Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-29 / 202. szám
Egy hónap a városért mi új kampányról lesz szó az alábbiakban, nem újabb társadalmi munkaakció nevét sejteti a cím, amelyhez egy elnöki tájékoztató szolgált apropóul. A helyi tanácsok testületéinek vezetői időről időre beszámolnak tanács-, végrehajtó bizottsági ülésen, hogy a legutóbbi összejövetel óta milyen fontos dolgok történtek, mifélé események zajlottak le, milyen állásfoglalások születtek, miként haladnak az évre megszabott feladatok teljesítésével. Ahhoz, hogy a választók bizalmát élvező testületi tagok értő módon alkossanak véleményt, okos javaslataikkal segíthessék a tanácsi munkát, elengedhetetlenül szükséges, hogy jól informáltak legyenek, olyan dolgokról, is ismeretekkel rendelkezzenek, amelyek közvetlenül nem állnak velük kapcsolatban. A Balassagyarmati városi Tanács elnöke a szokásokhoz híven a végrehajtó bizottság augusztusi ülésén is tájékoztatta a vb-tago- kat az elmúlt egy hónapjának fontosabb történéseiről. Miről is egyebek között? Elsősorban a párt városi testületéi ülésein szerepelt napirendekről s a város gondjai-bajai orvoslásával kapcsolatban tett intézkedésekről. Egyebek között a tanács elnöke 'és munkatársai megbeszéléseket tartottak az Országos Tervhivatal Balassagyarmatra látogató munkatársaival, akikkel a városi kórház rekonstrukciójával összefüggő feladatokat tárgyalták meg. A városba látogatott a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke, akinek a városi tanács vezetői beszámoltak az államigazgatás korszerűsítése érdekében kifejtett tevékenységükről. A téma júliusban gyakran szerepelt napirenden, hiszen a tanács apparátusa a tervek szerint október elsejétől új szervezeti felállásban folytatja munkáját, s addig még hátravan a munkaköri leírások elkészítése is. A tanácselnöknek aligha volt a nyár kellősközepén egyetlen szabad napja. Ott volt a tanács és az intézményei nyugdíjasainak szervezett találkozón, amelynek keretében — kedves esemény volt — a nyugdíjasok tájékoztatást kaptak a nyugállományba vonulásuk óta eltelt'időszak változásairól, megtekintették az ügyfélszolgálati irodát, s persze ők is elmondták tanácsaikat. A Karcagi városi Tanácson a városépítés helyzetével ismerkedett, s megegyezés született, hogy a továbbiakban a két város vezetői a településkorszerűsítés tapasztalatait rendszeresen kicserélik. A hónap második felében a végrehajtó bizottság előző ülésén megválasztott lakás társadalmi bizottság tagjai kaptak tájékoztatást feladataikról, a velük szembeni követelményekről. Annál is inkább esedékes volt e találkozó, hiszen a lakásigénylők besorolása augusztus elején elkezdődött s szeretnék szeptember végére befejezni. Megegyezés született a Magyar Kábel Művek vezérigazgató-helyettesével az egyik nyírjesi tó kezelési jogának átadásáról. Az őrhalmi termelőszövetkezet elnökével a nagyüzemi művelésre alkalmatlan területek hasznosításáról esett szó, annak lehetőségeit vizsgálták, miként lehetne ezeket munkáskertekként igénybe venni. A szügyi termelőszövetkezet elnökével viszont téli sportolásra alkalmas területről zajlottak le megbeszélések. Lehetne a sort folytatni, minden bizonnyal hihető, hogy izgalmas, tartalmas egy hónap állt a tanács elnöke mögött, aki „mellesleg” a salgóbányai KISZ-iskolán fiatalokkal találkozott, ott volt Érsekújváron a Duna-kanyar Intéző Bizottság által rendezett nemzetközi tornán... tta tanács - végrehajtóbiCSm zottságának tagjai az elnöki tájékoztatóból természetesen csak a fontosnak ítélt eseményekről kapnak információt. Ám, ha valaki egyéb részletekre is kíváncsi —, hát kérdez. Mert a város ügyeit képviselni csakis tájékozottan lehet. Ezért válhat egy ilyen tájékoztató is fontos részévé az oly gyakran emlegetett tanácsi demokratizmus fejlesztésének. M. Sz. Gy. A földgázprogram A Szovjetunióban tavaly 407 milliárd köbméter földgázt termeltek ki. Ez csaknem 35 milliárd köbméterre] meghaladja az 1978. évi teljesítményt. A szovjet földgázkitermelés növekedési ütemét a következő adatok jellemzik: 1940 — 3,2 milliárd, 1950 — 5,8 milliárd, 1960 — 45,3 milliárd, 1970 — 197,9 milliárd, 1980 (terv) — 435 milliárd köbméter. A földgáz hányada az ország tüzelőanyag-mérlegében az 1940. évi 1,9 százalékról (ebben az évben a tűzifa 14,4 százalékkal szerepelt) napjainkra mintegy 25 százalékra emelkedett. Mivel lehetne összehasonlítani a gázkitermelésben csupán a legutóbbi évben elért 35 milliárd köbméteres növekményt? Az egymillió kilowatt • teljesítményű villamos erőmű egy év alatt 1,6—1,8 milliárd köbméter földgázt fogyaszt. Következésképpen a 35 milliárd köbméter, hozzávetőleg 20 ilyen erőmű számára elegendő. Ezek együttes teljesítménye több mint háromszorosan felülmúlná a világ legnagyobb, Krasznajarsz- kij vízerőművének teljesítményét (6 millió kilowatt). A gázipar a szovjet ipar egyik legfiatalabb és legdinamikusabban fejlődő ágazata, amelyet a szó szoros értelmében a semmiből kellett megteremteni. Először is megszervezték a nagyszabású tervszerű geológiai kutatásokat. Ezek eredményei gyökeresen megváltoztatták az ország mélyében rejlő gázkészletekről alkotott elképzeléseket. A háború előtti években a kitermelés négyötöd része Azerbajdzsánra jutott. Később nagy lelőhelyeket találtak a Volga-vidéken, Közép- Ázsiában. Ukrajnában, Észak- Kaukázusban ... Szibériában ... Csupán a tyumenyi terület északi részén olyan lelőhelyekre bukkantak, amelyek a világ összes feltárt gázkészleteinek ötödrészét rejtették magukban. Az 1976—1978. években az ágazat fejlesztésére 9,4 milliárd rubelt, 1979-ben újabb 4,6 milliárdot fordítottak. Három év alatt ezernél több fúrás üzemeltetését kezdték meg, mintegy 20 ezer kilométernyi gázfő vezetéket, 125 kompresszorállomást építettek. Az 1420 milliméteres csőhálózat minden métere 600 kilogrammot nyom. 1000 kilométernyi vezeték teljes kiépítése hozzávetőleg 1 milliárd rubelbe kerül. Az 1979- ben üzembe helyezett Szövetség fővezetéken a KGST-tag- államok évente 15,5 milliárd köbméter Orenburg! gázt kapnak, 22 kompresszorállomás dolgozik a vezeték mentén azon, hogy a gáz megfelelő (75 légkör) nyomása mindenütt biztosítva legyen. Az aggregátok összteljesítménye 1,65 millió kilowatt. Ez három Dnyeprogesz teljesítményével egyenértékű. A Szovjetunióban 1960-ban 45,3 milliárd köbméter gázt termeltek ki. Ma ennél valamivel többet ad egymagában az orenburgl komplexum, amelyet a folyó ötéves tervben építettek meg. A szovjet gázipar alapvető távlatai azonban Nyugat-Szi- bériához kapcsolódnak. Az ottani lelőhelyek birtokbavétele részét képezd annak a mint az évszázad építkezésének nevezett Bajkál—Amúr vasútvonal, a kámai teherautógyártó komplexum, a Volgái autógyár és az Atommas üzem együttesen. Az idén a nyugat-szibériai gázmezőknek 155 milliárd köbméter földgázt kell adniuk, a következő tíz esztendőben pedig a kitermelést évente 27—30 milliárd köbméterrel kell növelniük. A Szovjetunió nagy föld- gázexportőrré vált. A KGST- partnereken kívül szovjet gázt kap az NSZK. Olaszország, Finnország, Ausztria, Franciaország ... A gázexportból származó bevétel 1978-ban kb. másfél milliárd rubel volt. A regionális amelynek megvalósítása révén ezt a körzetet az ország fő tüzelőanyag- és energetikai bázisává kell változtatni. A beruházások volumenét tekintve ez a program nagyobb, Emlékszem, a múlt esztendő valamelyik hónapjában, mikor is sok termelőegységben jártam, s foglalkozásomból adódóan vezérigazgatóval is sikerült szót váltanom. Azon kevesek közül, akik megyénkben még ily titulussal rendelkeznek. Akkor, most már felrémlik bennem: a tervek készítésének ideje volt. Azok a napok, hetek —, s kimondhatjuk: hónapok, amelyek a fentről jövő „bebiztosítás” végett bizonytalanságot, sok-sok tétova mozdulatot, a rákérdezésektől való elutasítást, fél- szegséget, nemtudomságot okozták a vezetők körében. Bár nemcsak ott. Mert azt mondta egyik jól- menő ipari üzemünk osztály- vezetője is: — Tudja, lehet, sok mindent igen körültekintően, nagy alapossággal meg kell fontolni. De, hogy az országban levő ennyi okos ember — most nem akarok nacionalista lenni, de kikerült már közülük, igaz, nem itthon, néhány No- bel-díjas is —, az eddiginél még rövidebb idő alatt „kisüthették” volna: milyen változtatások szükségesek ahhoz, hogy még hatékonyabbak, a piachoz jobban alkalmazko- dók, exportképesek legyünk. Ami, ugye magával vonzotta volna negatív külkereskedelmi mérlegünk alakulását. Tudja, vérbeli mérnök vagyok, a szakma igazi szeretője. Kihangsúlyozom: nem va- gypk nagy fej, de magamtól is rájöttem néhány olyan dologra, amelyek az idei gazdasági szabályozókban benne foglaltaknak. Azokban a gazdasági szabályozókban, melyek a mechanizmus iú aéprogramnak, nyugatnémet cégekkel kötött megállapodások alapján csupán az NSZK 2000-ig mintegy 200 milliárd köbméter földgázt kap, ami tízszerese az ország saját évi földgáz- kitermelésének. Burgonyaszüret Alkalmi munkások, közöttük diákok is sze- di/c az étkezési burgonyát a Magyarnándori Állami Gazdaságban, mely értékesítésre a budapesti piacokra kerül. A gumókat erőgépre erősített kapák ássák ki a földből.., ... melyeket kosárba szedve lányok, asszonyok gyűjtenek zsákokba. Az egészséges, fejlett burgonyát könnyűszerrel értékesítik, jó jövedelmezőséget biztosítva ezzel a gazdaságnak. — kulcsár —■ Van aki mondja, van aki hisiir van aki csinálja Hefváltezott körülmények között feldicsőítve saját személyemül — ugyan mondjam már meg, ez, meg az, hogyan van? Mélységig hatoló szakmai butaságomat kendőzendő „védem ki” a főnöki, alfőnöki kérdéseket, ám szívesen megkérdezem a változások jelenleg is érezhető hatását , . , hány részletét másították meg, józan paraszti ésszel is elképzelhetők lettek volna. . . . Nem, ne higgye a fenti „tudorok” képességének alá- becsülését, hiszen tudom: nemcsak a bel- hanem a külgazdaság, mi több: a világpiac érdekeihez is idomulnunk, alkalmazkodnunk kell. Nem egy esetben, ha észnél vagyunk, mint az Ikarus, a Tungsram, az Elektroimpex, vagy más világhírnévnek örvendő magyar cég, még versenyképesebbé, jobban gazdálkodóvá válhatnának — a belföld részére is. Majdnem meglehetős pontossággal rátapintott az új gazdasági szabályozók módosításának egynémely részére beszélgetőpartnerem, s hogy viszonylag — szakmájából eredendően — termeléscentrikus, más változásokra tán most oda sem figyelt. , *: Pedig igencsak megszívlelendők Huszár István, miniszterelnök-helyettesnek, az Országos Tervhivatal elnökének szavai. Aki éppen a gazdasági szabályozók 1980. évi vál- tozásairól-módosításairól írt bevezető tanulmányt, a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó által kiadott szerzőgárda — mindahányan gazdasági életünk elismertjei, legkiválóbb szaktekintélyei — jelenlegi gazdálkodási módosításainkhoz elengedhetetlenül szükséges tennivalók elé. A könyv — vehetjük ekként is —, *ar- talmi ismertetése szinte szükségtelen. Ám megjelenése óta eltelt akkora terjedelmű i3ő- szak, hogy a változásokról számot adhassunk. — Hű, — vakarja kevés hajat viselő koponyáját egyik gyárunk illusztris igazgatója — hát bizony, sok még ma is nyitott kérdés áll előttünk. Még ennyi idő után is. Mert tudja, mi Budapest-központú- ak vagyunk, úgy hogy van néhány téma, amit ők így, mi másként értelmezünk. S, hogy ebbe — csupán egyetlen példa: a tudományos kutatás és a műszaki fejlesztés rendjének szabályozása — kinek lesz igaza, azt csak a jó isten, ha tényleg fenn van az égben és csalhatatlan ítélőképességgel rendelkezik, tán csak ő dönti el. Meg vannak itt aztán új — ámbár szerintem nem most kitalált, csak éppen papírban kinyomtatva, írásban, közlönyökben megjelentetve „kijött” intézkedések, amelyeket egy hozzáértő vállalat garnitúrája már réges-régen alkalmazott. — Akkor — kockáztatom meg az ellenvetést — csupán egy brosúrával több . . .??? — Szó sincs róla! Olyan, eleddig még nálunk sem bevezetett témákkal kell foglalkoznunk, mint, hogy csak egynéhány példát említsek a jövedelmek központosításának kérdése, a nyereségadózás, az érdekeltségi alapok képzése és felhasználása, vagy a forgóeszköz-gazdálkodás és a forgóeszközök hitelezése. Sok-sok új téma van, melyeket még mi is csak az ábécé szintjén tanulunk, úgy hogy feleslegesnek is tartom a többi módosítás felsorolását. Mert én úgy vagyok vele — gondolom maga is —, hogy csak arról váltsunk, szót, ami közérthető, egyszerű, világos, könnyen megérthető nemcsak a miáltalunk foglalkoztatottak körében, hanem, megérti Pista bácsi, a juhász is, aki kampós botjára támaszkodva lapozgatja a maguk NÖGRÁD- ját . . . Nem tudom, az a fentebb „megbeszéltetett” igazgat! ért- e azóta is mindent? Hiszen meglehetős gyakorisággal tapasztaltam már vállalatoknál, kisebb üzemben — nem „Mindig kitalálnak valami frinc-f ráncot — mondja az éppen negyvenedik esztendeje esztergályos. Nem mondom, jókat. Hiszen nem állunk any- .nyit már, mint hajdanán, nem nekünk kell trógerolni az anyagot a pádhoz, úgyhogy hajthatunk és —, ami nem lényegtelen: több a pénz. Nem gyűlik össze a kész anyag a masináknál, nincs üvöltözés, egymásra várás. Úgyhogy, nemcsak a mi borítékunk lett vastagabb . . . Áldja meg az isten, írja már le így, azokat a fenti jó embereket, akik ezeket a változtatásokat, vagy hogy is mondják, te, Pista — fordul szomszédjához —, ha jól tudom, az -új gazdasági szabályozókat megalkották! És elhiszi: a termelési tanácskozásokon, a párttaggyűléseken is mindenki helyesli ezeket . . .?! Csak, tudja mi a baj? Hogy húsz-harminc —, de maradjunk csak a húsznál — már akkor, olyan ötvenhatvan tájt ez nem jutott senkinek eszibe! Vagy talán igen? — kérdi önmagától, s olajos könyöke? homlokába törölve indítja be az esztergát . . . Karácsony György 1 NŰGRÁD - 1980. augusztus 29., péntek 3
