Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-07 / 184. szám
felnőttoktatásban ? Hívatlanok kontra hivatalosak XIV. szegedi ifjúsági napok Zenebona a Tisza-parton — Belharc fiatalok között Öngól a Érdekes — bár korántsem újkeletű — problémára hívta fel figyelmemet a közelmúltban egy salgótarjáni gyáregység művezetője. A felnőtt- oktatás szükségszerűségéről beszélgettünk éppen, mikor kiszaladt a száján, hogy „szépszép az az erőfeszítés, amit a dolgozók beiskolázására fordít társadalmunk, de a gazdasági vezetőktől nem lehet elvárni, hogy egyértelműen lelkesedjenek ezért". Beszélgetőpartnerem nem vitatta az idevonatkozó művelődés- és oktatáspolitikai irányelvek helyességét, csupán úgy vélte, hogy a felnőttoktatás eredményes fejlesztéséért folytatott küzdelemben törvény- szerű néhány „öngól”. Elmondta, hogy a tömeges beiskoláztatás néhány vállalatnál, üzemnél komoly gondokat okoz a termelőmunkában, hiszen vizsgák idején érzékeny kiesést jelent a tanulmányi szabadságon levők hiánya. Némely gyárrészleget akár be is lehetne zárni erre az időre, s a kényszerű átmeneti munkaerő-átcsoportosítás sem mindig pótolja az adott munkát végzők gyakorlatát. Különösen azokon a munkahelyeken éleződik ki a probléma, ahol nagy a fluktuáció, a munkaerő megtartása egyébként is gondot jelent. A másik „öngólt” saját munkahelyén tapasztalta. Abban a gyáregységben, ahol ő dolgozik, zömmel betanított munkásokat foglalkoztatnak. Kevés olyan munkakör van, melynek betöltéséhez érettségi vagy szakmunkás-képesítés szükségeltetne. Namármost, a betanított munkások többsége általános iskolai végzettséggel rendelkezik, számukra tehát a magasabb lépcsőfokot a szakmunkás- vagy az érettségi bizonyítvány jelentené. Igen ám, de a gyáregység ennek megszerzése után sem tudná őket magasabb beosztásban alkalmazni. Viszont akik már megszerezték a középfokú végzettséget, azok természetesen nem hajlandók alacsonyabb szintű munkát végezni. így aztán, akiket a gyár kitaníttat, a végbizonyítvány megszerzése után szépen kereket oldanak, és másutt keresnek — végzettségüknek megfelelő — munkát. Érthető módon a gyáregység vezetői ilyeténképp nem forszírozzák különösebben a továbbtanulást. Ez viszont a statisztikai kimutatásokban üt vissza, mikor is az a vád éri a gazdasági vezetést, hogy szembehelyezkedik oktatás- politikánk célkitűzéseivel. Való igaz, a felnőttoktatás fejlesztése — az említett példákon túl is — magában hordoz néhány átmeneti ellentmondást. öngólnak azonban mégsem nevezhetők ezek a problémák. Mert bár még jó pár évnek, évtizednek kell eltelnie ahhoz, hogy a betanított és segédmunka kiszoruljon a termelésből, de ennek mielőbbi bekövetkezése épp a szakképzettség függvénye! Gazdaságpolitikai céljaink valóra váltásának elengedhetetlen feltétele a dolgozók szakmai és általános műveltségének fejlesztése. S, hogy ez mennyire nem szólam, azt már ma is számtalan munkahely bizonyítja. Egyre több munkakör betöltését kötik újabban magasabb szakmai képzettséghez. A tendencia tehát világosan érzékelhető, és megkérdőjelezhető annak a vezetőnek az alkalmassága, aki kizárólag pillanatnyi érdekeit tartva szem előtt, nem ösztönzi, netán gátolja dolgozóit a továbbtanulásban. Legalább ilyen fontos az érem másik oldala — az általános műveltség szintjének emelése —, mely a szocialista életmód és életvitel meghonosodásának alapvető feltétele. A felnőttoktatás fejlesztéséért tehát nem lehet olyan árat fizetni, amely távlatilag ne térülne meg kamatostul. Ennek érdekében még a pillanatnyi „öngólokat” is vállalni kell! p. k. Idén is kegyeibe fogadta az időjárás a szegedi ifjúsági napok szervezőit, s a kétharmadrészt szabadtérre komponált monstre ifjúsági találkozó programjai ismét zökkenőmentesen zajlottak, július végén. Más szempontból is irigylésre méltó helyzetben vannak a szegediek, akik tizennegyedik alkalommal — s ennek megfelelő rutinnal — készítették elő ötezer fiatal szórakoztatását. A város adottságai még feltehetően sokáig kizárólagos lehetőséget nyújtanak hasonló méretű rendezvényelv tartására. Ez persze mit sem csökkenti a szervezők érdemeit, hiszen másutt a szerényebb feltételekkel sem élnek eléggé, míg az alföldi megyeszékhely vezetőiről ennek ellenkezője mondható el, A XIV. SZÍN programjai — a hagyományoknak megfelelően — három fő helyszínen, illetve a városközpont ifjúsági klubjaiban bonyolódtak. A leglátogatottabb hely a Tisza-part volt, melynek lépcsőin akár egyszerre tízezer fiatal hallgathatta a vízi színpad non-stop műsorát, A „nagy folyó” túlsó partján — Újszegeden — a Partfürdő nemcsak a strandolni ' vágyóknak biztosított „menedéket” a kánikulában, de egyúttal játékos sport- vetélkedők színhelye volt. A Nénkert fái között meghúzódó újszegedi szabadtéri színpadon délelőtt és délután popkoncertek, éjjel filmvetítések vonzották a fiatalokat. Este legtöbben persze a Dóm tér szabadtéri színelőadásaira váltottak jegyet, bár a késő estig „üzemelő” ifjúsági klubok sem panaszkodtak létszámhiányról. A Szegedi Ifjúsági Ház vezetői, főként a dzsessz kedvelőinek nyújtottak kitűnő programokat. Az ország minden részéből — különvonatokkal, autóbuszokkal — érkező fiatalok elszállásolását sem tudná minden város megoldani, de ha a leadtak is csoportok, melyek Szegedtől 20—30 kilométerre kaptak kollégiumi elhelyezést, az utaztatás szervezettsége hamar megnyugtatta a kedélyeket. Külön szólnunk kell a vendéglátóipar felkészültségéről. Kánikulában fokozott „terhelésnek” vannak kitéve a vendéglátóegységek, ám az ideiglenesen felállított büfékben mindig lehetett kapni hideg „üdítőt". S, nehogy valaki azt higgye, hogy ez mellékes dolog egy ezreket mozgató rendezvény esetében. Ezek után különösen érdekes lehet, vajon ilyen optimális körülmények között sikerült-e tartalmi vonatkozásban is kielégíteni az igényeket? Nos, e tekintetben már közel sem egyértelmű a megítélés. Mert igaz, hogy ízlések és pofonok különböznek, de épp a lehetőségek predesztinálják a találkozót arra, hogy valóban tartalmas, színvonalas, változatos programot nyújtson. Ami a változatosságot illeti, azzal nem is volt sok baj, jóllehet — de talán ez érthető is — elsősorban a zenei rendezvények domináltak, A három nap alatt viszonylag kevés, „szöveges műsorból” válogathattak a fiatalok, és teljességgel hiányoztad azok a fórumok, ahol maguk a vendégek is szót kaptak volna. Pedig egy ilyen országos találkozó kitűnő alkalom lenne a fiatalos eszmecserére, vitára, különböző ankétokra, beszélgetésekre. Az ifjúsági napok szervezői — a KISZ-kb, az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda, valamint a vendéglátó város vezetői — kitértek a lehetőség elől. Hogy a XIV, SZÍN ennek ellenére éles szellemi csatározások színhelye lett, arról a szervezők csak közvetve tehetnek. De erről majd később... Még mindig a zenei rendezvényeknél maradva, nem tudni, mi lehet az oka annak, hogy az év legnagyobb ifjúsági találkozójára következetesen csak másod-, vagy harmadvonalbeli zenekarokat hívnak meg. Igaz, a korábbi években a SZIN-en bemutatkozott együttesek egynémelyike (pl. az EDDA), azóta kivívta méltó helyét a hazai popzene élvonalában, s a 100 Folk Celsius is Szegedről indult el közönséghódító útjára De a Korái, a Mini, a Gépfolklór és az Unikum együttes mellett idén is szívesen hallgattunk volna igazán jó színvonalú együtteseket. Más volt a helyzet a dzsesszel. A szegedi dzsesszfesztiválon Pege Aladár együttese mellett olvan kiváló „bandák” léptek fel, mint a svéd Chirs- ter Boustedt quartett, a Kaszakő együttes stb. Mai dalosok találkozójára hívott a műsorfüzet szómban délután a Mó- ra-parkba, de a KISZ Központi Művészegyüttes Folkpódium elnevezésű kisfesztá- vál-csoportja (a nyakatokért cím nen> tőlünk ered) aligha képviselhette a mai magyar „dalosok” összességét. Már csak azért sem, mert közülük is épp a „legyna- gyobbak” — Cseh Tamás, Dinnyés Lajos stb. — hiá"" nyoztak. Ennek ellenére talán ez volt a leghangulatosabb zenei program a három nap alatt.. Remélhetőleg azonban senki sem esett abba a tévhitbe, hogy Borosa Lajos és a Volga—Tur- novszky duó dalszövegei hordozzák a mai magyar fiatalság legaktuálisabb problémáit. A magunk részéről akkor már — a műsorban ugyancsak fellépő — Rév Tamás mellé tesszük 1« voksunkat, aki valóban igényes és elgondolkodtató megfogalmazásban tolmácsolt néhány számot. Az uruquayi Jósé Antonio Tamayo fergeteges gitártechnikájával kápráztatta el a közönséget. A mai dalosok találkozóján mégis a Boros—Volga—Túr* novszky triónak volt a legnagyobb sikere. Ök ugyanis felvették a „harcot” a szakadt kultúra híveinek táborával. Mert az Express-irodák által delegált fiatalokon kívül természetesen az „aluljárók fiai és leányai” is szép számmal képviseltették magukat, hálózsákokba burkolózva a narkok mélvén. Fe- co, a Korái együttes ve-' zetője még kiénekelt a szabadtéri színpad falain túl heverésző teenagereknek, de a Móra-parkban — egy magáról megfeledkezett narkós handabandázását kihasználva — az egész csöves kompániát nevetségessé tette az említett három muzsikus. Méghozzá rendkívül szellemes, • improvizativnak tűnő dalszövegek, kiszólások révén szenvedett vereséget ez a , szabaijs%!y);»C A csövesek nyilvános megszégyenítése egyébként még az érintettek körében is elismerést váltott ki, s remél-1 hetőleg a jövőben is szellemi hadszíntéren folytatódik a régóta aktuális „eszmecsere”. A fiatalok szegedi találkozója erre jó alkalom lehet... A Szegedi Szabadtéri Játékok keretében rendezett ifjúsági napokon sajnos, kevés Nógrád megyei fiatal vett részt. A jövőben az Express Nógrád megyei kirendeltségének sem ártana bátrabban szerveznie erre az évenkénti találkozóra. Hadd lássák! fiataljaink. mit tehet a KISZ. ha komolyan veszi feladatát... Pintér Károly Kép a M agyar Televízió műsorához r. 1980. VIII. 7., csütörtök: 20.55; A kis Ceasar. Amerikai film. A múmia Hfka (6.) Á „fáraó Pierre Lacau végül megengedte Cartemak, hogy belépjen a sírba. Egy feltétellel: Alá kellett írnia, hogy a kincsekre vonatkozó minden igényéről lemond. Howard Carter nehéz szívvel aláírta a nyilatkozatot. Ha be akarta fejezni, amit elkezdett, nem volt niás választása. Carter egyike volt azon keveseknek, aki anélkül járt ki-be a sírba, hogy utólérte volna a „fáraó átka”. Mi rejtőzött emögött? Évtizedekkel később dr. Ezzedin Taha, a kairói egyetem orvosa és biológusa úgy vélte, hogy megtalálta a választ erre a kérdésre. 1962. november 3-án az egyiptomi fővárosban sajtó- konferenciát tartott. Beszámolt arról a vizsgálatról, melyet a hasonló szimptómákat mutató archeológusokon végzett, mint azokon, akik meghaltak, állítólag a „fáraó átka miatt”. Kimutatta, hogy a megvizsgáltak gombabetegséget szenvedtek el, mely a lég- zőutak lázas gyulladásával jár. A gombák — a mikrobiológiai leletek szerint — a sírkamrákban és a múmiákban évezredeket is átvészelnek. Dr. Taha: „Ez a felfedezés szétzúzza azt a babonát, miszerint az antik sírokban dolgozó kutatók egyfajta varázslatnak estek áldozatul. Olyan betegség áldozatai lettek, mely a munkájuk kapcsán érte utói őket. A fáraó átka a mesék birodalmába tartozik”. Ez meggyőzően hangzik. Mégis valami meglepő dolog történt: A sajtókonferencia után dr. Taha két munkatársával beszállt az autójába; Kairóból Szuezbe utazott. Egy gyér forgalmú, nyílegyenes parti úton dr. Taha autója hirtelen átment a szembe jövő sávba és frontálisan nekiütközött egy kocsinak. Dr. Taha és munkatársai a helyszínen meghaltak. A másik járműből sebesültek kerültek elő. A boncolásból megállapították, hogy trombózis okozta a biológus halálát. A baleset pillanatában egy halott ült a volánnál. Dr. Ezzedin Taha tévesen gyanúsította az évezredes gombákat? öt is a titokzatos átok érte utói? — suttogták utóbb. Howard Carter vége ezzel szemben teljesen hétköznapi volt. Csak akkor hagyta el a sírt, amikor az utolsó leletet is rendszeresen biztonságba helyezte, katalogizálta és preparálta. 1932-ben. negyvenévi ásatási munka után tért vissza Angliába. Az extrém sivatagi klíma, a megfeszített munka, de mindenekelőtt az évszázad archeológiái felfedezésével kapcsolatos sérelmek lerombolták az egészségét. Londoni házában egyedül élt. Az emberek, akik valamikor ünnepelték, már régen nem gondoltak rá. Megoldotta a feladatát. Még annyi ereje Volt, hogy megírja három könyvét az ásatási munkákról. Hogy azoknak a lapoknak az ezreit kiértékelje, amelyeken a Tutenkámen- vállalkozás legkisebb részletét is megőrizte, már nem futotta az erejéből, Howard Carter 58 éves korában halt meg, 1939. március 2-án. Dicsősége még halála előtt elhalványult — ellentétben az általa felfedezett fáraóval. Tutenkámen dicsőség nélkül élt, és neve csak halála után 3260 évvel kezdett el közszájon forogni. Szupersztár azonban csak akkor lett az 167 cm magas kis királyból, amikor 1978-ban az egyiptomi elnök, Anvar el- Szadat elhatározta, hogy a király aranymaszkját és 55 különösen értékes leletet világkörüli útra küld. Az első állomás az USA volt. És az új világ hódolattal adózott a régmúltnak. Több mint nyolc- millióan látták a Tutenkámen- kiállítást. A belépőjegyeket hetekre előre eladták. A feketepiacon 50 dollárt kértek érte. Tutenkámen király azonban nemcsak az egyiptomiak dicsőségét és a múzeum bevételét növelte, hanem a ravasz kereskedők pénztárcáját is felduzzasztottá. A fáraó síii ékszerei utón alakult az utolsó divat: gyűrűket, karkötőket és nyakbavalókat készítettek műanyagból, ezüstből és aranyból. Az ingeken és az ágyneműkön Tutenkámen neve állt. Az áruházak múmiaformájú palackokat, kannákat, tortákat és hálózsákokat kínáltak. Amerikát megrázta a Tuten- kámen_Iáz. (-B-) — Vége— 4 NÓGRÁD — 1]980. augusztus 7., csütörtök A tengerpart fejlesztése A Fekete-tenger partja Bulgária legjelentősebb idegen- forgalmi központja. Évente több mint kétmillió külföldi és hazai turista keresi fel. A tengerpart további fejlesztésére, kiépítésére 1990-ig szóló távlati tervet dolgoztak ki. A terv mindenekelőtt célul tűzi ki a szép környezet fokozott védelmét: az ipari üzemeket, amelyek a parti vizek tisztaságát veszélyeztethetik, kitelepítik a partközelből, helyükön szolgáltatóüzemeket állítanak fel. A környék mezőgazdasági tevékenységét olyan irányban fejlesztik, hogy az üdülők igényeit és szükségleteit jól kielégítsék. Többek között új gyümölcsösöket telepítenek, fejlesztik a zöldségtermesztést. Növelik a Ropotamo torkolatánál elterülő nemzeti park terüle-i tét is, és botanikus kert létesítését tervezik. Az egészségügyi és sportlétesítmények, valamint a szórakozást szolgáló kulturális intézmények bővítése szintén szerepel a terv-, ben. A parti szállodai férőhelyek: bővítésén túl számos nyaralót, üdülőt építenek a közeli hegyekben, hogy így a nyaralók számára a hegyvidéki tartózkodás lehetőségét is megteremtsék. A következő években négy új autóút épül a tengerpart gyorsabb megközelítése érdekében. ; • Nyári egyetem A „Népek Barátsága” nyári egyetem szerdán megnyitotta harkányi tagozatát. A tizenkét napos nemzetközi találkozónak a Dráva Szálló adott otthont. A bolgár, dán, jugoszláv, lengyel, magyar és NDK-beli vendégek a gazdag ismeretterjesztő program mellett naponta élvezhetik a fürdőhely világhírű természeti kincsét: a 62 fokos gyógyvíz zet. Az 1958-ban alapított és a2 Országos Béketanács által ki-j tüntetett „Népek Barátsága’* nyári egyetemnek eddig — a mostaniakat is beleszámítva — több mint ötezer hallgatója volt a világ minden részé» bők (MTI)
