Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-30 / 100. szám

Véget ért Párizsban az európai kommunista és munkáspártok találkozója Kedden délután, az európai országok népeihez intézett közös felhívással véget ért Párizsban az európai kommu­nista és munkáspártok talál- kozóia a béke és leszerelés kérdéseiről, amelyen 22 or­szág kommunistái képvisel­tették magukat. A televizióskamerák ke­reszttüzében Maxime Gre- tnetz, a Francia Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a politikai bizottság tagja, a francia küldöttség ve­zetője olvasta fel a dokumen­tumot a Meridien szálloda konferenciatermében a részt­vevők és a nemzetközi sajtó találkozóján. Gremetz „jó és hasznos” ta­lálkozónak nevezte a kedden befejeződött kétnapos tanács­kozást, hangsúlyozta, hogy a szabad vitára és széles körű eszmecserére nyújtott módot a részt vevők között, illusztrálta azt a fontos szerepet, ame­lyet a kommunisták játsza­nak a békeharcban. Meg va­gyok győződve arról, mon­dotta Maxime Gremetz, hogy a találkozó felhívásában meg­fogalmazott célkitűzéseket valamennyi európai kommu­nista párt magáénak vallja. Mivel a béke mindenki ügye, a kommunisták min­dent megtesznek azért, hogy közös kezdeményezések felé haladjanak valamennyi béke­szerető és demokratikus erő­vel, a szocialistákkal, a szoci­áldemokratákkal és kereszté­nyekkel a béke és a leszere­lés érdekében. így a találkozó egyetértett a Finn Kommunista Párt ál­tal kifej tett gondolattal, amely szerint az elkövetkező idő­szakban kezdeményezést kell tenni, később meghatározan­dó formában és módon, amely nyitva áll mindezen erők előtt Európában, s amely lehető­vé teszi a lehető legszélesebb találkozót és vitát, a helsinki és a madridi találkozó szel­lemében — mondotta Maxi­me Gremetz. A találkozón képviselt pár­tok által Európa népeihez in­tézett felhívás ismertetése után a résztvevők találkoztak a nemzetközi sajtó képvise­lőivel, majd Georges Marcha­is, a Francia Kommunista Párt főtitkára adott fogadást a delegátusok és a sajtó szá­mára. Tegnap az ülésen felszólalt a magyar küldöttség vezetője Is. Gyenes András felszólalása Gyenes András, az MSZMP KB titkára, bevezetőben hang­súlyozta, hogy az MSZMP nagy fontosságot tulajdonít ennek a találkozónak, amelyet a nemzetközi helyzet aggasztó fejleményei különösen indo­kolttá tettek. Rámutatott, hogy az Impe­rializmus által szított fegy­verkezési verseny fokozódása következtében különösen bo­nyolult a helyzet Európában, ahol a két szemben álló katonai szövetségi rendszer közvetlen érintkezése miatt a fegyvere* potenciál növelését célzó min­den újabb döntés további lé­pések és ellenlépések soroza­tát indítja el. A továbbiakban emlékezte­tett arra, hogy a hetvenes években az enyhülési folya­mat előrehaladásának lényegét a szovjet—amerikai viszony normalizálása, a szocialista és a tőké* államok közötti pár- becaéd kibontakozása, a rea­litások és a kölcsönös érdekek egyezményes rögzítése, s mind­ezek nyomán a politikai, gaz­dasági, kulturális és más kap­csolatok fejlődése jelentette. A legutóbbi időszakban az impe­rializmus agresszív lépései nyomán megtört ez a fejlődés. A különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatok visszaesése is kedvezőtlenül hat a világ kü­lönböző részein meglevő vál­sággócok felszámolására. Ezek a hosszabb ideje tartó, vagy úiabb keletű regionális konf­liktusok — például Közel- Keleten. illetve a Perzsa- öbölben — viszont az adott térség határain túl is ható. ve­szélyes feszültségforrást jelen­tenek — hangsúlyozta Gyenes András, majd így folytatta: — A Magyar Szocialista Munkáspártnak szilárd állás­pontja, hogy az egész embe­riséget érintő problémák meg­oldásának előmozdításához, pártjának ez irányú hatékony fellépéséhez, a békeszerető erők összefogásának megte­remtéséhez mindenekelőtt! ar­ra van szükség, hogy az ilyen elvtársi véleménycserék ki­fejezésre juttassák a kommu­nisták nyílt, mindenki szá­mára egyértelmű álláspontját, tenni akarását, a béke, a le­szerelés iránti elkötelezettsé­gét. Megítélésünk szerint ez egyaránt érdeka a már hata­lomra jutott munkásosztály pártjainak, s azoknak a pár­toknak is, amelyek a mono­poltőke uralmának megdönté­séért küzdenek. A többoldalú találkozókban, nemzetközi cél­jaink elérésében meglevő kö­zös érdekeltségünket nem csökkenti az a körülmény, hogy nyilvánvaló különbségek vannak pártjaink helyzeté­ben, a közösen vállalt felada­tok megoldásához rendelkezé­sünkre álló eszközökben. Természetesen minden párt maga dönt arról, hogy részt kíván-e venni az ilyen talál­kozókon, hozzájárul-e véle­ménycserénk gazdagításához, közös ügyünk előmozdításá­hoz. őszintén reméljük, hogy minden kommunista párt ak­tívan kiveszi a részét a lesze­relésért folytatott küzdelem­ből, és az egyes pártok mos­tani távolmaradása nem be­folyásolja károsan a kom­munista pártok közötti kap­csolatok gyümölcsöző fejlődé­sét. A világ valamennyi népe érdekelt a termonukleáris ka­tasztrófa elkerülésében. Kü­lönösen erős az európai nem­zetek békevágya, hiszen a két világháború is itt követelte a legsúlyosabb véráldozatokat, és egy újabb világháború Európa valamennyi országát a teljes megsemmisüléssel fenyegetné. Határozott álláspontunk, hogy kontinensünk, s a világ min­den felelős politikai tényező­jének, a józan gondolkodású embereknek cselekvőén kell hozzájárulniuk az emberiség létét fenyegető súlyos veszé­lyek elhárításához. Meggyőződésünk, hogy az európai katonai szembenállás mérséklése érdekében vala­mennyi részt vevő ország konstruktív erőfeszítéseivel ki lehet mozdítani a holtpontról a bécsi tárgyalásokat, si­kerre lehet vinni az újabb bi­zalomerősítő intézkedések ki­dolgozására hivatott összeuró­pai értekezletet. — A Magyar Szocialista Munkáspárt azt vallja, hogy sokoldalú erőfeszítéseket kell tenni az enyhülés tovább­folytatásához nélkülözhetet­len politikai, gazdasági, kul­turális és más kapcsolatok megőrzésére, továbbfejlesz­tésére. A Magyar Népköztár­saság a jövőben is ennek előmozdítása érdekében kíván tevékenykedni. Álláspontunk szerint a vi­lág súlyos regionális válsága­it csak az érintett népek ér­dekeivel összhangban, külső beavatkozásoktól mentesen lehet rendezni. S mindenkép­pen meg kell akadályozni azt. hogy a helyi konfliktusokat ürügyként használják fel az enyhülés eredményeinek le­rombolásához. vagy világmé­retűvé szélesítsék azokat. — A világbékét fenyegeti veszélyek elhárításához, i nemzetközi biztonság megszi- lárdításáhez nem elegendc csupán a kommunista pártol fellépése. Álláspontunk: szarint a bé. ke, a nemzeti függetlenség, i társadalmi haladás közös, vi­lágméretű ügy, s elengedhe. tétlenné teszi a szocialista kö zöaség, a nemzetközi mun. kásosztály és a nemzeti fel­szabadító mozgalom. a fejlődi világ antiimperialista erő együttes cselekvését. — Európában különösei fontos, hogy megtaláljuk a: együttműködés lehetőségét t tőkésországokban komoli kormányzati pozíciókkal é Jelentős tömegbefolyássa rendelkező szocialista, szociál­demokrata pártokkal. — Törekednünk kel] a pár. beszédre, az egyirányúan ha­tó vagy esetleg közös akciói kialakítására mindazokkal i pártokkal. vallási és má szervezetekkel, különféle moz galmakkal, amelyek ugyan, csak magukénak érzik a bék< Ügyét. — Mindannyiunknak azér kell tevékenyednünk, hog; útját álljuk a hideghábon visszatérésének, a világmére tű fegyverkezésnek, az ag resszív és militarista törekvé ceknek. A Magyar Szociálist! Munkásoárt minden erejéve és lehetőségével er.nek érdé kében kíván cselekedni mondotta Gyenes András. (MTI) A békéért és a leszerelésért a kommunisták Iráni helyzetjelentés Két F—14 típusú amerikai harci repülőgép kedden, helyi idő szerint délben tüzet nyi­tott az iráni haditengerészet egyik, őrjáraton levő repülő­gépére az Ománi-öböl felett — közölte a teheráni rádió a hadsereg egyesített főparancs­nokság bejelentésére hivatkoz­va. A közlemény szerint a gépet a Perzsa-öböl közelében levő Bandar Abbasz légitámasz­pontról felszállt négy iráni harci repülőgép kísérte visz- sza bázisára. Az amerikai külügyminisz­térium szóvivője röviddel ké­sőbb azt állította, hogy egy C—130 típusú iráni szállítórepü­lőgép „nemzetközi vizek fölött túlságosan megközelítette” a térségben állomásozó repülő­gép. anyahajókról felszállt F— 14-eseket, és hogy az ameri­kai gépek „nem nyitottak tü­zet” és „nem sértették meg Irán légterét”. * „Iránnalt nem az amerikai túszok a céltáblái, hanem az Egyesült Államok”— mondot­ta kedden a teheráni rádióban Mosztafa Csamran iráni had­ügyminiszter és hozzáfűzte: világos, hogy vannak olyan nagykövetségi alkalmazottak, akiknek az a feladatuk, hogy információkat gyűjtsenek. Az esetleges tárgyalás célja nem lehet az, hogy személyükben ítéljék el azokat, akik csupán feladatuknak tettek eleget, ha­nem az Egyesült Államokat kell pellengérre állítani — mondotta a hadügyminiszter. * Khalkhall ajatollah, az iráni forradalmi bíróságok volt ve­zetője a Bandád című lapnak adott nyilatkozatában köve­telte, hogy a hatóságok kezd­jenek tisztogatást a hadsereg vezetésében. Khalkhall sze­rint az iráni hadsereg súlyos hiányosságaira vall az a tény, hogy amerikai repülőgépek és helikopterek észrevétlenül ha­tolhattak be Irán légterébe, sőt rögtönzött repülőteret épít­hettek ki. * Hilarion Capucci, volt jeru- zsálemi érsek kedden délben Teheránba érkezett, hogy Irán felkérésére egy „harmadik or­szágba” — minden valószínű­ség szerint Svájcba — kísérje a múlt pénteki kommandó­akció során meghalt amerikai katonák földi maradványait. * Az iráni hatóságok őrizet­be vették a Stern című nyu­gatnémet hetilap négy munka­társát, mert akkreditálás és engedély nélkül dolgoztak Teheránban. (MTI) felhívása Európa országainak népeihez A fegyverkezési hajsza esz­telen fokozódása nyugtalansá­gotokat váltja ki. Európa né­pei, joggal vagytok éberek. A rombolás és a halál esz­közei. amelyeket oly sűrűn la­kott földrészünkön halmoztak fel, vagy rászegeztek, nagy ve­szélyt jelentenek közös sor­sunkra. De azt is jól tudjá­tok, micsoda szörnyű pazar­lást jelentenek ezek a fegyve­rek, milyen hatalmas meny- nyiségben vonják el azokat az eszközöket, amelyek elenged­hetetlenek a mindennapi szük­ségletek kielégítéséhez és Eu­rópa népeinek és nemzetei­nek jövendőbeli fejlődéséhez. Láthatjátok, milyen ártalma­sak a békére, az enyhülésre, a kölcsönös bizalomra a hábo­rús pszichózist keltő kampá­nyok, amelyekre az utóbbi idő­ben került sor: ezek arra irá­nyulnak, hogy a világot ismét a hidegháborúba lökjék visz- sza. Márpedig íme. új nukleáris arzenálok telepítését tervezik Európa szívébe; íme, új kí­sérletekre kerül sor az enyhü­lés vívmányainak lerombolása érdekében; nyíltan kikezdik a már megkötött egyezményeket, a folyamatban levő tárgyalá­sokat, a gazdasági, kulturális, sport- és emberi kapcsolato­kat. Földrészünk népei drágán fizették meg azt a lehetősé­get, hogy ismerik a béke, a barátság, a szilárd és tartós együttműködés árát. A hitle- rizmus fölött aratott győzelem 35. évfordulója hozzásegít an­nak megértéséhez, hogy a bé­ke egyike az ember legfőbb jogainak, egyike a szükséges emberi értékeknek. Mindannyian, akik életünket Európa valamely országában építjük, mindent elveszthetünk ennek a veszélyes eszkaláció­nak a folytatódása esetén. Uta­sítsuk vissza még annak a hipotézisét is. hogy lerombol­hatják a világ eme övezetét, amelynek jelentős emberi és gazdasági potenciálja, az egész emberiség számára szükséges, védjük meg természeti kincse­it és történelmi örökségét, amely részét képezi az émbé­riség közös kincseinek e föl­dön. Mindannyian, bárkik is le­gyünk és bárhol is éljünk Eu­rópában, csak nyerhetünk a meglevő problémák tárgyalá­sos megoldásának keresésével; valamennyien csak nyerhetünk a fegyverzetek és a fegyveres erők csökkentésével, az olyan leszerelés felé történő haladás­sal, amely megfelel a vala­mennyi állam és nép számára egyenlő és garantált biztonság követelményeinek. Ennek elérésére megvannak az erők. Mi kommunisták békesze­rető emberek vagyunk: a le­szerelést, a népek közötti együttműködést és barátságot akarjuk. Ezért mondjuk nek­tek: a béke valamennyiünk ügye és valamennyiünk cse­lekvése fogja diadalra vin­ni. — Lépjünk fel az új ame­rikai rakéták gyártásáról és Európába való telepítéséből szóló NATO-döntés hatály­talanítása vagy végrehajtásá­nak tényleges felfüggesztése érdekében, hogy hatékony tárgyalások kezdődjenek az egyenlőség és a garantált biz­tonság feltételei között a kö­zép-hatótávolságú rakéták kérdéséről. — Törekedjünk a SALT— II megállapodás mielőbbi ra­tifikálására és a hadászati fegyverzetek további csökken­tésével foglalkozó tárgyalá­sokra. — Harcolunk azért, hogy döntő haladásra kerüljön sor a bécsi tárgyalásokon, hogy csökkentsék a fegyveres erő­ket és fegyverzeteket, és tá­mogassunk minden erre irá­nyuló részintézkedést, bele­értve atomfegyvermentes öve­zetek létesítését, az ilyen fegy­verek felhasználása elleni biz­tosítékokat. — Harcoljunk azért, hogy 1980-ban megtartsák a mad­ridi találkozót az európai biz­tonságról és együttműködés­ről. Legyen célunk még to­vábblépni a helsinki záróok­mány valamennyi előírásá­nak minden állam részéről történő alkalmazásában, ne­vezetesen a politikai enyhü­lésnek a katonai enyhüléssel való megszilárdításában. Elhunyt Czoftner Sándor Mély megrendüléssel és fáj. dalommal tudatjuk, hogy áp­rilis 27-én, 77 éves korában elhunyt Czottner Sándor, a magyar forradalmi munkás- mozgalom régi harcosa, nyu­galmazott nehézipari minisz­ter. Hamvasztás utáni bú­csúztatása május 6-án, kedden 13 órakor lesz a Mező Imre úti temető munkásmozgalmi panteonjában. Barátai, harcos­társai és volt munkatársai 12.30 órától róhatják le ke­gyeletüket a ravatalnál. MSZMP Központi Bizottsága Nehézipari Minisztérium Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Miért távozott Cyrus Vance ? Amerikai hagyomány, hogy a külügyminisztert a kor­mányzat második legfontosabb emberének tartják, bár a protokoll-listán megelőzi őt például az alelnök. Ha az ame­rikai külügyminiszter lemond az akkor is szenzáció, ha — mondjuk — egészségi okokból, vagy arra hivatkozva teszi ezt. Cyrus Vance azonban úgy távozott, hogy lemondását nyíltan demonstrációnak, tiltakozásnak szánta egy olyan po­litika ellen, amit mostanáig végeredményben ő maga is igen magas szinten képviselt. Alapvető tény, hogy Carter mindent alárendel a maga választási-hatalmi céljainak, Ebből az is következik, hogy egy ilyen fajta lemondás és a nyomában támadt elkerülhe­tetlen vihar nem tesz jót az elnök tekintélyének. Vancét nyilván megpróbálták és választási szempontból kényes időszakban (az utóbbi két előválasztást, ha kis mértékben is, Kennedy nyerte) maradásra bírni, de sikertelenül. Miért? Részben elvi, részben személyi okokból. Az „elvi” jelző talán megtévesztő. Félreértés ne essék, nem valamiféle világnézeti szakadék tátong a Carter-kabi- net és Vance között, inkább módszerbeli. Vance aligha sze­reti jobban a Szovjetuniót mint a Fehér Ház ura, csal: ő hivatásos külpolitikus, szakember. Ebben a minőségben ő is kivette a részét jó néhány szovjetellenes, hidegháborús lé­pésből. De szakemberként és országának a világban elfog­lalt helyéért némi felelősséget érző politikusként egyre job­ban zavarta őt az a mindent a belpolitikai céloknak aláren­delő veszélyes cikcakkokkal megtűzdelt vonal, amely mind barát, mind ellenfél számára a null ponthoz közelítette az amerikai politika — és diplomácia — hitelét. Szorosan ehhez kapcsolódik a személyi faktor. Vancét, aki a viszonylagos mérsékletet képviselte. Carter mind nyíl­tabban mellőzte. Az igazán komoly döntéseket nélküle, sőt ellenére, Brzezinski nemzetbiztonsági főtanácsadóra hallgat­va hozta meg. Vance feladata volt például Washington szö­vetségeseit irónellenes szankciók bejelentésére rábeszélni — azzal az érvvel, hogy „ellenkező esetben” Amerika kato­nai lépésekre kényszerül. Miután a szövetségesek ezen az alapon megtették, amit kívántak — követeltek — tőlük, jött a katonai akció. Méghozzá úgy, hogy a döntést a külügymi. niszter távollétében, szabadsága alatt hozták. Ez volt az utolsó csepp a pohárba. De a lemondás jel­lege túlmutat ezen: egy egész veszélyesen „amatőr” politi. ka ijesztő bakugrásai ellen tiltakozott távozásával az ame­rikai kormányzat második embere. Harmat Endre Brzezinski befolyása alatt Cyrus Vance külügyminisz­ter drámai lemondása után az amerikai külpolitika várható irányára összpontosul a figye­lem Washingtonban. Warren Christopher, a külügyminiszté­rium megbízott vezetője Vance óvatos stílusát képviseli, de elődjének más előnyös dip­lomáciai tulajdonságai nélkül, mondotta az MTI tudósítójá­nak a minisztérium egy ve­zető munkatársa. Christopher számít a tárca első számú vá­rományosának, korábban már Vance is utódjául ajánlotta. A minisztériumban széles kör­ben osztott vélemény, hogy Christopher elődjénél gyengébb egyéniség, aki — ha kineve­zik — várhatóan Brzezinski, nemzetbiztonsági főtanácsadó szoros befolyása alatt áll majd. Az idézett külügyi forrás szerint mindenképpen való­színű, hogy az új amerikai kül­ügyminiszter tájékozódó ta­lálkozóra törekszik majd GÍo- miko szovjet külügyminiszter­rel május közepén, amikór a feltételezések szerint a négy nagyhatalom külügyminiszte­rei Bécsben az államszerződés jubileumi ünnepségein vesz­nek részt. A forrás szerint egyébként Vance helyetteseinek nagy többsége várhatóan a követ­kező hetekben-hónapokban helyén marad, majd fokozato­san vonulnak vissza. Az év vége körül köztük lesz George Vest, az európai kérdések fe­lelőse. A viszonylag rövid időn belül távozók közt emlege­tik Richard Moose-t, aki az afrikai ügyekért felelős és Anthony Lake-et, a politikai tervezőosztály vezetőjét. Vance lemondásának első visszhangja arra utal, hogy a Carter-kormány számára belpolitikailag talán még sú­lyosabb következményekkel jár a fejlemény, mint nem­zetközi viszonylatban. (MTI) — Munkálkodjunk azért, hogy Varsóban sor kerüljön egy európai értekezletre a földrészünkön való katonai enyhülés és leszerelés érde­kében. — Követeljük az ENSZ rendkívüli ülésszakán elfoga­dott határozatok végrehajtá­sát. — Harcoljunk azért, hogy az ily módon felszabaduló esz­közöket a fejlesztésért, az éh­ség ellen vívott küzdelem elő­mozdítására fordítsák, amint ezt az el nem kötelezett or­szágok javasolják. Ez megfe­lel az egész emberiség érde­keinek. Igen, a leszerelésért vívott küzdelem ma elsőrendű kér­dés. Amikor a békéért és a leszerelésért vívott harcról van szó, mi, Európa valamennyi országának kommunistái, ké­szen állunk bármely párbe­szédre, bármely tárgyalásra, bármely közös akcióra. Azt óhajtjuk, hogy ennek érdeké­ben fogjon össze minden bé­keszerető erő: Bármely nemzet fiai le­gyünk, bárminő is meggyőző­désünk, életmódunk, minden­kinek, a kommunistáknak, a szocialistáknak, a szociálde­mokratáknak, a keresztények­nek és más vallások híveinek azt mondjuk: „a béke vala­mennyiünk közös kincse!”. A találkozó színhelyéről ki­jelentjük, hogy kutatni kí­vánjuk egy nyitott kezdemé­nyezés megvalósítását, egy olyan kezdeményezést, amely lehetővé teszi a legszélesebb körű kapcsolatfelvételt és a legszélesebb körű párbeszédet. Készek vagyunk a megfelelő formákban a konzultációkra és az eszmecserékre mindazokkal az európai erőkkel, amelyek eltökéltek arra, hogy Helsinki szellemében és Madrid táv­latában cselekedjenek az eny­hülési politika folytatása és a fegyverzetek csökkentéséhez vezető utak felkutatása ér­dekében földrészünkön. Jóakaratú férfiak és nők, cselekedjünk együtt minden országban és európai mére­tekben is. Az egységben a haladás, a boldogság és a béke ügye les» a nyertes. Párizs, 1080. április 29, (MT?

Next

/
Oldalképek
Tartalom