Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-01 / 152. szám

Két tűz között Mennyé lesz a vezetői tandíj? Fiatalítunk, hallani mosta­nában elég gyakran itt is. ott is, ami azt jelenti, az ifjabb korosztály emberi-szakmai fej­lődéséinek egyik nagy próba­kövét, a „megmérettetést” egyre többen tekintik mércé­nek. Jóllehet van kockázat. De az illető felkészültségéről csak úgy valós a kép, ha az élet. a helyzet dönti el, al­kalmas-e magasabb állás be­töltésére. Két olyan nógrádi fiatalt kerestünk fel, akik, úgymond’ megkapták a bizalmat, s a bizonyítás útját járják. Több­kevesebb gonddal és sikerrel. Ami talán közös bennük: a vágy a bizonyításra. Nemrégi­ben egy gazdaságpolitikai fó- •umon jegyezte meg egy fia­tal közgazdász: nem születik vezetőnek az ember, az ar­ra alkalmasakat a környezete, az iskola teszi azzá. Tizenhárom plusz eqy Gyurcsiné Dómján Katalin Zalaegerszegen született. Bu­dapesten tanult és férjhezme- netele révén Balassagyarma­ton dolgozik. a Salgótarjáni Ruhagyár gyáregységében. Munkahelyi vezetője és a párttitkár elismerően szól ró­la. Ám szavukból érződik, hogy a fiatal művezető még a „bizonyítás útját” járja. Annál is inkább, mivel nemrégiben költözött új otthonba a gyár­egység is, s a fölfrissített ve­zetés nagy erőpróba előtt áll. Az eddigi jelek szerint ez si­kerül. — Most olvasom Moldovától a Szent tehén című könyvet, s néhány eset visszaköszön. Ügy érzem ón is hasonló cipő­ben járok — mondja Kati. — Tulajdonképpen két tűz kö­zött van a művezető: 1 „fölül­ről” a tervszámok, a főnöki követelmények, „alulról” pe­dig a munkások, beosztottak kéréseit, gondjai. A csoport- és az egyéni érdekek egyezteté­se a feladatom, vagyis az arany középút megtalálása Hazudnék, ha azt mondanám, könnyű és zökkenőmentes. De úgy vélem legtöbbször sikerül megtalálnom a közös hangot. Szakmai munkája mellett, (bő egy esztendeje) a KISZ- titkári teendőket is ő látja el. Bár a szervezettség alacsony, de mint a városi bizottságon mondották, lelkes, jó munkát végző fiatalokból áll az alap- / szervezet. A, közelmúltban egész napos kirándulást szer­veztek, melynek első program­ja a gyáregységi látogatás volt: szülők, gyerekek, isme­rősök közösen ismerkedtek meg az új létesítmény beren­dezéseivel, az eleddig csak a bentiek által ismert munka­hellyel. — Tizenhármán tartoznak hozzám, egy kivételével vala­mennyien fiatalok, s ez némi­képp könnyíti $ megértetést — véli az ifjú művezető. — A főiskolán, igaz nagyon sok el­méleti ismeretet, tényanyagot sajátítottunk el. de a min­dennapok nehézségeire, az em­beri kapcsolatokra, a váratlan, de gyakran lényeges dönté­sekre már meglehetősen kevés muníciót hoztunk az iskola­padból. Ehhez várok segítsé­get, biztatást, megértest. Kevésért, sokat ? Nagybátony bányásztelepü­lésén. vagy ahogyan ott neve-, zik. a bányavárosban, ha nem is gomba módra, de szaporod­nak az emeletes, összkomfor­tot nyújtó lakások. Az egyik részen a már „honfoglalt” la­kóházak, a másik oldalon pe­dig még a félig kész, vagy alig alapozott tömbök sorjáz­nak. Első ránézésre nem mondhatni. hogy túlságosan megkapó a szorgalom. Az egyik brigádvezető említi is, hogy felmondta a szolgálatot a PEVA-vezérgép, s az egri­ek (akik javítják) nem nagyon igyekeznek. így azután az em­bereknek más munkát kellett keresni. Igaz, mint említik, ott is szükség van rájuk, de ko­rántsem derűs így a helyzet. Az új ABC-épület alapjai­nak környékén négy-öt mun­kás lapátolgatja szerény buz­galommal a homokot. Míg vá­rom Miklós Zsoltot, a techni­kust —. aki ezúttal az építés- vezetőt is helyettesíti — el­elnézem, milyen irdatlan las­súsággal fogy a föld. Persze, ezt a munkát egy Pociain per­cek alatt „megenné”. Van is — csak nem itt! — Valóban nincs könnyű dolgunk — jegyzi meg Zsolt, miközben említem benyomá­saimat. — Az építésvezető be­tegeskedik. Ezért rámszakadt a sok munka. Három hete ke­rültem ide. Előzőleg a Zagy­va III. építkezésen, jóval ki­sebb felelősségű munkakör­ben voltam. Jóformán csak most ismerkedem a helyszín­nel . . . bár sok segítséget ka­pok, de nem könnyű eligazod­nom a dolgokban. Sok a gép­hiba. Az anyagellátás akado­zik. Tetemes a határidő-csú­szásunk. Egyszóval, nem egy leányálom a jelenlegi helyzet. Hegy mégis szívesen végzi, azt a tények bizonyítani lát szanak. Naponta 35 kilométert utazik lakásától a munkahe­lyig. A fizetése pedig legutóbb 2723 forint volt. Őszintén szól­va: ennyi pénzért kevesen vál­lalnák ezt a munkát. Hiszen, ha csak azt említjük meg, hogy egy kezdő kőműves szak­munkás keresete a három és fél-négyezer forint között van. akkor . . . Azt mondják itt, az elődjének be kellett ad­ni a felmondását. Azért, hogy 500 forint fizetésemelést elér­jen. — Jól érzem magam Nagy- bátonyban — mondja Zsolt — azt hiszem, itt föl tudjuk mérni, én és a NÁÉV is. mennyit és hogyan sikerült megtanulnom a szakközépis­kolában, mit ér a munkám. Búcsúzáskor hozzáfűzi: — re­mélem, nem lesz túl drága tandíj egyikőnknek sem! ☆ Elevenjére tapintott a meg­jegyzéssel. Hiszen nem az ál­talában vett fiatalítás, hanem az ésszerű fiatalítás a szorgal­mazandó! Tanka László A KGST segítségévet Vietnam 1978-ban lépett be a KGST-be, de gazda­sági kapcsolatai a tagor­szágokkal több mint két évtizedes múltra tekinte­nek vissza. A Szovjetunió például a vietnami energetikai, ve­gyi és gépipar fejlesztésé­hez járul hozzá jelentős mértékben. Szovjet se­gítséggel eddig 200 ipari létesítmény épült. Ezek adják az ország egész ón-, kénsav-, és szuperfoszfát­termelését, a szerszámgép- gyártásnak mintegy 80 százalékát, a kitermelt szén 78 százalékát és a villamos energia több mint 60 százalékát. Szovjet irányítással épül a Fekete folyón az 1,7 millió kilowattóra kapaci­tású „Häobinh” vízi erő­mű, a „Phalai” hőerőmű, az évi 2 millió tonnás ka­pacitású szénbánya. Ugyancsak a Szovjetunió nyújt támogatást a tea-, kávé- és déligyümölcs-ül- tetvények bővítéséhez. A nemrég aláírt egyezmé­nyek értelmében a Szov­jetunió segítséget nyújt a hanoi vasúthálózat re­konstrukciójához, a Hano­it Haiphonggal összekötő út bővítéséhez, a Vörös folyón átívelő Thanlong- híd befejezéséhez. A fel­használt hitelek jelentős hányadát a Szovjetunió té­rítés nélküli segélyként bocsátotta Vietnam ren­delkezésére. A többi KGST-ország is jelentős támogatást nyújt, elsősor­ban a természeti kincsek feltárásához. Vietnam rendkívül gaz­dag nyersanyagokban és kedvezőek az ország ter­mészeti adottságai is. Ezek kiaknázása révén a jövő­ben lehetőség nyílik a nyersanyagok, a könnyű­ipari termékek, a gabo­na, a gyümölcs, a hal és a faanyagok exportjára. Tavaly Vietnam már teát, kávét, nyers gumit és déli­gyümölcsöt szállított a szo­cialista országokba. Az export volumene a jövő­ben tovább növekszik. Barométer — orvosoknak Különleges orvosi időjá­rás-előrejelző szolgálatot szerveztek a moszkvai orvo­sok és meteorológusok. A tu­dósok — miután tanulmá­nyozták az időjárási ténye­zők hatását az emberi szerve­zet oxigénellátására, a vér­edények tónusára, a hörgők­re, a májra és az idegrend­szeri tevékenységre — ki­választották azokat a tipi­kus időjárásokat, változáso­kat, amelyek rendellenessé­geket idéznek elő a szervezet működésében. A közös orvo­si-meteorológiai közlönyök segítenek az orvosoknak ab­ban, hogy időben megelőző intézkedéseket tegyenek és ezzel elkerüljék a betegnél a szövődmények fellépését és módosítsák a gyógyítási fo­lyamatot. Ma alakul meg Nógrád megye Tanácsa A közelmúltban ünnepélyes külsőségek között találkoz­tak a június 8-án bizalmat kapott tanácstagok, s megala­kították a helyi tanácsokat, megválasztották tisztségviselőit, a végrehajtó bizottságok tagjait. Az eseményeken sor került a megyei tanács tagjainak a megválasztására is, akik, ma Salgótarjánban • gyűlnek össze, hogy megalakítsák Nógrád megye Tanácsát. Az elkövetkező öt esztendőben, a lakosság bizalmából nem kisebb feladat hárul reájuk, mint munkál­kodni mindannyiunk javára, értő módon dönteni a Nógrád megyét érintő politikai, társadalmi, gazdasági, kulturális kérdésekben, szolgálni választóik érdekeit. A megyei tanács tagjainak felelősségét növeli, hogy olyan időszakban látnak munkához, amikor az élet valamennyi területén megnöve­kedtek a követelmények, befejezéséhez közeledik az ötö­dik ötéves terv, fontos tennivaló a következő tervciklus ten­nivalóinak meghatározása. Az elkövetkező években a megyei tanácstagok jelentős részt vállalnak a XII. pártkongresszus dokumentumaiban megfogalmazott célok teljesítéséből. A kongresszus egyebek között megállapította, hogy a tanácsok tevékenysége javult, az államigazgatás korszerűsödött. Hogy a fejlődés egyenle­tes maradjon, ez a ma összeülő megyei tanács tagjainak munkáján is múlik. Ehh.ez a munkához kívánunk sok si­kert! Nógrád megye tanácsánának megválasztott tagjai: Balassagyarmat város: Géczi János, a megyei párt- bizottság első titkára, Vincze Zoltán, a határőrség kerületi parancsnoka, Koplányi Ist­vánná, a Budapesti Finomkö­töttárugyár balassagyarmati üzemének gépi varrónője, dr. Vass Miklós Balassagyarmat város Tanácsának elnöke, Meszjárné Gyurkovics Zsuzsa, a Budapesti Finomkötöttáru­gyár balassagyarmati üzemé­nek technikusa, Ember Csaba pedagógus. Salgótarján város: Devcsics Miklós, a megyei pártbizott­ság titkára, Juhász Gyula, a síküveggyár igazgatója, Po- nyiné Oszvald Katalin, a me­gyei KISZ-bizottság ti'tkára, dr. Reményi Jenő, a megyei bíróság elnöke, dr. Szittner András, a NÁÉV igazgatója, Fekete Nándor Salgótarján város Tanácsának elnöke, Holkó Ferenc, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek szegcsoma­goló csoportvezetője, Ondrék László nyugdíjas, Ozsvárt Sándor, a 211. számú ISZI szakoktatója, Szomszéd Ist­vánná, az öblösüveggyár fi­nomcsiszolója, Szó Béláné, a Vöröskereszt megyei titkára, Tóth István, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek gyalusa. Vizslás városkörnyéki község: Sándor Ferencné, a vizslási postafiók vezetője. Balassagyarmati járás: Bér­céi: Varga Katalin IMI Bér­céi tekercsberakója. Cserhát- surány: Tácsik Jánosné, a Bu­dapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati üzemének varrónője. Dejtár: Czencz Jó- zsefné, a BFK gépi varrónő­je. D,régelypalánk: Kiss Ist­ván, a Szondi Ipari Szövetke­zet művezetője. Endrefalva: Papp Vencel, a termelőszö­vetkezet elnökhelyettese. Ér- sekvadkert: Valcz László, a SZIM üzemvezetője. Ludány- halászi: Máté Csabáné ME- SZÖV-elnök. Magyarnándor: dr. Kecskeméti Gyuláné, a művelődési ház igazgatója. Nagylóc: Péter Erzsébet, a szécsényi ELZETT szalagve­zetője. Nógrádkövesd: Makóy Oszkár, az erdőgazdaság igaz­gatója. őrhalom: Rados Já­nos, a termelőszövetkezet gé­pészeti ágazatvezetője. Szé- csény: Skoda Ferenc, a me­gyei pártbizottság titkára és ifj. Velenczei János, a bútor- üzem villanyszerelője. Szügy: Forgó Imre, a balassagyarma­ti járási pártbizottság első tit­kára. Szanda: Csordás János, a magyarnándori költségvetési üzem művezetője. Rimóc és Varsány: dr. Győri Sándor, a balassagyarmati járási hivatal elnöke. Pásztói járás: Alsőtold: Mo­csári Pálné, az alsótoldi ter­melőszövetkezet növényter­mesztője. Buják: Dancz Já­nosné varrónő. Ecseg: Lend- vay Józsefné pedagógus. Job­bágyi: Szarvas Jánosné böl­csődei dolgozó. Kálló: Czeba János, a termelőszövetkezet gépszerelője. Palotás: Vájná Tamás, a termelőszövetkezet elnöke. Pásztó: dr. Kovács Bertalan kórházigazgató, Illés Miklós, a megyei tanács álta­lános elnökhelyettese, Kecs­kés Sándor vájár. Szirák: Mervaldné Bihari Erzsébet, műi’flődési ház-igazgató, Szircsák András, a parafakő- gyár vezetője. Tar: Radír? János kiég. pk„ Vanyarc: Pavkó Andrásné, az ÁFÉSZ kereskedelmi eladója. Rétsági járás: Diósjenő: dr. Horváth Sándorné iskolaigaz­gató, Nagyoroszi: Tajti Já­nosné, a FAVORIT raktárosa. Nézsa: Zachar Kázmér párt­titkár. Nógrád: Sleng János MÁV oktatótiszt, Rétság: dr. Körmendy József, a megyei tanács végrehajtó bizottságá­nak titkára és Pongrácz Jó­zsef, a tolmácsi termelőszö­vetkezet elnöke. Nőtincs: Var­ga Mihály, a termelőszövet­kezet üzemgazdásza, Romhány és Tereske: dr. Szépvölgyi Já­nos fogorvos. Salgótarjáni járás: Bárna, Cered: Utasi Pálné termelő­szövetkezeti tag. Etes: Kispál József, a NEB megyei elnöke, Homokterenye: Kapás Bálint, a Ganz-MÁVAG lakatosa. Karancskeszi: Ellenbach Ist­vánná párttitkár. Karancsla- pujtő: Lantos Sándor, a Sal­gótarjáni Kohászati Üzemek technikusa. Karancsság: Dés- ka Istvánná, a BRG szerelője. Kazár: Zsidai László, az OTP ■' megyei igazgatója. Kishar- tyán: Czene József, a salgó­tarjáni járási hivatal elnöke. Kisterenye: Hegedűs Ferenc vájár és Havas Ferenc, a me­gyei pártbizottság osztályveze­tő-helyettese. Litke: Márton Vilmos, a Salgótarjáni Kohá­szati Üzemek osztályvezetője. Mátramindszent: Cseszneg Já­nosné, a termelőszövetkezet növénytermesztője. Mátravere- bély: Sarló Béla, az SZMT- osztályvezetője Mihálygerge: Sztremi Istvánná óvónő. Nagybárkány: Marczinek Ist­ván, a Hazafias Népfront me­gyei titkára. Nagybátony: Ke­nyeres Pál tanácselnök és Oláh Zoltán vájár. Nemti: Kaszás András nyugdíjas. Nógrádmegyer: Berki Mihály, a megyei tanács elnökhelyet­tese. Árhoz kötött bér Néhány éve egy hatalmas állami gazdaságot volt mó­dom meglátogatni a Szovjet­unióban, Tallinn közelében. Annyi egyforma tehenük volt, hogy megszámlálni sem lehe­tett. Az állatgondozóknak pe­dig nem volt alapbérük. Any- nyi pénzt kaptak, amennyi tejet fejtek. Történetesen sok pénzt kaptak, mert sokat fej­tek. A furcsa, de természetes bérezést az állami gazdaság Ideálisak a körülmények a libatartáshoz a homokterenyel közös gazdaság telepén, jövedelmezőséget biztosítanak a szövetkezetnek A szárnyasok várhatóan — jó ■ = ki = igazgatója így indokolta: „Itt kérem a tejből származó ár­bevétel körülbelül két száza­lékban függ a gazdaság veze­tésétől, két százalékban a te­henektől, 96 százalékban az állatgondozótól. A literenkénti árbevétel bizonyos hányadát havonta kifizetem az egyes te­henészeteknek, ezek ebből bért fizetnek és fenntartják saját eszközeiket, adminiszt­rációjukat. A tehenészetek is, az állatgondozók is egyenes tejbért kapnak”. És ha túl magas lesz a bé­rük, akkor ön rendezi a nor­mákat? — kérdeztem én. Mi­re a válasz: „Miért, talán vál­tozott a tej ára?” Mikor ha­zajöttem, elfelejtettem az egészet. De most hallottam, hogy egy mezőgazdasági ter­melőszövetkezetben a családok az általuk kezelt almafák ter­méséből származó árbevétel bizonyos százalékát kapják. Egyenes almabér. A metszést a család és a rokonság végzi. A növényvédelmi, a talajelő­készítési. a szállítási, tárolási és értékesítési munka a tsz-é. A szedéshez nem kell se ka­tona, se diák. A bér aszerint ingadozik, ahogyan a termés és az ár. És még azt mondják, nem megy a munka szerinti el­osztás! Persze, hogy nem, ha sem a vezetőség, sem a tag­ság nem akarja. Egyébként megy. És minden állatgondo­zó, minden almatermelő egész éven át babúsgatja a tehene­ket, fákat, hogy minél többet hozzanak, mert közvetlen, szoros kapcsolat van a mun­ka és az .eredmény között. Az almánál persze kényesebb az árbevételhez kapcsolt bér, mint a tejnél, mert az alma árbevétele függ az időjárás­tól és a világpiaci árak já­rásától is. De függ attól is, hogy a tsz központi brigádjai hogyan végzik munkájukat. Ma már a termelőkollektí­va: szocialista vállalkozó, aki kockázatot visel számos, rajta kívül álló tényezőért is. Én igazán nem bánnám, ha sok gazdasági tevékenység­nél bevezetnék az egyenes tejbért-almabért. S valahogyan úgy kellene az érdekeket egyeztetni, hogy miközben az egyén, a család megszedi magát, gazdagod­jon tőle a vállalat, a szövet­kezet is; és amilyen mérték­ben megszedi magát ez utób­bi, úgy gyarapodjon a nem­zet, az állam, a költségvetés is. Számos olyan háziipari, bedolgozói, háztáji tevékény- ség van, amely egy dollárt ol­csón termel ki. a belőle szár­mazó munkajövedelem azon­ban nem tükrözi ezt, ezért ke­vés is a vállalkozó. Milyen jó is lenne itt az egyenes tejbér és almabér mintájára egyenes dollárbér — forint­ban. Én is nekilátnék a pe- csenyebárány-nevelésnek és a gobelinkészítésnek. Dr. Pirityi Ottó NÓGRÁD - 1980. július 1., kedd 3

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom