Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-15 / 112. szám
Ai átlagnál többet kaptak a feldolgozóban Kategőriaemelés — differenciálás A tét nem kevés Két taggyűlés a finomkötöttárugyárban Varga Antal, a salgótarjáni öblösüveggyár feldolgozó üzemének vezetője határozottan állítja, hogy egészséges rivalizálás a keresetek növelése érdekében mindig volt és lesz a jövőben is. Ez jó, de csak abban az esetben, ha a követelmények magasabb teljesítésekre ösztönöznek. A tavalyi és az idei bérfejlesztésnél azonban nemcsak erről volt szó a feldolgozó üzemben. Két évvel ezelőtt, amikor az üvegfúvók az évi bérfejlesztés mellett még külön 13 százalékos preferenciát kaptak, bizony ezt nehezen vették tudomásul a többi szakmák, köztük a finom- és durvacsiszolók, valamint a festők. Hogy mendemonda volt-e, vagy valaki valóban megígérte, hogy a finom- és durvacsiszolók, festők is kapnak preferenciát, ma már képtelenség megbízhatóan ellenőrizni. Egy azonban biztos: az előbb említett szakmában tevékenykedők határozottan állítják: nekik ezt ígérték. Ettől függetlenül az átlagnál nagyobb bérfejlesztést kaptak 1979-ben és 1980-ban. Elsősorban azért, mert csökkent az ebbe a szakmába törekvő fiatalok száma, ugyanakkor a gyár vezetősége is belátta, hogy indokolatlan különbségek vannak köztük és az üvegfúvók között. Az első nagy „bérháborúra” 1979-ben került sor, amikor a finom- és durvacsiszolókat feljebb sorolták. Ugyanez ismétlődött meg az 1980-as bér- fejlesztéskor, bár az év elején sokan úgy vélték, hogy nem lesz mód erre, mert 1979-ben nem teljesítették a hatékonysággal kapcsolatos követelményeket. Ennek ellenére az Üvegipari Művek átlagban 2,4 százalékos fejlesztést engedélyezett a salgótarjániaknak. A feldolgozók, mivel az elmaradás még számottevő volt, 4—5 százalékos bérfejlesztésben részesültek. Ez 350—400 szakmunkást érintett elsősorban. — Miként differenciáltak? — Nálunk a kiszolgáló személyzetet kivéve a szakmunkások teljesítménybérben dolgoznak. Nem ők, hanem a munka van besorolva, így hát' mindenki kapott, mert a bér- növekvényt a normára tettük rá. Ebből senkit sem lehet kizárni, ha azzal a normával dolgozik — mondja Varga Antal, majd kisvártatva így folytatja: — Az előbbiek ellenére mégis differenciáltunk, csak másképpen, összevontuk az alacsony kategóriákat és magasabbra emeltük. Ez az átlagnál nagyobb fejlesztést jelent. Olyan helyen került erre sor, ahol még ma is jelentős a fizikai munka, vagy alacsonyak a keresetek. Az előbbire egy példát: a festőüzemben a külső és belső fu- vatók 8—It) százalékos emelést kaptak, bár ez a munka nem kíván nagy képzettséget. Mégis úgy döntöttünk, hogy ide az átlagnál többet adunk. Az alacsony kategóriák megszüntetése és magasabbra való átváltása pedig a fiatal, szakmunkásoknak kedvez, mivel jórészt ők végezték el az ide sorolt munkákat. A szakmunkások bérezéséhez, tartozik továbbá, hogy személyi bérüket is százalékos alapon kapják meg. Vagyis a teljesítmény alapján megkeresett összegből a fiatalabbak 11, a gyakorlott, nagy tapasztalatokkal és szakmai ismeretekkel rendelkezők pedig 18,5 százalékot kapnak. Hogy melyik dolgozó, mikor kerül feljebb, azt a brigádok saját maguk döntik el a művezető véleményének figyelembevételével. 1978-ban az alsó határ még 9,5 százalék volt. Ez sok ifjú szakembert eltávozásra kényszerített, mert a kimosó kislányok is többet kerestek, mint ők. Az alsó határt az elmúlt évben emeltük fel. Ehhez járult az említett alacsony kategóriák magasabbra emelése, s mindez kedvezően hatott a fiatalok munkakedvére és maradására. Az első negyedévben a finomcsiszolóban a programot 100 százalékon felül teljesítették, míg a festett világítási áruknál a különböző intézkedéseket is figyelembe véve 111 százalékot értek el — állítja az üzemvezető. Jelentős differenciálásra került sor viszont a kiszolgáló személyzetnél, akik órabérben dolgoznak. — Egyrészt kényszerűségből, másrészt eljött az ideje annak, hogy a magukról megfeledke- zettek erőteljesen érezzék: a béremelés nem kötelező, hanem csak adható, mégpedig annak, aki megérdemli. Ennek alapján az órabérben dolgozó 150 fő közül csupán 40 százalék kapott különböző mértékű emelést. A listáról kimaradtak a fegyelmezetlenek, az igazolatlanul mulasztók, a verekedők, a részegesek. Szerintem ez a differenciálás még nem az igazi, mert az év elején odaadott órabéremelés nem jelenti azt, hogy az illető egész évben annak megfelelően dolgozik. Nagyobb rugalmasságra volna szükség e tekintetben. Jó lenne, ha lehetőséget kapnék arra, hogy havonta differenciáljak. Ebben az esetben a fejlesztés bizonyos részét nem kellene az év elején kiadni hanem a végzett munka utá: minden hónapban az illető dolgozó többet, vagy kevesebbet kapna. Ezzel nem mondok újat, mert a targoncásoknál már ilyen alapon ítélik meg a dolgozókat. Állítom, ha az előbbiek alapján díjaznánk az órabéreseket, a jelenleginél sokkal jobban ki tudnánk használni a meglevő munkáskezeket. A differenciált bérezésnek, mint minden újnak a bevezetése, kizárólag a szorgalmas, az igyekvő, a többet és a jobbat akaró dolgozóknak kedvez. S ez így van jól. Azok pedig, akik eddig is a magasabb bért követelték, és legszívesebben a munka temetésére mentek volna el,. a jövőben még erőteljesebben fogják érezni, hogy először tenni kell, s csak azután lehet számítani a magasabb bérre. Ez így igazságos, így szolgálja legjobban a közös célokat. — venesz — Az ELZETT Művek Zár- és Lakatgyár szécsényi gyáregységében a kongresszusi és felszabadulási munhaversenyben kiemelkedő eredményt ért el a „Felszabadulás” szegező szocialista brigád, amely harmadízben nyerte el az uzany- koszorús szocialista brigáá cl met. A sikerem' nagy része volt Máth Istvánt*énak, aki 1.16 százalékos átlagteljesítményével járult hozzá az arany koszorús címhez. (bábel-felv.) Fél esztendeje lassan a beszámoló taggyűlésnek, de a párttagok körében ma is beszédtéma. Vitája, akárcsak Nagy Erzsébet, a segédművezetőként tevékenykedő párttitkár beszámolója őszinte volt. Nyílt eszmecsere az elmúlt esztendőről, meg a lehetséges és szükséges tennivalókról. Mert meglehetősen nehéz úgy dolgozni, ha egyszer anyag nincs, máskor meg a rendelés kevés. Egyszer állnak a gépek, máskor meg túlórában sem győzik varrni az asszonyok a blúzokat, ruhákat. Márpedig a múlt évben alig-alig volt olyan nap a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyárában, hogy minden együtt lett volna. Nem adták fel Forrai Ferencné gyárigazgató mondotta a taggyűlésen: — Bérmunkát vállaltunk, hogy mentsük, ami még menthető. Az intézkedés azonban csak a foglalkoztatottsági gondokon enyhített. Hasznot nemigen hozott a gyárnak. Az esztendő első felében egyaránt adósak maradtak a tervvel, az árbevétellel. Mégsem adták fel. Ésszerű átcsoportosítások egész sorát hajtották végre, hogy ne álljanak a gépek, a szakmunkások. Az intézkedést nem fogadta egyértelmű helyeslés. A gyári vezetők a párttagokat kérték, hogy segítsenek munkával, meggyőző szóval. Végül is termelési tervüket teljesítették. A termelési érték emelkedett ugyan, megközelítette a 187 millió forintot. Nőtt az exportra szállított termékek mennyisége is. A szocialista export értéke közel jutott a 74 millióhoz. A gyári nyereség azonban szerényebb volt mint a korábbi években és kevesebb jutott a munkásnők bérének, jövedelmének javítására is. — Nehéz év marad mögöttünk. Nem szívesen csinálnám még egyszer végig, de úgy gondolom, hogy szégyenkezni nincs okunk ... A párttagok helytálltak a nehezebb körülmények között is — emlékezett vissza az elmúlt hónapokra Szedlák Sándorné. A pártszervezet vezetősége folyamatosan figyelemmel kísérte a gazdálkodást és segített, amikor a szükség úgy kívánta. pártcsop j rí - beszél geíéseken, taggyűléseken a munkáról, a munka gondjairól, és arról, hogy minden becsületesen végigdolgozott nappal a következő esztendő indulását könnyítik. A párttagok tudták, hogy a tét nem kevés. Nemcsak a maguk munkáját látták el példásan. Segítették társaikat is, hogy eredményesen dolgozzanak. Kedvező változások A gyárban sok a fiatal. Horváth Imréné, a gyár KISZ-tit- kára mondotta a beszámoló taggyűlésen: — A fia’talok többsége megértette, hogy nehéz helyzetben vagyunk. Nem siránkoztak, dolgoztak. Örülök, hogy a mi munkánknak is része van a tervteljesítésben! Tudom, hogy van még tennivalónk bőven. Politikai nevelő munkánkkal most azt segítjük, hogy valamennyien magunkénak érezzük a gyár eredményeit, s becsülettel dolgozzunk érte... A párttagok jól látják azt is, hogy a gyár helyzete ebben az esztendőben sem könnyű. Annak ellenére, hogy az idén kedvező változások tapasztalhatók az anyagellátásban, a termelésben, az anyag- és energiagazdálkodásban. Lantos Lászlóné, a pártvezetőség tagja magyarázta: — Március végén ugyancsak taggyűlésen értékeltük az évkezdés, a cselekvési program végrehajtásának negyedéves tapasztalatait. Nem indultak rosszul! Az esztendő két hónapjában lényegében azonos munkáslétszám mellett 11 százalékkal nőtt a termelés értéke és 16 százalékkal a termelékenység... Erre törekszünk most is. Tovább javult — másfél-két százalékkal jobb a tavalyinál — az első osztályú termékek aránya. Folyamatosan teljesítjük exporttervünket és valamelyest javítottuk a tőkésexport gazdaságosságát is. Takarékosabban gazdálkodtunk az olajjal, az energiával, a vízzel. 1 Az alápszervezet vezetősége már a cselekvési program kialakítására is nagy gondot fordított. A tavalyi tapasztalatokat vették alapul a tennivalók meghatározásánál, a gyár helyzetét, feladatait. Mint eddig mindig, most is messzemenően számoltak a párttagok példás munkájával. Sokan kaptak olyan megbízatás; a taggyűléstől, hogy segítsék a brigádok munkáját, a szervezettebb munkát, a folyamatosabb ellenőrzést. — Mindenképpen indokolt, hogy jobban gazdálkodjunk a meglevő eszközökkel, a munkaerővel — mondja Nagy Erzsébet. — Ezért tovább kell szélesítenünk a teljesítmény szerinti bérezést és folyamatossá tenni az ellenőrzést Ha ugyanis gyártás közben vesz- szük észre a hibát, nincs gond a kész termékkel... A jó minőség egyaránt érdeke a gyárnak, a munkásnőnek is. Apróbb zavarok azért adódtak az elmúlt hónapokban is, de próbáltak segíteni rajta. Mint azz elmúlt évben, ha szükség volt rá, átcsoportosították a munkát, a munkásnőket, bérmunkát vállaltak. Így sem tudták „dolgoztatni” valamennyi nagy teljesítményű automata gépüket. Küldtek belőlük a váci, a mátészalkai gyárba. Jobb folytatás Bükk Zoltánná a készáruraktár dolgozója úgy értékelte az esztendő indulását, hogy soha rosszabb ne legyen: — Ha az alapanyag-ellátás nem lesz rosszabb a mostaninál, akkor talán a tervvel sem lesz baj!# Szűcs Kálmánná gépmunkás ugyancsak elismeréssel szólt a bekövetkezett változásokról. — Jó az anyagellátás, szervezettebb a munka! Jó volna, ha a gyárvezetésnek sikerülne ilyen munkafeltételeket biztosítani a következő hónapokban is ... Az eredmény a gyár termelésében jelentkezik, és vastagabb a boríték is, amit a munkásnők hazavisznek. Márciusban meghaladta a 3100 forintot a fizikai munkások átlagbére. A bérek hozzáigazítása a teljesítményekhez, a követelmények egységesítése a nagyvállalaton belül, minden bizonnyal tovább növeli a munkakedvet, a munkaverseny lendületét a gyárban. Erről beszélt a taggyűlésen többek között Máté Károly, a gyár termelésvezetője is, aki a munkaverseny tapasztalatait értékelte: — Még az elmúlt év szeptemberében felhívással fordultunk a brigádokhoz, csatlakozzanak a kongresszusi, a felszabadulási munkaversenyhez. Mind a 25 közösség megtette a vállalását, amelynek lényege a 210 milliós termelési terv teljesítése ... Becsülettel dolgoznak. Emellett sok társadalmi munkát vállaltak és teljesítettek. A taggyűlés beszámolója, a vita azt sugallta, a finomkötöttárugyár kommunistái úgy dolgoznak, hogy a jó kezdést még jobb folytatás kövesse. V. G. Energia a földeken Napjaink egyik legizgalmasabb témája a mező- gazdaságban is a racionális energiagazdálkodás. Az energiahordozók ára szüntelenül kapaszkodik fel a grádicson, az olajé ma már több mint tízszerese a nyolc évvel ezelőttinek. A technikai-technológiai fejlesztés a tsz-ekben is az energiafelhasználás növekedését hozza magával. A megye összes halmozott energiafogyasztásából 1978- ban 5,8 százalékkal részesedett a mezőgazdaság, szemben az 1975-ös 3,2 százalékos aránnyal. Az eddigi tendencia egészében nem is hibáztatható, hiszen ez teremtette meg a fundamentumát annak, hogy gépek vállalják át az emberi kéz szerepét, hogy élenjáró szintre emelkedjenek a termésátlagok, s, hogy az országnak ne okozzon főfájást a népesség élelmiszer-ellátása. Nógrád megye mezőgazdasági üzemeiben is 1100 traktor dolgozik, mintegy 52 ezer kilowatt kapacitással, ezen túl 416 tehergépkocsi, 350 kombájn és több mint 100 önjáró takarmány- és cukorrépa-betakarító gép segíti a földet művelő ember munkáját. Az energiafogyasztásnak ez az üteme azonban a jövőben nem tartható. Oly módon kell a termelést növelni földjeinken, hogy energiaigényessége ne emelkedjék. Az energiával való okos gazdálkodásban nálunk is csak a kezdeti lépéseknél tartanak a mezőgazdasági üzemek. A szükségesnél las- * súbb kapcsolás okául sokan a gazdálkodó egységek országostól elmaradó nagyságrendjét és a függetlenig tett energetikusok beállításának elmaradását teszik meg. (A megye 39 mezőgazdasági nagyüzeme közül 9 tsz-ben és két állami gazdaságban foglalkoztatnak főállású, képzett energetikust, másütt kapcsolt munkakörben a műszaki vezetők látják el ezt a munkát.) A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy eddig az árak sem késztették á gazdaságokat a racionális felhasználásra: a kelleténél nagyvonalúbban bántak az energiával, hiszen „belefért a keretbe”. Sok gazdaságban eljutottak ugyan odáig, hogy intézkedési tervet készítsenek a takarékosságra, de addig már nem, hogy meg is követeljék azok megvalósítását — s ez nem kizárólag az energiára vonatkozó határozatok gyakori sorsa —, így a kör visszacsatolása elmaradt. Egymásnak ellentmondó nézetek is összecsapnak a továbblépés lehetőségeinek kutatásakor. Némely szakemberek indokolatlannak mondják a mezőgazdasági terményszárítás mostani .mértékét, főleg a kukorica szárításáét, ezt jelölve meg egyik ludasul, a tekintélyes hányadú energiafogyasztásban. Mások ellene vannak a szárítás drasztikus visszaszorításának, mondván : nem különösebben energiaigényes folyamat ez, főként, ha az ipari termékekkel vetjük össze. Abban azonban minden szakember egyetért, hogy a szárításhoz felhasznált fajlagos energiamennyiség pusztán műszaki intézkedésekkel is jócskán leszorítható — s ez már az energetikusok dolga. Csakhogy az energetikus is csak akkor tud jól dolgozni, ha a gazdaság gondoskodik az ehhez szükséges információkról: alapos helyzetismeret nélkül meddő igyekezet volna a cselekvés. Sokuknak nincs még meg a kellő gyakorlatuk az információhalmaz praktikus elemzési módszerekkel való feldolgozásában, ezért inkább néhány részterületet emelnék ki, eleve megfosztva ezzel magukat a teljes siker reményétől. A tájékozódást követő célszerű beavatkozás is a folyamat nyomon követését igényli, a kezdettől egészen a befejező stádiumig. Az egyszeri, utólagos regisztrálás nem elégséges, hiszen nem ad módot a közbenső intézkedésre. A nógrádi tsz_ekben is hangsúlyos kérdésként vetődik fel napjáinkban: mégis, merre lehet elmozdulni az energiagazdálkodás észszerűbbé válásának érdekében? A gazdaságok gépparkja adott, az lesz még hosszú évekig, itt tehát rövid idő alatt generális változásokra nem lehet számítani. Sokkal több variációs lehetőséget kínál ettől a gazdaságok hőenergia-felhasználása. A távlati megvalósulás v4gett már most fel lehet vázolni a földgázra, szilárd tüzelőanyagra való áttérés módjait, a tüzelőolaj kiváltása céljából. Természetesen ott, ahol ez lehetséges, és nem minden áron. Megfontolandó alternatíva a kukoricaszár, az erdőgazdasági hulladék, sőt, a venyige eltüzelése. Nem szégyen, nem is szegénységi bizonyítvány ez, hanem nagyon is ésszerű gazdálkodásra vall ott, ahol a helyi sajátosságok ezt lehetővé teszik. Üjabban szorgalmazzák az energetikai célú erdőtelepítést és fakitermelést, valamint a nagy sertéstelepek hőlégfúvós olajtüzeléssel való fűtése helyett a bioenergia hasznosítását. (Számítások szerint a a sertéstelepekről eltávozó trágyában levő metán kétszer annyi energiát tartalmaz, mint amennyire a telep fűtéséhez szükség van.) Ha a későbbiekben is — lévén e beruházás költségigényes —, feltétlenül számítani kell ezzel a változattal. Az élmúlt évben megyénk gazdaságaiban az összes ráfordítás 5 százaléka testesült meg az energiaköltségben, ez mintegy 142 millió forintot tesz ki, a négy évvel korábbi költségtől, csaknem 39 százalékkal többet. S ez a summa tetemes beruházások nélkül egyszerű napi odafigyeléssel, céltudatos és következetes műszaki intézkedésekkel is számottevően apasztható. Az élelmiszer-termelés gazdaságos növelése ezt a fajta magatartást várja el a mező- gazdaságban dolgozó szakemberektől. Szendi Márts NÓGRÁD — 1980. május 15., csütörtök 3
