Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-15 / 164. szám

A Magyarnándori Állami Gazdaság szügyi tehenészeti telepén korszerű állattartást va­lósítottak meg, az eredményekhez azonban a szarvasmarhák gondozói, az állattartók Is jelentősen hozzájárulnak. A mezőgazdasági szakemberek szocialista brigádja lelkiisme­retes munkával, hozzáértéssel végzi feladatait. Képünkön Kagyerják János és Veres István ellető gulyások az anyaállatokat gondozzák. — kj — Kívülről nincs kilincs A gravírozóbrigád NEM AKAROK „gyári tit- dig gyakran megkérdi tőlünk: kot” elárulni, miként jutót- mit vállalhat még tam be a salgótarjáni öblös- üveggyár gravírizó műhelyé­be. Ugyanis a bejárati ajtón nincs kilincs. A korábban megszerzett egyezményes jel­adás után megkaptam a belé­pési engedélyt. Itt dolgozik a Szikszai Pál vezette gravírozó — üvegvéső — brigád, melynek tagjai Pa­lik József. Mészáros István, gyesen levő kolléganőjük és A különböző dísztárgyakra felvitt figurákat a brigád tag­jai, vagy saját maguk terve­zik meg, vagy a megrendelő kívánságainak megfelelően képekről, könyvekből alakít­ják ki. Leginkább az állatfi­gurás dísztárgyakat kérik a megrendelők. Eddig munká­jukra semmiféle reklamáció nem érkezett. Az általuk ké­szített dísztárgyakban testet egy tanuló. Annak idején Föl- öltött elképzeléseiket tanúsító di Jenő nyugdíjas üzem- rajzaikat megőrzik, hogy ké- vezető ötlete alapján ala- sőbb. bármikor újabb igény kult meg a kollektíva, jött jelentkezésekor fel tudják létre ez a műhely, a mainál használni. Ezekből sokat me- jóval mostohább körűimé* rítenek újabb elképzeléseik- nyek között. Az e munkára hez, ugyanakkor lemérik, vállalkozókat, néhai Valenta hogy mennyit és milyen te- György —, akit mester úr- rületeken fejlődtek, nak illett szólítani — vezette be a gravírozás alapismereté­be, s akinek az volt a szava- járasa: kész gravírozó nincs, csak sok évtizedes tanuló. Sajnos, rövid ideig tudta tu­dását átadni a mostani jó ké­pességű, tehetséges utódok­nak. Örökségül azonban ha­gyott egy sok tudást, tapasz­talatot összesűrítő tanköny- keléseinket. Bizony, előfordul vet, amelyből jelenleg is tud­nak tanulni, amelyet ő az ap­jától, az pedig a nagyapjától kapott útravalóul. Még jóformán öákze sem kovácsolódott a brigád, alig kétéves múltat vallhatták ma­gukénak, amikor fejük felett jelentkezett a Damokles kardja: megmaradnak, vagy megszűnnek. Ugyanis időkben, amíg nem ismerték őket, kevés volt a munkájuk, és kevés a gyakorlatuk- Lé­tük, fennmaradásuk ahhoz a kiállításhoz kötődik, amit Salgótarjánban Takács Géza üvegtervező-mesterrel közö­sen rendeztek. Az akkori ma már nyug­díjas vezérigazgató, Szokup Lajos kijelentette: — Nem megszüntetni, vagy visszafej­leszteni. hanem éppen fej­leszteni kell ezt a részleget. Ezt követően a brigádnak ♦ módja volt bizonyítani önma­ga és mások előtt. Kevesebb pénzért mint korábban. Amíg finomcsiszoló szakmunkás­ként dolgoztak, 3500 fo­rintot kerestek. Űj be­osztásukban viszont csak 2500 forintig jutottak el. S ez a különbség egészen megma­radt addig, amíg Varga Antal nem került a feldolgozóüzem elére. — Azóta javult az anyagi és erkölcsi megbecsülésünk. Én már Csehszlovákiában és Lengyelországban voltam ta­pasztalatcserén. Volt módom megítélni, hogy meddig jutot­tunk, mit értünk el. Nem di­csekvésképpen, de jóleső ér­zéssel mondhatom —, nincs miért szégyenkeznünk. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem kell tanulni. Szeretném, ha a brigád többi tagja is részt vehetne ilyen, vagy eh­hez hasonló tapasztalatcse­rén — vélekedik a brigádve­zető, majd kisvártatva így folytatja. Büszkék vagyunk arra, hogy a világ minden tá­járól van megrendelőnk. A termelési osztályvezetőnk pe­— Olyanformán, hogy mindegyikünk tiszteletben tartja a másik stílusát, látás­módját — kapcsolódik a be­szélgetésbe Mészáros István. Az eltelt nyolc év alatt hí­re lett a brigádnak a világ­ban. Tavasszal, visszajött a tőlük korábban elpártolt nyugatnémet vevő —, aki drá- gálotta a terméket — mond­ván ;' itt azt kapja, s olyan minőségben, ami neki kell- Nemrég egy kanadai mű­gyűjtő 30 ezer forint értékű kollekciót vásárolt meg. A brigádvezető keze munkáját dicséri a KGST-palotában el­helyezett üvegköltemény. El­készítették az egyik kuvaiti olajsejknek a portréját. Ilyen múlt után érthető, ha a brigád nagyobb nyilvá­. , c . .. , nosság előtt is bizonyítani kí­- A MŰSZAK befejeztével vánja tudósát sokoldalúságát. \tv« am irArfaT miimlranlr n n u Erre kerül majd sor szep­temberben; a gyár kúltúrott- honában, ahol saját tervezésű munkájukkal állnak a nagy- közönség elé. Ezt követően pedig az ország nagyobb vá­rosaiban mutatják be a kiál­lítás anyagát, hogy az érdek­lődők még jobban megismer­jék: mire képes a gyár, mit tud a gravírozóbrigád. MEGTEHETIK, mert ma már nem állja utukat semmi­féle tilalomfa. Ellenkezőleg. Üzemvezetőjük ha valami­lyen új kezdeményezéssel rukkolnak elő, csak annyit mond: csináljátok, fiúk . . . De így vélekednek a gyár többi vezetői is. mert nekik is van életrevaló fantáziájuk. (venesz) nem ér véget munkánk, ha­nem odahaza a táskából elő­kerül az újabb ötletet szolgá­ló skicc, amit jó néhányszor kézbe vesz az ember, míg el­nyeri végleges formáját. Köz­ben eszmecserét folytatunk egymással, ütköztetjük elkép hogy nem tudjuk megvalósí­tani, kudarcot vallunk, mert az üveg kegyetlen —, véleke­dik Palik József. — Ennek kapcsán egy té­ves nézetet szeretnék elosz­latni — kér ismét szót a bri­gádvezető. — Sokan azt hi­szik, hogy a gravírozok az üvegtervezők által készített az első elképzeléseket valósítják meg. Nem így van! Mi tervezzük meg és valósítjuk meg elképzeléseinket. saját Felelős döntések, konkrét tettek Beszélgetés Sára Jánossal, a salaótariám varos* pártb'iotisag t'tlrárával Az MSZMP Központi Bizottsága 1979. december 6-i jövedelmek alakulásában, a határozata végrehajtásának tapasztalatait vizsgálta meg sokgyermekes családok segi- iegutóbbi ülésén a salgótarjáni városi pártbizottság. A nagyüzemek munkájáról, gazdálkodásáról, a további ten­nivalókról beszélgettünk a tanácskozás után Sára János­sal, az MSZMP Salgótarjáni városi Bizottságának titkárá­dezések termelésbe állítása azonban jó néhány üzemben val. — Hogyan kezdték az esz­tendőt, hogyan dolgoztak az elmúlt hónapokban Salgótar­ján legnagyobb üzemeiben? — A termelés, a fejlesztés két területére különösen nagy figyelmet fordítunk az idén. Ezek közül az egyik, bogy időben elkészüljenek, folya- vezett nyereséget. A ZIM új, matosan termelni kezdjenek korszerűsített öntödéje és azok az ipari beruházások, szereldéje, a tervektől eltérő- amelyek jórészt exportra tér- en az év első felében még metnek majd. Ugyanakkor nem járult hozzá a hatéko­tésében és támogatásában, ál­talában a lakosság ellátásá­ban, hasonló az országoshoz. Tovább folytatjuk a város építését, fejlesztését is. A tervezett óvodai, az iskolai férőhelyek mellett külön gondot fordítuuK arra, hogy késett, illetve késik. Mindez felépüljön valamennyi lakás, az üzemek jelentős anyagi Mindez természetesen nem megterhelését jelenti. A kö- k;s erőfeszítést igényel a hát- telezettségek időn túli telje- ralevő hónapokban. Az épí- sítése néhány üzemben már tőipari egységek feladatai na­edd ig is csökkentette a tér- gyok, Ezért is nyugtalanító. szeretnénk a terveknek meg. felelően teljesíteni a város- építési, városfejlesztési fela­datainkat is — kezdte a be­szélgetést Sára János. — Ami a termelést, a gaz­dálkodást illeti, az üzemek egy része viszonylag gyor­san, már az év elején felis­merte, hogy a gazdálkodás feltételei, a termelés és az nyabb gazdálkodáshoz. A síküveggyár feldolgozóüze­mében az esztendő vége előtt aligha alakul ki a folyamatos termelés. Az öblösüveggyár- bak? hogy némelyik építőipari szervezet munkája, az év el­ső hónapjaiban nem a terve­zettnek megfelelően alakult. — A tennivalók közül, amelyek a város nagyüzemei előtt állnak, véleménye sze­rint melyek a legfontosab­ban, a bányagépgyárban, az ötvözetgyárban ugyancsak je- év hátralevő részében lentős beruházáson dolgoz­nak, amelyek tervszerű meg­valósítása gondosabb szerve­ző és ellenőrző munkát igé­értékesítés lehetőségei egya- nyel a beruházó üzemektől ránt megváltoztak. A koráb­binál lényegesen szigorúbb követelményekhez való igazo­és az építővállalatoktól, vetkezetektői is. — Kérem, szóljon részlete­— Ügy gondolom, hogy az vala­mennyi üzemben az a leg­fontosabb feladat, hogy ma­radéktalanul teljesítsék az idei terveket, s előkészítsék a jövő esztendőt, a VI. ötéves tervet. Mindezekhez adottak a feltételek. Természetesen még szervezettebbé, fegyel­dás azonban nem mindenütt sebben az export alakulásá- mezettebbé. gazdaságosabbá sikerült egyformán jól. A termelés, a gazdálkodás el­térő eredményei, gondjai bi­zonyítják ezt. Az esztendő első felében azok az üzemek teljesítették tervüket, gazdál­kodtak eredményesen — ezek növelték a szocialista és tő­ről és azokról az intézkedé­sekről, amelyek az export­tervek teljesítését segítik. — A város nagyüzemei az elmúlt év hasonló időszaká­kell tenni a munkát minden területen. Külön iS kiemel­ném, mert rendkívül fontos mindent megtenni azért, hogy az exportot segítő be­hoz viszonyítva, dinamikusan. ruházások mieiöbb munkába között volt többek között a ruhagyár, a VEGYÉPSZER, a bányagépgyár, a kohászati üzemek — ahol korszerű gyártmányokat fejlesztettek ki. Ahol a termelés és a munkaerő ésszerű átcsopor­késországokba szállított ter­mékeik értékét. Az esztendő első felére tervezett növeke­dést azonban így sem sike­rült elérniük. Mindez azt jel­zi, hogy nehezebbé váltak az értékesítési körülmények, tosításával jobbá, termeléke. vállalataink még mindig nem nyebbé, gazdaságosabbá tet­ték a munkát; termékeiknek megfelelő piacot kerestek és jól éltek a kínálkozó lehető­ségekkel. Ezek az üzemek a követik elég gyorsan a vál­tozó piaci igényeket. Kedve­zőnek értékeljük ugyanakkor, hogy legnagyobb exportáló üzemünk, a Salgótarjáni Ko­álljanak. Hiszen az export­tervek teljesítése, a gazdasá­gos export az eredményes gazdálkodás egyik feltétele a város üzemeiben is. Mindez természetesen együtt kell hogy járjon a termékszerke­zet korszerűsítésével, a mi­nőség javításával. További intézkedések szük­ségesek annak érdekében is, hogy a szabályozó- és ár­rendszer hatékonyan éreztes­se hatását a nagyüzemek gaz­szabályozó- és árrendszer szi- hászati Üzemek, jelentős mér_ dálkodásában Ezért nagyobb gora mellett is elérték ter­vezett nyereségüket. Ugyan­akkor a síküveggyárban, a ZIM-ben a fáj év végén a veszteség több tízmillióban mérhető. A városi pártbizott­ság ülése után a nagyüzemi pártbizottságok, az alapszer­vezetek is áttekintik a gaz­dasági tennivalókat. Az ad­dig megtartott fórumokon ál­talában azt a következtetést vonták le, hogy szinte min­denütt további és hatéko- nyobb intézkedések szüksége­sek a termelés szervezésére, a költségek csökkentésére, az anyag- és energiatakarékos­ságra, a munkaerő- és bér- gazdálkodásra. A tanácskozásokon. a ten­tékben fejlesztette a nem ru­belelszámolású kivitelét. A BRG salgótarjáni gyára az országban határidőre moszkvai olimpiára kerülő termékek szállítását. Számot­tevően emelkedett ugyan a síküveggyár és a ZIM export­ja is. Azonban az örömbe üröm is vegyül. Termékeik jó részét veszteséggel terme­figyelmet kell fordítani a jö­vedelmezőség növelésére, az i i •• ..., anyag- és energiatakarékos­az elsők kozott, sagra. az ésszerű munkaerő­teljesitette a gazdálkodásra, a nagy értékű termelőberendezések haszno­sítására, s természetesen a vezetés, az irányítás korsze­rűsítésére. — Mindebben milyen fela­datokat adott a városi párt­lik, értékesítik. Egyébként az bizottság export gazdaságosságának javítása — a mennyiségi mu­tatók teljesítése mellett — az üzemek döntő többségénél hathatósabb intézkedéseket igényel. — Hogyan ítélte meg a testület az életszínvonal.poli­nagyüzemekben nivalók között nagy hang- tikai célkitűzések teljesítését? súlyt kapott, hogy a termelést, a gazdálkodást több új épü­letberuházás segíti. A beren­— A városi kép e tekintet­ben. így a lakosság pénzbe­vételei, a bér és bérjellegű Háromszor hosszabb ideig tart egy új anyag kibocsátása a hazai textiliparban, mint a hasonló technikai felszereitségű francia vállalatoknál. Egyetlen példa arra, milyen bőkezűen bánunk azzal, ami egyre in­kább döntő lesz a termelés­ben: az elhatározástól a meg­valósításig terjedő idővel. Az időtényező nak csak a kísérleti példánya arra, nek veszteségként kezelt ré­sze a vállalatok többségénél a felületi jelenségek megraga­dása és összegezése! Nem tar­talmazza tehát a nagy vesz- hogy a munkaidő letol- teségforrásokat, az érintettek készült el addigra, amikor a tött legyen, ám arra már ke- még utólag sem elemzik a tömegtermelést kellett volna vés figyelem jut, mivel telt az gyártás- és gyártmányfejlesz­megkezdenünk, azt mondtuk, a munkaidő. S az sem általá- tésnél bekövetkezett időbeli Közben nos, hogy mélyrehatóan ele- késedelmek okait, s azok ha­méltá- mezzék a termelőhelyek a tását az értékesítésre. Ugyan­nyolta ezt a ráérősségünket; veszteségidőket, azaz föltár- csak kívül kerül a figyelem su­ment előre a maga sebességé- ják az okokat, s ismeretük- garán a döntési mechanizmus ben lépéseket tegyenek meg- időigénye, holott az itt elillant szembe- szüntetésükre. heteket, hónapokat már sem­... --------------- ------, Veszteség a törtnapi hiány- miféle bűvészmutatvánnyal h onapoK megkurtítása az ere- adatokkal kényszerültünk zás, az igazolatlan mulasztás, nem sikerül visszacsalogatni, deti összegen télül követelt, például szembenézni, hogy a szervezetlenségből követ- S mindez nemcsak a közvetlen Benjamin Franklin két es fel évszázada leírt véleménye — az idő pénz — szállóige lett. Némi többletráfordítás árán. armyi baj legyen a tervezettnél korábban kezd- azonban a viiág nem tek meg a vasút egyik vona­lának villamosítását. Az így megnyert idő értéke tízezer vek ^ mozgási ritmusok e kü tonna gázolajéval egyenlő, s lönbözősége végül szembe ez többszöröse annak, amit a szökóvé lett. Olyan tényekkel, az iparban a törtnapi hiány- kező állásidő, de mennyivel termelésre, hanem az irányi- zások tizenegyezer dolgozó nagyobb teher mindannyiunk tásra is igaz, pedig ott meg­ám mint általában az ilyen pek. berendezések kihasznált sága most már évek óta 1,2 munkaidejét teszik ki; a gé- vállán a fejlesztések rossz elő- kétszereződhet, -háromszoro­készítése, lassú megvalósítása zódhat az idő értéke. Nem miatt bekövetkező kár, jobb egyforma tehát ilyen értelem­műszak, némi javulás csupán esetben a haszon elmaradása, ben egy hónap és egy hónap, a nagy értékű, nagy teljesít- Mennyivel értékesebb idő s ez ró nagy felelősséget az ... ... , ményű eszközöknél van, mert vész el akkor, amikor termé- idővel gazdálkodókra. S fe­ha környezetük nem^ tudatja a korabbi 1,5—1,6 helyett ketlen vitákba fullad hónapo- lelősségük akkor sem kisebb, velük újra meg újra: az; idő eléri az 1,8—1,9 műszakot; az kon át a kooperációs partne- ha azt állítják, azt tanúsítják: jelentős erteKRe tormaloüik építés szakipari munkáinak rek kapcsolata, mint amikor a nem gazdálkodók ők, hiszen termelésben. A környezet: időigénye már a tervezéskor fél műhely igazolásért áll sor- telik az idő magától, sem si­bölcsességekkel történni szo­kott, sokan vannak, akik em­legetik, s kevesen, akik be­tartják. S miért tennék ezt. az érdekeltség és az ösztön zés bonyolult hálózata. Ügy véltük, s a tapasztala tok is azt látszottak igazolni, kétszerese, ténylegesen pedig ba a vasútállomáson, mert ké- ettetni, sem visszafogni nem a háromszorosa az osztrák sett a vonat, s erről a húsz lehet. Ami igaz. Telik az idő percről papír kell.... Ez utóta- magától, ám az, hogyan, mi- bi sem mellékes, azaz nem ki- vei telik, rajtunk fordul meg. építőiparban tapasztaltnak. Mindössze maroknyit emel­hogy bővében vagyunk az tünk ki a tények közül, ám zárásos alapon teremthető meg s így alakulhat át ugyanaz az időnek. Oly annyira gazda- az esetek különböző jellege az idő becsülete, hanem a óra, ugyanaz az időmennyiség gon buzgó forrásnak tekin- figyelmeztet arra, szinte nincs fontossági sorrendek tettük, hogy különösebb töp- olyan területe a termelőiévé- letbentartásával. rengés nélkül toldottuk meg kenységnek, ahol szorosan el_ az eredetileg is hosszú határ- számoltatnának az idővel. II- időket újabb hónapokkal, esz- letve: a gyárak, a vállalatok mítások és vizsgálatok azt tendőkkel. Ha a gyártmány- egy része formálisan ügyel mutatják, hogy a munkaidő­Hiba lenne ugyanis elfeled­kezni a következőről: szá­tiszte- nyereséggé, vagy gé. veszteség­Lázár Gábor tevékenykedő pártbizottsá­goknak. pártvezetőségeknek, alapszervezeteknek és sze­mély szerint a kommunis­táknak? — A termelés, a gazdálko­dás megváltozott körülmé­nyei a politikai munka stí­lusának, módszerének válto­zását is igénylik. Ügy ítéljük meg, hogy az üzemi pártszer­vek, az alapszervezetek isme­rik és jól értelmezik a Köz­ponti Bizottság 1979 decem­beri határozatát. Számolnak a szigorúbb feltételekkel, s en­nek megfelelően szervezik, irányítják a munkát, tették rendszeresebbé az ellenőrzést. Ezt a folyamatot szükséges erősíteni a továbbiakban is. Azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti bizonytalanság után, a politikai munka minden szinten konkrétabbá vált. A döntések, s azok következe­tesebb végrehajtása, a kom­munisták személyes példa­adása hatékonyabban segíti a napi gyakorlati tevékenysé­get, az éves tervek teljesíté­sét. .A városi pártbizottság, de az üzemi pártszervek is a testületi, a munkabizottsá­gi ülések előtt több időt szen­teltek a helyszíni tapasztala­tok gyűjtésére, körültekintő­en, felelősséggel készülnek a konkrét politikai tennivalók meghatározására. Arra ösz­tönözzük az üzemekben dol­gozó kommunista közössége­ket, a -párttagokat, hogy a következőkben is segítsék a követelményekhez igazodó szemlélet kialakítását, és azt, hogy mindez konkrét, ered­ményes munkában, gazdálko­dásban, gyakorlati tettekben mutatkozzon meg az eszten­dő végére — mondotta befe­jezésül a városi pártbizottság titkára. Vincze Istvánné NÓGRÁD - 1980. július 15., kedd >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom