Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-01 / 179. szám
S M. uto'par ! Vevőcsalogató árak Tizenhatból négy maradt Több iparágban gondot okoz, hogy kevés a fiatal szakmunkás, nincs utánpótlás. Ebben a nehéz helyzetben van a Nógrád megyei Sütőipari Vállalat 2. számú üzeme is. E kis létszámú korosztály egyik képviselőjével, Ispán Lászlóval beszélgettünk. — Mikor került az üzemhez? — Az általános iskolában • négyesnél rosszabb átlagom soha nem volt. De nem akartam továbbtanulni, szakmát szerettem volna, és munkát vállalni, ezért jelentkeztem ide. Felvettek. Négy évvel ezelőtt végeztem, négyes eredménnyel. Azóta is itt dolgozom az üzemben. — Sokan végeztek? Jó az idei málnatcrmés a magyarnándori Mikszáth Kálmán Termelőszövetkezetben. A Mohora melletti málnáskertben naponta több mint telszázan szedik a pirosra érett gyümölcsöt, melyet a dunakeszi hütőházba szállítanak. (báb-) — összesen tizenhatan voltunk. Már csak négyen-öten dolgoznak itt. — Miért hagyják el Ilyen sokan az üzemet ? — Többen panaszkodtak, hogy vasárnap is kell dolgozni. Nem tudnak eljárni szórakozni. Azt hiszem jórészt ezért mennek el a fiatalok. De azt is lehetségesnek tartom, hogy az üzem kollektívájába képtelenek beilleszkedni. Erre persze ők ípdnák a pontos választ megadni. El, elég köny- nyen megszoktam a légkört. Hamar befogádtak. Természetesen itt is, mint bárhol másutt, akadnak gondok, de mindezek ellenére jól érzem magam a gyárban. — Miként lenne megoldható az utánpótlás biztosítása? — Ügy gondolom, hogy ez már nem csak a vállalat ve zetőin, hanem az ideérkező fiatalokon is múlik. Sokan :sak azért jönnek ide, mert nem tudnak mást „kitalálni. Ilyen szellemben pedig sehol nem könnyű megmaradni. — Az nem lehetséges, hogy a pénzt keveslik és emiatt mennek el? — Nem tartom valószínűnek. Én négy éve szabadultam, most 4500 forint körül keresek. Azt hiszem, hogy ezzel egy fiatal szakmunkás elégedett lehet. Ezen kívül a gyárban is sok jó programot szerveznek. — Például? — A sport- és a kulturális műsorokat egyaránt szívesen látogatom. A brigádon belül közös kirándulásokat is szervezünk. Tavaly voltunk Budapesten. Elég jól sikerült. Az idén augusztusban vagy szeptemberben is szeretnénk eljut ni valahová. A vállalat szervezésében különböző szellemi vetélkedőkön veszünk részt, amelyeken beszámolhatunk tudásunkról, műveltségünkről. — A szabad időben mit csinál legszívesebben? — Szeretem a zenét. Együttesek közül az ABBA-t, Omegát, Piramist kedvelem. Olvasni is szoktam. Főleg kalandos könyveket és útleírásokat. Vasárnaponként, ha szabadnapos vagyok és az idő is jó, a barátaimmal elmegyünk Pásztora vagy Egerbe strandolni. Erre elég ritkán kerül sor. (v. á.) Mégiscsak kettőn áil Hirdetésdömping az újságokban, a rádióban, a televízióban: a legkülönfélébb kis- és nagykereskedelmi vállalatok, szövetkezetek hívják fel figyelmünket árengedményes akcióikra. Magnót, öltönyt, szobafestést, tányért, sportszert és sokféle ruházati cikket, hol ezt, hol azt kínálnak olcsóbban. Sajátos akciókat hirdet a 38 Skála Áruház, valamelyest hasonlókat szerveznek a Centrum Áruházak. Ez utóbbiak —, hogy fokozzák a hatást — a hirdetésekben nem is árulják el, melyik napon, mit adnak olcsóbban: menjen csak be a vevő, nézzen körül, majd megtalálja. És — nem titkolt vágyuk —, talán mást is vesz, nem csupán az átmenetileg leszállított árú terméket. Hogyan egyeztessük össze ezt a jelenséget azzal a ténnyel, hogy az idén számos iparcikk árát felemelték, másokét — ruhaneműekét — csökkentették ? Az idén az egész árrendszer reformja kezdődött meg, vagyis módosultak azok az árak, amelyeken a termelők kereskednek egymással, illetve amelyeken a termelők a viszonteladókat kiszolgálják. A termékeknek az eddiginél szélesebb körében a vállalatok kezébe került az ármegállapítás joga. Természetesen, bizonyos szabályok tiszteletben tartása mellett, bizonyos népgazdasági célokat szolgáló elvek szem előtt tartásával kötelesek az árakat kalkulálni. Az árszínvonal tendenciája —, mint azt tapasztalhatjuk — emelkedő, még akkor is, ha több termék árát hatóságilag csökkentették. Az áremelkedés hatására azonban valamelyest csökkent a kereslet, és alighanem ez a tény készteti a kereskedelmi vállalatokat vevőcsalogató árcsökkentésekre. Sőt, nem is csupán a kereskedelmi vállalatok járulnak hozzá anyagilag az ár- csökkentésekhez, hanem olykor a termelők is. Sok esetben közös érdekük a vásárlási kedv felkeltése, a forgalom növelése. És előveszik a régi, jól bevált gyakorlatot, amely azt mondja: nagy forgalom — szerény haszon. Vagyis: akár alacsonyabb áron, de fogyjon a vásár több termék! Jobb olcsóbban eladni valamit, mint egyáltalán nem, mint a raktárakban tárolni. Vajon a tényleges árakon a lakosság nem tudná megvásárolni a szóban forgó iparcikkeket? De, minden bizonynyal meg tudná. Csakhogy az áremelkedésnek lélektani hatása is van. Amikor egyszerre drágul meg több áru, akkor mindenki jobban meggondolja, mire adja ki a pénzét, nem veszi meg gondolkodás nélkül, ami éppen megtetszik a kirakatban. Halogatja a vásárlást. Emellett a múlt év végén, a várható áremelkedések hírére, sokan olyasmit is vettek, amire nem volt azonnal szükségük, vagyis előrehozták vásárlásaikat. Mindez együtt vezetett a kereslet idei mérséklődéséhez. Tegyük hozzá: ez a mérséklődés sem egyértelmű. Nem vásárolunk kevesebbet, mint tavaly, csak arról van szó, hogy a forgalom növekedésének üteme mérséklődött. A végeredmény azonban az, amivel kezdtük e cikket: most engedményes vásárokat mii .................................in............min............................................................................................................................................................ A z udvarra, ahová már a nap elért, széket állított a mosóteknőnek. Gondolta, ne hányódjon ide- oda a kevés szennyes ruha, kimossa. Ideje akad bőven. Amióta egyedül van, valahogy nehezebben múlnak felette a napok, a hetek. Férjével, Pászti Józseffel több mint ötven esztendőt töltöttek együtt. Nincs nap. hogy hiánya ne mama fájón az • asszonyba. — Még csak azt sem mondhatom, hogy könnyű volt az életünk — szaladnak tele könnyekkel Pászti József né szemei. — Három gyermeket neveltünk, sok gonddal-bajjal. Elviseltük valamennyit, mert hűséges társul szegődött melléjük a megértés... Pászti József 1928-ban nősült. A fiatal kőműves akkor már megjárta a háborút. Elvitték katonának 1914-ben és véres harcok, keserves megpróbáltatások útján eljutott Oroszországba. Amilyen egyszerű volt embernek, olyan maradt katonának is. Nagy hőstetteket soha nem hajtott végre. Azt mindenesetre tudta 1917-ben, hogy hol a helye. Amikor a hadifoglyok kön zött szóba került a forradalom üave, a munkáshatalom védelme, Pászti József gondolkodás nélkül beállt a szerveződő Vörös Hadseregbe. A turkesztáni harcokban, az aranyvonat védelmében háromszor sebesült meg. Amikor 1921-ben hazave- t'-'ott, keserűen tapasztalta, h -v az a haza az urak ha- i'5a. őt a volt vöröskatonát nem hívta, nem várta. Már a határon faggatni kezdték merre járt, mit csinált? S amikor rájöttek, hogy .sok hadifogoly társával együtt védte, óvta, Szovjet-Oroszor- szágot, bizony nem volt kímélet, ütötték, verték napokon át. Egy napon aztán arra ocsúdott Pászti József, hogy vége a vallatásnak, a bántalmazásnak. Elindult, s meg sem állt Kisterenyéig. Már nem lepődött meg, amikor a csendőrök érte mentek. Nem bíztak a volt vöröu- katonában. Egészen 1944-ig csendőrök vigyázták lépteit. így érett csendes, megfontolt emberré a fiatal kőműves. Dolgozni nagyon tudott, ha éppen volt munkája a vasútnál, ahová végül elhelyezkedett. Csakhát a kőművesnek gyakran akkor sem volt tennivalója, amikor éppen engedték dolgozni, örült, ha áprilisban kezdhetett, mert a novemberi hideg esők, a korán jött fagyok kivették kezéből a munkát, zsebéből a keresetet. Ilyenkor ügyes kezű asszonya szaporábban hajtotta az öreg varrógépet. Mert a gyerekek akkor is kenyeret kértek, amikor az apjuk nem dolgozott. Végül is 1945-ben a felszabadulás rendezte Pászti József sorsát. Salgótarjánban az öblösüveggyárban kapott rendes munkát. Innen is ment nyugdíjba az öreg kemencekőműves, 1960-ban. De közben úgy dolgozott, hogy csodájára jártak. Egyetlen napra sem maradt el a kemence mellől. A végén maga sem tudta számon tartani, hányszor volt sztahanovista. Hozzáértését, becsületes helytállását sokszor jutalmazták. Mindig örült az elismerésnek, ha észrevették, hogy valamit tett. Mert ő maga soha nem hivalkodott cselekedeteivel. Igazában akkor érzékenyült el, amikor a Nagy Októberi Szocialista Forradalom fél évszázados fordulóján, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa kitüntette a Harci Érdemekért Érdeméremmel. Az ünnepségre szíves szóval invitálták, mint az oroszországi forradalmi események részesét, aki 1917— 18-ban fegyverrel harcolt a szovjethatalomért. Ott meg annyira belefeledkeztek a beszélgetésbe, a régenvolt napok élesztgetésébe, hogy Pászti József szinte hallani vélte Lenin szavait, aki annak idején biztatta, buzdította őket: — Elvtársak! Életünk árán is meg kell védeni a szabadságot! Rendületlenül bízom abban, hogy a végső győzelem a miénk lesz! Most, hogy egy hónapja beteg szíve elvitte Pászti Józsefet, az asszony gyakran végigondolja életükét. Ilyenkor eltűnődik, mellette tanulta meg. hogy a munka, a közösség szolgálata teszi igazán elégedetté, boldoggá az embert. A család, az otthon gondja nem köthették le anynyira, hogy ne segítsen ott, ahol arra éppen szükség volt. A Hazafias Népront helyi és járási l^izottságábain, a Vörös- kereszt helyi szervezetében tevékenykedett és tanácstag is volt. A község vezetőivel együtt azon munkálkodott, hogy munkalehetőséget teremtsenek a terenyei asszonyoknak, Kapcsolatot kerestek a szécsényiekkel és megalakították a háziipari szövetkezet helyi kirendeltségét, amelyet tíz esztendeig Pászti Józsefné vezetett. Nemcsak a munka fogásaira, a hagyományok becsülésére, ápolására is- megtanította asszonyait, ö meg a gyönyörűséges népviseletbe öltöztetett babáiért megkapta a Kiváló dolgozó, majd a Népi iparművész elismerést. Apró tüske azért csak maradt benne. — A községi tanácson, a járási hivatalban is biztattak, akár a Népművészet mestere is lehetnék... Csakhogy azóta a harmadik esztendő telik el és nem szólnak semmit! A hirtelen jött borulást most is munkával űzi el. — Reggel a kertet tettem rendbe... Alig láttam már a gaztól. Maradt még mára kevés mosnivaló... A gyerekek váltig kérik, pihenjen egy keveset. A hetvenhárom esztendőt egyre nehezebben viszik lábai — Hagyjátok — oszlatja el a gyerekek aggodalmát, — addig élek, amíg dolgozni tudok. A munka szeretete az én örökségem apátoktól... V. G. hirdet a kereskedelem. S ez egyértelműen jó jel. Egyrészt, mert élhetünk a lehetőséggel, olcsóbban szerezhetünk be ezt-azt. Másrészt — és alighanem ez a fontosabb — kibontakozóban van egy olyan kereskedelmi gyakorlat, amely az eddiginél jobban megbecsüli a vásárlót, amelynek fontos, hogy eladjon. Az árak kétirányú mozgása — emelés és a csökkenés — egyúttal segít kialakítani a kereslet és a kínálat összhangját. Ez a vevő számára azt jelenti, hogy könnyebben megtalálja a keresett árukat, bár vásárlásainak természetesen határt szab a pénztárcája. Előnyös folyamatnak vagyunk tanúi abban a tekintetben is, hogy a kereslet ás a kínálat közelítése egymáshoz visszaszoríthatja a spekulációt. Ha van áru, ha a kereskedő ei akar adni. akkor nem dug semmit a pult alá. Ellenkezőleg: hirdeti, hogy mi olcsóbb. így alakulhat ki lassan az a helyzet, amelyben ismét a vevő lesz az úr, akit a kereskedő kiszolgál. Gál Zsuzsa Egységes egységet! „Bizonyos helyen, néhányszor, úgy érzem, esetenként nagyobb törekvés kell az együttműködésre. Mindez miért szükséges? A cselekvési egységért. És ebben egységesen kell gondolkodni !” E briliáns gondolatok egy gyári tanácskozáson öltöttek nyelvi formát. A megformáló egy lángész vendég volt. Persze ezt mondani sem kell, hisz nyilvánvaló, hogy közönséges gyáriak gondolatai nem tudnak ilyen magasan szárnyalni. Bár az eszmeröptetés — a klasszikus útmutatáshoz híven — a konkrét helyzet konkrét elemzését tartalmazza, mégis érdemes néhány tanulságát nagyobb, a konkrét helyzetet nem ismerő nyilvánosság előtt közkinccsé tenni. Egyik tanulság első rápillantásra — magának a bölcsességnek a boncolgatása nélkül — levonható. Milyen remek szokás is az, hogy egy észkombájn ellátogat valamely gyárba, s az ottaniaknak bölcs szavakkal elmondja: merre hány méter. Ö ugyanis nagyobb térbeli áttekintéssel, múltba és jövőbe egyaránt hosszabb időbeli távlatot keresztüllátva tudja vizsgálni a dolgok' állását. Ennélfogva kellő mértékben ki tudja tágítani a gyáriak szűk, partikuláris érdekeknél, nyűgöknél, lehetőségeknél megragadott látókörét. Ezt egyébként a bevezetőben citált szemelvényből is mindenki láthatja. Pontosabban mindenki nem, csak az, akinek eléggé fejlett a tudata ahhoz, hogy felfogja az idézet tartalmát. Gyengébbek — azaz viszonylag kevésbé fejlett tudatúak — kedvéért érdemes az eszmeröptetés egy másik tanulságát is levonni. Mint a géniusz mondta: „esetenként nagyobb törekvés kell az együttműködésre.” Tartalmában magvas, formájában frappáns mondattal állunk szemben. Akár köbe is véshetnénk, ha nem tudnánk, hogy e gondolat ércnél maradandóbb. Eredeti, s emellett érthető is a bölcsesség — vélnénk... Ám ekkor egy kérdést tesz föl a szónok: „Mindez miért szükséges?” Hétköznapi halandó, egyszerű szónoki kérdést gyanít. Olyan kérdést, aminek csak az a szerepe, hogy az elzsibbadt agyvelőkben fölélénkítse a vérkeringést. Ám nem erről van szó. A lángelme e kérdéssel a jelenségek palástját hántja le a mögöttes territóriumokban megbúvó lényegről! S csavaros eszével — nem várva be, míg a szűkfejű hallgatóságnak leesik a tantusz — föltárja, s mintegy a közönség kezébe adja a választ: az együttmű- ködés a cselekvési egységért szükséges. És itt fogalmazta meg a törvényt, amely csak egyedül a tiszta beszéd. Tehát: nem a jobb minőségű, nagyobb meny- nyiségű termelésért, több exportért, magasabb életszínvonalért van szükség együttműködésre — ahogy eddig tévésen hittük. Hanem a cselekvési egységért. Vajon erre mikor jöttek volna rá maguktól a gyáriak? Alighanem karácsonyig törhették volna a fejüket egyfolytában, akkor sem jutottak volna el a fölismerésig. De így már könnyű a dolguk. Kristálytisztán látják a helyzetüket, s azt is tudják, hogy konkrétan mi a teendőjük. A következő: esetenként jobban törekedjenek az együttműködésre a cselekvési egységért, s ebben egységesen gondolkozzanak. Nosza rajta, együttműködni. S esetenként gondolkodásra föl! Molnár Pál A cementipar fejlődése A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban több nagy cementgyár termel fontos építőipari alapanyagokat. Köztük a legismertebbek a Komuszan és a Haezsu gyár. Nemrég újabb nagyüzem építését kezdték meg. A cementipar fejlődését mutatja az az adat, miszerint 1970-ben még csak 4 millió tonna cementet gyártottak a hazai nyersanyagok felhasználásával. 1976-ra ez a meny- nyiség már megkettőződött, azóta pedig évről évre tovább nő. A terv szerint 1984-re. a második hétéves terv utolsó esztendejére az évi cementtermelés már el fogja érni a 12—13 millió tonnát. NÓGRÁD — 1980. augusztus 1., péntek 1
