Nógrád. 1980. május (36. évfolyam. 101-126. szám)
1980-05-01 / 101. szám
/ Május! Gzenef Jakab Sándor Ünnepi beszéde Egység és szolidaritás a rádióban és tv-ben A munkásünnep, május elseje külsőségei különbözőek, országonként mások. Tartalma, mindenütt, ahol szervezett dolgozók élnek: azonos. Már csaknem egy évszázada, hogy lezajlott a haymarketi vérengzés; 1886-ban négy amerikai munkás esett áldozatául az erőszaknak, a tőke kegyetlen fellépésének. Erre az eseményre emlékezve, az amerikai munkások iránti ' szolidaritás kifejezésére három esztendővel később, 1889-ben a II. Intemacionálé párizsi, alakuló ülésén úgy döntött, hogy május elseje mindenütt a világon legyen a munkásosztály nemzetközi összefogásának harcos ünnepe. Két fogalom kapcsolódik azóta is a proletárünnephez; egység és szolidaritás. Századunk történelme, a technikai fejlődés, a civilizáció térhódítása sem tette kétségessé, hogy a munkásosztály nemzeti és nemzetközi ■ méretekben egyaránt csak erői' egyesítésével valósíthatja meg céljait, vívhatja ki követeléseit, szerezheti meg jogait. Amikor május elseje megünneplése a nemzetközi proletariátus törvényévé vált, a közös harc középpontjában a nyolcórás munkaidő kivívását állítatták, s a sztrájkok évtizedeken át javarészt a bérre] és a munkaidővel voltak kapcsolatban. Nemzeti keretek közt a munkások fellépése már ekkor is gyakran kapott politikai tartalmat. Minthogy a szakszervezetek voltak a munkásság első tömörülései, érthető, hogy ezekből nőttek ki a munkáspár tok; a szocialista, a szociáldemokrata, majd a kommunista pártok. A munkásság pártjai pedig céljaik elésére érdekében mindmáig igénylik a szakszervezetek cselekvő. támogatását. Napjaink megosztott világában különös Jelentősége van a munkásosstály akciór egységének, a közős fellépésnek, mart s hidegháború, a szembenállás híveivel, u enyhülés ellenfeleivel, ez e szervezett erő a siker reményében veheti fel a harcot. Persze, az ünnep fényében ma még illúzió lenne nemzetközi egységről beszélni, annak ellenére, hogy — ha oly rövid ideig is — volt már példa a nemzetközi méretű szervezeti egységre. Még tar tott a második világháború, amikor a nemzetközi szak- szervezeti mozgalom létrehozta első világszervezetét, a Szakszervezeti Világszövetséget. Az önfeledt öröm azonban nem tartott soká: Chur- chil hírhedt fultonl beszéde megadta a hangot a hidegháború kórusának, s ez nem maradt hatástalan a nemzetközi szakszervezeti mozgalomra sem. A tőkés vi- lág szakszervezetei kiváltak a SZVSZ-ből, s megalakították saját központjukat, a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségét. Csaknem negyedszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a munkásosztály szervezetei ismét rátaláljanak a közeledés útjára. Először a kétoldalú kapcsolatok formálódtak, majd sor került az első lépésekre, a többoldalú érintkezés útján. Jó hatással volt erre a folyamatra a politikai enyhülés, mert a kedvezőbb nemzetközi légkörben Európában sikerült immár rendszeressé tenni kontinensünk szakszervezeti vezetőinek kétévenkénti genfi konferenciáját. Ezeken a találkozókon közös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitatnak meg, a munkásérdekvédelemmel, a munkahelyi környezettel, a szakmai oktatással és képzéssel összefüggő problémákra keresnek megoldást. M indmáig ez az egyetlen jelentős multilaterális fóruma az európai szakszervezeti mozgalomnak, legalábbis az egyetlen olyan, amelyen keleti és nyugati szervezetek vezetői egyaránt részt vesznék. A nemzetközi központok még nem jutottak, el az érdemleges párbeszédig. Holott — többek között éppen a genfi konferenciákon — bebizonyosodott, hogy lenne miről beszélni, s bőven találhatók olyan időszerű feladatok. amelyek csak a széles körű összefogással teljesíthetőek. Mégis, természetesnek kell tartanunk a lassú haladást. Negyedszázad során sok bizalmatlanság, áolk gyanakvás rakódott le, kövesedett meg. Mindennek feloldása nem megy egyik napról a másikra, azt mégis elmondhatjuk, hogy a kölcsönös vádaskodás korszaka már nagyrészt a múlté. Európában sokan, egyre többen keresik at együttműködés útját, a közös fellépés lehetőségeit, a szolidaritás kibontakoztatásának módozatait. Nyilvánvaló, hogy náa a hatalomhos való vuaonya a szakszervezeteknek a szocialista országokban, s megint más a tőkésvilágban. A mun. kásosztály érdekei azonban mindenütt azonosak: a világ megosztottsága nem menthet fel egyetlen szakszervezeti vezetőt sem a közeledés útjának keresése, a szolidaritás kiterjesztése alól, A tőkés világon belül, különösen Nyugait-Európában, ahol az 1973-ban megalakult regionális központ, az Európai Szakszervezeti Szövetség egyesíti magában a munkásszervezeteket, a legnagyobb gondot a multinacionális vállalatok térhódítása, nemzeti kereteket messze meghaladó hatalma jelenti. Ezen a területen is parancsolóan szükséges lenne, éppen a dolgozók érdekeinek érvényesítése miatt, a célok és feladatok egyeztetése. Már csak azért Edmund Muskie szenátort nevezte ki Carter elnök külügyminiszternek, a lemondott Cyrus Vance helyébe. Kinevezd, sét a szenátusnak jóvá kell hagynia. Képünkön: az új és a távozó külügyminiszter a Fehér Ház sajtókonl'erencia-tcr- niében. 2 NÓGRAD - 1980. május 1., csütörtök is, mert a multinacionális vállalatok keresik a piacot, a lehetőségeket a szocialista országokban is. A szakszervezeti kapcsolatok fejlődése, »folyamatos érintkezés és párbeszéd lehetetlenné tenné a multinacionális vállalatok terjeszkedését, például valamelyik tőkésország munkás- osztálya rovására. Ez az egyetlen példa is bizonyítja, hogy a munkásosztály szervezetei nem mondhatnak le hagyományos, erős fegyverükről, a cselekvő szolidaritásról sem Keleten, sem Nyugaton. A magyar szakszervezetek felismerték felelősségüket, s most, amikor a munkásünnep alkalmat ad a számvetésre, elmondhatjuk, hogy az elmúlt másfél évtizedben sikerült széleskörűen fejleszteni kétoldalú kapcsolatainkat. Minden lehetséges fórumon, legutóbb Belgrádban, a szak- szervezeti világkonferencián felléptünk a többoldalú együttműködés érdekében. A magyar szakszervezetek készek az együttműködésre minden olyan szakszervezettel — függetlenül annak politikai beállítottságától, vezetőinek és tagjainak világnézetétől —, amely tevékenysége középpontjába a munkásérdekek védelmét és következetes, elkötelezett képviseletét állítja. Korunkban azonban, amikor még nem hárult el egy újabb, minden eddiginél pusztító bb háború veszélye, a munkásosztály szervezetei nem elégedhetnek meg . eny- nyivel. A dolgozó ember legalapvetőbb érdeke ugyanis az, hogy békében, biztonságos körülmények között végezhesse munkáját, nevelhesse gyermekeit, tervezhesse a jövőt. Nemes hivatásukról, legjobb hagyományaikról mondanának le a szakszervezetek, ha nem lépnének fel az enyhülés ellenfeleivel szemben, hánem szállnának síkra a politikai enyhülésnek katonai enyhüléssel való kiegészítései a leszerelés mellett, A mostani májéi elsejének ez az egyik legfontosabb üzenete. A nemzetközi munkásosztály egységének megteremtése, a szolidaritás erőteljes érvényesítése, az a megbízható erő, amely képes gátat vetni a fegyverkezési hajszának, leszerelheti a fenyegetést, és garantálhatja békés, biztonságos jövőnket. Th'ursó Tibor A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Orszá-' gos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntőm mindannyi- ukat, munkásokat; termelő, szövetkezeti parasztokat, értelmiségieket, hazánk minden dolgozóját. Kilencven esztendővel ezelőtt, 1890-ben, a magyar proletárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta:,,A társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk; az államnak polgárai vagyunk, de védtelenül állunk; vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!” Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért. Az első győztes állomás: 1919, a Tanács- köztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték, oroszországi és európai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. József Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: „Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved lelheted.” A kor. amelyről a költő szólt, 1945 tavaszán elérkezett. 35. esztendeje az alkotás, a munka ünnepe, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje. A fejlett raoelalízmüst építő társadalmunkban több nefn- zedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát e fiatalok. Kedvei elv tárnak 1 Közismert, hogy esek a pontosan szervezett, szíwel- 1 élekkel végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latiba vetésével Juthatunk előbbre. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képességeinek legjavát adva dolgozik céljainkért. Táviratváltás Kemerovo és Salgótarján között A munkásosztály nagy nemzetközt ünnepe, május 1. alkalmából táviratváltásra került sor a két testvérmegye, Nógrád és Kemerovo között. A távirat szövege így hangzik: „Az SZKP Kemerovo területi Bizottsága első titkárának, L, A. GORSKOV elvtársnak, Kemerovo, Szovjetunió Kedves Gorskov elvtárs! Május elseje, az egész világ dolgozóinak, a nemzetközi szolidaritás nagy ünnepe alkalmából forró testvéri üdvözletünket küldjük önöknek, a baráti Kemerovo terület minden dolgozójának. Szívből kívánunk újabb sikereket kommunizmust építő munkájukhoz, az SZKP XXV. kongresszusa határozatainak megvalósításához, a világbéke védelmére irányuló tevékenységükhöz. Éljen és erősödjék a szovjet és 'a magyar nép, Kemerovo és Nógrád megye dolgozóinak testvéri barátsága, elvtársi együttműködése. Elvtársi üdvözlettel: az MSZMP Npgrád megyei Bizottsága nevében: GÉCZ1 JÁNOS, megyei első titkár." Testvérmegyénkből, Kemerovóból érkezett a következő távirat: „GÉCZ1 JÁNOS elvtárs, az MSZMP Nógrád megyei Bizottsága első titkárának, Salgótarján, Magyarország. Kedves Géczi János elvtárs! Május elseje, a dolgozók nemzetközi szolidaritásinak napja alkalmából, a megyei pártbizottság, a Kuznyecki-me- dence dolgozói nevében Nógrád megye kommunistáinak és valamennyi lakójának szívélyes üdvözletünket és gratulációnkat küldjük. Szívből kívánok önöknek jó egészséget, boldogságot, új sikereket a szocializmus építésében, a Xll. kongresszus által kitűzött magasztos feladatok teljesítésében. Erősödjék és virágozzék testvéri népeink, a kuznyecki föld és Nógrád megye közötti termékeny barátság. őszinte tisztelettel és forró kommunista üdvözlettel: L. A. GORSKOV, az SZKP Kemerovo területi Bizottsága első titkára Ma, amikor gazdasági épf- tőmunkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bonyolultabbak, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottságainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jó szellemű közvéleményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet. amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, a szocialista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredményesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát, és életünk minden területén érvényesüljön az elv: aki többet, s jobbat ad, többet is kapjon, mert ez nemcsak a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért elismert ember jól érzi magát. Meggyőződésem, hogy június 8-a, az országgyűlési képviselő- és tanácstagvá. lasztás is népünk, nemze. tünk egységének méltó megnyilvánulása lesz, kifejezi rendszerünk demokratizmusát és azt, hogy a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a Hazafias Népfront programja, minden állampolgár sajátja. Kedves elvtársakl Szaktársak! Május 1-e évről évre országonként és világméretekben demonstrálja annak az osztálynak a növekvő súlyát, amelynek történelmi küldetése a kizsákmányolás és az elnyomás végérvényes felszámolása, a szocialista társadalom megteremtése. Földünk egynegyedén a hatalomra Jutott munkásosztály eredményesen építi az új társadalmat. A szocialista országok dolgozó tömegei büszkén tekinthetnek vissza a megtett hatalmas útra, és hittel, bizalommal nézhetnek a Jövőbe. A tőkés- és a fejlődő országok munkásosztálya, dolgozói számára ez a nap harci szemle a nép jogaiért és érdekeiért, a nemzetközi monopoltőke uralmának visszaszorításáért és megtöréséért, a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemben. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátitók a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változtatják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi munkásosztályra, az emberi haladás legfőbb letéteményesére. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emberiség. Ehhez ideológiai ellentétektől és politikai különbségektől függetlenül ösz- sze kell fognia a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, keresztény és más pártállású munkásoknak, dolgozóknak, csakúgy, mint a pártokhoz nem tartozóknak. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú európai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az egyirányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek feltárása, módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasznosan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhülését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen ’ előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végsfr1 soron az emberiség közöl gondjainak megoldását. A magyar munkáaoeztály — népünk egyetértésével —\ együtt halad a világ különb böző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harcban. Pártunk XII. kongreaizu-' eának szellemében munkál, kodjunk tovább a azoeiallata építés külső feltételeinek javításán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, összefogásunkat a Szovjetunióval, a szocialista közöseég országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés- és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek imperiallstaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk további felvirágoztatásához, az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez. Kitüntetések Május 1. alkalmából a megye vállalatainál, üzemeinél, intézményeinél. kiemelkedő munkát végző szakszervezeti tisztségviselők,' társadalmi aktívák kitüntetésére került sor. Többek között a Szakszervezeti munkáért arany fokozatú kitüntetésben részesült Beni- csek Jenő, a romhányi Építési Kerámiagyár formázója, An- dó Jenöné. a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat számviteli osztály csoportvezetője, Sípos Lajos nyugdíjas, Pigler János, a Felső-Zagyvai Vízgazdálkodási Társulat ag- ronómusa, Kiss Sándor, a HVDSZ Nógrád megyei Bizottság titkára, Toldi Tibor, a Salgótarjáni Vízművek lakatos-csoportvezetője, Deák László, a balassagyarmati Városgazdálkodási Vállalat osztályvezetője, dr. Lukács Ida, a megyei rendelőintézet főorvosa, Kukkely Pál, a Salgótarjáni Kohászati Üzemek minőségellenőre, Nagy Pál M., a Nógrádi Szénbányák mén- kesi aknaüzeme vájára, Racs- kó Istvánná, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa titkárnője. Szakszervezeti munkáért ezüst fokozatú kitüntetésben részesült Turcsányi Attiláné, a Salgótarjáni Ruhagyár normása, Szüct Kálmánná, a Budapesti Finomkötöttárugyár balassagyarmati gyáregységének dolgozója, Dudás Lászlónt, a salgótarjáni síküveggyár yvegolvasztója, Tarnóczi Giza, a salgótarjáni öblösüveggyár darukezelője, Sándor János, a FÜTŐBER nagybátonyi gyára szakszervezeti bizottságának titkára, Szászvári Györgyni, a Nógrád megyei Gabonaforgalmi- és Malomipari Vállalat könyvelője, Varga Ilona, a Nógrád megyei Tanács művelődési osztálya főelőadója, Szőke Lajosné, a Magyarnán- dori Állami Gazdaság számviteli csoportvezetője, Szép János, Nagybátony Községgazdálkodási Vállalat házke- zelőség-vezetője, Csesztven Jánosné, a balassagyarmati városi kórház vezető raktárosa, Bozó Józsefné, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa politikai munkatársa, Liptai János, a Szakszervezetek Nógrád megyei Tanácsa gépkocsivezetője, Nagy B. Károly, a Nógrádi Szénbányák szorospataki aknaüzem vájára, Nagy Géza, a Nógrádi Szénbányák nagybátonyi gépüzem lakatosa, Jávor Gyula, a Salgótarjáni bányagépgyár vasszer, kezeti lakatosa, Fülöp Károly, a Volán 2. sz. Vállalat mun. kaveraemy-felelőee, Király József,'& VEGYÉPSZER salgótarjáni gyára dolgozója, Máté Imréni, a Warn part ZIM sál«; gótarjánl gyáregység« dolgozón ja, Kist András, a Salgótarján ni ötvözet gyár Üzemvezetője Szakszervezeti munkáért oti levéllel tüntettek ki több mint száz szakszervezeti tisztségvi; selőt, aktivfoj j
