Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-01 / 127. szám
F’ ■eljött a^tán hozzánk “ vagy három nap múlva egy este. Kínos volt, inert én komolyan gondoltam, amit mondtam, hogy látni se akarom többet, ő meg nem. Szó nélkül állt az ajtókeretben. csak mutatta hülyén a romos arcát, kisírt szemét. Le sem tettem a könyvet, amit olvastam, reméltem, hogy gyorsan túl leszünk ezen a látogatáson: eredj a fenébe, mondtam nyugodtan, és nem megjátszott nyugalommal, mert én már tényleg túl voltam az egészen, és olyan kellemes megkönnyebbülésben, felszabadultságban lélegeztem, amilyenre már két éve nem voltam képes mellette, vele, és most idejön elnézést kérni, megmutatni a síró nagy lelkét. Hülye, — mondtam még szánakozva, mikor síi^ii kezdett, de ez a szánalom olyan szimpla, letörölhető semmiség volt csak, mint mikor egy bolt elé kikötött kutyának véletlenül a lábára lépek, és az keservesen vonítani kezd... Ránéztem: ha tudnád, micsoda remek napom volt tegnap meg tegnapelőtt, nem jönnél ide, nem állnál itt görnyedve, szánalmasan. Tegnap meg tegnapelőtt úgy éltem, mint mások, akik szabadok, tornacipőt húztam, s élveztem milyen kényelmes benne lépni, tudtam magamra figyelni, semmiségeknek örülni, nem nyálazott össze jelenlétében, távollétében egyaránt egy hernyó, egy béka, egy víziló, egy ősszalamandra, akit állítólag szerettem, csak egyszerűen megvoltam magamnak, és jólesett egy köszönés a piacon és jó szívvel köszöntem vissza az ismeretlen paraszt- asszonynak, aki meglehet csak azért köszönt rám olyan lelkesen, hogy tőle vegyek méregdrága tojást. Éreztem bőrömön a nap kellemes sugarát, amikor egy órára széttolta a szél a felhőket, és én a temető mellett sétáltam egyedül. Apám sírjához indultam, da mégsem mentem oda, csak jártam jókedvű céltalansággal olyas utakon la, ahová évek óta nem tettem a lábam, meghallottam a madarak beezédét, él érteni véltem. Kihámoztam a esi viteléiből: jó a napiOtéi, jó «a meleg féizek, Jó magot, eleséget találni a izlkka- dó sárban, * milyen jó egyedül szárnyuk alá bújtatni a fejünk, ha éppen arra vágyunk. Ott ült M ajtókeretben; á> elszánta magát a döntő lépésre, a férfias tettre, megragadta a vállam, rádöntött a párnára, közelről meredt a szemembe: ártsd meg, nem tudok nélküled élni, és annyira szeretlek, mint még soha, kezdjük el újra! ' — Én már nem szeretlek, mondtam egykedvűen, és kimásztam alóla, keservesen le- hántottam magamról a kérő kezeit. — Megváltozom, — próbálkozott újra a kezem után gebeszkednl, de én ablakot nyitottam, kikönyököltem, és nem figyeltem rá. Versenymotorok dübörögtek át erőszakkal összeszorított szemem káprázatán, szinte éreztem karomra hullani a salakot, persze hogy a kanyarba ültünk, oda szóltak a legolcsóbb jegyek, és persze, hogy úgy izgultam, mintha nem életemben először ülnék ilyen versenyen, érdekelne a dolog, s nem csak Gábor hülye-láza ragadna rám, aki Erdős Istváni Hóvirág kilóra maga is pilóta, szerelő meg amit akarok, szóval profi, szinte mérnöki szinten, indokolt, oké, hogy átéli ezt az irtózatos ricsajt, amiért ezer kilométert utaztunk egy kanárizöld Trabantba összezsúfolva, amiért nagy szerelmünk első válságát éltük meg húsz hónap után a kempingéjszakánkon. Lajos Gábor barátja. Nekem annyi volt, mint barátom barátja. Én neki, úgy látszik más, míg Gábor Évával a gulyást kavarta,. váratlanul megcsókolt, blúzom alá nyúlt... Mit tagad jam, megszédültem, megrendültem; húsz hónapja Gáboron kívül senki a kisujjam sem fogta meg, és most mint egy kirakati bábut emelt fel Lajos, moccanni sem tudtam, kiáltani nem mertem, blúzom kigombolva, szoknyám a derekamon, mitől féljek jobban, letepernek itt, vagy kiáltásomra beszalad - a velejéig féltékeny vőlegényem, jaj csak azt nem, s hallgatva birkóztam Lajos lapáttenyerével, amely újabb és újabb kényes felületeket próbált lemezteleníteni, míg az ablak alatt lobogott a vacsoratűz lángja, főtt a négyszemélyes gulyás, magam sem tudtam már egy pillanatra, akarorA vagy nem ezt a sértő, alkalmi szerelmeskedést, ói Lajos mint csecsemőt emelt Ide-oda, s végűi magáhoc, leült a . fotelbe, ölébe vont, kedvesen, gyengéden simogatott. — Nem akarom — mondtam határozottan végre, s ekkor Lajos elengedett, visszagomboltam a blúzom, belép Gábor ée Éva: hol aa a terltéa, kérdetek, vagy itt artrlptla folyik, nevetnek, de én látom saurr * hónappal a mmkáét alőtt történt, eiak azért fontol, mert honiú-hoiizú idő után elő- izör jutott eizembe a kérdéi, vajon egészen blztoi az, hogy én Gábor felesége akarok lenni? Február 9-én szakítottunk. Vége, Vége! Eaküdöztünk mindketten sértetten, dühösen. Feljött eztán hozzánk vagy három nap múlva egy este. Hogy visszakönyörögje magát. Szánalmas volt, ■ csak szégyelni tudtam: hogyan li szerethettem?! Egyedül voltam, csak egy könyv védelmezett. amit olvastam. Kun Béláról. Hugi KRESZ-tanfolyamon ült vagy szakköre volt? Hogy meneküljek előle? Kikönyököltem az ablakon. Hosszú percekig csak lapozgatta a könyvemet, majd újabb rohamra szánta el magát, kezében a nyitott könyvvel mellém állt. — Anyám is mondta, hogy jöjjek el hozzád, és beszéljük meg még egyszer a mi dolgunkat. Az anyád. Alig tudtam megállni, hogy el ne káromkodjam magam „az anyád” kezdettel, de hallgattam, és kikerekedett bennem, hogy Gábor egyszerűen ®gy sok száz éves, ismert fiútípus kései példánya. Anyámasszony katonája. Anyuka kíváncsi: Gáborka, megfogtad már annak a kis tanítónőnek a kezét. Igen, anyuka, nagy léptekkel haladok előre a leányzó meghódítása terén. Gáborka, érzitek a tavaszt ? Megcsókoltad már azt a lányt? Kigomboltad már a kis tanító néni blúzát? Igen, anyuka mostanában gombolgatom, szép kerek melle van, és szereti ha simogatom, becézge- tem. Gáborka, itt a forró nyár, szoknyája alá néztél-e már a kis tanítólánynak ? Nézelődöm, édesanyám, de az a lány folyton combjához szorítja a szoknyát. Légy egy csöppet erőszakos, kisfiam. Próbált már az a lány gimnazista korában egyet, mást, nem te leszel az első, akit magára enged hasalni, csak vigyázz, nehogy belebolondulj mert végül is nem való hozzad az a kis ringyó. No, de anyuka, igazán! Ne légy gyámoltalan! A* kell annak • lánynak, olyan fajta! Ismer- tem apját, anyját. Olyan faj- ~L *■’ gyereket ne csinálj neki! Szedess vele valami bogyót! Van már annyiféle, hogy Dunát lehet vela rekesz- tenl. íi anyuka kívánciiiága mindennap Jde4ég0fl. Ha »»ár n«n húahatja tájét ágyába C felnőtt nagy wamár flacská- ♦ - első katolikus a falu- f.," *hban hadd emit mánál mű- • Wwkí « ávaikor- mm. amikor at aanony még alkalmas volna, de az ember hetag’ tCrMött, hálni jár bele a lélek, minden apróságnak örülni kell... Űristen I Hogy tudtam belenyugodni egy percig is, amikor biztos voltam benne, hogy otthon meggyónja a bűneit. 7Í7 *udtam ölelni, csókolni?! Hogy tudtam lefeküdni vele hogy tudtam magamhoz szorítani fél éjszakákon át? Ot szerettem, vagy csak a magányosságot gyűlöltem? öt akartam vagy csak az életem normáid* átlag párválasztását siettettem? Hogy időben férjhez menjek, mint más? Hogy Időben gyereket szüljek, mint mások teszik, s Időben elváljak, mint megint mások elválhatnak, őszintén bíztam a szakítás komolyságában, véglegességében, mert egy kiérlelt cselekedet volit, nem dühös-haragos álszakítás, forró kibékülés reményével, de biztos íudása; megélése: ezt' az embert nem lehet kibírni, ezt nem lehet szeretni, ezt utálni kell. Február 9.: megszabadultam. Végre, végre! Feljött aztán hozzánk vagy három nap múlva. Biztos, hogy ivott az erőgyűjtéshez. Tisztátlannak, méltatlannak éreztem egyáltalán föglalkozni vele. Pedig bizonyára szerettem valaha, nagyon szerethettem, hiszen fontos volt nekem, hogy bízzon bennem, hogy higgyen nekem. Soha, senkinek úgy föl nem nyitottam fájdalmas titkokat, mint neki, soha senkinek nem tudtam beszélni volt szerelmekről, csak neki, neki, aki tulajdonképpen észrevétlenül belevitt abba1 az utcába: mondjak el neki mindent, ami volt, beszéljek mindenkiről, aki valaha hozzám ért, s hogyan ért hozzám, arról is: fontos volt nekem vagy csak eltűrtem valahogyan. Magam sem értettem, meddig elmentem ebben a detektí vesdi ben. Nyilatkoztam erről-arról, szégyenlősen diákszerelmekről, csókokról, nyíltan egy fiatal orvos szeretőmről, egy külföldi barátomról, akit nagyon szerettem. S ő egyre több részletre lett volna kíváncsi, és én egyre inkább köntörfa- lazni, hazudni kényszerültem. Pedig hogy gyűlöltem valaha a hazugságot, a félrevezetést, az ámítást! Két év alatt az ő oldalán hazirdozó lettem. Átlátszón, rosszul hazudtam, s végül már spontán, ok nélkül is, rossz fölösleges magyarázatokkal is, olyasmikkel, amire az égvilágon senki nem kért, várt magyarázatot. Felhív .valaki telefonon, semleges ügyben tájékozódik. Elmondom a lényeget, s aztán akaratlanul ráteszek, valami magyarázatot, kölöncöt, amitől jobb szinten látszik a szerepem, a tevékenységem, aztán mikor leteszem a kagylót, iszonyatosan szégyellem magam. Sírni kezdek, érzem, mint minden gesztustalan, tisztátlan dolgomban; Gábor. Nem egészen két év alatt kifaggatott, kacattá ölelt Nem tudom becsülni magam. Nem létezem, mint azelőtt voltam: ember. Le kell hántanom magamról ezt a szerelmet. El kell Juttatnom ezt a viszonyt a szakításig. Készülnöm kell az új- ból-egyedül létre, új kapcsolatokra, regenerálódásra. Be a február 9. határkő kefi legyen aa életem bem soha többé nem szabad nőm magam. kiszolgáltatF eljött aztán honánk vagy három nap múlva. Kisírt szemmel. Az ölében egy nagy kosár hóvirág volt. Le sem tettem a könyvet, amit olvastam, csak rászóltam, hagyja kint azt az Izét az előszobában, mert ide- benn el se férne akkora kosár, később még olyasmit mondtam unottan, mikor láttam, hogy csak áll az ajtókeretben; menjen a fenébe. De rám se hederített. Pátyolgat- ta a fájdalmát, sírt. Hugi reggel behúzta az ágyam elé a virágkosarat, unalmában megszámolta a csokrokat, hűha, mondta, 171 bokréta a kisasszonynak. .. Mint egy gróf. Nevetett, megpróbált életre pofozni két- három kókadozó csokrot, hogy a párnámra tegye, vigasztaljon a rosszkedvű ébredésben; nesze, hóvirág kilóra... Radics István: Mátraszentistván. Idegenforgalom és kultúra A turista, aki felkerekedik, hogy idegen tájakon töltse szabad idejének legalább egy részét — nem csak lakni és étkezni akar. Közhely ez ma már, mégsem lehet elégszer elmondani. Sok időbe telt, amíg eljutottunk idáig, hiszen még néhány éve is elevenen élt az a szemlélet, amely szerint „a magyaros vendégszeretet elegendő ahhoz, hogy idecsalogassuk a külföldieket”. Ebbe természetesen beletartozott, hogy talál nálunk szállást — lehetőleg luxushotelekben —, magya. ros ételek között válogathat, amihez nem megvetendő skálája járult a „tájjellegű” italoknak. Számos itt járt külföldi beszámolójából derült ki, hogy a magyar lányok csinosságát is „idegenforgalmi vonzerőként” tartották számon — s okkal. joggal kifogásolták, hogy ennél többet, magasabb kulturális színvonalú szórakozást csak hellyel-közzel találtak. örvendetes, hogy a nyári kulturális programok száma — és még inkább a színvonala — szinte össze sem hasonlítható a néhány év előttivel. A Balaton mindkét portján szinte egész nyáron lesznek — váltakozó helyszínnel — színházi előadások. Terveznek cirkuszi produkciókat, bábszínházakat felnőtteknek és gyerekeknek, számos fővárosi és vidéki színész lép fel — kielégítheti kulturális igényeit ezen a nyáron a Balaton partján szabadságát töltő magyarul beszélő vendég. Hiszen ezek a programok — talán a cirkusz kivételével — a magyar nyelv ismeretét kívánják. Külföldi számára lehetnek érdekesek a díszletek vagy a kosztümök — a szöveget azonban nem érti. Legföljebb a színművek zenéjét. Ami viszont isimét arra figyelmeztet, hogy az idegenforgalmi idény kulturális programját jóelőre a várható közönséghez kell tervezni. Siófokon már készül ilyen: musicalszínpadot akarnak kialakítani. A musicalnél valóban nem elsőrendű fontosságú a szöveg — bár feltétlenül szükséges, hogy annak különböző nyelvű kivonatait a jegyvásárláskor vagy legalább az'előcsarnokban megkaphassa a külföldi érdeklődő. De Siófok nem jelenti az egész Balatont — s még a Balaton sem azonos az ország egész idegenforgalmával. Jóllehet több évtizedes törekvésük az idegenforgalmat irányító testületeknek, szerveknek, hivataloknak, utazási irodáknak, s jóformán mindenkinek, aki ezzel foglalkozik, hogy a belső turizmust elterelje a „magyar tenger”-ről — ez az idén sem kecsegtet sok sikerrel. Lesz hát a színházi előadásokhoz közönség Balatonfüredtől Keszthelyig és vissza Akarattyáig. De félő, hogy nem lesz elegendő kulturált szórakozási lehetőség ugyanott a külföldiek számára. Rendeznek Beethoven-hangversenyeket Martonvásáron, Haydn-koncerteket Fertődön és a sort még lehetne folytatni. Kevés azonban az esély rá, hogy összejön a kettő: a magas nívójú zenei esemény és az ilyet kívánó külföldi közönség. De — miért tagadnánk? — a más országokból érkezők nagy része nem is igényli ezt. Beérné kisebb zenei műveltséget követelő, számára is érthető, valóban felüdülést, kikapcsolódást jelentő zenével is. Sok országban felismerték már ennek jelentőségét. Társasutazásokon részt vett magyar turisták ezrei tanúsíthatják, hogy — például — Spanyolországban az olcsó útnak is tartozéka a Flamengo-est, az ottani népi zenéből éf táncból adott Ízelítő. Hasonlóképpen fogadják vendégeiket a görögök: aki néhány, napot tölt náluk, feltétlenül láthat eredeti sántáid táncot. Népi együttesekből nincs hiány nálunk, a legjobbak felsorolása is sok helyet venne Igénybe. A Balaton-part műsoraiba — legalább hetenként vagy kéthetenként egyszer — különösebb nehézség nélkül be lehetne Iktatni egynek-egynek egész estét betöltő' műsorát; Vannak a könnyűzenének más, elismert képviselői is, akik ugyancsak tudnának újat, a külföldi vendégeknek megfelelő színvonalú műsort adni. Nem -hakndsxinten”, hanem úgy, hogy tudatában legyenek rendezők és «zerepiők: az ilyen műsorral a magyar kultúrát képviselik hasal tájakon külföldi — vagy részben külföldi — közönség előtt. Ami viszont a hazai túriamat illeti! nem túlzás, hogy égető szükség van a meglátogatásra érdemes helyek Idegenforgalmi és kulturális fejlesztésének összekapcsolására. Számolni kell azzal, hogy az autós országjáró — márpedig közülük kerül ki a hazai turisták többsége — jó előre meggondolja a kirándulást. Drága benzinnel, számítva a magas vendéglői és szobaárakra csak akkor Indul útnak, ha remélheti, hogy valódi élményekben lesz része. Már az előzetes tájékoztatásban, a prospektusokban és reklámfüzetekben szerepelni* kell annak, hogy milyen programot, műsort tadnak nyújtani az Idegenforgalmi helyeken. Néhány szép, fényképezni való tájrészletért, hangulatos városnegyedért mind kevesebben ülnek autóba. Kell hozzá még valami. Egy csak ott látható kiállítás, a maga nemében egyedülálló színházi vagy zenei előadás — hol mi a helyi nevezetesség, jellegzetesség. Még csak a tavasz kezdetén vagyunk — legalábbis az idegenforgalmi időszámítás szerint. Van idő a tervezésre és — mindenekelőtt — az összehangolásra. Természetes folyamat, hogy a követelmények évről évre nagyobbak, s ehhez járul az idén az is, hogy a gazdasági helyzet megfontoltabbá teszi a mindenütt várt turistát, legyen az kül- vagy. belföldi. Éppen azért most már nem elég csak várni őket. Az igényekhez és a helyi adottságokhoz mért, de mindenképpen színvonalas kulturális programokkal kell várni, mi több- hívogatni azt a több millió embert, aki — ha érdemesnek látja — az idén is útnak indul, ismerkedni Magyarországgal. Várkonyi Endre Ihász-Kovács Éva: Galgahévízi jelentés Szorgos házak kucsmában, piros födelek, Rózsák, júliusi aranyban. Ki tudta, honnan eredt a szó, a kérésteli gyönyörűség, hogy lerogytam ide, az idő csibecsipogású talajára, mentem friss derékkal a Galgán, Galgamenti dalt dudorászva, mocsoktalanul... A menekülés súlya összeszoritott. Szívem, a piros spongya elárvult. > Ki tudta, Galgán van Olümposz és ez a virágzás kihoz belőlem néhány sort még, néhány szirmot az ősznek. Azt mondják kultúrházAs van a közelben Mikor belépnek a teltmosolyú lányok, mosolyognak. '
