Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-28 / 150. szám
Tábornézőben Képzelt riport egy salgótariáni rockkoncertről Az antikultúra fáklyavivői ... És a koncert napja ugyanolyannak indul, mint a többi. Legfeljebb a tanítási órák tűnnek hosszabbnak és unalmasabbnak a középiskolákban, mint máskor. Mikor lesz már öt óra? Az együttest követő „slepp” már délelőtt ott ólálkodik a Ház körül, ök az állandó közönség, a „hangulatteremtő mag'’. Aztán kezdés előtt egy, másfél órával benépesül az egész környék. A Ház előtt ólálkodók egy része jegyet szeretne szerezni. Mások kis csoportban egy flaska fölött ácsorognak. Megint mások néhányszor körüljárják az épületet „kiskaput” keresve, s akadnak, akik — beletörődve sorsukba — elhatározzák, hogy korláton ülve hallgatják végig a koncertet. Bent pedig már „áll a bál”, bár a színpadon még csak hangszerek és hangfalak láthatók. Mindenki igyekszik közei kerülni a bálványokhoz. A pódium előtt ugráló, ordítozó tömeg: ..Gyertek ki, gyertek ki, itten van már mindenki!” „Akár hogy is fáj, ti vagytok a sztár!” A rendezők kordonja erejét megfeszítve igyekszik megakadályozni, hogy a színpadra is felnyomuljanak. Kipirult arcok, italtól csillogó szemek, homlokba lógó, csapzott, kócos fürtök. A kevésbé aktívak hátrahúzódnak unottan szívják cigarettájukat, s közönyösen bámulják a tomboló tömeget. Vannak olyanok is, akik meglepődve hátrálnak kifelé. ök koncertre jöttek... Az imádott, bálványozott fiúk színpadra lépésekor megsokszorozott hangerővel bődül fel a „nagyérdemű”. Fel az ablakpárkányra, székekre! Az őrjöngés fokozódik. Ha valaki esetleg a zenére, vagy netán a szövegre(!) lenne kíváncsi, az az előtérbe vonul vissza. Itt is mindent intim félhomályba burkol a sűrű cigarettafüst. A fotelokban lezser csőnadrágos fiúk-lányok hevernek, olykor megkülönböz- tethetetlenül összegabalyodva. Surranós lábak az alacsony dohányzóasztalokon, az ízléses kis térítőkét^ már rég a földön tapossák, összetört kó- lásüvegek és hamutartócserepek között. Bent már tetőfokra hágtak a kedélyek. Amit az együttes játszik, az már szinte másodlagos. Imbolyog a tömeg, magasba emelt ököllel ordít, ugrál mindenki. Átnedvesedett fehér ingek tapadnak egymáshoz, s vonaglanak egy ütemre. Égő gyufaszálak, csikkek repülnek, durrognak a petárdák. Rendezők, rendőrök igyekeznek eltávolítani a rendbontó magokat. Egymás után vezetik ki a fékevesztett, imbolygó fiatalokat. Ki figyel a .recsegve-ropog- va törő székekre, a kárpitba nyomott csikkekre, a földön heverő üvegdárabokra? Itt már mintha megszűnt volna az anyag, a valóság... A Banda búcsúzni szeretne, de nem engedik. Aztán las- san-lassan csak megindulnak a ki járat felé. Az útqán folytatódik minden: bömbölve ismétlik a jól ismert dalok refrénjeit, és jól érzik magukat. .. Képzelt riport. Igen, ez az írás a képzelet szüleménye. De valós alapja van. Hogy mennyi, azt' döntse el az olvasó! (veszprémi) SUPERTRAMP Sokan úgy tudják, hogy a Supertramp már több, mint tizenöt éve létezik, pedig valójában csak tíz esztendőről lehet szó. Sőt, ha azt vesz- szük figyelembe, hogy az együttes tulajdonképpen 1975-ben „jött egyenesbe”, azóta dolgozik végleges felállásban, akkor az idő kishíján a felére csökken. De nézzük csak sorjában, hogy hibátlan képet kapjunk. 1970-ben — vannak, akik 1969-et említik! — két angol zenész, Richard Davies (ének, orgona, zongora) és Roger Hodgson (zongora, ének gitár, basszusgitár) Münchenben zenekart alapít, rögtön azután, hogy Davies feloszlatta „Rick’s Blues” nevű együttesét, melynek a hetvenes évek elején rajongott énekessé lett Gilbert O’Sullivan is tagja. A két „szülő” Supertramp-nek kereszteli a Vadonatúj formációt. A dobon ekkor Bob Millert találjuk és Dave Winthrop szaxofonozik. Miller nem sokkal később, az első nagylemez felvételei után kilép. Depressziós panaszai vannak. Nem kevesebb, mint kétszázfiatalember jelentkezik a meghallgatáson, hogy helyére befogadják. Ugyanakkor veszik fel Franck Farrelt, aki csak basszusozik, így Hodgson most már teljesen a zongorának és, a gitárnak szentelheti magát. Egy nyomasztó norvégiai turné után hárman mondanak fel Daviesnek: Currie, a dobos, Farrel és Winthrop. Helyükre Bob C Benberg. a szemüveges John A. Helliwell és Doug Thomson áll, s ezzel az alapítók minden problémája megoldódik, mert olyan csoport jött össze, amelyik képes egy kifinomult — sőt néhol már-már körmönfont —, rockirányú, gyökereit részint a” jazzben, részint a hatvanas évek nemes (még inkább elit) muzsikájában eredeztető zenét játszani. Amikor az „A század bűnténye” című LP-jük hatalmas sikert arat világszerte, a Supertramp beérkezik. Helliwell egy interjúban azt mondja, egész biztosan örökre felbomlott volna a zenekar, ha ez az albipn nem hozott volna szerencsét. A következő nagylemez („Válság? Milyen válság?”) 1975-ben jelenik meg. Ezt is milliók veszik meg a világon. A fiúk diadalmas kanadai és egyesült államokbeli hang- versenykörút után keresik fel a híres Caribou Ranch stúdiót, ahol Michel Colombier hangszerelésével felveszik a „Még a legnyugodtabb pillanatokban is” album dalait. Kibocsátása után három hónappal már platinalemez, de a még nagyobb népszerűsítés, reklám kedvéért a Supertramp huszonnégy várost érintő hangversenykörútra indult a tengerentúlon. Az egyébként nagy sikerű turné azzal a haszonnal is jár, hogy előző két LP-jük újra felkerül a listákra. Európai koncertezésre 1977 augusztusában érkezik az öt fiatalember és negyven városban lép fel. A legjelentősebb európai slágerlistákon egyébként, az akkor már két éve piacon levő „Give a little bit” (Adj egy picit) című kislemezük még csaknem mindenütt az első tíz hely valamelyikén található. 1978 februárjában a zenekar hozzáfog „Amerikai reggeli” című albuma felvételeihez, majd nyolchónapi . munka után végre egyszer elégedettem hagyja el a stúdiót: most már minden tökéletes, a lemez a közönség kezébe kerülhet. Magyarországon eddig hivatalos forgalmazásba nem került Supertramp-produkció, de a „Század bűnténye” például jelentékeny mennyiségben talált gazdára különböző úton-módon. Népszerűségét nemsokára veri majd a röviden csak „Reggeli” néven emlegetett lemez, melyet e sorok írásakor már mfriden magyar- országi hanglemezboltban bárki megvásárolhat, hiszen ez egyik legújabb indiai behozatalunk. Kétségtelenül jó, színvonalas, ötletes zene, s mint a többi Supertramp nagylemez, felfogható slágerdarabok gyűjteményének is. Ám ugyanakkor átfogó témával, igényes mondanivalóval, koncepcióval bír. Vass Imre Reggelenként 8 óra fél 9 körül autóbuszok fordulnak be a salgótarjáni strandhoz. Sok kis nebuló száll le. A napközis táborba mennek, melyet fákkal övezett, füves területen alakítottak ki. A kapuban két ügyeletes kisfiú fogad. Az udvaron színesre festett játékok, melyeket a csitrik nagy lelkesedéssel vesznek birtokba. Nevetgélnek, hancúroznak. —-.' A. gyerekek jól érzik magukat, sokat szaladgálnak, játszanak, élvezik a szünidőt. Minden napra igyekszünk színes, izgalmas programot kialakítani — mondja a tábor- vezető, Taiti Franciska. Elindulunk körbe *a táborba. — Látta a könyvtárat és a vetítőt? — kérdezi egy vékonyka hang. Megnézzük együtt a könyvtárat. Elég nagy helyiség, a falak mellett polcok, tele könyvekkel. — Hogy érzitek magatokat itt? — Én nagyon jól! Sokat olvasok. Nagyon szeretem a könyveket, mindig megtalálom, amit szívesen forgatok — mondja Vajda Szilárd, a Mártírok úti iskola negyedik osztályos tanulója. — Én most vagyok itt először — meséli Szabó Mónika nyolcadikos. — Jól érzem ma- gam, szeretek játszani, futká- rozni. Vannak barátnőim is. — Már nagyon régóta járok ide — veszi át a szót Raf- fai Beatrix, ö hetedikes. — Rendeznek filmvetítéseket, járhatunk a gyermekkönyvtárba, számháborúzni is szoktunk. — Engem még soha nem „lőttek” le — dicsekszik valaki a tömegből. — Múltkor rendeztek pingpongversenyt is — hallom Merényi Oszkártól, a Rákóczi úti Általános Iskola hetedik osztályos tanulójától. — Nagyon jó, a tanító nénik minden napra újabb és újabb meglepetéseket készítenek. Ha meleg idő lenne, strandra is mehetnénk. De hát ilyen hidegben? — Ha rosszra fordul az idő, esik az eső mit csináltok? — A munkateremben plakátokat, faliújságokat készítünk. A nyersanyagot, karr ionokat, színes papírokat a tanító nénik szerzik be. A legsikerültebb 'alkotásokat fel is függesztjük — meséli lelkesen Szabó Móni. Nyári adomák VÍZPARTI BÁNAT ' Nagyapám még a mosótek- nőt csórta el ladikázni. Köny- nyű volt neki! De nekünk csak automata mosógépünk van... „RICSÉSEK" — Az a colos nem közénk való? Nincsen rajta semmi pettyes! — Ugyan hagyd. Láttad már a máját? OLAJVÁLSÁG — Papa! Napozni mentem! — Várj csak, gyeermekem! Biztos vagy benne, hogy, a Fabulon nem jó a Trabantba? TÁBORI TECHNIKA — A teljesítmény növelése érdekében a brigádvezető elrendelte. hogy a gyümölcsszedők és a -válogatók munka közben énekeljenk. — Rajtam nem fog ki! Elhoztam a táskamagnómat! Az majd énekel, amíg cseresz- nyézek... ÍGÉRET A SÖTÉTBŐL — Na... Legyél jó kislány... ígérem, vasárnap elmegyek az őseidhez! — Jaj, csak azt ne! LÁNYOK EGYMÁSKÖZT — Lajoskával többet nem megyek moziba. Már a híradó alatt megfogta a kezem. — Aztán? — Hiszen ez az! Aztán csak a filmet nézte... NYÁRI MUNKA — Befogadtak a műhelybeliek kisfiam? — Hogyne mama! Rögtön, ahogy elfogtam a szaki bácsi ultiját. — Hogy telik el egy napotok? — A megérkezés után reggelizünk. Azután azzal foglalkozhatunk, amit a legszívesebben csinálunk. Ebéd után egytől kettőig csendes pihenőt tartunk, majd szervezett programokon veszünk részt. — A sok öröm mellett gondjaink is vannak a táborban — panaszolja a táborvezető. — Mégpedig a gyerekek eljuttatása a táborba. Nagyon nehéz a kemerovo-lakótelepi gyerekek helyzete. Csak úgy juthatnak el autóbusszal a táborba, ha átszállnak. Ez hétnyolc éves gyerekeknek nagyon veszélyes. A Volán megígérte. hogy ha a buszok menetidejébe belefér, fölmennek a kemerovói > gyerekekért. Erre a problémára meg kell találni a megoldást, mert így a gyerekek mindennapos veszélynek vannak kitéve. Bizakodva búcsúzunk, annak reményében, hogy hamarosan elhárul a veszély. Tábornézőben (vá) T," ■■ ’ t p ,7? A, , Tfr.WŰP* f ... .•>. v,;í *1P' i ■HfSWBME.t > .ágy '"'‘Vari jk \ >■. fi A kellemes napok színhelye m Bármelyik programra jelentkezhetnek a táborvezetőnél. Képünkön jobb oldalt szemüvegben Merényi Oszkár, a Rákóczi úti Általános Iskola hetedik osztályos tanulója. Gyermekegészségügyi központ szállodával Két évvel ezelőtt fogadta az első 46 fős csoportot a varsói gyermekegészségügyi központ. Lengyelország távol eső városaiból, falvaiból érkeztek a kis betegek. Az új intézet a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátást nyújtja az ország valamennyi 18 évnél fiatalabb állampolgárának. A 15 szakorvosi rendelőben már eddig 50 ezer gyér. meket fogadtak. A legtöbben a belgyógyászokat, • a fül-orr-gégészeket, az ideg. gyógyászokat, az urológuso. kát és a kardiológusokat keresték föl. Sürgős esetben az ország minden egészségügyi intéz, ménye jogosult a betegeket az intézetbe szállítani. Egyébként valamennyiük rendelkezésére állnak azok a speciális megkülönböztető jelzéssel ellátott postai levelezőlapok, amelyeken in. - dokolt esetben javasolják páciensük felvételét. E ja. vasiatokról 5—6 napon belül döntenek az intézetben. Ha szükségesnek látszik a vizsgálat, egyidejűleg értesítést kapnak a szülők és ; beutaló orvos is. A gyermel lakhelyére küldött levele főlapon feltüntetik a vizsgá lat időpontját, de még az is, hogy milyen közlekedés eszközzel utazhat vidék ről Varsóba. A mellékelt szí nes térkép segít a nagyváros tájékozódásban. A vizsgála eredményeiről a beutaló or vos értesítést kap, szüksé; esetén a hosszabb ideig tart kezelés részleteiről is tájé koztatják. Fél éve nyílt a világvi szonylatban is páratlai szálloda, ahol a kis betegei szüleinek nyújtanak átme nett szállást méltányo árakon. Velük laknak a fék vőbeteg-ellátást nem igény lő gyerekek is, akik termé szetesen nem fizetnek téri tést. Eddig 1200-an töltöttel el hosszabb-rövidebb idő az új létesítményben. Mel. lette rehabilitációs köz. pont építésébe fogtak. Itt elkészülte után, az eddig gyákorlattól eltérően í mozgássérültek mellett mái betegek utókezelésére is mód lesz. 'NOGRÁD - 1S8Q. június 28., szombat
