Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-11 / 84. szám

Beszélgetés tankönyvekről // Nem hiszek a gutenbergi korszak végében Magyarországon, az iskolai tanterveket 1977—78 óta fo­lyamatosan cserélik ki és ez­zel összehangolva jelennek meg a szükséges tanügyi do­kumentumok, köztük a tan­könyvek. Ezekkel kapcsolat­ban kérdeztük meg dr. Koz­ma Tamást, az MTA pedagó­giai kutatócsoportjának mun­katársát. — A Köznevelésben, 1978- ban megjelent egy cikke, Korszerű-e a korszerű tan­könyv? címmel. Akkor megkongatta a vészharangot az oktatás eme hagyomá­nyos eszköze felett. Azt ír­té, hogy a tankönyv be fog o vadni az iskolai infor­mációhordozók — a mun­kalapok, a magnetofonszala­gok, a dia- és pergőképek — tömegébe. Magyarorszá­gon azóta folyamatosan je­lennek meg az új tanköny­vek. Bevált a jóslata? — Nem. Még nem. A tan­könyvek kicserélése nem je­lenti az oktatás új korszakát. Az elmúlt száz évben ezt a cserét nagyjából húszéven­ként megismételték. Ez tör­vényszerű is az olyan iskolá­ban, ahol a pedagógusok tan­tárgyakat tanítanak, azaz egy- egy tudomány kicsinyített változatát: irodalmat, törté­nelmet, matematikát, bioló­giát, fizikát, kémiát stb. A tudományokra a folytonos el­avulás és megújulás jellemző. A tanítandó ismeretek köre folyton változik és éppen ezért egy bizonyos idő után a tan­könyveket ki kell cserélni, mert a tartalmuk már nem korszerű. A tankönyvek cse­réjében a politikai szemlélet- változás is közrejátszik. A tananyagból az évek során ki lehet hagyni az idejét múlt részeket, de ez a „nyírbálás” nem folytatható a végtelensé­gig. Egy adott idő után új tankönyveket kell írni. — Ez a bizonyos adott idő éppen most jött el? — Az egyik tantárgy eseté­ben Igen, a másikban nem. Nyilvánvaló, hogy nem min­den tantáigy tudományága fejlődik azonos ütemben. Az egyik előbb, a másik akkor éri el azt a minőségi válto­zást, szemléletbeli ugrást, ami az új tankönyvek elké­szítését igényelné. A jó meg­oldás az, ha folyamatos ku­tatásokat végzünk az egyes tantárgyakban és amikor ezek a kutatások beérnek, akkor fokozatosan lecseréljük a tanterveket és kapacitást biz­' tosítunk a szükséges doku­mentumoknak. Akkor nem kellene ilyen feszített ütem­ben végrehajtani a cserét... — Tudomásom szerint nyolc év alatt folyamatosan cserélik a tanterveket. Ez feszített ütem? — Az egész iskolarendszer­ré kiterjedő váltás hallatla­nul nagy szervező munkát igé­nyel. Régebben ez nem je­lentett ilyen feszültséget, mert az egész oktatási rendszer kisebb volt, például nem volt tömeges középiskolai okta­tás. Az Oktatási Minisztéri­um mindent megtesz, amit megtehet a tantervekkel és tankönyvekkel kapcsolatban, csak az a baj, hogy a rajta kívül álló tényezőket nem tudja befolyásolni. így pél­dául a különböző nézetelté­réseket egy-egy tankönyv tartalmáról. Vagy a szerzők, a szerkesztés, a nyomdák adottságait. Ez hatalmas gond, mert az óriási könyvmennyi­ség rövid idő alatt pumpáíó- dik át a magyar könyvkiadás viszonylag keskeny csövén. Vannak aztán olyan nehéz­ségek is, amelyeket álprob­lémának érzek és véleményem szerint tárcaszintű intézke­déssel megoldhatók lenné­nek. Például az, hogy minden iskolatípusra feltétlenül kü­lön könyv készül. Bizonyos tantárgyakban azt hiszem ele­gendő volna alapművet kiad­ni és meghatározni, hogy a különböző iskolatípusokban mennyit használjanak belőle. Többek között külön tan­könyvpályázatot írtak ki a gimnáziumi és a közgazdasá­gi szakközépiskolai kezdő an­gol nyelvkönyvre. Vajon mi­lyen elvi különbségnek kell lenni a kezdő középiskolai nyelvtanulásban? És ne fe­ledjük a „pumpálás” kínjait, amit esetleg a kis példány- számú —, de önálló — tan­könyvek kiadása, szerkesztés­ben és nyomdai munkában je­lent. — Ez a pumpálás — gon­dolom —, nehezíti a peda­gógusok felkészítését is az új tantervekre. — Magyarországon össze­sen több mint kétszázezer pe­dagógus van. El tudja képzel­ni a tantervek cseréjével ösz- szehangolt, alapos továbbkép­zésüket? Pedig az olyan tan­tárgyaknál, mint például a matematika, ahol valóban alapvetően új született, hal­latlan szükség volna a to­vábbképzésre. Ez mindaddig jól ment, amíg az új tsmterv bevezetése kísérleti stádium­ban volt és a többletmunka, a továbbképzés fizetéseme­léssel járt. Ez a fokozatos el­terjesztés az új tantervek bevezetésének valódi útja. Hi­szen az csuk szakmai hiede­lem, hogy azonos nevelési körülményeket tudunk te­remteni, ha egyszerre kapják meg a tanárok az új tanter­veket. — Eltekintve a tantárgyi rendszerrel, a tantervek ösz- szehangolt és gyors kicse­rélésével, illetve a tovább­képzéssel kapcsolatos prob­lémáktól —, milyennek ta­lálja az új tankönyveket? — Nos, lehet, hogy ellent­mondásba kerülök saját ma­gammal, de az ilyen tankönyv­esére mindig hordozza annak lehetőségét, hogy jó szüles­sen. Az új matematika példá­ul, bármilyen viták vannak körülötte, kétségtelenül na­gyon fontos lépés. Ugyanezt mondhatjuk el az orosz nyelv tanításának korábbi kezdé­séről. No, meg ami a legkö­zelebb áll hozzám: az anya­nyelvi oktatásról. Az olvasás­tanításban is megpróbáltak szemléletet váltani és ez ha­tékonyabb, mint az előző. Még nagyszerűbb, hogy be­látható időn belül meg fog jelenni egy másik olvasó­könyv és a pedagógusok ma­guk választhatják ki, hogy melyik könyv segítségével, milyen módszerrel tanítják meg a kisgyerekeket olvasni, — Végezetül visszatérek első kérdésemre: mikor ol­vad be a tankönyv a többi információhordozó közé? — A közeljövőben mégnem. Az az elképzelés, hogy a gye­rekeknek nem kell majd tan­könyveket és füzeteket cipel­ni, mert a multimédiák lép­nek a régi eszközök helyére, egyszer megvalósul. De en­nek a cserének a bevezetésé­re ma még nincs anyagi, lehe­tőségünk. Hiszen jelenleg Is­kolánk sincs elég! s hogy negyven-ötven év múlva mi­re számíthatunk? Ez elég ki­csi idő az európai kultúrában. Tankönyvek a mai értelem­ben bizonyára nem lesznek. És niég kevésbé lesznek a szó tegnapi értelmében, ami­kor sok-sok családban az ábécés könyv volt szinte az egyetlen nyomtatott betű. A gyermeklexikon, a gyakorló­könyv, a különolvasmány, a szöveggyűjtemény meg a tan­könyv között el fog mosódni a határ. Ezt már jelzi az új Untervekkel megjelenő mun­kafüzetek, feladatlapok vál­tozatos szerepe Is. De nem hiszek a gutenbergi korszak végében; az írott mű mindig fontos információhordozó lesz. Nógrádi Gábor összecsengő vélemények Pálya elején, pálya derekán // Szinte együtt kezdték „pá­lyafutásukat” Gálné Kun Má­ria és az új nevelési doku­mentumok együttese: az utóbbi akkor ért a második osztályba, amikor a fiatal ta­nítónő friss diplomával egy másodikos osztályt kapott. A salgótarjáni Mártírok úti Is­kola kemerovó-lakótelepi pi­ros iskolájában a Beszterce, lakótelepről fél nyolc tájt in. dúló iskolabusszal érkezem, már nagy a nyüzsgés. Kunné éppen ügyeletes. — A főiskolán. Esztergom­ban már párhuzamosan ta­nultuk a régi és az új tan. tervet, módszereket. A Gaga- rinban tanítási gyakorlatom alatt találkoztam az elsős anyaggal „életközeiben” is. Most már mindent az új sze­rint tanítunk, összehasonlítá­si alapom nem sok van — in7 kább úgy fogalmaznék: szí­vesen tanítom ezt, mert a gyerekekhez közel áll, szere­tik! Ami legfőbb: tevékeny, kedhetnek, ami nem korláto­zódik egy-két tárgyra, néhány órára, a matematikától a kör­nyezetismeretig és anyanyel­vig mindenütt így van. Az utóbbira például jellemző a komplexitás; minden órán szinte mindennel foglalko- zunk, nem szűkül le írásra, olvasásra, hanem sok a játék, cselekedtetés, az életkornak megfelelő szintű feladat. — Mivel magyarázható a szülők félelme a reformmal kapcsolatban ? — Eltűnt a „kézzel fogha­tó”, könnyen megragadható tudásanyag, amit be lehet magoltatni és utána kikér, dezni; ha akarnak, sem tud­nak úgy segíteni, mint ré­gen. De nem igaz, hogy ez. zel a módszerrel eredmény­telen az Oktatás: másképp építkezik az anyag, biflázás helyett a képességeket fej­lesztjük. Hercegné a Gagarin iskola 1—2. osztályaiban tanítók munkaközösségének vezetője, tizenketten dolgoznak, zömé­ben iskolaotthonos formában. A tanítói pályán eltöltött ne­gyedszázad gazdag tapaszta­latai ellenére az új alsós do­kumentumokról a summás vé­leménye csaknem azonos, egybecseng pályakezdő kollé- ganőjévél. — A megítélésem alapja: a gyerek szereti-e, tud-e vele dolgozni. Az már más lapra tartozik, hogy jómagam sok hibáját is észlelem — de ezt a gyereknek nem kell látni, a tanítás során sok minden kiszűrhető. Jó szándékkal ké­szült, tartalmas munkákról van szó! A nevelői szabadság lehetőség és kötelesség — sok mindenben a pedagógus egyé­niségének, döntéseinek kell érvényesülni, súlypontozni tudnunk kell. Mindezt bőségesen „illuszt­rálja” is — előkerülnek a könyvek, belepillanthatok, mi a szép, jó, fantáziát mozgató, életre nevelő az új könyvek­ben — és milyen hibákat lát a gyakorlott tanító. Csak né­hány apróság ezek közül: örömmel olvasok bele Tamá­si Áron emberséget sugárzó, ízes szavakkal tűzdelt Ábel történeteibe, a Csirip sorozat tevékenykedtető, játékot meg­engedő olvasmányaiba — közben meghökkenek az ada­ton: a kitöltendő feladatokat bőségesen tartalmazó tan­könyv, ami szinte mindenna­pos munkaeszköz kisdiáknak, tanítónak (feladatmegoldás­ra, -javításra) 30 deka, vas­kossága akadályozza az észté, tikus írásban a gyerekeket. A pedagógus meg elgondol­kodik: bármilyen fontos a rendszeres ellenőrzés, vissza­jelzés a gyereknek, nehéz 33- szor 30 dekát naponta haza­hordani (plusz még a többi)! Egy példát mindjárt kapok arra is, mit tesz ilyenkor a nevelő: a tartalmi javítást gyakran már az órán, közö­sen elvégzik. — A tervező, kivitelező, elemző tevékenységhez több zsegítséget ad a könyv, mint a korábbi — a beszédfejlesz­tést, a kapcsolatteremtő-kész­ség kialakítását jobban szol- gálja. Sok év tapasztalata mondatja velem: a gyerek mindent szeret, ami alkotás­ra, önmaga megvalósítására módot ad! Sok téma szóba került még — az új dokumentumok al­kalmazását segítő útmutatók, központi tanmenetek, az óvó. dával és a családi házzal tar. tott kapcsolat jelentősége — mindezt képtelenség egy új. ságcikk kereteibe belezsüfol. ni, bennrekedt a noteszben. Egy vissza-visszatérő gondo­lat — amit mindenkinek tud­nia kell, aki gyermeket ne­vel, érdemes azonban még le­jegyezni: nem nagy baj, ha a szülő nem segíti a csemete matematikai tanulmányait, és nem tudja követni a mai is­meretanyagot — de segítsen többet abban, hogy beszéd- és tevékenységvágyát kiél­hesse, kérdezze, hallgassa meg többször. Ezzel tesz leg­többet érte! G. Kiss Magdolna ICSILLAGQ] GÁRDONYI GÉZA MÜVÉNEK KÉPREGÉNYVÁLTOZATA Feldolgozta: MARKUSZ LÁSZLÓ Rajzolta: ZÓRÁD ERNŐ Herceg Vincéné sokszoro­san zavarba hoz. Lelkiisme­retes pedagógus módjára ala­posad fel készül" a látoga­tásomra: könyvekkel zsúfolt, kellemes hangulatú otthoni dolgozószobájában tucatnyi „szemléltetőeszközt” (tan. könyveket, segédanyagokat, gyermeklexikont, módszerta­ni cikkeket, iskolai dolgozat­füzeteket és még sorolhat­nám) fedezek fel — pedagó­giai szaklapba illő anyag- mennyiség bukkan elő a be­szélgetés során. Másik meg­hökkenésem Hercegné fiata­lossága okozza; úgy hallot­tam, több mint húsz éve (pontosan 28 esztendeje!) van a pályán, de ezt csak azért hiszem el, mert kétszer is mondja... — Aki a gyerekek között él — úgy, hogy vaióban ve­lük együtt játszik Is, velük érez. fiatalabb marad talán. -A Gagarinban iskolaotthonos J formában tanítunk. A neve- i lesi lehetőség itt korábban is tágasabb volt — a kapcsolat- kialakításra, a gyerekek meg­ismerésére, az önálló tanulás, ra, szabadfoglalkozásokra több időt is fordíthattunk. Debrecenben Dankovszky Lórándné Iparművész, a népmű. vészét mestere a harmincas évek eleje óta készít hímzett szűröket. Munkáiban főként a hajdúsági motívumokat használja fel. Szürjei múzeumokban, népi együtteseknél, kiállításokon láthatók.

Next

/
Oldalképek
Tartalom