Nógrád. 1980. július (36. évfolyam. 152-178. szám)

1980-07-02 / 153. szám

1 öt megye: Borsod. Hajdú, Heves, Szabolcs és Nógrád legjobb targoncavezetői mérkőz. tek meg Miskolcon az országos verseny területi elődöntőjén. A nyolcvannyolc résztvevő között nők is indultak a férfiakkal azonos feltételek mellett. Mennyi marad a közös kasszában? Társadalmi tulajdon védelme a termelőszövetkezetben örvendetes, hogy az elmúlt években csökkent a mezőgaz­dasági termelőszövetkezetek­ben a társadalmi tulajdont ért kár. A korábbi -évekhez képest a vezetők gondosabban, előrelátóbban óvják a közös tulajdont. Sok termelőszövet­kezetben felismerték, hogy az üzemrendészek, mezőőrök al­kalmazása jól megtérülő költ­ség. A pest megyei termelő- szövetkezetek 70—80 százalé­ka már létesített ilyen mun­kaköröket. Példának hozhat­juk fel a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezetet, amely 10 ezer holdas területen gaz­dálkodik és emellett kiegészí. tő tevékenységként értékes importáruk: kávé és déligyü­mölcs csomagolását is végzik. Ez a, szövetkezet 44 vagyon­őrt alkalmaz, közülük 27-en fegyveres mezőőri szolgálatot látnak el. ROKKANTAKRA BÍZZAK? Sajnos gyakori eset, hogy az őrzéái feladatok ellátásával olyan személyt bíznak meg, aki egészségileg alkalmatlan erre a munkára. Az egyik ter­melőszövetkezetben egy rok­kant éjjeliőrt alkalmaztak, aki észlelte ugyan, hogy füst szivárog ki fa tojóházbók de intézkedni kéotelen volt. Ezért elektromos rövidzárlat miatt a tojóház leégett és egymillió fo­rintos kár keletkezett. A példa elgondolkoztató. A termelőszövetkezet vezetőit humánus, az idős, beteg em­beren segíteni kész szándék ve­zérelte, amikor éjjeliőri mun­kával bízták meg. Valójában azonban vele is, önmagukkal is rosszat tettek. A zárszámadó közgyűlések azt bizonyítják, hogy mind a termelőszövetkezetek, mind a közvetlen irányítást végző te­rületi szövetségek tagjai rész­letesen foglalkoztak a vagyon­védelem helyzetével és a vi­tára meghívták a megyei rendőri, ügyészi, népi ellenő­ri szervek vezetőit is. Ez a szemléletváltozás is hozzájá­rult, hogy ma már a terme­lőszövetkezetekben 25 ezren foglalkoznak mezőőri, rendé­szi, ellenőri és más vagyon­védelmi munkával. Elisme­réssel kell szólni a területi szövetségek ellenőrzési irodái­ról is: számos gazdasági, pénz­ügyi és számviteli hiányosság feltárásához adtak segítséget. CSÖKKEN A BŰNCSELEKMÉNYEK SZAMA » Négy évvel ezelőtt, 1976- ban különböző bűncselekmé­nyek révén 59 millió forintos kár érte a termelőszövetkeze­teket. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa akkor már felmérte a termelőszövetkeze­tek vagyonvédelmi helyzetét, a tapasztalatokat országos ér­tekezlet elé terjesztette. A TOT ajánlásait országszerte megszívlelték és ennek kö­szönhető, hogy 1977-ben már 35 millió forintra csökkent a bűncselekményekkel okozott kár, 1978-ban 26 millióra. A múlt évben ismét romlott va­lamit a helyzet: csaknem 30 millió forintos kár keletke­zett a közösben. ELLENŐRZÉS NÉLKÜL A betörések száma csök­kent, mert a termelőszövetke­zetekben is felismerték, hogy pénzt csak jól őrzött helyen szabad tartani. A legtöbb he­lyen védőrácsokkal felszerelt helyiségben, páncélszekrény­ben őrzik még a rövid ideig maguknál tartott pénzössze­geket is. De a legbiztonságo­sabb védőeszközök sem jelen­tenek akadályt- az okmány­hamisítókkal szemben, akik — az ellenőrzés hibái miatt — súlyos ezreseket vehetnek fel. Jutaszőnyegek trj termék, a jutaszőnyeg gyártá­sát futtatta fel a bangladesi sző­nyegipar. Ezek a szőnyegek for­májukat és tartósságukat tekint­ve egyáltalán nem maradnak le a gvapjúszönyegek mögött, viszont föv'i 1 olcsóbbak, s ezért nem vé- 1 11 n világpiaci sikerük. A keres let k' -intésére a közeljövőben 10 új gyárat létesítenek, amelyek évente 1 millió szőnyeget fognak •T ártani. Banglades Népi Köztársaság a világ legnagyobb jutatermelője. A külföldi piacokon változatlan ke resletnek örvendenek a jutaköte­lek, a szőnyegláncfonalak, a zsá­kok. szatyrok, térítők és szalvé ták. 1979-ben az ország több mint 170 000 tonna különböző jutater­méket állított elő, aminek nagy részét külföldre szállították. A visszaélések másik elter­jedt formája a vesztegetés. Egyes csaknem pótolhatatlan alkatrészek beszerzéséhez nagy összegű csúszópénzeket fizet­nek ki az üzletek eladóinak, vezetőinek. Ilyenkor abból a hamis meggondolásból választ­ják a vesztegetést, hogy ez az olcsóbb. Utólag, a felelős­ségre vonásnál derül ki, hogy sokkal drágább és kínosabb megoldás. . Mindezek ellenére a közös tulajdon megóvása nagyjában- egészében Nógrádban is jó úton halad. És míg nagyobb gondossággal védjük, évente mintegy 25—30 millióval több maradhat a közös kasszában. (b. i.) Dús szakállú, zömök fia­talember Köpenyben lépdel a munkapadok között. Moz­gásán látszik. valakinek számít a műhelyben. Mun­kahelyi beosztása: csoport ve­A településpolitikai munkáról A z utóbbi években közigazgatási kon­centráció, az ipartelepítés és -fejlesz­tés hatására a községek nagy részé­nek a fejlődése meggyorsult. Megváltozott a falusi lakosság foglalkoztatási szerkezete, nö­vekedett az iparban dolgozók száma. Kedve­ző folyamat ment végbe a lakosság tudati viszonyaiban. Erősödött a szocialista tulaj­donhoz való kötődés, fokozódott a közéleti aktivitás. Ennek következtében a községek­ben összességében kedvezőbb feltételek ala­kultak ki a politikai munkához. A községi pártszervezetek irányítói ezek­nek a változásoknak és jól igazodnak az új körülményekhez és követelményekhez is. Az elmúlt években a korábbiaknál is nagyobb figyelmet fordítottak a községpolitikára, a településfejlesztésre, amelynek megvalósí­tásában egyre nagyobb önállósággal, felelős­séggel vesznek részt. A reális településpolitikai célok megfogal­mazása számtalan tényező gondos figyelem- bevételével alakítható ki. Jó tudni, hogy egyes helyeken ma már Nógrádban is termé­szetes a jó ivóvíz, másutt megoldott a gyer­mekintézményi ellátottság, jó néhány helyen korszerű úthálózattal is büszkélkedhetünk. Természetesen e községekben is jelen vannak az életszínvonal-emelkedésével és az életmód változásával kapcsolatos új lakossági igé­nyek. Az elkövetkezendő időszakban nagy fontossága van annak is, hogy a községi pártszervezetek a különben reális igényeket szigorúan rangsorolják. Mindenekelőtt abban a vonatkozásban, hogy a településpolitikai célkitűzésekhez megfelelő anyagi fedezettel rendelkezzenek. Ehhez tartozik még az is, hogy a községi pártszervek irányításával a társadalmi és tömegszervezetek, a tanács, a községekben levő gazdasági egységek és in­tézmények megnyerjék tagságukat, dolgozói­kat, a községben lakók mind szélesebb körét a községfejlesztési elképzelésekben való ak­tív részvételre. Ebben a munkában jól be­vált tapasztalat a településpolitika nyilvános­ságának biztosítása. Elengedhetetlen, hogy a község lakossága jól ismerje a településfej­lesztést szolgáló tervet, a lakossági szükség­leteket és a fejlesztési lehetőségeket is. En­nek érdekében hasznos gyakorlat a falugyű­lésekre, tanácstagi beszámolókra írásos tá­jékoztatók kiadása a résztvevőknek, melyek­ben értékelik a településfejlesztés eredmé­nyeit, tapasztalatait és ismertetik a VI. öt­éves tervre vonatkozó előzetes saját elkép­zeléseket, jelezve a megoldás^ lehetséges vál­tozatait. Mindez hozzájárulhat az együttes gondolkodáshoz, a reális igények kialakításá­hoz. A XII. pártkongresszust megelőző alap­szervezeti taggyűlések, pártértekezletek, a fa­lugyűlések/az országgyűlési és tanácstagi je­lölőgyűlések jó lehetőséget biztosítottak ah­hoz, hogy az elmúlt öt év eredményeit, prob­lémáit elemezve, szót váltsunk a lakosság szélesebb rétegeivel az országos és megyei gondokról, tervekről, feladatokról. Ezt a ked­vező alkotó, politikai légkört megőrizve és továbbfejlesztve a végrehajtásban, az együt­tes cselekvésben kell kamatoztatni a párt- szervezeteknek. Csak az országgyűlési képvi­selői és tanácstagi jelölő gyűléseken több tíz­ezer közérdekű bejelentés és javaslat hang­zott el. Ezek egy része természetesen nem új keletű, mivel korábban különböző fórumo­kon is megfogalmazódtak. Mostanában az a legfontosabb feladat, hogy a pártszervezetek a Hazafias Népfront községi bizottságaival, a tanácsokkal együttműködve dolgozzák fel és rangsorolják az észrevételeket, a tenniva­lókat. Mindenekelőtt azokra a feladatokra összpontosítsák az anyagiakat, szervezzék a társadalmi munkát, összefogást, amelyek meg­oldását semmiképpen nem lehet halasztani. A rövid időn belülre történő megvalósítás­nak természetesen határt szabnak az anyagi lehetőségek is. Hasznos gyakorlattá vált, hogy a települések gondjainak egy részét, szerényebb anyagi ráfordítás mellett a lakos­ság mozgósításával ellentételezik és a nagyobb beruházást igénylő feladatok megoldását hosszabb távra tervezik. A településpolitika — településfejlesztés — nem választható el az általános politikától és annak részét képező gazdaságpolitikától. Mindenhol fel kell készülni arra, hogy a fej­lesztési célok a tervezettnél lassabban való­sulnak meg. esetenként, helyenként feszült­ségek is keletkezhetnek. Előtérbe kell helyez­ni az olcsóbb, a meglevő eszközök hatéko­nyabb felhasználását igénylő megoldásokat és fokozottabb mértékben kell támaszkodni a helyi erőforrásokra, a társadalmi összefogás­ra. Erre is számtalan jó példa van a gya­korlatban. A jelen időszakban fontos teendő az is, hogy a pártszervezetek ösztönözzék a HNF bizottságait, a tanácsokat, a tömegszer­vezeteket, a közérdekű javaslatok érdemi feldolgozására; minden észrevételre válaszol­janak. Adjanak magyarázatot a teljesíthetet­len kérésekről is. Tapasztalataink szerint a lakosság többsége nemcsak tudomásul veszi, hanem meg is érti, hogy egyik, vagy másik javaslat miért nem valósulhat meg. A településpolitikai, településfejlesztési feladatok megvalósítása számtalan módszer­rel történik. Ezek megoldására nincs egysé­ges recept, mindenhol alkalmazható séma. Ugyanakkor vannak olyan jól alkalmazható tapasztalatok, amelyek máshol is felhasznál­hatók. Az egyik legfontosabb feladata a párt- szervezeteknek az állandó és folyamatos kap­csolat kialakítása és tartása a társadalmi és tömegszervezetekkel, a tanácsokkal, a lakos­sággal. A tennivalók egyeztetése, vitára bo­csátása már a munkatervek készítésének idő­szakában történjen meg. A községi pártszer­vek tegyenek ajánlásokat a tanácsoknak, tömegszervezeteknek. A közösen elhatározott feladatok megoldását időközönként értékel­jék, ellenőrizzék. Éljenek a jól végzett mun­ka elismerésével és ha szükséges a felelős­ségre vonással is. Helyes, ha a községi taná­csok éves településfejlesztési tervet készíte­nek. Ösztönözzék a tanácsi vezetőket, testü­leteket, a környező községekkel való kapcso­latfelvételre, tapasztalatcserére, mivel közös erővel, együttesen több települést érintő gon­dot közösen eredményesebben tudnak meg­oldani. Például: ellátás, szolgáltatás javítása, iskolakörzetesítés. Örömmel tapasztalható, hogy a lakosság által végzett önkéntes munka, forintban ki­fejezett értéke évről évre növekszik. Ez nem egyszerűen csak gazdasági kérdés, de olyan közösségi magatartás is, amelynek ré­vén az egyén alakítójává válik a település­politikának, hasznos tagjává lesz a helyi kö­zösségnek. A községfejlesztés érdekében vég­zett társadalmi munka megsokszorozhatja a lehetőségeket, az eredményeket. M indez nem csupán kézzelfoghatóvá te­szi a párt politikáját, hanem egyút­tal alkalmat teremt a közéletben va­ló aktív részvételre és ezzel is szolgálja a kedvezőbb lakóhelyi viszonyok formálását. L. K. Lent és fent... zető. Társadalmi tisztsége: \ szakszervezeti bizalmi. Huszonhét évés. Egynéhá- nyan hajlamosak a szó éret­len értelmét gondolva fia­talnak címkézni. s ennek megfelelően kezelni e kor­osztályt. Lehet, hogy a sza­káll sugallja a képzettársí­tást, de eszébe jut az em­bernek, hogy Engels épp ennyi idős volt, mikor a Kommunista Kiáltványt ír­ták. Persze akkor más idők jártak — idéződik föl egy könnyen előkapható közhely. Tény, hogy a korosztály tag­jainak nem mindegyikére jellemző az élénk közéleti aktivitás. — Ha nem is közéleti min­den esetben, de van aktivi­tás. Ez megnyilvánulhat másban is, mint politizálga- tásban — mondja Döbrei Róbert, az ELZETT Zár- és Lakatgyár szécsényi gyár­egységének szerszámkészítő­je. „Aki jól dolgozik, az már politizál” — ötlik föl egy új­keletű bölcsesség Döbrei sza­vai nyomán. Ezt másutt mondta egy másik munkás, de lényegét vizsgálva — úgy tetszik — összecseng a két gondolat. S> hogy igaz gon­dolat. ezt tanúsítani látszik a fiatal szerszámkészítő élet­útja is. Bár ő híres a plé- num előtti gyakori véle­ménynyilvánításról, tekin­télyét mégsem ez alapozta bsís, hanem kifogástalan munkája. S ez ad súlyt is a szavaknak, amelyek dicsér­nek, vagy elmarasztalnak va­lamit az üzem életében. — Csoportvezető és bizal­mi egy személyben. Jó ez így? — Hasznos, hogy a kettő együtt van. Így hivatalból is megvan az emberek ismere­te, ami szerintem nagyon fontos, meg a munkahelyi feladatok ismerete. Sokan panaszkodnak, hogy rengeteg pluszmunkával jár a bizal­mitisztség. Ez nem igaz. Nincs sok munka vele. — Élénken beszélnek ar­ról, hogy a bizalmi tevé­kenysége ne csupán a tag­díjbeszedésből álljon. — Az az igazság, hogy ezenkívül nem sokat tud csinálni. Meglátogatja a be­tegeket. Beleszól a jutalma­zásokba. a béremelésekbe. Ezek az anyagi juttatások azok. amikkel lehet mit ten­ni az emberek érdekében. Esetleg még munkaidőked­vezmények jöhetnek szóba. Más egyéni gond nem is le­het. Hozzá kell tenni azért, hogy ezeket a tennivalókat jól megoldani korántsem olyan könnyű, mint fölso­rolni. Ahhoz, hogy egy bizalmi értelmesen és hatá­sosan szóljon bele a jutal­mazásról, a bérarányok ki­alakításáról zajló vitába, ala­posan, valósan kell ismernie szakszervezeti csoportjának minden tagját, ezeknek ké­pességeit és teljesítményét. Részletesen tájékozottnak kell lennie az üzem nagyobb céljairól, apróbb feladatairól egyaránt. Jelentékeny tekin­télyre van szükség, hogy a bizalminak ,.lent” is és ,,fönt” is adjanak a szavára. Mindezek épp elég terhet ró­nak a bizalmira, ha lelkiis­meretesen eleget kíván ten­ni a vele szemben támasz­tott követelményeknek. Fontos teendőt említ a bi­zalmiak fölkészítésére ki­adott brosúra, írván: „szün­telenül gyarapítania kell is­mereteit, tudását”. Döbrei nemrég fejezte be a szak­munkások hároméves szak- középiskoláját, s szerzett érettségit — Csak az első év volt ne­héz — mondja —, utána ru­tinból vizsgáztunk. Szükség volt az iskolára, mert így lesz lehetőség a továbbtanu­lásra. — Mit tanul még? — Nincs eldöntve. Ná­lunk a technikusi minősítést lehetne megszerezni. De an­nak nincs értelme. Nem éri meg a két évet. amit rászán az ember. Valami komo­lyabb iskolára gondoltam. Ami felkészíti az embert ar­ra, hogy ilyen összetett mun­kában, mint a szerszámké­szítés. tudjon irányítani, ta­nácsokat adni mindenben. m- 9.

Next

/
Oldalképek
Tartalom