Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-28 / 150. szám
A v nes, elő anyarci népviseletet főleg ünnepnapokon öltik magukra a lányok, asszonyok. A szí- díszes ruhákban mutatkozik be a község pávakórusa is. Közöttük sok fiatal. az idők gyermekei az utánpótlást jelentik a csoportban. k.i Falusi gyermekek nyara A gyerek ott áll a lakótelepi lakás erkélyén s ablakánál. a régi, gangos ház udvarán, vagy ül a téren egy pádon — tulajdonképpen ezek „behelyettesíthetők” egymással — ráér. Kitört a vakáció — van egyszer egy hét, két hét úttörőtábor, van pár nap (jobbik esetben) közösen a szülőkkel, ami felfedezéseket Ígér, néhányan — a több száz évközi napközishez képest kis számban — nyári napközis táborban töltik napjaikat. De a többieknek városon marad a nézegetés, játszótéri lődörgés. Ugyan, hiszen városon ott van mellette a kulturális intézmények kínálata, nem unatkozhat a gyerek! De ha belegondolunk: kikapcsolódást, igazi pihenést mindenkinek igazából az jelent, ha mást csinálhat a szabad idejében, mint a hétköznapok, a megszokások sodrában. Falunk — különösen a dim- bes-dombos, hegyes-erdős vidéken — a gyerekeknek ott van „kéznyújtásnyira” a természet, ami leginkább nyáron mutatkozik be. Nem gond általában az étkezés, ha akar, munkát, elfoglaltságot a porta kerítésén belül is talál a falusi gyerek. Mindez jó, de tudjuk: igazi élményszerzéshez többen kellenek, közösségben születnek meg a később sokat emlegetett dolgok. — Gondoltunk erre — mondja Bujákon Opolcsik Ferenc- né népművelő. — A könyvtárossal, Bódi Piroskával beszélgettünk róla. ö állított össze egy nyári programot az iskolásoknak. Ízelítőül néhány elképzelés: kirándulnak a Sasbércre, gyalogosan (az öregek azt mondják a faluban, régen tiszta időben sokkal messzebb el lehetett látni innen), kerékpárra ülve a pa- lotási tóhoz mennek. Lesz olyan túra is, amikor az erdő, mező virágaival ismerkednek meg. Természetesen mindegyik alkalommal kint a szabadban sokat játszanak, lesz nyársalás is. — És ha esőre fordul az idő? — Arra az esetre játék és mesedélutánokat terveztünk. Várja őket az asztalitenisz, a könyvtár. * Bujákon van tehát program, tartalmas elfoglaltság a gyerekeknek a vakáció idején is.- Jobbágyiban a művelődési otthon legfrissebb plakátja tűnik először szembe: július 4—6. között, péntek—szombat —vasárnap a mozi előterében modellvasúti - terepasztalbemutató lesz. Ez bizonyára nem csupán a gyerekeknek érdekes látnivaló, sok felnőtt érdeklődésére számíthat. Azt tudom a helybeli iskoláról, hogy a vándortáborozásnak, a kirándulásoknak itt hagyománya van — nem sok gyerek marad ilyen élmény nélkül biztosan ezen a nyáron sem. Sokan nyaralnak, a családdal közösen tett autós utazások egyre gyakoribbak. A művelődési ház nemcsak a modellvasutak bemutatását adja a nyáron. A könyvtár csak egy hétig tart szünetet. Működik a Pajtás-klub, szerda délutánonként „Gyertek, mesélünk” címmel tart foglalkozásokat Borsos Csilla. Dia. filmvetítés, lemezhallgatás, játékos vetélkedők váltják egymást ezeken a délutánokon. Hétfő kivételével minden délután nyitva vannak a játéktermek, pattoghat a pingpong- labda. Amit mindkét helyen hallottam: nincs tolongás, kevesebb a gyereklátogató, mint a tanévben. Ez végül is jó dolog, ha tartalmasán, hasznosan futnak el a szünidő napjai. Mint ahogy Opolcsik Ferencné 12 éves kislányának, aki’ a túrkevei nyaralásra vár: nagynénje levelet ígért, amiben megírja, jöhet, mert kezdődik az úszótanfolyam. Bár minél többen tudnák így összekötni a kellemest a hasznossal! G. Kis Magdolna Hagyományőrzők A salgótarjáni járási hivatal művelődésügyi osztálya az utóbbi időben mind szorosabb kapcsolatot épített ki az* egri járás közművelődését irányító szakemberekkel. Nemcsak ötleteket, tapasztalatokat cser rélnek a népművelők, hanem legnevesebb hagyományőrző együtteseik műsorát is kölcsönösen bemutatják egymásnak. A „szomszédolásban” az egri járásból Tamalelesz, Fedé- mes, Bükkszenterzsébet és Egerszalók amatőr /. énekesei és zenészei, a salgótarjáni járásból Karancskeszi, valamint Cered és társközségeinek öntevékeny művészeti csoportjai vesznek részt. Az első találkozóra vasárnap este kerül sor a karancskeszi művelődési házban: a tarnaleleszi népi együttes tagjai a helybeliekkel adnak közös műsort. Augusztus 20-án Cered lesz' a vendéglátó község, s az egerszalókiak műsorát láthatja a közönség. Nyár — főszezon Vetítőgép mellől állt fel a telefoncsörgésre a salgótarjáni gyermekkönyvtár munkatársa, amikor programjaikról érdeklődtünk, éppen, a nyári napközis- tábor lakóinak mutattak be egy másfél órás filmet. Korábban hetente egyszer, péntekenként voltak fontosabb programok, a nyár azonban főszezon, nem hagyják a gyerekeket várakozni, már nyolc órától nyitva tartanak. Sok gyerek gyakori vendég, szabad idejének jelentős részét itt tölti (főleg esős időben). A napközis táborból rajonként látogatnak ide. A vetítésen, mesemondáson túl a fülhallgatóknak van a legnagyobb keletje, ami önálló „műsorválasztást” is lehetővé tesz. Játék, művészet ipar Először a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum fogadta be az ipar művészeti termékeit, 19í>4-ben. Akkor a város HÖDIKÖT néven ismert gyára munkáit — kötöttárukat — állítottak ki váratlanul nagy látogatottsággal, sikerrel. Most Budapesten nyílt olyan kiállítás, mely előzmények nélküli. A Fényes Adolf Terem rangos kiállító fóruma festőknek. szobrászoknak, iparművészeknek, de hogy játékokkal töltsék meg. erre nem volt példa. S még érdekesebbé teszi, hogy egy művész házaspár: Antoni Rozália és Nádas László játékait mutatták be. De nem személyekről, nem a kiállításról írunk. Ez a két név csupán ürügy arra. hogy- a játék, a művészet, az ipar kapcsolaté, ról beszéljünk. Nem tudjuk még elég hangosan. nyíltan kikiáltani egy ilyen, még a féltékeny szakmai körökben is elismert kiállítás fontosságát. Antoni Rozália az Iparművészeti Vállalat Bábüzemének vezetője, Nádas László munkái pern csupán a hazai játszótereken láthatók, s mit se mond, ha díjait, tisztségeit felemlítjük, akár azt. hogy játékait gyártják, megvásárolhatjuk, s még Norvégia sem volt rest rendelni belőlük. Itt és most nem. két, az alkotásnak, a közösségnek, a gyermeknek elkötelezett ,emberről van szó, hanem a játékról, mellyel visszaélnek a nyerészkedők, s egy életre megronthatják azt a gyermeket, aki előítéletek nélkül, bizalommal veszi kezébe. Arról van szó. aminek igaz kifejezési formáját megtalálták művészeink. S nem véletlenül olyan helyen mutathatták be, ahol az „alkalmazott művészetnek” leértékelt játéktervezés az „autonóm művészetek” megdicsőült rangjára emelkedhetett — ha a kiállítóhelyiség minősítésére gondolunk. A kiállítás a kész játékok mellett sok „kre- ativet” ad a gyermek kezébe, vagyis olyasmit, amilyen a csutkaökör volt gyermekkorunkban, a libamellcsontból lett bika. a rongybábu, kukoricaszárból a hegedű és a Matador, a Márkiin. Valójában annak a játéknak van teljes nevelő értéke, amelybe a gyermek beleképzelheti a maga világát, amit ő maga teremt meg, állít össze azokból a „töredékekből”, azokból a „semmikből”, melyek végül is képzeletében reális, valóságos, élhető, elfogadható világgá, igazsággá lesznek. Részlet a kiállításról • Hogy milyen nagy szerepe van a játéknak, nem csupán a gyermek életében, de az egész társadaloméban, néhány. példával íelezném. Európában mintegy háromszáz cég gyárt fajátékot. Vagy: a finn fajátékok negyven százalékát exportálják. Közben erre a kiállításra is gondolok, az északiak érdeklődésére. Jó néhány éve profilírozták a gyártmányokat. A játék _ a csehszlovákoknak jutott. Ez a mesterséges besorolás szerencsére nem vált be. Az csináljon játékot, aki erre alkalmas. Nem véletlen, hogy a párt- kongresszus az alkalmasságra, a tehetségre hívta fel figyelmünket. A játék: felkészülés az életre. Nem mindegy, hogy milyen játékot adunk gyermekeink kezébe. A finnek, mielőtt a játékot nagy szériában gyártanák, a formatervezőkkel egyetértésben kipróbálják óvodákban, bölcsődékben, rehabilitációs intézményekben. Ezeket a most kiállított játékokat nálunk is bemutatták az óvodákban. A játék munkaeszköze a gyermeknek és ezért kiválónak kell lennie. Nézzünk körül játékboltjainkban. A játékok többsége selejtes, hitvány, hazug. Pedig a jól megtervezett játék nevel. A játék tervezőjét nagy felelősség terheli. Kevesen tudják, hogy nemzetközi rendelkezés határozza meg a játékok biztonsági szerepét. A felhasznált fának például szilánkmentesnek kell lennie, a sarkításai nem lehetnek élesek, kampósak, a hasítékok csak akkorák, hogy a gyermek az ujját könnyen kihúzhassa belőlük, színező festékük ne Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) NÓGRÁD - 1980. június 28., szombat 41. Volt pillanat, mondom, amikor úgy éreztem: nem bírom tovább, és már-már hajlottam arra, hogy magam is elhamarkodott' lépésnek ítéljem váratlan kitörésemet a Tatár-villából. De szerencsére még idejében észbekaptam, mert eszembe jutott: a kilencszáz forintos gyermek- gondozási segélyből ugyan meg nem élek a kislányommal. s ha ott maradok lakni náluk, sokkal nehezebben bonyolítom le a válópert . . . Meg aztán: Ákost sem látom többé! Hisz az aztán végképp nem megy, hogy visszaköltözöm, házastársi jogon elveszem Bélától az egyik szobát, az anya jogán elveszem az anyósomtól Krisztit —, de egy héten egyszer-kétszer átszőlek neki: nem vállalná a gyereket néhány órára, drága mama; nekem ugyanis elkeli mennem, mert találkámé van a szeretőmmel . . . Maradt tehát a kínlódás, a bujdosás, a szétzilálódott élet. az a keserves lejtő, amelyen — éreztem! — mindig lejjebb és lejjebb csúszom... Maradtak a kétségbeesett te- lefonálga! isok, hogy hol fogadnának be éjjelre; maradt a szüntelen kialvatlanság, a rengeteg zűr körülöttem, az örökös késés a munkahelyrőlEgyik reggel szintén negyedórás késéssel futottam be a laborba, s alaposan megrémültem, mert a lányok halálra vált arccal fogadtak: „Te, Jutka, a főnök keresett!” Gyomromba markolt az előző nap rámbízott föladat megoldatlansága. „Jesszusom, a savreakció!” — És ugrottam az asztalomhoz, rántottam föl a fiókját. „Ne fáradj — intett nyomott képpel Ibi —, megtalálta!” „És mit mondott?” — meredtem rá riadtan. „Semmit. Csak megnézte az óráját...” „De az arca nem volt biztató!” — tette hozzá Bódis Gyuri. Itt volt a pillanat, hogy nem bírtam tovább, Lehullottam a székemre, s azt hiszem fölsírtam. „Nem bírom, gyerekek, nem bírom! Egész éjjel alig hunytam le a szemem!” „Mi a baj? — lépett oda hozzám Sári, a másik kis kolléganőm. — Mi történt?” „Krisztike beteg!” — sírtam íöl megint. „Mi baja van?” — kérdezte Ibi. ..Nem tudom. Ez az, hogy nem tudom! Csak annyit, hogy harmincnyolc fokos láza volt! És este már persze nem tudtak orvost keríteni... Én megőrülök, ha valami komoly baja lesz!” „Ugyan, Juditka! — . állt meg előttem Hartmann Zoli. — Egy kétéves gyereknek minden semmiségtől fölszalad a láza! Az én fiamnak már harminckilenc fokos is volt!” „De maga mellette volt! — rázott meg újra a jírdd. — Én meg nem lehetek mellette! Még ilyenkor sem! Nem élet ez így, higgyék el! Nem élet!” „És ma reggel hogy ébredt a pici? — kérdezte Bódis Gyuri. — Beszéltél már. a férjéddel?” „Hisz’ azért késtem! Kerestem telefonon, de persze, csak a munkahelyén! Meg akartam várni, amíg beér! Otthon nem hívhattam nehogy az anyósom vagy apósom vegye föl a kagylót!” „Még ilyenkor se vagy hajlandó velük...?” — kérdezte Gyuri értetlen arccal. „Még ilyenkor se! Ezt te nem értheted, Gyuri! Akit úgy megbántottak, mint engem !.,.” Most Hartmann Zoli tolta homlokára szemüvegét, ahogy a górcsöve fölül rám nézett. „De hát mi lesz így magukkal, Juditka?” . Csak sóhajtottam tehetetlenül. „Nem tudom. Csak azt tudom. hogy így már nem bírom sokáig... a gyerek nélkül,; férj nélkül, lakás nélkül, kegyelemágyakon...” oldódjon és ne legyen mérgező. Ezek a látott játékok eleget tettek a nemzetközi előírásnak. Nem a szabálynak, hanem a gyermeknek, akiben tervezőik gondolkodnak, akiért élnek. A játék az az ipari termék, mely megszámlálhatatlan sokszorosításban az egyetlenegyhez. a gyermekhez igazodva, mégis, művészi megformálásban születik. Mi benne a művészet, akkor, amikor alkalmazkodik tömérdek gyermek tömérdek igényéhez? A művészet a jó játékban éppen az, hogy megtalálja ennek a meg. számlálhatatlan igénynek egyetemes, jelképes ' kifejezési formáját. A jó játék tartós, öröklődik.. Kétszeresen is művészet. Megtalálhatja benne alkotója saját kifejező formáját. a gyermek is művészi képzeletének eszközét. részeit, melyből új egészet formál. Figyeljük meg, melyik játék kerül a szemétbe, melyik él már évtizedek óta? Csak a klasszikusokra emlékeztessünk: a malom játékra, fejlettebb fokon a sakkra, a dominóra. Ám művészet az is, ha egy hajó alapformáit úgy tudjuk fogalmazni, hogy abba beleképzelhesse a gyermek a maga teremtő világának ezernyi formáját, művészet egy olyan kézzel mozgatható rongybéka-báb is, amelyik ha kell béke, békaformájú ember, vagy éppen emberformájú béka. Ha ezt az egyetemes megfogalmazást a játéktervezés megtalálta, akkor művészet. Ha nem, mit sem ért a munkája. Koczogh Ákos „ \J-\Í W-*V# „Mégiscsak egy albérletbe ■kellene inkább, én azt mondom...” Bódis Gyuri ránézett. „Albérletbe, - gyerekkel? Hol élsz te, Zolikám? Ki vesz ma oda családot albérletbe?” „És ki vigyázna Krisztikére? — szólt Ibi is. — Vagy az albérlettel mindjárt bölcsőde is jár, azt hiszi, Zoltán?” Hartmann levette szemüvegét, felállt, bólintott. „Sakk-matt... De akkor mégsem lesz más, mint az, hogy kibékül a szülőkkel, Juditka!” A fejem ráztam. „Azokkal én soha! Azóta: már a férjemet is teljesen elvadították tőlem! Reggel mondtam neki, hogy vegyen a gyereknek legalább két kiló narancsot, azt mondta,1 rendben, de fölírja az árát, ha már úgysem fizetek gyermektartást! Jó, mondtam, írd föl, de akkor mondd meg neki, hogy a narancsot az anyukája küldte!” „Szörnyű! — csapta össze kezét Hartmann. — Itt tartanak már? A férje benyújtja a számlát, ha valamit költ a gyerekre?” „Én ragaszkodom hozzá!” „De miért?” — kiáltotta Sári. Ránéztem, s azt mondtam; nagyon határozottan: „Mert válunk.” „Úristen! — mondta Hartmann, és lezökkent mellém egy üres székre. — Akkor igazán nem tudom, mi lesz magukkal, Juditka! Ha már remény sincs a kibékülésre! — Nézett, egyre csak nézett rám, tanácstalanul. — Mi lesz így magával?” (Folytatjuk)
