Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-10 / 187. szám

Bolíviai fejlemények Űjabb négy ország — Dél- Korea, Malaysia, a Fülöp-szi- getek és Guatemala — is­merte el az elmúlt két nap­ban a puccsal hatalomra ke­rült jobboldali bolíviai ka­tonai juntát. Mexikó La Paz-i nagykö­vetsége menedékjogot adott 57 személynek azok közül, akik a puccs után a követ­ségre menekültek. A La Paz- ban levő külföldi követsége­ken még mintegy 150 személy vár menedékjogra. Legtöbben közülük latin-amerikai or­szágokba kívánnak távozni, az európai országok követsé­gein mintegy 30 fő keresett menedéket. Lídia Gueiler asz- szony, a volt államfő még mindig a Vatikán nagykö­vetségének épületében tartóz­kodik. La Paz-i diplomáciai for­rások szerint a junta azzal a feltétellel hajlandó szabad el­vonulást biztosítani a mene­külteknek, ha a befogadó or­szágok elismerik Garcia Me­za tábornok juntáját. Az em­beri jogok Amerika-közi bizott­sága a bolíviai külügyminisz­terhez intézett levélben kért engedélyt arra, hogy a hely­színen vizsgálja ki az emberi jogok súlyos megsértéséről érkező hírek valóságtartalmát. A szervezet Edmundo Vargas főtitkár levelében hivatkozik az amerikai államok szerve­zetének július 25-i határoza­tára, amely a bolíviai helyzet „mihamarabbi tisztázását” irányozta elő. A latin-amerikai és karibi térséggel foglalkozó szakúj­ságírók Párizsban működő szervezete pénteken nyilatko­zatban követelte a Bolíviában letartóztatott újságírók azon­nali szabadon bocsátását, to­vábbá azt, hogy szabadon gya­korolhassák hivatásukat és tá­jékoztathassák a bolíviai és a nemzetközi közvéleményt az országban fennálló helyzetről. A nyilatkozat élesen elítélte a katonai juntát, amely lehetet­lenné tette, hogy a törvénye­sen választott államfő át­vegye az ország irányítását. Uj jelölt Á lehetséges Iráni minisz­terelnök-jelöltek sorában újabb név került napirendre pénteken: a képviselők több­sége egyetértett Mohammad Ali Radzsai jelölésével. A teheráni rádió az esti órákban számolt be arról, hogy a parlament elnöke, Kasemi Rafszandzsani java­solta Radzsait a miniszterel­nöki tisztségre és a jelenlevő 155 képviselő közül 107 elfo­gadta a jelölést­Rafszandzsani bejelenté­séhez hozzáfűzte: Baniszadr- nak még mindig jogában áll jelöltet állítani, a parlament­nek viszont ahhoz van joga, hogy felülvizsgálja az állam­fő jelölte politikus elfogadha­tóságát. Radzsai jelenleg közoktatá­si miniszter. Nevét nem is­merték a politikában mind­addig, amíg Bazargan minisz­terelnök kormányában át nem vette mindeddig betöl­tött posztját. Miniszteri tiszt­ségében bezáratta az Iránban működő külföldi és vallási iskolákat és elrendelte a tel­jes oktatási rendszernek az iszlám szellemében végrehaj­tandó reformját. Mint isme­retes, a reformok kidolgozá­sa következtében több hó­napja nem működnek az or­szág egyetemei és várhatóan még sokáig nem is kezdik meg az oktatást. Napi külpolitikai kommentár „Példaképünk Pinochet" Szomorú körülmények kö­zött „ünnepelték” Bolíviá­ban az ország függetlenségé­nek évfordulóját: a júliusban hatalomra jutott katanai jun­ta betiltotta a tervezett ren­dezvényeket és a hagyomá­nyos felvonulásokat, L uis Garda Meza tábornok, aki a hatalomátvétel után magát Bolívia elnökének nyilvání­totta, egyben figyelmeztetett: „A szigor és az áldozatválla­lás” korszaka következik, amelyet szándéka szerint hosszú ideig nem fog meg­zavarni a „demokratikus vá­lasztások kalandja”. Harmadik hete már, hogy a hadsereg közbelépésével meg­akadályozta, hogy a balolda­li pártok közös jelöltje, a jú­niusi választásokon győzelmet szerzett Hernan Sites Zuazo elfoglalja hivatalát. S bár az ellenállási kísérletek, a mun­kás- és diákmegmozdulá­sok miatt a helyzet változhat, a bolíviai események értéke­lése több szempontból már most is lehetséges: 1. A mostani hatalomátvé­tel nem illeszkedik a meg­szokott, menetrendszerű bolí­viai puccsok sorába. Hiszen nem csupán a vezető politi­kusok személyi összecsapásá­ról, katonák helycseréjéről van szó. Garda Meza a bal­oldal teljes lefejezését akar­ja véghez vinni, s nem is ígéri a mérsékelt, polgári kormányzáshoz való vissza­térést. Ezt bizonyítják intéz­kedései. A politikai tevékeny­ség betiltása, szakszerveze­ti vezetők legyilkolása. a szi­gorú cenzúra, a kínzások, az internálások stb. 2 2. A puccs teljesen chilei mintára zajlott le. s Garda Meza lépései kísértetiesen ha­sonlítanak Pinochetek rém­tetteire. Bizonyítottnak ve­hetők azok a sajtójelentések, amelyek szerint a hatalom- átvétel segítői között a kör­nyező diktatúrák — elsősor­ban Argentína és Chile — is megtalálhatók. 3. Az Egyesült 'Államok számára a jelenlegi időszak­ban mindenképp kényelmet­len a bolíviai helyzet ala­kulása. Nicaragua után egy másik baloldal felé tartó rendszert ugyan Washington­ban sem néztek volna jó­szemmel, de Carter számára a polgári játékszabályokat ily nyíltan felrúgó, fasiszta junta támogatása nem jó pont a választások előtt. 4. Nem megy simán a ka­tonai uralom konszolidációja, A bányászvidékek sztrájkjait a junta erőszakkal le tudja ugyan törni, a belföldi ellen­állás mégis jelentős. Veszé­lyezteti Garda Meza helyze­tét az is, hogy a fegyveres erőkön belül sem sikerült teljesen eltávolítania azt a réteget, amely ellenzi a ka­tonai kormányzást. A politi­kai pártok legtöbb vezetője elrejtőzött. A szintén illega­litásba vonult Siles Zuazo néhány napja jelentette be, hogy az összes demokratikus mozgalom képviselőjének részvételével nemzeti egység­kormányt alakított, és harcra hívott fel a puccsista vezetés ellen. Tovább tart Bolívia nemzetközi elszigetelődése: a juntát eddig csak latin-ame­rikai diktatúrák ismerték el, valamint a Dél-afrikai Köztársaság, Izrael és Taj­van. Erre szokták mondani: madarat tolláról... Szegő Gábor 2 NÓGRÁD - 1980. augusztus 10,, vasárnap Á hét 3 kérdése 1. Milyen kérdések szere­peltek a krími találkozók napirendjén? Tollhegyen Százalékok Johnson elnök 1968-ban akkor döntött úgy, hogy nem jelölteti magát újra az államfői tisztségre, amikor kézhez kapta a Gallup In­tézet általában igen komo­lyan vett közvélemény-ku­tatási eredményét. Aszerint — a vietnami háború hát­terével — népszerűségi rá­tája 35 százalék alá zu­hant. Carter kitart szándéka mellett, hogy újra jelölteti magát a holnap kezdődő demokrata konvención. Népszerűségi indexe ugyan­akkor a héten 21 százalék­ra esett vissza. Ilyen ala­csonyan még nem mérték az amerikai elnök popula- ritását, amióta — negyven éve — a Gallup Intézet dolgozik. Cartert legfeljebb az vigasztalhatja, hogy közvetlen vetélytársai sem állnak rózsásan, Kennedy például 26 százaléknál ál­lapodott meg. A kérdezgetések során egyetlen esetben mutatko­zott kiugró százalékarány: a megkérdezettek 52 szá­zaléka nyilatkozott úgy, hogy mást kell jelölni. Csak arra nem tudtak vá­laszolni, ki legyen ez a más, az adott választékból. Réti Ervin Ciprusi m mm mm m mm mm torok—görög tárgyalások Szombaton folytatódtak a több mint egy évvel ezelőtt megszakadt tárgyalások a ciprusi görög, illetve török közösség képviselői között. A két fél képviselőin kívül részt vesz a megbeszéléseken az ENSZ főtitkárának állan­dó ciprusi személyes megbí­zottja, Hugo Gobbi is, aki a megbeszéléseket Kurt Wald­heim nyilatkozatának felol­vasásával nyitotta meg. Immár jó néhány éves ha­gyomány, hogy a nyár dere­kán, kötetlen keretek között, munkatalálkozókra kerül sor a Krímben a Varsói Szerző­déshez tartozó országok párt­vezetői között. A héten Leo- nyid Brezsnyev és Nicolae Ceausescu, illetve Todor Zsivkov eszmecseréje tette teljessé azt a tanácskozás- sorozatot. amelyben korábban Edward Gierek, Gustáv Hu- sák, Erich Honecker s ter­mészetesen Kádár János is részt vett. E megbeszélések jó lehető­séget nyújtottak arra, hogy az ötéves tervek „finisében” tájékoztassák egymást orszá­gaik belső helyzetéről, az el­ért eredményekről, s a meg­levő problémákról, de nem maradt el a nemzetközi po­litikára történő kitekintés sem. Ennek kapcsán a meg­jelent tömör közlemények hangsúlyozták: a szocialista országok a nehezebbé vált körülmények és Washington feszültségkeltő magatartása ellenére az enyhülési irány­zat védelme és fenntartása mellett szállnak síkra. Ennek jegyében különösképpen fon­tosnak tartják a madridi Eu- rópa-találkozót, hogy az va­lóban folytatása legyen Hel­sinkinek, s a résztvevők ész­szerű és építő módon közelít­sék meg a vitás kérdéseket- Szinte kulcsszóként tért visz- sza a krími közleményekben a katonai enyhülés előmozdí­tásának szükségessége. Az a kontinentális értekezlet, ame­lyet Varsó javasolt ebben a tárgyban, s a többi szocialis­ta ország is támogat, megfe­lelő műhelye lehetne újabb megállapodások előkészíté­sének. (Az európai asztalon fekszik egy hasonló tárgyú francia kezdeményezés is, s jóllehet nem teljesen ugyan­az a megközelítési mód, nem látszik kizártnak egy komp­romisszumos megegyezés. Ä tárgyalásokat az mozdíthatná elő legjobban, ha Európában nem valósítanának meg egy­oldalú. egyensúlyt fenyegető lépéseket, s ez mindenekelőtt az eurorakéta-tervekre vo­natkozik.) A szocialista országok eu­rópai diplomáciájához tarto­zik, hogy készek a konstruk­tív párbeszédre. Erre utal az a bejelentés, hogy a közeli napokban, Hamburgban Gie­rek—Schmidt találkozót tar­tanak, s egv korábbi megál­lapodás értelmében időszerű­vé vált a két német, állam csúcsszintfl eszmecseréje is. A tárgyalási lehetőségek te­hát adottak, s a kelet—nyu­gati beszélgetések gyakorib­bá. intenzívebbé válása Eu­rópában javíthatja a légkört, ami kihat világviszonylatban is. 2. Milyen új fejlemények történtek a Közel-Keleten? Költözik a venezuelai nagy- követség Izraelben: eddigi je- ruzsálemi irodáját egy Tel Aviv-i épületre cseréli fel. A gesztus közérthető, eddig is csupán Hollandia és néhány latin-amerikai ország tartot­ta diplomáciai misszióját Je­ruzsálemben, most eggyel máris megfogytak. A visszhang és a felhábo­rodás óriási, még a nyugati sajtó nagy része is értelmet­len provokációnak tartja a knesszet döntését, amelyen örök időkre az egyesített Je­ruzsálemet nyilvánította Iz­rael fővárosává. (A kommen­tátorok két okot látnak Be­gin elhatározására: egyrészt így akarta csökkenteni a bel­politikai feszültséget, más­részt az amerikai elnökvá­lasztási évet kihasználva, „kész helyzetet” szeretne te­remteni a jövőre.) A Jeruzsálem-döntésnek vi­szont volt egy olyan követ­kezménye is. hogy megint jobban összekovácsolja az arab frontot. A két legna­gyobb közel-keleti olajexpor­tőr, Szaúd-Arábia és Irak között huszonkét év után első ízben került sor közvetlen csúcstárgyalásokra. Ennek so­rán megállapodtak abban, hogy a Jeruzsálem-határoza- tot elismerőkkel szemben kö­zösen lépnek fel, megszakítva velük minden politikai és gazdasági kapcsolatot. Az Arab Liga tagállamainak több mint a fele máris csat­lakozott ehhez az elhatáro­záshoz, és ott a sorban va­lamennyi jelentős olajállam, Algériától Kuvaitig. Ha nem is esett szó az olajcsapok el­zárásáról, az olajfegyver al­kalmazásáról, közvetetten áll a fenyegetés. Főképpen az Egyesült Államokkal szem­ben, miután a közös piaci ki- lencek és Japán igyekszik óvatos tartózkodást tanúsíta­ni, s aligha vállalja majd a kockázatos jeruzsálemi játsz­mát. 3. Mennyiben járt ered­ménnyel az ENSZ-főtltkár délkelet-ázsiai utazása? Kurt Waldheim egyszer a világ leglehetetlenebb állásá­nak mondta az ENSZ-főtitká- ri posztot. Valóban nem könnyű olyan tisztséget be­tölteni, ahol a „megbízók”, a világszervezeti tagállamok száma már meghaladta a százötvenet, s természetesen a legkülönbözőbb érdekek, tö­rekvések érvényesülnek. Igaz, éppen ebben a világban van lehetőség és szükség bizonyos közvetítésekre is. Nem titok, hogy Waldheim a jobb megértés előmozdítá­sa érdekében vállalkozott egy délkelet-ázsiai utazásra, hiszen ez a térség ma a vál­ságövezetek közé tartozik. A diplomáciai élénkülésre az indokínai szocialista orszá­goknak, a VSZK-nak, Laosz- nak és Kambodzsának az a javaslata adhatott okot, hogy összeütközések megelőzése végett, alakítsanak ki demi- litarizált sávot Kambodzsa és Tahaiföld határán. Ezt a gondolatot az Asean-orszá- gok sem utasították el. de Hanoi és Bangkok állásponfia között Igen lényeges eltérés mutatkozik. Vietnam és a né­pi Kambodzsa a határ mind­két oldalán fegyvermentes zónát sürget, azon lehet vi­tatkozni, hogy ez milyen le­gyen, s hogyan valósítsák meg az ellenőrzést. Thaiföld viszont csak kambodzsai te­rületen járulna hozzá a tíe- militarizált övezethez. Megma­radnának tehát a thaj ré­szen a határra valósággal ráépült kiképző táborok: tele­vízió-nézőinknek nemrég al­kalmuk volt látni egy hely­színi riportot, hogyan is fes­tenek a baj keverésnek e fészkei. Nyilvánvaló, hogy az egész demilitarizálásn|k az adna értelmet, hogy nyuga­lom legyen a határon, ezért kívánatos a kölcsönösség. A W aldheim-utazás alig­ha tűzhette célul, hogy né­hány nap alatt minden ren­deződik. Lényeges mozzanat azonban, hogy megállapodás született: az ENSZ közgyűlé­sének Idején, külügyminisz­teri szinten, vietnami—thai­földi párbeszédre kerül sor New Yorkban. Egy külügy­miniszteri találkozó mindig ad legalább szerény biztatást, s ez visszájáról Is érvényes. A Délkelet-Ázslával kapcso­latos hírekhez tartozott ugyanis, hogy lemondták a kínai külügyminiszter, Huang Hua tervezett indiai útját. Az ok: Üj Delhi elismerte a Kambodzsai Népköztársasá­got, s ezzel tovább szűkítet­te a Peking által támogatott Pol Pot-csoport diplomáciai játékterét. Nyugat-európai terrorizmus Lebukások tavasza Rossz idők járnak a Jeghír. hedtebb nyugat-európai terro­ristacsoportokra: Olaszország­ban és Franciaországban már­ciustól napjainkig több mint félszáz nyugatnémet, olasz, francia és spanyol fegyverest sikerült letartóztatni. A rend­őrségi akciók bebizonyították azt, amit korábban csak gya­nítottak a bűnüldözés szakér­tői: a legnagyobb nyugat-eu­rópai országok veszedelmes terrorista szervezetei között szoros kapcsolatok vannak. RAZZIÁK FRANCIAORSZÁGBAN Az első érzékeny csapás még március végén érte a „politi­kai alvilág” mindenre elszánt fegyvereseit. A francia rendőr­ség Párizs környékén őrizet­be vett 18 személyt, akik a ..Közvetlen Akció” elnevezésű, francia szélsőjobboldali szer­vezet tagjai. Rejtekhelyeiken kisebb hadsereg számára ele­gendő arzenált találtak, fő-, ként kézifegyvereket és rob­banóanyagokat. A dél-francia­országi Toulonban kisebb, de értékesebb fogásnak örvend­hetett a rendőrség: egy bérelt villában elfogtak 5 olasz tér: roristát, akik közül három a hírhedt „Vörös Brigádok” leg­tekintélyesebb tagjai közé tartozik. Egyikük az olasz ha­tóságok információi szerint az a „katonai vezető”, aki egyik fő szervezője volt Moro elrab­lásának és meggyilkolásának. Két társa ugyancsak közre­működött a kereszténydemok­rata vezető két évvel ezelőtti meggyilkolásában. Ezekhez a kipróbált terroris­tákhoz képest jelentéktelen­nek tűnik a nemzetközileg nem túl ismert, még csak most for­málódó francia terrorcsoport tagjainak elcsípése. Csakhogy a két rajtaütés szorosan ösz- szefügg. A „Közvetlen Akció” állítólag a „Vörös Brigádok” mintájára próbálta kiépíteni szervezetét. Az olasz és a fran­cia terroristák közötti kapcso­latot elsősorban az támasztja alá, hogy a párizsi razzia so­rán, vagy ezer kitöltetlen olasz személyi igazolványt és útleve­let foglaltak le. A SZÁLAK ÖSSZEFUTNAK A kiterjedt nemzetközi kap­csolatokat azonban ennél köz­vetlenebb bizonyítékok is mutatják. A touloni villához ugyanis a rendőrök egy elfo­gott baszk terrorista révén jutottak el: őt egy tavalyi rab­lás után nyomozva fogta el a francia rendőrség. Az akkor elrabolt 16 millió frankból so­kat megtaláltak a baszk fia­talembernél, akinek kihallga­tása végül is az olaszok nyo­mára vezette a hatóságokat. Jól feltérképezhető tehát az összekötő szál Nyugat-Európa terrorizmustól leginkább súj­tott országai között; így az olasz Vörös Brigádok együtt­működése a baszk ETA-val is. Az sem lehet véletlen, hogy éppen Párizsban bukkantak rá májusban két, régóta keresett nyugatnémet terroristanőre, Sieglinde Hofmanra és Ingrid Barabasra. Az előbbi Jürgen Porto bankár meggyilkolásá­ban, az utóbbi bankrablások­ban és Palmer bécsi gyáros el­rablásában vett részt néhány esztendeje. A Fö MENEDÉKHELY Ezek a fejlemények meg­erősítették a nyugat-európai bűnüldözési szervek gyanúját: a nyugatnémet, olasz és spa­nyol terroristák fő menedék­helye, „hírbörzéje” és után­pótlási bázisa Franciaország — és elsősorban Párizs. Ta­vaszra azonban ez a menedék is veszedelmesebbé vált, pe­dig az olasz terroristák ép­pen most szorulnának rá biz­tos rejtekhelyekre. A „Vörös Brigádok” egyik letartóztatott tagjának ugyanis alaposan „el­járt a szája”, s a rendőrség hetek alatt több mint harminc „bnigadérost” fogott el. Kül­földre menekült viszont Mar­co Donat-Cattift; az olasz Kereszténydemokrata Párt főtitkárhelyettesének terroris­ta cselekményekkel vádolt fia. (Egyes feltételezések szerint maga Cossiga kormányfő ér­tesítette az apát, hogy fia éllen letartóztatásl parancsot adtak ki —, ezért számosán az olasz miniszterelnök lemondását követelték.) A lebukások ellenére az el­múlt időkben folytatódtak a terrorakciók Olaszországban. Lehet, hogy a megmaradtak ezzel igyekeznek bizonyítani: szervezeteik nem gyengültek meg. Az elkeseredett akciók azonban nem változtatnak a tényen: az idei tavasz a le­bukásoké volt. S ez jó jel az erőszak veszedelmes apostolai ellen vívott harcban. Avar Károlf J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom