Nógrád. 1980. április (36. évfolyam. 77-100. szám)
1980-04-29 / 99. szám
Mozgóbér kellene 1 Különbségtétel 35 fillérből Egy régi mondás szerint a muszáj nagy tanítómester. Tapasztalták ezt a VEGYÉPSZER salgótarjáni gyárában a közelmúltbeli bérfejlesztés alkalmával. Az ötvenhat főt számláló tmk-üzem ugyanis 19 forint 60 fillért oszthatott szét a dolgozók közt órabéremelés gyanánt, azaz fejenként 35 fillér jutott. A pénzt így mindenképp az irányelvekhez igazodva, tehát azokat akarva- akaratlan jól megtanulva: differenciáltan kellett a munkások fizetéséhez hozzáadni. ☆ A különbségtételnek ilyen szűk lehetőségek közt velejárója, hogy számosán ne kapjanak egy fillér béremelést sem. Miképp szűrték ki az ilyen szempontból mellőzendő embereket? — Eleve nem juthatott a pénzből annak, aki tavaly fegyelmit kapott, vagy megrótták sok igazolatlan hiányzásért, így hat dolgozó vonta ki saját magát' a bérfejlesztésből — mondta Melihercsik János üzemvezető. — Megállapodtunk az alapszervezeti KISZ- titkárral, és a pártalapszerve- zeti szervező titkárral, hogy ezúttal azoknak sem emeljük a fizetését, akik tavaly vagy idén jöttek a gyárba dolgozni. Ez a kikötés négy embert érintett. Megpróbáltuk a szakmák közti bérkülönbséget valamennyire csökkenteni. Nálunk a lakatosok eléggé el voltak maradva a kőművesekhez képest. Így a kőművesek, egy kivétellel, nem részesültek a pénzből, a lakatosok közül viszont többen is kerek egy forintot kaptak. Ügy gondoltuk, így igazságos, mivel a lakatosok a maguk szakmájában épp annyira mesterek, mint a kőművesek a sajátjukéban. Megegyeztünk abban is, hogy nem kap fizetésemelést, akinek már így is húsz forint fölött van az órabére. Két csoportvezetőt meg egy diszpécsert érintett ez. Az egyik csoportvezető ugyan nagyon megérdemelte volna, de ha ő kap, nem kaphatott volna más... k Az alkalmazott elvekből ítélve: maga a bérfejlesztés differenciált, ám a célja mintha éppen a jövedelmek ni- vellálása lett volna. A valóságban viszont az tapasztalható, hogy ha nem is jelentős, de észrevehető különbségek vannak a tmk-sok jövedelmében. Ennek — ez magától értetődő — nem mindenki örül. Stadler László 29 éves villanyszerelő harminc fillér órabéremelést kapott. Az összeg nagyságától — mint mondta — nem volt elragadtatva. Elképzelhetőnek tartja, hogy az úgynevezett progresszív járulék levonásával az ötven forint béremelés el is tűnik majd. Ugyanakkor a differenciálással sem ért teljes egészében egyet. Egyik vele egyívású munkatársa nála ötven fillérrel többet keres. Az üzemvezető szerint azért, mert a másik fiatalember hangyaszorgalmú, egyenletes teljesítményt nyújt. Stadlerről is jó véleménnyel vannak, ám az ő „szereplését” egy-két hullámvölgy tarkítja. A fiatalember evvel nem ért egyet, úgy érzi, személyes ellentét miatt koholtak ügyet semmiből. Talán tanulságos volna mindennek a végére járni; ám a differenciált bérezéssel kapcsolatos tapasztalat így is leszűrhető: dolgozók közt pénz zel különbséget tenni aligha lehet konfliktusok nélkül. Ezeket az összetűzéseket azonban — jobb lehetőség híján — vállalni muszáj. ☆ Bérezés felől faggatózva néhány közhellyel óhatatlanul főbekólintják a vizsgálódót. Sok válasz kezdődik így: a pénz, az ugye soha nem elég; csak annyit lehet elosztani, ugye, amennyi van; úgy nem lehet szétosztani, ugye, hogy mindenki elégedett legyen; stb. Ám aki ezt az időszakot kiböjtöli, érdekesebb információkra is számíthat. Oravecz Aladár és Fájd József lakatosok mindketten részesültek a béremelésre szánt pénzből. A 31 éves Oravecz- nek egy forinttal, a 45 esztendős Fájd Józsefnek 80 fillérrel toldották az egy órára jutó járandóságát. Így a korban csaknem másfél évtizeddel „vezető” lakatos pénzben csak 30 fillérrel előzi meg fiatalabb társát. Oravecz Aladár mint ifjabb, rendjén valónak találja a dolgot? Ez érthető. De mit szól hozzá az idősebb szaktárs? — Én, ha kevesebb béremelést kaptam volna, akkor se panaszkodtam volna egy percig se — feleli meggyőző határozottsággal Fájd József. — De mégis: az a másfél évtized gyakorlat... — Ilyesmit nem lehet figyelembe venni. Ha ugyanannyit dolgozik ugyanúgy, mint én, akkor a pénze se legyen kevesebb. Annak idején még az járta, hogy mi, fiatalok többet hajtottunk, mégis a korosabb mesterek vitték haza a vastagabb borítékot. Most már nincs így. És ez a jó. — A maga korabeliek mind így gondolkoznak? — Sajnos, nem. ☆ Több mint félszáz ember fizetését lehetett emelni ösz- szesen mintegy négyezer forinttal. Ilyen apró summából képtelenség látványosan differenciálni. Inkább csak a kialakult fizetési rendszer apróbb hézagainak toldozgatására-fol- dozgatására futotta. — Hatásosan differenciálni nálunk, a tmk-ban a mozgóbérrel lehetne — mondja Melihercsik János. — Erre azonban elenyésző lehetőség van. Tavaly év elején még volt három hónapra 12 ezer forint túlóra- és mozgóbéralapunk. Aztán ezt az összeget csökkentették 7 ezer 750 forintra, és azóta is annyi, hiába kértem, hogy csapjanak hozzá néhány ezrest. Így a pénznek a 90 százalékát megemésztik a túlórák, túlműszakok. — Ha a most kapott négyezer forintot tetszés szerint használhatta volna, mozgóbérré teszi? — A felét legalábbis. Mert nálunk nem órabérben érdemes differenciálni, hanem jövedelemben. Erre a mozgóbér kínálna módot. Ilyen alapunk viszont egyelőre nincs. Molnár Pál Teraszos Munkaerő-gazdálkodási tapasztalatok műveléssel a több termésért Lelkes tömegmozgalom bontakozott ki országszerte a Köreai Népi Demokratikus Köztársaságban a Munka" párt ötpontos határozatának végrehajtására. E pontok egyike a termőföldekben ugyancsak szűkölködő ország eddig nem művelt földdarabkáinak a megművelésére, teraszos parcellák kialakítására szólít fel. Első lépésként kijelölték azokat a domb- és hegyoldalakat, ahol ilyen táblák létrehozhatók, azután meghatározták, mi terem a legtöbbet ilyen körülmények között? Az első eredmények igen biztatóak. Kumcson megyében például a gondosan előkészített földteraszokon a korábbinál nyolcszor több gabonát sikerült egy-egy hektárról aratni. Jól sikerültek a Kongdong megyei Hart termelőszövetkezeti gazdaság első kísérletei is, ezért az első száz után újabb száz hektár teraszosan művelt területet alakítsanak ki kukoricatermesztésre. A szövetkezet kezdeti sikerén felbuzdulva, az egész megyében 160 kilométer hosz- szú, hegyoldali talajt kívánnak „természetátalakítással” hasznosítani. A nagy terv megvalósításához 450 ezer négyzetméternyi kőfalat raknak ez egyes parcellák között, ugyanennyi köbméter földet mozgatnak meg és teregetnek le új helyére, a munka színhelyére pedig külön traktorutat építenek ki. A gépesített és kézi munkát végző brigádok gyorsan haladnak: naponta 8 kilométer hosszúságú kőfal rakásával készülnek el. A földtérkép, a szükséges vetőmagok, a kialakítandó munkaszervezés tervei is készen állnak más. Szemléletváltozás vagy gazdasági kényszer? Megyénkben a foglalkozta- totság színvonalának emelkedésével a munkaerő-tartalékok fokozatosan kimerültek. Egyes vállalatoknál tényleges munkaerőhiány keletkezett, ugyanakkor máshol a szükségesnél több munkaerőt foglalkoztatnak. Esetenként a betöltött munkakörökben sem hatékony a foglalkoztatás. Ezek a jelenségek a munkaerőhelyzet és a gazdálkodás neuralgikus pontjait jelzik. Kialakulásukban a demográfiai tényezők éppúgy közrejátszottak, mint a vállalatok létszámbővítési hajlama, a munkaerő olcsósága, vagy a szabályozó rendszer hiányosságai, szemléleti okok. A hiányosságok okainak feltárása mélyreható vizsgálatot igényel, a feszültségek mérséklése több irányú intézkedést követel. Ebből kiindulva a központi és megyei szervek a foglalkoztatás hatékonysága, a munkaerő-gazdálkodás javítása érdekében az ötödik ötéves tervidőszakban több, rö- videbb-hosszabb idő alatt végrehajtható intézkedést határoztak el. Így a szelektív iparfejlesztéssel összefüggésben a munkaerőigények korlátozására, a táppénzes állo- mánybavétel, valamint a má- sodállás-melíékfoglalkozás szigorítására, a munkaerő-közvetítés rendjének szabályozására, az indokolatlanul munkahelyet változtatók bérének korlátozására, a munkaerő-gazdálkodás hatékonyságának javítására, utóbbival is összefüggésben a Munka Törvény- könyve módosítására. Azok az intézkedések, amelyek részkérdések megoldására irányultak és adminisztratív jellegűek voltak, nem hozhattak teljes megoldást. Mások csak korlátozottan fejtették ki hatásukat. Egyes további, főleg az átfogóbb jellegű intézkedések — mint például a munkaerőgazdálkodás fejlesztésére irányuló munkaprogramI ban meghatározott feladatok — végrehajtása folyamatban van és még csak kezdeti eredményei mutatkoznak. Ügy tűnik, hogy a gazdasági szabályozó rendszer 1980. évi módosítása érezteti leginkább hatását, ennek megfelelően a vállalatok magatartása — ha lassan is, de érzékelhetően változik. Miben nyilvánul ez meg? A változás az eddigi tapasztalatok szerint a munkaerő-gazdálkodás három területén jelentkezik. Az egyik: a korábbi időszakokhoz képest a munkahely-bejelentések száma lényegesen csökkent, megszűnőben van a túlbiztosításra való törekvés. A második: még ha nem a legkorszerűbb munka- erőszükséglet-feltáró módszerek alkalmazása eredményeként is, de megalapozottabbá vált a munkaerőtervezés. A harmadik: tovább folytatódik a munkahelyek felülvizsgálatára irányuló tevékenység. A vállalatok létszámbővítési hajlamának mérséklődését, egyes esetekben megszűnését mutatják a munkaerő-közvetítő szervek adatai. Amíg az 1979. év végén például a salgótarjáni munkaerő-közvetítő szervek ezer körüli bejelentett munkahelyet, munkaerő- igényt tartott számon, addig ez a szám 1980. elején mintegy egyharmadára csökkent. Az igények elsősorban a pótlólagos munkaerő-szükséglet biztosítására, illetőleg a valóban hiányzó létszám pótlására irányulnak. A bejelentett munkaerőigények közel fele szakmunkás, mintegy 30, illetve 20 százaléka betanított-, illetve segédmunkás-kereslet. A lényegesen lecsökkent munkaerőigények ellenére elhelyezkedési gondok általában nincsenek, azonban érzékelhető, hogy a gyakran munkahelyet változtatók, a notórius műn- kakferülők, valamint a képességeikhez indokolatlanul magas igényeket támaszték, egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. Megalapozottabbá, reálisabbá vált a mun kaié -szükséglet tervezése. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy például a 19 kiemelt ipari üzem közül mindössze kettő tervez létszámnövelést, több vállalat pedig kifejezetten létszám- csökkentést. A többi iparvállalatnál a létszám stagnálása, a túlnyomórészt nőket foglalkoztatóknál kisebb-nagyobb mértékű létszámcsökkenés a munkaerőterv jellemzője. Az információk alapján megállapítható, hogy a gazdálkodó szervek létszámgazdálkodási magatartása a realitásokhoz közeledik. A munkahelyek felülvizsgálatával kapcsolatban már ez év januárjában jeleztem, hogy „valami elkezdődött”. Az eltelt időszakiban is több vállalat tett konkrét intézkedést, így például az ötvözetgyár és az öblösüveggyár is. Szaporodnak tehát a pozitív kezdeményezések. Hogy ez mennyiben szemléletváltozás és mennyiben a szabályozók módosításának következménye, az pontosan aligha dönthető el. Maga a tény azonban kétségtelen, és ez a legfontosabb. A vezetőd szemléletet — úgy tűnik — motiválta a szabályozók módosítása és a változó szemlélet érzékenyebb, helyesebb reagálást vált ki, kedvezőbb feltételeket teremt a rugalmasabb alkalmazkodáshoz. Ez lehet a záloga a többi vállalat ilyen irányú munkájának is. A munkahelyi felülvizsgálat legjobb módszerei még nem alakultak ki, de a gyakorlati tapasztalatok alapján célszerű az egész tevékenységet átgondoltan megtervezni. a végrehajtásért felelős szervezetet kijelölni, az ütemterv szerinti munkát folyamatosan ellenőrizni. A munkahelyi felülvizsgálatot helyes irányító munkakörökben kezdeni, majd a nem fizikai, végül a fizikai munkaterületeken elvégezni, és mindenütt az általános szervezési elvekre támaszkodni, a helyi sajátosságokra is figyelemmel lenni. Baráthi Ottó Ünnepi ajándék A munkásosztály nemzetközi ünnepét, május elsejét megelőzően megtörtént a szocialista brigádok tavalyi eredményeinek értékelése a Salgótarjáni Kohászati Üzemekben. Nem volt könnyű dolga a 149 kollektíva között szétosztania a különböző címeket és fokozatokat a bíráló bizottságnak; Az elért eredmények alapján a szerszámkészítő gyáregységben dolgozó Május 1. Szocialista Brigádnak az ezüstkoszorús fokozatot sikerült elérnie. A Benkó János által vezetett szerszámkészítő kollektíva 146 ezer forintos gazdasági megtakarítást produkált a múlt esztendőben. A 700 óra társadalmi munkában főleg a súlyponti berendezések szerszámigényét próbálták határidőre kielégíteni. Az újítás terén a brigád két tagja is elérte az ezüst fokozatot, amely 500 ezer forintos gazdasági megtakarítást jelent. Oravecz Ferenc és Esztergomi Antal e cím szerény tulajdonosai. Janák Attila a május elsejei vállalati ünnepségen veszi át a Kiváló dolgozó kitüntetést. Üj gyártmány lesz a nyelestengelyes fogaskerék. A brigádvezető segítségével Géczy László ellenőrzi a szerszám méreteit. Fodor Tamás képriportja--------------------------------------------------------------------------* J NŐGRÁD - 1980. április 29., kedd 3
