Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-20 / 92. szám
Csépe Géza, a községi tanács Kiss Istvánné, tanácsi vb-tit- elnöke. kár. A fariak egyik büszkesége, amelynek létrehozásában maguk is sokat fáradoztak, a körzeti orvosi rendelő és a hozzá tar. tozó orvoslakás. A jó idő beálltával nagy lendületet vett az útépítés, fenn a hegyen. A temetőhöz vezető út korszerűsítését a tariak is segítették. A helyi keverőüzemben javában tart az évi karbantartás. A g niulálumot készítő Gránit présgép karbantartását végzi G.aok József és Domonkos Sándor. „Nálunk mindenki dolgozik nem csak az asszonyok, gyerekes anyák, de még a nagymamák is munkát vállalnak, bedolgozást a szövetkezetekbe, a Salgótarjáni Ruhagyárba..." - így vélekednek önmagukról, községük szerepéről a tari emberek, akikről közismert az is, hogy dol- gosságuk az iparban, háztájiban egyaránt érvényesül. De hát csak így lehet „egyről kettőre jutni”, ahogy errefelé vélekednek az emberek. Az emberek, akik nagyot változtak maguk is az eltelt évtizedekben. Ma Tar munkáslakta községnek számít. Munkaerejét, szaktudását adja a környező iparnak, Pásztónak, Salgótarjánnak, építőiparnak, s vég.ül, de nem utolsósorban — a bányának! Helyben csupán csak a gabonások mintegy ötven dolgozót foglalkoztató keverőüzeme számottevő munkaalkalom. Örülnek annak is, hogy mintegy egymilliós költséggel a közeli múltban korszerűsítették, szociális létesítményeit bővítették ennek a munkahelynek. De a többiek bizony eljárnak naponta, egy vagy két műszakba, folyamatos üzemekbe, bányába. A gondok is ebből következnek, hiszen azt ugyan sikerült elérni, hogy nagyarányú társadalmi munkával egy újabb épületrészt létesítettek a helybeliek az iskolának, s így egy műszakos az oktatás, de az egycsoportos napközi bizony már nem elegendő! „Nagy az igény a szülők részéről erre a formára, hiszen mindenki dolgozni akar" — mondják a tanácsiak; Csépe Géza tanácselnök, Kiss Istvánné vb-titkár. Mindketten helybeliek, mindketten évtizednél is több időt töltöttek a tariak szolgálatában. Mert szolgálat ez, nem is a legkönnyebb formában. Mélységesen elkeseredett öregembert nyugtatnak ketten, amikor ott járunk. A szomszéd kezdte ki az öreget a kerítése végett. „ötven éve megvan a házam előtt az a kis kerítés, miért éppen most köt bele, hogy nem tud eljárni arra, nem lér el..." Mostanában érthetetlenül elszaporodtak a kis, de annál bántóbb, emberi méltóságot mecjaláíó esetek, s nemcsak Taron, nemcsak a megyében. Arasznyi szélességű földet vitatnak gyakran egymástól a szomszédok, olyan „birtokviták" ezek, amelyek évtizedes státuszokat forgatnak fel — értelmetlenül. De ide, a tari tanácsra jön segítségért az is, aki komoly bajba került. Mint Heim Jánosáé, akinek gázrobbanás vitte ei a házát. Két gyerekkel szorult rokonokhoz, ismerősökhöz. A kisterenyei téglagyárban dolgozik, férje nemrég halt meg, a segítség, a közösség támogatása egészen biztosan nem késik munkahelyről, községből, tanácsról. A toriaknak az utóbbi évtizedben kiteljesedett ipartelepítés olyan lehetőséget adott, amely úgyszólván teljesen megváltoztatta korábbi életvitelüket, hiszen ma a pászói termelőszövetkezethez csak mintegy hetven tari tartozik. A 850 család munkaképes tagjainak nagyon nagy többsége az ipart választotta. Van olyan öttagú család nem is egy, ahol mindenki az iparban dolgozik. Az igények, a szokások is mások, mint régen Taron. Hétszáz televízió (25 -30 színes), kétszázhatvan személygépkocsi, háromszobós, kétszintes családi házak, saját működtetésű központi fűtés, a régi házak portájának átépítése, belső korszerűsítése, a tiszta, szép udvarok, gondozott kertek, de legelsősorban is a munka, amely „elől nem fut el a tari ember" — ez jellemzi egyik legrégebbi, legnagyobb múltú községünket. És ha már a régmúlt szóba került: az országos szakmai szer vek irányításával, négyesztendős munkával teljesen feltárják és bemutatásra alkalmassá teszik a tari templomot, amelyről most csők annyit szükséges megjegyezni, hogy párját ritkítja, ha majd nyolcvanegyben végleg elkészülnek itt a munkával, hiszen a román kori, úgynevezett magtól kezdve valamennyi építészeti korszak nyomát ezen az egyetlen műemléken láthatjuk. A tanácsiak, a község lakói elmondják azt is a Tarra látogatónak, hogy bizony nagy az érdeklődés például a tartós földhasználat, a kétszintes házak építési tervei iránt; tavaly tíz házhelyet értékesített a tanács. Most, a jó idő beköszöntével, valamennyi telken megkezdődött az építés. A község egyik legfiatalabb utcájának továbbépítése ugyancsak a jelen feladatai között ismert, a Sport utcában így is tucatnyi szép családi ház fogadja a vendéget. S van olyan utcájuk is, hol szinte egy szálig a korszerű, szép házakban, cigány származású családok laknak. Három- milliós költséggel, a megyei gyógyszertári központ beruházásával, modern gyógyszertár épült meg Taron, ahol a helybeliek társadalmi munkája nyomán nem csupán az iskola bővült, de felépült például az orvosi rendelő és -lakás is, a község egyik büszkesége, összefognak, közösen építenek járdát is annyit a tariak, amennyi betonlapot egyáltalán szerezni tud a községi tanács, de a nagyon rossz állapotú községi utakat ezzel a módszerrel nem tudják rendbe hozni, s újat sem tudnak ily módon építeni — ez az egyik legnagyobb gond, és hát, itt is a víz, amelyből egyre kevesebb az iható, élvezhető, az egészséges. Zsúfolt az óvoda is, amely iránt érthetően egyre nagyobb a szülők, az iparban dolgozók igénye. Az új értékek létrehozóié, akik egyedül a munkától várják a boldogulást. T. Pataki László Kép: Kulcsár József Nagy János portája, kertje példája lehet a tari szorgalomnak. A házigazda a kányási bányaüzemben vájár. A község egyik legkeresettebb embere kétségtelenül Rózsa Lajos villany, és vízvezeték-szerelő kisiparos. A tari diákokat a jó idő kicsalta az iskola gyakorlókertjéb«, ahol Nagy Vilmosné irányításával dolgoznak. £jj épületrésszel gyarapították a tari iskolát. Jól halad a munka a templom teljes műemléki felújításig /
