Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-01 / 127. szám

A zalai Zichy-emlékmúzeum Zichy Mihály ahhoz a nagy magyar festőnemzedékhez tartozott, amely a múlt szá­zad derekán világgá indult, hogy festészetünk erőit hoz­zámérje a Nyugat nagyira­mú művészetéhez. , Vakmerő vállalkozás volt ez. amihez csak olyan nagyrahivatott festő foghatott, mint Zichy Mihály, Munkácsy Mihály, Paál László, Szinyey Merse Pál. Míg az utóbbiak művé­szi tájékozódása Nyugat felé mutatott, Zichy Mihály pá­lyája úgy hozta magával, hogy a Nyugat és a Kelet lett művészetének befogadójává: magyar talajból sarjadva a francia, az angol, a német é« az orosz kultúrában egy­aránt érdekes szintézist kép- ♦ visel. Gazdag, sokrétű élet­művéből a haladás eszmél­nek következetes harcosa, a zseniális illusztrátor, a vir­tuóz akvarellista s a rajz fe­lülmúlhatatlan mestere bon­takozik olyan művészegyéni­séggé, aki a magyar képző­művészet történetéből erede­tien és hatalmasan emelkedik ki, s akinek művészete vi­lágviszonylatban is maradan­dó értékű. A magyar festészet e ki­magasló művészegyénisége Zichy Mihály 1827-ben a Zichy Mihály egykori ssentp étervári műtermében (korabe­li felvétel). Rajzasztal» a salai múzeumban. den úgy maradt, ahogy a nagy festő elhagyta.” A család hűségesen, megbecsüléssel és kegyelettel őrizte Zichy hát- rahogyott műveit, levelezését, gyűjteményeit, a Mester vég­akaratának megfelelően: „Mint minden gyűjtő örülök, ha valaki érti, becsüli és él­vezi a műtárgyakat de ré­mítőn haragszom, ha vala­mi hanyagságból megromlik vagy elvesz”. egyiptomi, beduin és cser­kesz puskák mindmegany- nyi ritkaságok vajának. Aho­vá a szem nézett ott a mű­vészet, vagy a természet egy ritka jelenségét látta. Nagy álló óra, amely majdnem a mennyezetig ért pompás ré­gi kardovai székek, perzsa­bútor, berakott elefántcsont díszítéssel, ' japán és kínai kosztüm, furcsábbnál fur­csább sétabotok, nagy gyűj­Zichy Mihály Faost-Illaaztrácló Illusztráció Rnsitavelü: A párdnebőrSs vág című epoezáhoi Somogy megyei Zalán, aa évszázados fák ölében meg­húzódó egylaíri nemesi kúriá­ban született. A szülőházat, amely a XVIII. században épült a művész táblabíró nagyapja, Zichy Ferenc épí­tette újjá 1830-ban. A mű­vész születésének százéves évfordulóján a család kezde­ményezésére, az épületet, melyben a festő személyes tárgyai, rajzai, gyűjteménye — változás nélkül marad­tak,, múzeummá nyilvánítot­ták. ^ A háborús események megrongálta épületet 1951- ben helyreállították és ki­egészítették a gyűjtemény anyagát. A legutóbb tavaly újrarendezett kiállításon lát­hatjuk Zichy hagyatékát- Zichy Mihály zalai műtér mében az egjykorú újságcik­kek tudósít«* ‘ szerint „min­Ziehy közöl fél évisázadof oroszországi tartózkodása alatt gyűjtött páratlan érté­kű néprajzi anyagot a hábo­rús események megtizedel­ték, de a felszabadulás utá­ni helyreállító munka egyik legjelentősebb magyar emlék­múzeummá emelte a gyűjte­ményt. Zichy egykori otthoniban — festményei mellett — ka­ukázusi és indus bútorok, csipkefínomságú íaragvá- nyok, gyöngy berakasu aszta­lok, perzsa kazetták, fajan­szok, nargilék, ázsiai népvi­seleti, színházi ruhadarabok és egyéb különböző ritka, népművészeti, iparművészeti tárgyak kötik le a látogató fi­gyelmét. Egykori zalai látoga­tásáról Prém József cikkében ezt olvassuk: „Becses volt a fegyvergyűjtemény is, az albáni, kaukázusi, török, arab, töménye, ■ e tárgyak a leg­festőibb elrendezésben min­den kis helyet ^betöltötték”. Zichy egyik levelében uta­lást találtunk azokra a bronz- plasztikákra, amelyek az em­lékmúzeum kiállításának ér­tékes tárgyai: „David d’An- gers a híres francia szobrász egypárszáz a század elejéin élő celebrltásokat és pedig medallion formában készí­tett. Zalán, az én múzeumom­ban van ezekből néhány da­rab. A mi Liszt Ferencünk Is köztük van- Aaldőbon úgy­látszik kitüntetésnek tekin­tették a híres szobrásznál ül­ni és e gyűjteménybe bele­számíttatni”. Az emlékmúzeumban szá­mos tárgyat őriznek, ame­lyek arra vallanak, hogy Zichy illusztrációd készítése­kor milyen alaposan készült föl a szereplő személyek tör­ténelemhű ábrázolására, a korhű atmoszféra hiteles érzékeltetésére. Ezt mutatják a Kaukázus­ból, pontosabban Grúziából származó fából, fémből ké­szített népművészeti, Ipar­művészeti tárgyak, amelyeket a XII. században élt Ruszta- velll-lllusztráclókon látunk viszont Az emlékmúzeumban Zichy rajzasztalán festékei, rajz­eszközei között vannak nagy­számú — számozott végű — tusstollai is. E számjegyek ér­telmére a leningrádi orosz múzeumban őrzött egyik vázlatkönyvének lapjai de­rítettek fényt. Az érdekes műhelytitkokat leleplező fel­jegyzés szerint a Mesternek több száz, pontosan 961 rajz- toilla volt amelyeket az em­lített vázlatkönyv oldalain sorra kipróbált vázlatos, öt­letszerűen odavetett vonalak­kal, alakos vagy díszftményes rajzokkal, különböző betű- vetési kísérletekkel- A raj­zok mellé odajegyezte a toll számát és saját véleményét. Mindez jól mutatja, hogy a mesterség alapos ismereté­nek fontosságát gyakran han­goztató Zichy, milyen oda­adással, szenvedéllyel tanul­mányozta rajzoló szerszáma­inak sajátosságait, hogy azok gondolatait. mondanivalóját, minél tökéletesebben kifeje­ző, engedelmes, simulékony eszközökké válljanak a ke­zében. E vázlatok eszünkbe Idézik Lyka Károly szava­lt: „Zichy minden kis raj­za szemléleténél tudatossá te­szi bennünk, hogy kivel van dolgunk”. Az emlékmúzeum gazdag anyagát, annak értékes könyvtárával éa levéltárával (iámba vannl (Unta lahetat- tan; még kevésbé célja • •ároknak aa Időálló életmű JaUameéae. >s alkalommal arra a helyre szeretnénk a* (Avasé figyelmét felhívni, ahová a nagy magyar mester a világ­városok forgatagából, sikerei­ből és kudarcaiból időnként hazatért, hogy egy szippantást vegyen ebből a tájból, minta bűvár, akinek elengedhetet­len szüksége van a levegő él­tető táplálékéra. Bényl László Beszélgetés Tom Wenzeilel Budapesten A budapesti Gellért Szálló harmadik emeleti szobáiban véget ért az aznapi forgatás. Az első magyar—finn kopro- dukciós vállalkozás, a „Vám­mentes házasság” férfi fősze­replője, a finn Tom Wenzel né­hány perccel később már szo­bájában fogadott. Az igazán baráti hangvételű beszélgetés elején pályafutása eddigi évei. ről volt szó. — Életem legfontosabb dön­tése az volt, amikor elhatá­roztam: színházi iskolába me­gyek. 1969-ben diplomáztam, azóta életemet a színpadok ese­ményei határozzák meg. Előbb a helsinki Svéd Színház kama­raszínpadán léptem fel. Ennek neve „KOM” volt, ami svédül annyit tesz: gyere be. Termé­szetesen a progresszív művé­szi erőket tömörítő társulat­nak bőven volt mondanivaló­ja — egy év múltán már szed­hettük is a sátorfánkat. Újabb egy év telt el, a KOM ismét jelentkezett. Ma is jóleső érzéssel mondhatom azt. hogy társulatunk egészen 1976. ig meglehetősen sokat jelen­tett Helsinki kulturális éle­tében. Aztán az állandó gon­dok — nem volt stabil he­lyünk, kevés volt a pénz — felőrölték az elöregedő tár­saságot. A KOM feloszlásakor elhatároztam, mindenképpen Helsinkiben maradok: laká­som és a családom egyaránt odakötött. Továbbra is anya­nyelvemen akartam dolgozni, ezért mentem a helsinki Svéd Színház társulatához, amelynek a mai napig is tagja vagyok. — Mielőtt megkapta a „Vámmentes házasság" fősze­repének eljátszására szóló ajánlatot, mi volt a vélemé­nye a koprodukciókról? Es a magyar filmgyártásról? — Közös filmet meglehető­sen sokféleképpen lehet csi­nálni, a finnországi szerény' ta­pasztalatok eléggé rosszak. Ami pedig a magyal- filmeket Illeti, tartozom egy őszinte vallómé seal. Egyáltalán nem Ismerem azokat, de még as ott­honi alkotásokat sem kísérem figyelemmel. Es a kijelenté« egy olyan színész részéről ta­lán nem túlzott udvariatlan­ság, aki nemcsak az estéit, de jószerivel az életét a színhá­zakban tölti. Szükebb szakmai tapasztalatokkal Inkább ren­delkezem. így például nagy élmény volt számomra meg­nézni Marton László 1979 őszi, helsinki rendezéseit. Vele — úgy érzem —, igaz barátságot kötöttem... — Az elmondottak után meglepetésnek is tűnhet, hogy elvállalta a készülő film tő­szerepét. — Már az első benyomások alapján tudtam: a Zsombolyai János rendező. Kóródy Ildikó és Matti Ijes által írt forgató- könyv mondandója borzasztó, an izgalmas. Ebből az anyag­ból közös munkával jó filmet lehet csinálni — gondoltam. A magyarországi munkálatok be­fejeztével — gyakorlatilag fél­időben — azt mondhatom, hogy ez idáig minden jól ment. A rendezővel, a szereplőtársak­kal és a többi munkatárssal egyíht nagyon jó hangulatban, keményen dolgoztunk a közös célért. Bevallom, kicsit félek is a finnországi forgatástól. Fé­lek, mi nem fogjuk tudni biz­tosítani azt a mindenre kiter­jedő, tökéletes vendéglátást, mint amiben itt, Budapesten részünk volt. — Szavait minden bizony­nyal az udvariasság is mondat. ta önnel. Ahhoz viszont való­ban nem kell elfogultnak len­nem, hogy megkockáztassam A kijelentést: Tom Wenzel való­ban mindent elkövetett a „Vámmentes házasság” majda­ni sikeréért. Még ingázásra is vállalkozott a két főváros kö­zött, hogy valamennyi kötele­zettségének eleget tudjon ten­ni. — Sajnos, nem volt más vá­lasztásom, mivel a Macbeth címszerepe alól nem kaptam felmentést társulatomnál. Rá­adásul a finn televizió számára készülő, hatszor egyórás Ka- ievala-változat felvételei sem fejeződtek be a magyarorszá­gi munka kezdetéig. Négyszer kellett a Budapesten töltött egy hónap alatt hazautaznom, ezt is szívesen vállaltam. Az időpont-egyeztetéseknél is maximális segítséget kap­tam, miért Is ne tettem volna meg én is mindent a közös munka sikeréért? A tervek szerint július kö­zepén at utolsó jelenet is film- szalagra kerül Ragályi Ele­mér operatőr kamerája jóvol­tából. A szervezők pedig már. is kitűzték a finnországi be­mutató időpontját, október 24. ét. Véleménye szerint milyen fogadtatást remélhet ez a mű? — Jós ugyan nem vagyok, s garanciát sem adhatok, mi­ként is fog reagálni rá a kö­zönség. Benyomásaim alapján mégis megkockáztatom: Finn­országban a sikeresebb alko­tások közé fog tartozni a „Vámmentes házasság”. Hogy ez a várakozásom beteljesed­jék, legalább 3—400 ezer né­zőnek kellene látnia a filmet. Jocba Károly Zichy Mihály­nak a Párizsi Magyar Egylet részére készített rajza. NÓGRAD — 1980. június 1., vasárnap A múzeumok egyre nagyobb szerepet játszanak a közmű­velődésben. Az alapvető, ha­gyományos múzeumi funkció — a műtárgyak bemutatása mellett közvetlenebb kapcso­latot teremtenek, különböző közönségrétegekkel, más mű­vészeti ágakkal együtt, új bemutatási formákat találnak. A múzeumok sajátos lehető­ségeire épülő közművelődés természetesen a kiállításokhoz kapcsolódik. Csak tavaly 659 állandó, 800 időszaki, és 677 vándorkiállítás várta a látó-' gatókat, akik összesen 17 mil­lióan voltak. A legtöbben — nyilván a hazai és külföldi tu­ristaforgalomnak köszönhető, en — augusztusban jártak mú„ zeumokban. De már áprilistól szeptemberig is igen magas volt a látogatottság — havonta egymilliói E számok, adatok arról ta­núskodnak, hogy a közönség megtalálta — megtalálja a múzeumokban a művelődési, szórakozási lehetőséget. Egy­re több családban, iskolai és munkahelyi közösségben prog­ram a közös tárlatlátogatás. Egy-egy nagyhírű múzeumi gyűjteményért, vagy érdekes­nek ígérkező időszaki kiállí­tásért még útrakelni, más vá­rosba, községbe utazni is haj­landók az emberek. A múzeumokban ma már nemcsak képet, szobrot, ipar­Múzeum és közművelődés művészeti tárgyat, történelmi vagy egyéb dokumentumot láthat az érdeklődő. Előadáso. kát hallgathat, műsoros-iro­dalmi, zenei rendezvényeken vehet részt. Elmélyedhet egy- egy speciális téma tudományos kutatásának eredményeiben. Pályázaton, vetélkedőn, ver­senyeken való részvétellel ak. tívan bekapcsolódhat a múze­umi ismeretterjesztő munká­ba. A múzeumi műhelyprog­ramok a „szakmai titkok”-ra derítenek fényt. A tárlatvezetés szinte múze­umi alapszolgáltatás. A cso­portos látogatóknak a fele tavaly részesült is tárlatveze­tésben. Egyes múzeumokban az anyag ilyenfajta bemutatá­sának speciális formáit is ki­alakították. Győrben, Szolno­kon, Szekszárdon a szocialista brigádoknak, Szombathelyen és a fővárosban a Magyar Mun­kásmozgalmi Múzeumban a családos látogatóknak szóló tárlatvezetéseket tartanak. Népszerűek a vezetést más programokkal kiegészítő ren­dezvények. A magyar nemzeti múzeumbeli szabad szombat, a szombathelyi múzeumokban a szocialista brigádnap, a kecskeméti Katona József Múzeumban a múzeumkerti nyári esték, vagy vetélkedőre felkészítő foglalkozások — a pécsi, a szegedi, a debreceni, az egri; a gyöngyösi, a békés­csabai, a szombathelyi, a sí- montornyai múzeumokban. S ami a terveket illeti, érdekes felsorolni ezek közül is néhá­nyat: Baranya megyében a Munka és művelődés címet viselő új akciót, a Fejér, a Sza- bolcs-Szatmár, a Hajdú-Bihar megyei vetélkedőkre előkészf. tő sorozatokat. Irodalmi, színházi bemutatósorozat lesz az Idén is Gorsiumban, Eger­ben, Gyulán, Tatán. Folytat­ják a Magyar Nemzeti Galé­ria és a munkásmozgalmi mú­zeum zenei rendezvényeit. A borsodi múzeumokban a zene a képtárban, Hajdú-Bihar megyében a múzeumi mozi­sorozatokat. Baráti körökbe gyűjtik mú­zeumaink a munkájuk iránt intenzíven érdeklődőket. Meg­újultak és eredményesen mű­ködnek a Bács-Kiskun, a Bé­kés, a Borsod, a Fejér, a Ko­márom, a Nógrád, a Sofnogy, a Szabolcs, a Tolna és a Veszprém megyei múzeumok baráti körei. Előadások, ki­rándulások, gyűjtőakciók kap. csolódnak tevékenységükhöz — s a múzeumi munkát jól ismerő résztvevők segítő tár­sadalmi bázist nyújtanak a múzeumoknak is. A legtöbb múzeumban jól kihasználják a szellepii és anyagi kapacitásukat. A társa­dalom széles, egyre szélesebb rétegeit ismertetik meg nem­zeti kincseinkkel, múzeumi ér­tékeinkkel. A megosztott élmény, közö­sen felfedezett látnivaló töb­bet ad, mint az egyszeri, eset­leges program. A kiállítás, a múzeumi hangverseny, a té­mához kapcsolódó irodalmi, történelmi előadás, amelyről a családban, a munkahelyen be. szélni, vitázni lehet, a vetélke. dők, amelyek a játék és az ismeretszerzés örömét kapcsol­ják össze, maradandó kultu­rális élménnyel ajándékozzák meg a résztvevőt, s részvétel­re indítják a közömböst. Így lesz társadalmi ese­ménnyé, ünneppé egy-egy tár­lat megnyitása, fontos prog­rammá egy-egy múzeum fel« keresése. Kádár Márta \ I

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom