Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)

1980-08-07 / 184. szám

Kirándulás ' A Salgótarján MÁV-csomó­pont KISZ-bizottsága július 26-án autóbuszkirándulást szervezett Rárós-pusztára. A fiatalok mintegy 40 fős cso­portja ismerkedett meg e szép természetvédelmi területtel egész napos kikapcsolódás, szó­rakozás keretei között. Mun­katervükben az év második felére is szerepel hasonló jel­legű kirándulások megszerve­zése a megye más tájaira. A reszortvezetők is... A nyári hónapokban vas­utas dolgozóink is többen ve­szik Igénybe az éves szabad­ságukat. Vannak akik mun­kával, vannak akik üdüléssel, kikapcsolódással töltik idejü­ket. Így ebben az időszakban kevesebb létszámmal kénysze­rülnek megoldani a feladato­kat, s ezért Salgótarján ál­lomáson például besegítenek a reszortvezetők is. A közel­múltban Nádasdy János ál­lomásfőnök is végzett forgal­mi szolgálattevői tevékenysé­get egynapos szolgálattal, mi­vel hirtelen más megoldás nem mutatkozott. A Salgótar­ján—Hajdúszoboszló—Debre­cenig közlekedő személyvonat szerelvényeit is nekik kell a szombati napon este Hatvan­ból felhozni. Több esetben a szerelvényfelhozatalra vonat­kísérő személyzet nem állt rendelkezésre, így a közel­múltban pedig Deák János az állomás forgalmi-kereskedelmi oktatója a csomópont KISZ- bizottságának titkára, vala­mint Sztánicz János forgalmi hivatalnok vállalták el ön­ként a szerelvény Salgótar­jánba továbbítását. Többször fordultak elő hasonló esetek, melyek elismerésre érdeme­sek. — sz — Vó'aszol az illetékes A vendéglátó vállalat közli A NÓGRÁD július 25-i szá­mában megjelent „Megzöl­dült fejhús” c. cikkükre a kö­vetkező tájékoztatást adom: — írja a Nógrád megyei Ven­déglátó Vállalat értékesítési osztályvezetője, Bárdos Lász- Ióné. — Július 21-én a telefonon bejelentett minőségi kifogás után, azonnal elrendeltem az ügy kivizsgálását, az értéke­sítő- és a termelőüzemben egyaránt. Megállapítottuk, hogy a pecsenyesütő dolgo­zói az aznap érkezett fejhúst szabályosan helyezték hű­tőbe és az értékesítést onnan végezték. Érzékszervileg mi­nőségi kifogás a készleten le­vő 16 kg fejhúsnál nem volt. (Nem volt benne ragadósan nyúlós.) Mivel a fejhús szí­ve helyenként foltos volt — és ez függetlenül attól, hogy az áru nem volt rom­lott — már nem volt gusz­tusos, így az összes készletet visszaszállítottuk a termelő, üzembe, ahol megsemmisí­tettük. Egyébként a termelő­üzemnél csak frissen készült fejhús volt készleten. Az elő­ző gyártásból csak a pecse­nyesütőbe aznap kiszállított 18,40 kg maradvány volt. A fejhús a kényesebb és gyorsabban romló áruk kö­zé tartozik, viszont üzletpo­litikai célkitűzéseink kö­zött szerepel az olcsóbb áruk mennyiségének és választé­kának bővítése. Ezért utasí­tottam a termelőüzem veze,- tőjét és helyettesét, hogy a gyártást az elkövetkező idő­ben — a rendelt mennyisé­gek figyelembevételével — ugv végezzék, hogy az 48 órán belül értékesítésre ke­rüljön. Ezt az elkövetkező időben fokozottabban ellen­őriztetem. A KÖJAJj állal vizsgált (a vásárlók által be­vitt) fejhús ..Tűrhető" mi­nősítést kapott, mint aho­gyan azt a telefonbejelentés- kor is közöltük, az üzletveze­tő a vásárlók kárát menté­rt». Ezúton kérünk elnézést tőlük, mivel vevőket és ci. műket nem ismerjük. Füstmentes utazást! Hajdanában, amikor még nem beszéltek ennyit a do­hányzás ártalmairól, a vas­út a személyszállító kocsik­ban elhelyezett „TUDNIVA- LÖK”-ban többek között ar­ra hívta fel az utasok figyel­mét, hogy „A nemdohányzók részére fenntartott kocsi­szakaszoknak még a folyosó­in sem szabad dohányozni”. Manapság, amikor igen sok szó esik a dohányzás káros hatásáról, a vasút nem tá­maszt ilyen követelményt a nemdohányzók érdekében. Legutóbb három évvel ezelőtt volt ugyan egy kezdeménye­zés. A vasút hírül adta, hogy az új menetrend életbe­lépésével a szerelvényekben. 2—3 olyan kocsit is fognak közlekedtetni, amelyekben egyáltalán nem szabad dohá­nyozni. Ezeket a kocsikat kí­vülről — a másik végén — az ismert tiltó jelzést muta­tó táblával, belülről pedig az erre utaló felirattal fog­ják ellátni. Meg is jelentek ezek a kocsik, és mi, nem­dohányzók, vártuk a hatást. Az ilyen kocsikba beszálló dohányosok azonban válto­zatlanul tovább folytatják a füstölést, hiszen ott voltak a hamutartók a kocsik egyik felében. A vasút alkalmazot­tai egy-két esetben udvari­asan felhívták ezeknek az utasoknak a figyelmét a mi­heztartásra, majd később szó nélkül hagyták az ilyen ese­teket, azzal a jelszóval, hogy „türelmi idő is van”. Azután eltelt mintegy másfél év és a végén elfogyott a türelem. Nem a dohányosoké, hanem a vasúti alkalmazottaké. Nem úgy. hogy érvényt szereztek volna a hozott rendelkezés­nek, hanem ágy, hogy az ilyen megjelölésű kocsikat eltüntették a szerelvények­ből, és ilyenek azóta sem járnak a Hatvan—Salgótar­ján vonalon. A vasúti kocsik folyosóin pedig vígan pöfékelnek a dohányosok, akiknek egy ré­sze azért sem ül be a do­hányzószakaszba, mert nem akar részesülni a mások füst­jéből. A folyosóról viszont egy-egy ajtónyitáskor jó adag füst vágódik be a nemdo­hányzó szakaszba, hógy az ott tartózkodók se maradja­nak ki az élvezetből. Nem vagyok a dohányosok ellensége, de nem kérek a füstjükből. Helyette azt ké­rem, hogy a vasút szerezzen érvényt az általa hozott ko­rábbi határozatnak. Kecskés Vince Tar, Szondy út 36. Veszélyes kerekezés Köztudott, hogy Salgótar­jánban a megyei művelődési központ előtti tér, — különö­sen az átépítés után — ked­velt pihenőhellyé vált főleg a kisgyermekes szülők számá­ig. Ez a hely igen alkalmasa pihenésre, beszélgetésekre a szülőknek is, ugyanakkor kel­lemes napozást, levegőzést és megfelelő mozgási teret bizto­sít a pici babák számára. Sze­retném azonban felhívni a fi­gyelmet arra, hogy a kis. jó­formán még járni tanuló gyer­mekeken kívül igen sok gye­tek keresi fel a teret szülői felügyelet nélkül kerékpárral, és mit sem törődve a kicsik­kel, nagy sebességgel verse­nyeznek egymással. Ez pedig meglehetősen nagy veszélyt jelent a kisded gyermekekre. Soraimmal éppen azért ke­restem meg a T. szerkesztősé­get, hogy felhívjam ezúton is figyelmüket a fenti helyzet­ből adódó balesetveszélyekre, annál is inkább, mivel az én kislányom máris szenvedő ala­nya volt egy ilyen balesetnek. Szerencsére súlyosabb sé­rülés nélkül vészelte át, de nem sok hiányzott, hogy kór­házba kerüljön. A legszomo- rítóbb az volt, hogy amikor a balesetet okozó gyermek édes­anyjának felhívtam a figyel­mét, hogy oktatással és fel­ügyelettel elejét vegye az ilyen és hasonló eseteknek, még engem fenyegetett meg, amit a férje másnap még dur­vább hangon folytatott. Nagyon jól tudom, hogy Salgótarjánban igen kevés a játszótér, amit több alkalom­mal kifogásoltam a tervtár­gyalásokon. Gondolom, cél­szerű lenne elhatárolni, milyen helyeken lehet az apróságok­nak veszélytelenül játszani, totyogni. A kerékpározni kí­vánó gyermekekkel a szülők keressék fel az e célra — nem kis költséggel — létrehozott gyermek KRESZ-pályát, vagy olyan helyet, ahol nem zavar­ják a jóformán járni tanuló kisgyermekeket. Tisztelettel: Szász Zoltán Nógrád megyei KÖJÄL főmérnöke Tanácstagi tevékenység... Társadalmi munka — málnaszedésben A pásztói ÁFÉSZ Hazai munka meghozta gyümölcsét, Fésűsfonó vanyarcl üzemének 700 kilogramm málnát szed- dolgozói mint minden évben, tünk le, melynek értékét a idén is nagyszabású társadal- termelőszövetkezet a Vanyar- mi munkában vettünk részt, ci községi Tanácsnak, gyer- A kallói Vörös Csillag Mg.- mekintézményeink fcjlcsztc- termelőszövetkezetben mái- sére utalja át. nát szedtünk. Ez a munka a Szocialista brigádjaink nap­termelőszövetkezetnek igen lójában a termelőszövetkezet nagy segítséget jelentett, har- vezetősége köszönetét nyll- minchét fős létszámmal három vánította. Bízunk abban, hogy szocialista brigád dolgozott jó példánkat másutt is Wö- szorgalmasan, hogy minél vetik, több málna kerüljön a ládák- Hugyecz Jánosné ba, majd a piacra. A szorgos Vanyaro Köszönet a Volánnak Néhány éve rendszeres ügy- szokásos kedvességgel fogad, fele vagyok a salgótarjáni 2. tak, s addig telexeztek a cél sz. Volán Utazási Irodának, érdekében, míg találtak szál- Nyári üdüléseim szállás- lást. A figyelmes ügyintézés gondjait éveken át a legna- meglepő volt számomra — mt- gyobb megelégedésemre; kel- vei a hivatali közönnyel oly' lemes, nyugodt, kényelmes sok alkalommal találkoztam körülmények között oldották már —, hogy úgy gondoltam, meg. Sok esetben javaslataik- érdemes a nyilvánosság előtt kai, tanácsaikkal járultak hoz- szót emelni amellett az ügy. zá pihenésemhez. félfogadás mellett, amely ter­Nemrég hirtelen kellett né- mészetesnek tartja megvalősí- hány napra az ország másik tani azt, amire hivatott. Kö- végére utaznom. Elutazásom szönet munkájukért! előtt egy nappal szinte re­ménytelenül mentem be az loth Gábor, utazási irodához segítségért, Budapest, XIV., Fogarasi út hiszen nyári főszezon van. A 28—54. Energiapazailás Cserháthalápon Napjainkban televízióban, rintokat sokkal nemesebb c^J rádióban, sajtóban úton-út- lókra is fel lehetne hasznal- félen az energiatakarékosság- ni. Beszéltem egy ÉMÁSZ- ról beszélünk. Nálunk ez így. szerelővel, elmondtam pana-; valósul meg: „Neonfényes szómat, meghallgatta. Nézze,' szép Haláp, éjjel-nappal ég a tudunk róla, de nincs alkat-; gőzvilágítás”. Sajnos, az egész rész. Nem voltam elragadtató községben körülbelül egy hó- va a választól. Nem hiszen»,’ napja nappal is ég a közvi- hogy ilyen dolgokra ne tud-' lágítás utcáinkban. Két-há- nánk megoldást találni, még rom hónappal ezelőtt több akkor is, hogyha egy testvér mint hat hétig hasonló volt vállalattól kérnénk kölcsön.' „Aki a virágot szereti...” mennyire sablonos, elcsé­pelt, frázis már ez a mon­dat. Mégis mondjuk, „hasz­náljuk”, mert kellemes ér­zelmeket kelt bennünk, szép­nek látjuk környezetünket és általában megállapíthatjuk, hogy igazság is van benne. Ezt igazolja Oroszky Gá­bor tanácstag, Balassagyar­mat Nádor utcai lakos, aki mint aktív dolgozó a tanács­tagi munkája mellett szív­ügyének tekintette a virágos utcájuk megteremtését. Utá­najárt. fáradozott érte és kö­zös összefogással létrehoztak egy utcai rózsaligeiet. A múlt év elejétől váltako­zó lázas állapotban voltam, erős vérsüllyedéssel, étvá­gyam nem volt. Májusban a pásztói kórházban voltam ki­vizsgáláson, s mivel enni nem tudtam, tovább fogytam. Meg­állapították, hogy műteni kell, „csak a kés segít”. Egy-két napon belül vittek volna az onkológiára, de én kétségbe­esve tiltakoztam. Még soha nem voltam kórházban, s alig vártam, hogy hazamehessek. A főorvos úr figyelmeztetett, hogy minden nap számít, még­is rémülten tiltakoztam, csak az otthonomba vágytam. Éj­szakánként nem aludtam, csak gondolkodtam, nyugtatót nem szedtem, tiszta fejjel akartam dönteni, mit tegvek. Már nem vagyok fiatal, bírom nem bí­rom? Egy heti vergődés után határoztam, elmegyek. Ami­kor döntöttem, nyugodtabb lettem, nyár volt, könnyű volt friss, tartalmas ételeket főzni, kezdtem hízni, meg a színem is visszatért, bíztam, hátha elmúlik, nem kell műteni, itt­hon maradok, élni akarok! De Van egy mozgalmunk a Hazafias Népfront kereté­ben, amely a virágos talu és város versengését hirdeti és anyagiakban is komoly ösz- szeggel jutalmazza a győz­teseket. Ebben az utcában nem a pénzre, nem az anya­giakra ment a dolog, hanem a szépnek, a jónak, a város- szépítésnek és a környezet tisztaságának elérésére. S ez sikerült is. Kár, hogy nem központibb helyen van ez a Nádor utca?! De van váro­sunkban virág nélküli utca, méghozzá a központban. Itt nincs virágillat, ellenben van füves, gazos járdaszél, ahol a kutyák meg-megállnak ügyes-bajos dolgaik intézésé­re és a szennyvíz a főutcai kanálisig meg sem áll. Ugyanebben az utcában a parkoló gépkocsik, megrakott teherautók pedig lassan az ablakok alá „koptatják” a gyalogjárdát és ezzel az épü­leteket is rongálják, sőt bal­esetveszélyt is jelentenek. Tehát egyik szemünk örül, a másik sír. Mindemellett bízunk az észrevételek, hiá­nyosságok felszámolásában és abban a távlati tervben — úgy hallottuk —, hogy ut­cánk sétálóutca lesz virá­gos parkírozással. K. N. fejjel, betegek... azért a tudatom alatt ott volt a műtét, onkológia. Tudtam, a pillanatnyi jólét, a hízás nem megoldás a bajomra. Naponként váltakozott ben­nem a remény és a kétség, vártam és féltem a kórházi behívótól. Jött a kórházi be­utaló és én mentem. A kór­házban már az első nap meg­kezdték a kivizsgálást, mond­ták, szükséges a műtét, nem is egy, kettő volt. Ott már nem gondolkozik a beteg, alig várja, hogy túl legyen az egé­szen. Műtét után pár nap az intenzíven és szép lassan a javulás. Műtét után két hét­ig voltam a kórházban. Igaz, még Izgid,tunk van-e további kezelésre szükség, kell-e su­gár. mi lesz az eredmény. So­kakkal beszélgettem, akiket 15—20 évvel ezelőtt műtötték és csak bizonyos időnként járnak ellenőrzésre, meggyó­gyultak. Engem szeptember­ben műtötték, igaz, még nem vagyok az, aki voltam. Onko­lógiai zárójelentésem: „nincs kezdésre szükség”. Mint min­denki, én is úgy vártam, hogy hazamehessek. Az orvosok mindent megtesznek a gyó­gyulás érdekében, ha úgy látják jqnak, még szanatóri­umba is elküldik a beteget, hogy minél előbb gyógyultan térjen az otthonába, de raj­tunk is múlik az eredményes nem utolsósorban a környe­zetünkön, féltésre, szeretette mindenki vágyik. Egy simo­gató kéz, egy biztató szó. Jaj annak a betegnek, ahol ez hi­ányzik. A szeretet, a segítő­készség befektetés, még az orvosok és az ápolónők részé­ről is, s ebben nekünk ré­szünk volt. Anélkül, hogy ne­vüket idézném, szeretnék kö­szönetét mondani a magam és a többi betegtársam nevében is az onkológia orvosainak, ápolóinak. Tudom, a műtét­től mindenki fél, én is féltem, de a határozatlanságunkkal sokat árthatunk magunknak. Föl a fejjel betegek, és remél­jük, minden jó lesz. B. I,-né a helyzet. Már egyszerű em- Ügy is meg kell javítani, de berek is megbotránkoznak mikor? Addig mennyi áram­végette — majd emelnek a nah hell még feleslegesen el* községfejlesztésen — mond- pazarlódnia? ják. Nem olyan egyszerű ez. Borkő Pál A feleslegesen eldobált fö- olvasó Válaszol az illetékes Áz élelmiszer-kiskereskedelmi vállalat közli 'A NÓGRÁD 1980. augusz­tus 1-i számában, a 8. olda­lon megjelent fényképes alá­írással kapcsolatos észrevéte­leinket szeretnénk az olva­sók elé tárni — Írja a Nóg­rád megyei Élelmiszer-kiske­reskedelmi Vállalat igazga­tóhelyettese. dr. Várkonyí József. — A Pécskő utcai húsbol­tunk kirakati reklámja va­lóban a halféleségekre is igyekszik felhívni a figyel­met. Fontos ez azért, mert a Húsbolt elnevezésű cég­feliratból nem következtetne másképpen a vásárló arra, hogy a bolt üzletköre a tő­kehúson és töltelékárukon kívül az élő halra is kiterjed. Ugyanúgy a kirakati és belső dekoráció utal még egy kap­ható árucsoportra, a mély­hűtött és előhűtött vágott baromfira is. Az ország kü­lönböző területeiről áradó információkból már hosszú idő óla tudjuk, hogy az élő­hal-ellátás az idén sehol sem volt kielégítő, sőt, több he­lyen eddig az idén egyálta­lán nem volt kapható, pedig a szakboltok szeretnék for­galmazni. Reméljük azonban. hogy ez az állapot nem vég­leges, Bizonyíték erre az is, hogy az újságcikk megjele­nése előtti napon élőhal-szál- lítmány érkezett a boltba, és így augusztus 1-én már nem volt aktuális az észrevétel. Az igen költséges, kirakat­ra rögzített reklámfeliratot az átmeneti időszakra taka­rékossági okokból nem von­tuk be, hiszen a bolt tovább­ra is foglalkozik élőhal-érté- kesitéssel. Kifogásolta a fo­tóriporter, hogy az üzletben élő baromfit nem lehet kap­ni. Célszerű lett volna, ha észrevételével megkeresi a bolt vezetőjét, hiszen vala­mennyien tudjuk, hogy élő baromfi értékesítése ilyen jellegű boltban közegészség­ügyileg szigorúan tilos, mert szennyezné a közvetlen fo­gyasztásra szánt termékeket! Ellenben bármikor ajánljuk vásárlóinknak az előhűtött és mélyhűtött — vágott • baromfik széles skáláját. 1 NÓGRÁD - 1980, augusztus 7>< csütörtök 6

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom