Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-22 / 196. szám
Palócünnep Hollókőn A A A A » A A A A A A A A A A A A A A A A A. A. A kezdet nem sok jóval biz. tatott; esett az eső, fázósan húzták össze magukat az emberek. Az időjárás csak később, úgy tíz óra tájt könyörült meg az ünneplő tömegen. A balassagyarmati járás alkotmánynapi ünnepségének szónoka dr. Győry Sándor, a járási hivatal elnöke volt, s az ünnepség a hagyománynak megfelelően egybeesett a Palóc szőttes kulturális seregszemlével. Az ünnepre egyébként jól felkészült Hollókő és a kereskedelem. A vár melletti hatal. más tisztáson körhinta, céllövölde várta a szórakozni vágyókat, a szécsénvi ÁFÉSZ sátraiban spin te minden kapható volt mi szem-szájnak ingere. A Palóc Skála Áruház élelmiszerosztálya teljes létszámban kivonult az eseményre. A három férfi — Percze István osztályvezető és igazgató-helyettes, Ferencz István és Tiszttartó István — már hajnali három órakor kocsijába ült „begyűjteni” a vidéki dolgozókat, hogy mindenki időben a helyszínen lehessen, A ZÖLDÉRT friss gyümölcsöt szállított az alkalomra, s dicséretes gesztussal a görögdinnye kilóját a napi ár. nál 2 forinttal olcsóbban adta. A szellemi, művészeti élvezetről a vendéglátó Hollókő, valamint Varsány, Nagylóc, Nógrádsipek és Rimóc öntevékeny művészeti csoportjai gondoskodtak. Általánosságban állapíthatjuk meg: jó, bár részleteiben meglehetősen eltérő színvonalon. Ismételten bebizonyosodott, hogy, ahol a község különböző szintű és rangú vezetői szívügyüknek tekintik a palóc népi hagyományok őrzését, ápolását, kellő gondot fordítanak a felkészülésre, ott a megérdemelt siker nem marad el. Példaként hozhatjuk fel a hollókőiéit szépen kidolgozott, ízlésesen, hatásosan előadott halottsiratóját, a nagylóciak Endre báró népbal- lada-feldolgo7ását. Alig néhány perces betétekről van szó, mégis maradandó élményben részesítik a nézőket, a hallgatóságot. A nagylóciak megőrizve az archaikus anyagot, a néptánc és a népdal készletével élve, remek stílusú színpadi jelenetet mutattak be. Nem is maradt el munkájuk megbecsülése, mint az kiderült a későbbi eredményhirdetésnél. A hollókői Palós szőttes kulturális bemutató nagydiját teljesen megérdemelten a nagylóci és a hollókői együttes kap. ta, vele együtt a 3500—3500 forintos jutalmat. Azonos elismerésben részesültek a rimó- ciak. A nógrádsipek! hagyományőrző együttes 2500, a var. sányi 2000/forint jutalmat kapott. A Palóc szőttes és a korábbi rárósi kulturális napok többéves sorozatát látva, vetődik fel a gondolat: nem lenne-e célszerű az intéző bizottságnak felülvizsgálni a rendezvény koncepcióját. Ügy érezzük ugyanis, hogy a kiírás több pontja nem erősíti, inkább gyengíti a produkciókat. Előírják például a műsoridőt: a községek műsora 30 perces legyen, ezt azonban nehezen tudják igényesen, megfelelő színvonalon kitölteni az esetek többségében. Külön pontozza a zsűri a tömegességet, vagyis azt, mennyi idős, fiatal, gyerek, férfi, v.ó vesz részt egy-egy produkcióban. Ez a tömegesség pedig a gyakorlatban rendszerint oda vezet, hogy néhányan nem jutnak szerephez, funkcióhoz, tehetetlenül áasorognak a színpadon. Megkövetelik a műfaji gazdag. Ságot. Igen ám, de mi történik akkor, ha nincs elég jó táncos, énekes? A kulturális napok kiírása a maga idejében kétségtelenül helyes volt, a közművelődési párthatározat szellemében fogant, a községekben elősegítette a kulturális munka fellendülését. megbecsülését. A kiírás mára azonban, mintha merevnek bizonyulna. Ma már a népi hagyományok ápolásában is a lehető leszínvonalasabbat kell nyújtani, megkeresve azokat a formákat, amelyek a leghatásosabban, a legízlésesebben vezetnek, szólnak a mához, a ma emberéhez. Ez pedig aligha a műsoridő, a tömegesség, vagy a műfaji gazdagság logikus, egyenes következménye. A hollókői palócünnep délután a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ Nógrád Táncegyüttesének műsorával folytatódott Az ötéves együttes masa* színvonalú, vonzó programot mutatott be, rászolgált a fergeteges tapsra. Mint a táncukat kísérő Düvő népzenei együttes. Alkotmányunk ünnepén Hollókő és környékének népe, a községbe látogató vendégsereg felszabadultan és kitűnően szórakozott. (ok) ............................................................. Essün k túl a formaságokon: Moldova György hangjátékát (És enyém a bosz- S2Ú...J a Rádiószínház bemutatójaként, az író valóságos rangjához méltó előzetes propagandát sem mellőzve, sugározta a hét elején a Kossuth adó az esti főműsoridőben, A játékot Pás Sándor rendezte, a főbb szerepekben Szabó Gyulát, Horváth Sándort, Tomanek Nándort, Ben- kő Gyulát hallhattuk, hogy igazán csak a „nagyobb neveket” említsük ezúttal. A játék daramuturgja Kopányi György volt, ám feltehetően rajta múlott a legkevésbé, hogy ez a Moldova-krimi már az induláskor megrekedt egyfelől az erőltetett fantázia, másfelől az igazi érdekesség hiányának „szintjén”. Alighanem a krimihez sem elég egyetlen elrugaszkodott ötlet. Talán éppen a krimi műfaja (még ebben az esetben is, amikor a „súlyos társadalmi mondanivaló” köpenyébe bújik) nélkülözheti a legkevésbé a valószerü, sőt, a valóságba gyökerező alapokat. Ellenkező esetben ugyanis inkább a fantasztikus irodalom édesgyermeke és nem, miként ebben a hangjáték- ban szándéka szerint, a mai csúf visszásságok hőslelkű leleplező] e. Az És enyém a bosszú... című hangjátékról mindenképpen eszébe jut az embernek, hogy létezhet, létezik . is nem csupán hajmeresztő. de hajánál fogva előrángatott krimi is. Mert ime, mi történt már megint! Hangszóró mellett Kinek a bo A Vasas—Szeged meccsen, az utolsó pillanatban, akkor amikor egy tizenegyest kellene berúgnia a Vasas csatárának, és ezzel eldőlne a bajnokság sorsa a Vasas javára, a Ferencváros hátrányára — megszólal a hangosbeszélő és a készülődő csatárt megzavarva a helyi rendőrség vezetőjét kéri sürgős, azonnali jelentkezésre! A csatár megzavarodva mellé rúgja a labdát. A bajnokság így is eldőlt. Győzött, első lett a Fradi. (?!) Később persze megmagyarázzák, miért ez a nagy sietség: megint leégett, feltehetően gyújtogatás nyomán, az egyik szép villa. Egy főmérnöké volt, míg állt, s amíg a Törvény Szolgája (így nevezi magát az ismeretlen tettes a helyszíneken hagydtt üzeneteiben) fel nem gyújtotta. Az ismeretlennek ez már nem az első akciója. Hasonló módon több alkalommal „bosszút állt”, már mindenféle rangú emberen (élsportolón például, aki összeköttetése révén megúszta büntetés nélkül azt, hogy elgázolt egy öreg embert) és így tovább, felsorol- hatatlanul sematikusan és abszolút mértékben félreért- hetően. Ez valamiféle új jeNOGRAD - 1980. augusztus 22., péntek lenség a magyar irodalomban (?), hogy a jog, az igazságszolgáltatás hivatott szervei egyszerűen az orruknál- fogva vezethetők, hogy egyáltalán, bármilyen művészi értékű írásnak lehet kiindulási alapja manapság a bírósagok (egyszerűen fogalmazva) hanyag, befolyásolható munkája? Csak néhány napja vetítette a televízió Rád- ványi Ervin tévéjátékát, amelyben egy bűnügy kapcsán a szó legnemesebb értelmében az orránál fogva vezette a falu az illetékes bíróságot. Meg is hozta aztán igazságtalan döntését — hála az író ilyenkor elhanyagolhatatlan könnyedségének. Nos, a rádiókrimi még ezen is jóval túlmegy, hiszen a rendkívül átlátszó nyomozás során nem csak kedvező beállítást kap a büntetőakciók tettese, de a végkifejletben, amikor rövid úton lelepleződik és bilincs kattan a csuklóján (nem biztos, hogy kattan) így búcsúzik tőle a rokonszenves rendőrtiszt: ha nem olyan mohó, soha sem bukott volna le, de sajnos, most tovább kell adnia... (pedig hallhatóan szívből sajnálja ezt az új keletű Rózsa Sándort). Kántor, a bírósági irattáros, aki valamikor maga is rendőr, sőt, bíró is volt. de hatalmi körein túllépő önbíráskodásai miatt távoznia kellett viszont így köszön el: „ha lehetne, újra kezdeném, és hát, viszontlátásra, a szabadulás utáni első szombaton délután a Fáy utcában, a tizenhatosnál, amerre a Vasas támad...” Az utólagos könnyebb érthetőség kedvéért ide kell írni az írói megoldást: Kántor, miután ügy tapasztalta, hogy j a „törvény őreit könnyű kijátszani”, ellopta a kétes ítéletet tartalmazó lezárt aktákat, és azokat újra tárgyalva magában, cselekedett. Igazságot osztott, némi vadnyugati stílust sem kerülve — hát nem megható és nem elgondolkodtató történet? Távol áll tőlem, hogy az érintett szervek védelmét ellássam. egy ilyen rövid jegyzet keretében. Mindössze arra bátorkodom vállalkozni, hogy az extravagáns, a különcködő írói megoldások általában ott kerülnek előtérbe, ahol a valósághoz közeleső. tehát realisztikusabb, és ezért hihetőbb, sőt, mi több, hasznosabb írások iránt valamiféle előítélettel viseltetik az alkotó. Ami nem mondható el ilyen egyértelműen Moldova György munkásságáról általában, az úgy tűnik. fokozott hangsúllyal elismételhető hang játékkrimije kapcsán. Tulajdonképpen nem más kérdés, hogy a méltán kiérdemelt írói rang akkor is kötelez, amikor az úgynevezett könnyű műfajhoz nyúl az akármilyen népszerűségnek örvendő alkotó művész. (T. Pataki) i Friss, ropogós cipó érkezett a hollókőiekkel. A népviseletesek rezesbanda hangjaira, másutt harmonika- szóra vonultak fel. Örvendetes, hogy a díszes, ékes ruhákat sok fiatal leány, fiú öltötte magára, a népi játékokban is „tizenévesek" vitték a prímet. Az eső sem csorbíthatta az előadók sikerét. — képek: kulcsár —
