Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-24 / 146. szám

/ isr Ik 1* ifi m fifi 1 jk ajk M ­mű r mmm n n BEEB fi ■ « I ifi S'il&c BBS I BO M mm t m ura a mm MB ■ UHU HÉV m a ' msm m im aa fik. w Ifit? A k H fif AB fik —m m ina ■ aea ■Kan saram a S £ aam m im sW?r1. i ifiliT fifififi m Ififi m WkA r: mmm ■■r ■ ■i m* weak iUHBJfl KM 1 ifi npáps fBVMAßül ww m ka mi ©KW s? •w V ~ «r 'fiSMET w T ▼ um Adásh i ha „Látjátok Jeleim szemeitek­kel — ide jutottunk... Hogy nem tudunk beszélgetni egy­mással. hogy amikor nagy ritkán mégis összejövünk, a családi asztal főhelyén nem a családfő, hanem a televízió ül. Természetesen. csupán­csak képletesen szólva. Hoffil azonnal ingerültek leszünk, ha a televízió nem működik, és. úgyszólván azonnal szétszó­ródunk: megy ki-ki a saját feje után. benne a saját mo­nológjával, mihelyst a képer­nyőn kialszik a fény. Rudolf Valentino. Garry Cooper, de maga a megváltó is megje­lenhet közöttünk. Csodákat csak a televíziótól várunk. Csodák amúgy sincsenek..." Szakonyi Károly gondol­hatta ezt is, amikor jó tíz esztendeje néhány nap alatt tető alá hozta az Adáshiba cl-. n>ü komédiát, amelyet azután még abban az évben, sőt, a játék januári „születését” te­kintve. még az első fél évben bemutatott (nagy sikerrel) a Vígszínház kamaraszínháza, a Pesti Színház. Majd rövid időn belül tíz megyei székhely szín. házában (Szeged és Pécs mindmáig kivétel?!) tűzték műsorra nagyon rövid idő alatt ezt a játékot. A sorozat, a sikerfolyam folytatódott külföldön, így például Finnor­szágban is. Az író rövid visz- szaemléke zésében megemlíti, hogy a Pesti Színházban, az eredeti bemutatón a család­főt Páger Antal játszotta, part­nere a nemrégiben elhunyt Bulla Elma volt, és mivel azt az előadást valóban csaik vi­szonylag kevesen láthatták, most a televíziós bemutatón merenghettünk el azon: hej, milyen előadás lehetett az első! Az Adáshiba televíziós fel­dolgozása és bemutatása A magyar dráma 30 éve sorozat keretében több volt egyszerű televíziós játéknál, hiszen miután valamennyien kizáró­lag televízión nézhettük — alkalmai adott kinek-kinek arra is, hogy önmagát, társa­ságát, családi körét egy sajá­tosra szerkesztett játék kere­tein belül lássa. Tehát olyan pluszt adott a sikerült játék­hoz, amely a színházi előadás­kor természetszerűleg lel sem merülhetett lehetőséiként. Így volt teljes a kör. így érte el talán a legteljesebb hatást. Még akkor is, ha a színészi játék fajsúlyaiban eltért, s ak­kor is, ha a fergeteges taps elmaradt az otthoni zsöllyék- ben ülve. A hatás intimebb — ahogy ezt a szakemberek időn­ként kifejtik — a televízióban. Lappangó, de attól még lehet maradandó élményt nyújtó, sőt. átalakító hatású is lehet! Akkor is, ha erről az ember szemérmesen hallgat, akkor is, ha játék közben szándékosan nem figyel arra az összefüg­gésre, amely pedig szó szerint „kiveri a szemét”. Igazán tanulságos lehetett volna egy olyan csodát látni — miként figyeli ezt a lelep­lező komédiát családf és ba­ráti körben az ember. Vajon hányán nézték a játékban más helyen „kijátszott” szü­netjelet is! Na, persze szó sincs arról, hogy Szakonyi Ká­roly a televíziózás ártalmairól írt volna tíz évvel ezelőtt te­levízióra is alkalmas komédi­át. A család szerkezeti változ­tatásai olyan társadalmi szük­séglét szerint következtek be, amelyben a régi értelemben vett családi kör (lásd: Arany János), vagy a családfő abszo. lót meghatározó szerepe ab­ban, ki mi legyen a társadal­mi munkamegosztásban — nos, mindez és még sokkal több, sokkal lényegesebb, a televízió nélkül következett be. A tévé már csak jó írói- emberi ürügy lehet arra. hogy ezt a „mindenki mondja a ma gáét, mindenki éli a saját éle­tét” életvitelt valahogy feldol­gozza Szakonyi Károly (vagy más, miként ezt többen, több­féleképpen meg is tették or- szág-világszerte). A hiba az ön készülékében van — ez a felirat nézett szembe velünk a tévé képernyőjéről. maka­csul. szilárdan, miközben mö­götte vígan futott a kép. Akár mottó is lehetne a televíziós bemutató kezdő képsora; a hiba, az „adáshiba” nem tar­tozik sem a televízióra, sem a szervizre, sem a garanciális javítókra. A garanciák vagy régen lejártak, vagy soha sem voltak — attól függően, kiről van szó! Más szóval a komédia legszentebb szabályának meg­felelve — annak ugyanis, hogy a kínos mosolyból valódi fel­ismerés váljék — írta Szako­nyi Károly ezt a játékot. És, hogy sokan, sokféleképpen is­mertünk magunkra, egymásra az ezúttal a televíziónak kö szönhető. (T. P. L.) '/ DOCENS Ismerek egy szórakozott do­censt■ Annyira szórakozott, hogy még azt sem vette ész­re. hogyan lett professzor, ATANASZ ES MARIANNA Atanasz egy vasárnap talál­kozott a nagy szerelemmel: Mariannával. Rendkívül bol­dogok voltak együtt. Úgy bo­londoztak. mint a gyerekek — a délutánt az állatkeríben töltötték, azután cirkuszba mentek, este pedig a vidám­parkba. Fagylaltot ettek ék, vattacukrot... Pompás volt, varázslatos! Észre sem vették és már éjfél volt. El kellett válniuk. Miniatűrök Álltak a villamosmegálló­ban és randevúról beszélget, tek. Atanasz már más nap, hétfőn délután 4 órakor akart találkozni Mariannával Mari­anna azonban a péteket java­solta. Ekkor Atanasz a hétfőt keddre változtatta. Marianna ezt mondta: — Jó, ha nem tudsz pénte­ken jönni, akkor találkozzunk szerdán­Alanász a csütörtököt java­solta. Marianna megkérdezte tőle, miért tért át ilyen gyor­san a csütörtökre, amikor ad­dig kitartott a kedd mellett... Ekkor azonban jött a vil­lamos és Atanász felugrott rá Atanász mindenesetre hét­főn, kedden, szerdán, csü­törtökön és pénteken négy órakor várta Mariannát a megbeszélt helyen. Pénteken véletlenül arra ment Marian na és meglátta Atanászt. — Nem szégyelled magad! — támadt rá Atanászra. Hát ezért nem akartad te, hogy ma találkozzunk, mert valaki mással van randevúd, igaz? Es elment. Ó, milyen bizonytalanok ezek a mai nagy szerelmek! Matematika és környéke A Bolyai János Metema-' tikai Társulat jubileumi, Rátz László-vándorgyülését Sal­gótarjánban tartja július 8- tól 11-ig. Az országos rendez­vényen, többek között, az ál­talános- és a középiskolák­ban, valamint a felsőoktatás­ban oktató tanítók és taná­rok vesznek részt. A vándor­gyűlés témája az új tantér, vek bevezetésével kapcsola­tos kérdések, illetve tapaszta­latok megvitatása lesz. A vándorgyűlést előkészí­tendő, minap Salgótarjánban járt s Jónás Józseffel a Nóg- rád megyei tagozat titkárá­val tárgyalt Szabados Jó- zsefnc egyesületi titkár és Békefi Zsuzsa, a társulat ok­tatási szakosztályának alel- riöke. Utóbbival beszélget­tünk. — Kérem, vázolja röviden az idei vándorgyűlés felada­tát. — A társulati vándorgyű­léseknek mindig fontos témá­ja az új tantervekkel ösz- szefüggö időszerű kérdések megvitatása — mondotta Bé­kefi Zsuzsa. — Ezek a viták vissza is hatnak a tanter­vekre, a tantervkészítők te­vékenységére. Évek óta há­rom szekcióban zajlanak ván­dorgyűléseink, az általános iskolai alsó- és felsőtagoza- tok. illetve a középiskolai szekciókban. Idén a felső- oktatásban dolgozó matema­tikatanárok is a vándorgyű­lésen belül tartják ankétju- kat, amelyen a matematika­tanárok képzésének kérdése­it beszélik meg. Többi kö­zött azt. hogy milyen mate­matikatanárokra lenne szük­ség? Továbbá, hogyan kell matematikát oktatni azokban a felsőoktatási intézmények­ben, amelyek nem a tanár­képzést szolgálják? A vándor- gyűlés előadói a matematika- tanítás irányítói, valamint gyakorló tanárokból és tan­könyvszerzőkből kerülnek ki. — Különösen élénk társa­dalmi érdeklődés, a szülők körében esetenként tanácsta­lanság kiséri az általános is­kolák új matematikai tanter­vének bevezetését, az ezzel összefüggő tanítási gyakorta, tot. Ezért kérem, hogy szól. jón néhány tapasztalatról. — Varga Tamás nevének említése nélkül nem lehet erről beszélni, ö tizenöt éve kísérletezik a matematika ta­nításának megreformálásá­val, amelynek lényege, hogy az általános iskolai oktatás­ban ne csak számtant tanít­sanak. hanem matematikát, amely a matematika több fe­jezetét érinti. Azaz, alapfo­kú képzést kíván adni a ma­tematika több fejezetéből. Célja, hogy a matematikai gondolkodást kialakítsa a gyerekekben. A matematikát nem az a gyerek tudja jól, aki például visszamondja a szorzótáblát stb., hanem az, aki gondolkodni tud. E cél eléréséhez a régi tanterv nem volt alkalmas. Az új tanterv módszerében és tár­gyában is új. Mintegy más­fél évtized alatt egyre bő­vült a kísérletben részt vevők köre, a felkészítés tehát ko­moly volt s a továbbiakban érintette a tanárképzést is. — Mégis voltak, akik sze­rint túl korai volt az- 1978-as általános bevezetés. — Maga Varga Tamás is vélekedett így korábban. S akik a tantervet kidolgoz­ták, kicsit ódzkodtak, mert úgy látták, nem sikerült minden tanárt meggyőzni ennek praktikus kivitelezé­séhez. Valóban, komoly át­képzésre volt — és van — szükségük azoknak, akik éve­ken, évtizedeken át más­ként tanították a tárgyat. Mint minden újhoz, ehhez is türelmi idő kell. — Csakhogy, szokták mon­dani, gyermekekről van szó ebben a türelmi időben is. akiket a régi gyakorlat sze­rint legalább számolni meg­tanítottak. — Többször hallani ezt a vélekedést. Azt hiszem, azon­ban, hogy ez a kérdést túlsá­gosan is leegyszerűsíti. S bi­zony, a régi gyakorlat sze­rint sem tanult meg min­denki „legalább” számolni. Akik megértették az új tan­terv lényegét, munkájuk eredménye között olyan kü­lönbség van. mint az ég és ,a föld között. — És akik nem? — Kár lenne tagadni, hogy a gyakorlatban még nem minden megnyugtató. Nekik, a tanároknak is ta­nulni kell. Például nagyobb gondot kellene fordítani a jelenlegi zsúfolt körülmények közepette is a valóban diffe­renciált foglalkozásra, s ál­talában fejleszteni kell a módszertani kultúrát. — Milyenek tehát a tan­terv bevezetésének általános tapasztalatai? — Ahol sikerült az új tan- terv szerint tanítók felké­szítését úgy végezni, hogy szakmailag is értenek hozzá, és módszertani kultúrájuk is megfelelő, ott jók a tapasz­talatok, az eredmények. Hoz­zá kell tenni azonban, hogy egy osztályon belül a tanu­lók tudása, készsége is széles skálán mozog még a jó kéz­ben levő gyerekek esetében is. A jók sokkal többet tud­nak. mint a régi tanterv alapján tudnának. De az is igaz, hogy a gyengék gyenge­sége jobban látszik. Hozzá­tenném még azt is, hogy ez nem csodaszer, nem tud min­denkit megtanítani az el­képzelt szintig. A régi tan­terv sem volt képes rá, erről sokan megfeledkeznek. —. Mit tehetnek a szülök? Akkor segitenek matematiká­ban a legtöbbet, ha nem se­gítenek? — Igen, ezt félig tréfásan szoktuk mondani, de nem egészen így van. Tény. hogy nem megoldott a szülők tá­jékoztatása és bevonása tö­rekvéseink támogatásához. Itt sokat tehet az iskola, s itt következik a társadalmi szervek feladata. A Bolyai- társaságnak, a szülői mun­kaközösségeknek, a TIT-nek, a tömegtájékoztatásnak, stb.' is van szerepe. Azokat a kez­deményezéseket kellene fo­kozottan támogatni és elter­jeszteni. amelyek e téren előbbrelépés lehetőségével kecsegtetnek. Mert vannak már jó példák, ha nem is annyi, mint szeretnénk. Tóth Elemér Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regény) 37 És testi közeUétéhez is csak hozzászoktam, három éjen át szorosan mellette, a széles franciaágyban. így hát a negyedik este, a sötét szál­lodaszobában én voltam az, aki odabújtam hozzá, amikor láttam, hogy magától most sem bátorodik többre a kéz- simogatasnál. Odabúitam, át­öleltem. és rátapadtam a szájára. A pizsamanadrágot aztán szerencsére már ő húz­ta le rólam . . Itthon a szülők örömmel fogadtak. A mama rögtön edes lányomnak nevezett, ott fogott uzsonnára, s csak any- nvit kötött ki: várjunk az es­küvővel, amíg Béla elvégzi az egyetemet- Biztos vagyok benne: ha kötöm magam a közeli házassághoz, * Béla, akár a szüleivel való össze- veszés árán is rááll —, de én nagylelkű akartam lenni, és beleegyeztem, a feltételbe. Végre is — így számoltam — ez a két év jár a két öreg­nek, ha már attól a bizonyos húszévnyi szűkölködéstöl, ku- porgatástól megkíméltek . . . Otthon is nagy volt az öröm, tán mondani sem kell. Jóanyám sírt a meghatott­ságtól. amikor Bélát fölvittem bemutatni, a két berendezeti pestújhelyi szoba úgy hatott rá, mint valamikor régen egy szegény családban hathatott a dúsgazdag kérő kastélyának híre — valósággal megrésze- gült tőle. Hogy is ne: akkor már látott a környéken né­hány házasságot, amely az ál­datlan lakásviszonyok miatt bomlott fel, és boldog volt, hogy lányát a gondviselés et­től. megóvja . . . Apám • is elégedetten bólogatott, di­csérte az eszem, hogy „túlad­tam azon a senkiházin” és érett fej jel alakítom a jövő- met, nem úgy, mint az a sok NÓGRÁD - 1980. június 24., kedd ostoba, mai fruska, aki a ..szívére hallgat”, úgy rohan a vesztébe . • . „Az én lá­nyom vagy!" — mondogatta büszkén, s arcára volt írva az elégedettség, amiért úgy ad férjhez, hogy még egy hasz­nált cihája se bánja . . . Persze. a férjhez menés még odább volt, hiszen a két évet illett kivárnom. Még az eljegyzéssel sem siettem; mi­nek az a hosszú menyasszo- nyosdi? A szülők úgyis annak tekinthettek, és — érdekes! — itt vált most valóra az a hazugság, amivel régebben Bélát etettem: hogy a jöven­dő anyósom minden vasárnap elvár ebédre . , . Mondha­tom, kellemes vasárnapok voltak: délelőtt lustálkodtam, délben megérkezett Béla a Trabanttal, s már repültünk is hozzájuk- Anyósom reme­kül főz. nem szívesen isme­rem el, de jobban, mint anyám; és ilyenkor különösen kitett magáért. Hogy miat- tam-e„ vagy azelőtt is ilyen traktákat rendezett vasárna- ponkint, nem tudhatom. De két-három húsétel közt válo­gathattam minden alkalom­mal. sertésből csak a karaj, csirkéből csak a comb, mar­hából csak a legomlósabb szegy járta, vastag leves, szó­szok, sütemények, kompótok, s legalább kétféle bor ... Az elején nem Is értettem. ho­gyan is hozza mindezt össze, hogyan győzi munkával és idővel a beszerzést, a főzést... De Béla elmagyarázta: a ma­ma egész nap egyedül van a hazban, unatkozik, s ez a főzőcske voltaképpen jótéko­nyan köti le a figyelmét, el­vonja a sóhaj tozástói, s nem engedi, hogy a fölöslegesség érzete hatalmasodjék el raj­ta, amint ez igen gyakori a hozzá hasonló korú, jómódú és munkába nem járó nők­nél . • . Mert már keddtői* szerdától a vasárnapi ebédet tervezi, a kívánságainkat tu­dakolja, aztán hozzálát a be­szerzéshez. Egyegy jobb fala­tért akár a Lehel térre is be- villamosozik, vagy át, a Fény utcai piacra, nem szólván a környék boltjairól, ahol min­den kereskedő a lekötelezett­je, vagy a puszipajtása. Az eljegyzést a következő évben tartottuk, hetvenket­tő őszén. Éppen az előtte va­ló héten hallottam, hogy Ákos bevonult katonának. Egy ki­csit elszorult a szívem- egy kicsit meg is könnyebbültem. Most már nem kellett attól tartanom —, amitől tudat alatt mindig féltem egy kicsit —, hogy Ákos egyik este elém áll a házunk előtt, kikönyör- gi, hogy üljek be vele a Mus­kátliba, aztán éjfélig fűzi az agyam. hogy béküljünk ki, kezdjük az egészet elölről . . . Valami nagyon messzi város­ba vitték, az ország másik csücskébe: ettől kezdve aztán sokkal nyugodtabban mentem haza munka után, vagy száll­tam ki este Béla kocsijából­(Folytatjuk) Gépírónői tanfolyam komputerekkel Komputerek segítségével a leendő titkárnők hamarabb megtanulják a gépírást — ez derült ki Speedwriting/ Spe- edtiping angol cég kísérletei­ből. Egy londoni titkámőisko- la tanulói már két és fél- há­rom hét után percenként át­lagosan ,30 szót tudtak gépel­ni. Hagyományos oktatási módszerekkel ezzel szemben négy hét után csak 20 szó le- gépeldsét lehet elérni percen­ként. Az új oktatási módszer előnye abban rejlik, hogy a komputer, melyben a diáklá­nyok betáplálják a szöveget, azonnal kimutatja a hibákat. Nem kell a tanárra várniuk, hanem azonnal folytathatják a feladványt, melyet a kom­puter ad fel nekik. A gépíró­női tanfolyam egyike a Nagy- Britanniában támogatott há­rom. komputerekkel történő kiképzési tervnek. Májustól őszig fogadja a vendégeket az 1834-ben épült vámosi csárda, amelyben hajdanán Savanyú Jósk", tott. A Nemesvámos határában álló csárdát sok I az"; éo külföldi turista keresi fel: ki a legenda miatt, ki äz íz­letes falatokért >

Next

/
Oldalképek
Tartalom