Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-27 / 149. szám
A Minisztertanács tárgyalta lavult a nők gazdasági és szociális helyzete A nők társadalmunkban betöltött .szerepe, megbecsülése, szinte naponta szóba kerül különböző fórumokon. Mindez azt mutatja, hogy hazánkban a nőpolitikái kérdés előtérben áll, ugyanakkor az elért eredmények mellett még sok a megoldásra váró feladat. 10 éve, hogy a kormányhatározatot hozott a nők gazdasági és szociális helyzetének megjavításáról, mely kedvezően' hatott élet- és munkakörülményeikre. Azóta, csaknem minden évben — az illetékes állami szervek, a tárcák, a KNEB. a KSH beszámoltatásával — a kormány rendszeresen figyelemmel kísérte a határozat végrehajtását. Például, megvizsgálta az azonos munkakört betöltő nők és "férfiak közötti egyenlő bérezés kérdését; a -könnyűiparban, a mezőgazdaságban dolgozó nők helyzetét; a több műszakban dolgozók szociális ellátottságát stb. Most, egy évtized elteltével a Minisztertanács legutóbbi ülésén átfogóan értékelte a nők gazdasági és szociális helyzetét, a határozat nyomán bekövetkező változásokat. Ez idő alatt lényegében megvalósult a nők általános és teljes foglalkoztatása, jelenleg a munkaképes korú lányok és asszonyok 78 százaléka dolgozik az iparban, a mezőgazdaságban vagy más, társadalmilag szervezett munkaterületen. (A fennmaradó 22 százalékba a tanulók, az eltartottak- a munkaképes korú rokkantsági nyugdíjasok tartoznak.) A nők iskolázottsága összhangban van a határozat követelményeivel. 10 év alatt 74,7 százalékról 93 százalékra növekedett a továbbtanuló lányok aránya, gimnáziumokban, egyes szakközépiskolákban (közgazdasági, kereskedelmi) a tanulók többsége lány. Az utóbbi időben a vállalatok, üzemek, szövetkezetek felismerték a szakmai képzés, továbbképzés fontosságát — erre kényszerítik őket a megnövekedett gazdasági követelmények, a termékszerkezet-váltás is —, különböző oktatási kedvezmények adásával egyre többen vállalkoznak a szakmunkásvégzettség megszerzésére. A vizsgát tett nők aránya 20 százalékról csaknem 40 százalékra emelkedett. Sokan közülük, most felnőttkorban olyan szakmát is választanak, melytől fiatalon idegenkedtek. Jól felkészült, tapasztalt szakemberként tartják számon az ELZETT Művek Zár. és Lakatgyár Szécsényi Gyáregységében Tóth László maróst, aki tíz esztendeje dolgozik a gyáregység szerszámkészítő műhelyében. A képen az egyik készülő szerszám méreteit ellenőrzi. • —báb— Régóta fájó pont és visszatérő téma a női munka egyenrangú megítélése, főleg a férfiakéval azonos munkakörben. Ha lassan is, de sikerült eredményeket elérni: a nők átlagos keresete közeledett a férfiakéhoz. A még meglevő különbséget lényegében az okozza, hogy a férfiak átlagos szakképzettsége magasabb és gyakorlati idejük is hosszabb. Vitathatatlan, egyre ritkább a nők hátrányos megkülönböztetése. A kettős hivatás betöltéséhez szükséges a nők szociális körülményeinek javítása. A dolgozó anyáknak inég ma is nagy problémát jelent gyermekeik bölcsődei elhelyezése, ezért mintegy 9 százalékuk a gyest választja, ami a gyermek és a család szempontjából roppant kedvező. Természetesen 10 év alatt, ha nem is kielégítően, de sokat javult a bölcsődei, főként az óvodai és az általános iskolákban a napköziellátás. A terhes nők védelmére a vállalatok, üzemek is nagy gondot fordítanak A Minisztertanács legutóbbi ülésén rendeletet hozott a három és több gyermek, valamint a fogyatékos gyermek után járó családipótlék-eme- lésről. Ez az anyagi támogatás valójában a nők gondjain kíván enyhíteni, hisz a családi költségvetésért legtöbb helyen ők a felelősek. Kétségtelen, ha csak a hatvanas évekre emlékezünk is vissza, jelenleg sokkal köny- nyebb a háziasszonyok dolga : bővültek a háztartási munkát könnyítő szolgáltatások, javultak a vásárlási körülmények, több a korszerű áru. nagyobb a választék a _ gyorsfagyasztott termékekből, konzervekből, konyhakész zöldségekből. Nem beszélve arról, hogy a bébiételek mennyisége ötszörösére emelkedett. Alapjában véve elégedettek lehetünk a rövid 10 év alatt elért szép eredmények láttán, de ez még nem jelenti azt, hogy ne vegyük észre az árnyoldalakat is, melyek megszüntetése ránk, az egész társadalomra vár. Néhányat említve közülük: jobb munka- és szociális körülményeket egyes iparágakban, nagyobb erkölcsi és anyagi megbecsülést. És elismerést. Ne csak a közéletben, hanem azokon a munkahelyeken is, ahol még kétségbe vonják, hogy a nő alkalmas a vezetésre. Pedig, ha rendelkezik kellő politikai- szakmai tudással, vezetőkészséggel, éppúgy elfoglalhatja az osztályvezetői vagy az igazgatói széket — mint a férfi. Horváth Anita A nyitó és a zárszó a brigádtagoké Második arany után Kezdjük a brigádtagok véleményének ismertetésével. Vajon miként látják saját maguk tevékenységét, vezetőjük munkáját, egyéniségét, magatartását a Balassagyarmat ti Ruházati Szövetkezet konfekció részlegében? Huszár Mihályné alapító tag: — A brigádban megértjük egymást. A vezetőnkkel is elégedett vagyok. Ami jogos, azt elintézi. Itt dolgozik,' közvetlenül mellettem — mutat Taskó Andrásnéra. Tőle Szilágyi Magdolna veszi át szót, aki alapvetően ugyanúgy vélekedik, mint társa, csupán annyi megjegyzést fűz az előb. biekhez: — A brigádvezetővel kapcsolatos véleményemet mindig neki mondom el. Ettől a szokásomtól most sem térek el. — Nem mindig a leghálá- sabb feladat brigádvezetőnek lenni. Főleg olyankor, amikor személyi értékelésre és jutalmazásra kerül sor. Bizony előfordul, hogy egyiknek-má- siknak nem tetszik, ha visz- szaolvassuk azt a mulasztását, amiről korábban elfeledkezett — mondja Taskó Andrásné, a tíztagú Hárnán Kató kétszeres aranykoszorús címmel kitüntetett kollektíva vezetője. — A differenciálásra gondol? — Arra is. Ilyenkor egy-két brigádtag ugyanolyan elbírálást, minősítést szeretne, mint azok, akik a társadalmi munkát is szívvel-lélekkel elvégezték. Bizonyára ehhez hasonló gondok más brigádban is előfordulnak. Talán, ha nem lennének az előbbihez hasonló gondok, akkor nem is akadna dolga a brigádvezetőnek — fogja tréfára a szót, majd így folytatja: — Egyébként ők is elvégzik, amit a többi. E kis szépséghibától eltekintve, ősz. szetartó brigád a miénk. Ha szükség van rá, akkor egymást helyettesítjük. Nyolcunknak van szakmunkásvégzettsége. Legkevesebb három reszorton dolgozunk kifogástalanul. Én például öt munkafolyamattal vagyok képes megbirkózni. Ha valamelyikük szabadságon van, akkor az 6 reszortját is mi vesszük át. A régiek, így Sramő Józsefné, Kovács Melánia, a szövetkezet kiváló dől. gozói, Hives Ignácné, Leszák Ágnes és Huszár Mihályné mindig a legjobbak között található. — És a minőséggel miként állnak? — Apróbb hibák előfordulnak. A meós által kifogásolt munkafolyamatokat ellenszol. gáltatás nélkül újra el kell végezni. így mindegyikünk A brigádvezető na csak a végrehajtás következik. A többség dönt például a társadalmi munka időpontjának meghatározásában, a vállalásokban és más, az egész brigádot érintő kérdésekben. A brigádnaplóba viszont feljegyzem ki, miként teljesíti egyéni ígéretét. Aki erről elfeledkezik, arról mi nem feledkezünk el a jutalma, zásnál. Ilyenkor rögtön elhangzik, miért csak ennyit kaptam. Megmutatom nekik a füzetet, s miután meggyőződ, tek arról, hogy igaz, amit beírtam, tudomásul veszik a döntést. Megnézhetném magam, ha nem tudnám igazamat konkrétan bizonyítani. S ezzel máris eljutottunk az újabb gondolati csokorhoz; azaz, mi bántja a brigádvezetőt. — Könnyű azt mondani, hogy differenciáljak. De A brigád két tagja: balról Szilágyi Magdolna, szemben Huszár Mihályné. UlllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliIlltlIllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllillllllMlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiiiiiii Hiányok és látszathiányok Ezért a pici alkatrészért a fél országot bejártuk — mondta a minap gépszerelő ismerősöm, s néhány apró tömítésre mutatott. — Node, vettünk is mindjárt vagy száz. ötvenet, hogy máskorra is jusson. A példa „ragadós”. Időnként filléres értékű, ám annál nélkülözhetetlenebb alkatrészek tűnnek el a mező- gazdaságot ellátó vállalatok raktáraiból. Nélkülük viszont esetenként állni kényszerülnek a gépek, ezáltal lassan halad a határban a munka. A késői, kapkodva végzett talaj elmunkálás, a hosszan elhúzódó aratás pedig rengeteg emberi bosszúság, érzékeny anyagi veszteség okozója. Tehát az alkatrészellátásra mindenkor fokozott gondot kell fordítani. MONOPOLHELYZETBEN Az elmúlt év őszén Mezőtúron megrendezett gépkereskedelmi tanácskozáson mondta Binczki János, a Mezőgazdasági Gépalkatrész-kereske- . delmi Vállalat (MEGÉV) igazgatója: „A szállítók nagy része monopolhelyzetben van, ami abból adódik, hogy a gépet szállító cég rendelkezik a legoptimálisabb alkatrészgyártási feltételekkel, és a főbb szerkezeti alkatrészeknél nincs konkurrencia....” A előbbiek igazolására néhány számadat: a vállalat 1979. I. negyedévi — időben leadott! — rendeléséből 67,8 százalék, a IÍ. negyedéviből 54,7 százalék nem a MEGÉV által kért ütemezés szerint került visszaigazolásra. Ugyanakkor a szállítók évente 200— 300 millió forint értékben nem igazolnak vissza megrendelést. Jó néhány alkatrész esetében pedig túlságosan hosszú (1,5—2 év) az utánpótlási, szállítási idő. A szerződések megkötésekor és teljesítésekor tehát rendkívül sok a bizonytalanság. Sajnálatos módon minden évben ugyanazon cikkeknél érvényesül ez a bizonytalanság. Ilyenek például: a K—700 és a Zetor C. 12045 típusú traktorok motorikus alkatrészei, vagy az E—516 kombájn fékalkatrészei. KÉPERNYŐS KÉRDEZÉS A legtöbb bosszúságot a látszathiányok okozzák. Amíg az ország egyik felében roskadoznak a raktárpolcok a hiánycikknek kikiáltott alkatrészek miatt, Nógrádban mutatóba sem akad belőlük. Ebben persze a mezőgazdasági üzemek anyagbeszerzői is ludasak, mert gyakorta túlzott mennyiséget vásárolnak, így másoknak nem marad. A fölösleges keresést szüntette meg a MEGÉV, amikor 1979 októberében három vi- deoterminál készüléket állítottak munkába a vállalatnál. A videoterminálok bevezetésének alapfeltétele a már öt éve használt számítógépcsoport volt. Ez a MEGÉV adatbankja. Országos és megyei méretekben cikkelemenként képes kimutatni a meglevő és az elfogyott alkatrészmennyisége-. két darabszámban és forintban. Az adatokból előre tervezhető a beszerzés és a „terítés”, azaz, hogy az egyes alkatrészekből hány darabot kapjanak az AGROKER-ek. A vevő teendője tehát: a legközelebbi AGROKER-nél megpróbálja beszerezni a szükséges alkatrészt. Ha ott nem kap, akkor a vállalattól (esetleg a saját gazdaságból) telefonon, vagy telexen felhívja a MEGÉV illetékes osztályát és onnét a videotermi- nál segítségével néhány perc múltán választ adnak. Egy-egy gomb benyomása után a vi- deoterminál képernyőjén (vagy papíron írásban) látható lesz, hogy hol, melyik megyei vállalatnál, hány darab található a keresett alkatrészekből. Olyan ez, mint egy állandóan változó térkép, amely részletes információt nyújt, ezáltal pedig fölösleges utazások takaríthatók meg. A kezdeti eredmények ellenére az elfekvő készletek így is túlságosan nagyok; egy- egy mezőgazdasági üzemben átlagosan 200—300 ezer forint értékben tárolnak fel- használhatatlan alkatrészeket. Országos méretekben — a MEGÉV vezetőinek becslése alapján — az így felhalmozott fölös értékek meghaladják a 3—4 millió forintot. A MEGÉV vevőszolgálata egyébként díjmentes szolgáltatásként végzi az elfekvő készletek újbóli bevonását a gazdálkodásba. érdeke, hogy javításra csak igen elvétve kerüljön sor' — indokol a brigádvezető. A nagy rutinnak, az alapos szakmai képzettségnek is része van abban, hogy naponta a 130—140 öltöny elkészítésében a kollektíva minden tagja jól megállja helyét a reá bízott részfeladat elvégzésében. Közülük Szilágyi Mag. di nem elégedett meg a szakmunkás-bizonyítvánnyal. Jelenleg Salgótarjánban ruhaipari szakközépiskolába jár. A brigád másik tagja már maga mögött tudja a marxista középiskolát, a brigádvezető pedig nemrég iratkozott be tanfolyamra. A betanított munkások is tulajdonképpen szak. munkások, de nem ebben a szakmában kapták meg a bizonyítványukat. A brigádban még mutatóban sincs férfi. Akaratlanul az a szólás-mondás jut eszembe, mely szerint, ha két asszony találkozik, az már piaci vásárt jelent, ha már három... Vajon miként férnek meg egymással a minden apró, akár csak ár. talmatlannak látszó megjegyzésre is érzékenyen reagáló brigádtagok. — Ki lehet velük jönni, még akkor is, ha nagy szájuk van. Ezt tőlünk senki sem tudja el. venni. De helytállunk a termelésben, a társadalmi munkában és az otthonteremtésben. Igen nehéz megvalósítani. Második éve, hogy hozzákezd, tünk, haladtunk is valamit, de lassú az ütem. Igen, igaza van, hogy az aranyjelvény másodszori elnyerésekor meg. valósított jutalmazási differenciálás' nem tükrözi a legjobb dolgozók és a kevésbé jól tevékenykedők közti valóságos különbséget. Ha viszont másként cselekedtem volna, megnézhetném magam. A másik dolog, ami bosz- szantja a kollektívát és a brigádvezetőt, kevésbé „rázós” dolog mint az előbbi. A vezetőket érinti, akik már elég edzettek a kritikához, de eddig még nem reagáltak a brigád kezdeményezésére. — Vállaltuk, hogy április 4- re kicsinosítjuk munkahelyünket. Eddig már' kétszer szóltam a vezetőknek, hogy se. gítsenek, de még nem mozognak. Addig viszont nem nyugszunk, amíg... ☆ Végezetül a zárszó jogát Kolbányi Ferencnének, a brigád régi tagjának adom át. — Segít jól összefogni a brigádot. Példát mutat a társadalmi munkában, a termelésben is előljár. Elfogadja a kritikai észrevételt is. Én elégedett vagyok vele. — Szoktak-e ellentmondani Ahol ilyen alkotó szellem a brigádvezetőnek a brigádta- hatja át a kollektívát, ott jogok? gos a remény a. harmadik aranyjelvény megszerzésére. — Nem úgy van, hogy én elmondom a magamét, s utá. — venesz — NÓGRÁD — 1980. június 27., péntek
