Nógrád. 1980. június (36. évfolyam. 127-151. szám)

1980-06-15 / 139. szám

Talán mégsincs abban semmi túlzás, ha a történelem, a néprajz, a munkásmozgalom és ipartörténet nevezetes he­lyeként említi a krónikás ezt az ősidőktől lakott földet, s vele a kazári népet, amely úgy tartozik szervesen a nem­zetté válás valamennyi pontjához, hogy egyben számon is tartja megkülönböztető jegyeit, s ezeket a jegyeket meg is őrzi hagyományaiban. Nem kizárólag a népviseletre gondo­lunk, amikor ezeket írjuk, hiszen a kazári (törzsi) jegyekről, a típus külső megjelenéseiről ma is számtalan esetben meg­győződhetünk, Milyen is a kazári emberi Külsőre — azt tartják itt helyben — szikár, sötétes bőrű; erős arccsonttal és elkeskenyedő állal rendelkezik. Ez azonban csak a külső — sokkal érdekesebb az, miként alakult élete, hogyan vál­tozott ő maga az évszázadok során? Kazárnak sok egyedi nevezetességét helybeni krónikaíró is feljegyezte, Szabó Emil pedagógus nagy munkával állította össze a kazári krónikát, amelyen még ma is dolgozik. Taláh éppen ennek kivonatát böngésszük együtt a közös tanács (társközség Mátraszele) elnökével, Salamon Ferenccel. A „kislerónika” azért készült, mert mind -gyakrabban keresi fel a tanácsot is messziről jött érdeklődő. Így történt ez — nemrégiben is, amikor fővárosi diákok csoportja ku­tatta a kazári régmúltat a tanácsiak segítségével. Néhány kiemelkedő pontot mindenképpen érdemes itt megmutatni: itt élt és alkotott (szószerint véve is) Szabó István katolikus pap, aki bár a veszprémi Szentkirályon született 1801-ben, kazári lelkipásztor volt, több mint három és fél évtizedig. De, ami mindenképpen említést követel magának: a világ- irodalom első és mindmáig legnagyobb-legteljesebb csodá­ját — Homérosz két nagy eposzát, az Iliászt, a trójai há­ború történetét és az Odüsszeiát, az utazás eposzát, ahogy Szerb Antal nevezte — itt fordította görögből magyarra. A tudós papnak teste Kazáron nyugszik, szobra Rozsnyón lát­ható. Dr. Vass Gyula Kazáron írta a Dunamedence ezer éve című munkáját, ő egyébként 1951-ben halt meg Salgótarján­ban, de nevéhez fűződik a felszabadulás utáni első demok­ratikus megyei újság létrehozása, szerkesztése is. Nevezetesség, számtalan kapcsolódik Kazárhoz, és ha már belefogtunk, maradjunk is meg végig ezeknél, csu­páncsak felcsippentve a nagy halom kincsből néhányat Az első írott emlék, a sokat emlegetett egykor volt palóc fa­házakról is ide kötődik. Ez a legrégebbi tudósítás 1674-ből való, amikor az esedékes canonica visitatio arról számol be, hogy a helybeli plébános, bizonyos Petri Miklós, jó álla­potban levő, nemrég épült faházban lakik. Manga János néprajztudós is kutatott ezen a tájon; nevezetesen itt Ka­záron, ahonnan pontos leírását adta a híres-neves népvi­seletnek. A népviseletet, legalábbis a „hétköznaplót”, amiként ezt a dunántúli ember, főként a Győr környéki kifejezi — ma is viselik az idősebbek. De maga a viselet, teljes pompá­jában, számtalan, külföldnek is szánt, propagandakiadvá­nyon látható, s ilyenformán talán a legismertebb nógrádi viselet ország-világszerte. Azt mondják a helybeliek, hogy bár ez a viselet sok mindenben hasonlít a környezőkhöz, jó néhány dologban mégis csak eltér tőle. A kazári együttes a jeles napokon — így például a közeli múltban Itt lesajlott, nagyszámú résztvevőt vonzó országgyűlési képviselő­jelölő gyűlésen — magára ölti a • népségéé öltözéket A kazári régmúlt rm gkülönböztet ősjobbágyokat és be­költözőket. Az előbbiek mai leazármazottait megtaláljuk legalább a nevekben: Tózsér, Gecse, Éliás stb. hadak utód­jaként. De csak kazári kifejezés, itteni szóhasználat is a megkülönböztető jegyek között említődik: szomoró, babrá, elévan, zavadzá — és a hangsúlyt erősítő, legendás rámuta­tó szócska a kazári „la...”. Sokat fordult Itt a világ, amikor a szénbányák a környéken megnyíltak. Kazáron 1920-ban nyílt a tárna, akkoriban bejöttek, itt letelepedve az Un- gerok, a Pópity, Vindls, Galó stb. családok. A munkásmoz­galom, a szervezett munkások élete és harca ugyancsak erő­sen ide kötődik, itt akkor is működött például bányász­szakszervezet! bizottság, amikor Salgótarjánban nem lé­tezhetett. Ma is ápolják a munkásmozgalmi múltat, saját v életük előzményét, mai eredményeink alapján tisztelve ben­ne — erről szól a községi pártbizottság titkára a krónikás­nak. Szabó Vilmostól tudjuk, hogy tizenhét veterán él a községben, s velük, mellettük fokozott felelősséggel végez­heti munkáját a mai Kazár életének, gazdasági, társadalmi­politikai fejlődésének irányítója — legyen az tanácsi, vagy ifjúsági vezető. Az egykori bányászközség mai élet« elsősorban a kör­nyező iparhoz, a termelőszövetkezethez, a helybe telepített Váci Kötöttárugyár üzeméhez kapcsolódik. Sok az iparba eljáró, és sok asszony, lány talál jó keresetű, igényes mun­kát a kötöttárugyár telepén. Ahol nagyrészt exportot készí­tenek — szinpompás, divatos, esetenként még estélyi ruhá­nak is beillő melegítőket! Tózsér Gáspár személyében or­szággyűlési képviselője van Kazárnak, ahol az élet minő­ségét javítva újabb utcákba vezetik be a vizet, korszerű­sítik a világítást, építik az utakat. A kötöttárugyár segítsé­gével száz gyerek elhelyezésére alkalmas óvodával, jó hírű körzeti iskolával, napközi csoportokkal (valamennyi igénylőt felvesznek!) rendelkeznek. Az iskola például — eredményeit tekintve — a járás egyik legkiválóbb intézménye! A köz­ség fejlődését jelenti, hogy a Diófatáblán 10—12, építésre alkalmas telket jelöltek ki. De új utcarész több is felépült az évek során. A „Zöldmező” Termelőszövetkezet és a kö­töttárugyár telepe sokoldalú segítségével számolhatnak a következő időszakban is. A jövőt építve ezt a sorrendet állítja fel a nagy múltú község: víz, villany, út. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Hol vannak már a kontyos házak? Múló Idők tanúja — vigyázó szemekkel a holnapra is ügyel. A betonút porát messzire verik fel a robogó járművek. Valamikor messzi földről jöttek a díszes-híres népvise­letért Kazárra, ma az Adidas, Klepper, Puma és más világ­cégek utaznak ide az új módiért. Salamon Ferenc tanácselnök. Szabó Vilmos, a községi párt­bizottság titkára. A szünidő előtti utolsó napok már itt is kötetlenebbül telnek a szokottnál A másodikosok Tőzsér Jánosné peda­gógussal környezetismereti órájukat kirándulással kötötték egybe. Mily sokat is lehet a gyerekeknek a múltról me­sélni, mely egykor természetes velejárója volt a vidéki életnek I

Next

/
Oldalképek
Tartalom