Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-20 / 92. szám

Játék a színen Amatőr színpadi bemutatók az építőknél A salgótarjáni munkás kul­turális hetek alkalmából ön­tevékeny színjátszó csoportok látogatnak el időnként egy-, egy művelődési házba, ját­szásra lehetőséget teremtő helyre. A napokban két or­szágos hírű megyeszékhelyi együttes, a Petőfi Kohász Színpad és az öblösüveggyári TEMPRESS Játékszín mutat­kozott be a Nógrád megyei Állami Építőipari Vállalat munkásszállásán. Jó szokás ez az életközelsé­gű szereplés. Jó: mert for­máját tekintve közvetlen, ily módon hatékony, vagyis gon­dolati, érzelmi hatásai jól ka­matoztathatók. Ne siessük el azonban a dolgot. Idézzük fel a kezdés negyedóráit. 16 óra 45 perc. A hatalmas munkásszálló halijában 2—3 ember álldogál. Köztük van a vállalat közművelődési elő­adója -is, aki sajnálkozva ma­gyarázza: „Sajnos, nagyon ke­vés ember érkezett be a munkahelyről. Alig tíz-tizen- kettő. Nem tudom, hogyan fogunk itt kezdeni”. 17 óra. Az építők szállójá­nak kultúrtermében kezdőd­nie kellene az előadásnak. A szereplők már régen, lega­lább fél órája itt vannak, kö­zönség azonban egyelőre még sehol. Csupán tétován ide- oda járkáló emberek. A szer­vezők — az SZMT képviselő­je is — tanácstalanok. Ég az arcuk az izgalomtól és a szé­gyenkezéstől. Ez idáig még mindenki bízott, ha másban nem, valami csodában, ami iderendeli az embereket. De racionális korunkban már nem történnek csodák. Las­san csordogál az „emberár". 17 óra 35 perc. Tovább vár­ni már illetlenség. Huszon- ketten csak összejöttünk. Tóth Zoltán, a Petőfi Kohász Színpad színjátszója bekonfe­rálja a műsoros délután első számát. Következik a TEMP­RESS Játékszín József Attila- emlékm űsora. A pódium előtt négyen áll­nak: Molnár Ernő, a rendező és a szereplők: Bazsó Erzsé­bet, Mátyási Zsuzsa, Csank Csaba. A gitáros énekes Csa­ba Péter széken ül. Mátyási Zsuzsa mondja az összekötő szöveget, felvillantva a pro­letárköltő életének, gondola­tainak legjellegzetesebb ele­meit. A többiek sorra mond­ják: „Harminckét éves let­tem én”. „Nincsen apám, sem anyám . . .”, aztán a tö­meg, a Mama, a Kései sirató című verseket. Csank Csaba elfogódottnak látszik, de jól mondja a sorokat. Pár esz­tendővel korosabb társai re­mekelnek. Bazsó Erzsébetet meglehetősen régen hallot­tam már ilyen érthetően, át- élten, stílusosan verset sza­valni. Molnár Ernő a Kései sirató elmondásával pedig megrázó élményben részesíti hallgatóit. Pisszenés, szinte lélegzés nélkül figyel a köz­ben 5—10 fővel gyarapodó nézősereg. Az öblösüveggyári színjátszók húsz percben a költő életművének pontos vá­zát adják, s felkeltik az ér­deklődést művészete iránt. 17 óra 55 perc. Vidámság költözik be a kultúrterembe. A Petőfi Kohász Színpad Mó­ricz Zsigmond Tik-tak című jelenetét adja elő, Szókéné Szabó Lídia, Lévai Árpád és ÚJ KÖNYVEK Világszerte válságban van a regény. Helyette olyan mű­fajokat kedvelnek az olva­sók, mélyek rövid lélegzetn­ek. A magyar irodalomban mindig a lírát szoktuk di­csérni, hivatkozni arra, hogy szabb távon” tővé tette. Bor Ambrus új írásai nemcsak kiforrottak és érettek, hanem arra is alkal­masak, ha mélyen belegondo­lunk, vajon hogyan ítélnek meg majd bennünket, úgy 30—50—60 év múlva, „hosz­híve Janus Pannoniustól Nagy Lászlóig töretlenül emelkedő. A próea igazán soha sem volt nagy nálunk. Mikszáthból az anekdotázó mellett a dzsentribírálót lát­juk, meg a Noszty fiút. Móricz Zsigmond — mint Gyurkovics Tibort, mint költőt, regény- és drámaírót ismerheti leginkább a magyar olvasó. Most — már nem el­sőízben, csupán újólag — mint novellistát ismerhetjük meg a Magvetőnél megjelent Az utolsó karácsony címűkö­annyi más elődje, s utódja a j.eje alapján. Mindig a sze­magyar prózában —, egy-egy kiemelkedő nagyprózája mel­lett, többségében a novellá­ban alkotott maradandót. Ma, amikor a Húsz óra, a Rozsdatemető vagy a Hideg napok után. (de említhetnék mélyiség erkölcsi épsége mel­lett tesz hitet, legyen az or­vos vagy pap, aki végzetes kirándulásra vitte diákjait — melyről nagy sikerű színműve szólt. Gyurkovics alaposan is­meri a hétköznapokat, annak Dolnegó Pál szereplésével. Igazi parasztkomédia. Az előttem ülő falusi építőbácsik meg is bökdösik egymás ol­dalát, amikor meglátják az ostorát mustrálgató, parasz­tosan öltözött Lévait. A kö­zönség harsogva felnevet egy-egy jó ízű bemondáson, s megszületik — Szókéné örülhet neki — az első nyílt­színi taps is. A nézők egyre felszabadultabbak lesznek: gyakrabban nevetnek és tap­solnak. Kezdik természetes­nek venni, hogy „színházat” látnak, hogy itt nem kell „vi­selkedni”. Úgy érzem, ezek az emberek nagyon elszoktak az évek során az élő játéktól, s most mintha újratanulnák, hogyan kell nézni, reagálni. Miért nem kapnak folyama­tos látványlehetőséget? Miért kell annyi helyen egy-egy nagyobb akciónak —, mint például a munkás kulturális heteknek — szerveződnie mindehhez? A mulatság után Csaba Pé­ter pol-beaténekes percei kö­vetkeznek. Nem vitás: me­gyénkben a legjobbak között a helye. Produkcióját erős tapssal jutalmazzák a nézők. 18 óra 13 perc. Üjraa kohá­szoké a pódium. Nóti Károly Süt a hold című jelenete is­mételten megkacagtatja az embereket, akik egyre csak szaporodnak, s számuk már ötven felé iarthat. A szerep­lők: Szókéné, Lévai, Bazsó Erzsébet, Molnár Ernő, Tóth Zoltán és Szabó Zsuzsa. Gya­korlott színjátszók, megnevet­tetik a „szőrös szívűeket” is 19 óra tájban. A szálló if­júsági klubjában beszélge­tünk a két színpad vezetőjé­vel: Csics Györggyel és Mol­nár Ernővel. Ügy érzik, korai volt öt órára hirdetni a kez­dést, s nem titkolják: több nézőre számítottak. Jöhettek volna tucatnyian a NÁÉV- központból is. A nehéz kez­dést végül is — szerencsére — siker követte, s ezzel elé­gedettek a rendezők, színját­szók. „A mai helyzetben 40 embernek ilyen rövid jelene­teket már érdemes bemutat­ni” — mondja Csics György. „Nem ártott volna; ha már a tervezéskor szóltak volna ne­künk, hogy miben számíta­nak ránk a hetek alatt” — teszi Hozzá Molnár Ernő. Hát, tessék elgondolkodni!.. Milyen lehetne akkor a Já­ték a színen (mely a bemu­tató közös címe volt?) Biztos játékosabb. Már, ami a fellé­pést illeti — és nem előzmé­nyeit, megelőző pillanatait. Mert a kezdés# játék volt—. nem is akármilyen! — az ide­gekkel. Sulyok László számos más, s nyilván jobb iegapróbb gesztusait is, oly példát is), a novella az, amely hagyományosan telje­síti azokat a teljesítménye­ket, melyre jogos, s elvárt igényeink vannak. Bor Ambrus ahhoz a kö­zépnemzedékhez amelyik nemcsak átélte vészterhekkel teli múltat, jól ismeri a jelent is. Leg­újabb novelláskötete is en­nek példás bizonyítéka. A Hosszabb távok szerény vagy annyira, hogy írásainak sze­replőit, személyes ismerő­seinknek érezzük, oly találó gesztusokkal, apró részletek­kel jellemzi vagy csak jelzi , . .. őket az író. Kötetének egy ’ részében azonban lazább szer­kezettel is tud élményszerűt alkotni, mégpedig a groteszk műfajában. E ciklusnak Vul­gáris presszó összefoglaló ke­reteimet adta Gyurkovics, . . .... .. bennük az értelmetlenség, az irigylésre méltó, netán meg- emberit51 idegen jelenségek vetendő figurái nem túlélői, hanem megélői a 30-as, 50-es, 60-as éveknek. Novelláiból kicsúfolására hegyezte tollát. S hogy ez a cikk az iroda- . , . , , lomtól, újságírástól vagy a te­levízió folyosóin elhangzottak. .enin szülőföldjén (IV.) Uljanovszk milliós város lesz Az ezredfordulón Ulja­novszk milliós város lesz. Uljanovszk lakosainak a szá­ma a szovjet hatalom hat év­tizede alatt hatszorosára nőtt. Nemcsak múltja, története je­lentős, de jelene is érdekes, jövője pedig dinamikus fejlő­désit ígér. A megyeszékhely fejlődése főként az utolsó másfél évti­zedben gyorsult meg. Igazi ipari várossá vált. Hatvan­négy üzemében 130 ezer em­ber dolgozik, az általuk elő­állított termelési érték másfél milliárd rubel évente. A gyors növekedés impozáns mutató­kat produkált, de igen jel­lemző ellentmondások, megol­dásra váró kérdések forrása is. A város vezetői büszkén sorolják: két színházuk, jó színvonalú szimfonikus zene­karuk van, kiépült a közmű­velődési intézményhálózat, a három felsőoktatási intéz­ményben és a tudományos in­tézetekben jelentős szellemi kapacitás összpontosult. Há­romezer pedagógus, 1100 orvos dolgozik a városban. V. M. Ivanickij, a városi ta­Kőoszlop őrzi azok emlékét, akik Uljanovszk védelmében elestek. jet városok sorába lép. Úgy kell tehát kialakítani elkép­zeléseinket, hogy mindenre le­gyen hely, s minden ott le­gyen, ahol szükség van rá. A makettasztalon sorakozó lakónegyedeknek két fő jel­lemzője van. Az egyik: sok a nács elnöke, , amikor a fejlő- gyermekjátszótér, sportpálya. dés impozáns adatait sorolja, nem hallgatja el azokat a gon­dokat sem, amelyekkel meg kell küzdeniük — együtt a város lakosaival. UJjanovszk- ban is a legnagyobb probléma a lakáskérdés megoldása. Jel­lemző, hogy a X. ötéves tervben egymillió négyzetmé­ter lakást építettek, de a fia­tal házasok mégis kénytele­nek elég hosszasan várakozni az önálló otthonra. Igaz, már készek a tervek: a XI. öt­A másik: nagyon arányosan zöldövezetek, parkok bontják meg a lakónegyedek sorát. Ez a mai urbanisztikai elképzelé­seket tükröző tervezés nem csak divat, s nem elsősorban az. A részlettervekből az de­rül ki, hogy bár gazdaságos­ságra törekszenek, mégis mindenütt az ember érdeke, az ember tisztelete áll a kö­zéppontban. Az uljanovszk! tervekből persze sok gyakorlati prob­éves tervben még egy házgyár léma is kitűnik Sürgősen to­fog működni, s itt is foglal­koznak a fiatal házasok részé­re építendő garzonlakások ter­veivel. Ezek alighanem jelen­tősen csökkentik a várakozási időt. A február 24-i választá­sok előtt itt is a lakáskérdés- ről beszélték a legtöbbet a vá­lasztói gyűléseken. Nem egy­szerű kérdésről van szó, hi­szen a régi egykét szobás földszintes faházakat szanál­va kell új kerületeket kiala­kítani, méghozzá úgy, hogy vább kell fejleszteni a keres, kedelmi hálózatot, megköny- nyíteni a dolgozó asszonyok helyzetét. Nem kisebb feladat a közlekedés fejlesztése sem. A Volga két partját összekötő hidat már kinőtte a város, a harminc évvel ezelőtt emelt híd mellé még egy kívánkozik — ennek építési költsége azon­ban 150 millió rubel. Továt>b kell építeni a trolibuszháló­zatot, s gyorsan nő a magán­gépkocsik száma, így garázs­nemcsak a mai igényeket, de nak való helyet Uljanovszk- a holnapi szükségleteket is ban sem könnyű találni, számításba kell venni. Ivanic- A népességnövekedés meg- kij korábbi munkahelyén fő- követeli az egészségügyi, ok­építésvezetőként dolgozott, tatási és közművelődési háló- nagy szakértelemmel magya- zat továbbfejlesztését is. Űj rázza az Uljanovszk jövőjét iskolák, óvodák kellenek, s dokumentáló makettasztal- gyorsan, mert a város fiata­nál: — Uljanovszk gyors ütem­ben fejlődő város. A termé­szetes növekedés sem ala­csony, de még nagyobb a lodik, Igaz, ma minden is­kolában egy műszakos taní­tás folyik, de az elért pedagó­giai-szociális szintet csak úgy lehet tartani, ha 5 éven belül migráció: igen sokan kőltöz- legalább még két iskolát épí- nek be a városba. Az ipari és tenek. kulturális fejlődés tervezett A városi tanács elnöke el- üteméből kiindulva azzal szá- mesélte: az uljanovszkiak mólunk, hogy húsz év múlva kedvelt szórakozása a gombá- Uljanovszk is a milliós szov szás és a horgászat. De újabb pihenőhelyeket, uszodákat is kell építeni, mert az új nem­zedékek még változatosabb szabadidő-felhasználásra törekszenek... Ezért a város másik folyójának, a Szvijógá­nak a partján üdülő övezet építése kezdődött meg. Nem kis feladatok ezek, de nem is illúziók. Megvalósulá­suk alapfeltétele a béke, a za­vartalan alkotómunka folyta­tása. A szovjet emberek szá* mára a béke a gazdagabb, még boldogabb életet jelenti. A velük való beszélgetésből érzi meg igazán az ember: a szovjet nép számára a Nagy Honvédő Háború nemcsak a hősiesség ezer meg ezer pél* dáját jelenti, az Alekszandr Matroszovok önfeláldozását idézi — a legendás hős is eb­ben a megyében, egy kis fa­luban született —, hanem a mérhetetlen szenvedések, ál­dozatok éveit is. Kifejező szimbólumnak érzem, hogy az uljanovszki Lenin-múze­umban, a gazdasági fejlődést dokumentáló tablók szomszéd­ságában egy rövid felirat: a Nagy Honvédő Háborúban húszmillió szovjet ember halt meg, 1710 város, 70 ezer falu semmisült meg, 32 ezer ipari vállalat, 38 ezer kolhoz, 5 ezer szovhoz, 84 ezer iskola pusztult el. Űjat alkotni, az ember boldogulását szolgáló viszonyokat építeni csak bé­kében lehet. Ezért Lenin szü­lőföldjén, amelytől ugyan a második világháborúban a frontvonalak távolestek, a bé­ke iránti vágy fogalmazódik meg szinte minden beszélge­tésben. Amikor a holnapról beszélnek, vagy a megtett út­ról esik szó, mindig érződik: a szovjet nép a béke legőszin­tébb híve, s meggyőződéses támogatója az SZKP, a szov­jet kormány békepolitikájá­nak Kiss Aurél ..........................................................................................................................................................................................................................................iiiikiiiihm s zerencsétlen sorsú gyaloglót vagy gyors futó karrieristát ismerhetünk meg. Hosszabb távok a kötet címe, gondola' tói sem idegen, még érdeke­sebbé teszi ezt a kötetet. Gergely Mihály József At- tilag is kifejező, szinte min- tila-díjas fró három évtized- den írásra jellemző megfő- nyi kisprózái írásainak gyűj- galmazás. Különösen igaz ez teményét adta ki a Magvető olyan novellákra, mint az Amikor nincs háború címmel. 1978—1938, melyben nem egy A realista hagyományokon ellopott régiség felfedezése az nőtt Gergely Mihály feltárja, izgalmasan érdekes — ez csak mélységes humánummal érti az írás egyik rétege —, ha­nem az a történelmi s föld­rajzi helyzet, mely ezt lehe­s erőteljes prózával ábrázol­ja, de meg nem bocsátja mindazt, ami gálád. „Szállj költemény" A balassagyarmati Mikszáth maton, Herencsényben Szé- Kálmán Művelődési Központ csényben és Hollókőn is. A Madách Imre irodalmi szín- közönség József Attila tizen- pada „Szállj költemény...” cí- négy versét hallgathatja meg. mű József Attdla-emlékmű- Ma Patvarcon adják elő a sorát nemrégen nagy sikerrel produkciót, majd a hónap mutatta be Salgótarjánban. A hátralevő napjaiban még a , kecskeméti, a nagyloci, var- Bicskei Gábor altal_ szerkesz- sányi> gzandai érsekvadkerti tett és rendezett műsort be- és nógrádkövesdi művelődési mutatták már Balassagyar- házakban. ' ___ A „vasárnapi gyermek Beszélgetés Nyakó Juliannával // kedvező fogadtatásban jelen- őszintén szólva, én elégedet­tős része van a 17 éves deb- len voltam magammal, ter- receni diáklánynak, Nyakó mészetellenesnek tűntem ma- Juliannának, aki azóta már gam előtt, s olykor görcsös a második filmszerepét is el- akarás is jellemzett. Küíönö- játszotta. sen áll ez az öngyilkossági — Először azonban beszél- jelenetre, amelytől egy ki- jünk még néhány mondatot csit mindnyájan megborzong- az országos hírnevet hozott tunk. .Vasárnapi szülők”-ről. Ho­gyan került a Júpiter-lámpák birodalmába? — Rózsa János rendező amatőröket keresett jó egy évvel ezelőtt új vállalkozásá­hoz, amely a nevelőintézeti lá­— Azóta már egy másik filmalkotásban is a kamera elé állt. A „Köszönöm, meg- vagyunk”-ban egészen más karaktert, egy fiatal munkás­asszonyt alakít, mégpedig iga­zi profi színész, a 74. filmjé­nyok életét kívánta bemu- nél tartó Madaras József part­tatni. Nem kevesebb, mint nereként. húszezer budapesti, miskolci — Lugossy László művé- és debreceni diáklány közül ben felnőttként kellett visel­lenszenves volt, nem játszotta meg magát. Eleinte sokat be­szélgettünk, később úgy tűnt, inkább már csak a rutinjára hagyatkozott. — Az újabb bemutatóig még legalább fél év van. Mi lesz addig, és egyáltalán, mit tervez a későbbiekre? — A filmezés miatt kilépd tem az iskolából. Most levele­ző tagozaton végzem az élel­miszeripari szakközépiskola III. évfolyamát. Többen biz­tatnak, hogy jelentkezzek a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Gondolom, az jó lenne, ha továbbtanulhatnék. Előbb azonban még fel kell dolgoznom magambari az en­válogattak. Igazán meglepőd- kednem, ami számomra még gém ért tengernyi élményt, az A februári, XII. magyar já­tem, amikor a ki tudja há- nem természetes állapot volt. nyadik rostálás után engem Ennek ellenére sokkal job- választott. ban éreztem magamat az ön­— Aki látta a filmet, meg- ző gyári fizikai dolgozó sze- győződhetett róla, nem vala- repében. Azért akkor örül- mi érzelgős, könnyed törté- tem a legjobban, amikor az netben kellett helytállnia. En- öt hónapig elhúzódott forga- nek ellenére igen hitelesen tásnak a végére értünk, alakította a családból kitaszí- — Partnere, Madaras Jó- tott Juli szerepét. Talán sze- zsef több helyütt is elisme­új benyomásokat. Szerencsére ez a döntés még egy évig nem aktuális. — Addig milyen élet vár Nyakó Julira? — Nincs lényeges változás; továbbra is szeretem a discóit, szívesen hallgatom a lemezei­met. Beethovent, * Duke El- lingtont, vagy éppen a Rol­tékfilmszemlén volt díszbe- mélyes élmények is segítették rően nyilatkozott tehetségéről ling Stones együttes számait mutatót követően három hét alatt 98 ezer 500 néző látta, az NSZK-beli ARD tévéadó pedig még a hivatalos bemu­tató előtt megvásárolta a „Va­sárnapi szülők” című új ma­És mindenekelőtt Latinovits Zoltánt, akit ugyan személye­ebben? és hozzáállásáról. Fordítsuk — Szerencsére nemmel' vá- meg a kérdést: mi a vélemé- laszolhatok. Kiegyensúlyo- nye Nyakó Julinak Madaras sen nem ismerhettem meg, dé zott családban nőttem fel* Józsefről? akiről biztosan tudom, hogy így legfeljebb csak az érzé- — Akárhány filmben lát- kenységem lehet az oka an- tam, nekem mindig tetszett. igazi ember volt. gyár filmet. A kétségkívül nak, hogy megfeleltem. Bár, Nem mondhatnám, hogy eL Jocha Károly f

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom