Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

1 Re? Rogy mSr mösí Is alszik'; tévénézés közben. Szóval délu­tán enyhe főfájást éreztem, álmosság és fáradtság tört rám. Míg a lépcsőn felmentem az emeletre, minden vér alá- szállt bennem. Szokásom sze­rint megmostam az arcomat, hogy az étterem elegy ételsza­ga ne irritálja órákig az orro­mat, s ez most a fejemnek is jót tett. Abból is gondoltam, homv valami nincs rendjén ná­lam, és valószínűleg lassabban jöhettem vissza az ebédről, mint szoktam, mert az első fő­zet kávéból már nem jutott, mint egyéb napokon, s vár­nom kellett. Visszamentem a helyemre, s úgy álltam, hogy a próbatü­körben lássam magam, de ne tűn jék fel senkinek, hogy ma­gamat bámulom. Nyúlánk ala­kom a sápadtságtól még ele­gánsabbnak tűnt. mint rende­sen Eladói köpenyem sem tudta eltakarni ápoltságom és jólöltözöttségem. Az egész va­lahogyan mégsem imponált. szer risztetek! X szemem va­lósággal falta őket, s az agyam erőlködve igyekezett lépést tar­tani, mintha, mondjuk,. va­lamilyen számtáblázat.ot pró­bálnék — hasztalanul — rög­zíteni. És amit befalt az em­lékezetem, azt most is látom (a teljes áruházat vevőkkel együtt), s a délután emléke ebben a percben .úgy csap rajtam végig, mint az elro­hanó teherautó szele a gyalo­goson. Hát ilyen lennék? így ki­vetkőzhetek önmagámból? Nem, nem. Soha nem is vol­tam ilyen. Én tulajdonképpen szenvtelen vagyok. Nem ' is szenvtelen, csak éppen jobb’ szeretem figyelni a dolgokat. Olvastam valahol, hogy van­nak mozinézők, akik az el$ő sorokat kedvelik, mert így je’-ban „benne vannak” a filmben Én nem, én szíve­sebben ülök a hátsó sorok­ban, lehetőleg a legutolsóban. A film az film. és én néző vagyok. Csakhogy most (az­N aplőt kezdtem — teljesen nevetsé­ges. Nem monda­nám, hogy vala­ha is naplóelle­nes voltam. Töb- liet például olvastam is. És szinte minden esetben szíve­sebben, mint a gimnáziumi ol­vasmányokat. Most, hogy ma­gam is naplóvezetésre szán­tam magam — szántam? kény­szerítő szükségét éreztem! —, valahogy mégis lányosán ró­zsaszínűnek tűnik az egész. (Bár hol az a lány, aki ma még naplót vezet?) Először is tehát: nem naplót írok — ezek csupán feljegy­zések. Másodszor: feljegyzése­im és ez a füzet nem kötelez­nek semmire — arra a rab­szolgamunkára sem, amit a na­ponkénti írás jelentene. De miért kezdem máris ki­búvókkal, mellékes szempon­tokkal, amikor alig hat órával ezelőtt még olyan erős szük­ségét éreztem a beszédnek, hogy — most úgy tűnik, in­dokolatlanul — majdnem ön­vallomásba kezdtem a „kar­társaknak”. Nem is tudom, honnan támadt az ötletem, amikor rohamom (minek ne­vezném másnak?) nem csilla­pulván, kértem a kollégákat, figyeljenek az én szektoromra is, majd átugrottam a pa­pírosztályra, kiválasztottam ezt a füzetet, amibe most írok, azzal a szándékkal, hogy este itthon mindent lejegyezzek, ami történt, v Mi ért is nevez­ném tehát naplónak? Nem volt több a szándékom, minthogy azt a néhány percet leírjam, amit fél három tájban oly ne­hezen éltem át.) De hát mi történt? Jófor- -----------------------------------------------------------------------------­m án semmi. Figyelemre is alig —....... ~ m éltó az egész. Most, több mint hat óra múltán, szinte, már nem is tartom fontosnak. Mit ülök itt, mint valami Legszívesebben körbefordul- az délután) megymagyarázha- lány? Minek szedegetem ősz- j.am vo|naj hogy minden ol- tatlan érzéseim elborítottak sze a nap morzsáit. Egy aPj" balról szemrevételezzem ma- mindent, miközben szemem megingás, amit most hajlandó garrlj mjnt egy vevő, aki te- teleobjektív módjára tapadt az vagyok szédülésnek tekmten , talpig újba öltözött. Tét- áruházi látnivalókra, agyam pusztán biológiai mozzana - j.em js egV önkéntelen mozdu- mint egy számítógép memóriá­nak, több óra elteltevei miért jat0^ amitől a tükörképem egysége, feszülten kattogott, lenne fontos. Hogyan őrizte hullámozni kezdett, akárha (Bár fogalmam sincs, az kat- volna meg jelentősegét mos- v(zt;ükörben nézném magam, és tog-e. Egyáltalán: magamnak Laczkó Pál: Egy eladó nézetei (Részlet) tanáig, ha sem láz, sem a be­tegség más kísérőjelensége nem tört ki rajtam? Félnék felidézni, mi történt? Hiszen alig történt valami, ahogyan az előbb is írtam már! Vagy kavicsot pottyantanék az arc­másomra. (Ilyen távolságról valószínűleg a foncsorozás hi­bája ütközött ki, ötlik most eszembe.) Akkor viszont nem tudtam, szédülök-e’vagy a tü- c. valójában minden lefoko ^r játéka miatt vannak Iá- mentőötlet. Átrohantam a pa- egészen rovid^időn beiui^^ ^^1 tászavaraim. Meghökkenve pírosztályra ezért a füzetért, meredtem meg. Ettől az ala­kom ismét kisimult a próba­tükörben. Majd újból meg­mlért szükséges bármiféle ha­sonlat?) Attól féltem, elhullaj- tok valamit a látványból, s ezzel az életem lesz kevesebb „Fölírni, följegyezni min­dent!” — jutott eszembe a az előbb jelentős volt, alig va­lamivel később már teljesen valószínűtlennek tűnik? —8 mindent kitöltő zsarnoksága mindent kitöltő zsarnoksága a mozdultam> ugyanaz a szédítő, mi nevetséges gyengeségünk émelyítfi varázstükör-imboly­gás. Megmerevedtem. Most viszont hasztalan, mert a szé­jele lesz? És mindent inkább, mint a nevetségességet! Jobb, ha az ember semmit sem hagy eluralkodni magán. Elképze­lem, mit éreznék most, ha ahelyett, hogy a füzetvásárlás­ba menekültem volna, fecseg­ni kezdek a kollégáknak! Brrr, Viszont most megértettem a düldt nem hagyott el. Mozdu­latlanságra törekedtem, jóidé­ig szemben álltam magammal, most már teljesen leplezetle­nül. A távolság ellenére pró­báltam kifürkészni arcom tit­kait, mérlegeltem a benyo­amibe most írok. Míg kivá­lasztottam, megvettem, vala melyest megnyugodtam. Ak­korra a második főzet kávé is lefolyt, mivel a többség már ivott, ebből a szokásos adag fölött jutott. A megszokottnál nagyobb adag koffeintől vég­leg helyrebillentem. Kábultsá- gom elmúlt, izgatottságomnak nyoma sem volt, legfeljebb ujjhegyeimben éreztem némi bizsergést. Valami alaktalan űr maradt a mellemben, majd fecsegésigé y . mást> amlt m£sban kelthetek, egészen tisztán formát öltött Addig üsd a vasa”’ 7 Néha úgy rémlett; nem is ön- bennem a helyrehozhatatlan ieg. — de ,mit ^Lr- magamat látom ott szemben, mulasztás érzése: eddigi éle­már az egesszel, ami 0 Álltam ott, és valami azonosí- temből nyomtalanul múlt el mGCit vas a fléllltánom . t-Ami baeoetom fnlöftom minHon TV/Tin + lno íHó_ , . tási pontot kerestem lem: afelé hajlok biológiai >fln ePmlékezetemben. elködö­X sün eiiucneicicuiucu, Életem megingás volt az egész. semmiiyen ,részlete nem ötlött Ebédről visszafelé jövet eszembe. Semmi emlékem nem éreztem, hogy túlzottan tele vo]{ arról, aki sóbálványmere- vagyok, s az az egy pohár sör, ven ^nt velem szemben. Talán amit már tele gyomorra ittam, m^g az^ sem tudtam volna nem mozdít bennem semmit, megmondani, hogy hívnak, hol mintha az ebéd teljesen ki- lakom Elléptem a tükör elől. töltené a gyomrom, mint a disznósajt tölteléke a bőrt. Éreztem, hogy csak a kávé segít. Kávét, mint mindig, most sem az étteremben it­tam, mert a női fehérnemű­osztály hölgydolgozóihoz já­runk át; ahogyan a forgalom engedi, ők főzik nekünk is. Az utcán kigomboltam a té­likabátomat. Már átmenetit kellett volna felvennem, _ mert a kora tavaszi időhöz túl me­legnek bizonyult a téli. Vala­H Egyszerre áz az érzésem tá­madt, mintha óra ketyegne bennem, és igen pontosan, kü- lön-külön egységként, a ma­ga súlyának megfelelően érez­nék minden percet. Életem elmúló perceit. Megijedtem? Nem is tudom. Most józan megfontolással azt mondha­tom, hogy huszonnégy év, az én huszonnégy évem, nevetsé­gesen kevés az ijedtségre. Te­hát nem ijedtem meg? Ve­gyük úgy. Viszont pontosan hogy a szép idő sem érdekelt, emlékszem, mire éreztem ma­Verdeső, laffogó kabátszár­nyaim sem tudtak jókedvre deríteni, s nem tudtam oda­tartani mfigam a napnak arra az öt percre sem, míg az áru­házba visszaértem Csak a ká­véra vágytam. Tényleg sokat ettem, vagy tavaszi fáradt­ság? — kérdeztem magamtól. Jobb lett volna mégis, ha ki­vételesen az étteremben is fo­gyasztok egy kávét? A vér­nyomásom, amilyen alacsony, elbírta volna még a hölgye­két is a fehérneműosztályon. A koraszülöttségem az oka, gamban hihetetlenül erős ösz­tönzést: „Meg kell jegyeznem mindent, • meg kell hogy ma­radjon? bennem minden pilla­nat”. Mintha strandon buk­kantam volna fel a víz alól, aholis a néma világot vi­dám ricsajozás váltja fel, úgy tört a fülembe az áruházi zaj, s mintha hályog hullt volna le a szememről, és mindazt, ami az áruházban naponta előttem volt, akkor láttam volna először. A töméntelen árucikk a magam egyedi kü- lönvalóságában jelent meg. Az mondta anyám; de szerintem eddig nagyvonalúan áttekin­ti«».' örököltem. Kéoes aludni tett látvány most tobzódó .rész- egy bögre méregerős feketével létéit szórta a szemembe. Rész- is. Attól legfeljebb horkol. Le- letek, részletek és még egy­8 NÓGRÁD - 1980. június 15., vasárnap fölöttem minden. Mintha idá­ig emlékezet nélkül éltem vol­na. a délután ott a kávé után meg­kérdezem ma­gamtól, mi a to­vábbi szándékom, azt hiszem, nem lettem volna eléggé tisztában magammal. Mint ahogy soha­sem éreztem magamban igazi indíttatást — mondjam így: elhivatottságot — semmi iránt. Azt mégsem mondanám, hogy az ambíció hiányzott belő­lem. Még ha hiányzott vol­na Is, mivel magyaráznám, hogy egészen a tükörjelenet idejéig várakozásban éltem? Cincinnátusnak éreztem ma­gam, egy titkos nagyrahiva- tottnak (mire?), s magam előtt is titkolva, azt reméltem, hogy majd a tömeg fogja tőlem követelni, hogy váltsarp is va­lóra a bennem rejlő lehető­ségeket. Mindez pusztán an­nak lenne köszönhető, hogy anyám különlatinra is beíra­tott („Latin nélkül nem me­hetsz előre!” — hogy hon­nan vette?), és így tudok Cin- cinnátusról, akit az eke szar­va mellől hívtak el diktátor­nak? No, nem! Cincinnátus mindössze — bár ez nem ke­vés — nevet adott bennem valaminek, ami eddig elho­mályosította a tekintetemet, lehetnék bármi, de én ar.ra vá­rok, hogy megszólítson az, amivé lennem kell. És a köd­ből most kiváltak a részletek! Bennük érzem a várva várt felszólító erőt. Mégis, mit kezdjek ezekkel? , ÉBRESZTŐ AJÁNLÁS Ez a kis formátumú kötet, melyet az Ol­vasó kezében forgat, első darbaja egy soro­zatnak, mit Nógrád megye társadalompoli­tikai, irodalmi, művészeti folyóirata, a Pa­lócföld hívott életre. Bemutatkozás tehát, összefoglaló felmutatása egy lap szerzőköré­hez tartozó írók, költők munkáinak. Vállal­ja a teljességre törekvést, és nem mentes a hasonló természetű vállalkozásokat jellem­ző fogyatékosságoktól. Az Ébresztő idő eímű antológia ugyanis mindenképpen többre vállalkozik annál, minthogy „csupán” a Nógrád ban élő alkotóknak biztosítson közös megjelenési lehetőséget — fellelhetők e kö­tetben a közülünk elszármazott szerzők is, akik szőkébb pátriánkhoz műveikkel kap­csolódnak. Az első publikációkkal jelentkc­Bódi Tóth Elemér: Egyes karok hegyén a lángok is még Egyes karok hegyén a lángok is még libegtek, nyújtották ' Savariában, csaknem két ezredév mély távolával a hét ibolya-láng lám mindig ott ég. Kékellik még a kő, azaz, csak kéklett, ezerkilencszáznegyvennégy dühében eltűnt a kámea, a gemma. Eber gazdára lelt, vagy kóstolt bombaszélet* Azt nem tudom, hogy ónix volt vagy achát, esetleg kameol. A múzeumban nem tündökölt, nem bújtatott Erószt, Pánt. Az egy tűz égett ott megannyi lánggal, a kék követ csupán ezért faragták, akik hitték, ez mindenekre rávall. Vagy egy faág, felhőterhes ég alatt virágban, mikor csak illat száll, és madárdal a csenden át. Irdatlan föld, tudom, el nem tévedhetek én már, vigyáz a csillagzó mély idő rám, ha majd megölt. Szepesi József: Piacon Kést élez a köszörűs, harmonika nyekereg, bort iszik a borivó, fagylaltozik a gyerek, néma tróger, szavaló tökmagárus — bereked! — krumpli, zöldség, kosarak, tarka lárma, nagy tömeg. (Hömpölyében elmerülsz, hadd fogom meg a kezed). Virrad Ajtó csapódik valahol, kisbaba sir (a szomszédok megint hajbakaptak), csahol egy véreb, halk zörej, szemét csusszan, csoszogó jár, porol a nénérri, szidva istenét, virrad, kakas kukorékol, aztán a gyárkürt — ébredek,’ zők, első könyvük örömét ízlelgetők, s a* irodalmi köztudatban már méltán rangos szerzők együtt szerepelnek kötetünkben. De természetszerűen nem mutathat be ez a gyűjteményes kötet mindenkit „szerettei” köréből, s nem mutathat be a „kiválasztot­tak” közül bárkit is a maga pregnáns alko­tói teljességében. Azt kívánja tehát felmu­tatni, hogy egy vidéken megjelenő folyóirat alkotói köre milyen minőséggel gazdagíthat- ja-serkentheti — most és itt igazolt értékel által — a magyar szellemi élet véráramait. Ezen az évfordulón — ébresztő időben. Berki Mihály, Nógrád megye Tanácsának elnökhelyettese Tamás István: Ködellik a Mátra a. fákra csillagrózsák ezüst szikrái szállnak S a múlt jámbor birkanyája nesztelen kérődzik S hol a lét végződik kigyulladnak a kék boglyás temetők S lúdbőröző háztetők tolla alá dugja lila csőrét a gond mig elalszik fönn a Hold a Kon csűrök tejszín hamujában Palócföld riatfi vergődéseid töretlen s megnyílt utakra vitt S a lármás szemfényvesztések dús kirakata után barázdáid barna melegére bukva oly jól esett sírnom kit innen hűidnek nem parancsra indul kezében bot oldalán iszák s a napraforgók biztos iránytűje nyomán konok ősök kemény hitébe vág Vígság és bánat szűkszavú földje átkozott és áldott kínzó marasztalás köszöntőm szép feltündöklő arcod tenyérben óh tenyérnyi csöpp hazám AZ ÉBRESZTŐ IDŐ, A SALGÓ­TARJÁNBAN MEGJELENENDŐ PALÓCFÖLD KÖNYVEK ELSŐ KÖTETE. A SZÉPIRODALMI AN­TOLÓGIÁBAN SZEREPEL: BANOS JANOS BÓDI TÓTH ELEMÉR CSANADY JANOS CSIKASZ ISTVÁN DÓZSA ILDIKÓ ERDŐS ISTVÁN JOBBAGY KAROLY KARACSONDI IMRE KETYKÓ ISTVÁN LACZKÓ PÁL LELKES MIKLÓS MOLA GYÖRGY ONAGY ZOLTÁN P. SZABÓ ERNŐ SZEPESI JÓZSEF TAMAS ISTVÁN VERES JANOS Csillagzás Csillagzó föld, mint Bonn körül a gyümölcsöskertek, Beethoven mélykék álmai lengnek, vágyuk betölt. Valamikor még szélfútta riílfa páskomunkra láttam. S, hogy bomlik a tavasz újra, int egy torony.

Next

/
Oldalképek
Tartalom