Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-30 / 100. szám
Á nulláról Indultunk... A KSH Számítástechnikai és ügyvitelszervezd Vállalat — az ország legnagyobb számítástechnikai vállalata — az 1979. évi tevékenysége alapján elnyerte a Kiváló vállalat címet. A salgótarjáni számítóközpont ennek a vállalatnak egyik gyáregysége, amely ugyan még csak két éve dolgozik, de már elért néhány olyan eredményt, mellyel részt vett a nagyvállalati minősítés kialakításában. A számítóközpont dolgozói 1980-ban a minőség további javítását tűzték célul, ezzel is segíteni kívánják a megye termelőüzemeinek munkáját. Képünkön a Furák Teréz nevét viselő kiváló munkabrigád tagjai adat- rögzítést végeznek. —bábel-felv.— Több mint négyezer Hegy nő a hegyre Dülöngélve kapaszkodik, bukdácsol felfelé a keskeny „nyomvonalon” a ZIL-kocsi, s markolni keif A., kapaszkodót, hogy az ember a helyén megmaradjon. — Pedig — mondja Bodor István gépkocsivezető —, most még istenes a terep. Látta volna a nagy esőzések után: félkeresztben csúsztunk lefelé a nagy teherrel. Hát bizony, a kazár—pó- lyosi külszíni fejtésre nem betonút vezet — mégcsak köves sem végig. — Mi is jobbadéra azért vagyunk itt, hogy az utat javítsuk — néz maga elé a csúszós latyakba Oláh István nyugdíjas. — Aki hatodmagával, szintén korabeliek társai, munkaideje nagy részét tölti „foltozással”. Hol itt, hol ott vetően a pólyosi hegyre, ahol új hegy nő a régi fölé.----Eddig, két évvel ezelőtti i ndulásunk óta jóval több mint egymillió köbméter földet takartunk le a szén fölül. A meddőből épül újabb hegy a hegyre, s megyünk mi egyre lejjebb a hajdani „földszint” alá. Most, az üzemvezető becslése szerint huszonhat méterrel vagyunk lejjebb a hajdani viszonylattól... A Mátraaljai Szénbányák hatalmas teljesítményű kotrógépeinek gémjei sudár jege' nyekéni tornyosulnak a meredély fölé, s a gépek kanalai nagyot harapnak a földből, s a szénből. Előttünk fáról be éppen az egyik ZIL a munkagép „hatósugarába”, s próbálják megerősíteni a me- ömlik rakodóterére perceken redeken kígyózó sárszalagot, több-kevesebb eredménnyel. Pedig az út itt nagyon fontos, Hiszen egyetlen lehetőség arra, hogy a külszíni szenet Nagybátonyba. a szénosztályozóhoz eljuttassák. Igaz, a külfejtés termelése még „nagyobb úr:” az időjárás függvénye is. — Amelyre — bizonygatja Szántó József, a külfejtési üzem vezetője — eddig nagyon kevés jót mondhatnánk. Bár csak március negyedikével indult meg nálunk a roham a hegy ellen, azóta is bőven kijutott nekünk, hóból, esőből, porból. Elhiszi, a száradás után átéltünk itt olyan homok- és porviharokat, hogy szinte lehetetlenné tették a munkát. Bármily’ furcsán hangzik is, rákényszerültünk, hogy csapadékvizet fogjunk fel egy mesterséges medencében, és munkába állítsuk a locsolókocsikat. Most megint a vastag agyagba süpped gumicsizmás lábuk, de nem ragad, mint néhány nappal ezelőtt, hiszen csípős fuvalattal újul meg újra és újra a szél, súlyos, szürke felhőket kergetve maga előtt. — Szárad már — mondja az üzemvezető —, többet tudunk szállítani naponként. Hiszen a gépkocsivezetők is, akik hozzánk alkalmazkodva, tizenkét órás műszakot töltenek, gyorsabban tudnak for- dulni-haladni. A bánya 10—14 ZIL-kocsi- fa, mint frontra tartó menet- (Oszlop kígyózik egymást köbeiül a külszíni szén. A ho' mokíalból némelyütt 20—30 méter hosszon, egy-másfél — 'A völgy irányába haladva, igaz, meredek lejtőn, várjuk, hogy a most fejtés alatt álló mgző tovább folytatódik. Sok szenet szeretnénk még innen kitermelni. — És aztán? — Aztán, ha itt már nem lehet gazdaságoson dolgozni, tovább állunk. Szerencsére, jól megkutatott terepek állnak rendelkezésünkre. Mondjuk, ezt követően, Mátrano- vákon. Persze, a geológiai osztályon nyert információkból tudja e sorok írója: az kevéssel odébb lesz. Jelentős mennyiségű szén rejtőzik még a kazár! külszín térségében. Ahol tovább mélyül a .kráter” és a Volán-vállalat hatalmas teljesítményű gépjárművei újabb hegynyi meddőt hordanak a hegyre. Karácsony György Az első és az utolsó «palotaforradalom ff — TŐLÜK KELL megkér- differenciálás után került sor. sadalmi munkaakciókon való dezni, hogy annakidején mi- Addig szóban mindenki egyetért választottak meg brigád- értett vele. Amint a gyakor- vezetőjüknek — mondja Stuhl latban megvalósítottuk, még Józsefné, a 15 tagú, hegesztőkből, lakatosokból és betanított munkásokból álló November 7. nevét viselő kollektíva vezetője, ők, az elazok is, akik az átlagnál többet kaptak, azt mondták: minek kellett ezt így csinálni. Azért, mondtam, mert aki többet és jobban dolgozott, az múlt évi eredményük alapján többet is érdemel. Két hétbe a FŰTŐBER nagybátonyi telt, amíg lecsillapodtak a ke- gyáregysége szocialista brigád- délyek, s mindenki saját mavezetőinek jóváhagyásával el- ga rájött arra, hogy így henyerték a Vállalat kiváló bri- lyes, így kell tenni a jövőben gádja megtisztelő címet. — Akkor szavaztak mellettem igennel a brigád tagjai, amikor két ezüst fokozat elnyerése után semmilyen címet nem kaptak. Így hát egészen elölről kellett kezdeni mindent. Az első évi eredmények után már zöldkoszorúsak lettünk, amit az utána következő esztendőben ezüstre is. Igen, voltak, akik megjegyzéseket tettek rám. Az egyik szerint villogtam, mások pedig azt mondták, hogy feltűnősködöm, meg mit tudom én. Később, ahogy egyre jobban megismertük egymást, rájöttek, hogy amit a brigádban nem állok meg szó nélkül, ugyanúgy cselekszem a különböző fórumokon; a mű...... __., . ._iszaki értekezleteken, a brigádÄ f vezetői megbeszéléseken, ha a kollektíva jogos érdekeiről van sző. Azt azonban mindig hangsúlyoztam: mielőtt bíráelnyertük az arany fokozatot, a múlt évi eredmények után pedig... ezt már ön is tudja — pergeti vissza dióhéjban és tömören az elmúlt négy év alapvető változásait — Stuhl Józsefné. — Mindannyian nagyon örülünk a sikernek — folytatja az előbbi gondolatot, majd a következőket fűzi hozzá: — Tavaly az egyik bri■ együttes részvételt. Ennek ellenére e területen sincs adósságunk. Gazdasági munkánkat pedig példamutatóan elvégezzük mind mennyiségben, mind minőségben. — Az olyan igényes brigádvezetőnek, mint ön, bizonyára voltak keserű percei is. — Nem hagytam, hogy ilyet okozzanak. Amikor szükség volt rá, türelmesen magyaráztam, érveltem a feladat elvégzése mellett. Gyakran mondtam: nem nekem. hanem saját magatoknak csináljátok. Én ugyanolyan személy vagyok a brigádban, mint bármelyikőtök. Egyet viszont sohase feledjetek: ha valamit el akartok érni, azért előbb tenni kell! Nem is keveset! — Tehát, a gondokból nem jutott semmi el a családhoz? — így van. A mostani kitüntetésünket viszont elmondlunk, vagy bármit kérünk, sa- tam, aminek nagyon megörült ját portánkon kell rendet teremteni. Ahogy haladt az idő, úgy ismerték el brigádvezetői tevékenységemet. — Voltak-e nehéz fiúk? — Közülük még ma is vannak itt, de egészen mások, gádvezetői megbeszélésen ar- mint akkor voltak. Aki nem ra kértem a gyáregység vezetőit, hogy megfelelően értékeljék a termelésben dolgozó brigádok munkáját. Ügy látszik, nem hiába szóltam, igazodott a brigádhoz, az önként elment. Egy ilyen volt. a férjem és két kislányom. Ehhez még csak annyit tennék hozzá: nem vr>lt könnyű az elmúlt négy esztendő. De volt értelme a fáradozásomnak, a vitának, a vélemény- cserének, az igyekezetnek. Ebben a munkában nem voltam egyedül. Mellettem éreztem a kollektívát. Ha most mégis néhány brigádtag nevét küAz atyaűristennek se értette lön megemlítem, azért teszem, meg, hogy el kell végeznie az általános iskola nyolc osztálett foganatja. Emiatt a leg- lyát, mert így kívánja az egész utóbbi brigádvezetői megbeszélésen, amikor döntöttünk a különböző címek odaítéléséről, az adminisztratív brigád vezetője méltatlankodva mondta: — Mi már másodszor brigád érdeke. Sokat beszélgettünk vele, de ő csak kötötte az ebet a karóhoz: nem és nem. Sajnáltuk, de azért könnyeket nem hullajtottunk érte... — ön mindig ilyen hatámert ők a többiektől eltérően sokat kezdeményeztek. Ezek: Bándi József, Oravecz Tibor, Futtató Antal, Váradi Gusztáv, Papp Zoltán. ■ — A szép siker után miként látja jövőjüket? — Erre nem tudok, és most már nem is vagyok illetékes válaszolni, mert lemondtam a brigádvezetői megbízatásról. A nyertük el az aranyat. Egyáltalán számíthatunk-e arra, rozott és egyértelmű? Váflala^'kiváló brigTdja^ ki- . ~ °lyan a beáliítottságom, nemrég lezajlott pártválasztá tüntetést. Szabó Ferenc fő- , g5l r!em szeret®k konydfóg- soknál alapszervi titkári meg- vála- n ‘ ^ brigád tagjaival rfend- - - “ szeresen megbeszéltük, hogy a magasabb erkölcsi és anyagi elismerésért mit kell tenni. Utána mindenki végezte a maga dolgát. A saját és a kollektíva jól felfogott érdekében. Ezzel mindannyian tiszmérnökünk ugyanúgy szolt, mint ahogy én annak > idején megjegyeztem: — Elsősorban a termelőbrigádok munkáját kell megfelelően értékelni. Állásfoglalása semmiféle részrehajlást nem tükröz mert fában “voltunk“és““‘vauink.“ a November 7. brigád minden tagja már birtokosa a Kiváló dolgozó kitüntetésnek. A mostani sikerhez kemény, sokirányú munkával, tanulással, meghitt baráti beszélgetésekkel, egymás munkájának kritikus elemzésével és a mindenkori új követelményekhez való igazodással, meghonosítással jutottak el. — Vonatkozik ez a tanulásra is ? — kanyarodok vissza az előbbi kis kitérő után, a nem sokkal előbb „erőszakkal” megszakított témához. — Jelenleg nyolcán járunk különböző iskolákba. Én például az esti egyetem második évfolyamát végzem. Négyen vannak szakközépiskolábízatást kaptam a tagságtól. Bár a brigád tagjai kértek, hogy maradjak, de a két feladatot sehogy se tudom ösz- szeegyeztetni. Nehéz szívvel válók meg tőlük, bevallom, egy kicsit félek is, hogy esetleg megtörik a felfelé ívelő sikersorozat. Utódom, Tolnai Miklós mellettem dolgozik. Nagyon jó munkatárs, csak kevés a tapasztalata, kiforratlanok a módszerei. Mindenesetre, ha kérnek rá, továbbra is segítek nekik. AZ MÁR MOST látszik, hogy az új brigádvezetőnek nem lesz könnyű dolga, ha elődje eredményét meg akarja ismételni, ha az ő nyomdokain kíván haladni. Utasítás és magyarázat sok, hárman járnak a marxis- — AZ ELS0 és az utolsó ta esti középiskolába. Ez egy „palotaforradalomra” az ezüst kicsit gondot okoz a brigádfokozatot követő évben, a nak, mert megnehezíti a tár- (venesz) méter vastagon is kitüremló a iiiiiMiMMMiiiiiiiMiiiitiiiniiiiMiiiiiMiiiiiiiMiiiiiiniiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiiiHiMiiiiiiiiiiMiiiiiiiiniimtiiiHiMiiiiuiiiiiiiiiiMiuiiiiiiiiiiMiiitiiiiMiiiiiiiimiiiiiiiiiMiiuiijimiiitiiiimimmiiitiMiiiiiiiiiMiiiiiKiMHtiuitt kitűnő minőségű. — Kalóriaértéke most meghaladja a négy. és fél ezret — mondja Szántó József. — Vetekszik bármelyik aknaüzem termelvényével, s néha olyan jó, darabos, hogy kedvünk szerint legszívesebben a TÜZÉP-telepekre szállítanánk. A kazár—pólyosi külszíni fejtés első negyedéves, több minit húszezer tonnás tervét „elegánsan” teljesítette, s nagyban hozzájárult a vállalati eredmények javításához. — Április is jó lesz — mondja Oláh István, aki mindent tud, lát, hall itt, a külszínen. — Látom, olyan gyakorisággal fordulnak az autók, mint eddig még soha. Legfeljebb csak a tavaly év végi, kritikus napokban sürgölődtek ennyire. — Igaza van az öregnek — bizonyítja az üzemvezető. — Az eddigi teljesítményünk már most is jóval több a tervezettnél. Persze, nem lesz mindig kalács: vékonyodik már a réteg, még nagyobb mennyiségű földet kell letakarnunk, s egyelőre nem tudjuk, ha a völgy irányába haladunk, mire lehet számítani. Igaz, a geológiai kutatások némiképp pontosan feltérképezték a szénmezőt, de hogy 20—30 méterrel előbbre mi van előttünk, csak bányásztapasztalataink sugallják. — S ezekből mire következtetnek? i Napjainkban munkások, irányító műszakiak, gyártmánytervezők nagy csapata kényszerül gyakran annak belátására, hogy valami, amit addig jónak, hasznosnak tartottak, idejét múlta, olyasmi kerül a helyébe, ami új, addig nem ismert. Ez a belátás nem könnyű, de napjainkban mind gyakrabban elkerülhetetlen. A termeléssel és a termékkel szembeni követelmények gyors változása, a teljesítmény eddiginél szigorúbb megítélése, a munkahelyek egy részén szinte kézenfekvővé teszi a következtetést: nincs idő magyarázkodásra, legyen elég az utasítás. S mintha tényleg nem jutna erre idő, hiszen mindenkit szorítanak a teendői. Ámde nem kell sok tapasztalat, hogy rájöjjünk: az így megtakarított időnek a többszöröse vész el az új feladat tessék-lássék végrehajtása közben! A dilemma az, vajon milyen mélységig, milyen részletességig szükséges tájékoztatni egy-egy termelésben! változásról az érintett kisebb vagy nagyobb közösséget, Jusson tudomásukra az összes információ, vagy csupán szorítkozzanak a lényegre a tájékoztatást adók? S mit értsünk magán a tájékoztatáson? A tények száraz közlését, hogy holnaptól ez és ez lesz az egyén, a brigád, a műhely dolga? Elég-e a tájékoztatásnak ez a. formája ahhoz, hogy az érintett emberek ne .csak azt tudják, mi következik, hanem azt is, hogy miért? • Mennyivel egyszerűbb azt állítani: legyen elég az utasítás. S való igaz: vannak helyzetek, amikor elégnek kell lennie, nincs idő és hely semmiféle magyarázkodásra. Pontosan ehhez a különbségtevéshez nélkülözhetetlen finom érzék egy-egy termelőhelyi közösség irányítói részéről...! Rálelni, mikor, minek van itt az ideje, mi a leginkább célravezető. Egyetlen esztendő alatt a műszeriparban 112 prototípust készítettek el. s az új gyártmányok száma 237 volt. Ha most ezeknek az adatoknak az ismeretében fogalmazzuk meg, hogy a termelés változása — legalább is átmenetileg többletterhet jelent, aligha van szükség annak bizonyítására: az utasítást és a magyarázatot folytonosan kombinálni kell. Mindig, mindent a maga helyén és idején. Megtörténik olykor, a csekélynek látszó lazaság, kellemetlen következmények sorát hozza magával a termelésben. Egyetlen gépkezelő közönyös vállrándítása, társának teljesítményét, folyamatos munkáját zavarhatja meg. Amire persze felelhetjük azt. hogy büntessék a fegyelmezetlent. De azt is válaszolhatjuk, hogy vannak helyzetek, amikor a büntetés nem képes helyettesíteni a magyarázatot. Bármennyire különösen hangzik is, a legegyszerűbb műveletekkel megbízott betanított munkásnak éppúgy van választási lehetősége, egy bizonyos feladat teljesítésére. mint a gyártmánytervezőnek. A termelés folyamata nem más, mint folytonos választások láncolata, s éppen ezért nem mindegy, á választás nyomán létrejövő cselekvés beilleszkedik-e a megszabott munkamenetbe. És ha a selejt a rossz választások következménye, akkor rögtön felismerhetjük az utasítás-, vagy magyarázatdilemma fontosságát. Fontosságát és ismétlődő szerepét, hiszen minden új feladat új válaszokat követel az új kérdésekre. Ez a válasz olykor tömör utasítás, olykor részletes magyarázat; a feladat jellege döntő abban, hogy melyik. Az értelmes, fegyelmezett munka egyiket sem nélkülözheti, csak azt kell eltalálni, mikor mire mutatkozik szükség. Nem szűkölködnek a munkahelyek sem utasításokban, sem magyarázatokban. A tapasztalatok szerint gyakran az okoz gondot, hogy fölcserélődnek; nincsenek a helyükön. S ezért a cselekedetek sem kapcsolódnak mindig logikusan a termelés rendjé» hez, célrendszeréhez. Mészáros OttC i| NÖGRÁD - 1980. április 30., szerda __ 3
