Nógrád. 1980. augusztus (36. évfolyam. 179-204. szám)
1980-08-16 / 192. szám
Hasznos újítást dolgozott ki Sírkő Rudolf, a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárának hegesztőoktatója. Az általa tervezett csővágó automata minden utólagos megmunkálást feleslegessé téve, hegesztéshez előkészítve, vágja derékszögre a csöívvégeket. Képünkön az ötletes szakember működés közben ellenőrzi a berendezést. —pe— Zsebre megy a fogyasztás Az ügyeskedők nem tapsoltak Újabb takarékossági rendszer a Volánnál Ä Volán 2. számú Vállalat gépjárművei az elmúlt esztendőben 3631 tonna benzint és 8748 tonna gázolajat fogyasztottak. nem szólva a „segédanyagokról” —, petróleum, kenőzsír stb. — Hatalmas mennyiség, jelentős ősz- szeg, főlcént, ha az 1973-ban bekövetkezett árrobbanás to- vábbgyűrűzését is fi gyelem.be vesszük. Márpedig meg kell ezt tenni hiszen akkor, hajdanán, példaként két forint húsz fillérért mérték a gázolaj literét, ma meg, ha egy volános gépkocsivezető jegygyei áll oda a banzinkúthoz hét forintnál alább nem úsz- sza meg. (Mindez persze nemcsak a volánosokra vonatkozik.) — Es ez — komorodik el Knapiczius Attila főenergetikus arca — talán még nem is a plafon. — Elképzelhető az üzemanyagárak további emelése, ami. ránk nézve igencsak kedvezőtlenül hat. Hiszen, köztudott:. mindez roppant befolyásolja a vállalat eredményét, s ha nem próbáljuk meg szorosabbra fogni a gyeplőt; magyarán még jobban a takarékoskodásra ösztönözni embereinket, akkéletesebb gazdálkodási módot már nem lehet kifundál- ni. — Valóban — bizonygatja a főenergetikus —, az ország többi fuvarozóival egyetemben még mindig a célhoz vezető, legrövidebb járható út kidolgozásán munkálkodunk. Ezt célozza a salgótarjáni üzemegységeknél június elsejével bevezetett, az üzemanyag felhasználásának operatív ellenőrzésére és a megtakarítás premizálására vonatkozó új rendszer. — Mit takar ez a kívülállónak meglehetősen homályos megfogalmazás? — Valamennyi kocsitípusra megállapítottuk, a száz kilométeren fogyasztható üzemanyag-mennyiség normáját, s minden egyes nap minden egyes kocsi fogyasztását szigorúan ellenőrizzük. A megtakarításra ösztönző premizálásnál három kategóriát, állapítottunk meg: a prémium-, és fogyasztható szintet, valamint a túlfogyasztást. Értelemszerűen az utóbbi két „eset” nemhogy pluszpénzjuttatással nem jár, hanem a „krónikus” normatúllépők ellen kártérítési eljárást indítunk. — Bő egy hónap telt el „játék”. Pro és kontra. S hogy a 105 és a 110 százalék közti teljesítményeket fizetjük — csak azért csupán ötszáza- léknyií. mert a 100 fölötti plusz öt az brigádvállalás — eleddig sikeres doppingszernek bizonyul. Mondjam, hogy — csupán egyetlen kiragadott név a sok közül — Magyara Tivadar egyetlen hónapban 441 forint prémiumot kapott az általa megtakarított üzemanyag fejében... A forrásban levő borra is azt mondják: majd meglátjuk, milyenné válik végleges letisztulásakor. S vélem, valahogy a Volán 2. számú Vállalatnál is valahogy így vannak még. Ám egy biztos: a sikertelenség kizárt. Ezt egyetlen hónap ménye is igazolja. eredA folyamatosság eredményességünket biztosítja Interjú dr. Szőke Pállal, a Nógrád megyei Állategészségügyi Á'tomás igazgatójával A magyar állategészségügyet a világ legjobbjai között tartják számon. S hogy nem minden ok nélkül, az világosan látszik az utóbbi évek statisztikáját tekintve. Hogyan vélekedik erről dr. Szőke Pál, a Nógrád megyei Állategészségügyi Állomás igazgatója? Ezért kerestük fel hivatalában. no meg azért is, hogy képet kapjunk a megye állategészségügyi helyzetéről és megismerkedjünk az állomás munkájával. Karácsony György — Az utóbbi óvekben két ízben is legjobbnak ítélték az országos értékelés során megyénket ezen a téren. Elégedett-e az elért eredményekkel? — Kedvező a helyzetünk, a megye állatállományát járványos megbetegedések nem érintették az elmúlt években, sikerült előrelépnünk a felnevelési veszteségek csökkentésében, az állattenyésztés gazdaságosságát javító megelőző munkában. Ennek ellenére n«n lehetünk soha elégedettek, mert éppen a folyamatosság az, ami eredményességünket biztosítja. — Közismert, az állategészségügyi állomás szerteágazó feladatköre, mégis, szeretnénk, ha hallhatnánk erről pár szót. — Legfontosabb feladatunk az állategészségügyi munka irányítása, szervezése, ellenőrzése, különös tekintettel a nagy gazdasági jelentőségű fertőző állatmegbetegedések megelőzésére és a mentesítésre. De ide tartozik, a már említett felnevelési veszteségek csökkentése, valamint az állati eredetű élelmiszerek termelésének, feldolgozásának, forgalmazásának folyamatos ellenőrzése is. Fontosnak kell ítélnünk a gyógyító tevékenységünket, valamint a határállomásokon dolgozó állatorvosaink ellenőrző szolgálatát, a nemzetközi állat- és állati termékek forgalmazásában. — Említette a fertőz* állatbetegségektől valő mentesítést. Korábban ezek a betegségek igen komoly károkat okoztak a népgazdaságnak. Most ml a helyzet ezekkel? — Két évvel ezelőtt befejeződött a szarvasmarha-állományunk gümőkórtól való mentesítése, s ezzel, több mint egy évtizedes fáradságos és költséges munka ért véget, amelyet vállvetve végeztek a mezőgazdasági szakemberek és állatorvosok. Az állam 30 millió forintos támogatást adott erre a célra, de az üzemek is jelentős anyagi erőfeszítéseket tettek leküzdése érdekében. Kedvező a helyzet a szarvasmarha-brucellózis — fertőző elvetélés — mentesítése terén is. — Ebben bizonyára a mezőgazdasági üzemeknek is nagy szerepük volt. Mint az állategészségügyi állomás igazgatója, hogy van megelégedve a nagyüzemek ilyen irányú munkájával? — A mezőgazdaság és ezen belül az állattenyésztés jelentősége egyre nő. Fokozódik az igény az állati termékek iránt, bővülnek az exportlehetőségek, mindinkább előtérbe kerül a gazdaságosság és a hatékonyság kérdése. S ezt jelentősen befolyásolja az állategészségügyi helyzet. Bár ezt a legtöbb helyen jól látják a szakemberek, egyes területeken szemléletváltoztatásra van szükség. A tartástechnológiai hiányosságokat, az alkalmazott gépi berendezések műszaki hibáit gyógyszerekkel nem lehet leküzdeni. Sajnos az állatorvosok a szükségesnél gyakrabban kénytelenek a fecskendőhöz nyúlni, ez pedig — amellett, hogy költséges — csak eltereli a figyelmet a betegségek okairól és elodázza a végleges megoldást. Nagyon sokat segíthetnek a munkánkban a mezőgazdasági szakemberek a takarmányozás, tartási körülmények javításával. Azzal például, hogy nem hagyják kárba- veszni, elégetni a szalmát — ami egyébként is tilos — és akkor nem ismétlődik meg a tavaly év végi és az idei év eleji helyzet, amikor nem volt mivel almozni, és . az állatállomány nagy része igen kedvezőtlen higiénés körülmények között telelt át. A személyi feltételek kedvezőbbek a tárgyiaknál. A szakemberek száma nő, ezek jól képzettek és jó partnerei az állatorvosoknak, ők képesek együtt haladni a tudomány és a technika fejlődésével, bátran alkalmazzák az új eljárásokat, módszereket és rugalmasan alkalmazkodnak a változó helyzethez. Énkor egyre nehezebb lesz zöld- csupán az új rendszer beve- ág-'a vergődni. Így igaz. Hiszen eleinte az államháztartásból jelentős összeget kaptak a vállalatok a „robbanás előtti” és a megemelkedett árak közötti különbség eltüntetésére, ám ez szinte egyáltalán nem serkentette a gazdálkodóegységeket az üzemanyag-pazarlás megszüntetésére, a túlfogyasztás mérséklésére, az „ügyeskedők” (vállalati üzemanyagot feketén árusítók) elleni még fokozottabb fellépésre. Bár tény: ez az átmenetinek nevezhető állapot nem tartott hosszú ideig, mert hetvenöttől-hetvenhattó] az á'lam eleinte kisebb. majd mind nagyobb mértékben hárította át a vállalatokra a különbözet kigazdálkodását. A megyei, 2. számú Volánná) — még a felsőbb utasításokat, szigorításokat. megelőzően is — jó néhány esztendeje foglalkoztatja már a szakembereket és a „végrehajtásban” résztvevőket, a gépjárművezetők túlnyomó hányadát, a mind kevesebb üzemanyag felhasználásának módja. Jó néhány intézkedést meg is tettek már — írjuk le: volt is foganatjuk. ám nem sikeredett teljes tökélyre vinni a dolgot. Hiszen ezernyi ága-boga-szövevénye- tér-ezője volt, van, s lesz is még annak, amikor végérvényesen kijelenthetik: tűzetésétől. Vannak-e már kedvező tapasztalataik? — ... Igen. azok is. Hiszen nézze csak! Júniusban a salgótarjáni TEFU-részlegben a száz kilométerre eső üzemanyag-felhasználás benzinből 35,18, gázolajból pedig 36,61 liter volt, szemben a júliusi 34,62, illetőleg 35,32- vel. Ez pedig több mint 63 ezer forintnyi megtakarítás. Jelentős ugye? — ... És — említette a túl- fogyasztókkal szembeni eljárást . — Tizenkét személy kényszerített bennünket ily’ jellegű eljárás lefolytatására. Hangsúlyozom: a szám a fuvarozóknak csupán jelentéktelen hányada. — S ezen Intézkedések nem szültek elégedetlenséget rossz hangulatot? — Nem mindenki tapsolt, színigaz. Főleg az úgynevezett ügyeskedők, manipulálásra hajlamosak. A többség viszont örül a most még csak Salgótarjánban, ám a hamarosan a balassagyarmati és a nagvbátonvi üzemegységben is bevezetendő rendszernek. Hisz’ tudják: zsebre megy a NEM CSAK ARATNAK | egszokott dolog, hogy ilyenkor, aratás táján, minden figyelem a gabonaföldeken se- rénykedők felé fordul, s a mezőgazdaság más területein tevékenykedők a háttérbe szorulnak. Pedig ők is ugyanúgy végzik a munkájukat, ha nem is annyira a reflektorfényben állva, mint a betakarításban részt- vevő társaik. Számukra a mindennapi, folyamatos munka a fontos és elsődleges. Talán neheztelnek kissé, hogy az elnök, igazgató, vagy a többi vezető alig, vagy egyáltalán nem is törődik velük ezekben a napokban. Talán irigykednek is kissé az érdeklődés homlokterében álló társaikra, mert azért egy cseppet, mégis ünnep ez az aratás. Esetleg még arra is gondolnak, de jó lenne felülni arra a fránya kombájnra, lenézni onnan a többiekre, figyelni, hogy dől a gabona, hogy gyűlik a szem. Ehelyett azonban az istállóban várja őket a tehén, amelyet nyáron is éppúgy ki keli fejni, mint télen, csak ilyenkor nehezebb men, a legyek miatt ugyancsak jár a farka. Takarmányt is többet kell behordani. mint miskor, ha meg legeltetnek, napjában kétszer is bírókra kelhetnek az oktalan jószágokkal, mire sikerül a jászolhoz kötni őket. Pedig nem csak aratás van a világon, akad munka a szőlőben is, a gyümölcsösökben is. A feladatokat itt is el kell végezni, csak éppen kevesebb a gép. kevesebb az ember, mert, ugye. a betakarítás... És közben azért szurkolni is kell, hogy ne essen az eső, mihamarább végezzenek odakint, mert azért az sem mindegy, hogy a zárszámadáskor csurran-e a pénz. vagy csak cseppen. Nehéz időszak ez mindenkinek, a „frontkatonák- ríak” éppen úgy, mint a „hátországban harcolóknak”. De nemcsak a nehézség. a cél is közös. Minél többet, minél jobbat termelni. Nemcsak a gabonára van szükség, hanem minden liter tejre, minden kiló húsra, minden szem megtermett gyümölcsre. És ehhez szükség van minden egyes ember áldozatkész munkájára. lelkiismeretességére. Akik nem vesznek részt az aratásban, éppen olyan fontosak a gazdaságban, mert az ő — szó szoros érteimében — mindennapi munkájuk is tükröződik az éves eredményekben. Ezt, a mindennapi munka kezdetét nem adják közre — öles szalagcímekkel — az újságok, nem sugározza a televízió. a rádió. S ez így is van rendjén. Itt sohasem az állapot, hanem a folyamat a lényeges. Az aratás három-négy hete hamar elszáll és minden visszazökken a régi kerékvágásba. Ismét gyakrabban térnek be az állattenyésztési telepekre a vezetők, ismét lesz elegendő gép a takarmányozáshoz és nem kel! már aggódni, az eget kémlelve, mi lesz a nehezen megtermelt gabonával, sikerül-e időben es veszteség- mentesen betakarítani. A munka folytatódik. .. Megállás nincs egy pillanatra sem. Be kell takarítani a takarmánynak valót, tárcsázni, szántani, vetni kell, akad munka a gyümölcsösökben is. elő kell készíteni a gépeket is. Ezek a feladatok korántsem olyan látványosak — az egész ország érdeklődését kiváltóak —. de nélkülözhetetlenek. Elvégzésük nélkül nincs hús, nincs tej — és nincs aratás sem. A mikor év végén mérlegre kerülnek az eredmények, ezek az egész esz.tendei fáradságos és önzetlen munka eredményei. S ebben mindenki keze munkája benne van. Az állattenyésztésben, a melléküzemágakban, a növénytermesztésben dolgozóké egyaránt. És nem az a fontos ki. hol dolgozott, hanem az, ki, hogy dolgozott. nek ellenére, látok még rejtett tartalékokat, a szakmai és egyéni képességek nem mindenütt kerültek feiszínre. A nagy létszámú szakosított telepeken elengedhetetlennek tartom gz ott dolgozó szakemberek specializálódását, egyirányú képzését. — Visszatérve az állategészségügyi helyzetre, szeretném, ha mondana valamit a veszteségek legszembetűnőbb tormájáról, az elhullásokról. — Az utóbbi évek kedvező állategészségügyi ’ helyzetére tekintettel, lehetővé vált a figyelem összpontosítása erre a területre. Négy-öt évvel ezelőtt például a borjúelhullás 10 százalék feletti volt. Most 5 százalék alatt van. Hogy ez forintban mit jelent, arra csak egy adat. Egy 600-as tehenészeti telepen ez az öt. százalék 750 ezer forintot tesz ki magyar tarka állomány esetében. Ekkora árbevétel-növekedésre számíthat az az üzem, ahol az elhullást tízről öt százalékra sikerült csökkenteni. De ez fordítva is igaz! Eredményeink — bár sokkal jobbak az országos átlagnál — nem adnak okot az elbizakodottságra. Minden egyes állat érték, amelynek megmentése fontos feladat, egészen az u fölső darabig. Meg kell azonban temlíteni, hogy az egyes gazdaságok között indokolatlanul nagy a szóródás, s ezek világosan utalnak az üzemek állategészségügyi helyzetére. Korábban jelentős veszteségeket okoztak a vírusos légző- és emésztőszervi megbetegedések, de az országban elsőként megyénkben bevezetett megelőző vakcinázási program segítségével sikerült megállítani az elhullást. Jelenleg a legkritikusabb időszak a születést követő néhány nap, amikor azon dől el minden, hogy az újszülött megkapja-e a számára nélkülözhetetlen foccstejmennyi- séget. S ez elsősorban az ott dolgozókon, múlik. — Tudomásunk szerint u Országos Állategészségügyi Szolgálat élén álló dr. G’ózik András az ön elődje volt jtt. Jelent-e ez valamit a megy« számára? — Mindenekelőtt elismerést Nógrádnak. Ha arra gondol, hogy könnyebbséget, akkor téved. Inkább nehézséget, hiszen a megyét jó egészség- ügyi helyzetben hagyta ránk, aminek megtartása, javítása elsődleges feladatunk. S hogy az Országos Állategészségügyi Szolgálat vezetője megyénkben, egyben kötelezettséget :s jelent számunkra. — Egy bizonyos szint el- érése után az elűbbrélépes egyre nehezebb. Véleménye szerint, az állategé3zség«gv feilödése lépést tud tartani a növekvő igényekkel? — Ha az eddig megtett utat nézzük, határozottan azt kell mondani, hogy igen. Az elmúlt tizenhárom év alatt létrejött egy olyan apparátus, amely megfelelően képzett szakállatorvosokból, specialistákból áll és képes feladatának' magas szintű ellátására. Ehhez nagy segítséget nyújtanak az állategészségügyi középkáderek és a mezőgazdasági üzemekben kialakított áilategészségőri hálózat. Megteremtettük a tárgyi feltételeket is. Állatkórházunk évente mintegy tízmillió forint értékű állatot ad vissza a termelésnek. A korszerű eszközökkel jól felszerelt központi laboratóriumunk elsősorban a fertőző és parazitás állaünegbetege- dések leküzdésében játszik fontos szerepet, amellett, hogy rendszeres vizsgálatokkal figyelemmel kíséri az élelmiszer-termelés és -forgalmazás folyamatát is. összegezve az elmondottakat. a fejlődésünk eddig is töretlen volt, és ezután is az kell, hogy legyen. S erre minden biztosítékunk megvan. — zllahy — i NÓGRÁD - 1980. augusztus 16., szombat 3 t
