Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-01 / 101. szám

Kiindulási pontunk: a valóság Beszélgetés dr. Bánlaky Pállal a munkásművelődésről Dr. Bánlaky Pál, a Kultu­rális Minisztérium vezetőkép­csinálok az fontos, hiszen gulatú közös beszélgetések ­___ __________ _ százezres nagyságrendű a ben tisztázzuk és értelmezzük z ő és továbbképző intézetének munkásszállókon lakók száma, ezeket a tudattartalmakat — igazgatója. A vidéki értelmi- Másodszor jelenlegi munkám szabadságról, igazságról, elő- ségről írott esszéje a'Magvető késztetett arra, hogy elvállal- ítéletekről stb. Ezeken a be- Könyvkiadó, Gyorsuló idő so- jam. Az intézet feladata szélgetéseken gondolatébresz- rozatának, Azon túl ott a tág ugyanis a kulturális területen tőként használtunk verseket, világ című kötetében jelent dolgozók továbbképzése és a képzőművészeti alkotásokat, meg Varga Csaba tanulmányá- vezető-utánpótlás felkészítése, zeneműveket, val közösen. Beszélgetésünk A művelődéspolitikát egysége- — a közművelődés gyakor- alaptémája mégsem a közel- sen értelmező, jó gyakorlati j0ta azt mutatja, hogy 40—50 éves munkásemberekre első­múltban létrehozott intézet szakemberekre van szükség, munkája vagy a megjelent mű, Megyei és városi tanácsok köz- SOrban a kézzelfogható dől hanem egy különös olvasótá- művelődési csoportvezetői, gok hatnak. Az elvont fogal- bor, amelyet a munkásszállók megyei művelődési házak makat nehezebben tudják önkormányzatai számára ren- igazgatói és igazgatóhelyette- megközelíteni. dezett az Üt- és Vasútépítő sei, múzeumok, levéltárak, _ Az évtizedek óta Vállalat. Az olvasótábort dr. szerkesztőségek és kiadóhiva' nehéz fizikai munkát végzők gon- talok munkatársai vesznek dolkodásmódja öntörvényű, Lóránd majd részt tanfolyamainkon, véleményük határozott. Ha a szocioló- Azt akarjuk, hogy a képzés ne saját, „értelmiségi logikánk” alapuljon, .......... .......... B ánlaky Pál vezette. — ön, az Eötvös Tudományegyetem , , giai tanszékén elsősorban az „ideálvuágokon értelmiségiek helyzetével fog lalkozott és — gondolom — ' ezt teszi most is, ennek ered■ ményeit hasznosítja új beosz szerint közeledünk hozzájuk, A művelődéspolitikai elvek nem találunk utakat. Csak szembesítődjenek a valósággal, belső világukat elfogadva és Ha vitatkozom, nem beszélhe- megértve juthatunk egymás- tek a levegőbe. És bérszocio- hoz közelebb. Volt péld" fásában. Miért vállalt ilyen lógusként nem csak olvasmá- egy beszélgetés az olvasd jellegzetesen „munkásművelö- dési” feladatot, mint a szálló- bizottságok tagjainak olvasó­tábora? nyokból, de saját kutatásaim- borban az emberi élet *cél„_. ból is sokat tudhatok a tár- ról és értelméről. Néhány sadalomról, minden alkalmat megfogalmazásukat, ha szó meg kell ragadni, hogy köz- szerint leírnám, beilleszthét­u.„ fpivxr vetlen kontaktusba kerüljek a ném a korai görög filozófu­“ tXfelkérták mert az valósággal. Ezért vállaltam a sok töredékei közé és a k,utya Vállalat táborvezetést, amely az úgy- nem venné észre, hogy azo- nevezett munkásművelődés kát nem Hérakleitosz mondta. tek. És felkértek, mert Űt- és Vasútépítő szükségét látta annak, hogy a taXzík munkásszállások önkormány- címszó alá tartozik, zatainak tagjai megismerked — Azt mondta: úgyneve­Ez nem véletlen. A termé­szettel és az anyaggal együtt élő ember letisztult bölcses­sége van bennük. — Könnyen elképzelhető, hogy az olvasótáborban fel- ’ készített emberek a szállóba visszatérve megtorpannak. Kezdeményezéseik korlátokba pontosan, hogy mit kél! csinál- rosan %étegzettek munkájuk, niuk? S ami tálán fontosabb: végzettségük, lakóhelyük, kul- tudják-e hogyan? Kevés az, turális igényeik szerint. Sok jenek a feladataikkal. Ez nem zetf? kis dolog! A SZOT határozata — Nem szeretem a mun- alapján ugyanis megalakultak kásművelődés kifejezést, a szállók önkormányzatai: a Olyan asszociációkat gzállóbizottságok és a fegyel- mintha homogén munkásosz- mi bizottságok. De vajon ezek tály lenne Magyarországon. Ez' a társadalmi szervek tudják-e nem igaz. A munkások sokszo­hogy formálisan ismerik a jo- ponton érintkeznek a többi gaikat; a kérdés az, hogy ér- réteggel. A munkások jelen­vényre tudják-e juttatni? Tud- tős része — ez már közhely — ják-e tartalmilag, mit Jelent falun él. Hogyan beszélhet' tudják érvényre juttatni. — Remélem, nem így lesz. Képzésünk lényege: a valósá­gos társadalmi közegben el­igazító szemléletmód elsajátí­tása. Ez segít felismerni a le­emberibb módon élni a szállá- nénk így egységes »okon? És miképpen lehet ezt vagy munkásrétegről? Min­na rn «7« hetőségeket és erősíti a már p létező pozitív tendenciákat. 5UAUU i xna uuívcppcii vagy iiiuuRaaicucgtui ; xv.iii.i- Tr ' i fi i i , <■ , elérni attól kezdve, hogy rá- den konkrét művelődési hely- Konkret, gyakorlati tanácsokat vesszük a lakókat, ne törjék zetben tudnunk kell, hogy az ?s, ícaP!;ak a s^vár munkasszál- le a kilincseket, egészen odá- adott csoport valóságos hát- 'asi környezet átalakítására ig, hogy a szabad idő érteimé- tere milyen: a hagyományai u^ejidertunk a taborban^egy sebb kihasználására lehetősé- és a felismert, vagy meg sem geket teremtsünk. Tudják-e fogalmazott szükségletei. En barkácsműhelyt. És persze külön foglalkozások voltak a szállóbizottságok konkrét fel hogyan kapcsolódik egymás- < nek a látásmódnak az érvény- s. hoz a munkásszálllás és a rejuttatás* kulcskérdése a adatairól az egyes szakcsopor- munkahely, a szálló és az ott- művelődéspolitikának. tokban. Azt hiszem a kor­hon? És mit kell csinálniuk, _ Miiven módszerrel tét- ',at;Pkra visszatfrvf.,, ’ a hogy a lakók ne érezzék a ték ^Zlé azolvasótábt ^őkVa SSen gondol lebegtető életüktől független- ban ezt a szemléletmódot? L "híS 6, » I nek tűnő ideiglenesseget ál landóan. “! Ko- n}°st visszatérve az közt Vagy ott sem meglogal- sajátítania a vezetőképzésben eredeti kérdésre... mázott problémákat, kérdé- részt vevő szakembereknek az — ... miért vállaltam ezt seket. Nem csak a szállóélettel intézet tanfolyamain szeptem- ■ feladatot? Először is azért, kapcsolatban, hanem az álta- bértől. És talán mindenkinek, mert úgy éreztem, hogy értei- lános emberi konfliktusokat aki a közművelődésben dol- mes módon tudok jelen lenni érintő gondolatokat is. A má- gozik. egy ilyen táborban és amit sodik lépés, hogy baráti han­kodásmód és a negatív jelen- — Az első lépés az, hogy ségek ellen. Mellesleg ugyan­felszínre hozzuk az egymás ezt a szemléletmódot kell el­CIMBALOM ben az értelemben a nép mű­vésze idős Szabó István. Ma­gam részéről ezt rangnak Nógrádi Gábor hat, válik maradandóvá. Eb- tartom. Erejét pedig hiteles­VVWVVVMMM/VWi'\MM/V'yV\/\<<V/VV<VVWVVWVV'yA/\MVVV'>A/\MMM/wivvw\Mft^VV\MM/VVVA/W^ Amint arról lapunk korábbi számában beszámoltunk, a munkás kulturális hetek csöndes, ám annál inkább fi­gyelmet érdemlő eseménye volt idős Szabó István Kos- suth-díjas érdemes művész kiállításának megnyitása Sal­gótarjánban, a Kohász Műve­lődési Központban. Benczúr- falváról maga a művész is megtisztelte azokat jelenlété­vel, akik őt megtisztelték és tisztelik, a kétkezi dolgozó­kat Pár évvel ezelőtt egy nyír­egyházi, a jelenleginél na­gyobb szabású kiállítás kap­csán írta róla Váci Mihály, a költő: ,,Id. Szabó István Kos- suth-díjas szobrászművész az­zal keltette fel a figyelmet a kiállításokon, hogy — o mű­vészeti irányzatok változó esélyű küzdelmei közepette — bátran és rokonszenves hű­séggel ábrázolta a dolgokat két kezükkel alakítók észre­vétlen, szerény életét, a ne­hezebb terepre szorultak csontroppantó, de szótlan erő­feszítéseit”. Váci Mihállyal együtt — van remény rá — talán többen vallják a szót­lan emberek szavának kimon­dását ma is a művészetben, mint amennyire időnként hangjuk hallatszik. Harsány divatok, természetesen, „lát­ványosabb” csíkot húznak maguk után, s utána több­nyire elenyésznek. Nem lehet másként. A dolog ugyanis végső soron változatlanul azokon fordul meg, akik ko­molyan veszik — és teszik — a dolgukat, építik a jelenben a jövőt, persze, nagy szavak nélkül. A szó eláll, a munka eredménye, a mű megmarad. Talán innen van, ha nem is mindig tudatosan, azoknak az embereknek a fölénye, akik a művészetben — a többnyire kimondatlan, de néha lábrakapó ízlésterrorral szembeszállva, vagy nem vé­ve róla tudomást — a sorsát vállaló. a munkában küzdő ember felé fordulnak figyel­mükkel, s őt felmutatva pró­bálnak érvényeset mondani a korról, a benne élők örömei­ről. gyötrelmeiről. Idős Szabó István pályája elején nemigen számított sen­kire. S ebben, a hátrányokon túl, az az előny —, s ezt már lehet látni —, hogy kényte­len volt a nehezebb utat vá­lasztani a trükkös látványos­ság helyett. A fa önmagában is megköveteli, hogy komo­lyan vegyék. És ő komolyan vette a fát Életművének ja­va részét faragta fába. S élet­művének döntő hányada a népművészet őszinteségével Négyökrös szántát Cimbalom Munka. Mind á felelős fó­rumokon — legutóbb pár­tunk XII. kongresszusán —. mind pedig a hétköznapi életben, munkahelyen, ma­gánbeszélgetésben sok szó esik róla. A szépirodalom al­kotásai művészi erővel valla­nak a munkáról, a hivatás- tudattal végzett emberi tevé­kenység megtartó erejéről. Sorolni sem kezdhetjük a művek sorát, olyan végtele­nül hosszú volna a sor. Egy példát említünk csak. 'Ju­hász Gyula A munkásotthon homlokára című versében ír­ja: „Hirdessük: itt nem bol­dogul más, csak aki alkot, aki munkás”. Napjainkban is érvényes szavak. Az iskolában a diákoknak elsőrendű dolga a tanulás! Nem kevésbé fontosak azon­ban a ’ munkaerkölcs kialakí­tásában, a munkára nevelés­ben azok a hagyományos —, s .mind tartalmasabbá váló — kapcsolatok, amelyek az is­kolák és üzemek, kisebb-na- gyobb kollektívák között lét­rejöttek. egymás munkájának kölcsönös megismerése és se­gítése jegyében. Ügyszólván kimeríthetetlenül gazdag és változatos kapcsolatrendsze­rekről van szó. így van ez például o sal­gótarjáni Budapesti úti Álta­lános Iskolában is. — Régi kapcsolat van az iskola, valamint a síküveg­gyár és a bányagépgyár kö­zött — jegyzi meg Szabó Mik­lós igazgató. — Mindig is ar­ra törekedtünk, hogy ez év­ről évre tartalmasabbá vál­Miért dolgozunk ? „Nagy öröm az, ha ég az egész gyárban a villany..." jón, ne csak anyagi javak, társadalmi munka „fogadásá­ban” nyilvánuljon meg, ha­nem mindenekelőtt a neve­lőmunkában legyen haszna, például a munkára nevelés­be^ a közösségi életre neve­lésben. Azt hiszem, jó pár évé már sikerült kapcsolatainkat komoly tartalommal megtöl­teni. Két év óta a „közhasznú munkavégzéseként emlege­tett országos kísérletben vesz részt az iskola, az általános iskolák között Nógrád me­gyében egyetlen intézmény­ként. Ez a gyakorlat mára már túljutott a kísérleti sza­kaszon. Az iskolában ered­ményei kézzelfoghatóak. A gyakorlat lényege: a hetedik és nyolcadik osztályosok két héten át. napi négy órában, termelőüzemben dolgozna::, fizetést kapnak, bekapcsolód­nak a gyári kollektívák életé­be. .. közhasznú munka za­vartalan biztosítása érdekében szerződésben rögzítik a gyá­rak. illetve az iskola tenni­valóit. Például a gyár a ta­nulóknak olyan produktív munkát ad, amely közvetlen kapcsolatban van a terme­léssel, a tanulók által végzett munkának kimutatható nép­gazdasági haszna van. A sík­üveggyárral és a bányagép­gyárral kötött szerződésekben póntosan rögzítik a foglalkoz­tatási helyeket, a munkavég­zés idejét, az órabér össze­gét, a tanulók felügyeletét, a balesetvédelmi oktatás mód­ját, és így tovább. Az iskola pedig — többi között — vál­lalja, hogy gondoskodik a munkavégzés előírt a tanulók egészségügyi alkalmasságának vizsgálatáról, felügyelő peda­gógust ad stb. Mindez tehát a kapcsolat hivatalos részét jelenti. Ta­pasztalat szerint, a gjg' lat nagyon is közvetít túlmutat a szerződéses £‘9 mán. Nehéz lenne felsogál mi mindenben, így csali p$F dákat említhetünk, a teljes­ség igénye nélkül. Régóta rendszeressé váltak például a szocialista brigádvezetők és pedagógusok összejövetelei, a kölcsönös tapasztalatcserék. Közösen ünnepük az iskola és a gyári kollektívák a nagy évfordulókat Hagyo­mány, hogy a gyerekek és a felnőttek együtt szerepelnek. Rajok és brigádok között szo­ros a kapcsolat. A gyerekek szülei, akik a gyárakban ki­váló dolgozók, példaként sze­repelnek az osztály-, illetve iskolaközösség előtt. — Mind a közhasznú mun­kavégzéssel, mind pedig az itt említett — s még tovább so­rolható — kapcsolatainkkal egyik célunk, hogy a felnőt­tek többet legyenek együtt a gyerekekkel — mondja az igazgató. — A gyerekek is­merjék meg a munkát, a ma dolgozó emberét, a ma gyári környezetét Egyébként, ez az ismeret a pályaválasztásban is befolyásolja őket. Alapkér­dés: fninden pozitív hatást át kell vennünk a gyárból az is­kolai életbe. Természetesen ltudjuk, hogy a még meglevő negatív hatások elől sem tér­hetünk ki, de ez nem is cé­lunk. Például a gyerekek el­ítélik —. ha találkoznak vele — a lógást. Egyébként, a gyá­ri munkafolyamatokat megis­merve reálisabb kép alakul ki bennük az életről, s mi az életre nevelünk. Mindez be­bizonyosodott az e 'témákban rendezett vetélkedőkön is. To­vábbi haszon is van. E két hót alatt az osztályfőnök is jobban megismeri a gyereke­ket, közvetlenebbé válik a kapcsolat tanár-diák között. Hiszen, sajnos, a mai iskolai gyakorlatban keveset ya­gyunk együtt kettesben a gyerekekkel. Legfeljebb, ha megfeddjük. Még, ha reggel­től 'estig dolgozunk is. Hosszan lehetne sorolni még a tapasztalatokat. Befe­jezésül azonban inkább né­hány tanulói vélemény. Meg­kérdezték a gyerekeket: Mi­ért választották szerinted ezt a munkát a dolgozók, mit lát­tak benne szépnek?” Néhány válasz: ,,Mert szerették és nagy öröm az, ha valaki rosszból újat csinál és ég az egész gyárban a villany, ez szép eredmény”. Másik véle­mény: „Szerintem nern a szépséget nézik, hanem a több kereseti lehetőséget. De azért néhány ember a szép­séget is keresi”. Továbbá: „Azért vonzotta őket az üveg­gyártás, azért találták szép­nek, mert látják, a munká­jukat, a csillogó ablakszeme­ket”. Arra a kérdésre, milyen ne­hézséget, problémát fedeztek fel, mondjuk, társaik munká­jában, ilyen válasz is érke­zett: „En nem láttam semmit, mert nem nagyon volt mun­ka”. Legyünk azon, hogy gyer­mekeink egyre inkább a csil­logó ablakszemeket fedezzék fel. S mindenekelőtt azt az örömöt, amit a gonddal vég­zett nehéz munka jelent az embernek. Vagyis az életet. Tulajdonképpen minden ez­ért van. T. E. ségében látom. Alakjai nem­csak néprajzi szempontból hiteles palócok, bányászok, munkások, szántóvetők, ha­nem belülről, hogy úgy mond­jam, lélektanilag is, történe­tiségükben is azok. Az effaj­ta hitelességhez együtt kell élni azokkal, akikről szól az ember. Ismerni, használni kell eszközeiket, viselni fáj­dalmaikat, élni vigasságukat. Ez nem lehet program. Ez életforma kérdése. S jem le­becsülve a művészetben a tudatosság szerepét, az ösztöné is. A tárlat a gazdag életmű­nek — ezúttal nem a szoká­sos jelző csupán a szó — csak parányi részét mutatja be. De azért az ismertebb nagy művek közül is itt van egy- kéttő. Például a Négyökrös szántás, vagy néhány dom­bormű. S itt van egy csodá­latos domborműsorral ölelt Cimbalom, a palóc élet nagy jeleneteivel. Még a lakodal­mas rigmusokból is odavésve föléjük néhány sor: ,, Nemso­kára menyecske lesz ebből a lányból, kerek kontyot csi­nálnak a hajából”. Vagy: „Este viszik a menyasszony ágyát”. Amint a cimbalom húrja őrzi magában a han­got, a dalt, a dombormű is őrzi a jelenet örömét. Bána­tával együtt, amely itt ki­mondatlan, de tudjuk, az idő múlik. A lakodalomnak is egyszer vége. A jelenetek emlékét, a mű­vek javát vigye magával , az idő. Tóth Elemér NOGRÁD - 1980. május 1* csütörtök i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom