Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-14 / 138. szám
Egy kormányhatározat nyomában Hol tart a munkásfoveÉb&liépzés Tizedik esztendeje, hogy Hajas Mikiósné munkát vállalt a Jánosaknai Fehérneműgyárban, Mátramindszentről utazik munkahelyére. A fiatalasszony nemrégen Kiváló dolgozó kitüntetésben részesült. Az exportmegrendelések teljesítésénél fokozottan számítanak megbízható szakmunkájára. Képünkön: Kiss Józsefné szalagvezetőjével, aki az alkalmanként adódó gondokon, problémákon azonnal segít. — kj — Szerénység — mint gazdasági tényező Lassan tíz éve, hogy megje- tetni, s oktatásukhoz több tízlent a munkások továbbkép- ezer — többnyire felsőfokú zésével foglalkozó kormány, végzettséggel rendelkező szakhatározat. Meglehet, furcsá- embert biztosítani, akkor ez nak tűnik, hogy ilyen magá- 30—90 millió órát venne igénytől értetődő feladatot külön be, aminek nagy része a műn- kormányhatározattal kell kaidőből esne ki, s persze hangsúlyozni, ám erre is jócskán megrövidítené a tócsák azért volt szükség, mert vábbképzésre kötelezettek e feladat a vállalatok s mun- szabad idejét is. Mindez még- olyan káltatók számára mégsem volt is jó lenne, és megérné, ha minden olyan magától értetődő. A ily1- módon a munkások — munkaerő-gazdálkodássgl ősz- úgymond: naprakészen — kö. szefüggő nagy gondjaink egyi- vetni tudnák a rohamosan vál- ke ugyanis, hogy a foglalkoz- tozó technikai, műszaki istovábbképzésből adódó feladatokat. (Továbbképzésnek számít például az egyszerű biztonságtechnikai tanfolyam is...) Megint másutt azokat irányítják továbbképzésre, akiknek munkája átmenetileg nélkülözhető, s persze vannak — szép számmal — vállalatok is, ahol lehető és lehetetlen, nek látszó feltételt biztosítanak, hogy, megoldhassák a valóban szükséges, és valóban hasznos továbbképzést tátották szakmai összetétele mereteket. Ám ha az iparunk De ők sem a .segéd, és betaníés képzettsége eltér a kívána. tos munkaerő-szükséglet ugyancsak kívánatos szerkezetétől. A gond már az iskolákban is felfedezhető: egyrendelhetik, az olcsóbb, úgynevezett ,-gyártási hosszban” is. így a költség 700 ezer forinttal csökken. Forintban tíz- és százezre- sza a „szerény anyagfölhasz- ket, sőt gyakran milliókat nálás”. Ezen az értendő, hogy lehet „megmenteni” a gyár a célnak épp, hogy megfelelő, számára az élelmes anyagta- annál semmivel sem jobb karékossággal. Napjainkban, anyagot dolgoz föl az üzem, amikor a nyersanyagárak s nem- pedig — valamiféle 17 millió forint nemritkán az egekig szöknek flancból — jobbat, drágábbat a világpiacon. kiváltképp A szerénység értéke az acélfontos, hogy élénken kutassák a megtakarításra kínálkozó módokat, lehetőségeket az evvel megbízott szakemberek. A Salgótarjáni Kohászati Üzemekben tetemes mennyiségű anyagot dolgoznak bele gyártmányaikba a termelőkgyár számára milliókban mérhető, ezért az illetékesek hagyják magukon elhatalmasodni ezt az emberi erényt. Ennek köszönhetően fölismerték, hogy az egyik gyárrészleg által használt LH jelű anyag kiválóan helyetteHatalmas egy-egy apró — vagy annak látszó — ötlettel is jelentékeny összeget lehet az anyag- költségből lefaragni. A nagyüzem technológiai osztálya többfajta módon is megkísérli az anyagtakarékosság kibontakoztatását. Magától értetődik, hogy csökkenteni igyekszenek a különféle veszteségeket a gyártási folyamatban, ám nem rekednek meg ennél az egy lehetőségnél. Keresik a módját annak is, hogy már az anyagok kiválasztásakor, megrendelésekor a legcélszerűbb, legolcsóbb portékákat leljék meg, ezekhez jussanak hozzá. Hulladék: volt, nincs Nagy szakértelem, alapos helyismeret kell ahhoz, hogy az egy-egy termékhez, fölhasználandó anyagot — az úgynevezett anyagbetétei — mentői kisebbre csökkentsék, vagyis elérjék azt, hogy az elhasznált anyag a lehető legkevesebbel — vagy semmivel sem — legyen több annál, amennyi végül benne marad a kész áruban. A legtöbb mód a hulladék csökkentésére ' kínálkozik. Ezeket egyre hatékonyabban használják ki a gyáriak. A kovácsoló gyárrészlegben például a gyártási eljárás finomításával több százezer forintos megtakarítást irányoztak elő az idei — sorban az ötödik — anyagtakarékossági tervben. Az egyik szántóvas hengerlés! üregének módosítása nagymértékben csökkenti a sorját. így az előkalkuláció szerint nem kevesebb, mint 650 ezer forintnyi megtakarítás érhető el az év végéig, örlőgolyó- gyártásban hasonló módszerrel csaknem félmillió forint spórolható megEmlítésié érdemes módszer, amellyel a mindenképpen keletkező hulladékot egyéb célra használják föl, így a hulladék megszűnik hulladék -lenni. A kisterenyei gyáregység termékeibe töméntelen C profilú vasat dolgoznak bele. Ezekből szárnot- ♦‘■'vő a hulladék. Ám a rövid a rabokat nem dobják el, hanem távtartóként, összekötőként beépítik a gyártmányba. Ilyképpen az ere- éhüteg előírt T meg U-va- sr'"'t is fölöslegessé tették. Úgy tetszik. hazánkban |aem tekint nagy múltra viszanyagtömegből síthető az úgynevezett B 34— B jelű. jóval olcsóbb anyaggal. Ez a fölismerés az üzem számára ebben az évben megközelítőleg négymillió forintot ér! Baj nélkül Egy újítónak köszönhetően az is kiviláglott, hogy a gyári öntödének kellő ferromolib- dén ötvöző helyett a lényegesen olcsóbb és csaknem a szomszédból — az ötvözetgyárból — beszerezhető szi- likomolibdén is kitűnően megfelel. Az ötlet révén 800 ezer forint „marasztalható” a gyári kasszában- Kutatva a lehetőségeket kiderítették, hogy a szántóvashoz szükséges lemezeket, amelyeket idáig viszonylag drágán, úgynevezett „körülbelüli hosszban” adott el a szállító gyár, baj nélkül megAz idei anyagtakarékossági terv 17 millió forint megtakarítást irányzott elő az acélgyárban. Ez az összeg úgy mutatható ki, hogy a tavalyi fajlagos anyagfelhasználást összevetik az ideivel. Megemlítendő, hogy a 17 millió több módszer fölhasználásával áll össze, a hosz- szan taglalt anyag betét-csökkentés értéke a terv szerint öt és fél millió lesz majd. Az idei terv öthónapos eredményeiről a gyáriak nem bocsátkoztak részletekbe, véleményük szerint minden megfelel az előzetes elképzeléseknek. Bár új és új lehetőségeket föltárni egyre nehezebb, a szakemberek úgy látják, a következő években is képesek hasonló mérvű megtakarításra' Egy teória szerint ugyanis a tartalékok újratermelődnek azáltal, hogy új termékeket vezetnek be. új gépeket állítanak munkába. Nem elhanyagolható tényező ezenkívül az sem, hogy a takarékosság fokozásában fáradozó szakemberek módszere is folyton finomodik. Molnár Pál technikai felszereltségének és műszaki kultúrájának változásait jelző adatokat vizsgáljuk, akkor — s tekintsünk most el a részletektől — gyor- re tágul az újonnan munká- san kiderül, hogy messze va- ba lépők iskolai végzettsége és gyünk mi még az új techni- a meglevő munkakörök kép- kák és technológiák 5—8 zettségi igénye közötti szaka- évenkénti gyökeres változá- dék. A munkahelyi képzés sától, megújulásától. Követpedig csak lassan reagál az kezésképpen: e továbbképzési ebből adódó oktatási felada. követelmény megfogalmazói adástechnika, még inkább a tokra. vagy abból indultak ki, hogy a mai munkásgárda általános műveltsége és szakmai képzettsége hihetetlenül alacsony — még/ a napjaink ipari , -1-1 struktúrája jellemző, megle. Igaz; napjainkra mar Mala, tetősen közepes színvonalú kultak a munkastovabbkép- műszaki kultúra esetében is zési rendszer szervezeti ke- —( vagy azt az illúziót kerge- retei, s megvannak a mini- tjk) hogy nálunk a legfejlettebb ipari államokra jellemző rohamléptekkel halad előre a műszaki-technikai forradalom. FÉLMILLIÓ EMBERT ÉRINT tott munkásokra koncentrálnak elsősorban — már csak azért sem, mert e munkáskategória továbbképzési tartama tisztázatlan —, hanem a szakmunkásokra. S e gyakorlat — jellemző módon — a dinamikusan fejlődő, vagy a dinamikus fejlődés lehetősége előtt álló iparágakra jellemző (például: vegyipar, hírműszeripar stb.) A GAZDÁLKODÁS FÜGGVÉNYE mális — helyenként ennél kedvezőbb — személyi és tárgyi feltételek. S mégis: az egész rendszer meglehetősen döcögve, nehézkesen, s bizony eléggé alacsony hatékonysággal működik. Ha meg. próbálkozunk valamiféle, rövidre fogott oknyomozással, akkor mindenekelőtt a jelenlegi rendszer alapelveit kell szemügyre vennünk. Ezek egyike: minden munkásnak öt-nyolc évenként el kell végeznie az éppen esedékes to7 vábbképző tanfolyamot. E kötelezettség a jelzett időszakonként, legalább 3 —3,5 millió munkást érint, azaz Kutathatnánk más okok után is, de tán ennyi is elegendő annak feltételezéséhez, hogy a már munkaviszonyban levő munkások szakmai továbbképzése nem annyira a központi rendeletek, hatá. rozatok és előírások függvénye, mint inkább a gazdálko. dás valóságos körülményeiből adódó szükségszerűség. S témánk e ponton kapcsolódik a gazdaságfejlesztés általánosabb kérdéseihez. Ha nincs — és valóban nincs! — ISMÉTLŐ ISKOLÁK Legyen szabad megkockáztatni: mindkét, esetleges fel- tételezés — tévedés. Az első feltételezés esetében ugyan miként igazolhatók az immár akadálya a szelektív iparfej- harmincéves — és szüntelen lesztésnek, ha megteremtőd- reformokkal formált — szó- nek az intenzív műszaki fej- cialista szakmunkásképzés lesztés lehetőségei,- ha meg- erőfeszítései ? Ha pedig elfő- szűnik a vállalatok közötti —■ gadjuk — és mi mást tehet- és napjainkra már tökéletes nénk —, hogy „közepes fej- simaságára csiszolódott —• évenként a munkásállőmány Régünk” egyik meghatáro. nivellálódás, ha a munkások_ ,y rrnva o 7 o Izorlomatotlon -fv r< n Ir oznrvx rv>in Hznott fi zv rí x r nn! 16—17 százalékát (körülbelül félmillió embert). Mi történik akkor — kormányhatározatról lévén szó! —, ha ezt az alapelvet végül is nem sikerül a gyakorlatban megvalósítani? Semmi nem történik! A határozat ugyanis nem fogalmazta meg az esetleges szankciókat. S feltehetően azért nem fogalmazta meg, mert a rendeletalkotók is azon a véleményen voltak, hogy ez csak afféle kívánatos, de nem feltétlenül szükségszerű tennivaló lenne. A rendelet- alkotók ugyanis — feltehetően sei zója az a kérlelhetetlen tény, nak sem mindegy, hogy hol,' hogy iparunk műszaki és melyik vállalatnál dolgoznak, technikai kultúrájára ko- akkor a munkáltatók majd ar. rántsem a robbanásszerű vál- ra is ügyelnek, hogy gazdál- tozások a jellemzőek, akkor kodási stratégiájuknak meg- e hatalmas munkástömeg vi- felelő képzettségű munkavál- szonylag rövid időszakonkén- lalókat alkalmazzanak. Más. ti továbbképzése alig jelent- ként ugyanis nem boldogul- het többet, mint amíg egy in- hatnak. S persze: e kívánaazzal is tisztában voltak tározat végrehajtását. Másutt , , , . ,,, ’ — ahol már komolyabban vehogy ha évente valóban fel- szik e határozat millió munkást kellene 50— tos állapot esetén, nem lesz szükség központi, s meglehetősen adminisztratív színezetű határozatokra. Továbbképzési határozatra sem, ami racionális 'megfontolásokból kiindul, va ugyan, de végül is nem sok mellőzi a továbbképzés- sikerrel próbálkozott annak kapcsolatos kormányha- előírásával, hogy a munkahetézményesített „ismétlő iskola” nyújthat. Csoda-e, ha a tisztázatlan alapelvek meglehetősen fura gyakorlathoz vezetnek? A vállalatok egy része egyszerűen 150 órára a tantermekbe ülelőírásait — különböző formai megoldásokkal próbálják, „letudni” a lyeken műveltebb és szakmailag képzettebb munkásoknak kell dolgozniuk. Vértes Csaba N em könnyű az alap- Mi fl ■ ■ y ■ EJ y különböztetéséről. Azután szervezeti párttitkár |Lm -a—— « m mji 9 m e éBSví BM JL JSb ■ Ú m BM ^ szakszervezet titkára tájéhelyzete, kivált annak, H O \§ g™* agl O0 j f 18 '&L 1 Ül flO fl 1 1 g Ik? Cjj g koztatta' Dankó Lajosékat. aki most, frissen választva *** jK ■ B ■ vtw m j Bm ■ ■ B B B B B 3 Megismerni részleteiben minkezdte a munkát. Tanúsítja * ‘ dent, ami a munkahelyen törezt Dankó Lajos is, akit az ténik, ez most a fontos száelmúlt év végén Balassagyar- mi keserűség szorongatta a kesernyés mosoly jelent meg segítséget nyújtottak számára mára. Tárgyaltak már a brimaton a műszaki erdészet torkát, szeretett volna fel- szája szögletén. ahhoz, hogy jól el tudjon gádvezetőkkel, szerelőktől az párttagjai választottak veze- kiáltani, de amikor a fiú — Nem nekem való mun- igazodni a munkában. Meg asztalosig egyaránt. A párttőjüknek. Nem nagy az alap- nevető arcára nézett, majd ka volt az, nem is tudtam arra, hogy határozottabb le- vezetőség ismereteinek birtoszervezetük, jó tucatnyian meglátta a többiek megdob- jól ellátni... gyen, mert nem az az igaz, kában már tett a gazdaság ha vannak, de a pártmunká- bent tekintetét, csak annyit Ügy nevezik ezt a munkát, amit az a szerelő mondott hogy munkavédelem. Király- neki, hanem a többiek maréten történt ez időben, hogy gatartása, akik szó nélkül elszeszt fogyasztottak az erdei végezték a munkát. Meg azoban nem is a taglétszám, ami a dolgokat eldönti, hanem amit naponta gazdasági feladatként kell elvégezni, meg a társadalmi és pártpolitikai kötelessége a párttagoknak. És az emberek elis sántít mondott. — Még tréfának amit mondasz... Nyugodt, az indulatait inkább magában hordozó ember Dankó Lajos. Talán ettől, vagy mert itt az ideje, vezetőjének javaslatot a munka anyagiakkal megítélésére. jobb való — Döntsön a munkáskolmunkások. És minden tilalom ké, akik az erdészetnek ezen . V, .UlAnór» tratwrí. f.líoV fr,ntnS halván aktívánk, hogy JOl CSmal várják hogy ezekben a hafántékán jelentkezik dolgokban a párttitkár irányítson, legyen útmutatója a cselekedeteknek, és a pár- tonkívüliek is okuljanak abellenére traktorra ültek, de fontos helyén végzik dolgu- az lett az utolsó .útjuk, ott kát, hogy az erdőben dolgo- pusztultak a Börzsöny egyik zó gépek pontosan működje- szakadékában. Azt mondták, nek, meg a fafeldolgozó asztuk-e? Felélénkült a párttitkár arca. Arról beszélnek már az élet. De lehet, hogy családi vonás az őszbeforduló haj, amit még nem is kérdezett, mert apját látni nem Volt hogy a munkaügyes Dankó talosoké, akiknek készítménye emberek, hogy Dankó Lajos bóí^^Lajos tudja, hogy sok ideje ott pusztult a há_ borúban. így hát korán kezdte a munkáséletet Dankó Laez nem könnyű. — Mindent meg kell jól tanulni, és ez vonatkozik a pártmunkára is... Elhallgatott. Mereven egy pontra szegezte a tekintetét. Látszott a szemén, hogy kavarognak gondolatai. Arcán megrándult egy idegszál. Azon töprengett, amit a múltkorijós. És ott, az erdészetnél, gépjárművön a korábbi igazgatóval. — Azok is a tanulás évei voltak... — emlékezik. Természetesen, hiszen jelen volt a komor tekintetű fadöntők között, amikor megLajosnak attól kezdve hirtelen őszült a halántéka. Nem tehetett a balesetről, de lelkiismerete annyira kínozta, hogy belebetegedett. Alig hallható lett a hangja. — Egy időre meg is vála bútor, hírnevet szerzett a milyen következetesen kéri a megyének. Ezek az igaziak, pártvezetőség nevében, hogy a Azok, akik odamennek a párttitkárhoz és tanácsot kérnek, okos javaslatot tesznek. Felderült a tekintete Dankó Lajosnak, ahogyan gyülemlet- tam az erdészettől — elhall- tek emlékei a mindennapok- gatott ismét, egy pontra sze- ,ról. gezte a tekintetét, majd fel- — Igen a pártmunkában a két. nézett. — De lehet élni az legszebb az emberek bizalma erdészet nélkül annak, akit a és a jó munka. Csak meg kell gazdaság nevelt fel? tanulni azt pontosan végezVisszatért hát, és most ott ni... dolgozik a műszaki erdészet- Most, a közelmúltban törbútorüzem készüljön fel jobban a piaci viszonyokra. A műszaki erőhöz igazodva készítsenek kelendőbb árut. Ott lüktet hát a pártmunka a műszaki erdészet ütőerében, és táplálja á közös érdekeN em lesz ott baj a pártmunkával, • még ha óvatosan tapogatva indul is az. Mert Dankó Lajosnak ban mondott neki egy szerelő, feszült izmokkal osztják az nél, az egyik raktár vezető'- tént, hogy a pártvezetőség ' van igaza, mindent jól meg amikor kérte őket, hogy segítsenek leemelni egy motort a teherkocsiról. Még most is ott cseng a fülében: „Leesik a karikagyűrűd, ha megfogod? A párttitkárnak is szabad emelni!!!” Felkavarodott az idegrendszere, valaerdő halálát. A jókedvű cse- jeként. Az elmúlt év végétől felkérte Szakács Lászlót, a kell tanulni és a munkát meteültető asszonyok között, mint párttitkár is végzi a akik az erdő újjáéledését in- mindennapi munkáját és tár- dítják. Ott volt ifjúkorától az sadalmi megbízatását, ö így erdőn, odatartozónak érezte szokta erre mondani: magát. Aztán később fonto- — Kóstolgatom a pártsabb munkával bízták meg. munkát és igyekszem... Feltekintett merengéséből, Nemrégen a pártiskolán is műszaki erdészet vezetőjét, pontosan elvégezni. Ez szüli f hogy nyújtson számukra át- emberekben a bizalmat.,, tekintést az emberek munkájáról, a jobban dolgozók meg- Bobál Gyula NÓGRÁD - 1980. június 14., szombat
