Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-15 / 164. szám
Sorozatok hete Nem emlékszem olyan időre, mint a mostani, amikor ennyi sorozat ..futott” volna egymás után és mellett a magyar televízióban. Egyetlen nap sem maradt sorozat nélkül. A hét elejiek befejeződtek, a hét második felében sugárzottak folyamatban levők, vagy éppen indulók voltak. Az utóbbiakról — például a Támadás egv idegen bolygóról című sci-firől, a Jean Gabin-, az Elia Kazan-és a Ranody László-életműsoro- zatról — akkor ejtünk majd szót, ha eljön az ideje, vagyis. ha a sorozatok befejeződnek. Egyelőre csak annyit: az egyes válogatások meglehetősen egyenetlen színvonalat képviselnek, különösen a Jean Gabin-sorozatban, melyről azonban korántsem a kitűnő színész tehet... Az egyes programban kedden végre befejeződött az újabb angol filmsorozat, az Anna Karenina. Lev Tolsztoj remekműve —, melyet Szerb Antal a szerelem és a házasságtörés legnagyobb regényének nevez —, gyakran lob- bantotta fel a filmesek fantáziáját szerte a világon. A hatvanas éveli végén Alek- szandr Zarhi kétrészes mozifilmet készített a műből a felejthetetlen Tatjana Sza- mojlovával a címszerepben. Zarhi filmje nem volt kifogástalan, helyenként ritmus- talannak. túl részletezőnek tűnt, mégis sokkal őszintébb, hitelesebb, pontosabb „fordítása” volt a tolsztoji műnek és gondolatoknak, mint a tíz estén játszott angol tévésváltozat. Hol volt itt az oroszos atmoszféra; hol az elemésztő szerelmi szenvedély? Helyébe iXoett egy stabilizált, levegőtlen, vagy vegyes atmoszfé- rájú \ilág (angol színészekkel riéhánt budapesti helyszínen), meg egy dühítően jól fésült, brillantinozott Vronszkij és egy sipítozó hisztérika, Anna. Basil Coleman rendező kezében a „szerelem és a házasságtörés legnagyobb regényéből” szokványos, mindenna- ■ pos történet lett Ilyen szerelem és ilyen házasság törés kisezrével van, ezért meghalni sem érdemes. A rendező melodramatikus hajlama rendszerint felülkerekedett a nemes anyagon, s szereplőit a külsődleges játékfelfogás felé vitte el. Csak Eric Porter- ral nem boldogult; az ő elementáris, páratlan gazdagságú tehetsége sikeresen állt ellen a rendezői felfogásnak, s a legjobb alakítással örvendeztette meg nézőit. * Őt valóban érdemes volt nézni: jelentősége, súlya van alakításának. Tolsztoj regényét Donald Wilson dolgozta át televízióra, nem éppen szerencsésen. Azokat a részeket tartotta meg általában. amelyek elképzelése szerint, (lehet, hogy rendezői sugallatra) látványosak, a lélektani hitelesség, árnyaltság háttérbe szorul- Két szülést is láthattunk. Hogy mit összekínlódtak szegény színésznők! Az volt az ember érzése, hogy egy amatőr bábaképző-tanfolyam jeleneteit szemléleli. A befejező jelenetek szépségét azonban ne tagadjuk el a rendezőtől. ,.Ha már nincs mit tenni, akkor oltsuk el a gyertyát” — mondja Anna, Nicola Pagett, s térdre ereszkedve lehajtja fejét a vonatkerekek alá. Tömör, pontos megfogalmazás: Basil Coleman itt elárulja tehetségét, azt sejteti velünk, hogy nagyobb invencióval jobb filmre lett volna képes. Szerdán sugározták a húszrészes szovjet—amerikai do- kumentumfilm-sorozat utolsó darabját. Hússzor 55 perc a világtörténelem legszennye- sebb. legíölháborítóbb időszakáról, a második világháborúról. Rendkívüli a vállalkozás. Eredeti felvételeken — sokat most láthattunk először — tárulkozik fel az iszonyat, a borzalom, az emberi aljasság vele szemben pedig a hősiesség és helytállás. Az egyes darabokat különböző rendezők készítették, munkájukat — a menet közben elhunyt — Roman Karmen irányította és fogta össze. Akkoriban ő is a frontokat járta, operatőr volt, a 252 egyike, szelleme, a .Soha többet” gondolata érződik a kockákon. Azt hiszem, érdemes volt a szovjet művészeknek szövetkezniük az amerikai producerekkel, s létrehozniuk ezt a sorozatot. A Hat év történelem (szovjet címe: A Nagy Honvédő Háború, az Egyesült Államokban Az ismeretlen háború címmel mutatták be) hatalmas, reális, elgondolkodtató tabló, művészi dokumentum. A húszadik rész Az ismeretlen katona címet viselte, rendezője Roman Karmen- Az idős művész maga is megjelenik a vásznon, miközben interjút készít az unokái körében levő Leonyid Brezsnyev- vel. A Szovjetunió békét akar, s a rendezés felerősíti ezt a gondolatot. Gyerekrajzok követik egymást: virágok, tájak, emberek. Akik meghaltak, ilyeneknek szerették volna látni a világot — mondja a kommentátor, nálunk Gábor Miklós. Nem láthatták . . . Mi most ilyennek látjuk, és ilyennek szeretnénk látni mindenütt, örökké. Roman Karmen és művésztársai erre tanítanak, miközben figyelmeztetnek a megőrzésre. (sulyok) Díjtalan jogi tanácsadás A Német Demokratikus Köztársaság megyei bíróságai événte általában 50M 000 esetben adnak jogi tanácsot a hozzájuk forduló állampolgároknak. Ez a szolgálat ingyenes és nagyban hozzájárul a konfliktusok gyors megoldásához. Mód nyílik így arra, hogy a legtöbb esetben bírói eljárás nélkül is megoldják az állampolgárok problémáit. Az egyszerűbb rendezés lehetőségeit teremti meg az NDK polgári eljárás jogának a szabályozása is. Példának okáért az ügyfelek felkereshetik a járásbíróságot és ott a bíró segítségéve! egyezséget köthetnek. Erre természetesen csak akkor van lehetőség, ha a pert még nem Indították meg. A bíróságon működő tanácsadó szolgálat segíti a hozzá fordulókat abban is, hogy ügyük elintézéséhez milyen állami, vagy társadalmi szervhez fordulhatnak és segédkezet nyújt a velük való kapcsolat felvételéhez. M agyar művészet 1780 és 1830 között Dorfmeister István: II. Lajos képmása Oeleinhainz, Friedrich: Fcstetich Imréné Boronkai Katalin képmása 1780—1830: ezt a fél évszázadot sosem tártották a magyar képzőművészetben reprezentatív szakasznak. Múzeumainkban,’ állandó kiállításokon megoszlott a ^késő barokk és a reformkor ‘ művészete között, önálló kiállításon sem szerepelt. Nem volt ez másképpen a korszak kutatásában, művészettörténeti feldolgozásokban sem, és noha e jó félszázadnyi idő alatt készült jelesebb műalkotások nem hiányoztak sem a kiállításokról, sem a művészettörténeti irodalomból, mégis viszonylag „üres” és jobbára csak fehér foltokból álló időszaknak könyveltetett el. Erre a korszakra az elmúlt tíz esztendőben irányult a művészettörténeti kutatás figyelme. Ennek egyik oka a Magyarországi művészettörténeti kézikönyv előkészítése, a másik ok, hogy a nemzetközi kutatás is nagy figyelmet szentel e korszaknak. Ez a kiállítás — jegyzik meg a tárlat rendezői — mint mindazok, amelyeket a Magyar Tudományos Akadémia művészettörténeti kutató- csoportja korábban kezdeményezett, elsősorban kísérleti, műhely jellegű. A kiállítás azt kívánja bizonyítani, hogy e fél évszázad művészetének — annak ellenére, hogy sok benne a kezdeti, kiforratlan, az átmeneti — van szó szerinti értelemben „korszakot alkotó” jellegzetessége. A Magyar Nemzeti Galéria e kiállítása nemzeti művészetünknek egy eddig kevéssé méltatott, kevéssé ismert korszakát kívánja bemutatni. Azt az időszakot, amelyet az irodalom és a társadalomtudományok a felvilágosodás korának jegyeznek. Képeink szültek. a kiállításon kémányzás egyik legfontosabb kérdése volt a középkorban a központosítás, vagy széttagoltság kérdése. A széttagoltságot gazdasági és politikai vonatkozásban is kell értelmezni, hiszen e kettő sok esetben szétvált, s az uralkodók a XI—XIV. században elkülö- nítetten értelmezték és al- mányúri kalmazták. A középkori ural- történetét kodók magánbirtokuknak te- Korban hozzánk kesebb részei azok, melyek a királyi hercegség (dukátus) több évszázados történetével foglalkoznak. Alapos kutatómunkája feltárja a szlavón bánság, az erdélyi vajdaság, Horvátország, Dalmácia kü- lönkormányzatainak előzményeit, kialakulását, tarto- berendezkedéseik A magyar államiság, kor- vében. Könyvének legérde- dráma, a tanító ének, a világi fogantatású lírai vers — megvan Bornemisszában, ami pedig a semptei prédikátorból hiányzik, a derűs mese, a csattanós elbeszélés, a kedé- lyeskedő, szórakoztató előadás — föllelhető Keltáiban”. A mai olvasó számára is szórakoztató Heltai, hogy csak A részegségnek és tobzódásnak veszedelmes voltáról való közelebb dialógusra hivatkozzunk, vagy kintették az országot, és en- áll a XVI. század és a refor- a Száz fabula bármelyik mének megfelelően hol szétosz- máció, s annak is egyik leg- sedarabjára, melyeket nem- tották, hol egyesítették az ál- nagyobb alakja Heltai Gáspár, csak a helyenként vaskos huaki prédikátor, író, fordító, nyomdász és kiadó volt egy személyben. A Magyar Remekírók legújabb kötete Heltai és Bornemissza Péter válogatott műveit tartalmazza. Ketlamot. A széttagoltság természetesen a hatalmi politika egyik eszköze volt, adományo. zás a hűségért, szolgálatért, elkobzás a rebellis magatartásért. A polgári elméletek ez idáig nem tárták fel a kérdés tejükről így ír a kötet összegazdasági alapjait, a feudális államberendezkedésből adódó evidenciákat és célokat. Neves középkorral foglalkozó történészünk, Kristó Gyula e komplex kérdéskörrel foglalkozik A feudális széttagolódás Magyarországon című könyállítója, Nemeskürthy István: „A magyar irodalom e két teremtő ősének életműve ritka tökéletességgel egészíti ki egymást; ami Heltaiból hiányzik, az olvasót együttgondolkodásra és továbbtöpren- gésre késztető tanulmány, a „v\xv\»'VVAn<'\/V/'VW\^vA^Axv/vvv-\/vvi,'vvv\^x/v\/\^\/v\n/'\/VN/vvww\^^ Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 55. Alsajdult bennem ez a tíz év, odáhulltam a széke karfajára, megint fölsírtam. „Ezt teszed velem, aki az egész életemet neked áldoztam?... Hát van benned szív, Miklós? Van benned lélek?!” Csak sóhajtott, a semmit nézte. „Hiszen te valamikor felelősen gondolkodó ember voltál!” Fölsandított rám, biccentett. „Éppen ez az! A felelősség! Vállalnom kell a következményeket, hiszen voltaképpen miattam vált el a férjétől!" „Miattad? — meredtem rá, s felpattantam mellőle. — Hát mióta tart a hátam mögött ez a förtelem?” „Egy éve” — lehelte lesütött szemmel. „Fuj! — kiáltottam sebzetten. — Fuj! És még én sürgettem a válást, én szerencsétlen! Fuj! Szégyeld magad!” Fejét ingatta. „De nem volt köztünk semmi ! Biztosíthatlak! Hol is lett volna? Hisz nem volt lakása!” „Hát az most megvan! — vicsorgattam a fogam. — Hogy azt a barom fejemet verném a falba!” A kezem után nyúlt, megsimogatta, de undorral el. löktem magamtól, bár úgy szerettem most, olyan vadul kívántam, mint tán még soha életemben. S közben a hangja, az a lágy, behízelgő hangja, ahogy szinte simoga- tóan duruzsolja: NÖGRAD - 1980. július 15., kedd „Ne fogd fel ezt így, drágám.., Sors is van, ugye... Törvények, amelyek az életünk útjait irányítják... Apró kis porszemek vagyunk ahhoz, hogy a sorssal bírókra keljünk.. A fülemre szorítottam kezem, és fölüvöltöttem: „Hallgass el! És takarodj a szobámból!” Miklós kiment, s én mint a rongy, leestem a rekamiéra. Aludni, aludni, aludni szerettem volna, hogy aztán a mély, feledtető álomból egy szebb valóságra ébredjek, megint, és kiderüljön: az iménti szörnyűséget csak rémálomban álmodtam! De nem jött az álom, csupán a hasogató fejfájás. Még arra sem volt erőm, hogyföl- tápászkodjam és csillapítót keressek — moccanatlanul tűrtem az őrjítő fájdalom agyamat tipró tombolását. Később egy cseppet enyhült a kín, s akkor valami tompa, ájulásszerfl semmibe hulltam, amely már-már az önkívülettel volt határos. S így hallottam, a fájdalom és &z apátia furcsa hangszigetelő függönyén keresztül, hogy odaát, a másik szobában, Miklós csomagol. A szekrényajtó csapódott, többször is — nyilván a ruháit vette ki —, fiókok súrlódtak, ahogy ki-be húz- gálta őket, s szedegette az ingeit, át, a táskáiba. Uramisten — hasított belém a kín, s ettől most magamhoz tértem: — Az uram csomagol! Szedi a holmiját, hogy elhagyjon ... Elhagyjon egy nálam fiatalabb nőstényért! Egy szukáért! Mint egy rossz kankutya! Csakhogy ilyesmi nincs — dörömbölt bennem valami vad, gyűlölködő düh —, ilyesmi nincs, csak a kutyáknál! Hogy képzeli ez a vacak kis tyúk: kinyújtja a kezét, és elveszi tőlem, ami az enyém? Hiszen ez rosszabb a lopásnál! Ez már rablás, fosztogatás, erőszak! Miklós az enyém! Hozzám tartozik! Megszenvedtem érte! Hát nincs törvény az ilyenek ellen?! Ha a karórámat ellopja, egy-két évet kap... Ha a férjemet: kap érte egy lakást?! Mindenre van törvény, csak erre nincs? Hát mivel foglalkoznak a képviselők a Parlamentben?! De szegény anyám, lám, megmondta! <3 bizony meg! Fiam, minden házasság lutri —, de ez aztán igazán az! Ha egy férfi negyvenig senkihez sem kötődött, az képtelen igazából kötődni! Ügy élj vele, hogy mindig légy készen a magányra — ez a típusú férfi előbb-utóbb mindent megun! Hát tessék... Hogy nevettem akkor szegénykémen! Odaát lassan csönd lett. Bevallom, füleltem. És hirtelen, mintha a telefon tárcsájának halk kereplését hallottam volna. Telefonoz? Vajon hová? S már hallottam is, ahogy a lakásunk címét mondja, jó hangosan, szinte tagolva. Aha, taxit hozat! Ettől most újból fejembe hasított az émelyítő fájdalom, s gyomromba mart a görcs: Miklós elmegy! És én egyedül maradok! Föltápászkodtam és iszonyú erővel rákényszerítettem magam, hogy az ablakhoz vánszorogjak. A ‘ függönyt óvatosan elhúztam és kilestem. Darab ideig semmi. Némaság odaát, csönd az utcán. Aztán közeledő autómotor zaja zümmög, s néhány pillanat múlva megállt kapunk előtt a rendelt taxi. Egész testem megfeszült a várakozás gyötrelmében: vajon bejön-e? Elköszön-e? Úristenem, könyörögtem, csak azt ne! Ahhoz most nem egyszerűen nem volna erőm; már eddig is többet viseltem el, mint amennyit egy bivaly kibír!... Még a lélegzetem is visszafogtam, úgy hallgatóztam, nem közelednek-e a lépései. De nem, a csukott ajtó mellett hálaistennek csend volt; döngő lépései a szoba túlsó végéből, majd az előszobából hallatszottak. (Folytatjuk) mór, hanem ízes nyelve is élvezetessé tesz. A kötet tartalmazza Bornemissza Péter csak. nem minden jelentős munkáját, illetve azok kiemelkedő részeit, Szophoklész Elektrájának magyar fordítását teljes egészében, s részleteket az Ördögi kísértetekből, prédikációiból A régi magyar irodalom barátai és kedvelői tartalmas kötettel gazdagodhatnak. Annál kevésbé a szép könyvek kedvelői: az Alföldi Nyomdát a kötet előállításáért nem lehet dicsérni. Sok helyt az egyik oldalról átüt a másikra a szövegnyomás, a festékezés meglehetősen szűr. ke, s ami az olvasót a legjobban dühíti, hogy annyira össze vannak ragadva a la-, pok, hogy a kötet forgatása’ szinte lehetetlen, s a szétválasztáshoz legtöbb esetben papírvágó kés szükségeltetik. Művészeti és kulturális szempontból sokkal heterogé. nebb és szerteágazóbb Magyarország szellemi élete a XVIII. században. Ennek vertikális és horizontális összefoglalására és áttekintésére vállalkozik a humán tudományokban polihisztori képességekkel rendelkező Kosáry Domokos, aki hatalmas bibliográfiai művével (Bevezetés a magyar történelem forrásaiba és irodalmába) vált legendássá. Művelődés a XVIII. századi Magyarországon című műve két korszakot ölel fel: a későbarokkot és a felvilágosodást. A hazai kulturális fejlődést áttekinthető koordinátarendszerbe foglalva hozza összefüggésbe a társadalmi formák mozgásával. Kosáry a művelődést szektoraira bontva vizsgálja: vallás és egyház, oktatásügy, iskolák, könyvkiadás, könyvtárak, tudomány, irodalom, kép. zőművészet, zene. Kitűnő ösz- szefoglalás a gyorsan változó XVIII. századról, melyben együtt élt Bessenyei és Dorfmeister, Bél Mátyás és Maró- thi György, a szabadkőművesek és az Eszterházyak. 4.
