Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-25 / 121. szám

Épült az ötödik ötéyet tervben A 211. számú Ipari Szakmunkásképző Intézet A Nógrádban élők jogos büszkeséggel említhetik, hogy Salgótarjánban épült föl az ország egyik legkorszerűbb ipari szakmunkásképzője, a 211. számú Ipari Szakmun­kásképző Intézet. A létesít­mény tárgyi feltételeit tekint­ve is eredményesen szolgálja az ipari szakmunkásképzést, a munkásosztály utánpótlásá­nak magas szintű nevelését ezen országrészben. Rendelte­tésének 1976-ban adták át, még annak az évnek októbe­rében a tanműhely is mű­ködni kezdett. Az alapvető eszközök időben rendelkezés­re álltak, az 1976/77-es tan­év már az új intézményben indult, kedvező körülmények között. Mint annak idején megír­tuk, a létesítmény körülbelül százmillió forintba került, nulót. Eddig 383 tanuló beis- Többi között, rendelkezésre kolázása oldódott meg. Az áll húsz tanterem (ebből négy üzemi igényt túlzottnak tart­előadóterem), egy nagy tor- juk. Kicsit még a régi szem­naterem, könyvtár (11 ezer lélet tükröződik ebben, hogy kötettel, dia- és hanglemez- tudniillik a létszámhiányt ily tárral), konyha, étterem, módon oldják meg. Viszont a klubszobák, orvosi rendelő (a tervszint a reális igényekhez közeljövőben nyitnak egy képest (pótláshoz, iparstruk­fogorvosi rendelőt is), nem túra alakulásához stb.), úgy utolsósorban háromszáz sze­mélyes kollégium, 120 mun­kahelyes tanműhely. Az in­tézetben 170 felnőtt dolgozó solja. Indokoltnak érezzük az oktatáspolitikai határozatnak az általános iskolák tartalmi munkájának erősítését célzó részeit. Ettől döntően függ a szakmunkásképzés színvona­la is! Sok esetben ugyanis a hozzánk kerülő gyermekeknek alapkészségeik (matematiká­ból, anyanyelvből) sincsenek érzem, kevés. Azt hiszem meg. „Ráadásul” sok a kény­egyébként, hogy a gazdasági szerpályás, ami felveti azt a körülmények, a szabályozók kérdést, vajon jó-e a pálya­változása stb. arra fogja kész- irányítási, pályaválasztási tevékenykedik, közülük száz tetni mind az üzemeket, mind munka? Sok esetben áz iga­pedagógus (tanár, szakokta- pedig az intézményt, hogy be- zi pályairányítást „éles hely­tó). Ebben a tanévben a nap- iskolázási politikájukat felül- zetben” nekünk kell végezni, pali tagozaton mintegy 1150 vizsgálják. Az intézmény' a tanuló itt találkozik azzal, tanuló kezdte meg tanulmá- szakmai struktúrájának foko- hogy az általa ismert lehető- nyait s körülbelül 350 leve- zottar, meg kell egyeznie az ségek bizony korlátozottak, lező szakközépiskolás. Emel- iparstruktúra perspektivikus Itt a szülői szemléletet is for- lett szakmunkásképző tanfo- alakulásával. Ezen túl, tér- málni kell., Általában pálya- lyamokon mintegy százötve- mészetesen, számolni kell nen tanulnak. A nappali ta- még azzal, hogy maradtak az gozatról szólva még megem- iparban hagyományos terüle- lítjük, hogy a tanulók közül tek, technológiák is, amelyre százan végeztek középiskolát, még szintén képezni kell. To- A diákok 16,8 százaléka lány, vábbá számolni kell a kar- 62 százalékuk vidéki, mint- bantartás igényeivel, a szol- egy 110 településről jöttek gáltatási igényekkel (terciér ide tanulni, a fizikai dolgo- szektor), sőt, a mezőgazdaság- zók gyermekeinek aránya 90 ban is bizonyos ipari szak­százalék. összesen 32 szak- mákra. Ezeket az igényeket kötelezettségnek, hogy meg- mában folyik a képzés. A figyelembe véve az optimális felelő színvonalon megoldják szakmacsoportok: kohászat, beiskolázási szint körülbelül a szakmunkás-utánpótlást, gép- és szerelőipar, villamos- 6—700 tanuló lenne. Ez ki- eleget tesznek az itt dolgo­és műszeripar, építő- és épí- elégítené az iparmedence igé- zók. Mindenekelőtt a nevelő­tőanyagipar, ruhaipar. nyeit. munka színvonalának emel­a, — Milyen gondokat vet fel kedése következtében az Az imponáló tények soro- . rl/r tanuld ei»vri utóbbi időben az intézet ta­lása helyett megjegyezzük, az lde keru15 tanulók egyré- nulmó : szintje egyenletes, hogy a létesítmény jól funk- szének gyenge tanulmányi sőt bizonyos fokú emelkedést cionál. Az eltelt négy év alatt eredménye? mutat. Országos versenyeken a feltételekben is igen sokat jól helytállnak a tanulók, gazdagodott, amelyből kikeli — Komoly gondjaink van- megtalálják helyüket, beil- emelni az intézet felnőtt dől- nak ezzel. Az általános isko- leszkednek az intézményi és gozóinak és tanulóinak társa- Iákból általában a gyengébb az üzemi kollektívákba Sőt-----Milyen fej- előmenetelő tanulók kerülnek vannak kimagasló eredmé­id e. Ez a gyenge tanulmányi nyek országos szempontból is. eredmény nem azt jelenti, - Ami az oktatás haté- hogy a tanulók tehetségtele- konysagara is kihatással van, nek. Általában jó manuális a szaktantermek, kabinetek képességük van s nagy több­kía!akításóJt említem többek ségükben szeretnek dolgozni, rnénv tehát bár nem gondok kozott - jegyzi meg Horvath viszont a szakképzésből sok Nélkül, valóban 6 — JÓI és irint 37 amit. a 7. álfa- _____ v álasztásunkban nagyon ide­ális képet próbálunk a gye­rekeknek lefesteni. Bizony, ezt közelebb kell vinnünk a valósághoz! A gondok ellenére az intéz­mény tartalmi munkája fej­lődik és eredményeket mond­hat magáénak, a dokumentu­mok szellemében. Azon alap­dalmi munkáját, lesztésekről van szó? Most például ezt jelzi egy kellemesen rendezett Alkotó ifjúság kiállítás, amely méltó az „alkotó” szóhoz. Az intéz Vff ...hegy minden tanköteles iskolába járjon" Beszélgetés Polinszky Károly oktatási miniszterrel Hazánkban is törvény kötelezi a szülőket arra, hogy a hatodik évüket betöltő gyere­keiket beírassák iskolába és 16 éves koru­kig taníttassák. Köztudomású, hogy ezt a törvényt nem mindenki tartja tiszteletben. Napjainkban is akadnak iskolakerülők, fele­lőtlen szülők sajnálatraméltó gyerekei. Polinszky Károly oktatási miniszter tájé­koztatta munkatársunkat többek között ar­ról, hogy a magyar közoktatásügy központi irányító szerve, mit tesz a tankötelezettségi törvény végrehajtásáért? — Tisztázzuk rögtön az elején: nem kizá­rólag és nem elsősorban az Oktatási Minisz­térium feladata a tankötelezettségi törvény megtartása. A minisztérium feladata az irá­nyítás, a szabályozás. Rendeleteket, intézke­déseket ad ki, olyan esetekben is, amikor a feladatokat egymástól eltérő körülmények között kell megvalósítani. Ez például, és sok minden más is, feltételezi, megköveteli az önálló döntéseket, az önálló munkát a kü­lönböző hivataloktól, intézményektől. A tanácstörvény életbelépése óta az alsó- és középfokú iskoláknak — az óvodákkal és a gyógypedagógiai intézetekkel együtt — a tanácsok a fenntartói. A tanácsok felelősek városuk, községük egészséges fejlődéséért, a társadalmi élet minden területén, így annak egyik legfontosabb részéért, a kulturális fej­lődésért is. Ehhez elválaszthatatlanul hozzá­tartozik, hogy minden gyerek iskolába jár­jon, s az alapműveltséget megszerezze. — Az Idei tanévre vonatkozó adatok ösz- szesítéséből mit lehet megállapítani, mit áruinak el a számok a törvény teljesítésé­ről? — Hazánk különböző területei között elté­rőek a számok. Ahogy vannak különbségek az iskolák ellátottságát, az oktatás színvo­nalát tekintve is. Az 1979/80-as tanév sta­tisztikája szerint a 6—13 éves gyerekek 98,8 százaléka általános iskolás, illetve eb­ből 2,5 százalék valamilyen gyógypedagó­giai intézmény tanulója. Ez országos arány, pontosan megegyezik a tavalyival. Tulaj­donképpen elégedettek is lehetnénk vele, vi­lágviszonylatban sem rossz eredmény ez. Mégsem vagyunk nyugodtak, a hiányzó 1,8 százalék ugyanis 14 ezer 121 gyerek, akik az idén nem kerültek iskolába. S 39 százalé­kuk, 5564 gyerek hatéves, tehát tanköteles korba lépett. Az ő indulásuk a műveltség megszerzésére korántsem megnyugtató. — Mi történt az 5564 hatévessel, akik nem kerültek első osztályba? — Nem tudnak az iskolák 1370 gyerekről, 240-et képezhetetlenség miatt nem vettek föl, 3954-nek későbbi iskolakezdést javasol­tak. Zömük visszamarad az óvodákban, il­letve iskolára előkészítő foglalkozásra jár még egy évig. Többségüket fölzárkóztatják, s egy év múlva jó reményekkel kezdhetik az iskolai tanulást. Nagyon nyugtalanító viszont, hogy csak­nem 800 gyerekkel többet mentettek föl az idén az iskolába járás megkezdése alól, mint tavaly. Ezt nem indokolja az sem, hogy a hatévesek létszáma növekedett. Figyelmez­tető adat ez a közvélemény, a szülők, a nép­művelési intézmények, de a szülők munkál­tatói számára is. E probléma forrása a szü­lők magatartásában, életvitelében is kere­sendő. László igazgató. korszerűen felszerelt időt elvesz az, amit az álta- megyénk kabiné- János iskolai hiányok pótlá- képzésének tekkel rendelkezünk. Megem- sára kell fordítanunk. Ez a P képzés színvonalát is befolyá­lítem, hogy a Honvédelmi Minisztériummal közösen ki­alakult egy honvédelmi kabi­net és park is. S létrehoztunk egy kültéri pályarendszert társadalmi összefogással, a vasasszakszervezet központi vezetőségének és a KPM köz­úti igazgatóságának jelentős támogatásával. A tanműhely­ben igen korszerű mechani­kai mérőszoba alakult ki. Ugyancsak korszerű villamos mérőterem van az iskolában, hogy csak néhány fontos fej­lesztésünket említsem. A teljesebb képhez tartozik a képzés üzemi feltételeinek fejlesztése is. Bár nem min­denütt, de az üzemek több­ségében jelentős volt a kép­zés feltételeinek fejlődése. Je­lenleg épül az ÉMÁSZ-nál egy tanműhely. A közeljövő­ben indul a Volánnál szintén új tanműhely építése, ez 17 milliós beruházás lesz. Fel­épült a Salgótarjáni Ruha­gyár tanműhelye. Korszerű­södtek a feltételek a bánya­gépgyárban és az öblösüveg­gyárban stb. Tehát az üze­mek anyagilag is sokat tesz­tek a képzés korszerűsítésé­ért Néhány szót a beiskolázás­tól. — Erre a tanévre 1047 fia­talt igényeltek a vállalatok — rr !a Horváth László. — Tt ■.' ■zinten az 1980/81-es n- évre beiskolázhatunk 457 ta­— Nyilván szülők felelőtlensége az oka annak is, hogy 1370 gyerek „elveszett”. Ho­fellegvára [ gyan lehetséges ez, egyáltalán honnan isme­lrmnwlroi'i . « j. n retes ez az adat? — A népesség mozgása miatt lehetséges, T. E. s azért, mert sokan a kötelező bejelentést is ipari szakmunkás­elmulasztják, amikor egyik helységből a másikba költöznek. Az adatokról mi onnan tudunk, hogy a hat évvel korábbi születések számát összevetjük az abban az évben be­iratkozottak számával. Tudjuk tehát, hány gyerek hiányzik. De nem tudjuk, hol tar­tózkodnak. A tanköteles korú gyerekek je­lenlegi nyilvántartása nem tökéletes, ezen változtatni, javítani kell. Szükséges, hogy az eddiginél szélesebb körű társadalmi se­gítséget kérjenek a tanácsok a kallódó gye­rekek hollétének földerítésére, összeírására. — Ezek az elveszett gyerekek óvodába sem jártak? — Minden bizonnyal nem, mert akkor nem lennének „elveszettek”. Pedig az óvodai el­látottságunkra az átmeneti zsúfoltság és a hely hiányában visszautasított felvételi ké­relmek ellenére büszkék lehetünk. A jelen­legi első osztályosok 84 százaléka előzetesen járt óvodába. Ebben a tekintetben a világon a második helyen állunk. Iskolára előkészítő foglalkozásokra 15 ezer 499 gyerek járt, a most elsős 148 ezer 255 gyerek 10,4 száza­léka. Az ő táboruk és az óvodások száma együtt azt mutatja, hogy a mostani elsőse­inknek 98,7 százaléka részesült iskolára való előkészítésben. — A tankötelesek közül hányán fejezik be 16 éves korukig az általános iskolát? — Többen, mint a korábbi években, ará­nyuk folytonosan javul. Ez bizonyára így alakul majd lassú, egyenletes emelkedéssel a következő években is. Ismert adat: 14 éves korig tanulóinknak csaknem 85 százaléka, 16 éves korig 92 százaléka végzi el a nyolc osztályt. Ha a gyógypedagógiai intézmények­ben végzőket is ideszámítjuk, azt látjuk: a korosztály 94,4 százaléka megkapja az alap­fokú képzést, befejezetten. Ezek sem rossz arányok. De ismét csak azt kell mondanom: gyerekek ezreit jelenti az a hiányzó öt és fél százalék. — Hogyan lehetne felgyorsítani a tankö­telezettségi törvény végrehajtását? Hiszen társadalmi rendszerünk, jelenlegi gazdasági problémáink és távlati terveink egyaránt azt követelnék, hogy jó tudású, alapműveltségű fiatalok kerüljenek ki az iskolákból i.. — Elsősorban a helyi tanácsok tehetné­nek többet. Javítaniok kellene a népesség­nyilvántartás módszerein, hogy ne lehes­sen szem elől téveszteni egyetlen iskolakö­teles gyereket sem. Ezenkívül nagyobb szi­gorral, hatékonyabban kellene eljárni azok­kal szemben, akik hibásak abban, hogy gye­rekük nem jár iskolába vagy kimarad onnan idő előtt. Gyorsíthatná a javulást, ha az iskolák is több figyelmet szentelnének azoknak a gye­rekeknek, akiket tanévvesztés fenyeget. Tu­dom, igen súlyos terhek nehezednek ma­napság a pedagógusokra, mégis azt kérjük: ne engedjenek kimaradni, felmenteni, el­kallódni egyetlen gyereket sem, ha az kör­nyezetének áldozata, amiatt tudatlan és ne­veletlen. S végül: gyorsíthatná a javulást, ha a köz­vélemény jobban odafigyelne rá, hogy min­den tanköteles iskolába járjon. A be nem íratott gyerekek fölkutatásában eddig is se­gítettek a társadalmi szervek, a tömegkom­munikáció. Több száz gyereket sikerült így beíratni, akik egyébként a szüleik mulasz­tása miatt évet, esetleg éveket veszítettek volna. Ezt a társadalmi segítséget kellene még erősebbé, szélesebb körűvé tenni, s akkor minden bizonnyal hamarabb eljut­nánk oda, hogy a törvény minden betűje és szelleme érvényesüljön. Cs. M. fxx\z\^\/\xvvn/v'V'«'vv'vvn/vA/v'\/vn/\«<\/vA/\x\/vv^,vvAA<vv-vv*\/v'\/vv\#'VNX\/\xvv»'v/v'\/vAA>,'\/\*'vv^ Fegyelem és munkaerkölcs A tanulók második otthonában : a kollégiumban A fenti fontos témában a Furák Teréz Leánykollégium­ban is megtartottuk a tavaszi nevelési értekezletet. A teljes­ség igénye nélkül néhány gon­dolatot szeretnénk elmondani. Intézményünk 30 éves múlt­ra tekint vissza. Ezen idő alatt számos olyan tanulónak adott otthont, akiknek középiskolai tanulmányaik elkezdése és annak sikeres befejezése csak intézményünk sgítségével volt lehetséges* örvendetes az a tény, hogy létszámunk az intézmény meg­nyitása óta majdnem tizenöt­szörösére nőtt. Jelenleg tanu­lóink hat iskolatípusban foly­tatják tanulmányaikat. Négy- személyes lakószobákban ta­nulnak. Eredményes munka elképzelhetetlen rend és fe­gyelem nélkül­Kollégiumunk a fegyelemre, munkára nevelés feladatait az iskolai nevelésen és a szülői házon kívül — bár azzal össz­hangban — a közösségek te­vékenysége folyamán valósít­ja meg. Sok éves tapasztalat­tal alátámasztva hangsúlyoz­zuk a közösségek szerepét, hiszen az egyén fegyelme, munkaerkölcse elválaszthatat­lan a primér közösségekétől és tágabb értelemben a kollé­giumi összközösségtől. Diáktamácsunk segíti az egyéni tanulás megszervezé­sét, a tanulási idő maximális kihasználását, értékeli az egyéni és a primér közösségek tanulmányi és közösségi mun­káját. A fegyelemre nevelésnek vannak objektív és szubjektív feltételei. Kollégiumunk épü­lete, felszerelése, mint objek­tív tényező lehetőséget bizto­sít a nyugodt, fegyelmezett munkavégzésre, pihenésre és szórakozásra. Szubjektív felté­telnél a diákközösség fontos segítőnk, hiszen kollégiumi ha­gyományaink ápolásában és a szokások kialakításában nagy számú aktívára tudunk támaszkodni. Kollégiumunkban a közössé­gi élet szabályozója a házi­rend —, melynek összeállítá­sában részt vettek a kollé­gisták is — messzemenően fi­gyelembe veszi a tanulók ér­dekeit. Tartalmazza a tanu­lók jogait, kötelességeit, a kö­zösségi megbízatások rend­szerét, a kollégiumi élet na­pirendjét. Ennek betartása va­lamennyi tanulónk számára kötelező, hiszen a házirend betartása révén válik lehetővé az együttélés. A házirend meg­ismerésének különösen nagy szerepe van az elsős tanulóink esetében, hiszen legtöbbje itt ismerkedik meg a közösségi együttélés szabályaival. A há­zirendnek fontos szerepe van a tanulók munkafegyelmének kialakításában, továbbfejlesz­tésében. Betartása önfegye­lemre, pontosságra készteti a tanulókat. A kollégiumban folyó tanu­lási, folyamat csak szűkebb te­rülete a munkára nevelésnek- Ezt a területet a lehetőségek sokféle egyéb változata egészí­ti ki és veszi mintegy körül. A munkára nevelés szem­pontjából fontos a különböző szakköröknek a rendszere, me­lyek tanulóink érdeklődési kö­rének megfelelően különleges lehetőségeket biztosítanak az alapműveitség anyagának meghatározott irányba való kibővítésére. Sikerült olyan tanár-diák viszonyt kialakítanunk, mely lehetőséget és ösztönzést je­lent a kezdeményezésre, kér­dezésre, gondolkodásra, vitára, s mindazokra a szellemi te­vékenységiekre, amelyek nél­kül nevelő hatású munka akár szellemi, akár fizikai, nem volna lehetséges. Rendszeresen figyelemmel kísérjük a tanulók iskolai munkáját, eredményeit, ér­demjegyeit. A kölcsönös hos­pitálások alkalmával informá­ciókat cserélünk az iskolai ne­velőkkel, szaktanárokkal. Kéthavonta megküldött le­velünkkel tájékoztatjuk a szü­lőket tapasztalatainkról, a ta­nulók iskolai és kollégiumi magatartásáról, fegyelmezett­ségéről, iskolai és kollégiumi munkájáról, munkához való viszonyáról. A szülők nagy többsége a gyermeke látogatása alkalmá­val megkeresd a kollégiumi nevelőtanárt is, hogy a közölt észrevételeket —, melyek a ta­nulóval kapcsolatosan felme­rültek — megbeszéljék. Fegyelemre, munkaerkölcs­re nevelésünk mindennapos eszköze a gyakorlás. Célunk nemcsak az, hogy a tanulónak helyes ismeretei legyenek er­ről hanem az is, hogy szerve­sen beépüljön egész magatar­tásába, jellemébe. Az egyik most végzős tanu­lónk a szín ötös bizonyítványa mellett 5 tantárgyból kapott dicséretet. Egy másik elsős ta­nulónk félévkor 6 tantárgy­ból bukott. A két véglet kö­zött nagyon sokféle az ered­mény, mely tükrözi a tanulók munkához való viszonyát, fe­gyelmét, s egyben jelzi, hogy sok a tennivaló, hogy tanuló­ink még tudatosabban, fegyel­mezettebben törekedjenek ké­pességeik fejlesztésére. Gebhardt Józsefné kollégiumigazgató NÓGRÁD - 1980. május 25., vasárnap

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom