Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)

1980-05-21 / 117. szám

TT, avagy amikor a rendész szarkái fog Enyém, tied, övé... kié? Társadalmi tulajdon — az enyém tied. az övé, tehát mindenkié? Vagyis, ami a ti­ed az az enyém is? És ami a miénk, az csak a tiéd? Ugye, nem. néhányan mégis szentül hiszik, hogy a közösből min­dig kijár a juss. S noha tisz­tában vannak a szankciókkal, a legfundáltabb módszerek­kel viszik el amit csak lehet. A rendészek úgy mondják ezt: károsítják a társadalmi tulaj­dont. A köznyelv néni cifráz­za ennyire: egyszerűen lopás­nak nevezi. „KOLBÁSZBÓL ÉPÜL A HÁZAM” A Pest—Nógrád megyei Al- latforgalmi és Húsipari Válla­lat balassagyarmati gyáregysé­gében évenként 80—120 fe­gyelmit adnak a közel négy­száz fős kollektívának, s jól­lehet többségük becsülettel, tisztességgel végzi munkáját, mások kisebb-nagyobb lopá­sai beárnyékolják a hírnevet. Nemrégiben többen fennakad­tak a hálón, közülük egyesek bíróság előtt feleltek tetteikért. Egyiküknek a lakásán mintegy 120 kilogramm húsféleséget találtak, amelyből házi feldol­gozásban, és a „feketepiacon” keresztül kolbász jutott azok­nak, akik vállalták a kockáza­tot. „Szép, nagy ház lett volna e> kolbászból” — vallotta^ a felgöngyölítés során a fősze­replő. S bár a „lakáskérdés" azóta megoldódott — a bíró­ság közreműködésével —, az ügy mégsem riasztott kellő­képpen. Azóta is többen pró­bálkoztak húslopással, ki a táskában, ki a ruhában, a gumicsizmában, a moslékban (!), vagy éppen a kerítésen át­hajítva. Aztán ezekből a hús- darabokból készült az olcsó, de kapós kolbász... Nemrégiben, a lopásügyek zaj- lásának kellős közepén jártam a PENOMAH balassagyarmati gyáregységében. Bár szemmel láthatóan nem örvendeztek a látogatásnak, Dicse István igazgató készséggel válaszolt a kérdésekre. — öt éve vagyok itt, így csak ezekről az évekről be­szélhetek — mondotta. — Nincs olyan fórum az üzemek­ben, ahol ne kerülne szóba a társadalmi tulajdon védelme, előadások, brigádvállalások, stb. Ügy látszik azonban mindez kevés. Adminisztratí- ve is intézkedünk, ha valakit akár tíz deka húslopáson érünk, már fegyelmi eljárást indítunk. Évente 80—120 em­ber kap fegyelmit. — Ennyire szeretik a húst? — Korábban felvetették, ha kielégítenénk a szükséges igényt, bizonyos kedvezmé­nyekkel, akkor talán nem len­ne lopás... Kielégítettük, mégis van! Ezerféle módozata akad a kijátszásnak. Több rendészt, portást elbocsátottunk már, de ezzel sem oldódott meg a gond. — Hogyan lehetséges az, hogy, elnézést: mázsaszámra lopják a húst és hiány még- sincs? — Papíron minden stimmel, tudniillik itt magas tételekről van szó. És egyébként is számtalan a „finomítási” le­hetőség, a minőséggel való manipulálás. Ördögi ez a kör, kedves fo­gyasztó: történetesen, aki a „házi hentesüzletben” valami­vel olcsóbb és „jobb” kolbászt kap, mondjuk annyival drá­gább és rosszabb húst vásárol­hat az állami boltokban. Lé­vén, hogy egy disznóról két bőrt nemigen lehet lenyúzni. CSAK AZ ÚJSÁGBA KI NE ÍRJÁK! A PENOMAH jól ftörbezárt, kerítéssel ellátott területen fekszik, míg a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat te­lephelyei a legjobb indulattal sem nevezhetők jól körbezárt- nak, hiszen mire ez megtör­ténne, sok esetben már to­vább is vonulhatna az építő­brigád, meg aztán, például Romhányban a fél községet körbe kellene keríteni. Követ­Természetvédelmi terület Moszkva mellett Természetvédelmi terület lesz a Moszkva folyó felső sza­kasza, Arhangelszkoje, Nyi- kolszkoje-Urjupino, Petrovo- Dalnyeje és más települések körzete, a fővárosiak kedvelt pihenőhelyei. Az egyedülálló természeti komplexum a fővárostól nyu­gatra fekszik, s a több mint 20 ezer hektáros területén megtalálható a Moszkva-vidék csaknem valamennyi erdőfaj­tája, számos építészeti, kultu­rális emlékkel. A rezervátumhoz tartozik majd a Lohin-sziget, az egyet­len olyan hely a Moszkva fo­lyó mentén, ahol megmarad­tak az ártéri rétek, az ősi tölgyesek és fenyvesek. Ugyancsak a rezervátum ré­sze lesz a Szerebrjanij Ború erdészeti terület északi része különböző fajtájú fenyőerdei­vel és a Maszlov-nyaraló a dél-tajgai típusú évszázados erdejével. A területrendezési tervet, amelyben gondoskodtak pi­henőhelyek és turistaközpon­tok kialakításáról is, a moszk­vai általános tervezési tudo­mányos kutatóintézet és a tu­dományos akadémia erdészeti laboratóriumának munkatár­sai dolgozták ki. kezésképpen tehát nagyobb a kísértés a közös „eltulajdoní-, tása” iránt. Ennek ellenére évente 5—7 fegyelmit adnak a társadalmi tulajdon védelmé­vel kapcsolatos ügyek miatt Harmos László bő másfél évtizede dolgozik rendészként a NÁÉV-nál, jelenleg az öt­fős rendészeti csoport munká­ját irányítja. Nem egy irigy­lésre méltó hely. — Bizony nem — jegyzi meg némi iróniával —, de ezt is csinálni kell. Mikor idejöttem 25—30 fegyelmit is osztogat­tunk, aztán sikerült „rendsza­bályozni” a helyzetet. Igaz, sokan megfenyegettek már, hogy lesz még folytatása a dolognak, ha teljesítem köte­lességemet, vagyis eljárást in­dítok, de aztán alábbhagyott a düh... Sokan azt kérik, bármit csináljunk velük, csak az új­ságba ki ne írjuk őket! — Azt hiszem, két megoldás lehet: vagy túl éberek és szi­gorúak a rendészek, vagy pe­dig túlságosan ügyesen mani­pulálnak az emberek, s nem derül ki bűnük. — Is-is. Hiszen a legna­gyobb gondosság ellenére is sok lopást nem tudunk kide­ríteni. Gyakori eset, hogy pél­dául a közvetlenül átadás előtt levő új lakásokból visznek el csapokat, kilincseket, foglala­tokat stb. És amikor lenne a műszaki átadás, akkor dérül ki a turpisság, no most ilyen­kor mit lehet tenni? Jófor­mán semmit. Tavaly mintegy 80 ezer forintos lopást sikerülj tetten érnünk, ez volt az utóbbi évek legnagyobb „fo­gása”. Egy sztorit mesél el, néhány évvel ezelőtt a salgótarjáni Pécskő utcai építkezésnél tör­tént, hogy lopták a szenet. Az egyik este a rendész egy döm­per fekete salakkal rakatta meg a széntárolót, s megkér­te az éjjeliőrt, kerülje egy ki­csit a környéket... Másnap reg­gel hült helye volt a salaknak, mint hírlik, aznap, éjszaka so­kan fáztak. Nem sokkal ké­sőbb ugyanezt megcsinálta, •csak ekkor az oltatlan mész helyére fehér téglatörmeléket tett. Ez is bejött. Az emberi mohóság határtalan. HASZNÁLT A SZIGORÍTÁS A Budapesti Finomkötött­árugyár balassagyarmati gyár­egységének rendészeti vezető­je, Varga Mihály kissé körül- ményeskedik, mikor mondom, mi járatban vagyok. Aztán ki­derül, éppen a BUFI-nak nincs sok szégyenkeznivalója ezen a téren. Az elmúlt évben egyáltalán nem volt fegyelmi ügy lopás miatt, egyéb eljárás is csak két esetben adódott. Bár ko­rábban előfordultak gyakrab­ban kisebb ügyek, de ezeket sikerült egy ötlettel megfékez­— Ügy érzem, nincsenek rá­kényszerítve az emberek — mondta Varga Mihály, — hi­szen itt helyben, olcsóbban megkaphatják, amire szüksé­gük van. Sőt, nemcsak olcsób­bak az áruk, hanem a válasz­ték is széles, más üzemekből, például Debrecenből is hozunk holmikat — Mennyire becsülik az em­berek a társadalmi tulajdont? — Az említett tényeken túl, úgy érzem, elégedettek lehe­tünk. Igaz, rendszeresen mo­tozunk, ellenőrizünk, de fon­tos a megfelelő hangnem, a meggyőzés, egyáltalán a szem­lélet kialakítása. NEM LEHET ELLENÁLLNI... A salgótarjáni Centrum Áru­házban az elmúlt évben ösz- szesen 40 esetben loptak, s ez jobb az egy évvel korábbi­nál, amikor ötvenkétszer kel­lett eljárást kezdeményezni. Átlagban 384 forint egyné­hány fillér jutott egy-egy lo­pásra, persze az egyforintos árutól az egy-két ezresig. — Nem tudnak ellenállni a kísértésnek az emberek — mondta Angyal János rendész, aki évek óta végzi ezt a mun­kát. — Volt olyan tolvaj, akit itt elkaptunk, jegyzőkönyvez­tünk, aztán egy óra múlva már a Pécskő Áruházban is nya­kon csípték. Ha a munkahelyi körülmé­nyekről szóltunk, akkor itt föl­tétlenül megemlítendő, hogy igen nehéz kiszűrni, ki az, akinek a táskájában fizetet­ten áru lapul. — Naponta sok ezren meg­fordulnak, mindegyiküket szemmel tartani képtelenség. Viszont az emberek többsége segítőkész, fölhívja a figyel­met, s kollégáink is hasonlóan, például Földi Ferencné már számtalan esetben segítségünk­re volt — ezt már az igazga­tó, Nagy István mondja, s hozzáfűzi: — mi a megelőzés­re helyezzük a hangsúlyt, s meglehetősen tapintatosan igyekszünk eleget tenni köte­lességünknek. Áttekinthetővé tesszük az eladóteret, figyelő- nyüásokat használunk. És mi van a kosár helyett a táskában? Alkalmasint egy kés, parfüm, teaszűrő, zokni, radirgumi, netán szoknya, ka­bát, vagy éppen szappan, Fa- bulon, mackó, imaszőnyeg — szinte ideírhatnám a leltári lis­tát egészében. Legtöbben meg­bánják könnyelmű, de súlyos következményekkel is járó tet­tüket, de akadt olyan is, aki a börtönből való szabadulása napján már ismét próbálko­zott, s amikor Angyal János megkérdezte tőle, miért tette, a válasz ez volt: valamiből él­ni is kell! „Az enyim, a tied mennyi lármát szüle, miolta a Mienk nevezet elüle...” — írta Csoko­nai idestova két évszázada. Azóta történt egy, s más a vi­lágban, egyebek között ma, nálunk a „mienk” szónak jogi és erkölcsi értelemben is dön­tő súlya van. Mégha egyesek ezt nem is akarják figyelembe venni. Tanka László A kedvezőtlen időjárás miatt kissé megkésve kerül a földbe a takarmánynövény magja az őrhalmi Hazafias Népfront Termelőszövetkezet közel 10 hektáros területén, a Hugyag és Örhalom közötti Szúnyogdombon. A hét elején Batta Imre traktoros végzett talajelőkészítési munkát a Rába—Steiger által vontatott kombinátorral, hogy ezt követően a ve­tőgépek mielőbb földbe juttassák a szemet. — bábéi felv. — Differenciáltan fejlődik megyénk gazdasága. Ennek nagysága, mértéke, ará­nya igen eltérő. Ez derül ki a Központi Statisztikai Híva. tál Nógrád megyei Igazgatóságának 1980. első negyedévi társadalmi, gazdasági eredményéről szóló jelentéséből, ame­lyet lapunk tegnapi számában ismerhettek meg megyénk dolgozói. Bizonyára sokan voltak, akik csak nagyvonalakban fog­lalkoztak a számokkal, megint mások csak az őket érdek ő, nekik tetsző, néhány adatot jegyezték meg, ezért sokakban nem alakulhatott ki egy mindenre kiterjedő, megfelelő kö­vetkeztetésekre alkalmas összkép. Félretéve minden tiszteletkört, megpróbálom néhány leg­fontosabb jelenségre irányítani a figyelmet. Megyénk társadalmi, gazdasági fejlődése az országos el­képzelésekkel összhangban, a megyei sajátosságok figye­lembevételével és a piaci lehetőségeknek megfelelően ala­kult. A gazdaság és a társadalom továbbfejlődését garan­tálja az 1980-ra, valamint a következő évekre szóló 2,4 mil­liárd forint pénzügyi keret. Ami megyénk iparápak fejlődését illeti, itt már ilyen erőteljesen érződik a differenciálódás. Jelentkezik ez egyes ágazatok és egyes iparágak között. Legdinamikusabban a kohászat fejlődött, míg a legnagyobb termeléscsökkenés a szénbányászatban következett be. A nagy hagyományokkal és tehetőséggel rendelkező építőanyag-iparban erőteljesen fejlődött a csempegyártás, ugyanakkor az üveggyárakban megtört a korábbi évekre jellemző lendületes fejlődés. A könnyűiparban átrétegződés történt, ami eredményezte a kiegyenlítődést. A textilipari ágazatban bekövetkezett visz- szaesés kedvezőtlen hatása jelentkezett az áruellátás meny- nyiségi és választéki hiányosságaiban. örvendetes dolog, hogy a termelés egyre nagyobb hánya­da került külföldre, ami a népgazdaság egyensúlyi helyze­tét kedvezően befolyásolta. Továbbra sem sikerült alapvető változást elérni az ész­szerű munkaerő-gazdálkodásban. A műszaki, technikai, tech­nológiai fejlesztések ellenére, egy-két kivételtől eltekintve, alig nőtt, sőt inkább csökkent a termelékenység. Ameny- nyiben alapvetően nem változik e tekintetben a helyzet, a gyárak, vállalatok önmaguk fejlődése elé állítanak nehe­zen eltávolítható korlátokat. Az építőiparban helycserére került sor. A tavalyi első helyen végző állami építőipar az utolsó helyre került. A tanácsi építők viszont élre kerültek. Először történt meg, hogy a szövetkezeti építőipar is kevesebbet termelt, mint a korábbi években. A mezőgazdaságban a múlt évi kedvezőtlen viszonyok, valamint a részben elszalasztott tehetőségek tükröződnek a gazdaságok nyereségének csökkenésében, a veszteséges ter­melőszövetkezetek megnőtt számában. Az őszi és a tavaszi munka, a késői kitavaszodás ellenére is sok jóval bíztat. Az állattenyésztésben bekövetkezett eltolódás, valamint a fel­vásárlás ellentmondásos alakulása is indokolja, hogy a gaz­daságok felülvizsgálják eddigi tevékenységüket és megte­gyék a szükséges intézkedéseket. Egyébként nehéz minősíteni, hogy melyik gazdaság dől. gozott jól, melyik rosszul, mert az új közgazdasági szabá­lyozók és a bevezetett ármechanizmus minden tekintetben, új helyzetet teremtett. A továbbfejlődés, illetve a nehéz helyzetből való kivezető utat minden termelő-, gazdálkodó- egységnek saját magának kell megtalálni, mivel most és a jövőben még inkább mélyreható változásokról van szó. A termelés különböző területein bekövetkezett szerényebb eredmények ellenére a lakosság pénzbevétele 7,9 százalék­kal növekedett. A megye lakói közül sokaknak sikerült ta­karékbetétjüket növelni. A kereskedelmi forgalom növeke. dése, valamint az 5500 új autóra várók száma arra enged következtetni, hogy nemcsak vásárlókedve, hanem képessé­ge is van a megye lakosságának. A meglevő szint stabilizálása, megtartása érdekében a jö­vőben mindenütt és mindenkinek többet, főleg eredménye­sebben kell tenni, dolgozók vezető beosztásban vagy fizikai munkásként. V. K. Huszonhét ország ipari tárlata Ismét benépesül a kőbá­nyai vásárközpont: május 21- én megmyüik a tavaszi Buda­pesti Nemzetközi Vásár. A be­ruházási javaknak ezt a ha­gyományos ipari tárlatát úgy is jellemezhetnénk, mint egy hatalmas tárgyalóasztalt, mely mellett mérnökök, külkereske­dők, piackutatók, vállalatok vezetői találkoznak. Évente, szerte a világon több mint kétezer jelentősebb nemzetközi árubemutatót ren­deznek. Van tehát miből vá­lasztaniuk a szocialista és a tőkésországokból érkező vál­lalatok képviselőinek. S, ha ehhez hozzávesszük, hogy a részvétel soha nem volt olcsó, s a költségek évről évre emel­kednek, igazán fontos lehet a budapesti vásár, ha — csak­úgy, mint már évek óta —eb­ben az évben is huszonhét or­szágból és Nyugat-Berlinbői mintegy 1800 kiállító jelent­kezett, hogy elhozza Buda­pestre legjobb termékeit, új­donságait. Sokszor esett már szó a nemzetközi vásárok jelentősé­géről. Egy-egy ilyen bemuta­tón hazai és külföldi vállala­tok százai együtt mutatják be gyártmányaikat: a hazai ipar képviselői óhatatlanul is ösz- szehasonlíthatják termékeiket a világszínvonalú gyártmá­nyokkal, s tehetőség nyílik ar­ra, hogy a szakemberek fel­mérjék, hol tart a magyar ipar, mit sikerült elérnünk a sokat emlegetett versenyké­pesség fokozásában. A tavaszi BNV, a beruhá­zási javait szakvására, első­sorban a szakemberek érdek­lődésére tarthat igényt, azon­ban az, hogy a vásáron siker­rel szerepelt termékek, gyárt­mányok további sorsa hogyan alakul, az már a népgazdaság, tehát mindannyiunk ügye. A tavalyi budapesti vásáron pél­dául tizenkét hazai termék kapott nagydíjat, s jólesően állapíthatjuk meg, hogy azóta valamennyi karriert futott be: a piac értékítélete alátámasz­totta a szakemberek döntését. A nagydíjas terfnékek közül néhányat már sorozatban gyártanak, többet tovább is fejlesztettek, • s szinte mind­egyik iránt nagy az érdeklő­dés itthon és külföldön egy­aránt. Évente 25—30 darabot gyártanak például a Csepeli Szerszámgépgyár nagydíjas CNC -megmunkáló berendezé­seiből, s exportálják a fejtett tőkésországokba. Az idei vá­sáron már egy újabb, korsze­rűbb mikroprocesszoros ve­zérlésű változatával is megis­merkedhetnek az érdeklődők. Az utóbbi hetek főszereplői az építők, a vásár rendezői mától átadják a terepet a szakembereknek, a kamionok­ban érkező termékeknek. A kiállítás éredménvességét nem lehet csak a megkötött üzleti szerződések összességével ér­tékelni. Fontos, ám nem egye­düli célja ez a kiállításnak: a május 26-ig nyitva tartó Bu­dapesti Nemzetközi Vásár al­kalom a tájékozódásra, a ta­nulásra, az összehasonlításra is. | NÓGRÁD — 1980, május 21., szerda <|

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom