Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

Matematikatanárok vándorgyűlése után tiszta igazság Kam­csatkában, akárcsak mindenütt a világegyetemben, ugyanaz, mint Vásárhelyt...” (Bolyai János) Vándorgyűlés — mit is idéz fel ez a szó? Valamely tudo­mányág, szakterület legjobb mívelőinek összejövetele, ahol meghányjók-vetik az előző ta­lálkozás óta összegyűlt prob­lémákat, felmérik a végzett utat, az eredményeket. Sok minden fakad a „vádor”-jel- legből — részben az, hogy a vendéglátó városban pár nap­ra reflektorfénybe kerül az amúgy nem mindennapos be­szédtémát, k'emelt kérdéseket adó terület. Akik helybeli mi- velői, azok az országos ta­pasztalatok összegyűjtése nyo­mán mérhetik meg, meddig jutottak. De valamit ad maga a város is: felmutathatja érté­keit — azokat, melyeket a szakterületen ért ed és azt is, ami mindennapjait határozza meg. Salgótarjánban a közelmúlt­ban négynapos program zaj­lott: a Bolyai János Matema­tikai Társulat Rétz László- vándorgyűléee. Utoljára nyolc évvel ezelőtt a földrajzosok vándorgyűlésének lehetett há­zigazdája Nógirád megye — most a matematikusok után augusztus 21—23. között az Eötvös Lóránd középiskolái fizikai társulat találkozása is itt lesz. Az, hogy házigazdaként „elfogadták” Salgótarjánt, még nem sokat jelent, bármilyen komoly megtiszteltetés. Annál többet mond az, hogy megelé­gedésre, jól töltötte be ezt a tisztet városunk, a rendezvé­nyek sikeréből kivette részét. Az országos tapasztalatcsere középpontjában — az alsóta­gozati, felsótagozati, középis­kolai szekciókban és a felső- oktatási ankétek során egy­aránt — a reformtantervre való felkészülés, a minél jobb matematikaoktatás módszer­tani kérdései álltak. Termé­szetesen iskolatípusonként más és más a vitás, gondot okozó kérdés — minderről azok szóltak as előadásokon, vitákban, akik gyakorlatból is igen jól ismerik — tankönyr­írók, tanítók, tanárok, szak- felügyelők. Nógrád megyéből 15 pedagógus vett részt a kü­lönböző szekciók munkájában. Évek óta ennyi a létszáma a résztvevőknek, idegenbe is ennyien mennek — mégis, ez a salgótarjáni Vándorgyűlés pluszt is nyújtott „Be tudta mérni magát” a megye, hol tart az új tantervek megvaló­sításában, módszertani kultú­rában. Az illetékesek vélemé­nye szerint nem kell szé­gyenkezniük. Sok az újra. kor szerűre fogékony pedagógus nálunk i*. Ez természetesen azokban az Iskolákban a leg­inkább érzékelhető, ahol a tantestület egésze, a vezetés Is híve az újnak, ahol bátran vállalkoznak kísérletezésre is, ahol nem ritkák a viták, van érdeklődés a szakmai kérdé­sek iránt. Az előadások színvonala a huszadik jubileumát elért vándorgyűléshez méltó volt — mondták az ország minden ré­széből érkezett matematiku­sok. Csak néhány témát kira­gadva: az alsó tagozatos peda­gógusok Varga Tamástól, a reformtanterv egyik „szülő­atyjától” hallottak a mate­matika egységéről, többektől a tanítási gyakorlat tapaszta­latairól. Az általános Iskola felső tagozatában tanítók geo­metriai kérdésekről, az űj tanterv tanításának típushi­báiról hallottak és vitáztak. Szóba került, mit vár a kö­zépiskola az általános iskola matematikaoktatásától — Pál- may Lóránt, a Beke Manó­díj első fokozatának idei ki­tüntetettje, a Fővárosi Peda­gógiai Intézet vezető szakfel­ügyelője tartott erről vitaindí­tót, nem megkerülve a téma kényes pontjait* A középisko­lai szekcióban a geometriai problémák, az analizüi okta­tása és a felsőoktatási szekció­val közösen a matematikai je­lölések kérdése szerepelt töb­bek között a programban. A felsőoktatási ankétoikon olyan égetően aktuális kérdésekről szóltak, mint a matematika­tanár-képzés strukturális problémái, a matemaükaokta- tás módszertani kérdései a ta­nárképzésben, a tanítási gya­korlatra való felkészítés. A témáik felvillantásának az elajérs illett volna, amit kü­lön említünk: volt Nógrád me­gyei előadó, vitavezető is ezen a vándorgyűlésen. Az ese­ménysorozat utolsó napján az alsó tagozati szekcióban Danyl Istvánná, a salgótarjáni Petőfi Sándor iskola pedagógusa, me­gyénk első Beke Manó-díjasa Hogyan oldottunk meg szöve­ges feladatokat a 4. osztály­ban? címmel bemutató fog­lalkozást tartott. Tanulócso­portjából mindazok eljöttek, akik éppen nem nyaralnak — a szokott módszerekkel vezet­te le az órát. Amikor a gyere­kek számára „kicsöngettek”, Danyi Istvánná elmondta a szekció hallgatóinak, milyen alapelv vezeti: minden jó megoldást, ami indokolható, elfogad, bármiképpen jutott el hozzá a tanuló. E körül élénk vita bontakozott ki — az egyik résztvevő szerint kö­zölni kell a tanítónak, mi a jó megoldás, és azt lehet csak elfogadni. A többség Danyi- néval értett egyet — szerin­tük ismertetett módszere a gyerekek következtetőkészsé­gét, logikus gondolkodását fejleszti. Nem véletlenül esett a vá­lasztás előadóként és a Beke Manó-emlékdíj egyik idei ki­tüntetettjeként sem Danyi Ist- vánnéra. Megyénkben elsők között kapcsolódott be az új tantervek bevezetésével kap­csolatos előmunkálatokba, tanfolyamokat vezetett, a vá­rosi munkaközösséget irányí­totta. A matematikai ismere­tek elsajátítására, új utak ke­resésére nagy gondot fordít, környezetében is sokakkal megszerettette a matematika tanítását Alsós szöveges fel­adatok gyűjteményének elké­szítésére kérte fel őt az Or­szágos Pedagógiai Intézet. Mostani bemutatójának, elő­adásának sikere is bizonyít­ja: érdemes az átlagnál töb­bet nyújtani a pedagógiában is — valahol beérik. És iga­zolja a vándorgyűlés mottó­ját: ..a tiszta igazság Kam­csatkában, akárcsak minde­nütt a világegyetemben, ugyanaz, mint Vásárhelyt..-” — avagy Salgótarjánban . . , G. Kiss Magdolna GYILKOSOK AZ EGRI AGRIA Játék­szín az idén két ősbemutatót is tartott. Az egyik mű szer­zője, Száraz György, s Gyil­kosok címmel Semmelweis Ignácról, az „anyák meg­mentő jéről” írt drámát; a má­siké Fekete Sándor, akt a tra­gikus sorsú Lenkey tábornok szabadságharc utáni fogságá­nak történetét meséli el. Már ez a tény — a két ősbemu­tató — jelzi a megújhodást, hogy az egriek időben észre­vették nyári színházuk lany­hulását, s kísérletet tettek a kievezésre. A megújhodás másik szem­betűnő jele — mert a más megyéből odalátogató először is a külsőségeket veszi észre —, hogy a színház új hely­színeket fedezett fel magá­nak. A középkori vár nyúj­totta játszási lehetőségeket a korábbinál jobban kihasznál­ják, » új helyszínt is talál­tak, a líceum, a mai Ho Si Minh Tanárképző Főiskola elő­adásokra igen alkalmas ba­rokk udvarában. E pár dolog is azt bizonylt­ja, hogy ahol van ügyszere­tet és -buzgalom, ott előbb- utóbb hasznosítható ötletek is Is felvetik magukat... Filmen, még az ötvenes évek elején, volt már egy Semmelweis-drámánk, szín­padon — úgy tudom — ez az első. Mi vonzotta Száraz Györgyöt ehhez az emberhez, a gyermekágyi láz megelőzé­sének történetéhez? Ml vonz- hatta akkor, amikor — saját bevallása szerint — Semmel­weis nem volt „kutatóelme” és vitathatatlanul nem volt politikus alkat sem, hiába élt a pezsdítő reformkor, a nem­zeti öntudatot emelő szabad­ságharc időszakában ? Meglá­tásom szerint az emberi tisz­telet volt az a kapocs, ami Szárazt Semmelweisszel ösz- szekötötte. Ez világlik ki drá­májából, ez nyilatkozatából, amely szerint a felfedező or­vost „csupán” az emelte ki a szürkék tömegéből, hogy „fo­kozottan volt meg benne a jó orvos két nélkülözhetetlen tu­lajdonsága: a részvét és a ko­nok felelősségtudat”. A szerző lényegében e problémakör drámájának nevezi darabját. Kérdéses azonban; „csak” er­ről lehetséges-#, érdemes-e a dráma műfajának minden szempontból megfelelő szín­darabot írni? AZT HISZEM, ez kevés egy jól pergő, jellemeket, gondola­tokat szikrázva ütköztető, ka- tartikus élményt adó drámá­hoz. Pedig nem rossz a da­rab, sőt...; s nem az az elő­adása sem. Olvasva a Gyilko­sokat. végig leköti az ember érdeklődését, bizonyos maga­tartás-, jellembeli dolgokról, élethelyzetekről, -felíogésokról elgondolkodtatja, de végül is minden túlságosan egyszerű, túlontúl ismert, meglepetések nélküli. Ahhoz, hogy igazi for­ró dráma legyen a Gyilkosok, Semmelweis nem eléggé har­cos, robbanékony, vele szem­ben nem eléggé ellenszenve­sek, stupiúak az elöljárók. Erőtlen a konfliktus. Talán, mert Száraz György is érzi, némi igazuk nekik is van; a palackból kiszabadított szel­lem, vagyis a szörnyűségek széles körű publikációja, ki­teregetése könnyen megren­dítheti az emberek bizalmát az orvosokban, s ez nem biz­tos, hogy használ az orvos- társadalomnak és a betegek­nek. „Mindenki lője meg a saját oroszlánját” — hangoztatja a Semmelweist bátorító Skoda belgyógyász professzor. A „bot­csinálta” nőgyógyász szívós munkával meglőtte a magáét. Övé a hírnév, az érdem és a tisztelet — ezek fényében vi­szont ellenlábasai már egészen más megvilágításban látsza­nak. A hullák garmadáját fel­vonultató Gyilkosok 1846 és 1850 között az egyik becsi kli­nikán játszódik. A Valló Pé­ter és Éberwein Róbert által kialakított színpadtér egysze­rűségével és hasznosságával tűnik ki. A korra külsőleg in­kább a jelmezek (Jánoskútl Márta munkája) engednek kö­vetkeztetni, ám szerencsére ezek sem hivalkodóak. Valló Péter rendező újfent igazolja, amit szolnoki ével alatt tapasztalhattunk: Inven- ciózus, szuverén színházi al­kotó. Olyan, aki számára az írott mű lehetőség arra, hogy a drámából különböző lát­ványelemekkel, mozgással, akusztikai hatásokkal színházi előadást csináljon. Közben vi­gyáz az író önérzetére, fi­gyel elsőbbségére Is, azaz nem tesz rajta — elsősorban a lényegre, a gondolati tarta­lomra vonatkoztatjuk — erő­szakot. A részvét és a fele­lősségtudat motívumai felerő­södnek előadásában, s egészé­ben véve ugyan nem megdöb­bentő, de nagyon-nagyon tisz­tességes produkciót teremt. A SZÍNÉSZI JÁTÉK —bár a maga valójában csak lát­csővel élvezhető — egységes, Felfogásában, színvonalában egyaránt. Mlklósy György a tétován segítő, majd a hiva­talát féltve, a kutatóorvos el­len forduló szülészprofesszor szerepében teljes embert fór­mái, múlttal, jövővel együtt. A főhőst Végvári Tamás sze­mélyesíti meg „megszállott” hitelességgel. Jó alakítást nyújtanak a többiek is:Szom- bathy Gyula, Kertész Péter, Reviczky Gábor, Gáspár Sán­dor, Maszlay István, Káldy Nóra, Győri Franciska. Az Agrlóra érdemes elláto­gatni. Sulyok László A petróleumlámpától a lézersugárig Beszélgetés Radványi Gézával A Fejér megyei Tárnokon a cirkuszban játazódó jelenete­ket vitték • filmszalagra, fon­tos felvételeket rögzítettek a múlt hónapban a győri zsina­gógában Is, míg a tapolcai medencében számos községen átvonultak a „Clrcus maxi- mus”, ősszel a közönség elé kerülő új magyar film sze­replői. A Kulturális Miniszté­rium zsűrije előtt már vizs­gázott is az új produkció — kitűnően —, amelynek rende­zője a második világháború után készült, s világsikert ara­tott „Valahol Európában”-t is filmre vitte: Radványi Géza. Túl a kemény munkán, egy alkalommal a MAFILM szí­nésztársalgójáhan beszélget­tünk a második világháború­ban Játszódó történet rende­zésére több mint három év­tized távoliét után hazatért Géza bácsival. A valóban ked­ves, közvetlen mesterrel rhi másról folyhatott volna a szó, mint a filmről, s az Ő pálya­futásáról. — Az utóbbi években a film szép lassan a sarokba szorult — vágott a téma kel­lős közepébe Radványi Géza. — Balázs Béla szerint a film annak idején azzal nyerte meg a csatát, hogy a kamera alakjában voltaképpen a kö­zönség Is részt vett abban, ami történik. Ott nincs rival­da, mint a színházban. Ezzel vonta bűvöletébe a közönséget, no meg egy másik trükkel. A film ugyanis, semlegesítette a nézőt, elragadta a mindenna­pi otthonából, s a moziterem­ben egy megvilágított falat nézhetett, több száz néző „su­garával” együtt. Ma, otthon egészen más hatással van rá ugyanaz a film, mint a sem­legesített moziban. Eklatáns példa erre. hogy milyen ne­héz a tévében komikusnak lenni, hiszen egymagában csak a hülye nevet. A sikerhez keli a tele nézőtér közös, feloldott atmoszférája. — önnek valóban megvan az alapja, hogy véleményt mondjon, vagy , ppen minő­sítsen filmügyekben... — Pontosan olyan idős va­gyok, mint a film, amely 1907. ben kezdte magát a vásári attrakcióból kinőni. Végig­csináltam minden technikai változásának krízisét, stílus­ban is majdnem minden vál­tozatát, az expresszionizmustól a neorealizmusig. Mintegy 35 produkció készítésében mű­ködtem közre. — Annak idején először a forgatókönyvirással próbálko­zott. — Valóban ebben a minő­ségben kerültem a filmgyár­tás közelébe, azt hittem ugyan­ig, hogy tudok írni. Hamaro­san rájöttem, hogy ez nem megy nekem annyira, mint ahogyan elvárnám magamtól. Ezért hát a képírást — azaz a filmezést — választottam az írás helyett. — Bizonyára szerencsit dön. tis volt ez, hiszen nevéhez korszakalkotó filmes törté­nések kapcsolódnak.-*• Megpróbáltam az első magyar kamarafilmet elké­szíteni, ez volt a ..Zárt tár­gyalás”. Ez be is vált. elfogad­ták az új stílust, amelynek Je­gyében azután újabb munká­im készültek. Ma is szívesen említem közülük az „Euróoa nem válaszol” címűt, amely megpróbált amiháborús film lenni. Hegyi Barna operatőr segítségével sikerült elkészí­tenem a tudomásom szerint Európában első, részben szí­nes filmet. „A beszélő kön- tö#”-t. — A „Circus maximus” is a második világégés éveiben játszódik, a társulat tagjai tulajdonképpen így kelnek át a frontvonalakon, s menekül­nek a németek elől. A munka befejeztével most a mester is megpihenhet egy keveset. — Kassáról indultam, s ott járva, a város valamennyi ut­casarka számomra ma is él. Hogy másnak mond-e majd valamit a leltár, amit elkészí­teni próbálok? Az ember in­kább saját magának írja a könyvet, amelyet végre egy­szer nem dátumra kell csi­nálni. Én ugyanis úgy éltem le egy életet, hogy mindig percre pontosan be voltam kalibrálva. Ellentétben az írókkal, vagy a festőkkel, akik csak akkor dolgoznak, ha úgy érzik: eljött a nagy pillanat. Itt viszont reggeltől estig „zse­niálisnak” kell lenni. Mégis hálás vagyok a mesterségem­nek, mert megadta azt, amit nagyon keveseknek: hivatal­ból megmaradhattam gyerek­nek. Márpedig ez az Időszak az ember életében a legérde­kesebb, amikor az egész vilá­got mindenki egyetlen nagy játékként kezeli. Jómagam a filmkészítés 40 éve alatt so­sem éreztem azt, hogy ez munkát jelent. Sokkal Inkább izgalmas játék volt ez, mely­ben tovább folytathattam a gyerekkort. Különben Is örü­lök ennek a vendégjátéknak, amit itt, a Földön tölthettem: a petróleumlámpától a lézer­sugárig a világosság és a sö­tétség legkülönbözőbb fázi­sait megélhettem. Joeha Károly Finn konstruktivizmus — kiállítás a Nomzeti Galériában A hiány -— ötletet szül Nem véletlsn, hogy a kiállí­táslátogatót egy festmény éa egy falikárpit fogadja a For­ma- és struktúrakiállításon, amely a konstruktivizmus a modem finn építészetben, képzőművészetben és a forma- tervezésben alcímmel látható a Magyar Nemzeti Galériá­ban, a Várban, augusztus 31-ig. Nem véletlen és akár ki is bővíthető ez a festmény-fali- szünyeg páros egy épülettel, akármelyik épülettel, amelyik a kiállításon látható. Birger Carlstedt képe és Maija Kan. sanen gobelinje is formában, színben azonos világot tükröz, a konstruktivizmusét, az idő­ben a huszas évektől máig tartó szellemi áramlatét, mű­vészeti irányzatét. A konstruktivizmus, annak ellenére, hogy mást jelent épí­tészetben, képzőművészetben és iparművészeiben — mégis egységes látványként mutat­kozik meg a kiállításon. Az építészeti konstruktiviz­mus a struktúra előtérbe he­lyezéséből ered; díszítés nél­küli épületek, kizárólag leg­szükségesebb összetevőik pu­ritán megformálása jelenti szépségüket. A képzőművé­szet konstruktivizmusára a technikai eszközök célszerű­ségének szelleme hatott: dina­mikus, ellenpontozott, látszó­lag vagy ténylegesen mozgó szobrok, a mozgás érzetét az optikai csalódásig felkeltő képek születtek. Később térnek rá a termé­szet struktúráinak felfedezé­séi-e, ábrázolására. Csakhogy, amíg az építész Alvaro Aalto neve a világot bejárta, egy- egy finn képzőművész neve — még a legjobbaké is, Nords- trömé, vagy Ikkaláé — alig ismert- Az iparművészeti al­kotásaik pedig nemcsak is­mertek: példák is a világ — Részlet s kiállításról így hazánk tárgyformálói szá­mára. S ezt a magas színvonalú kultúrát — a hiány szülte! A háború utáni válságos idő­szakban fogott össze gyáripar és formatervező, hogy jó és szép tárgyakat gyári sorozat­ban, nagy mennyiségben, ol­csón állítson elő. Csakhogy e hiánygondolkodásnak ha­gyományai voltak! Az északi, lappföldi tájegység nyomorú­ságos körülményei g célszerű tervezés lebilincselő példáit hozták létre: régi rongyos holmik felhasználásával ké­szült rongyszőnyeget és bocs- korokat, vagy éppen a konst­ruktivista építészet legegyér­telműbb, legáhftottabb példáit, a faházakat. Mi a finn forma- tervezés titka? Mi a szá­munkra is megszívlelendő ta­nulsága? Az ipari előállítás­hoz leginkább illő alapfor­mák kialakítása, a lehető leg­kevesebb anyag-és energiafel­használás, a használat köve­telményének legkövetkezete­sebb véghezvitele. (Tudták például, hogy a válság Idősza­kában a lehető legkisebb la­kásokkal kell számolni. Egy­másba rakhatóan elhelyezhető tárgyak születtek: poharak, edények és székek egyaránt). Olcsó és tartós, könnyű, ősz- szerakható művek készültek: hullámpapírból irodai tároló- rendszer, műanyagból összeál­lítható asztali lámpa. Aki Finnországban járt ta­núsíthatja: mindezeket a tár­gyakat ma is gyártják: a vál­ság évei után ugyan ismét fel­lendült a kézműves iparmű­vészet, de a szűkösség évei­nek konstruktív tárgyai to­vább élnek — és megvásárol­hatók. S példát adnak mind­azoknak, akik tanulni akar­nak tőlük. Például nekünk is. Terday Alia

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom