Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

Á wilanowi kastély vendégei Ä világ nem ismeri — és a dolog jellegé­nél fogva nem is ismerheti — a Varsó mel­lett sorra került szovjet—francia csúcstalál­kozó valamennyi részletét. Mégsem túlzás azt állítani, hogy az egyetemes visszhang lénye­ge egyfajta fellélegzés. Leonyid Brezsnyev és Giscard d’Estaing megbeszélése az enyhülési folyamat megtorpanása óta nem az első, de eddig kétségtelenül a leglátványosabb jele egy olyan ténynek, amely a jelenlegi kiélezett helyzetben különösen fontos lehet. Arról van szó, hogy ismét bebizonyosodott: Washington szövetségesei korántsem követik egységesen az életveszélyes kalandok politi­káját. Kiderült, hogy a Szovjetunió és a szo­cialista országok koncentrált erőfeszítése a Carter-kabinet által a világra erőszakolt ve­szélyes folyamat megállítására, megértéssel találkozik a legfontosabb nyugat-európai or­szágok vezetői részéről. Gromiko párizsi útja, Schmidt bonni kancellár moszkvai látogatásá­nak előzetes híre után a Varsó melletti csúcs- találkozó újabb reményt adhat azoknak, akik hisznek a politikai józanság és az értelem diadalában. A találkozó tényében egyfajta jótékony fo­lyamatosság érvényesül: a hatvanas években is a látványos szovjet—francia közeledés volt az enyhülés nyitánya. Nem véletlenül nevez­ték a két ország kapcsolatát azóta többször „az enyhülés tengelyének”. Hosszú esztendők óta rendszeresek a Szovjetunió ói Franciaor­szág legfőbb vezetőinek személyes találkozói. (A francia elnök legutóbb tavaly tavasszal járt Moszkvában.) A két ország politikusai min­dig hangoztatják, hogy találkozóikon nem csak a kétoldalú kapcsolatokról esik szó, ha­nem áttekintik az egyetemes kérdéseket is. Miközben Moszkvában elégedetten nyilatkoz­nak a lengyelországi tárgyalásról, Párizsban mind hivatalos körökben, mind a sajtóban egységes az a vélemény, amelyet Pinton, az elnök mögött álló pártszövetség főtitkára így fogalmazott meg: „Franciaország nem mond­hatott le arról a lehetőségről, hogy a Szov­jetunióval együtt megpróbálja újra beindítani a közeledés mechanizmusát.” A lengyel királyok rezidenciáján, a wila- nówi kastélyban lefolyt találkozó színhelye önmagában is emlékeztet arra, milyen pusztí­tásokat okozott a vendéglátó országnak — és egész kontinensünknek — a két világháború. Maga a csúcstalálkozó pedig a konkrét ered­ményektől függetlenül — puszta tényével is — rendkívüli hatással lehet arra, hogy meg­álljon „a szakadék felé sodródás” mostani tendenciája. Washington nem titkolja, hogy „villámcsapásként” érte a találkozó híre. Ta­lán e villám éles fényénél végre megértik a Fehér Házban, hogy Nyugat-Európa nem kí­ván egyszerűen bizonyos tengerentúli tervek „terepe” lenni. Harmat Endre Visszhang a — A Varsóban lezajlott szovjet—francia csúcstalálko­zó a világközvélemény és a nemzetközi sajtó széles körű figyelmét váltotta ki. — Az Elysée-palotában rá­mutatnak: a varsói csúcstalál­kozó célja az volt, hogy előse­gítse a két ország közötti pár­beszéd felújítását egymás ál­láspontjának jobb megisme­rése útján — hangsúlyozza az Agence Francé Presse híradá- sa. Georges Marchais, az FKP főtitkára, a csúcstalálkozóval kapcsolatban adott nyilatko­zatában kijelentette: „úgy gondoljuk, hogy ez a találko­zó rendkívül jó dolog volt. Egon Bahr, az SPD orszá­gos ügyvezetője televíziós nyi­latkozatában hangsúlyozta: „Helmut Schmidt kancellár mindig azt az álláspontot képviselte, hogy bármilyen le­hetőséget fel kell használni a dialógusokhoz. Ezért mi ked­vezőnek tartjuk azt, hogy Giscard d’Estaing és Leonyid Brezsnyev Varsóban találko­zott”. „A legfontosabb az, hogy Ismét megindult a párbeszéd” — hangsúlyozta a szovjet— francia csúcstalálkozót érté­kelve Willibald Pahr osztrák külügyminiszter. , „A béke perspektívái” cím­mel vezércikkben foglalkozik a varsói találkozóval a párizsi párbeszédről L’Humanité. Yves Moreau, a lap külpolitikai rovatvezetője rámutat, hogy Giscard d’Es­taing és Leonyid Brezsnyev a tárgyalásnak nem csupán a lehetőségét, de a szükségessé­gét is bizonyította. A két fél nem korlátozta munkáját a né­zeteltérések konstatálására, hanem erőfeszítéseket tett csökkentésükre. A Varsói Szerződés országainak javas­lata a nemzetközi csúcstalál­kozóra és a francia indítvány a legfőbb felelősök értekezle­tére nem esik egybe, de nem összeegyeztethetetlen. A továbbra is fennálló né­zeteltérések — folytatja a L’Hunianité — nem áthidal­hatatlan aakdályok. Még Af­ganisztán tekintetében is, ahol az álláspontok igen távol ma­radtak egymástól, Párizsban és Moszkvában egyaránt elisme­rik a politikai megoldás szükségességét. Más kérdések­ben sokkal nagyobb mértékű az egyetértés. Ilyen kérdésnek tartja a L’Humanité a madri­di értekezlet sikeréhez való hozzájárulást, egy olyan ta­nácskozás összehívását, amely az európai katonai enyhülés­ről és a leszerelésről tanács­kozna. A varsói megbeszélé­sek másnapján remélni lehet, hogy az enyhülés, amelyet Carter politikája kétségessé tett, újraéled — írja a L’Hu­manité. (MTI) Strauss kirohanásai A nyugatnémet CDU nyu­gat-berlini kétnapos kong­resszusának zárónapján, ked­den Franz-Josef Strauss CSU-elnök, a keresztény- pártok közös kancellárjelölt­je — Helmut Kohl CDU-el- nök hétfői beszámolójához hasonlóan — az SPD és sze­mély szerint Helmut Schmidt bonni kancellár elleni éles támadásokkal remélte megte­remteni a kereszténydemok­rata unióban a közhangulatot az október 5-i Bundestag-vá- lasztások előkészítéséhez. Strauss — úgymond, a „jogállamot” féltve — egya­ránt elvetette az NSZK-t kor­mányzó koalíciós pártok bél­és külpolitikáját. A bajor miniszterelnök töb­bek között azzal vádolta a szociáldemokratákat, hogy egy esetleges háború vészé, lyét emlegetve folytatnak vá­lasztási harcot, ami „kútmér- gezés és a demokratikus alap­konszenzus szétzúzása”. Stra­uss szovjetellenes hangvétel­lel beszélt egyes külpolitikai kérdésekről, és kijelentette, hogy „csak a Német Szövet, ségi Köztársaság és a nyu­gat szövetsége biztosítja a békét és a biztonságot”. A szocialista országok irányába „lassúbb tempót” tart szük­ségesnek. A CDU-kongresszus — amely egyhangúlag elfogadta az uniópártok közös válasz­tási programját, amelyet a CSU már a múlt hét végén jóváhagyott — Helmut Kohl zárszavával ért véget. Folyamatos munka a Szál jutón Folyamatos munkával tel­nek a hétköznapok a Szaljut— 6. űrállomáson. Leonyid Po­pov és Valerij Rjumin, az expedíció két tagja, folyama­tosan végzi a meghatározott kutatási és megfigyelési prog­ramot. Kedden például a többi között üzembe helyez­ték a „Jelen” gamma-telesz­kópot, a gamma-sugárzás vizs­gálatára, a kozmikus térben végbemenő jelenségek egy ré­szének megfigyelésére. Szere- i pelt a keddi programban a Föld vizuális megfigyelése is. Közben az űrhajósok készül­nek a Progressz teherűrhajó lekapcsolására ' is: az űrhajót már régen kirakodták, az üzemanyagot átszivattyúzták, s a teherűrhajó hajtóművével pályamódosítást is végrehaj­tottak. A biológiai kísérletek Is eredményesen folytatódnak. Az űrhajósok folytatják annak vizsgálatát, hogyan fejlődnek egyes növények a súlytalan­ság körülményei között. Az elültetett borsó például gyor­san nő, és a fény felé tör: már át is kellett helyezni az egyik melegítőlámpát. Ugyan­csak gyorsan növekszik a „kí­sérleti parcellán” a búza is. A legérdekesebb annak meg­figyelése, beérik-e, termőre fordul-e a világűrben a kí­sérleti növény. Az eddigi ta­pasztalatok szerint ugyanis a növények növekedése a súly­talanság körülményei között is zavartalan marad, de a teljes érettséghez nem jutnak el. Popov és Rjumin most a tudósok által módosított prog­ram alapján folytatja az er­re vonatkozó kísérleteket. A két űrhajós, aki immár második hónapja teljesít szol­gálatot az űrállomáson, jól ér­zi magát, jókedvű és egész­séges, munkaképessége válto­zatlanul kiváló. (MTI) Kétezer család hajléktalan Belgrádiján közölték, hogy több mint kétezer család vált hajléktalanná a Dél-Szerbiát sújtó vasárnap esti földren­gés miatt, amely epicentrumá­ban, a Kopaonik-hegységben, a Mercalli-skálán 8,5 fokos erős­ségű volt, és amelyet hétfő éj­félig ötven, kisebb-nagyobb erejű földmozgás követett. A földlökések Koszovo tarto­mányt is elérték, s Leposzavics körzetében az épületek fele kisebb-nagyobb mértékben megrongálódott, 36 személy pedig könnyebben megsebe­sült. Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága (Folytatás az 1. oldalról) művelődésének fontosságát hangsúlyozta. Dr. Gordos Já­nos többek között a pártalap- stervezetek kulturális nevelő tevékenységéről, a közoktatás- politikai határozat végrehaj­tásáról szólt. Hangsúlyozta, hogy mindenütt a munka kö­zéppontjába került a tarta* lom, a hatékonyság, az em­berség. Felhívta a figyelmet a különböző szervek tevékeny ségének összehangolására. Tóth Józsefné, az SZMTtit* kára a szakszervezetek kultu­rális nevelő munkáját emelte ki. Dr. Boros Sándor többek között arról beszélt, hogy a kulturálódás, a művelődés tár­gyi és személyi feltételének megteremtésével párhuzamo­san nagyobb gondot szükséges fordítaná a munka tartalmi kérdéseire. Szólt a közműve­lődési igények módosulásáról, az igények és a lehetőségek közötti ellentmondás feloldá­sáról, valamint az állami, a vállalati felelősség növelésé­ről a közművelődésben. Dr. Hanga Mária elismeréssel em­lítette azokat a megyei erőfe­szítéseket, amelyek eredmé­nyeként a közoktatási munka sok mutatója — az óvónők, pedagógusok szakképzettsége, a tankötelezettségi törvény végrehajtása — jobb az or­szágos átlagnál. Haupert Jó­zsef, a Munkaügyi Minisztéri­um osztályvezetője a tan ter­vek és a korszerű technika összhangjának szükségességé­ből szólt. Berki Mihály a Nóg- rád megyei Tanács elnökhe­lyettese egyebek között a köz­oktatás és közművelődési munka tárgyi és személyi fel­tételeinek további 'javításáról, dr. Körmendy József pedig a hatósági tevékenységről szólt a művelődési és oktatási ága­zatban. Az élénk, tartalmas vitát Illés Miklós, a Nógrád me­gyei Tanács általános elnök- helyettese foglalta össze. A végrehajtó bizottság úgy dön­tött, hogy a feladatokkal, ame­lyeket a három minisztérium jelentése megfogalmaz, azono­sul, azokat határozattá emeli. Többek között a végrehajtó bizottság a megyei művelődé­si osztály irányító és ellenőrző munkájának további fejlesz­tésére, a megyei művelődési központ és a könyvtár mód­szertani munkájának javítá­sára hívta fel a ügyeimet. Szól a határozat a tankötele­zettségi törvény következete­sebb végrehajtásáról is. Mert igaz ugyan, hogy egyre több tanuló végzi el tanköteles kor­ban az általános iskolát, de nem csökken számottevően azoknak a munkásoknak a száma, akik hiányos iskolai végzettséggel dolgoznak a me­gye üzemeiben. Salgótarján város nagyüzemi dolgozóinak mintegy 20 százaléka nem rendelkezik általános iskolai végzettséggel. Ugyancsak na­gyobb gondot szükséges for­dítani az oktatási intézmé­nyekben a tehetséggondozás­ra, a fizikai dolgozók tehetsé­ges gyermekeinek felkészítésé­re, a közép-, illetve felsőfokú iskolai tanulmányokra. A Legfelsőbb Bíróság ítélete a közlekedési tömegszerencsétlenség ügyében A Legfelsőbb Bíróság — a vádlott és védője fellebezése folytán — kedden tárggyalta Ármán János autóbuszvezető halálos tömegszerencsétlen- sóget okozó közúti bűncse­lekményének ügyét. Ármán a múlt év december 3-án Vo­lán-autóbuszt vezetve Két- egyháza és Lökösháza között a vasúti átjárónál figyelmen kívül hagyta, hogy a fény­sorompó piros jelzést muta­tott, és mintegy 40 kilométe­res sebességgel ráhajtott a sínekre. Emiatt a Kétegyháza felől érkező személyvonat motorkocsija körülbelül 60 kilométeres sebességgel bele­rohant a busz bal oldali hát­só részébe. Az összeütközés következtében az autóbusz és a személyvonat motorkocsija felborult és három vasúti ko­csi kisiklott. Az autóbusz utasai közül tizenketten éle­tüket vesztették, öten súlyo­san megsérültek, húszán könnyebb sérülést szenved­tek. A vonaton utazók közül heten sérültek meg. Az ügyben első fokon el­járt Gyulai Megyei Bíróság ítéletében Ármán Jánost ha­lálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti baleset gondat­lan okozásáért nyolcévi sza­badságvesztéssel sújtotta és a járművezetéstől végleg el­tiltotta. A Legfelsőbb Bíróság a vádlottat — a megyei bíróság által megállapított vétségen túlmenően — a vasúti közle­kedés gondatlan veszélyezte­tésének vétségében is bűnös­nek találta és az első fokon kiszabott büntetést helyben­hagyta. A legfőbb bírói testület in­dokolásában rámutatott: a vádlott személyisége potenci­ális veszéllyel fenyegeti a közlekedés résztvevőit. Ezzel egy korábbi pályaalkalmassá­gi vizsgálat eredményének is­meretében maga is tisztában volt, s ennek elhallgatásával nagyfokú felelőtlenségről tett tanúbizonyságot. Balesetet okozó cselekményével meg­szegte azt a vállalati utasí­tást is, amely szerint vala­mennyi Volán-busz vezetőjé­nek a vasúti kereszteződés előtt megállva kell meggyő­ződnie arról — akkor is, ha a jelzőlámpa szabad utat ad —, hogy . nem közeleg-e vonat. Iszlám konferencia Előtérben a — Az iszlám konferencia 11. külügyminiszteri értekez­letének hétfői ülésén a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet képviselője felszólította az ülésszakot, hogy vegyék vissza a szervezetbe az Afga­nisztáni Demokratikus Köz­társaságot A PFSZ javasla­tát Líbia is támogatta. Isme­retes, hogy az Afganisztánnak nyújtott szovjet segítség nyo­mán az iszlám konferencia januári, rendkívüli ülésszaka felfüggesztette Afganisztán tagságát. Az iszlám konferencia hét­fői ülésén folytatódtak a ha­tározati javaslatokat előkészí­tő tanácskozások és konzul­tációk. A dokumentumók ki­dolgozásával megbízott poli­tikai bizottság — jól értesült források szerint — csaknem száz határozati javaslatot ké­szít elő. A hétfői ülésen — központi helyet foglalt el a közel-ke­leti kérdés. Határoztak arról, hogy nárom hónap múlva az iszlám konferencia rendkívü­li értekezletet hív össze, ha Izrael addig nem hajlandó lemondani arról a tervéről, hogy Jeruzsálemet a törvény­telenül megszállt keleti vá­rosrésszel együtt saját fővá­rosává tegye. Szaúd-Arébia, Kuvait és Marokkó terjesztette be — Közel-Kelet ugyancsak hétfőn — azt a határozati javaslatot, amely elítéli az Irán ellen végre­hajtott amerikai intervenciót, az erővel való fenyegetést és a gazdasági szankciókat. A tervezet tiltakozik az ameri­kai haditengerészeti erők fo­kozott jelenléte ellen az In-, diai-óceánon, és rámutat, hogy az Egyesült Államok tevé­kenysége fenyegeti a térség békéjét. Kedden kezdik meg a vitát az afganisztáni helyzettel fog­lalkozó tervezetről, amelynek alapját az a pakisztáni javas, lat képezi, hogy az iszlám or­szágok külügyminisztereiből létrehozandó bizottság kezd­jen tángyalásokat a kérdés­ben érdekelt valamennyi fél­lel, köztük a kabuli kormány­nyal. Eszerint a pakisztáni ál­láspont eltér Teheránétól, amennyiben az iráni vezetés nem hajlandó elismerni a kabuli kormányt és úgy véli, hogy az afganisztáni helyzet rendezéséről csak a Szovjet­unióval lehet tárgyalásokat folytatni. Az iráni küldöttség egyébként — a törvényes ka­buli kormány elleni lépésként — lehetővé tette az afganisz­táni ellenforradalmárok né-: hány vezetőjének, hogy a te- heráni delegáció tagjaiként vehessenek részt az értekez. létén, (MTI) Iráni cáfolat túszügyben Az iráni külügyminisztéri­um kedden erélyesen cáfolta, hogy az Egyesült Államok és Irán megegyezett volna az amerikai túszok szabadon bo­csátásának feltételeiben. Egy ilyen állítólagos amerikai— iráni terv létezéséről az AFP számolt be hétfőn, meg nem nevezett forrásokra hivatkoz­va. A túszokat — az AFP ér­tesülései szerint — három sza­kaszban elengedik, ha Carter amerikai elnök előbb feloldja az amerikai bankokban elhe­lyezett Iráni betétek zárolását, s később az Egyesült Államok és Irán „béke- és 6emlegessó- gi” szerződést köt. „Kudarcba fulladt, nagy tekintélyveszteséget okozó katonai akciója után Wa­shington — néhány nyugati hírügynökséget felhasználva — hazugságokat terjeszt” — írja a Pars iráni hírügynökség a teheráni külügyminisztéri­um közleményét ismertetve. A külügyminisztérium egyút­tal megerősítette, hogy a tú­szok sorsáról csakis a május 28-án összeülő parlament dönthet. Ghotbzadeh külügyminiszter ezzel egyidőben üzenetet kül­dött Waldihelm ENSZ-főtit- kárnak, s felhívta figyelmét arra, hogy a Teheránba ké­szülő Szíriái ENSZ-megbízott tevékenysége csakis a bukott sah bűneinek leleplezésére in­dított ENSZ-vizs gálát befe­jezésére irányulhat: nem köz­vetíthet a túszok elengedésé­vel kapcsolatban. Megfigyelők emlékeztetnek arra, hogy egy korábbi ENSZ-misszló épperi azért szakadt félbe, mert a túszok ügyével is kívánt fog­lalkozni, míg az iráni hatóság gok szerint feladata kizárólag annak megállapítására szo­rítkozott, milyen bűnöket kö­vetett el az Egyesült Államok támogatását élvező sah az irá­ni néppel szemben. (MTI) Lemondott a dél-koreai kormány Helyi idő szerint kedden délután rendkívüli ülést tar­tott a dél-koreai kormány és úgy döntött, hogy benyújtja lemondását az államfőnek. A lemondás hivatalos indo­kolása szerint a kormány vállalja a felelősséget azért, hogy nem tudott véget vetni a sorozatos kormányellenes diáktüntetéseknek és az or­szág különböző városaiban kirobbant súlyos összecsapá­soknak. A kormány lemondásával szeretne lehetőséget adni Csői Kju Ha államfőnek, hogy — úgymond — „a köz­vélemény számára elfogadha­tó kormányt nevezzen ki”. Csői Kju Ha dél-koreai ál­lamfő kedden elfogadta Sin Hjon Hvak miniszterelnöknek és 20 tagú kormánya 16 tag­jának aznap benyújtott le­mondását. Négy miniszter nem volt jelen a kabinet lemondásáról döntő keddi kormányülésen.1 Az építési miniszter és a nemzeti egyesítés minisztere külföldön tartózkodik, az ok­tatási miniszter beteget jelen­tett, a hadügyminiszter pedig nem indokolta távolmaradá­sát. Az ellenzéki új demokrata párt 43 képviselője kedden lemondott parlamenti mandá­tumáról, tiltakozásul a rend­kívüli állapot kiterjesztése és a parlament bezárása miatt. A katonai vezetés hétfőn be­záratta a pártok székházait és büntetés terhe mellett betil­tott mindenféle politikai te­vékenységet. A statáriális rendelkezések megszigorítása ellenére ked­den ismét súlyos összecsapá­sok voltak a katonai alakula­tok és a tüntető diákok kö­zött. Az összetűzéseknek több halottjuk volt. (MTI) Kötélhúzás Jeruzsálem körül A palesztinok „autonómiá­jával” kapcsolatos tárgyalá­sok „csak azután folytatódhat­nak, hogy Izrael konzultált partnereivel, Egyiptommal és az Egyesült Államokkal, és el­fogadta előterjesztendő javas­lataikat” jelentette ki Menahem Begin izraeli kor­mányfő a Knesszet külügyi bi­zottságában. A testület meg­hallgatta Begin véleményét a Szadat egyiptomi és Carter amerikai elnöktől vasárnap ér­kezett üzenetekről, és meg fogja szövegezni a válaszleve­leket. Begin hétfőn fogadást adott tizenhárom éves, vagyis a Kelet-Jeruzsálem megszállá­sának évében — 1967-ben — született fiatalok részére, s ez alkalomból ismét azt hangoz­tatta, hogy egész Jeruzsálem „mindörökre Izrael fővárosa marad”. Szadat egyiptomi el­nök — mint a kairói A1-Áb­rám hétfőn jelentette — B«- ginhez intézett levelében a tát* gyalások felújításának feltéte­leként egyebek között azt szab­ta meg, hogy Izrael változ. tassa meg Jeruzsálem státusá­val kapcsolatos álláspontját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom