Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

Holt szezo

gi tevékenység, érzés erősítésére. Meglehetősen szétszórt, nehezen mozgatható brigád volt a miénk, még kirándulásra Is könyörögve lehetet összehozni a tagságot, nemhogy a munkára. Egy-két társammal sokat töprengtünk azon, hogyan változtathatnánk, mígnem kisütöttük: alapítsunk brigádkasszát. Ebbe havonta mindenki beletesz 40 forintot, nem nagy összeg, de jól használható egy-egv társadalmi munkavégzés, kirándulás idején. Vehetünk belőle kólát, meg mindent, amit megkívánunk. Ez hatásosnak bizonyult. Az emberek, hogy kaptak valamit, igaz, a saját pénzükért, szívesebben vállalkoztak közös feladatok végzésére. Néhány év alatt aztán úgy összerázódtunk, hogy most már nincs különösebb problémánk ezen a téren.

— A kulturális munkában

sem?

A Radnóti brigád Tintér István.

vezetője,

nem könnyű a váA fűrészelt fa kellemes, c iklandozóan édes illata járja át az ember szaglószerveit, szünet nélkül járó gépek zaja hasítja a csendet. Itt, az enyvezöben csak kiabálva lehet egymással szót érteni, behúzódunk hát a szomszédos illesztőműhely művezetői szobájába.

Pintér István még csak 2'! éves, de a balassagyarmati Ipoly Bútorgyár régi dolgozója. Az asztalosok Radnóti Miklós Szocialista Brigádját kilenc esztendeje vezeti; falapokat szabnak, méretet egyengetnek, egalizálnak, hő- préselnek. Figyelmet, szakértelmet követel a munka. De nincs gond sem a mennyiségi, sem a minőségi teljesítéssel. A Radnóti brigád tagjai szakmájuk mesterei, a legtöbben másfél-három évtizede dolgoznak a szakmában, s a hírnevet még a gyár régi telephelyén vívták ki maguknak. Az utolsó hat évben ötször érték el a Szocialista brigád címet, s egy alkalommal a Vállalat kiváló brigádja lettek, míg tavasszal a megyei szakszervezettől megkapták a „Kiváló társadalmi munkásbrigád” címet.

— Minek tulajdonítja a sikert? — kérdezzük a brigádvezetőtől.

— Azt hiszem annak, hogy évekkel ezelőtt jó módszereket vezettünk be a közösséErre lasz.

— Több éves tapasztalatom — feleli Pintér István —, hogv ilyenkor, nyáron elcsendesül minden, nagyon nehéz

vállalásainkból valamit is teljesíteni. Nem is erőltetjük. Sokan vannak szabadságon, üdülnek, mások otthon, a ház körül dolgoznak, rengeteg ember foglalkozik a bogyósok termesztésével. Egy kirándulást azért rendszerint összehozunk.

— Most hová készülnek?

— Ügy néz ki, Szegedre. Gyakran változott ugyanis az elképzelés. Terveztük Pozsonyt, Bécset, de nem jött össze. Most a szabadtéri játékok a cél. Persze nem egyedül, hanem 3—4 brigáddal közösen. Az autóbuszt a vállalat biztosítaná.

A Rákóczi Szocialista Bii-' gád az illesztőműhelyben 3r,l- gozik; két asztalos és nyolc betanított munkásnő a tagja. Van is hangosság, vidámság itt. De az asszonyoknak a kezük is gyorsan Jár, olyannyira, hogy Időarányos tervükön,' már csaknem két szériával túljutottak.

Gyurenka István fiatal brigádvezető, tavasz óta vezeti a kollektívát.

— Hogyan jön ki másik férfitársával együtt az asz- szonyokkal?

Mosolyogva válaszol: — Kitűnően. Igyekvőek, szorgalmasak. A régebbiek nagyon gyorsan és lelkiismeretesen tanítják be a munkába a fiGyurenka István, nyok „vezére”.

az asszoaialokat. Szorgalmuknak azt hiszem, megvan az anyagi, erkölcsi becsülete: általában a 3—3300 forintot megkeresik.

— Kulturális vállalásukat hogyan teljesítik?

— Általában kapcsolódni szoktunk az itteni rendezvényekhez, felhívásokhoz. Az asszonyok nagyon elfoglaltak, otthon várja őket a család, a háztartás; a kert, a baromfi- udvar, a kulturális tevékenységben így nem nagyon jeleskednek. Persze, nyugodtan mondhattam volna többes számban Is. A munkában ellensúlyozzuk az ottani lemaradást.

— Nyári terve van-e a brigádnak?

— Augusztusban szeretnénk összehozni egy kirándulást, Leányfalura. Családtagokkal együtt.

A munkahelyi művelődésben nyáron holt szezon van. Ezt a sejtésünket lgaeoita e beszélgetés él még számol,

meg nem Írott Íz. Nyilván közrejátszik ebbon a szabadságolások, a nyári munkák dömpingje. De talán az üzemi szervek, a helyi és Intézményi népművelők együttműködésével néhány okos dolgot ki lehetne ügyeskedni a változtatásra. Hogy ne csak a kirándulás jelentse nyáron a kultúrát!

(ok)

Tarjáinak

térhódítása

— A külföldi partnereik hogyan oldják me* a jobb minőségre való ösztönzést?

Csaknem huszonnégymillió forint nyereséget ért el fél év alatt a Salgótarjáni Ruhagyár; huszonnyolc százalékkal

többet a tervtől. Az értékesítési előirányzat két százalék rá—;-----------------------;—“ “ ; „ ,. , — Azt mondják, hogy ők

a

dassa! vált valóra. Baj-e ilyen sikerek mellett, hogy a el6ször flgyeimeztetik, máruházati konfekcióra vonatkozó terv nem teljesült; vagyis sokszor kártérítésre kötelezik, ____________________________________________________ harmadszor elküldik az ille3

49 ezer helyett 336 ezer darab ruha készült cl? — kérdeztük Kaszás Józsefné dr. igazgatót.

— Baj-e az, hogy a túlórahányad az első (él évben nyolc és (61 százalékkal nagyobb, mint a tavalyi azonos időszakban? Hiszen a gyár nyeresége ilyenkor Is nő, a varrónők pedig ráadásjövede- lemhez jutnak.

tőt. Nálunk erre nincs lehetőség. Nemrég csak egy másik osztályra akartam áthelyezni egy dolgozót, a városi pártbizottsághoz ment panaszra. Azóta is függőben van az ügye.

— Az első (éléves beszámolóban benne van, hogy a ru- házatikoníekció-gyártás szervezési lehetőségei nincsenek kihasználva. Ha ezt (ölismerték, mért nem tudnak tenni valamit ellene?

— Mert még nem jutott van

— Sehol nem érezzük, hogy baj volna. Lehet, hogy rosz- szul terveztünk, mert túl precíz számokat határoztunk meg.

Év közben a vártnál több bérmunka-próbagyártást kezdett el a vállalat. Ezek kockázatvállalások, de nélkülük nem lenne a jövőben folytatása az exportnak. Egyéb- _ Ezt csak azért tartom kent minden próbagyartas be- bajnak mert naiUnk túlnyo- valt, minden nyugati vevőnk ... , . , .

visszajött hozzánk. Most hat m*résf nok dolgoznak. Az a

nyugati céggel van kapcsola- véleményem, hogy az asszony erg*yébként 08tt is a

tunk. , minél többet legyen otthona gyártás Ha külsS szakember

családdal. Mert ott szükség megnézi, azt láthatja, hogy — idén kétszeresére növel- van rá. . az egy korszerű szétvezés. De

ték a bérmunkát, és mint mégis vannak benne kihasznámondják, a vele való gond latlan lehetőségek. ÉS a szertöbb mint kétszeresre nőtt. ~ önöknél s6>2 százalék az vezgknek gondolkodni kell,

Miért éri meg mégis? elsö osztályü ,ermékek hánya, többe(. mjn(. eddig. A városda. Ez a szám jól hangzik. ban egyébként sokan beszéLehet-e tovább javítani az jjk> bogy a ruhagyárban minaranyt? den területen magasak a követelmények. Elmennek innen — Ez az arány országos vi- dolgozók, raktárosnak, eladódig egészen jó. Ezenkívül so- SZOnylatban jó Belföldön nak> és az ittenieknek mon- kat tanulunk belőle.. Minden „„„ííLan százatok Piső nsztá- dogatják, hogy kényelmesebb nyugati cégtől kérünk tech- iylj hányad' a követelmény De munkával is megkeresik a nikust. Ez olyan szolgáltatás, éVdemes nekünk is tovább ja- pénzüket. De ha tartani akar- amiért nem kell fizetnünk. vítani a minőséget Ez fő- 5uk * pozíciónkat, nem mond-i

Nem túl szívesen, de külde- ként gaz<jasági érdek Mert hatunk le a magas követeH

nek szakembert, aki tud hasz- az els6 ég a másodosztályú ményekröl, nos tanácsokat adni. Persze termékek árkülönbözete hét akkor is udvariasan meghall- százalék. Harmadosztályú gátjuk, ha nem mond újat árut pecjig csak selejtként tu- nekünk. Ezeknek a szakembe- dunk értékesíteni. Jobb minő- reknek nagyon ^tetszik a gyaT ségre köteiez bennünket a runk. A legtöbbnek mar ki- vállalat hírneve is. A 96,2 vulről rokonszenves de a bel- szazalék jó arány> de mi 99_et

só szervezettség is meglepi szeretnénk. Persze lehet, hogy; őket Volt, aki megkérdezte: ez goha gem érhet6 el>

— Mert a légtöbb pénzt ez

jelenti. Nagyon nagy hányad rajta a tiszta haszon; a dollárkitermelési mutatója pe— A gyárban nőtt a termelésből kieső idő, (őieg a

teljesítményben dolgozó fizikai dolgozók körében. Táppénzre vétetik magukat. Miért? Ódzkodnak * bonyolult munkáktól?

melyik nyugati cég szervezte a termeiéit. Egyébként megengedhetjük magunknak, hogy ne vállaljunk el bármilyen munkát. Volt már itt olyan tárgyalás, amelyen nem állapodtunk meg. Akkora volt a két árajánlat közötti különbC

SAK AZ TUDJA, mit jelent a sarokban álló

vai’úzsdoboz, akinek néhány hétre már le kellett mondania róla. Fodor Péter, a balassagyarmati GELKA-szer- viz műszerésze hetente kétszer huszonkét községben orvosolja a beteg televíziókat. Egy napra mellé ültem az 1500-as Zsiguliba. Háromnegyed kilenckor startolunk Balassagyarmatról. Mellettünk, a két ülés között fekete dosz- sziéban lapulnak a címek, ahonnan a hibás készülékeket jelentették. Irány Ipolyszög, Vasút utca. Labátéknál az asszony fogad bennünket. A csomagtartóból jókora bőrtáskát emel ki a műszerész — ebben vannak a szerszámok és temérdek alkatrész. Jó tizenöt kilónyi.

— Büdösítétt — mondja az asszony. — Most aztán se kép, se hang rajta. Füstölt, pattogott — sorolja. Két hete rossz, a kislánynak már nagyon hiányzik.

— Mi a baj? — kérdeztem Pétert.

— A nagyfeszültséggel, népszerűbb nevén a kutyaházban van a probléma... — csóválja a fejét.

Az asszony felé fordul:

— Ebből most nem lesz televízió.

— Jaj... — csapja össze a kezét Labátné.

— Be kell vinnem a készüléket a szervizbe,, holnap reggel érte jövök. Három nap alatt rendbe tesszük — eny_ . hit valamit az asszony baján.

A kocsiba ugyanis mar nem fér be, mert két hatalmas te- levÍ7ió hátul lapul, ezeket hazaszállítjuk.

Dejtár felé robogunk, közben beszélgetünk.

— A modul-rendszerű készülékeknél ez a baj, ez a gyakori tápegységprobléma. Csak bent tudjuk javítani, mert hordozható tápegységünk nincs, így a rosszat nem tudjuk kiiktatni, magyarul nem tudom feszültség alá helyezni a készüléket. Akkor pedig hogyan javítsam?

Lénártéknól a Lőrinczl utcában süket és vak a televíVecén Nagyéknál Idős néni ni*it kaput. Az udvaron szellőzkodnek az ágyneműk. Közöttük lavírozik a műszerész az egyik magunkkal hozott készülékkel. Amikor bekapcsoljuk az öreg televíziót, a néni arca nem derül föl.

— Pont olyan rossz ez, mint volt — néz ránk mérgesen.

— Igazítani kell az antennán, meg a vezetéket is ki kellene cserélni — tanácsolja a műszerész.- A ITáfbM BaMMflbftl rl«* "JS^^nŐt

(«ml I minőiét* könnyen kiírnak nr hétre pramtiáiáit. n.( mi. hiiyi- Az .gég„4gagyl Herviknél ken U .ok» «éretnék, önök- ,ok I11perálIg doIog van. Mest nél milyen mii nyílik erre? „ vazet6k eJy része szabldságót tölti, s észre vettem az

sés hoev értelmetlen volt az “ Az eddiginél komplexeb- tett kilépési engedélyekség hogy éitelmetlen voltaz ben ^ vlzsgálnl az ösztön_ bői hogy mennyien kijárnak

alkudozás. Sajnos, Ilyenkor zési lehetőségeket Különösé- munkaidőben. Egyikük tüdo- a külkereskedelmi vállalattá- get kell tennünk: milyen hi- szűrésre hivatkozott. Mit letol olyan gyárat, amelyik el- búról tehet a dolgozó, mi- ket ei*Fe mondani? Elengedvállalia a munkát olcsón is jenről nem tehet, összhang- te™;.. nem mindenkit en- vallalja a munkát olcsón is. faa keU hoznunk a bérezésta gedtunk ki, s ma mar ke___________________________hatodik ötéves tervvel, Ezen- vesebben jöttek.

kívül kétoldalúvá lehetne tennünk az ösztönzést. Most csak akkor változik, vagyis nő a fizetés, ha jól és jobban varr a dolgozó. És mi van, ha hibázik? Sokat kísérletezünk ezzel kapcsolatban, még nincs kiforrott bérezési forma.

Á televíziók doktora

zió. Szöszke kislány vezet bennünket a rossz készülékhez, ő most otthon a „gazdasszony”. Péter fölkapja a jókora masinát, megfordítja, hogy a hátlapját leszerelve a hibák után kutathasson. Gyors számolást végzek: ha egy készülék körülbelül huszonöt kiló, és a dossziéban tizenöt címet számoltam, akkor a műszerésznek megközelítőleg nyolc mázsát kell megmozgatnia ma...

Gyorsan végzünk: egyetlen elemet kellett csupán cserélni és máris feltűnt a monoszkóp.

Ipolyvecére földúton araszol a Zsiguli. Egyre nagyobb a hőség, mögöttünk falat emel a fölkavart por.

— Szinte minden utat ismerek a környéken. Ezek a földutak sokat rövidítenek. Nem kell fölösleges kilométereket autóznom. Igaz, a kocsim nem rajong érte...

— No, hát menjenek, csinálják, én majd mondom, hogy javul-e — így a néni.

Nehezen győzzük meg, erre most nincs időnk, más valakit kérjen meg. A számla 619 forint bekasszírozását írja elő. Pontosan egy forinttal kapunk többet...

— Hagyja — legyint a néni, amikor a visszajáró után kotorászunk.

Bárhová megyünk, mindenütt ismerősként fogadnak bennünket. Látszik, hogy elégedettek a harmincéves fiatalember munkájával. Nem is nagyon kérdezi, hol a rossz televízió, csak megy a szobába.

— Általában ott van — magyarázza. — Az emberek szeretik ágyból nézni a műsort. Hogy ismerem a vidéket? Már két éve járom, hogyne ismerném. No, meg nem is olyan ördöngősen nagy települések

ezek, hogy ne találnám meg, akit keresek.

Rétoágon „örömhír” vár ránk. Az egyik műszerészkolléga szabadságot vett ki és ma senki nem ment még a területére, pedig tizenkét helyen is várják. Délután három óra van. Péter fölplllant az égre, de nem jön segítség. A fehér Zsiguli orra Galgaguta felé fordul. Bánk után a jobb hátsó kerék orv módon kidurran. Csatekosra izzadunk, mire a pótgumit fölcsavarozzuk.

A sokadrangú kis aszfaltútokon szabályosan folyik a szurok. Legend, Keszeg, Óságává, Nézsa, Felsőpetény — következnek egymás után. Végre némi szerencse is társul mellénk: ezek a televíziók nem nagybetegek. Legtöbbjükkel néhány perc alatt végzünk. Már én cipelem a táskát, írom a munkalapokat, ennyivel is gyorsabban haladunk. Néhol tovább tort a sokféle aláírás, dátumozás, mint maga a javítás...

Az utolsó készüléket Diós- jenőn vizsgáljuk. Eredetileg színes, de most igen fakó. Vinnünk kéne, de már nincs helyünk. Majd legközelebb. Addig fekete-fehérben kénytelenek nézni a műsorokat.

A

mikor érsekvadKERTEN megállunk Fodor Péterek lakása előtt, az órámon pontosan húsz óra negyvenöt perc. A váltom sajog, szomjúság gyötör, elfáradtam. Szótlanul isz- szuk a hűtött sört.

Hortobágyi Zoltán

— A jövőre vonatkozóin* több bátor tervük van. Fele- fele arányban kívánnak bérmunkát és sajátanyagos gyártást végezni. Ml a föltétele a sajátanyagos termékhányad növelésének?

Mit jelent u, hogy „ro»z- _ Els6sorban a 1ó hazai •zul ellenőrzik » minőségi anyagok. Van, amikor a ta- prémium feltételeinek .,telje- nácstermünkben kirakunk sítettségét”? nyolcszázfélét, s a vevő ki-;

választ belőlük kettőt, elő- - Nálunk a félkész tér- fordul, hogy egyik sem tetmékeket szúrópróbákkal ellen- sz*k neKJ- Fe'fetel az ls> k°ßy

őrzik a termelésirányítók, olcsóak legyenek az anyagok. Ilyenkor nem eléggé szigorú- M$rt a magyar anyagok a ak. Ha tíz darabból egy hi- vil«*§Pi&con drágák; sok vevő bás, elfogadják. Pedig szók- clriad, ha meghallja az aratom mondani, ha egy hibát jnkaü Á harmadik feltetel,

találnak, akkor nézzenek meg h°S;y mi szép modelleket tud- egy másik csomagot is, mert íunk tervezni, lehet, hogy abban már öt hibás darab is benne van. A hibátlanul dolgozót elég egyszer ellenőrizni.

— A gyárnak az átlagnál Jobbak a piaci lehetőségei. Kik szerzik a jő üzleteket?- VaJ?n *'"ézrtckT - Ml magunk. A külkeres-’

Nincsenek eléggé bsztönzve a kcdelmi vállalatokkal együttj

szigorúságra? Most a HUNGAROTEX-szel

és a HUNGAROCOOP-pal — Differenciált prémiumot van nagyobb kapcsolatunk. A kapnak, ez ösztönző. Ügy Iá- jó mihőséghez és a határidő-í tóm, hogy felületesség van a re való szállításhoz hozzótar- dolog mögött. Az ellenőrzés tozik mdg az üzleti ügyeske-' elő van írva, s szeretnének ,, , , ,. ,

túl lenni rajta. Pedig nagyon Szerencsénk van abban,

sok múlik a lelkiismeretessé- hogy nem nagy volumenű válJ gükön. Most jók a piaci le- iaiat vagyunk. Előfordult már,' hetőségeink, jobbak, mint más bogy ez hátrány volt, elütött könnyűipari üzemeknek. Hogy ., .. , .

1 , -L , , eav ló üzlettől. De a mai le- az élért helyünket megtartsuk, J ,

ahhoz minden varrónőnek és hetosegeink közt ez a volu- termelésirányítónak ponto- men épp a legjobb, san kell dolgozni. Ezt szeretnénk megértetni velük. Molnár Pál

] NÓGRÁD - 1980, augusitus 10., vasárnap 3