Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-26 / 148. szám

Kemerovói út’napló (3.)

Múltidéző találkozások

„Én már voltam Magyarországon, s láttam magukat. De Önök nem emlékeznek rám. Nem emlékezhetnek rám. Hiszen cseperedő gyerekek voltak, vagy tán még világra sem jöttek” — e megkapó és szenvedélytől fűtött hangon kezdte beszédét É. A. Zár- juta veterán azon nagygyűlésen, amelyet Magyarország felszabadulásának évfordulója tiszteletére rendeztek Kemerovo pártbizottságának oktatási központjában, mintegy félezer jelenlevővel. E. A. • Zarjuta közA Nagy Honvédő Háború emlékmű

hősi halált halt harcosainak tiszteletére készült

nemzedékkel, hogyan védjük, óvjuk az emlékeket; véleményünk szerint csak a dolog

vetlen, egyszerű szavakkal, papír nélkül idézte föl a három és fél évtizeddel korábbi eseményeket. Ö maga Hat- formai oldalát jelentené van, Budapest és a Balaton mondották. — térségének felszabadító har- ezek tartalma! caiban vett részt, majd 1945 hogy az említettek mennyire után néhány hónapot Pécsett segítenek mindennapjaink eltöltött, s mint mondotta, az igazodásában, milyen erkölcsi akkori élmények olyan mé- erőt adnak „a ma forradallyen elraktározódtak benne, hogy ma is pontosan emlékszik az utcákra, az emberekre.

— Tulajdonképpen szerencsés vagyok, szerencsés a szó olyan értelmében, hogy bár a testem telve van hámiságához”, a teendőinkhez. Mert hiszen az a dolog lényege, s úgy érezzük, ebben sincs szégyelnivalónk, tanácsaikat, véleményeiket rendszeresen kérjük, figyelembe vesszük munkánk során. De, hogy valóban mennyit nyújt egy ilyen veterántalálkozó arhangjával hármójuk között ő a rang- és koridős,

— A kemerovói területről indult osztagok a II. és III. Lényegesebb Ukrán Front harcaiban vettek Vagyis az, részt, — mondotta N. F. Ma- hov —, összesen mintegy 150 ezer kuzbaszi ember küzdött a csatákban, közülük 28 ezren életüket vesztették. Hősiességükért 180-an érdemelték ki a Szovjetunió Hőse kitüntetést.

Sok kérdeznivalójuk akadt a magyar csoport tagjainak. Mezei István például a Hatvan környéki harcokról érdeklődött, lévén maga is e vidéken született. Dr. Gulya Pálné, a balassagyarmati városi úttörőelnök arra volt kíborús sebekkel, sérülésekkel,

de harcolhattam a népemért, ról ti is meggyőződhettek! s más nemzetek szabadságától ^élkül?00^ mosolyogva f,önt^ Etettem maradän" váncsi, mennyire gondozzák- megjegyezte —, az már csak ao élmény volt. külön öröm, hogy életben is Mahov, a mindig

maradhattam... Persze, aki mosolygós, barátságos tekintenem élte át azpkat az idő- tű egykori katona szavaiban ■ ■ ............................. kimért, mondatai rövidek, szik

árak. Néha azonban fölhevíti szenvedélye, az emlék; ilyenkor hosszúra pödört ba- jüsza ráng és hangja megket, annak nehéz elképzelni a helyzetet, hiszen akkor még nem volt látható ilyen „tisztán”, hogy ki, miként vélekedik, hová tartozik. Azt hiszem elegendő, ha azt megápolják a szovjet gyerekek a történelmi emlékműveket, parkokat, míg mások a háborús emlékek részleteiről fag- gatóztak.

A csoport később tisztelettel adózott felszabadítóinknak: megkoszorúzta a város

emelkedik. Szinte ellentétje centrumában levő Hősök em

gadtan, kímérten tart. Ő Mór vald Katalin, Radácsi László

és Pápa mellett harcolt, alig töltötte be akkor a huszonötödik életévét. ,,mt akkor tudtuk, hogy az elkövetkező mikor nemzedék már új életet kezd. indul- hét”, mondja többször is. E. A. Zarjuta. akivel a nagygyűlésen is őszülő hajával,

és Auth András, a csoport vezetői helyezték el a hála és a kegyelet virágait az emlékmű talapzatán.

Tanka László

Programunk egyik legsikeresebb eseménye volt az a veterántalálkozó, amelyen az előbb említett E. A. Zarjután kívül részt vett még V. M. Mázzserin és N. F. Mahov is — és persze a „tömegkommunikáció” is, a televízió, a rádió, a sajtó.

Közvetlenül előtte beszélgettem néhány komszomolis- tával árról/ mennyire őrzik, tisztelik a múltat, s azokat, akik egykor résztvevői és szemtanúi voltak a történelemformáló eseményeknek.

— A csupasz fölsorolás arról. hogy hány és milyen veterántalálkozókat rendezünk, vagy hogy mennyire ápoljuk kapcsolatainkat az idősebb

Következik: Színházi betalálkoztunk, szélgetések — kiskoncert a s rekedtes munkahelyen.

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiH.iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiMiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiitiiiii»

— Ha nem azt gyártjuk, ami odafönt, a csomagol óban kell, akkor bőven van „áldásban” részünk. Pedig nemcsak rajtunk múlik, mikor, mit csinálunk — érzékelteti helyüket, szerepüket, a termelési folyamat nagy gépezetében, a jól ápolt, kedves már az első percekben is a megfontolt asszony benyomását keltő Kinczel Gézáné. a huszonkét tagú Béke brigád vezetője a salgótarjáni öblösüveggyár dobozüzemében.

A kollektíva döntő többsége tíz éve tartozik egymáshoz. Az újak között tartják számon Oláh Tibit, Horváth Erzsit és Csongrádinét. Ahogy a brigádvezető mondja, az alapító tagok az eltelt több mint egy évtizedben jóban és rosszban kitartottak egymás mellett.

— A brigádzászlóval indultunk még 1970-ben. Voltunk már aranyjelvényesek, tavalyelőtt ezüstre érdemesítettek bennünket, tavaly pedig meg kellett elégednünk a bronzzal.

— Miért?

— Mert nem volt megfelelő a dobozok minősége — ismétli a versenyértékelő bizottság megállapítását.

— Önök ezzel egyetértettek?

— Tudomásul vettük. Megbeszéltük a szabászokkal, hogy vigyázzanak, ne adjanak ki minőségileg kifogásolható dobozokat, mert azzal csak rontanak helyzetünNincsenek elkényeztetve

említem, hogy az ellenséges ennek V. M. Mázzserin, akit lékművét. Az egész nógrádi propaganda hatására nem- a „múltidézés mindig hig- ifjúság nevében Ponyiné Ősz. egyszer például féltek tőlünk, 1 4 1 ■* "l'~~

azt hitték, hódítókként jövünk, nem pedig felszabadítókként. Aztán az élet, a tények igazoltak bennünket, komolyan mondom,

Pécsről haza kellett nőm, fájó szívvel búcsúztam ottani ismerőseimtől, barátaimtól.

Ugyanezen a gyűlésen a kemerovói Szovjet—Magyar Baráti Társaság képviselője is szót kapott — a két nép együttműködéséről, barátságáról beszélt. Ezután mondott beszédet csoportunk vezetője, Ponyiné Oszvald Katalin, a KISZ Nógrád megyei bizottságának titkára. Előbb röviden ismertette, voltaképpen kik és mi járatban vagyunk, eddig, milyen benyomásokat szereztünk a testvérmegyéről, lakosairól, majd fölidézte' a felszabadulás általunk ismert ereménveit. Aztán az utóbbi esztendők együttműködéséről, a két megye fiataljainak kapcsolatáról, gyümölcsöző tapasztalatcseréiről szólt. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után kulturális műsort adtak a helyi pionírok, majd a „Fedőneve: Lukács” című filmet vetítették.

Munkás akar lenni

Igen, szegény feje beleszerelmesedett az aprócska szerszámkészítő műhely világába, az ott dolgozó — nála, ha tíz, tizenöt évvel idősebb — srácok töprengő hüminögésébe egy- egy rajz láttán, a feszülten figyelő szemek-' be, a gyorsan, s mégis megfontoltan, pontosan mozduló kezekbe. Véletlenül került el a műhelybe, szünidős gyerekként kézbesített a gyárban, s egyszer oda is vitt valami iratot. Attól kezdve egyre többet látták ott. Odahaza bejelentette: szerszámkészítő leszek. Sejtette, mennydörgés lesz rá a felelet. Nem tévedett. Apja, anyja úgy nézett rá, mint arra, aki részegen félrebeszél. Először azt felelték, ugyan már! Később: mit képzel? Majd végül: szó sem lehet róla. A papa dühöngése és a mama könnyei; munkás akar lenni, nem több. csak ennyi, amikor a családban... No, igen, a családban van jó néhány munkás, de az más. Az ő fiúk egy gyárban?

A fenti vagy éhhez hasonló jelenetet napról napra megismétli az élet némely családban. A „nem több, csak ennyi” minősítések olykor azok ajkát hagyják el, akik maguk szintén műhelyben kezdték az életpályát, s nem is az a baj. hogy gyermeküket tanult embernek akarják látni, hanem, hogy ezt' nem tartják összeegyeztethetőnek a munkás fogalommal. A társadalom egyre nagyobb erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy növelje, erősítse a munkáspálya' vonzerejét, megbecsültségét, s megértesse: a társadalomnak ugyanúgy szüksége van orvosokra, mint szakmunkásokra, s a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyek különbözősége nem azonosítható az első-, a másodrangú szerepek kiosztásával.

Évek óta lényegében változatlan az általános iskola nyolcadik osztályát végzettek között a szakmunkás-intézményekben továbbtanulók aránya — 43,2—43,4 százalék —, ugyanakkor folyamatosan növekszik a szakközépiskolásoké. Ami részben társadalmi szükségletek kifejeződése az oktatásban, részben viszont tükröződése azoknak a sokféle torzulást magukba hordó presztízsszempontoknak, amelyek a pályválasztást — ahogy

a szakemberek jelölik: a pályairányultságot — sem hagyták érintetlenül. Így azután a szerény tudást követelő, de borravalós szakma fölértékelődik, az aprócska íróasztal von- zóbb, mint a számjegyvezérlésű megmunkáló központ nagy hozzáértést követelő kezelése. A hamis értékrendeknek, a vélt és tényleges munkaélménynek meghatározó része van abban, hogy a végzett tanulók egyharmada öt éven belül fölhagy eredeti szakmájával!

Március végén a szocialista iparban 1 297 600 fizikai foglalkozású volt, s ez a szám 58 ezerrel kisebb, mint az 1977-es létszám, öt év alatt a szakmunkásképzésben ötezer forinttal emelkedett az egy tanulóra számított költségvetési kiadások összege, s túlhaladta a 13,5 ezer forintot. Mégis, ma hetvenezerrel kevesebb a szakmunkástanuló, mint volt egy évtizede!

Ez már akkora különbség, amit nem intézhetünk el azzal, hogy világjelenség a fizikai foglalkozásúak csökkenése, s a műszakiak, alkalmazottak növekedése. Már csak azért sem állja meg a helyét ez az érv, mert hazánkban — nemzetközi összehasonlításban — az alkalmazotti létszám már régen túllépte az indokolt szintet, azaz éppen csökkentése, s nem bővítése a kívánatos.

Bonyolult, objektív és szubjektív hatásokat magába foglaló folyamat alakítja a fizikai foglalkozásúak létszámát, összetételét — például a szakmunkás-, betanított- és segédmunkás-arányt, azt, hogy ma már minden száz szakmunkástanulóból 31 a lány, míg két évtizede csupán 17 volt —, ám ebben a folyamatban gyakran döntő elemmé lép elő a család, a szűkebb környezet. Döntő elemmé azért, mert lebeszéli, eltiltja a gyermeket attól, hogy tényleges érdeklődésének megfelelően keresse boldogulása útját, hogy adott. • ságai, képességei alapján lelje meg a pályát, mely valóban pálya: távlata van. Döntő elem lehet abban is a család, a szűkebb környezet, hogy mit és miként mutat meg az ifjúnak a munkáspálya sok-sok szépségéből.

Mészáros Ottó

A szűzföldek megművelése

A Vietnami Kommunista első iskola, kórház, üzlet, pos- ember érkezett a tartomány- Párt IV. kongresszusa előirá- ta, mozi, sportpálya. Az épí- ba. Csak a múlt év folyamán nyozta a megművelhető terű- tők több ‘ mint 60 ezer négy- csaknem 20 ezer hektár szűzletek intenzív növelését. En- zetméter lakóterületet adtak földet vontak be a mezőgaz- nek révén a jelenlegi 5 millió át. Felépült az új téglagyár, dasági termelésbe, s jelentőhektárról 10 millió hektárra amelynek évi kapacitása elé- sen bővítették az öntözőcsanő a termőföldek területe. Ezt ri a 2,5 millió téglát, a távolról sem könnyű feladatot a Központi fensíkon és a Mekcmg-völgyben lévő parlag- és szűzföldek megművelése révén kívánják elérni.

torna-rendszert is.

Két év alatt a Mekong völgyében is több mint tízezer hektár új területet vetettek be. Az újonnan megművelt földeken rendkívül magas, az

Ebben a nagyszabású vállalkozásban a vietnami nép jelentős támogatást kap a szocialista országoktól. A

............ , ,, KGST-országok kompenzáJ

elenleg a Központi fennsí- utóbb: húsz ev uatlagát mész- ciós alapon segítséget nyújtanak 450 ezer hektár parlagkon kialakulóban van egy új sze meghaladó hozamokat érgazdasági terület, ahol már nek el. Az új állama gazda

több mint 8 ezer ember él. A lakosság nagy része — diákok, munkások, parasztok, leszerelt katonák — a párt felhívására települt ide az ország más, sűrűn lakott tartományaiból. Az idetelepültek már több mint 2 ezer hektárt művelnek meg. Felépült az

föld megművelésében. E földeken kávé-, kaucsuk-, tea-: és cukomádültetvényeket létesítenek.

A tervek szerint a Központi

vezésű állami gazdaság, amely fennsíkra és a Mekong völ- arról nevezetes, hogy összes gyébe áttelepülők segítségéből gozó ja a főváros környéké- vei az ország történetében ről települt át. Az elmúlt há- először kerül le az élelmirom év alatt közel 57 ezer szerhiány a napirendről.

Ságok jelentősen enyhítik az ország élelmiszergondjait.

Lám Dong tartományban alakult meg a „Hanoi? eineA bronzot aranyra cserélik

kön. ök viszont azt válaszolták: a gép a hibás, mert elhúzza az anyagot.

— Valóban így van?

— A múlt év végéig igen — kapcsolódik a beszélgetésbe Molnár Imre csoportvezető, majd így folytatja: — Az új gép beállításával lényegesen javult a helyzet. Azóta is előfordultak kisebb minőségi kifogások, de ezek nem a gép, hanem inkább az alapanyag hibájából adódtak. Esetenként a dolgozók is mulasztottak, mivel rosszul állították be a gépet.

— Ha már az alapanyagnál tartunk — veszi vissza a szót a brigádvezető — el kell mondani, hogy emiatt is szó éri házunk táját. Ilyenkor nem mi tehetünk a gyenge minőségről, meg arról, hogy esetenként a szükségesnél jóval később kapjuk meg.

— Ilyenkor szólok az anyag- osztálynak, ha ők nem tudnak gyorsan intézkedni, akkor a parádi testvérgyártól kérünk kölcsön. Ebben az esztendőben kétszer voltunk kénytelenek a parádiak segítségét igénybe Venni. Nemrég. a június 5-re kért anyag csak 12-re érkezett be. A június 15-re rendeltet viszont már 17-én megkaptuk. Az utóbbinál a késés, nálunk szót sem érdemel, csupán

azért említem meg, hogy érzékeltessem a pontos szállítókészséget — így a csoport- vezető.

— Amikor nincs elég anyagunk, akkor a nagyobb hulladékokat dolgozzuk fel. Ezekből kisebb méretű dobozokat gyártunk. Ilyenkor azt mondjuk, hogy nekünk aranyat ér a hasznos hulladék —folytatja az előbbi gondolatot Kinczel Gyuláné.

Nemcsak az előbbi esetekben vannak nehéz helyzetben, hanem olyankor is, amikor az exporttermékekhez megrendelt dobozokat nem szállítják le időben.

— Az exportot viszont indítani kell. Így hát az ehhez szükséges dobozokat is nekünk kell legyártani. Anyagkészletünk viszont az eredeti programhoz van. Nincs mást tennünk, rá kell hajtanunk, s ebben az esetben viszont a tervezettnél hamarabb elfogy a 10 napra igényelt készlet — bővíti ki az előbbi gondolatot a brigádvezető.

Az ember ezek után azt hi- hetmé, hogy nagyon nehezen tudja teljesíteni termelési feladatát a kollektíva. Ennek az ellenkezője igaz. A gyakran ismétlődő gondok ellenére eddig sikerült a termelésre tett vállalkozásukat időarányosan teljesíteni a jórészt negyven év köx'üli, hét férfit magába foglaló kollektívának.

— Szerencsére jól állunk a termelési feladatok teljesítésével. Erre az évre 7,5 százalékos többletteljesítést vállaltunk. Év elejétől kezdve 102 és 115 százalék között váltakozik á teljesítményünk. A nyári hónapokban, alacsonyabb, mert ilyenkor többen mennek szabadságra — magyarázza a hullámzás okát a brigádvezető, majd hozzáfűzi: — júniusban viszont a májusinál jobb eredményre számítunk...

Megtehetik, mert a kollektíva jól együtt van, még akkor is, ha esetenként a szabászokkal a minőség miatt a brigád vezető egy kicsit ösz- szezördül. A perlekedés azonban csak addig tart, utána nincs harag, mindenki teszi a dolgát,

— Hazudnék, ha azt mondanám. hogy bármelyik brigádtaggal baj van. Aki kilógott a sorból, azt tavaly kizártuk. Nem tehettünk mást,' annyi igazolatlan mulasztása volt. Olyasmi előfordult, hogy hogy egyik héten nem úgy megy, ahogy kellene, a következő héten azonban az illető jobban iparkodik. A nőkkel, vagy a férfiakkal van több gondom? — ismétli a kérdést, aztán megfontolva minden szót, határozottan így szól: — A férfiak jobban elismerik munkájuk gyengeségeit. Nem magyarázzák bizonyítványukat, nem kenik másokra hibájukat. Tudják, hogy amit elrontottak, azt nekik kell helyrehozni. Míg a lányok-asszonyok között, s közülük is inkább csak a fiataloknak jobban pereg a nyelvük, de azok is szorgalmasak. Ha a brigádban valaki valamit elront, mert ilyesmi még a legnagyobb elővigyázatosság mellett is előfordul, szépen szólok hozzá. Ezzel a módszerrel eddig még mindig célhoz ér- tém.

Valószínű hogy a brigádve- zetőy őszinte, nyílt, alapos melegszívű, de kritikus magatartása, és segítőkészsége, is közrejátszik abban, hogy nemcsak a termelésben, hanem a kulturális vállalások teljesítésében és a társadalmi munkában is jeleskedik a brigád.

Ezek után nem tűnik illúziónak. megalapozatlan elképzelésnek, hogy a tavalyi bronzot, az idén aranyra cserélik majd fel. Az eddig végzett munkájuk, eredményük megbízható garancia erre.

— venesz —

NÓGRÁD - 1980. június 26., csütörtök