Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)

1980-04-01 / 77. szám

Harmincöt évvel ezelőtt történt Cl-) A nemzeti újjászületés küszöbén A MAGYAR nemzeti törté­nelem legfényesebb napja 1945. április 4. Néhány nap múlva a magyar nép felsza­badulásának 35. évfordulóját ünnepli. A hősi harcok felele­venítése alkalmat és lehetősé­get nyújt a. nemzeti tudat, az igaz hazafiság és proletár nemzetköziség eszméjének erő­sítésére. Magyarország népe a II. vi­lágháború utolsó évében már véglegesen megelégelte az ér­dekeitől és céljaitól ideigen vérontást. Sokuk azt is jól lát­ta, hogy a fasiszta uralom a végét járja, közeleg a német és nyilas csapatok végső ve­resége, amely utat nyit egy igazságos, a nép érdekeit va­lóban szolgáló népi rendszer megteremtéséhez. A tömegek már nem akartak a régi mó­don élni,’ a hatalmon levők pedig' mór nem voltak képe­sek a régi módon uralkodni. A forradalom feltételei tehát — objektív oldalról — adot­tak voltak. Ismert okok mi­att azonban nem alakultak ki a szubjektív feltételek. Ezek sorából csupán a forradalmi erők megosztottságát, a KMP mély illegalitását, az antifa­siszta és háborúellenes erők közötti nézetkülönbséget emel­nénk ki. E történelmi helyzetben a szovjet hadsereg, mint a ma­gyar munkásosztály osztály­szövetségese adott internacio­nalista segítséget: szétzúzta a fasiszta államgépezetet, meg­semmisítette a német és nyi­las erőket, és nyújtott támo­gatást az élet megindításához. Az internacionalista segítség- nyújtás döntő volt ebben a történelmi helyzetben, de a bel­ső feltételek megléte nélkül nem teremtődhetett volna meg a népi rendszer. Nógrád megyében a forra­dalmi átalakulás feltételei ugyanolyan mértékben voltak jelen, mint az országban. Ta­lán a szubjektív adottságok voltak megyénkben kissé erő­sebbek. A forradalom objek­tív feltételei megyénkben is abban jutottak kifejezésre, hogy a lakosság döntő több­sége kiábrándult a számára céltalan háborúból; Egyre több család vesztette el az apát és katonkfiút, az itthon maradot­takra pedig emberfeletti ter­heket rótt • a hadigazdálkodás. A napi 10—12 órás munkaidő, a rendszeressé váló vasárnapi és pótműszakok, a munkain­tenzitás fokozása, a katonai parancsnokságok önkényeske­dései, zaklatásai, az élelmezé­si nehézségek, árdrágulások és az infláció tarthatatlan hely­zetet teremtett. A magasra felemelt árak az alacsony kenyérgabona-fej­adag, a beszolgóltatási kötele­zettségek fokozódása, a helyi hatóságok goromba magatar­tása, a paraszti lakosság szá­mottevő részét ugyancsak szembeállították a rendszerrel. Különösen a cselédség szen­vedett sokat. Többségük nem volt hajlandó a hatóság által megállapított alacsony bére» kért dolgozni. Sokan közülük megtagadták a munkát, szá­mosán pedig elhagyták mun­kahelyeiket. A megyei és já­rási hatóságok, rendőr- és csendőrparancsnokságok mind­ezek ellenére úgy látták a helyzetet, hogy a fő veszély az iparmedencében, a harced­zett munkásság köreiben van. Dr. Jánossy Ödön rendőrta­nácsos is kénytelen volt beis­merni, hogy az iparvidék köz­pontja lakosságának „hatvan százaléka kommunista elveket vall.. A MEGYE dolgozóinak el­lenállása az ország német megszállása után, de mégin- kább a szovjet hadsereg kö­zeledése következtében bon­takozott ki erőteljesebben. Tö­megessé vált a munkalassítás, egyre gyakoribbak lettek a szabotázsakciók. A földműves lakosság megtagadta a beszol­gáltatást, befalazták csekélyke élelmiszerkészletüket, jószá­gaikat az erdőben rejtették el. A lakosság többsége nem tett eleget elvonulási kötele­zettségének. Szökött katonák százait bújtatták, az ezzel járó veszélyt is vállálva. A bá­nyák és gyárak munkásai szinte a leleményesség va­lamennyi módját felhasznál­ták arra, hogy megakadályoz­zák az evakuálásra szánt gé­pek elhurcolását. Az 1944. október 15-én ha­talomra jutott-nyilas uralor. sem tudott úrrá lenni a hely­zeten. A lakosság széles körei" ben most már általánossá vá­ló német- és nyilasellenesség ■megnyilvánulásait brutális erőszakkal sem tudták elfoj­tani. A rendőrségi, csendőrsé­gi, valamint a bányai és gyá­ri besúgók közreműködésével börtönbe juttatott, akasztófá­ra és sortűz elé került el­lenállók bátran szembenéztek ítéletvégrehajtóikkal. Hősies magatartásuk másokat is bá­torságra, tettekre ösztönzött. A megyei és helyi hatalmas­ságok utolsó terrorintézkedé­sei nem hozták meg a várt eredményt. Valójában a nyi­las vezetők már nem voltak urai a helyzetnek. Az igazi erő — a kommu­nisták mögé felsorakozó mun­kásság — tettre készen várta a cselekvés pillanatát. Harc- rakészségüket, tenniakarásu- kat az 1919-es első magyar proletárdiktatúra emlékeiből, a Horthy-rendszer alatt tanú­sított bátor helytállásból, a szovjet hadsereg felszabadító harcának sikereiből merítet­ték. A párt hívó szavára szer­veződtek az iparmedencében és a megye más vidékein a passzív és az aktív ellenállás különböző csoportjai. Leg- jobbjaik ott voltak a karanrs- lejtősi, a börzsönyi, a Nógrádi­partizáncsoportban. A FASISZTA csapatoknak Nógrád megye területéről va­ló kiűzésében a szovjet had­sereg alakulatának volt döntő szerepe A megy« felszabadí­tása 1944. december • 5-én kezdődött és december 31-én fejeződött be. A 26 napos hő­sies harc eredményeképpen tisztították meg Nógrád me­gyét a fasiszta csapatoktól, s teremtették meg a demokrati­kus újjászületés feltételeit. Je­lenlétükkel meghiúsították a restaurációs kísérleteket, hat­hatós segítséget adtak az élet megindításához, az újjáépí­téshez, a demokratikus pártok és szervezetek megalakulásá­hoz, egy jobb, emberibb és igazibb élet megteremtéséhez. Dr. Molnár Pál (Folytatjuk.) CyapiMsasüref Megkezdődött az aratás. No, nem a búzaföldeken, hanem a juhászatokban. Értő, fürge ke­zek szabadítják meg ezekben az egyre langyosodé kora tava­szi napokban a juhokat és bárányokat meleggé vált bún» dájuktól. A munka nagy szak­értelmet, türelmet igényel a nyíróktól és juhászoktól egy­aránt. Egy év terméséről van szó és a gyapjú nagy értéket képvisel, hiszen kilogrammon­ként száz forintnál többet is fizethetnek érte az átvételnél. Ehhez azonban minőségi mun­kára van szükség. — Mit kell tenni a gazda­ságoknak ahhoz, hogy a le­hető legmagasabb árat kapják az átadott gyapjúért? — te­szem fel a kérdést Kemény Istvánnak, a Gyapjú- és Tex­tilnyersanyag Forgalmi Vál­lalat balassagyarmati kiren­deltsége vezetőjének. — A gyapjútermelés meny- nyisége évről évre nő, de a minőség sajnos nem tart vele lépést. A tavalyi év tapaszta- talatai is ezt igazolják. A nyí­róbrigádok gyakran összecsap­ják a munkát. Mivel teljesít­ménybérben . dolgoznak, nem ügyelnek eléggé a minőségre. Ennek eredményeként sok az úgynevezett szecskázott gyap­jú, ami értéktelen, mert a mosásnál elvész. A gazdaságok is nagyobb figyelmet fordít­hatnának a már lenyírt bun­dák tárolására, kezelésére. — Melyek a • leggyakoribb hibák, amelyeket el lehet ke­rülni? — A gyapjú szikkasztásának elhagyása, a bézsákolás előtt Így ugyanis nem tud kiszá­radni és megsárgul. A válo­gatást, a színgyapjú, hasláb és kölönc elkülönítését is meg­lehetősen nagyvonalúan vég­zik az üzemekben. Ez sokba kerül, mert a minősítésnél *fi- gyelembe kell vennünk, s ez jelentkezik az alacsonyabb át­vételi árban — válaszolja Ke­mény István. Az állattenyésztőkön is sok múlik. A nem kielégítő ta­karmányozás, a rossz tartási körülmények, a nem megfelelő jelzőfestékek használata, mind károsan befolyásolja a gyapjú minőségét. Az eddiginél na­gyobb figyelmet kell fordítani a rühösség elleni Védekezésre, mert elmulasztását igencsak megsínyli az állatállomány. — Az elmúlt években a legtöbb gazdaságban kézzel nyírtak, most viszont az egy­re emelkedő, irreálisan ma­gas tarifákat az üzemek nem hajlandók megfizetni az egy- egy helyről összeverbuváló­dott nyíróbrigádoknak. Ma­rad tehát a gépi nyírás. Elő­nyösebb ez? — Általában igen, bár ez is hozzáértés kérdése. Nem biz­tos, hogy aki kitűnően ért a •kézi nyíráshoz, a géppel is hasonló ügyességgel bánik. A gépi nyírás előnyei, a gyorsa­ság — egy óra alatt 60—70 juhot lehet megnyírni — egyenletesebb a visszamaradó „tarló” és ritkábban sérül meg az állat. Ezek olyan előnyök, amelyek e módszer mellett szólnak. — A vállalat szakemberei a jó gazda módján gyakran fel­keresik a juhtenyésztő gazda­ságokat, szakmai tanácsokat adnak, de emellett fel is mé­rik, minősítik a várható „ter­mést”. Mire számítanak az idén? — Nem akarok elhamarko­dott véleményt nyilvánítani, de néhány észrevételünket el­mondanám. Erősen meglátsza­nak a gyapjún aZ elmúlt tél takarmányozási és almozási hiányosságai. Igen sok a sza­kadt gyapjú és szennyezettebb is, mint a tavalyi. Nagyon nagy figyelemmel kell kísérni a nyírást és a már lenyírt gyap­jú kezelését, tárolását, ha az üzemek el akarják kerülni a gyengébb minőségből adódó árbevétel-kieséseket. A mezőgazdasági üzemek szakemberei minden évben megkapják a gyapjúforgalml vállalat által kiadott gyapjú­kezelési útmutatót. Ennek for­gatása ugyancsak hasznos le­het az elkövetkező hónapok­ban. Rendelkezésre áll a meg­felelő juh jelzőfesték is. A fel­tételek biztosítottak, és csak az üzemeken múlik, hogy mi­lyenek lesznek az eredmények. Sok helyen most dől el, ráfi­zetéses lesz-e a juhtenyésztés, vagy nyereséges. S ez egyáltalán nem mind­egy. / Zilahy Tamás Felkészültek a kora tavaszi mezőgazdasági munkák végzésé­re a kis-zagyvavölgyi termelőszövetkezet gépszerelői is. A Nógrádi Sándor Szocialista Brigád tagjai a téli karbantar­tást eredményesen fejezték be, a tehergépkocsik, az erő­gépek műszaki vizsgáztatását lebonyolították. Munkaverseny Alkotó * kezdeményezés Maholnap az eredményeket összesítik. Az MSZMP XII. kongresszusa és Magyarország félszabadulásának 35. évfor­dulója tiszteletére meghirdetett munkaverseny a hajrájá­hoz érkezett. Fél esztendő telt el azóta, hogy a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa és a KISZ központi. bizottsága e termelési vetélkedőre szólított — s immár nemcsak a fel­ajánlásokról, hanem a teljesítményekről, értékes részered­ményekről is híradást kopognak a szerkesztőségi t telex­gépek. ázó sincs elképesztő — már-már az irrealitás határát súroló — százalékokról, soha nem volt rekordokról; e hó­napokban senki nem magasztosodott példaképpé, a munka hősévé. A korábbi évtizedek — nem mindig átgondolt — munkaversenyei éppúgy az archívumba kerültek, mint a gazdaságfejlesztés akkori — jószerével csak a mennyiségi szemléletet hirdető — módszerei. Aligha akad ma Magyar- országon bárki is, aki ne tudná: a számok bűvölete torzu­láshoz vezethet, a „több” helyébe új fogalomként a „jobb”, sőt nemegyszer a „kevesebb” került. Vagyis kevesebb ener­giát, import (és hazai) alapanyagot, munkaórát felhasznál­va kell jobbat, korszerűbbet, tartósabbat, tetszetősebbet — minden piacon értékesíthető terméket gyártani. Mondhatnánk: gazdálkodásunk fenti alapelvei nem a műnkaverseny-mozgalom kapcsán fogalmazódtak meg. Ám az üzemek, az üzemrészek, a szocialista brigádok mostani felajánlásait éppen az fémjelzi, hogy a népgazdaság céljai­hoz, az éves tervekben rögzített országos és helyi feladatok­hoz illeszkednek. Ezért nem kelt meglepetést, ha valame­lyik kollektíva túlteljesítés helyett csupán a terv teljesíté­sét vállalja. Hogyan? Külön felajánlásba foglalva, annak tesznek eleget, amit amúgy is meg kell tenniök? Bizony olykor^az is többlet-erőfeszítést kíván: a tervek teljesítése, a határidők tartása nemcsak az akaráson múlik. Amíg a vállalatok közötti kooperáció, az üzem- és munkaszervezés a gyártóktól független okok miatt is meg-megbicsaklik, szük­ség van a rögtönzőkészségre, a pillanatnyi helyzethez való rugalmas alkalmazkodásra. Az elmúlt hetek hírei közül példaként kiragadhatjuk azt, amelyik a Dél-alföldi Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaságról tudósított: a 102 szocialista brigád anyagellátási gondokkai birkózik. Felajánlásuk lé­nyege: a nehézségek ellenére is teljesítik exporttervüket — a rendelkezésre álló gépek, eszközök jobb kihasználásával. S ha már szó esett az exportról: a többletvállalások — mert azért olyanok is akadnák — elsődlegesen a kül­gazdasági egyensúly javítását célozzák. Baranyából érke­zett hír szerint az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat dol­gozói főleg a marhahús kivitelét helyezték előtérbe; a munkaverseny is közrejátszott abban, hogy tavaly a ter­vezett 1400 tonna marhahúsnak több mint kétszeresét ad­ták el külpiacon. A Vegyiműveket Építő és Szerelő Vál­lalat salgótarjáni gyára terven felül 83 olajáramlás mérő állomást juttatott el a Szovjetunióba. (Ugyanaz a kollektí­va tőkésimportot tett nélkülözhetővé: 12 saválló tartályt készített hazai felhasználásra.) Mind több helyütt, és mind többen érzik át az ésszerű takarékosság költségcsökkentő-jövedelemnövelő hatását. A Beton, és Vasbetonipari Művek dolgozói például 115 ezer munkaórát takarítanak meg a munkaidőalap jobb kihasz­nálásával, a -veszteségidők csökkentésével. Mindez a forin­tok nyelvén 11,7 milliós anyag-, továbbá 2,5 milliós energia­megtakarítást jelent a nagyvállalatnak; a Fejér megyei Állami Építőipari Vállalatnál az anyag- és energitakaré- kossággal kapcsolatos vállalások 30 millió forinttal csök­kentik a költségeket; a Visontai Gagarin Hőerőműből ér­kező hír 16 millió forintos költségmegtakarításra utal... Kétségtelen: a közgazdaságtan tételei nem tartalmaz­zák a munkaverseny fogalmát. A dolgozók önkéntes alkotó kezdeményezéséről van szó, amely önmagában ríem helyet­tesítheti a népgazdasági és a vállalati döntések sorát. A munkaverseny hatására nem válik korszerűbbé a termék- szerkezet, nem újulhat meg alapjaiban az avult piaci is­meretekkel rendelkező vállalatok gazdálkodása. De ott, ahol a vállalati stratégiát kimunkáló vezetés már jó úton jár, a megújulás — a továbblépés — lendítője lehet a brigádok többletvállalása. Természetesen ott vállalkozhattak a dol­gozók a legértékesebb felajánlásokra, ahol kellő mélységig ismerik és értik a célokat, s nemcsak a végrehajtásból, ha­nem az együttgondolkodásból is részt kaphattak. Február elején újabb kezdeményezés keltett figyelmet: a Vörös Csillag Gépgyár Sziklai Sándor vasöntő szocialista brigádjának tagjai szólítottak kommunista szombatokra. A felhívásukhoz csatlakozók szintúgy a gazdálkodás céljait segítik —. ám egyszersmind a társadalom terheit is eny­hítik. A kommunista műszakért járó bevételt a gyermek- intézmények terven felüli fejlesztésére ajánlják: munkájuk nyomán több hely lehet az óvodákban, iskolákban, önkén­tes — és ugyancsak alkotó — kezdeményezés ez is, amely szintén érzékelteti a mostanihoz hasonló ünnepi, és a más alkalmakkor meghirdetett hétköznapi munkaversenyben rej­lő lehetőségeket. Matus Mihály és Klagyivik Attila a vetőgépek specialistái, naponta újra vizsgálják a földekről visszatérj) masinákat. ■Ilii Bartkó László és Maiina László a műtrágyaszórókat ellen­őrzik. Az eltömődött nyílások tisztítása, a fogaskerekek, lán­cok állapotának szemléje, a hibaelhárítás‘tartozik rendsze­res feladataikhoz. — kulcsár — [ NCGRAD - 1980. április 1., kedd £ ’ Földes Tamás

Next

/
Oldalképek
Tartalom