Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-13 / 86. szám
w All még Borosjenő vára! Borosjenőnek nem volt ős és hős vára. S ha mégis van, az csalás. . . Ámbár ki tudja? Régi falu ez. Idestova hét- száz éve annak, hogy leírták a máig ismert legrégibb oklevélben nevét: Burs-Je* new. Ebből a Jenő egy honfoglaló törzs neve — nyilván annak a szállásterülete lehetett ez' a föld is. A Burs viszont borosat jelent, azt mondja róla a tudós Kiss Lajosnak a földrajzi nevek származását fejtegető szótára. Tehát akkor jeles bortermelő hely lehetett itt. EGER,HELYETT De nem kell ilyen messzi múltba mennünk, Borosjenő, az az Pilisborosjenő váráért — amint messzi vidékre sem kell mennünk. A falu úgyszólván Óbuda kapuja előtt van a régi bécsi országút mellett, Üröm szomszédságában. A vár meg a falun túl, talán egy kilométernyire, széles lankás völgyben. Nevezetes vár ez, egy nemzet ismerhette meg — a mozivásznon. Gárdonyi Géza híres regényét, Az egri csillagokat 1968-ban ott vitte filmre Várkonyi Zoltán rendező. Egerben nem lehetett filmezni, mert az igazi egri vár nem abban a formában maradt ránk, mint ama híres ostrom idején volt, amelyet Dobó István alig kétszáz lovasával s ugyanannyi gyalogosával — a várba menekült köznép segítségével — 1552. szeptember 9*től 18-ig sikerrel vívott. (Volt aztán Egernek egy másik ostroma is, amikor a török hosszú időre — 90 évre — bevette. Ez 1596- ban történt). Ezért építették fel Eger egykori várát Borosjenő határában! Ott és Bulgáriában készült a film, AZ „OSTROM” Még emlékszem az ostrom heteire. Egy kora délután látogattunk ki rekke- nő hőségben. Már messziről feltűnt a vár — éppen „belülről*’. Ugyanis ahonan érkeztünk, a filmben nem használt látószög lévén, arról az egyik épület takaraitlan belsejét láthattuk. A váron túl tarka török Sátrak borították a dombokat: itt és ott néphadseregünk kosztümös katonái néztek farkasszemet egymással mint Dobó vitézei és Ali budai pasa vagy AhEger vára a Kevély alatt A „megviselt” sáncok med temesvári vezér Janicsárjai. . . A falak alatt furcsa ostromgép meredt a várra: a kamera — mögötte félmeztelenül, napárnyékoló sim- livel a homlokán vezényelt a legfőbb basa: a rendező. A várkapuból ugyanakkor egy mind nről megfeledkezett lovas ereszkedett alá békésen elábrándozva a látványon: Szász Endre — aki a díszleteket tervezte. A KEVÉLY ALATT Tizenkét évvel az ostrom után — mi más az mint várrom? A filmgyár várromja, amelynek őrzi az állagát, hiszen bizonyára kamatozhat még további filmekben is. Gondnok vigyáz rá és kutyák — ugatásuk és a még annál is vérfagyasztóbb táblák figyelmeztetik a nézőt, hogy ne próbáljon behatolni a drótkerítésen. De nem is szükséges, hiszen kitűnően látni mindent! Az ostromlott falak anyagából kiálló karóikat, sarat, követ, betont.. A palotának az egrihez hasonló kisebb házát a gótikus ívű oszlopsoros tornáccal— S ha körüljártak a várat, érdemes körülnéznünk a dombokon-hegyéken is. A vár a Fehér-hegy felé néz, arrébb meg az ugyancsak sziklás Solymári-fal. Míg a vár mögött a Stromfeld Aurél-menedékházhoz, onnan jobb felé a Nagy-Ke- vélyre, balra a Kis-Kevély- re juthatunk. Ha pedig visszatérünk Pilisborosjenő- re, ott is akad látnivaló. Két öreg kőhídon és a templom védett szobrain kfvül hely- történeti gyűjtemény is létesült a faluban. N. F. Zenei krónika Az elmúlt napokban két nagyszerű hangversennyel Zárult az Országos Filharmónia idei hangversenysorozata. Korábban Perényi Eszter hegedűművésznő és Szüts Lóránt zongoraművész szonátaestjének műsorát hallhattuk a salgótarjáni Állami Zeneiskolában. Perényi Eszter az elmúlt években több ízben játszott már Salgótarjánban. Mostani fellépése alkalmával úgy éreztük, hogy mind technikai biztonsága, mind művészi kifejezőereje nagy átalakuláson ment át Fölényes biztonsága — és kitűnő Gu- arnérus-hegedűjének hangja — talán Bach: h-moll szólószvitjének előadásában érvényesült leginkább. Nagyszerű zenei élményt jelentett Franck: A-dúr szonátája, melyben a két kitűnő művész, mesteri hangszertudásuk mellett a kamaramuzsikálás összeforrott produkcióját nyújtották. A lelkes közönség két ráadást is kikövetelt az est szereplőitől, kiknek műsorát Fasang Árpád ismertette közvetlen hangnemben, jó érzékkel eligazító bevezetőjével. A napokban a MÁV Szimfonikusok zenekara zárta a sort. Műsoruk első részében tulajdonképpen többet vártunk a jónevű zenekartól. A Händel: Concerto grosso szólistái kitűnőek voltak — kár, hogy nevűket sem a műsor, sem az egyébként élvezettel hallgatott Juhász Előd, mint műsorközlő, nem említette — a zenekar azonban ezúttal nem nyújtotta azt a precíz és meleg hangot, melyet ezek a művek megkövetelnék. A hangverseny második része hangulatában is, előadásban is ugrásszerűen jobb képet nyújtott. Prokofjev I. zongoraversenyének előadásában a szólista, Fellegi Ádám és a zenekar együttes előadása, különösen a zárótétel lendületével és a középső tétel lírai megfogalmazásával nyerte el a közönség tetszését. Dukas: A bűvészinas című műve igazi jó zenekari produkció volt. Kovács János karmester az egész esten végig nagyon magabiztosan, érett muzikalitással irányította a zenekart, de igazi karmesteri habitusa talán épp a záró műsorszáiti- ban mutatkozott meg valójában. Végül is az idei évadra visszatekintve öt nagyon élvezetes, sok élményt nyújtó hangversennyel segítette az Országos Filharmónia a salgótarjáni zenebarátokat ahhoz, hogy gazdagítsák az élő zenével való találkozások sorát. Csak sajnálni tudjuk, hogy még nem találta meg minden zenebarát a filharmó- nihai hangversenyek felé vezető utat. A napokban került megrendezésre Nógrád megye három zeneiskolájának, a balassagyarmati, a nagybátonyi és a salgótarjáni intézetek hegedűszakos növendékei részére rendezett tanulmányi verseny a salgótarjáni zeneiskola hangversenytermében. A versenyt két nagyszerű zenepedagógus emlékére, Járdányi Pál születésének 60., Zathureczky Ede halálának 20. évfordulója tiszteletére rendezték. A versenyen három korcsoportban — a különböző háziversenyek, elődöntők után — 24 fiatal hegedűs Vett részt. A zsűri döntése alapján arany oklevelet Gomez Iván és Kaj- zinger Katalin (Salgótarján), ezüst oklevelet Dancsó Erika, Juhász Judit (Nagybátonyi, Miklós Lilla (Salgótarján) és Juhász Judit (Nagybátony), mat), bronz oklevelet pedig Kövér Erika (Balassagyarmat) és Szabó Katalin (Salgótarján) részére ítélték. Dicséretben részesült még Keresztényi Gábor (Salgótarján) valamint a kötelező mű legjobb előadásáért Dancsó Erika (Nagybátony). A verseny a zeneiskolák hegedűtanárainak • munkáját dicséri, hisz Becze Lajosné, Csekei Lászlóné, Moóri Péter* né, Sándor László, Szabó Gáspár és Torják Vilmos növendékei nagyon szép produkciókat nyújtottak, tanulóik dijakat is nyertek. Borisz Larin: A panaszdal GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVáLTOZATA Feldolgozta: MAÉKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÖRÁD ERNŐ A költő vendéglőbe ment ebédelni. Az ebéd azonban nem nyerte meg túlságosain a tetszését, ezért elkérte a panaszkönyvet. Hozták is azonnal. A költő elővette a töltőtollát és írni kezdett Fél ára múlva, amikor kilépett az étterem ajtaján, a pincérek izgatottan hajoltak a panaszkönyv falé és olvasták a bejegyzést a harminc hatodik oldalán. A költő a panaszát versben írta meg... Nem sokkal ezután a zeneszerző ebédelt ebben az étteremben és mert ő sem volt túlságosan elégedett azzal, amit kapott, ő is kérte a panaszkönyvet Lapozgatás közben rábukkant a költő versére. Azonnal áthangolódott lírai hangulatra, előkapta a töltőtollát, bevonalkázta a harminchetedik oldalt, néhány karmesteri mozdulatot tett, majd egyvégtében teleírta az oldalt kottajegyekkel. Aztán keltezés, aláírás és mint, aki jól végezte a dolgát, elhagyta a vendéglőt. Néhány nap múlva a panaszkönyvet ellenőrzésre kérték be a tröszthöz. A „vörös- sarok”-ban összegyűltek a részleg- és osztályvezetők, a főosztályvezetők és a revizorok, sőt maga a vezérigazgató is ott volt A kereskedelmi osztály vezetője ült a zongora mellé, a termelési főnök, kezében a panaszkönyvvel, a mikrofonhoz lépett. — „Panaszdal...” — kezdte a konferálást — Vaszilkov szövege, Borodatszkij zenéje... A kereskedelmi főosztály- vezető energikusan csapott a billentyűkre, majd felhangzott a megzenésített panasz- dal. Amikor vége lett, a vezérigazgató a jelenlevőkhöz fordult: — Nos, kinek hogy tetszett? Az egyik idős revizor szólalt meg elsőnek: — Mit is lehet mondani... — vakarta meg az állát. — A vers egészében nem kifogásolható, bár én személy szerint kevésbé kedvelem a ritmikus verset, inkább a szabad verselés híve vagyok... — De hiszen a rímei se tökéletesek ! — replikázott a hűtőház főnöke. — Micsoda rím az, hogy „falat-vacak...” Az asztal körül kuncogás támadt. Az igazgató szemüvege végigpásztázott a körbenülőkön. — Legyünk komolyak, elvtársak. Éppen ezért szeretném hallani a főszakács véleményét! — Lehet, hogy éles lesz a bírálatom — kezdte a megszólított — De számomra a zene meglehetős monotonnak tűnt Választhatott volna fordulatosabb megoldást is! Egyébként sem volt összhangban a verssel... — Minden világos, elvtársak! — összegezte a tanulságot az igazgató. — Ezzel az alkotással nem kell foglalkoznunk. Semmi visszhangja nem lenne a hallgatóságnál Ettől függetlenül, Marja Nyi- kolajevna — fordult a termelési főnökhöz —, ön figyelem- reméltóan szép stílusban játszotta el a dalt... Fordította: Antalfy István FENN A VÁRFALON F0LYTM0 DOTT AZS EL FTHAL ÁL KÜZDELEM. AZ EGYIK PILLANATBAN JUMURDSAK ELVÉTETT EGY SZÚRÁST, DE \ GERGELY'KARDJA BIZTOSAN TALÁüV' * l
