, megszerettem ezt a kollektívát. nem megyek máshová. De az ösztönző bérezést javítani kell. Mert így azt érzi az ember, hogy hiába erőlködik. — Ha jobb lenne a bérezés, akkor ugyanezeknek a vetőknek az ellenére is... — ...sokkal nagyobb eredményeket lehetne elérni — bólint Bakos. — Mert a pénz az éltető erő Jó a szép szó, a dicséret is, de ezért nem adnak semmit a boltban. Á fejtő A szénfejtés gondját-baját 'Nagy Pál Máté csoportvezető vájár érzi mindennap a saját bőrén. — Sajnos, évek óta az úgynevezett objektív tényezők azok. amik rontják az eredményeket. Két éve még reménykedtünk az Alfa bányarészben, de a NAGY TERMÉSZET beleszólt. — Láttam a térképen, hogy a tervezett széntelepnek csak egy nyúlfarknyi részében tudnak fejteni. — Igen. Ráadásul, nagy a telepdőlés. Tizennyolc-húsz fokos. Ilyenben még' nem dolgoztunk. Nehéz az is. hogy, ahogy haladunk, toldani kell a biztosító szerkezetet, mert széledül a front. De hát nincs ettől jobb lehetőség, ebben kell dolgozni. — Nehéz lehet egy neves bányászbrigádnak hosszúi időn át balsikerekről számot adni. — Szinte restellj az ember, hogy évek óta nem tudjuk ben a véleménycsere, a feladatok megvitatása nem mond ellent a döntések következetes végrehajtásának és a következetesebb elszámoltatásnak. Természetes dolog: fel kell lépni azzal szemben, hogy a kollektíva által is elfogadott intézkedések végrehajtásában — a demokratikus jogok túlhangsúlyozásával — egyesek gátolhassák a fegyelmezett munkavégzést megkövetelő vezetőket. Esetenként az is előfordul, hogy néhány dolgozó baját eltúlozva általánosít az üzemi közvélemény és ez akadályozhatja a jó irányú intézkedések valóra váltását. Az is követelmény lehet, éppen ebből adódóan, hogy az egyes emberek problémáival többet, differenciáltabban foglalkozzunk. A gazdasági feladatok közül ma minden szinten és minden területen kiemelkedik a hatékonyság növelése. Ez a gazdálkodás döntő elemévé kell, hogy váljon. Ennek segítése érinti áz irányítás továbbfejlesztését is. Az 1980. január 1-vel életbe lépett új szabályozó- és árrendszer eddigi rövid érvényesülési ideje is megmutatta, hogy a központi állami és gazdasági irányítás a korábbiakhoz képest operatívabb lett és erősödött. Amikor ezt a múlt években gazdaságpolitikai célként elfogadtuk, egyesek úgy értelmezték, hogy a vállalatok életébe, önállóságukat csökkentve, erőteljesen be kell avatkozni. Ez akkor is téves értelmezés volt, A valóság bizonyítja, hogy az irányítás operativitása nem azonos a vállalati döntésekbe való beleszólással, nem mond ellent a szocialista demokrácia elveinek és megvalósításának. A szigorúbb és normatívabbá vált szabályozás, a termelés hatékonyságát reálisabban tükröző árrendszer és ezen belül egy-egy termék ára a valóságnak megfelelőbben teljesíteni a tervet. A mi brigádunk mindig úttörő volt, mi vezettük be az SHZ, meg az önjáró frontbiztosító alkalmazását. Most pedig már régóta nem hallatunk magunkról. — Vannak-e olyan bajok, amik felsőbb vezetők hibáiból adódnak? — A felsőbb vezetők se tehetnek erről. Nekik is kellemesebb volna sikerekről beszámolni. Persze „szubjektív tényezők” akadnak. Nem az igazi a mostani bányász a régebbihez képest. Ebben benne van a visszafejlesztés. A lehetséges utánpótlás akkor elfordult a bányától. A mostani fiatalok meg nem a szénfalhoz jönnek, hanem lakatosnak, iparosnak. Jó jel, hogy eoben a hónapban alakúit egy KISZ-brigád: ha ez ösz- szeszokik, a többi fiatalt is magával húzza. — Ebben segít a bérezés... — A differenciált bérezésről beszélünk. beszélgetünk, de ez nem az igazi. Nincs meg az nagy különbség, ami vonzaná a fiatalt a szénfalhoz. A vájár 10 forinttal többet keres, de nem annyival dolgozik többet, mint egy kiszolgáló. — Jó bérezéssel nagyobb lenne a teljesítmény? — Ezt nem mondanám. Vetőket nem lehet megszüntetni pénzzel. A pénz „A bányászok nem szeretnek a pénzről beszélni” — mondták nemrég a vállalat központjában. Ménkesen azt tapasztaltam, hogy azért nem sütik le szégyenlősen a szemüket, ha a forintokról esik szó. — Több kéne belőlük — ez a vélemény. De erre válaszol a régi közhely: csak annyit lehet elosztani, ameny- nyi van. S a vállalathoz, a mai magyar szénbányászatban elfoglalt helye alapján, egyelőre aligha fog a pénz széles folyamban hömpölyögni. közvetíti az össztársadalmi érdeket és ebből a szempontból is demokratikusabb, mint az egyedi elbírálású irányítás, amiben szükségszerűen közrejátszhatnak szubjektív elemek. Más oldalról megközelítve: a jelenlegi irányítási rendszer semmiben sem korlátozta a vállalati önállóságot, nem csökkentette a gazdálkodó szervek felelősségét. Az, hogy a gazdasági egységeinkben az első fél évben a nyereség színvonala a szabályozás következtében a korábbi évekhez képest mérséklődött, hogy a termékek gazdaságossága átrendeződött, hogy csökkentek a fejlesztési, jövedelemnövelési lehetőségek, csak a gazdaságpolitikai céljainkkal jobban összhangban álló döntésekre, az eddigi munka átértékelésére, átrendezésére ösztönzik a vállalatokat. De semmiképpen nem jelenti, hogy mindezt nem nekik kell végrehajtani. A gazdálkodó szerveknek önállóan, a maguk számára kell az új helyzetben helyenként a problémákból kivezető utat megkeresni, vagy máshol a még dinamikusabb fejlődést biztosítani. Legutóbb az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vezetőivel volt lehetősége —. az állami irányitó szervek közül —, üzemeinknek véleményt cserélni. Eközben érzékelhettük. hogy még a közvetlen szabályozás eszközeiben is — sok esetben — gyakorlatiasabban közelítik meg a központi szervek irányítási feladataikat. Nem kötik meg-, hogy az egyes vállalatok az építőiparban mit, hol végezhetnek el. Lényegesebb, hogy a szükségletnek megfelelően, a leggazdaságosabban használják ki kapacitásaikat. A kisebb gazdálkodóegységek nagyobb önállóságának ésszerű továbbfejlesztését szolgálja az a tevékenység is, amely során felülvizsgálatra Év elején, amikor Galcsik Gyulával, az Ipoly Bútorgyár szécsényi telephelyének vezetőjével beszélgettem, gondterhelt volt. Az alapanyag-ellátásra panaszkodott. Most, az első fél év eredményeinek birtokában nyugodtabban, biza- kodebban tekint a jövőbe. — Az első negyedévben gondot okozott a faellátás. A második negyedévtől zökkenőmentes a szállítás, így az alapanyag-ellátás nem hátráltatja a termelést — vélekedett a telep vezetője. Az üzem az első féléves árbevételi tervét az előirányzott 45 millió forinttal szemben 49 millió forintra teljesítette. Jól alakult az export- bevételük is, amely 9 millió forintot tesz ki. A vásárlók közé tartozik Svédország, Anglia, és Nyugat-Németország. — Az előző év hasonló időkerülnek a nagyvállalatok és intézkednek, ahol a túlzott centralizálás akadályozza a hatékonyság gyorsabb ütemű kibontakozását. Kedvező tapasztalatok vannak abban is, hogy nagy gyáraink az elmúlt éveikben kisebb egységeiknek, gyárrészlegeiknek nagyobb önállóságot adtak: így a kohászati üzemekben, a síküveggyárban, a Salgótarjáni Ruhagyárban. Szinte minden gazdasági egységben folyamatosan foglalkoznak a továbbfejlesztésével, elsősorban az egyes költségtényezők differenciáltabb elemzése érdekében. A mai helyzetben, amikor a fejlődés döntő tartalékai az anyag, az energia, a munkaerő ésszerűbb fel- használásában vannak, ez elkerülhetetlen. Ami a kisebb egységek önálló szerepkörének növekedését, a hatáskörök, a döntések további észszerű decentralizálását jelenti, növelve a gazdasági élet demokratizmusát. Tapasztalatok mutatják: egyre inkább egységesen értelmezzük, hogy az elkövetkezendő időszakban céljaink eléréséhez minden szinten nagyon nehéz feladatokat kell megoldani. Ezeket csak egységesen, az emberek meggyőzésével, a központi irányítás, az össztársadalmi érdek érvényre juttatásának erősítésével és a gazdálkodó szervek, a végrehajtásban részt vevő kollektívák felelősségének, kezdeményezőkészségének növelésével oldhatjuk meg. Ennek érdekében teljesebb együttműködést szükséges biztosítani a gazdasági és társadalmi szervek között is. Érvényesülni kell minden szinten. A megnövekedett követelmények teljesítésekor nem nélkülözhetjük a szocialista demokrácia adta lehetőségek mind teljesebb kihasználását, sőt fokozottan igényelnünk kell. Sára János szakához az üzem tíz százalékkal növelte termelését. Hogyan, tudták ezt elérni ? — Azonos géppark, azonos munkáslétszám mellett a belső tartalékaink jobb kihasználásával. A hatékonyabb munkaszervezés, a dolgozók munkafegyelmének javulása eredményezte a pluszt. Aminek örülök, hogy a munkafegyelemmel nincs baj. Az üzem 175 fizikai dolgozója közül 136-an kapcsolódnak be a szocialista brigádmozgalomba. Ök azok, akik meghatározói a munkafegyelemnek. Nem dicsekvésként mondom, pusztán a tények kedvéért említem meg, hogy még csak figyelmeztetés sem fordult'elő. Nálunk is vannak „vándormadarak”, de nem ők a munkafegyelem meghatározói. Dolgozóink jelentős része évek óta itt tevékenykedik, megértik, hogy csak több és jobb munkával lehet a fizetési jegyzék összegét megemelni. — Hogyan alakult a munkások jövedelme az év első felében ? — Aki többet és jobban dolgozott, az a pénztárcáján is érezte. A bérszínvonalunk 3 százalékkal emelkedett. A bútorgyár azon üzemek közé tartozik, ahol az alapanyagot, mármint a fát, külföldről, valutáért szerzik be. Köztudott, hogy hazánknak csupán 16 százaléka erdő. Fenyvesünk pedig jószerével alig van. Ezt a logikai sort a bútorgyár vezetői, dolgozói is többször átgondolták. Ezért látott napvilágot az a határozatuk, hogy minden darab «fát a lehető legcélszerűbben kell felhasználni. A hulladék hasznosítására új terméket terveztek. Az idén hozzáfogtak a ruhaszárítók gyártásához, amely 600—700 000 forint pluszbevételt jelent az üzem számára. Szenográdi — A ZIM Lampart salgótarjáni gyárában folyamatos próba* üzemben vizsgázik a szerelőcsarnok új láncpályás szálli- tórendszeree. Optimális ütemezéssel szállítja az alkatrészeket a szerelőállásokhoz a konvejor, amelynek termelésbe állításával jelentősen növekedik a munka szervezettsége. A termelékenység várhatóan 30 százalékkal emelkedik majd, egyben nagy mennyiségű nehéz fizikai munka kiváltása is lehetővé válik. NŰGRÁD - 198Ó. augusztus 13., szerda 3 Molnár Pál
