Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-06 / 104. szám
Tájoló Látófa és látók Mondják, aki közvetlen elődeinek. közelebbi-távolabbi őseinek múltját nem ismeri (nem akarja megismerni, nem ismertetik meg vele) az a jelenét sem értheti, de „meg sem Igen érdemli”. Ezek talán túlontúl szigorú szavak és ha el is hangzottak egy herencsényi beszélgetés során — csak akkor érthetők igazán, ha az ember meg tudja érteni azt a szomorúságot is, amely olykor és helyenként elfogja azt, aki azon kesereg — „nincs, aki átvegye az örökséget”. Nem a pénzt. A hagyományt; a helybeli kultúra érdemes részét; a mondát, a mesét, a dalt, a játékot; a táncot. Vagy „egyszerűen” csak véleményt arról —, miként élt a régi világ alanya? Miként élt maga az ember, s legfőképpen azt, hogy erről ő .maga miként vélekedik? Ameddig vélekedik. Mert bár sokat változott a világ továbbélés (időben kitolódó kor) tekintetében — a halhatatlanság mégiscsak némelyek kiváltsága. Gyorsan száguld (elsősorban ilyen értelemben) az idő és vele sokan távoznak. Viszik magukkal azt, amit tudtak, amit egy élet során kitapasztaltak. A nyugtalanabb, aggódó kutatófélék kiáltoznak is: „hamar, mentsük, ami még menthető... a népi kultúrából”. Van, aki kiáltozás helyett inkább üzleti oldalról fogja meg a kérdést, de tapasztalható egy értelmesebb, cselekvő magatartás is. Fiatal (vagy már nem egészen fiatal) szociológusok, kutatók, folklorisztikával foglalkozó szakemberek, sőt, írók-költők látnak hozzá az átvétel hatalmas munkájához. Talán még nem késő. Polner Zoltán költő (és mások is) például a Szeged környéki ősi mondavilág varázsos elemeit menti át költészetébe. Egész mondákat, szokások valóságos rendszerét dolgozza új, veretes, értékes-szép ötvözetekké verseiben. Olyan szómúzeum ez, amely egybefoglalhatja a régit és az újat, a hagyományt és a mai életérzést. De hát ne menjünk olyan messzire, mint ide Makó, vagy Szeged. Maradjunk a nógrádi — ezen a kicsiny, de hagyományait, költészetét, népdalait, szokásait nézve nagyon is jelentős tájon. A jelek, a honismereti mozgalomban nem csupán fellelhetők; valóságos eredmények is mutatkoznak. Bőven volna azonban még mit tenni a falvakban. Azokban a nagymúltú községekben, ahol ma még nem él kellő intenzitással a hagyomány ismeretének igénye, ahol éppen azok tehetnének a legtöbbet, akik „únják a falut”, akik semmilyen szálon „nem képesek” a közösséghez kapcsolódni. Mit mondjak erről? Környező országok ifjúságának törekvései közt első helyre került az utóbbi évtizedben a helybeli, egylíor virágzó, ma már csak az öregek „kivallatásával”, a padlások megkutatásával fellelhető népi kultúra meglátása-meg- láttatása és továbbvitele papíron, képen, színpadon legalább. Vagy iskolai órán. Ismeretterjesztő előadáson. Egyebek között éppen ez lehetne az egyik formája a mentésnek. Ez, a gyakran a csillagokba néző, de a pótolhatatlanul veszendőbe menő helybeli kincsekre figyelmet sem szentelő szemforgatás — visszaforgatása! Ide, erre a valóságra, erre a kultúrára, amely a nemzeti tudat elidegeníthetetlen, ám elfelejthető része. A mesterkéltségtől fel-felemelkedő, éppen ezért nem is igen látható különféle mondvacsinált ismeret- terjesztő előadásokra gondolok. Gyerünk a jó példákkal, mielőtt végképp olyan irányba fordítódik a gondolat, amelyből nehéz visszavezető utat - találni egy ilyen kisterjedelmű eszmefuttatásban! A látófa „rejtélye”, illetve annak ecsegi megoldása — a jelkép erejét hordozza. A helybeli honismereti kutatók például kiderítették, hogy a közelben levő fáról miért mondta a nép: „látófa". Arról a helyről egyszerre lehetett ellátni két várhoz, az ecsegi Ilona-várhoz és a nem mesz- sze levő bujákihoz. Ám, ha ellátni lehetett, jelezni is alkalmas volt az a fa! Más szóval, nem nehéz a gyakorlati értelmét is megfejteni egy olyan országban, ahol a török, a tatár, a ki tudja kiféle ellenség mindig veszélyeztette a várak népét. A legfontosabb lehetett egy olyan fa, amely alól mindkét erősség szemmel-fénnyel elérhető. Na, de éppen itt, Ecsegen került szóba az a (feltehetően) nyomdai hiba is, amely viszont az ecsegi harangról, a legrégebbiről azt írja; 1108- ból való (?!). Pedig akkor alighanem még „nemzet” lehettünk. Harangok nélkül. A helybeliek ezt az elírást kijavították saját, most készülő krónikájuk lapjain. Az említett, 1829-ik évi Canonica Visitatio, alighanem 1508-at jegyezhetett fel a harang felirataként, s ez változott, fiatalodott a nyomda-ördöge, vagy a figyelmetlenség „jóvoltából” kerek négyszáz évet. Miért érdekes ez? Elsősorban , azért, mert ékes bizonyíték arra nézve, hogy Nógrád sem dik honismereti kutatókban, a kíváncsiságnál is értékesebb szándékban, amely a tudományos munkák tévedéseinek kiigazítására is vállalkozik. És ha már ez szóba került — folytassuk is hasonló példákkal, amelyeket a krónikás útonjáró garabonciásként összehordott, de amelyet gyakori helyszűkében el veszíthet, ha nem vigyáz. bujákl múltra, értékekre, népi tárgyakra, a szokások feljegyzésére is van figyelem — Bujákon! Csak egyszer lehetőség is legyen arra a kis falumúzeumra, amelyet az ottani tanácselnök szavai szerint „egy-két óra alatt össze tudnának állítani”. Nem sokáig lehet értelme, létjogosultsága a feltételes módnak! Megy az idő és vele veszendőbe sok minden, ami érték, pótolhatatlan. Heren- csényben nincs, aki fiatalként folytassa a híres-neves pávakör idősödő tagjainak munkáját. A fiatalok nem érdeklődnek ez iránt. Szomorúan mondják az idősebbek: „ha egyszer mi Is abbahagyjuk, ki veszi fel újra ezeket a dalokat a szájára...” Herencsényi krónika? Volna miről írni benne. Elég csak az első irodalmi igényű palócfeldolgozások megalkotójára, a Pilvax-társaság tagjára, a Mikszáthot is megelőző Lísz- nyai Damó Kálmánra utalni. Bgy emléktábla őrzi emlékét. Többet érdemelne sajátos tevékenysége, amely megyénk egyik eredeti értéke. Hát a herencsényi gyermekmesék? Feldolgozhatná egy palócföldi „csiribiri” együttes, vagy „kalákabrigád”. Dejtárop az egykori vörös század emlékét megőrzik, mindennapi munkájukba építik a helybeli katonafiatalok, dejtári KISZnrtrtvá7Ő eSek’ úttörök' De már örha- Hnran 'om> az egykori híres Strázs, a királyi vadászút mentén ma is virágzó település, az ott élő és a mai napig valóságos etnológiai csodaként ismert palóctörzs, annak markáns jegyei csak néhány szakember előtt ismertek. Pedig többet érdemelne ez a kérdés is. Karancskesziben Archer Oszkár, minden idők legnagyobb versmondójának emléke mellett számos helybeli (országosan is ritka) régészeti nevezetesség kínálja magát Ecseg tehát krónikát írói a helybeli patrióták, gítőjük a szécsényi múzeum, a baráti kör, amely ott műc riílrnllsn luiuuja Illatai SUSSrZ ^«őrzésre, de elébb még a felfedezésre. Bércéi, Kálló, Romhány mai megváltozott élete mellett a fejedelem emlékét nyújtja a kutatónak; Nagyoroszi a munkásmozgalmi múltat, amelyből egy szak- dolgozat otf helyben már el is készült, a céhek zászlait pedig a megyei múzeum őrzi és állítja majd ki. De a nagy- 1S oroszt, érsekvadkerti kőműves, ács és más építőmunkások, dinasztiák története, azo- ké, akik a fővárost felépítették és akik ma atomerőművet alkotnak, ugyancsak nagyobb figyelmet érdemelne. Látókat, kutatókat, fiatal ír; seködik, de segíti őket helyben av *hdyÍ5lÍ mindenki, sőt, a buják! ta- ^!°*ioz,ókat- .Ö,rz5ket’ aklk mindenki, sőt, a buják! nácselnökkel is szoros, jó viszonyt tartanak. Merthogy a vigyáznak a strázsán. T. Pataki László Nagybátony a fejlődés útján Elképzelések és eredmények ígéretes elképzelések fogalmazódtak meg csaknem öt esztendővel ezelőtt Nagybátony nagyközségi tanácsán: szült a Viola, a Kossuth, a Kilián, a Zrínyi és a Hősök útján a vízhálózat. Az utak felújítása, karbantartása 500 lakás építése az ehhez kap- azonban néhány területen micaolódó közművek (út. Járda, víz-, gázvezeték) elkészítése, nyolctantermes iskola, ötven férőhelyes óvoda, ABC-áru- ház építése. Nos, a tervek —, mint azt a közelmúltban tartott tanácstagi jelölő gyűléseken is hallani — a lakások kivételével megvalósulnak. Nézzünk ezek közül néhányat. Ez idáig 94 tanácsi bérlakás és 125 családi ház fogadhatta új lakóit. Átadták a nyolc tantermes általános iskolát is, mely nagyban javította a gyerekek és a nevelők munkakörülményeit. E beruházással párhuzamosan felújították a régi iskolát is', s ugyancsak korszerűsítették a bölcsőde épületét. A társadalmi összefogás szép példáját mutatta a szorospataki úttörőtábor építése, melyet 1979 júniusában adtak át a gyermekeknek. Az elmúlt év folyamán hat csoportban, több mint négyszáz nőségileg elmaradt az igényektől. Korszerűsödött a közvilágítás is és szemmel látható változást hozott a település köztisztaságában a szemétszállítás gondjainak megoldása. Itt említendő, hógy javult a nagyközség egészségügyi alapellátása és annak színvonala, társadalmi összefogással megnyílt az öregek napközi otthona is. Az üzemek, társadalmi szervek segítségével kedvező feltételek teremtődtek a munkásművelődés fejlesztésére. Jól felszerelt művelődési ház, ifjúsági klubok, gyermek- és felnőttkön yytárak, könyvesbolt nyújtanak lehetőséget fiataloknak és idősebbeknek egyaránt a műveltség fejlesztéséhez, a szabad idő hasznos eltöltéséhez. Bizonyára nap mint nap érzik a község lakói azt az erőfeszítést, amit a tanács kisdobos és úttörő élvezhette az életkörülmények jobbítása a Mátra északi lábánál a táborozás nyújtotta örömöket. Nagy figyelmet fordított a tanácsi vezetés a nagyközség úthálózatának javítására, karbantartására. Jelentős megyei segítséggel készült el az Akácos és a Ságvári Endre úti híd. Közös összefogással kéérdekében tesz. Ennek eredményeképpen, például javult a kereskedelmi ellátás. Különösen az alapvető élelmiszerek, húskészítmények, zöldség-gyümölcs, valamint más áruféleségek esetében. S ugyanez elmondható a szolgáltatás színvonaláról is. A lakossági összefogást példázza, hogy a fejlesztési célok megvalósításáért több mint 12 millió forint értékű munkát végeztek. Ez évben minden eddiginél nagyobb ér. tékű társadalmi munka szervezését tűzte ki céljául és fogadta el a nagyközségi tanács áprilisi ülésén. E korántsem teljes áttekin. tés után néhány jövőbeni teendő. Megkezdődött az ABC áruház kivitelezése, mely létesítmény jelentősen javítja majd az élelmiszer- és napi- cikk-ellátás színvonalát. Tovább folynak az utak, járdák felújításai, javításai, a tervek szerint 11 út korszerűsítésére kerül sor. Fontos társadalom- politikai feladat lesz. hogy az 1980-as évre tervezett 132 tanácsi bérlakás és a 112 bányász OTP-lakásokhoz kapcsolódó közművesítés elkészüljön. Színvonalasabbá kívánják tenni az állami lakó. házak felújítását, s a lakossá- gi szolgáltatás Jobbításaként készülőben van az új szolgáltatóház. De nem feledkeznek meg a lakosság növekvő szellemi igényeinek kielégítéséről sem: a közművelődés, a közoktatás fejlesztése, a tankötelezettségi törvény tervszerű végrehajtása napirenden van. Az idei tervek, elképzelések megvalósítása nagyban segíti majd a nagyközség ötödik öféves tervének eredményességét. A kővé vált erdő A Góbí-siv'atag ezerarcú tájai sok külnöleges látványt kínálnak, például az évmilliókkal ezelőtti idők tanúit. Ilyen a Kelet-Góbi megyei Mandak Számon melletti „kővé vált erdő”. A most másfél négyzetkilométer területű kősivatag helyén az ősidőkben — a feltevések szerint — sűrű erdők, bő vizű folyók voltak és az őserdőben dinoszauruszok éltek. Az esős, nyálkás Időjárás ugyancsak kedvez a csigagyűjtőknek. Főleg gyerekek választják délutáni időtöltésül az élicsiga szedését, melyért jó árat fizetnek az átvevők. Mérlegen az MHSZ-munka Országos sikerek — utánpótlásgondok A közelmúltban értékelték Az 1979-ben i indult oktatás szerepeltek az MHSZ Kupa az MHSZ Nógrád megyében résztvevői a napokban me- versenyrendszerében. Külö- végzett tavalyi munkáját. Ho- gyei versenyen adtak számot nősen a pisztolyosok között gyan sikerült megvalósítani az elsajátított ismeretekről, utánpótlási gondok mutatsz elképzeléseket a hazafias Az eredmények bizonyították: koznak. Ugyancsak sikeresen nevelés, a sokoldalú képzés, a a magas színvonalú oktató vettek részt az országos versport igen szerteágazó terű- munka meghozta gyümölcsét, senyeken rádióamatőreink. A létéin? A kérdéssel Szakmar — Sokan vesznek részt a hat kör versenyzői több do- Rezsőhöz, az MHSZ megyei gépjárművezetői tanfolyamo- bogóshelyezést Is szereztek, titkára képzési helyetteséhez kon? Beváltotta a hózzá' fűzött refordultunk. — Sajnos, ezen a népgaz- menyeket a Karancs tetején — Egészében véve jó daságl szempontból is fontos felállított versenyállomás, évünk volt. Mind a képzés, területen akadnak gondjaink, melynek létrehozásában fő mind a sporttevékenység fel- A kívántnál kevesebb sorkö- szerepet játszott a lelkes rá- adatalt végrehajtottuk. Igaz, teles fiatal jelentkezik, ám diósok értékes társadalmi mutatkoztak — és Idei mun- ennek ellenére Is teljesítet, munkája. Kiemelten elisme- kánk során Is mutatkoznak tűk az előirányzatot. A me- rést érdemel a szécsényi kör, nehézségeink, de azok ellené- gyei átlagból kiemelkedik mely alacsonyabb kategóriájú re is elégedettek lehetünk. ezen a téren a balassagyar- minősítése ellenére is jóered— Részletezze kissé ezt az matl szervezetünk. A megye ményeket vívott ld. értékelést. két városában könnyűbúvár- — Milyen évet zárt a leg— Kezdjük talán a kép- képzés is folyik, a követel, népszerűbbnek tűnő forma, a zéssel, azon belül a sorköte- ményeknek ők is eleget tét- modellezés? lesek honvédelmi oktatásé- tek. — Elmúlt évi munkájuk val. Ennek színvonala évről — Melyik a legsikeresebb elismeréséül modellezőink a évre emelkedik megyénkben, képzési forma? hagyományos Nógrád Kupa — A híradástechnika. Az körrepülőversenyt az Idén általános, híradó- és minősé- nemzetközi versenyzőgárdá- gi táv ír ásztanfolyamainkat val bonyolíthatják le. Az évek végzettekről országos fóru- óta folyamatos fejlődés üte- mon is jó véleménnyel van- rnét anyagi, technikai lehe- nak. Pedig ez magában is tőségek, megfelelő ellátottság szerteágazó, nehéz terület, hiányában sajnos nem tud- sok szervezési feladatot von juk fokozni. A körrepülőkön maga után. Salgótarjánban és kívül hajómodellezőinkre is a balassagyarmati járásban büszkék lehetünk, hosszú idő érték el a legnagyobb sikere- óta újra van I. osztályú ver- ket. Újdonságnak számít, senyzőnk ebben az ágban, részben a megyén belül, rész- Könnyűbúváraink helyzete ben pedig országos tábor ke- részben nehezebb. Az uszo- retein belül rádióirányítású nyos és búvárúszók1 sportfel- repülőgépmodell-vezetői és tételei szinte teljességgel hi- -kezelői tanfolyamon is részt ányoznak. A tájékozódóver- vesznek fiataljaink. S ha már senyekre és a búvár összeszó esett a modellezésről; tett honvédelmi bajnokságra alap- és középfokú modellé- készülőknek a regionális víz- ző-tanfolyamainkon a,z el- művel kialakult kapcsolat múlt év során 1400, javarészt biztosított edzési lehetőséget. Iskolás korú leendő sportoló a hiányos adottságok ellenésajátította el ennek a pon- re js népszerű ez a sportág, tosságot, fegyelmet követelő, go versenyző készül, egyhar- szép élményeivel is embert maduknak megvan a starten- formáló elfoglaltságnak a gedélye. Nagy segítséget je- legfontosabb tudnivalóit. Vé- lent, az utánpótlás szem- gezétül tegyünk említést a pontjából is, a salgótarjáni tartalékos-utóképzésről, ahol Gagarin-iskolával kötött szer- szükségesnek látjuk a munka ződés. minőségének javítását. _ Bővül-e az idén az — A szakági klubok kép- MHSZ keretein belül űzhető zésl munkájánál sokkal lát- sportágak köre? ványosabb, az utca emberé- — Igen. Hőlégballon és hez közelebb álló, a verseny- siklórepülő — közismert, de sport. Ebben- miről adhatunk nem hivatalos nevén sárszámot? kányrepülőklubok alakulá-, — A minőségi sportot szer- sara nyílt lehetőség. Ezazonvezetünkön belül négy for. ban még csak a szervezeti ma is kínálja. Ezek egyike a keretek megteremtésének stá- lövészet. Három versenyág: a diumában van. Bár már több puska-, a pisztoly- és a futó- nógrádi sportoló „szárnyra vadlövés között választhat- kelt”, az első klub megalaku- nak az érdeklődők. Meg kell lását a közeljövőben várjuk mondanom, a minősített — fejezte be a beszélgetést sportolók száma csökkent, Szakmár Rezső, ennek ellenére lövészeink jól — i- — NÓGRÁD - 1980. május 6„ kedd t