Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)
1980-07-01 / 152. szám
Terényi randevú Két nyelven — célért A vasárnapi időjárás nem fogadta túlságosan kegyeibe a terényi nemzetiségj találkozó szervezőit, résztvevőit, mert a nap folyamán többször is eleredt az eső és kitartó szívóssággal szemerkélt fél órákig. A jókedvet, a vidámságot azonban rtem tudta elrontani. Erről gondoskodtak — a hagyományokhoz híven — a népzenészek és táncosok, énekesek. valamint a mag.var- nándori ÁFÉSZ kitelepült vendéglátósai. s néhány vásározó, akiket a bizonytalan időjárás sem tudott elriasztani. A terényi nemzetiségi találkozót a járási és helybeli politikai és állami szervek, köz- művelődési intézmények négy évvel ezelőtt rendezték meg első ízben. Mucsina Gyula terényi tanító és Molnár Béla egvkori járási közművelődési felügyelő kezdeményezésére. Az. ötlet hasznosnak és életkénesnek bizonyult. A kulturális esemény új csoportok születését ösztönözte a környéEzúttal is óriási sikert arattak a nagykürtösi fiatalok beli skálája a középiskolás egy a célunk: a békés, szocia- kortól a harmincéves korig lizmust építő munka, annak tetart. Idősebbeket ezúttal csak hetségünk szerinti, becsületes ken. meglevő együttesek anya- a tárnoki együttesben láthat- elvégzése. nveívi kultúrát’ ápoló, hagyó- tunk- Közös éneklésük- A terényi hegyoldalba épíben, táncukban a fiatalok és tett szabadtéri színpadon —, idősebbek harmonikus együtt- melyet egyébként dicséretes működését figyelhettük meg. társadalmi munkában hoztak Az egyik társközséget, Szanda- létre a Szandai községi közös váralját az idén is Balatoni Tanács területén lakók — ko- Andiás magyar népi énekes ra délutántól kora estig tarképviselte. míg a püspökhat- tott a vigasság. Az akácfák alatt zengett a nótaszó, s ragyogó arccal, csillogó szemmánvokat őrző munkáját inspirálta. Hogy milyen erővel, arra éppen a helybeliek példája a legkifejezőbb. A terényi nemzetiségi gyermekcsoport ugyanis a Mucsina házaspár vezetésével éppen a találkozó évében, s a találkozóra a'akult. s azóta elismert ifjúsági csoporttá fejlődött Működésének négy esztendeje alatt kétszer készült az együttessel televíziós-, több alkalommal rádiófelvétel, s eljutottak a békéscsabai országos nemzetiségi úttörőfesztiválra, énekeltek a Magyar -Nemzeti Galéria Kórusmuzsika című hangversenysorozatában. A terényi szlovák nemzetivaniakat gyermekcsoport. A szereplők teljesítményét hosszan lehetne elemezni, a fellépések után meg is tették, vagy megteszik a csoportveze- elégedetten búcsúztak tők, a népi kultúra őrzésével, mástól ápolásával foglalkozó szakemberek. Mi összfoglalóan, a találkozó egészére vonatkozóan állapítjuk meg, hogy a terényi _______________ tal álkozó jelesül, ízlésesen és József esztergályos, szórakoztatóan tölti be feladatúéi tapsolt férfi és nő, idős és fiatal. A csoportvezetők, csoporttagok. barátok, ismerősök egy— öt év óta kölcsönösen fellépünk egymás falujában — magyarázta a tárnoki csoport művészeti vezetője, Lizicska Szeretünk idejönni . . . . „ tát. Emberek százainak ad ér- s Budai József tanár. az segi találkozón kezdettől fog- telroes elfoglaltságot az elő- erdőkürti csoportvezető fejezte va részt vesznek a nagykürtösi adásokra való készülődésben, be a mondatot: _ .Mert j árási művelődési központ né- s ugyancsak emberek százai- tapasztalatot cserélhetünk egy- pi együttesének tagjai, és Pest nak szerez örömet, látványos— mással, s jól érezzük magunmegyei csoportok is. E tény ságot az anyanyelven felcsen- kat,----- dűlő dal, színes népi muzsika, Gabriella Chrapková, a t öbb okból kedvező, főképpen 1 l I lelőtt z z z ff Veszprémi hét" Két, kiemelkedően jó játék- világban? A pénteki első hír- pedig az Egymillió foltot film (Idő a magánéletre és adó és a Diszkó, diszkó című hangjegy című műsor, ame* Az utolsó völgy), valamint a szórakoztató (korábban is lyet emlékezetem szerint, elő- már „futó” sorozatok — kö- rendkívüli sikerrel bemuta- szőr a szilveszteri műsorban rülbelül ennyi volt a múlt he- tott. sőt, megismételt) műsor láttunk a nagyszerű humorú ti televíziós műsor „értékel- közül, nem nehéz kitalálni —, Gúnya együttestől, hető” része. Aligha lehet két- mit választott felnőtt és gye- séges, hogy az egész hét, be- rek. leszámítva talán még a szomA „veszprémi hét” mind- annyiunk számára a szó tel— „Kellemes gond” — mond- jes értelmében láthatóvá teta jubiieumi (tizedik) veszpré- hetett 'volna“ a ..kellemes tormi tevetalálkozo „jegyeben , lódás„_ Fontosabb pedig k3*1 ünnepélyes díjkiosztás batju^ minderre. Igazán így te a magyar tévéjáték- és té™ van ez- mégis elkerülhető le- véfilmtermés legjelesebb alkotásairól készült mérleget, azonban amelyről (csakúgy, mint a ma§a a veszprémi találkozó, hetvenes évek egész termén gu aoa amelynek legfőbb újszerűsé- séről) bízvást állapíthatták: musorszer- geként említették a szakem- meg a mérlegelésbe bevont Kettes berek a „nyitottságot”. Más szakemberek, hogy jó és em- szóval, azt a tényt, hogy nem lékezetes alkotások révén, csupán a találkozó szakem- szolgálja a mai magyar iro, . ,, , , . . béréi, hanem mi nézők is dalom bemutatását; a törtétas bemutatásának, _ amelyek végignézhetjük a szakmai se- nelmi szemlélet erősítését; a jo részét nem csupán latte, de regszemién felvonultatott al- valóság felmutatását. Figyeszmvonalát ^tekintve, ^aügna- kot^sok hosszú sorát. Tekint- lemreméltó őszinteséggel, elve, hogy szinte valamennyit gondolkodtató, vaforisztikus korábban is láttuk, s mint fordulattal nyilatkozott az egyik legsikeresebb rendező lékszünk is valamennyire az újszerűség sokat veszít valódi értékéből. a néző szempontjából az ismétlések telt el. Igaz, a kesztők mindvégig a programot tartották fenn, a veszprémi találkozó filmjeinek, a szám szerint 23 alkonem nem is felejtett el a néző! Némi zavart is elsősorban említettern volt; nagyrészt em az okozott, hogy a televízió szakítva régi jó szokásával, az esti, első televíziós híradót nem mindkét adón egyidőben sugározta, hanem a veszpré (Nemere László) az alkotói szándékról. Körülbelül ezt mondta: — Ha igaz az, márpedig igaz, hogy a televízió, „abaz szó’szerintivévé aho°y mondani szokás az szó szerint«!.eve lak a világra» akkoT a tele_ víziós rendezőnek nem lehet más dolga, kötelessége, mint Számos jel mutat arra, hogy a néző igénye is megegyezik azért, mert a találkozó nem a fürge tánc. A gyakorlatban nagykürtosi művelődési közszűkül be sem szellemében, sem művészi értékeiben, mindenkor megőrzi nyitottságát, annak lehetőségét, hogy síé- járási mutatja meg —, amint arra pont munkatársa mindenkivel utalt megnyitó beszédében An- kezet szorít, s magyarul tel József, a balassagyarmati mondja: hivatal művelődésügyi lesebb körben hasonlíthassuk osztályának vezetője is — össze a teljesítményeket, az pártunk és államunk követkeelért színvonalat. A „hazai" együttesek közül tartja magas szintjét az erdőkürti. a vazetes lenini nemzetiségi politikáját. A hazánkban élő nemzetiségek egyenrangú ál— Viszontlátásra! — Do videnia — viszonozzuk a gesztust. Két év múlva. A legközelebbi terényi „randevún”. nyarci csoport, melyek — bár lampolgárok. szabadon hasz- általában utánpótlásgondok- nálhatják anyanyelvűket, kai küszködnek — a fiatalabb ápolhatják nemzeti kultúrájuDe, ami még ennél is fon mi műsort megszakítás nélkül tosabb sorjáztatta a kettes adón. Mi- is közügy! Egyet lehet érteni ért érdemel ez egyáltalán em- a szakmai értékelőkkel ab- lítést? Eléggé közismert, hogy ban, hogy az évente mintegy ZTalúlágorminéTmagasabb kévés az olyan csalad, ahol otven-hatvan tévéjáték, teve- - a , s~ínV0nai0„ bemu- két készülék (működőképes) fűm, körülbelül egyötöde, egy- a milltóinak is rendelkezésre all. Így azu- negyede művészi élményt tán a kora ejti arákban „ko- nyújt a nézőnek. Ami a töb- moly” családi viták kereked- bi művészeti ágak eredménye- hették a szabadidős-gyerekek it tekintve (?) egyáltalán nem ezzel az alkotói szándékkal, (kicsik és nagyobbacskák), va- rossz arány. A szombati ün- hiszen arra is volt már példa, lamint a televízió híradóját a nepélyes eredményhirdetésen hogy maga a közönség része- felnőttség elhivatottságával azt is megtudhattuk, kik, mi- sített előnyben úgynevezett nézni szándékozó szülők kö- lyen alkotásokkal nyertek valóságfeltáró tévéfilmet (já- zött: átkapcsoljanak-e arra a díjat (esetleg díjakat) a veszp- tékot) a kifejezetten szóra- bizonyos fél órára? Kedden rémi találkozón. A közönség, koztatására „előállított” műpéldául az Egymillió foltos elképzelhetően, egyetért a sorral, filmmel szemben. És, hangjegyet kellett volna fa- zsűri döntéseivel, amelyek hogy a zsűri is hasonlóképpen képnél hagyniuk mindazok- közül itt kizárólag azért ér- vélekedik, sőt, ítélkezik is álnak, akik mégis a híradóméi- demes a legfontosabbakat "Kálmánként: éppen Nemere lett döntöttek; szerdán az Egy említeni, mert valóban emlé- László kapta az egyik különbőz a körúton nézői „száll- kezetes alkotásokról van szó. dijat a nagy sikerű Prolifil- hattak, ki” a nagyszerű ka- A zsűri fődíját kapta például mért, amely iránt — már- barétörténet legjobb részle- a drámai kategóriában a Suk- mint a film iránt — a külföl- teinél; csütörtökön pedig nem »ín-novellákból készült tévé- ói vásárlók is élénken érdekmást, mint Heltait (Naftalin játék (Bacsó Péter írta és ren- lödnek. A magyar néző érdek, című bohózat) kellett otthagy- dezte a játékot) és a Kiálts, lődése a „veszprémi hét” niuk a kettesen, ha nem akar. város! című tévéjáték (Szabó után, ha lehet, csak fokozó- tak lemaradni a szokásos es- Magda—Hajdúfy Miklós), a dik... ti felnőttmeséről: mi történt a szórakoztató kategóriában (T. Pataki) nemzedékek körében végzett munkájukról mutattak képet ezen a találkozón. Ifjúsági tánccsoport — alig pár hete alakult — a szandaiaké. Á kát, s mindezekhez meg is kapják a lehetőséget és a támogatást. Két nyelven beszélünk ugyan — mondotta Kus- nyár János, a szlovák szövetszlovák csoport tagjai ugyan- ség országos választmányának csak fiatalok, akiknek életkor- Terényből származó tagja, de Fantaszta klub* Szófiában // Hat év múlt el azóta, hogy Ebből az alapállásból kiin. az első 15—20 lelkes fiatal dúlva állították össze a prog. összegyűlt a szófiai „Liljana ramot is, amely olyan tanío- ház elő. lyamokat és előadásokat tarkedvenc talmaz, mint „Az alkotó sze. időtöltésének, a tudományos mélyiség önálló kialakítása" Dimitrova” ifjúsági csarnokában, hogy fantasztikummal való foglalkozásnak hódoljon. 1974-ben az ifjú értelmiségiek klubja mellett megalakult szakosz. tály „Fantaszta” klub néven vált igen gyorsan népszerű. ,Az új típusú ember lehető, ségeinek határai”, „Autogén tréning és a test feletti uralom”, „Hogy birkózzunk meg az információáradattal?” stb. A klubhoz néhány olyan vé. Különböző foglalkozású csoport is tartozik, amely a emberek kerültek a vonázkö. jövő konkrét problémáival rébe: diákok, tanulók, fiatal foglalkozik. Ezek az ökológiá- tudományos kutatók, írók, val, a prognosztikával és fu- költők, festők. Ma a klub tag- turológiával, elektronikával, létszáma meghaladja a 120 a fantisztikum történetével és főt Az ifjúsági házban min. elméletével foglalkozó cső. den hétfőn és kedden este „A fantasztikum elmélete és tör. ténete” című sorozat újabb port. portok. Közülük a „legtermékenyebb” az irodalmi csoelőadására gyűlik össze a tagság, meghallgatják az irodalmi csoport tagjainak új al— Már régóta írok verseket, de néhány éve áttértem a „kozmikus” témára. A fan. kotásait, érdekes ötletek hang. tasztikum felmérhetetlen tezanak el. rét ad az alkotásnak — ezek A klub több mint 1500 kö. Bojka Bacsijszka szavai, aki tetnyi tudományos-fantaszti- tagja a „Fantaszta” klub alkus irodalmat tartalmazó kotócsoportjának. könyvtárral rendelkezik: a klubtagság lelkes gyűjtő munkájának eredménye. — „A jövő emberét a ma alakítja ki!” — ez a mi jelszavunk, amelyét nagyon komolyan veszünk — mondja mondja Bojka Bacsijszka. Atanasz Szlavov, a klub vezetője. — Az embernek el kell jutnia az űrbe, de nem azért, hogy meghódítsa, hanem hogy megértse. Én biztos vagyok benne, hogy ez néhány nem. zedék múlva valóra válik — g. »• NÓGRAD - 1983. július 1., kedd (ok) Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 43. irigyen Bódis Gyurka. — Talán egy diszkrét telefont vár. „Ugyan! — lövellt düh a „Mert nekünk már tudnunk szeméből. — Megőrült?!” kell uralkodni magunkon! Egy „Hát akkor? Mert valamit taknyos kölyök lelép, ha nem akart ezzel mondani!... De kapja meg rögtön, amit akar... honnét...! De maga?” • Rántott a vállán. Elhúzódtam tőle, a labor „Ahogy maga néha rám másik sarkába, mentem, leül- néz... Idegenek előtt is... Ügy tem, rágyújtottam, látszik az öreg jobb megfi- „Tudod jól, hogy amíg nem gyelő, mint hittük!” szerettél, nem is kellettél — Odaugrottam hozzá és át- szóltam csöndesen. — Ilyen öleltem, mert végre, végre vagyok. Valószínűleg a gőg megtehettem. teszi. Akinek nem kellek, ne„Hát hogy nézzek rád- kém sem kell! De amióta bemond?! Hogy nézzek?! — A száját kerestem; darabig húvallottad, hogy te is...” vbí Fejét ingatta. ,. ... .. ., . , ítiá -C zódozott, de aztán vadul visz- „Ha ezt tudom, inkább a Közvetlenül utána Ibolyka 1^ ’ szacsókolt. — Mit képzelsz — nyelvem haraoom le! Csak Hangját hallom. •’••• ziháltam aztán —, meddig le- azért voltam őszinte magához, „Bolond. nevet rá Jut- bet b;rnj ezt az alakosko- hogy megnyugtassam. Hogy J1?- Mondtam, hogy a kis- dást ?!” . örömet szerezzek, Hogy bollanyomat varom. „Eddig lehetett!” — mo- dognak lássam! Végre egy ki„Ezt mindenki mondhatja, so]ygott csibészesen, s most csit boldognak!”... ' mar ° tapadt rá a számra. „Te drága!” — sóhajtottam „Meg tudunk inni egy ká- meghatva. Gyerekek nem megyünk? — kérdi türelmetlenül- — Jutka, te nem készülsz? Miért nem öltözöl? Mindannyian rád várunk!” „Van még időm — mondta — legyint Gyuri- és végre in- Jutka csöndesen. — A férjem dúl az ajtó felé. Ott megáll, vé’(?” ^"kérdeztem - mohón még hazaugrik a gyerekért, megfordul. — Általános visz- Órájára nézett, bizonytaia- mielőtt találkozunk”. lát, és csőstül a jókívánság! nul intett Sári hangja közeledik az Mindenki úgy töltse a hét vé- .Érdemes’ Ötkor telálko ajtómhoz. gét, ahogy a legjobban sze- zom a férjemmel" hózza ,-Akkor köszönjünk el a retné!” — Es végre kint van Krisztit És már négy óra főnöktől, gyerekek!” az ajtón. ^z>> „Hát szervusz, Miklóskám. Utánanéztem, s csak ma- Persze! _ sóhajtottam, s Felug róm, kimegyek elébe, gamban mondtam: „Nem is megint magamhoz húztam.’ — Pottornyai is ott áll már; a lenne rossz, hallod!” „Csók fő- -pe tei Ez°a hét olyan volt, kezét nyújtja. nők!” — kiáltja Sári az ajtó- mi’nt egy őrjárat a SzaharóJó pihenést!” ból. ban, üres kulaccsal... Ügy „Tiszteletem Miklós bá- „Puszi, puszi!” — integet szomjazom rád, hogy bele- tyám” — hajol meg Gyuri. Ibolyka is, aztán mindenki rokkanok”! „Koszi a csuszit, főnök! elviharzik. Pottornyai tempó- Megint megcsókolt aztán Megyek sízni! Kívánjon san nyomul utánuk, az ajtó- szelíden eltolt magától nyak- és lábtörést!” — így ban megáll- pillantása Jutkát ,-Ez a,hetem iszonyúan haj- ni benned! Ibolyka. röpködi körül, aztán megálla- szás volt... Meg aztán tudja, „Most már biztos lehet ..Viszlát” — Int búcsút Sá- podik rajtam. Lassan elmo- hogy vigyáznunk kell!” ri. solyodik, és valami furcsa „Kellemes hét végét, Szalók nyomatékkal a hangjában elvtárs” — húzza magára így szól: végre a kabátját Hartmann „Szerencsés nyak- és lábtö- Zoli. rést! Viszlát, Juditka!” — S „Viszlát, gyerekeit! Minden- már csukja is ránk odakint- kinek jó pihenést, jó mula- ről az ajtót. meredtem utána. „De ha tudom, hogy ez lesz a vége...” „Hát mit vártál volna? — nézztem rá szemrehányón. — Hogy amikor a hónapokig tartó kínlódás, kétely, remény és kétségbeesés után végre bevallód, hogy te is szeretsz: ettől én lenyugszom?” „Azt, azt! — intett hevesen. Mindig úgy mondta: csak ezt szeretné hallani! És ez magának elég!” Bólogatatm. ,Mert biztos akartam lenEz tást!” kiáltom vidáman, majd Riadtan ártatlan arccal Jutkára né- „Ez mi volt?” — néztem zek, s a meglepetéstől szinte aztán Jutkára, dadogva kérdem: ,-És maga, „Fogalmam sincs!” Juditka?” — S a fehér köpe- Szárazán nyeltem, nyére mutatok. >,Ez sejt valamit... „Még marad — ^mondja nem te beszéltél?!” nem elég?” „Már nem! — ráztam a fejem. — Mert azóta még az álmaimba is bevetted magad! Mindig attól reszketek, mikor találom egyszer álmomban a nevedet kikiabálni otthon!” Nyílt az ajtó; Sári lépett be . .. ,, odakintről. Halkan jöhetett, Könnyeden megsimitotta ar- mer(; nem hallottuk a léptei con}; _ .... , koppanását. Most áldottam „Nem vagyunk húszévesek, csak igazán az eszem, hogy „Hat en nem, az fix! ióe húzódtam, a sarokba... Csak mondtam dühösen. — De ezt most miért mondod?” (Folytatjuk) A fogam csikorgattam, úgy fájt, hogy elhúzódott, de tudtam: igaza van. Itt vagyunk az intézetben, s az ajtón bármikor bárki benyithat- „Meddig lehet ezt így bírni?! — lihegtem. — Meddig?”
