Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

Labdarúgó NB /. Gólképes védelmek STC—Újpesti Dózsa 3—4 (2—2) Salgótarján, 7000 néző, v.: Tátrai (Lázin, Kóródi). Salgó­tarjáni IC: Szűcs — Csáki, Babosán, Varga, B. Kovács — Valuch, Juhász, Kovács F., Földi — Szoó, Kajdi. Edző: dr. Varga László. Űjpesti Dó­zsa: Kollár — Kolár, Dunai, Kardos, Tóth J. — Jurácsik, Nagy L., Tóth A. — Bodnár, Fazekas, Fekete. Edző: Vár- hidi Pál. Csere: Juhász helyett Má­kos a 36. percben, Nagy L. helyett Schumann a 82. perc­ben. Gólszerzők: Földi a 8. perc­ben, Cséki a 10. percben. Fa­zekas a 22. percben, Nagy L. a 42. percben, Mákos az 55. percben, Fazekas a 69. perc­ben, Fekete a 75. percben. A tartalékcsapátok mérkő­zésén a lila-fehérek 7—0 (2—0) arányban elsöprő győ­zelmet arattak. Az első csa­patok mérkőzése előtt kide­rült, hogy sem Kegye, sem Törőcsik nem vállalja a já­tékot — sérülésre hivatkoz­va. A találkozó elején egy­perces gyászszünetet tartottak a napokban elhunyt id. Bás- ti István — az STC labdarú­gó édesapja — tiszteletére. Meglepően bátran kezdett az STC, ami gyors gólokban is megmutatkozott. A 8. perc­ben Valuch a jobb oldalon vezetett támadást, futtatta Csákit, aki laposan középre gurított és Földi 11 méterről a kapu közepébe lőtt. 1—0. (Kollárnak mozdulni sem volt ideje.) A 10. percben minden várakozást felülmúlva, már 2—0 arányban vezettek a hat zaiak! Valuch a félpályáról kiugratta a lesgyanús hely­zetben levő Csákit, aki a ki­mozduló Kollár fölött 16 mé­terről az üres kapuba lőtt. 2—0. (Az Űjpesti védelem lest reklamálva leállt, bár a part­jelző mutatta, hogy Dunai bennragadt.) A 17. percben Kolár jobbról ívelt labdát a kapu elé, Babcsán rosszul számította ki az ívét és a labda Fekete elé került, de Szűcs estében is elrúgta. A 20. percben Valuch távolról a felső lécre ívelte a labdát. A vendégek ekkor még keveset mozogtak, a szervező Tóth András tanácstalanul tárta szét a karját mindezek lát­tán. A 22. percben tétováztak a hazai védők. Többen is elrúghatták volna a labdát, amit végül is Bodnár szer­zett meg, az előretörő Faze­kas elé tálalt, aki 12 méter­ről élesen, félmagasan a jobb sarokba lőtt. 2—1. A 42. perc­ben nagy kapushiba révén egyenlítettek a lila-fehérek. Bodnár bedobásából Nagy L. kapta a labdát, aki 28 mé­terre a kaputól gondolt egyet, lövésre szánta el magát, és Szűcs csak nézte, miként vá­gódik a labda a jobb alsó sa­rokba. 2—2. A mérkőzés szünetében a Népsport-tombolát bonyolí­tották le. Az 52. percben Bod­nár kapáslövése nyomán a labda alig kerülte el a hazai kaput. A lila-fehérek enyhe mezőnyfölénye közepette is­mét vezetést szerzett az STC. Mákos remek szólóval elhúzott a bal oldalon, egy csel után máris a kapussal ta­lálta szembe magát, ám nem kukoricázott, és helyezett lab­dája a bal kapufáról került a hálóba. 3—2. A 69. percben újabb hazai védelmi rövid­zárlatot használt ki a rutinos Fazekas, aki egy Feketétől kapott labdát ballal 10 mé­terről lőtt a jobb alsó sarok­ba. 3—3 (Szűcs joggal bosz- szankodott, mert a védők sze­relhették volna.) Az utolsó 20 percben heves küzdelem folyt a pályán. A 75. percben Ko­lár felfutott a jobb oldalon, beadása után Szűcs és Cséki között pattogott a labda, míg a szemfüles Fekete három lé­pésről a hálóba továbbította. 3—4. A 86. percben egyenlít­hetett volna a hazai együttes, ám Kovács F. szögletéből Kaj­di 8 méterről helyezetlenül fejelte kapura a labdát és Kollár biztosan hárított. Jó iramú, érdekes, változa­tos, izgalmas mérkőzést ví­vott a két csapat. Az STC meglepően jól kezdett és már az első tíz percben kétgólos vezetésre tett szert. Ez felpap­rikázta a lila-fehéreket és ügyesen kihasználták a hazai védelem megingásait, még a szünet előtt kiegyenlítettek. Az STC-ben volt annyi tar­talék, hogy ismét vezetést szerezzen. Ám a védelem to­vábbra is gólképesnek bizo­nyult és a jobb helyzetkihasz­nálás révén az Ű. Dózsa megszerezte a számára igen fontos két bajnoki pontot. A színvonal nem haladta meg a közepest. Az STC közel állt ahhoz, hogy meglepetést okozzon, ám a döntő pillana­tokban mindig becsúszott egy-egy hiba. A sok gól ezen a mérkőzésen elsősorban nem a csatárokat dicsérte, hanem a védelmek kritikáját jelen­tette. Az STC fellángolása te­hát nem volt elegendő még a döntetlen megszerzésére sem. Az STC kapujában Szűcs a vendégek második góljánál elnézte a labdát. Cséki sokáig eredményesen semlegesítette Feketét. Babcsán bizonytalan volt, gyakran hibázott. Vargá­nak nem sikerült kikapcsolni a játékból Fazekast. B. Ko­vács szünet után őrizte ered­ményesebben Bodnárt. Valuch jó kezdés után visszaesett. Ju­hász korán megsérült. Mákos csapata legjobbjának bizo­nyult, pompás gólt lőtt. Ko­vács F. igyekezett, de lövé­sei nem sikerültek. Föl­dit csak gólja dicséri. Szoó nem boldogult a válo­gatott Tóth Józseffel. Kajdi fejjátéka említhető. Az Ű. Dózsa kapujában Kollár a gólokat nem védhet- te. Kolár és Dunai gyakran zavarba jött, Kardos is mér­sékelt teljesítményt nyújtott. A védelemben Tóth J. volt a legjobb. A középpályán Tóth A szervezte a játékot, a csa­tárok közül Fazekas két gólt lőtt. Tátrai játékvezető kisebb hibákat vétett mindkét csa­pat terhére. Dr. Varga László: — Ilyen gólokat a korábbi mérkőzése­ken kellett volna rúgni. Várhidi Pál: — Jó iramú mérkőzésen mindkét védelem gólképesnek bizonyult. Rozgonyi István Pelé Edson Arantes do Nasci- mento júniusban Budapestre érkezik. A hír bizonyára eb­ben a formájában is sok ezer sportkedvelőt felvillanyoz, ha meghallja. Régen várt vendéget, kivé­telesen tehetséges labdarúgót üdvözölhet majd személyében a sportkedvelők széles tábora- Amióta berobbant a labdarú­gás élvonalába — az 1958-as svédországi világbajnokságon, alig 18 évesen már döntő ér­demeket szerzett a brazil vá­logatott végső győzelmében — egyre csak várták, hátha Bu­dapestre is eljön. Most — úgy tűnik — megvalósul a Pelé" vizit. Igaz, nem a brazil válo­gatott tagjaként érkezik majd Ferihegyre a Fekete Gyöngy­szem, s a Népstadion igazga­tósága sem jegyezhet fel néző­csúcsot szereplésével kapcso­latban. Pelé ugyanis az MTK- VM Hungária körúti pályáján rúgja majd a labdát vagy tíz napon át júniusban, meghoz; 7 eke Helyi rangadó következik az NB lí-ben Az NB II-s nagygolyós teke- lapatbajnokság XI. forduló­iban az STC együttese itt- on mérkőzött az Egri Sparta- xs gárdájával. A tarjáni Syüttes biztos győzelmet rátett a találkozón. Az St. íküveggyár tekézői a fővá­rban az építők együttesével saptak össze. Szintén hazai kér született. STC—Egri Spartacus 6—2 547—2471 fa). STC: Magyar • 440, Jakus J. 439, Borsós .4, Verbovszki 394, Kotroczó 451, Kohut 409. Egri Sp.: íéphegyi 400, Birinyd 398, Ba­ns 379, Kátad 430, Molnár )6, Tősi 438. Bp. Építők—St. Síküveggyár -2 (2572—2476). Bp. Építők: ál 442, Bíró 434, Mikolyi 16, Bogárdi 410, Ács 435, Ju­hász 445. St. Síküveggyár: Mag 454, Stark 423, Kovács A. 398, Dávid 397, Jankuly 401, Csongrádi 403. A XII- fordulóban találko­zik a két tarjáni együttes. Vasárnap reggel 8.30-tól az öblösüveggyár tekecsamoká- ban kerül sor a helyi rang­adóra az St. Síküveggyár— STC összecsapásra. Az NB Ill-ban a Pásztói SE heves küzdelemben legyőz­te a Gyöngyös együttesét. Pásztói SE—Gyöngyösi Va­sas SE 5—3 (2341—2294). Pász­tói SE: Koczka L. 381, Kiss 385, Koczka M. 381, Csemer 392, Tóth (Sirkó) 407, Huber 395. Gyöngyösi Vasas SE: Mi- kóla 397, Lőrincz 400, Murá­nyi 334, Petes 390, Danovszkd 379, 'Kuxfürts 394. A dunaújváro­si Gere János, a székesfehér­vári Samu At­tila és az oros­házi Szita An­tal hosszú ke­rékpártúrára készülnek. A hatezerötszáz kilométeres út célja Moszkva, az olimpia. A fiatalok júni­us 15-én in­dulnak NÓGRÁD — 1980. május 25., vasárnap FUTBALL és TOLL Beszélgetés Végh Antallal Hirtelenjében nem is tudom, hogy a címben szereplő két szó közül melyiket is tegyem az első helyre, mert Végh Antal életében e két fogalom szo­rosan egymáshoz tartozik.' Már gyermekfejjel a labda bűvöletében élt. Igaz, mint já­tékos nem vitte sokra, ám minde­nütt felbukkant, ahol érdekes mér­kőzésre volt kilá­tás. Mint író az Állóvíz című szo­ciografikus írásá­val vált országo­san ismertté. Az igazi szenzációt mégis a sport­könyv, a „Miért beteg a magyar futball” 1973-as megírása jelentet­te. A könyv het- venezres példány­száma kevésnek bizonyult. Pillanatok alatt szétkapkodták, s hamar (feke­te) piacra került a fénymáso­latos „maszek kiadás”, ame­lyet 800 forintért árultak- (Az író is vásárolt magának belő­le). Aztán lassan elültek a mű keltette hullámok utórezgósei. Ám az író ismét hallatott ma­gáról: elvállalta a DVSC NB II-es labdarúgócsapatánál a pszichológus feladatait. A já­tékosok szerint élet-halál ura volt a csapatnál. Ám a veze­tőkkel nem tudott „kijönni”, s ezért egy évre szóló szerződé­sének lejárta előtt távozott az alföldi városból. A „vendégszereplés” ered­ménye egy regény, amely a közeljövőben kerül ki a nyom­dából „90 perc” címmel. Ügy tűnt, ezzel végérvényesen sza­kít az író a labdarúgással. , Ám hamai-osan újabb hír kelt szápijyfa; Végh Antal vezeti a járási bajnokságban szereplő Mányi TK focistáinak edzé­seit. A lapok akkoriban rá­csaptak a hírre. Űjabb „bot­rányt” szimatoltak. De egy idő óita mintha csend lenne az író-edző körül. Szakított volna a szenvedélyével? Csak az írásnak él? A kérdésre hamar választ kaptam feleségétől, amikor lakásán kerestem a „mestert”. Neje a mányi sport­telepre irányított­Éppen edzés közben érkez­tem Mányba (Pest megyei, 3000-es kisközség), ahol egy kimondottan „falusi” pályán tíz játékost és egy megszállot­tan kiabáló köpcös, kopasz ed­zőt találtam. Végh Antal (az edző), amikor meglátott, egy pillanatra magára hagyta fiait Megkért, várjak az edzés vé­géig, majd folytatta a foglal­kozást. Különböző támadásva­riációkat gyakoroltak. Ezt kis­kapus játék követte. Közben gyakran szólt az „írói” síp. Edzői magyarázatok szakítot­ták meg a játékot. A szabá­lyok (három szöglet tizen­egyes, a büntetőt csak egy láb­bal lehet védeni) gyermekko­rom játszadozásait juttatták eszembe. A gyakorlás végén kérdőn nézett rám a tréner, mi járat­ban vagyok. Ám a válasz he­lyett inkább kérdeztem? — Mindig ilyen kevesen ed­zenek? — Nem, Húszán edzünlj együtt, de a csapat mányi fele most tüdőszűrőn van. Ezek mind Pestről kijáró játéko­sok. Edzésre és mérkőzésre autóbusz hozza-viszi őket. — Akkor ez egy „összevásá­rolt” csapat? Korábban ol­vastam, hogy a volt két válo­gatott játékos, Vidáts és La- kinger is itt szerepel. Most- nem látni őket. Mi van velük? — Ezek a játékosok nem „vendégszereplésen” vannak. Mindegyik megtalálta a he­lyét a Mányi összetartás MgTsz-ben. Tisztességesen dolgoznak, de jól is keresnek. Hetente három alkalommal el­engedik őket edzésre, s a va­sárnap helyett hétfőn kapnak pihenőnapot. Pusztán azért, mert valaki pesti, vagy éppen helybeli, nem kerül a csapat­ba. Nagyjából 5—6 „vendég” szerepel egy-egy mérkőzésen. — Vidáts és Lakinger egy ideig tényleg nálunk sportolt- Ám egy idő után kezdtek az edzésekről elmaradozni. Edzés nélkül pedig már ezen a szin­ten sem lehet játszani. így az­tán barátságosan, de elváltak útjaink. — Hogy szerepel a bajnok­ságban az MTK? — Négy fordulóval a befe­jezés előtt egy ponttal előzzük meg a második helyezett Etyek SE labdarúgóit: 20 mér­kőzésből 19 győzelmet, 1 ve­reséget és 89—13-as gólkü­lönbséget könyvelhetünk el magunknak. — Valószínűleg bekerülnek a megyei I. osztályba. Ho­gyan tovább? — Ezután is vállalom a csa­pat vezetését. Bár nincs hiva­talos edzői képesítésem, mégis érzek magamban annyi erőt, hogy megfeleljek a má­sok, főleg a magam támasz­totta követelményeknek. — Melyek azok? — Megfelelő játékosok, jó utánpótlás, szigorú szabályok, következetes számonkérés. Be­vezettem például a büntető­pénzt! Bárki mondhatja: ezek amatőr játékosok, nem lehet a fizetésükből levonni. Azt az elvet követem, hogy az első gyenge játék figyelmeztetést, a második hosszabb beszélge­tést, a harmadik pedig hát romnapos fizetés megvonást von maga után. A tsz azért fizeti az edzésekre fordított időt és a hétfői szabadnapot, hogy azért a játékos kemé­nyen gyakoroljon, illetve va­sárnap megfelelően játsszon- Ha nem ezt teszi, akkor tény­leg ellenszolgáltatás nélkül kapja erre az időre a fizeté­sét, s nincs egyensúlyban a tartozik-követel oldal. — Térjünk ét egész labda­rúgásunkra! Miként látja, gyógyult-e valamit a magyar futball? — Nem, hogy gyógyulna, hanem egyre inkább romlik az állapota. Nap mint nap felszí­nes intézkedések születnek, i Ezektől csak pillanatnyi, lát­szateredményeket várhatunk. A legutóbbi vb-szereplés mi­nősítette az előző évek mun­káját. Ám az új vezetés elkép­zelései sem érintik a sportág alapjait IJ <»: 9 — Lat-e kiutat a jelenlegi helyzetből? — Két kiút is lenne, de számunkra egyik sem járható. Egyik a tiszta amatőrizmus. Ez hagyományaink és feltéte­leink miatt is nehezen kivite­lezhető. Egy sportvezető nem­régiben jelentette ki, hogy fut- ' ballszerető nemzet vagyunk. Én azt mondom, már jó ide­je „futballszanvedő” nemzetté váltunk. Mindenki szenved a vezetők és a játékosok szen­vedésétől- Szóval ez a hagyo­mányunk. A feltételek: példá­ul falvakban is világítható pálya, amely lehetővé tenné a munka utáni edzést ás mérkő­zést, valamint az anyagi áldo­zat vállalása a játékosok ré­széről még hiányzik. A másik út a profizmus. A megméretés szempontjából — magyar pro­fi találkozna a nyugati profi­val — ez lenne az igazi, bár társadalmunkban ez a létfor­ma szerintem is megengedhe­tetlen. így aztán marad to­pább a posvány. Nem mozdul labdarúgásunk állóvize. a Hungária zá minden egyes alkalommal pontosan hatezer néző jelenlé­tében. Kik lesznek azok a szeren­csések, akiknek megadatik a személyes élmény: láthatják játszani a legnagyobbat. Öt­ezerötszáz szurkoló és ötszáz rendőr foglalhat helyet a lelá­tón, miközben a pályán zajló irgalmatlanul nagy csatát filmszalagra viszi az operatőr. A többszörös Oscar-díjas filmrendező, John Huston „Menekülés a győzelembe” cí­mű, Magyarországon forga­tásra kerülő amerikai filmjé­nek része ugyanis a labdarúgó­mérkőzés, amelynek tétje: az élet. A szövetséges hadifog­lyok csapatában szereplők küzdenek meg ezért a fogoly­tartók katonai válogatottjával. Aligha lehet vitás, melyik ol­dalon is állhat, illetve futhat Pelé a labda után. Társai kö­zött megtaláljuk a közelmúlt sokszoros válogatott angol lab­darúgóját, Bobby Moore-t, va­lamint az első ligás angol úton labdarúgócsapat, az Ipswich Town játékosait­Ezek után nem kevésbé iz­galmas a kérdés: kik húzzák magukra a németek mezét, kik próbálnak majd ellenállni a nemzetközi klasszisok roha­mainak? Nos, az egyáltalán nem könnyű feladat az MTK- VM labdarúgóinak kiváltsága lesz, akik a vendéglátó jogán kerültek ebbe a helyzetbe. A rendezőnek és munkatár­sainak egyébként nem kevés gondot okozott a megfelelő helyszín felkutatása, mivel a második világháború idején már állt, megfelelő méretű stadion egy sincs Magyaror­szágon. Ezért született meg a kompromisszumos döntés az 1948-ban épült Hungária kör­úti pálya mellett. A MAFILM nemzetközi stúdiójának mun­katársai már mindent előké­szítettek a korhű környezet biztosításához. Jöhet Pelé és a többi nagyság, pereghetnek a filmszalagok. — Visszatérve önre. A láb. darúgásra fordított idő nem gátolja írói működését? — Egyáltalán nem. Túlaara, hogy imádom a játékot, és kikapcsolódást jelent számom­ra, egyúttal élményanyagot is szerez műveimhez. Jelenleg várom a „90 perc” című tény- regényem tévéadaptáciőját, és könyvformában való megjele­nését. Valamint a József At­tila Színház felkérésére egy futballtémájú darabon dol­gozom, amelynek „Szép volt, fiúk” lesz a címe- Egy edzőről szól a dráma — edzőkről csak drámát lehet írni —, jegyzi meg ironikusan —, akit Krisztusként szerződtet­nek majd latorként feszítenék meg. — Végezetül még egy kér­dés: mikor születik meg vala­mi „futballmentő” mű Végh Antal tollából ? — Amit eddig írtam a fut­ballról, azt mind a magyar labdarúgásért és nem ellene tettem. Az pedig, hogy tippek­kel mentsem meg szeretett, szenvedett sportunkat, nem az én dolgom. Nem is biztos* hogy sikerülne. Kiss László MI km £

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom