Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-20 / 169. szám

A Központi Sajtószolgálaf Icerekasztaf-beszélgetése

Hogyan szórakozunk?

A magyar „szórakoztatóiparról0

Szórakozás, szórakoztatás. Aki a nyilvánosság előtt kimondja ezeket a szavakat, bizton számíthat rá, hogy, akik meghallgatják majd annyiféle jelentést, árnyalatot gondolnak a szavak mögé, ahányan csak jelen vannak. Mi sem jártunk jobban, akik egy négyszögletes asztal mellett ugyan, de formája szerint kerekasztal-beszélge- tést folytattunk a magyar szórakoztatóipar —, ha ugyan ezt a kifejezést alkalmazni lehet — helyzetéről és gondjairól. Abban ugyan hamar megegyeztünk, hogy az elvi, elméleti kérdéseket most mellőzzük, hiszen meghívott vendégeink a szórakoztatás gyakorlati szakemberei, de még így sem kerülhettük el, hogy nézeteltéréseink hangot ne kapjanak. A mintegy háromórás beszél, getésnek azonban — terjedelmi okok miatt — alig egytizedét tudjuk csak köz. readni, s így lehet, hogy a vitás- pontok nem annyira feltűnőek. Így viszont reményünk lehet arra, hogy a beszélgetés legfontosabb gondolatai és információi nem sikkadtak el.

A beszélgetés résztvevői voltak: az Országos Rendező Iroda képviseletében Boros Éva, a Hanglemez- gyártó Vállalat részéről Erdős Péter; a Belkereskedelmi Minisztérium vendéglátóipari főosztálya nevében: Sebestyén Miklós, a Neoton együttes képvisele. tében Pásztor László és aki a kérdéseket feltette és a megrövidített beszélgetés anyagát összeállította: Ber- náth László.

B. L.: Mindenekelőtt: Lehet-e, érdemes-e különbséget tenni a tekintetben, hogy milyen rétegek, milyen típusú közönség számára akarják a jelenlevők a szórakoztatást biztosítani ?

B. E.: Amikor az Országos Rendező Irodát létrehozták, akkor a könnyűzene terjesztésére hívták életre. Ma is ez egyetlen intézmény vagyunk, amelynek ez a feladata. Az évek során e tevékenység ki- szélesedett. Változatlanul fő feladatunk a könnyűzenei koncertek .rendezése. A szélesedés abban jelentkezik, hogy irodalmi műsorokat is készítünk az óvodásoktól fölfelé minden korosztálynak. Olyan helyekre is szeretnénk eljutni az irodalmi műsorokkal, ahová más intézmény, például a színházak, nem jutnak el. Ha egy szociológiai vizsgálatot végeznénk, hogy általában mely korosztályok nézik az ŐRI könnyűzenei műsorait, érdekes eredményre jutnánk, mert ma már olyan korcsoportok is szívesen elmennek ilyenfajta koncertekre, akiket pár éve még nem tudtunk volna elképzelni ott

E. P.: Lassan jutott el hozzánk, amit manapság elektronikus szórakoztatási láncnak neveznek. Ezek a lemezjátszók, magnók, s ezeknek kombinációja a magánlakásban, később a diszkótékban valósult meg, majd ennek legszélsőségesebb pólusán megjelent a koncert, amely ma már nemcsak előadóművészt és hangszert jelent hiszen valóságos elektronikus kisüzem van a színpadon, a fényeffekPásztor László Sebestyén Miklós Erdős Péter Boros £va Bernátb László

tusoktól a lézerig. Mi ezt a szórakoztatási formát nagyra értékeljük, éppen ezért elkülönítettük tevékenységünk egyéb szórakoztatási funkcióitól, a Hanglemezgyártó Vállalat ugyanis operettet, magyar nótát is ad ki, ezeket Qualiton márkanévvel jelenteti meg. Ami az „elektronikus szórakoztatási láncnak” keretei között készül, azt Pepita névvel hozzuk forgalomba. Kiknek szól ez? Minden korosztálynak. Ezzel azonban nem lehet elintézni a dolgot, s azzal sem, hogy a határokat elmossuk. Ügy gondoljuk, hogy a Pepita márkán belül a legfontosabb tevékenység az, amit az ifjúság zenéjének nevezünk. Az a furcsa helyzet adódik, persze, hogy ez az ifjúság évről évre kitolódik, mert kezdetben az összlakosság utálta a hangos, fülsiketítő beatzenét, közben azonban az akkori fiatalok már anyukák, apukák lettek. Akik viszont már akkor is szerették e műfajt, azok ma is szeretik. Mi azt tartjuk legfontosabb fel'- adatunknak, hogy kielégítsük az ifjúság ilyen igényeit, sőt, irányítsuk ezeket az igényeket.

P. L.: A rockzene általában az úgynevezett tinédzserközönséget célozza meg. Mi elég szerencsés helyzetben vagyunk, mert a magyar zenekarok és énekesek számára a sajtó rendszerint ideológiát is gyárt. Minket is kikiáltottak már mindenféle zenekarnak: voltunk magyar beatzenekar, magyar popzenekar, most éppen magyar diszkózenekar vagyunk. A diszkó szerintem nem egy helyiség, ahová eljár az ember, s nem is egy zene, hanem ennél komplexebb fogalom; olyasmi, amire az embernek szüksége van a mai világban, hogy legyen egy olyan hely, ahol egy-két órára — igaz, néha sokkos állapotban — betér, kiheverni azokat az inzultusokat, amelyek esetleg napközben érik. Természetesen mi is elsősorban a tinédzsereket próbáltuk megcélozni, aztán a labda kicsúszott a kezünkből, s most — hál’ Istennek — szélesebb tömegeknek játszunk.

S. M.: A szórakoztatóiparnak ismernie kell azt a társadalmi réteget, akit szórakoztatni kíván, ellenkező esetben képtelen erre a feladatra. A szórakoztatóipar ezenkívül minden esetben bevétel- és nyereségcentrikus. A szórakoztatóipart itthon nem tekinthetjük egységesnek, a vendéglátás meghatározott üzlettípusai szórakoztatási funkciót is betöltenek. Sajnos üzlet- hálózatunkban az ilyen jellegű üzletek száma nem elegendő. A műsoros üzleteink jellegüknél fogva szintén meghatározott vendégkört szórakoztatnak. Így pl.: a Maxim, és a Moulin Rouge, a magasabb jövedelműek, valamint a nyugati turisták szórakozási igényeit elégítik ki. A többi budapesti műsoros üzlet pedig az éjszakai kikapcsolódást kereső bel- és külföldiek szórakozóhelye. A különböző ven. déglátóipari lemezklubok és tánclehetőséget biztosító üzletek pedig a fiatalok kedvenc

tartózkodási helyei. Vidéken a vendéglátás a város, a falu életében szélesebb körben vállalkozik a szórakoztatásra. Sok helységben a vendéglátó- üzlet az egyetlen létesítmény, amely lehetőséget biztosíthat a műsoros rendezvényeknek. Sajnos, ezek az üzletek nem nagy befogadóképességűek és pl.: a rockzenére alkalmatlanok. A műsoros rendezvények általában alkalomszerűek, az állandó műsorok ma már olyan költségigényesek, hogy azokat a bevételekből és fogyasztásból fedezni nem lehet.

B. L. Az előző kérdéshez tartozik: hogyan ítélik meg, földrajzilag mennyire ellátott az ország különböző szórakoztató műsorokkal?

B. É.: Mint az előbb szó esett róla, mi elég sok úgynevezett vendéglátóműsort is csinálunk. Ez a szám megközelíti az évi háromezer előadást. Ebből jelentős meny- nyiség az amely idegenforgalmi célokat szolgál. (Budapesten és a Balatonnál egyaránt.) Az Országos Rendező Iroda elsősorban megrendelésre „szállítja” a műsorokat. Ahol úgy érezzük, hogy kisebb az érdeklődés, ott megpróbálunk gyakrabban, többféle műsorral jelentkezni. Szeretnénk olyan helyekre is eljutni, ahol ha technikai megalkuvások árán is, de fölléphetünk, mert hiány mutatkozik a szórakoztatásban. Évente összesen mintegy öt-hatezer előadást szervezünk. Természetesen minden igényt kielégíteni így sem tudunk. Ebből adódik, hogy az együttesek, zenekarok saját magukat is szervezik, s elmennek azokra a helyekre is, ahová mi nem jutottunk el.

E. P.: Ez a dolog nagyon rosszul áll Magyarországon. Évtizedekig elhanyagolták, sőt korábban, aki ilyesmivel foglalkozott, az még állami fejcsóválást is kiváltott, hogy miért nem inkább a komoly zenét propagáljuk. Holott a két dolog jól megfér egymás mellett. Egyelőre a . kérdésnél maradva: mintegy hatszáz üzletben árulunk hanglemezt. Nem hiszem, hogy a lemezjátszó-problémán kívül a mi területünkön igazi akadályok lennének. A lemezek minősége is jó. Régebben elmaradt stúdiónk volt, ma nemzetközi színvonalúval dolgozunk. Mint említettem, akkor az állam rosszallta, hogy mi ezzel oly sokat foglalkozunk, ma az államtól biztatást kapunk, hogy foglalkozzunk vele, mármint a szórakoztatással.

P. L,: Több csatornán tudunk eljutni a hallgatósághoz: a rádió, a televízió segítségével, hanglemezek formájában és természetesén koncerteken. A hanglemez-forgalmazásról volt szó, s én is csak megerősíthetem, hogy a technikai ellátottság nagyon sok kívánnivalót hagy maga után. Tavaly elkészített velünk a Hanglemezgyártó Vállalat egy olyan lemezt, amely világszínvonalon szólt és a vevők mégis sokszor visszahozták, hogy

használhatatlan a rossz lemezjátszóikon. Ami a koncerteket illeti, a zene, amelyet játszunk, eléggé stúdióigényes, a közreműködő zenészek, akikkel dolgozunk, nagymértékben megdrágítják színpadi megjelenésünket. Ahhoz, hogy Budapesttől százötven kilométeres körzetben fel tudjunk lépni, tizenötezer forintba kerül az előadás, amiért végül is én mindössze ötszáz forintot kapok. Nem hiszem, hogy ez olyan horribilis ösz- szegnek tűnne. Ezek miatt az okok miatt a múlt másfél évben elég keveset léptünk fel. Nagyon szeretnénk ezen változtatni, de az említett anyagi okok miatt nem hiszem, hogy ez a közeljövőben sikerülhetne.

S. M.: Véleményem szerint a szórakoztatást nem szabad csak a rockzenére szűkíteni. Nálunk a filmforgalmazás, a szórakoztatóipar legrugalmasabb és széles körű igényeket kielégítő területe. Sajnos, a televízióról már nem mondhatom el ezeket. Ami a vendéglátást illeti, szintén nem büszkélkedhetünk. 1938-ban több kereskedelmi vendéglátóüzlet volt Magyarországon, mint ma. A további probléma a szórakoztatás szempontjából, hogy mi alapvetően — azt hiszem helyesen — az étkeztetési funkciót állítottuk előtérbe. Az elmúlt években a szórakoztatási tevékenység háttérbe szorult, az üzletek maguk is elhanyagoltak, de az igazsághoz hozzátartozik, hogy a szórakoztatás technikai feltételeit sem tudtuk megfelelően biztosítani (játékautomaták, zenegépek hiánya, akusztikai hiányosságaink stb.).

B. L.: Szó volt már arról, kinek szól és hová jut el az a szórakoztatás, amit önök nyújtani tudnak. Ám nem beszéltünk arról: milyen a színvonala?

B. É.: Itt van például az idei nyári program, amelyben szerepel Koncz Zsuzsa, kovács Kati, az Omega, a Piramis együttes, szerepelnek irodalmi műsorok, gyermekműsorok, cigánydalok — igen nagy az érdeklődés irántuk —, sőt, ba_ lettestek is. Ahogy ez a rövid"! s ezért közel sem teljes felsorolás is mutatja, mi a legjobbat akarjuk nyújtani, a maga műfaján belül a legjobbat. Persze, nem biztos, hogy ez mindig sikerül.

E. P.: A magyar popzenekarok színvonala általában nem rossz. Ha módunk lenne igazán kifuttatni őket, akkor könnyen bebizonyosodna, hogy a nemzetközi összehasonlításban is megállják a helyüket. Egyébként a Pepitalemezek aránya az összkiadásunk hetven százalékát jelenti. így a komoly zene és az irodalom részaránya a nemzetközi csúcsszintet éri el; mintegy harminc százalékot. Persze, e csúcs elérését nagyban segíti, hogy nincs komoly import. Mert, ha bejönne a Boney M., az ABBA, és minden, ez az arány minden bizonnyal romlana. Tíz év alatt több mint ötszáz százalékkal

nőtt meg a Pepita-lemezek belföldi forgalma. Látszólag tehát a hanglemezfronton minden rendben van. Látszólag, mert, vagy lemezjátszót, vagy tűt nem lehet kapni. Ami azonban a szórakoztatást általában illeti, azt hiszem nagyon elégedetlenek lehetünk. Nézzünk szembe azzal a ténnyel, hogy egy 19 éves, kiegyensúlyozott, normális fiatalembernek nincs hová mennie. És ugyanez áll a 14 évesekkel kapcsolatban is. A vendéglátóipart ne emlegessük, mert a fiatalokat nem is szabad oda orientálni, de a 20 évesnek kellene már egy kulturált „talponálló” és nem az, amit ma annak nevezünk. De nem gazdaságos. Miért nem gazdaságos? Tulajdonképpen csak nagy általánosságban fogalmazhatok, a műsoros szórakozóhelyek és műsorok színvonala néhány kivételtől eltekintve nem megfelelő. Az okait a következőkben foglalhatom össze: a jó műsorok költségigénye nem arányos a várható bevétellel, ha figyelembe vesszük üzleteink kis befogadóképességét. A vendéglátóipari műsorokban fellépő igazán szórakoztató művészek száma nem elegendő. Külföldi művészeket —, csak a Maximban tudunk alkalmazni. A vendéglátóipari jó szórakoztató műsor elengedhetetlen alkotó eleme a táncszám. Azonban színpadi táncosképzés nincs Magyarországon. A táncosnőket nagyon sok esetben csupán külsejük és „táncérzékük” alapján léptetik fel műsoraikban. Legjobb artistáink az év nagy részében külföldön tartózkod. nak, a többiek fellépését technikai felkészültségeink nem teszik lehetővé. Az idegenforgalomban részt vevők kulturális igényének kielégítését a Bk.M. közpotilag is támogatja. így 1980-ban támogatást nyújtunk a gyulai várszínház, a pécsi nyári színház és egyéb szórakoztatási célú események megrendezéséhez. Ezenkívül a jövőben szeretnénk fejleszteni a szórakoztatással foglalkozó vendéglátóipari üzleteket.

P. L\: Merem állítani, hogy a magyar könnyűzene — az anyagi eszközöktől eltekintve — világszínvonalú. Ezeket az igazi világsztárokat — nagyon kevés kivételtől eltekintve — a tehetség mellett elsősorban mesterségesen kreálják. Annyi a jó zenész, hogy közülük véletlenül befutni szinte lehetetlen. Amennyire én tudom, azok a magyar együttesek és magyar hanglemezek, amelyek a körülbelül két éve megkezdődött hanglemezgyári kampány keretében külföldre jutottak, általában sikert arattak. Azt hiszem, nagyon nagy az ellentmondás a pénzügyi lehetőségek és a talentum között. Az ŐRI az egyetlen olyan cég Magyar- országon, amelynek van, ha nem is világszínvonalú, mégiscsak rendes hangosítóbe- rendezése.

B. L.: A szórakoztatásnak vannak bizonyos ideológiai vonzatai. Egy időben gyakran száműzték a szórakoztatást, mert úgy gondolták: ez polgári nyavalya, s ennek a nézetnek bizonyos maradványai ma is élnek. Másrészt viszont vitathatatlan, hogy a szórakoz_ tatás bizonyos formáiba ideológiai hatások is betüremkednek.

E. P.: Minden társadalom — a legliberálisabb polgári demokrácia is — óvja a fiatalokat bizonyos befolyásoktól. Persze, több száz év alatt kialakították ennek rendkívül ügyes mechanizmusát: nem olyan durván, mint ahogy mi nekiszánjuk, nekiduráljuk magunkat, odacsapunk, rendszerint nem is tudjuk pontosan, hogy hova. Azt hiszem, két éve indult meg a rockzene egy szélsőséges ágának bizonyos mozgalmi jellegű erőfeszítése. Nem feltétlenül rossz szándékkal, de rossz eredménnyel. Nem lehetett rávenni sem a főhatóságot, sem a sajtót, hogy vegyék ezt észre és civilizált módszerekkel, alternatívák kialakításával szereljük le ezt. Most már, persze, amikor a botrány a süketek számára is érzékelhető, jönnek azok a durva eszközök, amelyek az ifjúság egy részét velünk szembeállítják. Pedig erre nem lett volna szükség.

B. L.: Végül egy utolsó kérdés: a jelenlevőket mi szórakoztatja igazán?

B. É.: Ügy gondolom: ki honnan jött, az is nagyban meghatározza számára a szórakozást. Számomra a meghatározó a zene és a színház.

E. P.: Mindenekelőtt a popzene. Ezt nem mint gyűjtőfogaimat használom, tehát értek rajta rockot, beatet, hagyományos táncdalt, mindent, ami a modern elektronikus szórakoztatás különböző csatornáin jut el az emberekhez.

P. L.: Számomra a szórakozás kicsit összemosódik a munkával, mert a zenészeknek, az aktuális zenét játszóknak ismerniük kell: mi történik a világban. Ezért a szabad időm mintegy 80 százalékát arra fordítom, hogy zenét hallgatok, ami félig munka, félig szórakozás, mert élvezem a jókat belőle, a többit továbbtekerem. Szeretem a mozit és sajnálom, hogy nem tudok többet színházba járni.

S. M.: Mindig a hangulatom határozza meg, hogy milyen szórakoztatási formát igényelek. Ezért van az, hogy ha az ember kedve rossz, egy jó filmet is másként néz meg. De már beszéltem róla. Számomra a legjobb szórakozás a mozi.

NÓGRÁD - 1980. július 20., vasárnap 7