Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-22 / 196. szám
A jobb zöldséges gyümölcsellátásért Beszé^etés dr. Hütter Csabával A zöldségtermesztés, -forgalmazás és -ellátás ügyében kerestük fel dr. Hütter Csabát, a szécsényi II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet elnökét, aki — számunkra — abban a kedvező helyzetben van, hogy mint termelő, fogyasztó és mint országgyűlési képviselő is tud nyilatkozni., — Mint köztudott. gondok vannak a mezőgazdaságnak ebben az ágazatában. Miben látja a problémákat'.’ — Amíg a mezőgazdaságban előállított termékek a fogyasztó asztalára kerülnek, hosszú, olykor a kelleténél is hosszabb utat tesznek meg. A jó ellátás, a termelés, a felvásárlás, a feldolgozás és a forgalmazás átgondolt, megtervezett és megszervezett összhangját igényli. Ha bármelyik lépcső hiányos, ellátási gondokat, esetleg indokolatlanul magas árakat okoz. Véleményem szerint hibás minden olyan kezdeményezés, amely a zöldség- és gyümölcsellátás helyzetének javítását csak a termelésben, csak a kereskedelemben vagy csak a feldolgozásban keresi. A feladatokat fontossági sorrendbe rakni is nagyon nehéz lenne. Tény, a megfelelő árukínálatot biztosító termelés megfelelő termelői érdekeltséget követel. Ahogy a jó állampolgári közérzethez hozzátartozik a kor igényéjnek megfelelő áru- bőség, a színvonalas zöldség- és gyümölcsellátás ugyanúgy hozzátartozik a jó termelői kedv is. Ez feltételezi a termelést biztosító ipari háttér megteremtését, az ösztönző szabályozórendszert, a felvásárlásban érdekelt kereskedelmi szervek rugalmasságát, a feldolgozó üzemek, konzervgyárak összehangolt tevékenységét, a forgalmazást végzők gondos marketing tevékenységét, a partnerek összmunkáját. A megoldást kereső előtt világosan láthatók azok az akadályok, amelyek a zöldség- és gyümölcstermelés és -ellátás nehézségeit okozzák. A termelés részéről a termőterület és termésmennyiség ingadozása, a gyorsan növekvő termelési költségek, a néhány területen megrekedt technológiai színvonal, de nem elég erős a jó minőségre való törekvés szándéka. A kereskedelemről, a zöldség-gyümölcs boltok pultjain látható fejlődést is figyelembe véve megállapítható, hogy nem tud tartós kínálatot biztosítani, már a csekély árubőségtől dömpingpá...ÉS JÓL ÉREZTÜK magunkat. Így summázhatnám a szlovák szomszédoknál eltöltött szép órákat. A papokban ugyanis szíves meghívásnak tett eleget a rétsági Börzsöny táncegyüttes és a szép hangú nézsai vegyes kar. A losonci járás vezetői invitálták meg a két amatőr művészeti csoportot ott élő magyarok hagyományos fesztiváljára. Nem fesztiválhangulatban indultunk. Bérelt buszunk ugyanis a hajnal; ködben valahol eltévedhetett és hat óra helyett csak fél nyolckor vette föl a táncegyüttest a zenészekkel. Hanem útközben aztán minden arc kisimult, mi több az asszonyok és lányok olyan parázs hangulatot teremtettek maguknak, hogy abban hiba nem volt. Tán még tévelygő sofőrünk is dalra fakadt... Kanyargóit a szlovák hegyek között a busz, szállt az ének, szebbnél szebb népdalok röppentek ki a nyitott ablakokon és már Losoncon is voltunk. Rövid városnézés és újabb riadalom. Két zenészünket elnyelte a föld. Márpedig klarinét és bőgő nélkül mit ér a banda? Pedig az ebéd kihűl a Fillérben, ha nem érkezünk időben. Időben érkeztünk, a két zenész ugyanis eltévedt az ismeretlen utcákon, ám jó szerencséjük visszavezette őket a csoporthoz. Bár így is megkapták a magukét az éhesnyelvű asszonynéptől. Apropó: Fillér, vagy mit is beszélek Halier. Az útmenti kis faházikók az országutak nik keletkezik, a terméstöbbletekkel nem tud megbirkózni, nem elég rugalmas az árukínálat és -kereslet ütköztetésében. Többet tehetne a — különösen vidéki piacokon — tapasztalható indokolatlan árfelszökések ellen. A szállítási távolságok nem indokolják a vevő számára hátrányos árkülönbségeket. Egy kilogramm áru szállítása 100 kilométerre 25—50 fillér között van. Szervezeti keretei, intézkedései alapján úgy tűnik, hogy a vállalatok túlzottan nagyok ahhoz, hogy rugalmasak legyenek, ugyanakkor kicsik a nagykereskedelem kínálta előnyök kihasználásához. A feldolgozóipar nem vállal lehetőségeinek megfelelő szerepet a nagykereskedelemben jelentkező többletek; levezetésében. — Az elmondottak világosak, de mi a megoldás? Mit tehetnek például a termelők. pontosabban, milyen változtatásokra van szükség a termelésben? — Az előbbiekből adódóan olyan összehangolt munkára van szükség, amely nem nélkülözheti az érdekeltségi viszonyok átrendezését. Ennek érdekében a zöldség- és gyümölcstermelést jobban kell táj- körzetesíteni. A termelőüzemeket érdekeltebbé kellene tenni — felvásárlási árkülönbözeten, szerződéses feláron keresztül — hogy a piac igényének megfelelő, tehát a kereskedelem által leszerződött mennyiségű — lehetőleg nem több és nem kevesebb — árut termeljenek jó minőségben. A több éves áruszerződés előnyeit növelni kellene, de a szerződéstől eltérő árukínálat érintse az üzemeket hátrányosan. Például, szerződöttnél kevesebb áru esetén a szerződéses felár elmaradásával, a nagyobb áru- mennyiség esetén szabad ár alkalmazásával. Így jobban lehetne stabilizálni a kínálatot. El kellene érni a mezőgazda- sági üzemek olyan felkészültségét egy-egy termék előállítására, hogy a termelési költségek lassabbsn növekedjenek, mint az ágazatot érintő ipari árak. Így elkerülhető lenne, hogy az országos fejlesztési program keretén belül megvalósított sok milliós üzemi é állami beruházások, mint például a közelmúltban a bur- gonyaágazatot érintő fejlesztések voltak, üresjáratra legyenek ítélve. — Érintette ugyan a kérdés kapcsán a kereskedelmet, mégis megkérdeznénk, mi a véleménye a ZÖLDÉRT és az ÁFÉSZ- ek munkájáról, tevékenységéről? Ezen a területen mit* kellene módosítani? — A kereskedelmi szervek rugalmasabb működéséhez elsősorban az ott dolgozók érdekeltségi rendszerét kellene megváltoztatni. A jól, közepesen, és gyengén dolgozó kereskedelmi alkalmazottak között a mainál nagyobb jövedelemkülönbséget kell .tenni. Közvetlenebbül és szorosabban függjön a keresetük olyan komplex mutatóktól, amelyek a kereskedelmi munka hatékonyságát fémjelzik. A ZÖLDÉRT-ek, ÁFÉSZ-ek lényegesen többet tehetnének feldolgozókapacitás létesítésére, tartós és korrekt partneri kapcsolatok révén az ingadozó piaci kereslet-kínálat miatt kimaradó zöldáruk feldolgozására, a vélt vagy tényleges többlet levezetésére. Szervezett termeléssel és piaccal ellehetne kerülni azokat a pazarlásokat, amelyet egy-egy hiánylistán szereplő termék előállítására társadalmi és üzemi erőből feleslegesen fordítottunk. A zöldség- és gyömö1 csellátás megjavítása érdekében a kereskedelem szervezeti kereteit célszerű lenne bizonyos vonatkozásokban tágítani, más vonatkozásban szűkíteni. Például több megye ZÖLDÉRT- vállalatainak egy-egy önálló vállalatba történő összevonásával, s ezzel talán a nagy közös, olykor lyukasnak tűnő kalap helyett egymással versenyző, egymáshoz viszonyítható, mérhető nagykereskedelmi szervek alakulnának ki. Célszerű lenne államilag is ösztönözni olyan társulásokat, amelyekben a termelő, feldolgozó és forgalmazó szervezetek egyenlő partnerként egyaránt érdekeltek. A zöldség- és gyümölcsellátás kedvező irányú alakulása rövid és hosszú távon egyaránt feltételezi a termelők, felvásárlók, feldolgozó és értékesítő szervezetek egymásra mutogatás nélküli, kölcsönös előnyökön alapuló, javuló együttműködését. Z. T. A barátság szálai Vilkén jártunk... Aszfaltgyerekek a dohányföEdeken Ismerkedés a kombájnnal. vándorainak hangulatos vendéglői. Olcsók, és remekül főznek a szakácsok. A felszolgálók udvariasak. Türelmesek. Hej, ha a mi felszolgálóink sűrűbben járnának Szlovákiában, talán rájuk is ragadna valami... Janecskó Marika knédlivel kérte a sültet — szakma; kíváncsiságból, ő ugyanis szakács a Börzsöny étteremben. — Lesz knédli a Börzsönyben? — szögeztem neki a kérdést két falat között. — Ha a főnököm kikalkulálja az árát, én megcsinálom — felelte nevetve. Vilke aprócska falu a határ közelében. A futballpálya mellett fölállított szabadtéri színpad felől áradt a zene kora délután óta. A csehszlovákiai magyar dolgozók idei hagyományos dal- és táncfesztiválját a losonci járás ebben a kis községben rendezte. Zuzana Fricova, a járási nemzeti bizottság alelnöknője szép gondolatokkal köszöntötte a szereplőket és a közönséget A későbbiek igazolták szavait, a fesztivál valóban a népi hagyományok őrzését és a barátságok erősödését szolgálta. A losonci Ipoly együttest már megcsodálhattuk Bánkon, itt is kitettek magukért. A vadonatúj színpad deszkái állták a sarat, a frissen dobbanó lábak alatt egyszer sem inogtak meg. Hanem gyönyörű népdalokat Szacskó Pista bácsitól kell tanulni, ebben hamar megegyeztünk a hallgatósággal. Pista bácsi Sávolyról érkezett, s majd nyolcvan esztendejével úgy táncolt négy „cimborája”, a négy üveg között, hogy azt bárki fiatal megirigyelhette. Az idős kőműves már nem házakat épít, népdalaival melengeti a szívünket. Még citeráján is elpengetett néhány régi éneket, aztán elköszönt tőlünk. A fülekpüspöki Palóc csoport fergeteges műsort adott. Csupa épphogy huszonéves ifjonc, de Tóth Évi még tizenhat sincs, piedig már öt éve táncol. Verbunk és csárdás szilajon, jó kedvvel — igazi élmény volt. Jó lenne őket Nógrád megyében js látni. Hogy is mondta Singlár Pista, az együttes tagja? — Több mint tíz éve kezdte a csoport. Mi már a harmadik generáció vagyunk. Hogy mi húz ide bennünket? Hát nem szépek ezek a magyar táncok? És micsoda jó dolog megforgatni a lányokat. Ügy gondoljuk, kár lenne, ha elfelejtődnének a lépések, a régi táncfigurák. Huszonöt „kiszuperált” sátor sorakozik egymás mellett, viharvert valamennyi, ki tudja hány katonának, építőtáborozó diáknak nyújtottak már szálláshelyet. A jó, öreg ponyvák most a palotási termelő- szövetkezetben dolgozó-dol- gozgató budapesti diákoknak szolgálnak, akik bevégezvén általános iskolai tanulmányaikat, mintegy búcsúzásként két hetet töltenek építőtáborban, Nógrád megye egyetlen ilyen jellegű táborában. Tavaly debütált Palotás, az akkori sikeres kezdeményezés visszhangra talált, több illetékes ígéretet is tett a támogatásra, dehát mire a tett következett volna, már alábbhagyott a lelkendezés... így aztán a nem/túl ideális körülmények között éldegélnek idén is a pesti nebulók — bár, mint később kiderül, ez csak a tábori romantikát fokozza. Talán a várt segítség elmaradása miatt is, ajánlja Vájná Tamás téeszelnök, hogy inkább a gyerekekkel beszélgessünk, mintsem ő mondjon véleményt. Annyit azonban „elárul”, hogy jövőre is megrendezik az építőtábort, s szintén budapesti gyerekekkel. — Kik ezek a diákok? — Aszfaitgyerekek a javából! — válaszolja Szabó Éva tanár-táborvezető. — Valamennyien a zuglói általános iskolák tanulói, többen közülük életükben először járnak vidéken... Parkokban, játszótereken, s odahaza, a szobákban töltik el szabad idejüket, így érthető hát, hogy nagy-nagy Már bontogatja szárnyait a negyedik generáció, az apró palócok csoportja is. Smka Lajos bácsi szájából szépen hangzottak a balladák, szinte nem is pisszent a négyszáznál több ember. Hanem a csákányháziak fonójára sokáig emlékezni fog e sorok írója. Ma már nem sokat tudunk a fonókról, az asszonyok egykori leginkább téli elfoglaltságot adó munkahelyéről. Mi minden meg nem történt ott a hosszú, hideg estéken. Mindezt olyan természetességgel adták elő a csákányházi asszonyok, férfiak, hogy színészeknek becsületére vált volna. És a végére maradt a java. A nézsai vegyes kórus és a Börzsöny táncegyüttes olyan műsort adott, hogy bizony nem engedték le őket a színpadról. Ismételni kellett a kalocsai pámástáncot, Szarka Lajosné, a kórus vezetője pedig közös éneklésre szólította föl a vilkeieket. Nem hiszem, hogy valaha is ilyen szépen zengett volna a faluszéli fák alatt a magyar népdal. Együtt énekelt szlovák a magyarral, orvos a traktorossal, öreg a fiatallal. Az ének elsimított napi gondot, félrecsúszott magánügyeket — dél volt és szállt négyszáz torokból. MÁR ITTHON ül írógépe előtt a krónikás, de visszavisszagondol a Vilkén eltöltött néhány órára. Jövőre még több zengő torkot álmodik, hatalmas kórust, amely egy akarattal énekel. Hortobágyi Zoltán í'WÍMB llwi' 4lPwrl!i:ii1llUi'l élmény számukra ez az építőtábor. Ezenkívül, a tanári gár_ da nevelési lehetőségei is kimerít hete tlenek, hiszen munka közben, s a szabad időben közvetlenebbek a kapcsolatok, közelebb juthat egymás megismerésében diák és a tanár. Több mint ötszáz gyerek fordult meg az idei nyáron PaA munka kipihenéseként szabadidős-programot nyújtanak a központi és a helyi szervezők. Mint Jambrich Róbertné, a termelőszövetkezet szociálpolitikai előadója, táborfelelős elmondja diszkó, mozi, üzem- látogatás, játékos vetélkedő, koncertek, kirándulások, sport- versenyek szerepelnek a programban. Többek között Mikes György és Somogyi Pál, a Hobo Blues- Band, a Bergendy- együttes és a Tolcsvay-trió adott műsort. A diákok munkaszorgalmá- val sem volt baj. a dohányföldeken akadt olyan brigád, amelv a 200 százalékon is felül teljesített, de nem volt ritka másutt sem a 120—150 százalékos tempó. A legjobban szereplő közösségek tagjai 150—150 forint jutalmat kaptak, míg a második helyezett brigád 70—70 forintot vehetett át Am. ahogyan a véleményekből kiderül nem ez volt a tábor igazi sikere. Sokkal inkább az, hogy az együtt töltött két hét a közösségi emberré nevelés nagyszerű lehetőségét nyújtotta. Mint a tábor vezetői és a diákok maguk is elmondták, a munkavégzés soItt könnyebb a kijárás? lotáson, mezőgazdasági munkákat végeztek, kapáltak, kukoricát címereztek, meggyet, uborkát szedtek, s a dohányföldeken dolgoztak. Milyen hangulatban, munkakedvvel ? — erről beszélgetünk néhá- nyukkal. — Szeretünk itt lenni! — fogalmaznak egyöntetűen. — A ponyvás tábor, meg az egész falusi környezet valamiféle „kalandszerű” hangulatot ad a tábornak... soha ilyenben nem volt még részünk, pedig nem rajtunk múlott — fűzdögélik egymás szavait Széles Katalin, Aradi Andrea, Pelikán Irén, Szalai László, Korhecz György és Bagóczky József — ...az egész osztály akart jönni, mert hallottuk a tavalyiaktól, hogy remek hely, de sajnos, nem lehet itt mindenki. Eleinte a kajával voltak gondjaink, nehezen állt át a gyomor, de most már belerázódott. Arra a kérdésre, hogy szívesebben laknának-e faházas táborban, kivétel nélkül azt felelik: nem! Így romantikusabb, izgalmasabb, és „férfiasabb” — mondják. Persze, az a szülő, aki a minap váratlanul megkereste a táborozó kislányát, nem így vélekedett. Az előző esti vihar láttán úgy döntött, „leutazik vidékre” a kislányért, és hazaviszi. Előbb győzködte, majd utasította, de mindhiába, mert a gyerek maradt. Ez az eset is példázza, hogy nem is lehet egyszerű egy tábort megszervezni. De említhetnénk azt is, hogy például a legutolsó turnusra először 169-en jelentkeztek — a 100 helyre —, később 120-an lettek, majd végül is 86-an jelentek meg a táborban... rán, a 10—11 fős brigádok szívvel-lélekkel azon voltak, hogy ne hozzanak szégyent a közösségekre, állják meg helyüket^ földeken és a szabadidős versenyeken egyaránt, s nem utolsósorban: „a vézna, nyeszlett nebulók” előítéletét lerombolják. Jóllehet, két hét kevés idő, de annyit mindenképpen bizonyított, hogy a munkára nevelés dolgában akad egy-két fölülvizsgálandó szemlélet, néhány újabb lehetőség a személyiségformálásra. Ügy tűnik, ez a diákokon nem múlik. Tanka László Kimúlóban az öreg ponyvák. NÓGRÁD - 1980. augusztus 22., péntek 5
