Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)
1980-06-15 / 139. szám
„Táncbeli táncszók" Azsomhói kis erdő A Nógrád táncegyüttes jubileumi műsoráról Múlt vasárnapi számunkban már beszámoltunk a salgótarjáni Nógrád táncegyüttes jubileumi műsorának sikeréről. Akkor a fennállásának 5. évfordulóját ünneplő együttest mutattuk be, most magáról a műsorról kívánunk szólni, néhány gondolat erejéig. Annál is inkább, mert a2 együttes — június 9-én, hétfőn — közkívánatra megismételte a bemutatót a salgótarjáni József Attila megyei Művelődési Központ színháztermében. Nem árulunk el titkot, ha előrebocsátjuk; azok a szerencsések, akiknek sikerült jegyet szerezniük a két bemutató valamelyikére, —, maradandó művészi élménnyel gazdagodtak. A szájhagyományra emlékeztet a modernizált csárda. Szándékosan kölcsönöztük írásunkhoz Nagy László — műsorban is elhangzott — versének címét' A Nógrád táncegyüttes műsora beszédes volt. A „táncbeli táncszók” nemcsak érzelmeket, látványt, de gondolatokat, sőt drámai történeteket is tolmácsoltak. És itt álljunk' meg egy pillanatra! Nehogy valaki azt gondolja, hogy ez valami egészen új dolog. Az esztétikai élményen túl a népi táncnak kezdettől volt konkrét mondandója Az viszont tény, hogy a táncművészet nyelvét ma közel sem értik annyian, mint más művészeti ágakét Jóllehet köztudott, hogy ^ a tánc egyike a legősibb művészeteknek. Abban, hogy manapság a tánctól, népi tánctól nem is igen várunk többet puszta látványosságnál, szemet-fü- let gyönyörködtető szórakoztatásnál, abban kicsit maga a táncosművészet is ludas. Vagy mondjuk inkább úgy: a táncművészek is tehetnek róla, amikor elvállalják, hogy a tánc csupán színesítő eleme, kiegészítő programja legyen különböző kulturális műsoroknak. A közönség így lassan leszokott arról, hogy többet keressen a táncban — az egyébként nem lebecsülendő — esztétikai élménynél. Mindenesetre bizonyos fokig úttörő vállalkozás volt a Nógrád táncegyüttes részéről, amikor ötéves jubileuma alkalmából közel másfél órás önálló esten mutatkozott be. Ezúttal tehát a tánc volt a főszeréplő, és ennek megfelelően a közönség is nyitottabb szemmel és füllel (Ült be a nézőtérre. E kissé hosszúra nyúlt bevezető után vegyük sorra, milyen oldalait tárta fel előttünk a táncnak, a jubiláló együttes! A műsor első száma (Mli- nár Pál: Ugrós) lendületes nyitánya volt az estnek. A játékos folklórtánc mozgalmassága másodpercek alatt megteremtette a kívánt alaphangulatot. Egy emberpár ismerkedéséről, útkereséséről, közös útválasztásáról szólt bartók Béla—Mlinár Pál „A kettős” című kompozíciója, melyet a Nógrád táncegyüttes művészeti vezetője Mlinár Pál és Mlinámé Kolarovszki Mária táncolt el> megejtő szépséggel. Ugyancsak Mlinár Pál koreografálta a „Rábaközi céhlegények” táncát. A rábaközi verbunkokra építkező jellegzetes férfitánc egy hajdan volt szokást elevenít fel, mikor is ünnepi felvonulás után minden céh ifjú mestered eljárták táncukat. A Bihari táncegyüttes koreográfusának Foltin Jolánnak „Dudanóta” című leánytánca népi gyermekjátékok ötletteli feldolgozása' A műsor első részét Bodad József „Dudaszó hallatszik” című páros tánca zárta. A Mecsek tánc- együttes művészeti vezjetőjé- nek műve volt az első koreográfia a Nógrád táncegyüttes repertoárjában. Szünet után ismét páros- tánc következett. A „Regru- tanóta” Szabolcs-Szatmár megyei lassú és friss csárdás. Mlinár Pál mesteri koreográfiája azonban torokszorítóan keserűre hangszerelte a témát: a hadba vonuló legények utolsó táncát kedveseikkel. Az est egyik legemlékezetesebb, s talán legmegrázóbb pillanata volt a tánc záróakkordja, a fiúk egyre feszesebb már-már meneteléshez hasonló lépte . . . Ha Igazgatód a szobájába hívat és azt mondja: — Fiatal barátom, mi valószínűleg nem tudunk együtt dolgozni —, akkor légy elnéző, igyekezzél rábeszélni a nagyfőnököt, hogy ne mondjon le az állásáról- * Ha késve érkeztél a munkahelyedre, ülj le nyugodtan az asztalod mellé, ne köszönj A műsor csúcspontja kétségkívül Kiss Ferenc—Foltin Jolán „Páros”-a volt, a Mlinár házaspár előadásában. Ismét egy emberpárt jelenített meg a két fiatal táncművész, csakhogy kettejük viszonyát ezúttal diszharmónia jellemezte. A beteljesületlen szerelem eltáncolt történetét az tette igazán drámaivá, hogy az egymásratalálás lehetőségében az utolsó pillanatig reménykedtünk- A leány és a férfi eltérő temperamentuma — miként azt a lágy, illetve kemény zenei motívum is jelezte — végül is nem tette lehetővé az összehangolódást. Mire a férfi szerelemre lobbant, a lány érzelmei már kihűltek . . . E két utóbbi tánc komor hangulatát volt hivatott feloldani Bodai József szerb csizmaverős tánca és Braun Miklós szlavóniai magyar leánytánca — „A Körömcse dombján” —, amely úgyszintén emlékezetes műsorszáma volt az összeállításnak. A Nógrád táncegyüttes jubileumi bemutatóját Mlinár Pál ..Méhkeréki táncok” című páros tánca zárta, fergeteges fináléval örvendeztetve meg a vastapssal búcsúzó közönséget. Nem szóltunk eddig az est egyenrangú „mellékszereplőiről”. A DÜVÖ népzenei együttes nemcsak kitűnő kísérője volt a táncosoknak, de a palóc népdalfeldolgozásokat és széki táncmuzsikát megszólaltató önálló zenei blokkjuk ígéretes tehetségekről tanúskodott. Szervesen illeszkedett a műsorba Nagy László címben jelzett verse, valamint a Vásárhelyi daloskönyvből elhangzott részlet. Mindkettőt Sándor Zoltán amatőr versmondó értő tolmácsolásában hallottuk. senkinek, ha pedig úgy határoztál, hogy korábban távozol —. akkor se búcsúzz el senkitől. Ez ugyanis éppen az a két eset, amikor az udvariasság csak árthat, * Ha úgy érzed, családi konfliktus sűrűsödik a levegőben. szóváltás közben ne menj túl a megengedett határon. Inkább menj el hazulról. A Szegedtől tizenöt kilométernyire a Dorozs- mán keresztül Kiskunmajsára vezető úton érjük el Zsombót. Kis falu a homokos, löszös vidéken. Mégis érdemes oda vagy inkább mellé látogatni. Szegedről menet a falutábla előtt, de már házsorral szemközt érjük el azt a zsombékos területet, amelyről a község is kaphatta a nevét- Jobb kézről egy út ágazik ki Szaty- maz felé, s átel- lenben, utunk bal oldalán terül el a zsombói kis erdő, amely a természetvédők szavával élve az alföldi táj ősi képét őrzi. Mit látunk itt? Az út mentén mindenekelőtt az erdőt, amelyben az akác és a nyár uralkodik, s nem ritka benne a kőris meg a szil és sűrű az aljnövényzet. Az elegyes erdőben néhol összefüggő akácos terjeszkedik, itt-ott pedig ritkásabb fenyvesek zöldellnek. BETYÁROK ALAGÜTJA? Az elágazástól nem mesz- sze, az út mellett az, átalakított csárdaépület, felirata szerint Rózsa Sándor betyárcsárda. Ki hinné, hogy a hagyomány szerint postaépület volt, azaz — még a lovas postajáratok korában — itt váltott volna lovat a posta. Még merészebb a képzelet fagyos, tiszta levegő — a családi boldogság záloga. * Ha késő este a szomszéd lakás bérlője bekapcsolja a magnetofont, s az éktelen zenebonától a fejed is megfájdul, neked pedig magnetofonod nincs —, akkor kapcsold be egyszerre a padlókefélőt, a mosógépet és, a porszívót. Fordította: Gellért György abban a történetben, amely szerint a betyároknak jeles tanyázóhelye volt e csárda. (S tegyük hozzá, melyik volt csárdához nem fűződik itt a Dél-Alföldön betyárhistória, mégpedig lehetőleg Rózsa Sándor szerepeltetésével? Ügy mondják, a pincéből rejtekalagút vitt az út túloldalára, s ezen át meneked- tek a betyárok a pandúrok elől.) Magam is megnéztem valaha az öreg pincét, de tovább vezető — akár elfalazott — alagútnak nyomát nem láttam. De azért kedvelhették c városközell s mégis félreeső, jó búvást, útvesztőt kínáló erdős és lápos helyet a betyárok... ŐSMARADVÁNY S ez az, amiről még nem is szóltunk; a láp, a zsombékos, mocsaras víz. Bent a homoki, buckás erdőben, a fák mögött vagy száz méterrel két (az év nagy részén, természetesen az időjárástól függően) többé-kevésbé nyílt víztükör csillog, fűzbokrok áznak benne. A két víztükör körül egy-egy lápos terület, s egy harmadik a falu felé, tőlük beljebb, túl az erdőn, ez inkább mocsaras rét. Ezek a területek a falu névadói — fő növényük a zsombéksás —, s egyben a hajdan kiterjedt alföldi lápvilág maradványai, reliktumai. Mint ilyenek", védettek. Sok kutató tanulmányozta őket s környezetüket; talán a legtöbbet Csongor Győző, ennek a kis erdőnek szinte megszállottjaként. Nemrég pedig a szegedi Somogyi könyvtár kiadásában megjelent Marián Miklós A Dél-Alföld madárvilága című könyvében olvashattunk róla szép összefoglalást — főleg madárvilágát illetően.' Leírta a láp tőké&récéit és vízityúkjait, a vegyes erdő cinegéit, s a fenyvesek kékvércséit, erdei fülesbaglyait} leírta a madarak „naptárát”, a madártársulások évszakos változásait is. Ezek a madarak nem kedvelik a látogatást; ezért s az ősi kis természetdarab megőrzéséért ezt az erdőt csak környékezzük! De úgy is éiményes. n. f. ; Pintér Károly Mark Boguszlavszkij: Á jómodortalanság aranyszabályai Erdei láp. 'flie:>ltflllllllll|ll«IIIIIIIIIIIIlII!tI!IIIIIIII«IfISlllI>,lllllllllIIIIIIII«iSl«IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIltf3IÍIIIIIIIIItIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIllIllIIIIIIIIIIlIlllIIIIIlIIIIIIIIlIIIIIIIIIIF!flIIIIIIIIIIIIIIIIIII!llllllllllliaiKIIIIIIIIlIt>lllllllllllllIIXIt|lrilIIIIIIIIIIIIIIIIIlIIIIIIIIIIIIlIIIIIIIIIIlllIIIIIIIIlllliIIIIlIIIIII>IIIIIIIIII>l»lll,IIVI|lllliaiX8llllllftKV>l,I>ll4,l*lkllltlftfll Bárány Tamás: Másfél szoba összkomfort (Regén/) 30. Most vagyok tizennyolc — számolgattam —, harminchat leszek tehát, mire önállósíthatom magam Ákossal. . . Kezet a szívre: van olyan szerelem, létezik olyan imádat, amely erőt ad tizennyolc ilyen évhez?! Pedig én Ákost igazán szerettem. Nem tudja, mert sosem mondtam meg neki, de már a szakmámat is miatta választottam. Tudtam, hogy a vegyipari technikumba jár, s egyre azon rágtam otthon a szüleim fülét, hogy az általános után engem is oda írassanak. Apám inkább a ruhaipari szakközépiskolát akarta volna. anyám meg azt. ha gimnáziumba megyek, s onnét aztán tovább, valamelyik főiskolára. De én kötöttem , az ebet a karóhoz. Az arca, azt sosem felejtem el, amikor Ákos az évnyitón megpillantott! Én csak a pilláim alól pásztáztam végig a sok osztályt, és már a harmadik mustránál megláttam azt a langaléta alakját, s a vadul lobogó szőke haját. De ő is észrevett, mert egyszerre csak érzem, hogy a mellettem álló lány megböki a könyökömet, és odasúgja: „Te. nem téged bámul az a magas srác, onnan szemből?” „Fogalmam sincs — feleltem. — Rövidlátó vagyok, innen nem ismerem meg.” „Vagy téged, vagy engem.” — mondta a lány (Béres Irénnek hívták, később jó barátnőm lett), és kihúzta magát. blúzát kisimította. No. de hamarosan elborult a képe, mert az én Ákosom nem sokáig állta, és odasündör- gött hozzám. Előbb ugyan mondott valamit az osztály- főnökömnek, aztán az osztályunk mögött visszaszaladt helyére, de egy pillanatra megállt mögöttem. „Szia, Csutak! — súgta oda. — Hát te hogy kerülsz ide?” 4 NÓGRÁD - 1980. június 15., vasárnap ;,Ide vettek föl — feleltem kurtán. — Jé te is ide jársz?” „Ide — azt mondja egy kicsit lelombozódva. mert nem voltam éppen valami barátságos. és nyilván lelkesebb örömkitörést várt. — Már két éve ide járok. Nem is tudtad?” „Nem — mondtam. — Honnan tudtam volna? — És biccentettem. — Na, szevasz! — S már fordultam is vissza, és ezután csak az osztályfőnöknőt néztem, állhatatos tekintettel. Aznap egész este jó kedvű voltam: éreztem eljött az én időm! Hiszen Ákos már gyerekfejjel udvarolt nekem, tizenegy éves koromban cipelte a táskámat. együtt mentünk s jöttünk az iskolából, az egész suli és minden telepi srác tudta, hogy összetartozunk. Aztán két év múlva se szó, se beszéd, lelépett. beleesett az egyik új, technikumi osztálytársnőjébe, s azon túl engem szinte meg sem ismert... Tizenhárom éves voltam, és az elhagyott szerelmesek minden kínját megkóstolhattam. . . De meg is fogadtam magamnak, hogy ezért egyszer még fizetek Csatő Ákos úrnak! Most aztán két év múlva, el is jött az ideje a törlesztésnek. Szívszerelme — egy. vastaglábú, nagytomporú. trampli — otthagyta a nyáron, és a fiatalúr úgy táto- gott, mint potyka a parton. De tudtam, mindent elronthatok, ha a legelején karjába alélok; hódolatomat köteles adóként fogadná, zsebre gyűrné és menne újabb diadalok után. . . Az egész ősz azzal telt hát, hogy átnéztem rajta, éppen csak a köszönését fogadtam, s kerültem, mint a leprást. November végén aztán arra gondoltam, ideje lenne változtatni a taktikán, mert végül is megunja a hasztalan próbálkozásokat, s valahol másutt újít. . . Márpedig nem azért jöttem utána a Madarászba, hogy másodszorra is hagyjam megpattanni. . . A Télapó-ünnepen aztán egyszer-egyszer rámosolyogtam, sőt, amikor egy izzadós tenyerű, dromedár másodikos rángatott éppen táncolás címszó alatt, még egy könyörgő pillantást is vetettem rá. hogy jöjjön, mentsen meg. No. jött is; s aznap este már együtt mentünk haza. Szerettem, mit csináljak. Nem tudom, mit szerettem rajta. Az eszét nem éppen, mert nem valami túlságosan okos fiú. A külsejét? Azt sem. Nem az a típus, akik re a lányok buknak. Nincs szabályos arca. bár a vonásai férfiasak. De ez csak akkor hat igazán, ha a férfias arcot fekete haj keretezi, márpedig az övé szőke. A szeme, talán. Igen, a szeme: az szép. Kifejező. Ha dühös, zöld. ha nem figyel az emberre: szürke. Ha meg jókedvű, vagy kér valamit: kék. Űristen, hogy tudott könyörögni azzal az égszínkék szemével! De talán az, és mindenek előtt az, hogy már egészen kislány korom óta ő volt savanyú életem legfőbb öröme, ö, ha apám este részegen jött meg, üvöltözve veszekedett anyámmal, s én rémülten menekültem az ágyba, fejemre húztam a paplant és arra gondoltam: nem baj, de holnap együtt megyünk a suliba! Suli után együtt\jövünk haza! Ha csak egy napig is nem láttam, már hiányzott. Ha két-három napra megbetegedtem. vagy ő volt beteg, egyszerűen nem találtam a helyem. Anyám csak nézett' rám riadtan: vajon mi ütött belém? Durcáskodtam, feleseltem, pimaszkodtam, s ilyenkor még az sem használt, ami pedig máskor mindig: hogy bepanaszol az apámnak. Én nem tudom, van-e örök szerelem, vannak-e eleve egymásnak rendelt szerelmesek az életben is, úgy. ahogy a színpadon néha találkozni velük: valóságos figurák-e a Tristánok és Izoldák, a Rómeók és Júliák? Én mindenesetre ilyennek éreztem bak- fiskoromban a mi szerelmünket Ákossal, és szentre vettem, hogy együtt éljük majd le az életünket. Aztán jött az első ütés. amikor amiatt a nagy fenekű liba miatt elpártolt tőlem; ekkor kellett először szembenéznem az élet kegyetlen ridegségével. Később, amikor kibékültünk, magyarázgatta aztán, hogy értsem meg: gyerek voltam! Hiszen egy koránérő kamaszfiúnak — amilyen ő is volt — nemcsak az éteri szerelemre van szüksége, hanem már vaskosabb örömökre ia vágyik — ezt pedig tőlem ugyan nem remélhette. . . Mindezt be kellett látnom persze, hisz akkor már magam is elmúltam tizenöt, é* nagyon is lemérhettem a különbséget egy fejletlen gyereklány meg egy fölserdüit nagylány közt. . . De lemérte ő is! Mert már tavasztól egyre arról durozsolt, hogy jön a nyár, s azt ő ugyan nem hagyja elszaladni: most már az övé kell, hogy legyek, hiszen tulajdonképp öt éve feni rám a fogát. . . Ha csak nevettem, hogy akkor vajon miért hagyott mégis két <év- re egyedül, elkomorult; az a szép kék szeme megzöldese- dett. „Mondtam már. nem? Ebihal voltál. . . Akkor abajgat- talak volna? Az emberben felelősség is van, ha csak tizenöt éves srác is. . „És most?” — kérdeztem kacéran. „Most tizenhat vagy, én meg tizennyolc. — Nevetett. — Türelemmel kivártam, amíg megérsz nekem!. . . És közben elvégeztem egy alapfokú tanfolyamot, hogy ne egy kezdő sráccal kelljen kínlódnod. . .” „Te kis jóságosom, te!" — mondtam, és dühösen mellbe vágtam, e ekkor már újra kék volt. újra nevetett a szeme. (Folytatjuk)' \
