Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-11 / 84. szám
>1 lakosság szolgásaiéban Egyszerűbb, korszerűbb ügyintézést A bázishoz viszonyítva 4,5 százalékkal kívánják növelni a termelési értéket ebben az évben Balassagyarmaton, a Balassa Ruházati Szövetkezet ben. Az itt készült férfiöltönyök, nadrágok, hazai boltokba kerülnek. A képen Bartók István főszabász a Révész Gábor aranykoszorús szociali sta brigád vezetője és Jelen Istvánná szabász munka közben. — (báb) — Szécsényi tervek Számolva a tagság segítségével A szécsényi ÁFÉSZ kereskedelmi munkája tavaly tovább fejlődött. Ezt mutatja a jobb áruellátás és a szélesedő választék is. — Tevékenységünk mindinkább igazodik az igényekhez — mondja Szelcsik Pál, az igazgatóság elnöke, akivel a szövetkezetpolitikai munkáról váltottunk szót. — Aj működési körzetünkben élő felnőttlakosság közel harminc százaléka tagja szövetkezetünknek. Alapszabályzatunknak megfelelően a szövetkezeti demokrácia fórumain 31 részközgyűlésen adtunk számot eredményeinkről és az ez évi terv- és üzletpolitikai célkitűzéseinkről — tájékoztat. Az áruforgalom, mint azt az egységek munkájának értékelése során elmondták, számottevően nőtt. — Ez a vásárlási alap megteremtésének, és a kereskedelmi egységek munkája továbbfejlődésének következménye — folytatja az igazgatóság elnöke. — A bolti kiskereskedelmi forgalom tizenegy, a tartós fogyasztási cikkek iránti kereslet tizenöt százalékkal nőtt — érzékelteti a változást, majd hozzáteszi: — Mindezek ellenére több áruféleségből volt hiány, és időnként az áruszállítási fegyelemmel is baj van. . . A szövetkezetpolitikai munka hatására számos újszerű kezdeményezés született. A korszerű táplálkozás iránti igény felkeltése, és növekvő kereslet kielégítése területén is jelentős a változás. Jó eszköznek bizonyultak az árubemutatók, kóstolók. Az élelmiszer-, ruházati, vegyesiparcikk-, vendéglátóipari ágazatok, eredménye a tervezett szint felett alakult. Emelkedett az étlap szerinti fogyasztás, és az alkoholmentes italok forgalma is. Javult az étel- és italféleségek választéka, de itt is a hiánycikkek listájára került egyegy áruféleség. — Melyek az idei főbb feladataik ? Szelcsik Pál így fogalmaz: „Alapvető célunk a lakosság áruellátásának további javítása, a kereskedelmi munka kulturáltságának és hatékonyságának a fokozása. . .” Elmondta, hogy Nagylócon, Mihálygergen űj beruházást kezditek meg. — További tervek? — Félmilliárd értékű forgalmat, és 8 milliós jövedelmet tervezünk. Takarékosabb, jobb gazdálkodással, kereskedelmi munkánk még szervezettebbé tételével, a választék és a készletgazdálkodás 'Javításával teljesíthetők terveink — említi. — Lényeges, hogy az értékesítés részfeladatainak szervezésében és teljesítésében lépjünk előre. — Mire gondol? — A fogyasztói igények idejében való felismerésére és kielégítésére. A helyi fejlesztések összehangolt tervezésére, és nem utolsósorban a 21 szövetkezeti intéző bizottságunk és több mint hatezer szövetkezeti tagunk sokoldalú segítésére — sorolja. — Az elmondottak általában a követelmények egyik oldalát jelentik. — Igen — válaszol. — Minden egységnél lényeges, hogy jó legyen a munkahelyi légkör, tovább javuljon az eladó és a vevő kapcsolata, csökkenjenek a fegyelmezetlenségek.. (r. a.) Az államszervezet minden láncszemében tovább korszerűsödjék és egyszerűsödjék az igazgatási tevékenység. A tanácsok fordítsanak még nagyobb figyelmet az állampolgárok ügyeinek érdemi, gyors intézésére — az aktuális, cselekvésre sarkalló gondolatok a XII. pártkongresszusi beszámolóban is elhangzottak. Kisejlik belőlük például az, hogy a bővülő tanácsi feladatok (évente már 5—6 millió kérelemmel, beadvánnyal foglalkoznak a helyi tanácsok, mintegy 30 millió esetben keresik fel őket személyesen) semmiképpen se jár. hatnak együtt az igazgatásban dolgozók létszámának növelésével. Az ország közismert munkaerőhelyzete ezt egyszerűen nem teszi lehetővé. Más utakat kell tehát keresni. Tartalékok éppenséggel a tanácsi szervezeten belül is akadnak — ezt derítette ki nemrég a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának egyik vizsgálata is: A települések népességét, külterületi lakosainak számát és más sajátosságait, valamint az ott dolgozó tanácsi apparátus munkaterheit mérlegelve, bebizonyosodott, hogy egyes megyékben, . így például Bács- ban, Csongrádiban, Tolnában és Zalában az átlaghoz viszonyítva létszámtöbblet van, másutt viszont — Pest. vagy Hajdú-Bihar tanácsainál — hiány mutatkozik. Arányosabban kell elosztani az erőket az egyes megyék között, s a megyéken belül is. Főként a községi ás a városi tanácsok, az ügyintézés színterei, szorulnak rá erősítésre, a megyei, a járási hivataloknál helyenként könnyebben nélkülözhetők a státusok. Erről rendelkezett nemrég (mintegy 300 munkahely „átirányításáról”) a tanácsi hivatal elnöke. SZABAD KEZET KAPNAK Erős adu van azonban a tanácsok kezében házon belül is. Azt is felmérések igazolják ugyanis, hogy a ta- nácsházára érkezők 30—40 százaléka elsősorban felvilágosításért, nyomtatványokért fordult a tanácshoz. Ésszerű tehát — ismerik fel mind több helyütt —, ha néhány széles köriben tájékozott tanácsi dolgozó már a bejárait közelében az ügyfelek rendelkezésére áll. Sokan megtakaríthatják úgy a sorállást, és az ügyek érdemi intézőit is kevesebben tartják fel. Hamar népszerűségre tettek szert az ügyfélszolgálati irodák, amelyek közül a korszerűbbek már nemcsak útbaigazítást adnak, hanem például bejegyzik a személyi igazolványba a lakcímváltozást, a nyugdíjazást, kiállítják a munkakönyvét, anyakönyvi és egyéb igazolványokkal, adócsekkel szolgálnak, átveszik a lakásigénylést, jegyzőkönyvbe veszik a panaszokat, a közérdekű bejelentéseket. Vagyis, ezek az irodák általában szabad kezet kapnak az egyszerűbb hatósági ügyekben. A bonyolultabb intézését pedig meggyorsítják. Részben az információadással : Pécsett például nyolcvan-egynéhány tájékoztatólap várja az ügyfeleket, amiből mindent megtudhatnak: hogy milyen teendőik vannak az érdemi intézkedésig. Aztán, ha .minden együtt van, a beadvány, a kérelem megfogalmazása is egyszerű: kitöltésre váró nyomtatványok gondoskodnak róla, hogy az ügyintéző a lényegről értesüljön, a szükséges adatok viszont ne hiányozzanak. több munkát kell közmegelégedésre elvégezni —> jobban, gyorsabban, egyszerűbben. Sok helyütt már rájöttek a tanácsoknál: változtatni kell a hagyományos osztályokra tagozódáson, a munkaerőt a bővülő feladatok szerint kell elosztani, elhelyezni. Ajkán azt tervezik, hogy ma még hagyományos osztályokra épülő szervezetet több önálló részre osztják: az egyik rész a már említett lakossági „hivatal” lenne, aztán külön- egység foglalkozna a város gazdálkodásával, megint egy másik a tanácsi intézményekkel — az iskolák, óvodák. művelődési otthonok — irányításával. Mert az ágazati munkamegosztás elve nem jelenti szükségszerűen azt, hogy szigorúan elkülönült, elaprózott egységek dolgozzanak együtt A MUNKAMEGOSZTÁS ÉSSZERŰ MÓDJAI LERÖVIDÜLT AZ AKTA ÜTJA Sajátos munkamegosztás bontakozik ki tehát a tanácsoknál. Helyenként már ott tartanak, hogy a földszintre költözött a hivatalnak az a része, amelyik a lakosság intéznivalóival foglalkozik, vagyis a hatósági munkát végzők elkülönültek a tanácsi apparátus egyéb részeitől. Törökszentmiklóson kezdődött a „robbanás”, aztán folytatódott Karcagon, Komáromban és még jó néhány településen. Kisújszálláson például régi épület átalakításával több szomszédos szobában kapott helyet a — nevezzük így — lakossági hivatal. Sárvárott egy nagy teremben várják az ügyfeleket az előadók. A lényeg azonban itt is, ott is az, hogy a földszinten egy „blokkban” elintézhető minden. Méghozzá gyorsabban, mint azelőtti Mert a tanácsi dolgozók nem leveleznek, telefonálnak egymásnak, mint eddig tették, a szakelőadókat ugyanis az ügyintézés mozzanatainak megfelelően csoportosították, így az akta is, hamarabb járja be a kötelező utat. Amíg széttagolt volt az apparátus, a tanácsiak érthetően nem kerekedtek fel minden egyes irattal a másik osztályra, esetleg a másik emeletre, hanem megvártak egy akta- köteget. Azaz, látszólag formális változtatással is megváltozott az ügyintézés mechanizmusa. A korszerűsítésire szükség van a tanácsházákon, mert a tanácstörvény értelmében növekvő önállóságuk, jogkörük egyben azt is eredményezi, hogy gyarapszik az általuk intézett ügyek száma. A A mindennapi teendők sürgetik a szervezet ilyesfajta átreparálását. A tanácsok feladatai ugyanis nemcsak a szorosan vett ügyintézésben bővültek: az utóbbi évtizedben: önállóban gazdálkodhatnak, a gondjaikra bízott pénzzel, felelősek a lakosság mindennemű ellátásáért, szervezik a településfejlesztést, egyre több új vállalatot, intézményt „kormányoznak”, átvették a népességnyilvántartás teendőit. Húsz-egynéhány városi ta* nácsnál már létrehozták a gépírónők központi irodáját; korábban ezek a dolgozók a saját osztályukon amolyan mindenesek voltak, még kávét is főztek, most hangszigetelt falakkal elválasztott fülkékben, fejhallgatós készülék és magnetofon közvetítésével lehet csak „diktálni” nekik. Így osztható el kevesebb gépírómé közt arányosan a múnká. Nem'új ta- lálfnány, ám most van elterjedőben a központosított iratkezelés is. A már említett Törökszentmiklóson korábban nyolc osztályon végezték az iktatást, ennyi helyen könyveltek, tároltak iratokat, mindenütt külön adminisztrátort foglalkoztatva. Ma központosított az iktatás és hárman szolgáinak ki egy modem irattároló gépet — a páter- noszter elvén működő szerkezet gombnyomásra a kívánt polcot teremti elő, nem szükséges létrára mászni, vaskos kötegeket emelni, keresgélni. Az ilyesfajta ésszerűsítések csak látszólag a hivatal bel- ügyei: valójában az ügyintézést gyorsítják, a lakosságot szolgálják. Végén csattan az ostor Munkatársaink betartanak nekünk... — Nálunk csapódik le az előző üzemrészek — sajtoló és zománcozó — dolgozóinak jó vagy rossz munkája. Ha a szerelőszalagokról jó minőségben és az előírt mennyiségben lejön a kész áru, akkor nincs baj, ellenkező esetben joggal kérdik tőlünk vezetőink: miért nem hoztátok a tervet. Ilyenkor nem a saját hibánk takargatása — mert ilyen is van —, hanem a tárgyilagos megítélés érdekében azt válaszoljuk: — Mert az előző üzemrészek egyes dolgozóinak rossz munkája, az elnéző me- ózás miatt, nemcsak szerelünk, hanem fúrunk, faragunk és barkácsolunk, hogy termelhessünk. Nézze, ott Balogh Istvánná — mutat a hozzá közel álló asszonyra — kínlódik, hogy helyrehozza a selejtes sütőkamrán azokat a lyukakat, amiket a sajtolóban kellett volna pontosan elvégezni. Még rosszabb, amikor véletlenül végigfut az egész szalagon, s a végén a szuper- meós kiszúrja. Ilyenkor kezdhetjük elölről az egészet. Más munkások rossz« tevékenysége miatt az itteniek károsodnak, — vélekedik Bánó Sándomé, a ZIM salgótarjáni gyára szereidé I. üzemrészének műhelybizottsági titkára. — Ügy is fogalmazhatok, hogy a hanyag munkások betartanak a jól dolgozóknak? — Azt hiszem, ez a legjobb kifejezés a helyzet érzékeltetésére. Bár azt is el kell ismerni, hogy a korábbiakhoz képest javulás tapasztalható az alkatrészgyártásban. Nem sokkal később így folytatja: — Velünk szemben van a készáruraktár-részleg. Amit ott a meósok első osztályúnak minősítenek, azok közül két méterrel idébb, nálunk, ha észrevesszük, egy részük már selejt. * Nem sokkal később Zsidai Aladárné, a 26 tagú Jegorov brigád vezetője a következőkkel folytatja. — Igen, eddig csaknem mindennap sikerült az előírt napi normát, a száz darabot teljesíteni. Akkor maradunk csak el, ha a társüzemektől nem kapunk megfelelő minőségű és mennyiségű alkatrészt. Pillanatnyilag a legtöbb gondot a sütőkamránál a lyukak elméretezése okozza. A fedlapoknál viszont a lyukak nincsenek kitörölve, pedig ez is szerepel a normában és a fizetésben. Ha ilyen aprónak tűnő, de mégis sok időt elrabló gondjaink nem lennének, ha a sajtoló és zománcozó meósainak munkája egyezne a szalag végén tevékenykedő szupermeós minősítésével, akkor mi is többet tudnánk készre szerelni. Ügy látszik, erre még várni kell, pedig a meósok egy szervezethez tartoznak, egy a főnökük, egy utasítás alapján dől-/ goznak. Talán a mércével van baj. Egyébként jelen pillanatban nekünk nincs alkatrészgondunk. Márciusban csupán öt órát álltunk hiányuk miatt. Ez is kedvező irányú változást mutat. Zsidai Aladámétól, Fodor Ernőné, mindenki Erzsiké nénije, a 28 tagú szerelő-mun- kabrigád vezetője veszi át a szót. — A napi százdarabos normát nem tudjuk teljesíteni. Csupán hetvenet, nyolcvanat szerelünk össze a műszak végéig. A brigádban sok a fiatal, akik gyorsan cserélődnek, s bizony egyikük-mási- kuk nem is nagyon szeret dolgozni. Pénz viszont kellene nekik. Ha mulasztást tapasztalok, szép szóval mondom nekik: ha így dolgoztok, nem éritek el a normát, nem kerestek. Van akinél használ, van akinek nem ér a szép szó. Emiatt egyszer a szalag elején, máskor pedig a szalag végén akadozik a munka. Az előbbieken kívül sok időt rabol el tőlünk a hibás alkatrész. Amíg egy hibás alkatrésszel összeállított készüléket kijavítunk, addig kettőt meg tudnánk csinálni. A legtöbb bosszúságot az elméretezett lyukak helyreigazítása jelenti. Ennek pontos méretezése semmi mást, csak egy kicsit nagyobb figyelmet érdemel. A sajtolóban és a zománcozóban dolgozó munkástársak ha jobban odafigyelnének, a selejtéset félreraknák, akkor nekünk sokkal könnyebb lenne a dolgunk. Mivel teljesítmény után kapják fizetésüket, inkább továbbadják. Ennek * isszuk meg nű a levét, mert a javítások miatt nem tudjuk a folyamatos szerelést végezni. — Ha sok a hibás alkatrész, miként cselekednek? — Szólunk a meósunknak, az továbbítja az észrevéttelt a szomszédos üzemrészekben dolgozó kollégáinak. Utána mindig tapasztalunk egy kis javulást, később aztán újra előbukkannak az unos-unta- lan szóvá tett, örökzöld, egyes alkatrészgyártási problémák. * És mit szól az elmondottakhoz Bacsa Tibor üzemvezető, aki korábban a gyakran elmarasztalt sajtolóüzem vezetője volt. — Igazat mondtak a brigádvezetők, annak ellenére, hogy korábbi időszakhoz képest minden tekintetben javult az alkatrészellátás meny- nyisége és minősége. Látványos intézkedésekre, gyors megoldásokra azonban a jö1 vőben sem lehet számítani, mivel igen sok kooperációs partnerrel dolgozunk, s bizony a tőlük kapott alkatrészek minősége és pontossága nem mindenben felel meg a technológiai előírásoknak. A sajtoló és a zománcozó kifogásolt alkatrészeinek javítására — utánfúrására — pedig pótidőt adunk, s azokat ily módon tesszük alkalmassá a beszerelésre. * Nem volna erre szükség, ha ott végeznék el kifogástalanul a munkát, ahol felveszik érte a százszázalékos bérit. Mikor következik be alapvető változás e tekintetben? Egyöntetű az a vélemény, hogy csak akkor, ha a szereidében beépített alkatrészek után kapnák meg a fizetésüket a társüzemek dolgozói is. Ez egyben kényszerítő, de ösztönző erő lenne. Amíg erre sor kerül, addig a napi programtól való elmaradással járó magyarázkodásnál a főszerepeit továbbra is a szerelde vezetőinek és dolgozóinak kell vállalniuk^ A velejáró felesleges idegeskedéssel együtt. (Venesz) NÓGRÁD — 1980. áprdis ti-, péntek
